Budapesti Hírlap, 1856. április (76-101. szám)

1856-04-01 / 76. szám

menne keresztül, hát a belmunkaerő a pályának évtiizedek alatti fölépítésére is elégtelen lenne, hogy az idegen munkás,erő nagy áldozatokba kerülne, s a Balkánon átvezetés költségei a semmeringi pá­lyáénál nem lesznek kisebbek, a pálya költségei száz millióval nincsenek túlságosan számítva. Oly tőke, melynek kamatjait az első évtizedben bevenni an­nál kevesbbé lenne lehetséges , mert e pálya áru­­szállítása csak akkor jövedeknezné,­­midőn az egész hosszában ki lesz építve, személyforgalom pedig, bármily élénk, a pályát nem jövedelnesíti. Lássuk már a fennebbiek után a­ brassói ipar­kamra által ajánlott vonal előnyeit. AUSTRIAI BIRODALOM, B­é­c­s , martius 30. D. C. A mai „Wiener Zeitung“ az austriai monarchia összes bevé­telei­ és kiadásairól az 1855-diki közigazga­tási évben , átnézetet közöl. Ezen világosan szerkesztett összeállításból kiveszszük, mikép a rendes állambevételek folyvást a legörvendetesb módon gyarapodnak, egészben azok 258,508,915 s a megelőzött évhez képest 13,185,191 pfttal töb­bet tettek ki. A rendes bevételek és kiadások közti különzék 42,366,754 pfttal, a megelőzött évhez képest 6,829,203 pfttal csekélyebbnek tűnik ki. A rendes és rendkívüli bevételek és kiadásokat egy­bevéve a súlyos politikai viszonyokon alapuló 138,889,297 forintnyi hiány mutatkozott ugyan, de a megelőzött évhez képest ez is 1,813,625 fttal csekélyebb, még­pedig úgy, hogy a közviszonyok bekövetkező , békés és rendezett alakulása mellett csak a legjobbat remélhetni. Ö. C. A cs. k. szab. államvaspályatársulat utóbb megjelent Üzletkirautatásából kitűnik, hogy a bevé­telek jan. 1-jétől kezdve mart. 24-éig 2,742,780 pftot és pedig 561,922 frral többet tettek, mint a múlt évben. Mint hallatszik, Gorcsakoff herczeget itt le. Budberg fogja helyettesítni, mig Fonton a bí­ród. kanczellárral és S e n i a w i­n e úrral azon pro­­grammot dolgozza ki, mely az orosz diplomaták sz.­pétervári congressusa elé Oroszország új állása és politikáját illetőleg terjesztetni fog. KÜLFÖLD. Anglia, London, mart. 28. A „Times“ szerint Angolországnak semmi oka sincs a békével elégü­­letlennek lennie; a nyugati hatalmasságok befolyása Konstantinápoly­ és Stockholmban számos évekre tökéletesen túlnyomó leend. A „Times“ párisi levelezőjének közlésére tá­maszkodva, a békéről többek közt így ír: „A Párisból érkezett legutóbbi tudósítások akkép hang­zanak - hoffY a_ TiaV­iWk, „diplomatiai nehézség tUrkép néhány r,s »Kauai? » iv­acholes késleltetésével fenyegetőzött. Hir sze­rint ezen nehézség Poroszországnak azon igényé­ből eredt, miszerint ő a szerződést ugyanazon mó­don írhassa alá, mint a többi hatalmasságok, s a harcrtéren levő tábornokokhoz parancs fog küldetni, vagy már el is küldetett az iránt, hogy az ellenségeskedéseket ne nyissák meg újra, ha szinte a béke­tudósítás mart. 31-ig nem érkeznék is meg hozzájuk. Clarendon lord, mint hallatszik, igen komolyan ellenszegült a porosz igénynek, s azt sürgeti, hogy ezen állam csak oly módon csatlakozzék a szerződéshez, mint Francia­­ország 1840-ben csatlakozott a részvétele nélkül aláírt szerződéshez. Az ügy úgy látszik, most el van intézve. E szerint most rövid késedelemnél komolyabb dologra nem kell készen lennünk, s reméljük, hogy a meghatalmazottak rövid időn egy új párisi szerződést fognak aláírni.“ Ugyane lap a „Moniteur“nek e reá vonatkozó czikke ellen így védi magát : „A britt közönség mindig kész volt minden nemzeti hiúságból eredt fölgerjedést feláldozni ama szövetség szilárd meg­alapításának, mely által oly sokat lehetett végbe­vinni. Az angol sajtó ezen érzületnek egyeneslelkű közlönye gyanánt viselé magát. Nem­ lehet mondani, hogy az ezen két hadév folytában valaha csak egyetlen oly szót is tett volna közzé, mely által a legérzékenyebb nemzet is fölingereltetve érezhette volna magát. Ellenkezőleg a britt sajtó óvatosan került minden oly közlést, leírást vagy észrevételt, mely a franczia nemzeti érzetet csak legkevésbbé is megsérthette volna; annyira, hogy seregünk igazgatási hivatalnokai ezt a lapoknak szemükre is vetették. Míg az angol bírálat — mondók — a nem­zeti rendszer gyönge oldalait kíméletlenül leleplezi, más nemzeteknek kikerülhetlen hiányai óvatosan elhallgattatnák. Mi sokkal gyakrabban védelmeztük a britt rendszerhez tartozó nyilvánosságot, sem­hogy most szükséges lenne vedveinket ismételni. Azonban akár előnyös legyen ezen nyilvánosság, akár nem, a­miatt a francziáknak semmi esetre sem kell­ szenvedniük. Azt vélték, mikép egyedül szö­vetségeseinket illeti saját ügyeikről szólni, s azért az összes angol sajtó észrevételeiben csak saját hadügyi rendszerünkre szorítkozott. A „Moniteur“, párisi tudósítónk levelére tett kommentárjaiban el­feledt igazságot szolgáltatni az angol sajtó maga­tartásának. A­mi a franczia sereg jelen helyzetét jelenti, csak annyit mondhatunk, mikép am­a so­rok, mik iránt panaszt emel, semmi nagyítást sem tartalmaznak. Mi általában csak akkor tet­tünk említést vitéz szövetségeseink betegségi szenvedéseiről , midőn azok már köztudomá­­suakká lettek, s akkor is csak igen fájdal­mas érzettel tettük azt. Ezért a „Moniteur“-nek kevés oka van arra, hogy a „Times“ modorát el­sietett s kíméletlen gyanánt jellemezze. Valóban a franczia nép semmi külföldi bírálattól sem félhet ezen háborubani magaviselete iránt. Vitéz seregé­nek áldozatai s hőstettei a jelenkor históriájához tartoznak. Érdemeik mindenrendü angolok által teljesen elismertelvek. Lapunkban mindaz , mit a britt sereg szövetségeseitől tanulhat, sokkal in­kább méltányoltatott, semhogy azzal lehetne ben­nünket vádolni, mintha ideiglenes és talán kike­­rülhetlen hiányoknak szerfölötti kiemelése által, szándékosan gyöngítni óhajtanók ama példa hatal­mát. Remélhetőleg rövid időn meghallandjuk, hogy a legutóbbi pár hét nyomorai megszűntek, s hogy a vitéz franczia sereg tökéletesen legyőzé ama bajo­kat, mik azt fájdalom­­ legutóbbi fényes diadalai után érték.“ A f o r d-m a y o r tegnap tisztelkedett a franczia követnél, hogy átnyújtsa neki a londoni község­tanács által legújabban hozatott szerencsekivánati határozatokat. Hír szerint a párisi értekezleteken elhatároztatott volna, mikép a török hadjutalék a béke ki­hirdetése után a dunai fejedelemségekbe fog áthe­lyeztetni. A belgák királya tegnap reggeli 9 órakor Doveren át haza indult. A „Herald“ kijelenti, mikép oka van hinnie, hogy a Persiávali viszály kiegyenlíttetett, vagy rö­­vedes, miután bocsánatot kért, haladéktalanul visz­­szatérend Teheránb­a. Francziaország, Paris,­mart. 28. A „Mo­niteur“ ma jelenti, mikép a császár jövő kedden, a Mars-mezőn nagy szemlét tartana a párisi helyőr­ség fölött. Továbbá jelenti, mikép Marseilleből egy gyalogsági hadosztály indíttatik A­l­g­­­r­b­a, az onnan visszatérő csapatok felváltása végett. Mar­sei­ll­eb­ől tegnapról jelentik, mikép­­pen akkor érkezett oda egy ministeri parancs, 6—7000 főnyi csapatoknak tüstént Krim­be küldetése iránt. Ezen rendszabály ott számos commentárokra adott al­kalmat. A „Moniteur“ jelenti, mikép a cs. hg születése alkalmából a császár a Szajna-megyei orvosok se­gély­pénztára részére, 10,000 fr.-ot utalványozott a civiliste-re, s mikép a császárné kívánatéra a lyceumok s collegiumok növendékeinek húsvéti szünete ápr. 3-ig meghosszabbíttatott. A congressus tegnap tarta 15-ik ülését. Ez kedd óta már a harmadik ülés, mi mutatja, hogy a meghatalmazottak őszintén igyekeznek munkájukat mielőbb bevégezni. Mint hallatszik, a béke legké­sőbb 30-a alá lesz írva. 600 ágyulövés értesítendi egyszerre az egész Szajna-m­egyét a szerencsés eseményről. A béke aláíratása nem fogna mindjárt közzététetni, mivel be akarják várni a megerősítést, azonban a „Mostu­gur“ egy jegyzékben értesítne a tényről a közönséget. A rendőr­biztosok tegnap az illető városrészek lakosait arra szób­ták fel, hogy készen tartsák magukat a kivilágításra. A színhá­zak szintén parancsot kaptak, hogy ingyen, előadá­sokat készítsenek. Tegnap mindazon külügyminis­­tériumi hivatalnokok, kiknek jó írásuk van, ö­ssze­­hívattak azon intés mellett, hogy társaikkal semmit se közöljenek. Mint mondják a békeszerződés má­solatainak elkészítéséről van szó. A „Constitutionnel “ bécsi levelezője kifejti a tanácskozások bizonyos részleteit. E szerint az ülések titokbantartásának biztosítása végett a con­gressus jegyzőkönyvek helyett, melyek több titká­rok közreműködését szükségelték volna, oly jelen­tések summ­ásabb formáját használja , mik csupán a viták főpontjait jelölik ki. Szerinte, mihelyt a béke­­szerződés aláíratott, annak egyegy példánya meg­erősítés végett meg fog küldetni a szerződő felek mindegyikéhez. A párisi congressus minden esetre addig együtt maradand, míg csak távirdai tudósítás nem érkezendett az iránt, hogy Sándor császár a meghatalmazottjai által aláírt szerződést megerő­sítő. Erre Clarendon lord, Budis Cavour grófok, s Manteuivel tüstént haza­térendnek, s az állandóan Párisban tartózkodó többi meghatalma­zottakra bizondják a megerősítések kicserélését. Azonban ez utóbbi meghatalmazottaknak épen nincs teljhatalmuk arra, hogy az államtitkárok által el­utazásuk előtt aláirt kikötésekhez bármit is hozzá­tehessenek. A ,,Times“ jól volt értesülve, midőn jelenté, hogy a porta a hatihumajumnak a békeokmányba igratását ellenzi. A török teljhatalmazották állítólag ez ellen­szegülést azon észrevétellel indokolák, miszerint a nyugati hatalmasságok a szultán belfüggetlenségéért fogtak fegyvert, tehát következetlenség volna tőlük, ha a szultán souverainitását akkor compromittálnák. A kérdéses halihumaján egyébiránt se a görögök se a muzulmánoknak nem tetszik, sőt egy marseillei lap konstantinápolyi levelezője már egyes mozga­lomról tesz említést, mely Anatóliában a reformren­­delet ellen ütött volna ki. Ellenben az „O. Z.“ párisi levelezője határozot­tan rágalomnak nyilvánítja azon hírt, mintha a po­rosz teljhatalmazottak belépte a békeértekezletek folyamát megakasztotta volna. Mondott levelező a legbiztosb kútfőből erősíti, mikép­p. Manteuffel és gr. Hatzfeldt magatartásával a congressus kebelében fölöttébb meg vannak elégedve, s hogy eszélyes eljárásuk a többi teljhatalmazottakra a legkedvezőbb benyomást téve. A béke aláíratása után különfutárok indulnak London, Bécs, Berlin, sz. Pétervár, Turin és Kon­­stantinápolyba, a békeszerződvény ratificatióit min­­denik szerződő hatalmasság részéről elhozni. Mivel azonban a fegyvernyugvás mart. 31-n lejár, az ti­zenöt nappal meghosszabbíttatik, mely idő alatt n­em a‘ n­eh­ézségek’ m­é­g­y­ezi "azon "hump okot, mikép a béke talán csak a végperezben fog aláíratni, elháríttattak, úgyhogy a „Moniteur“ va­sárnap hihetőleg jegyzéket teend’ közzé a béke megkötéséről. Azonban a béke-okirat csak az illető kormányok részéröli megerősíttetés után fog köz­­zététetni­ A pápai legatiók iránti indítvány, hihető­leg ma fogott tárgyalás alá kerülni. A congressus ma tarta 16-ik ülését. A congressus összes tagjai, Napóleon császár kí­vánatéra photographicoztatták magukat. T­o­u­­­o­n­ból kelt levelek szerint, a hajóhad egy része keletre indult, s egy másik rész szintén ké­születeket tesz az elindulásra , hogy csapatokat szállítson vissza keletről. A béke helyreállítása után, csak 30,000 ember fog Konstantinápolyban hagyatni. A jelen keleti seregből 38,000 ember Al­g­i­r­b­a fog vitetni, hol a k­a­b­i­­­o­k ellen nagy hadjáratot akarnak kezdeni. A krimi seregnek csak igen kis része jövend Francziaországba. Cherbourgi tudósítások szerint, ott 4 ágyu­­naszád szereltetett fel, s készen áll az elindulásra. A „Tonne“ szállító corvette 6 hónapra való élelem­­szereket vett föl s elkisérendi a 4 ágyunaszádot, miknek rendeltetése még eddig titok. Németország. Berlin, mart. 28. Az urak TARCZA. A suezi csatorna kérdése. (Víge.) Másik körülmény, mi nem engedi, hogy a suezi csatorna ügyét teljesen megalapítódnak tekintsük, az, miszerint maga a csatornavonal helye m­áig sincs teljesen megállapítva. Múlt augustusi közleményeinkben két tervről em­lékeztünk, melyek közül egyik elfogadhatlannak, a másik elfogadhatónak tűnt fel. T a­z a b­i t mérnök, kit előadásunkban követtünk, bebizonyította, misze­rint a suezi csatorna egyenes átvágása nem, vagy csak nagy és kétes eredményű áldozatokkal ve­zetne czélhoz. A suezi szoros legszűkebb részét választani a csatorna helyéül igen természetesnek, s legkevésbbé költségesnek látszik mindenki előtt, ki a helyet csak a földképen vizsgálja, de e terv ellen szól az, hogy a legrövidebb csatorna északi végpont­ján a hajdani Pelusium körül a földközi tenger oly se­­kélyes, mi­két alkalmas kikötő azon egész tengerterü­leten a Nílus torkolatáig nem található. A nagy ha­jók csak két mértföldnyi távolban horgonyozhatnak a parttól s ha roppant költséggel a tenger színére egy Velenczeszerű tengeri kikötő építtetnék is, az a Nílus homokja által folytonos éliszapolásnak volna kitéve. E terv ellen újabban még azon igen egyszerű, de épen természetessége által helyes észrevétel is fölhozalik, mikép Alexandriától, me­lyet minden európai hajósnak okvetlenül útjába kell ejtenie,Suezig nem­ volna rövidebb az út Pelusium felé kerülve a tengerpart hosszában, mint egy Egyiptom földén át vezető csatornán. Mindezen nézetekhez hoz­zájárul még az, miszerint ha a suezi földszoros met­szetik át, Egyiptom érdekei sehogy sincsenek elő­mozdítva. Először a csatorna kívül esnek Egyiptom termékeny határán. Másodszor a csatorna két ten­ger vizéből, s csak mellékesen a Nílusból táplált falván, a csatorna vize nem volna alkalmas a föld termékenyítésére; már pedig Egyiptomra nézve, a csatorna egyik főhaszna volna , ha a haj­dan virágzó, most szomorú sivataggá változott egész nagy területek az öntözés által vissza­nyernék termékenységüket. Végre nagy vesztes volna Egyiptomra nézve, s nagy oktalanság a vál­lalkozók részéről, ha a virágzó kereskedelmü s a legszebb kikötővel bíró Alexandria nem tétetnék a csatorna kiindulási pontjává. A legrövidebb csatorna terve tehát a több tekin­tetben czélszerűtlen, s I. Napóleon mérnökei hiányos­­ fölmérések és Egyiptom régibb politikai viszonyai által vezettettek e tervre. Ma Egyiptom nem ellen­ség, mint volt I. Napoleon hadjárata alkalmával, s a csatornatervben annak érdekei is szem előtt tar­tatnak. Azonban még közelebbi időkben is megma­radtak a legrövidebb átmetszés terve mellett, melyet L i n a­n­t franczia mérnök bővített s jobban rész­letezett. T­a 1­a­b 01 mérnök kétségtelen érdeme az, hogy ő ajánlott először egy az előbbinél c­élszerűbb tervet, melynek részleteivel m­ár olvasóink ismeretesek, mely abban állt, hogy Alexandria és Suez legyen a csatorna két­ végpontja. A csatornavonal Kairó felett a Nílus kétfelé ágazása fölött, azaz a Delta csúcsán vágja át e folyamot. Itt a Nílus felszíne tíz öllel áll magasabban mint a vörös és földközi tenger felszíne. A Talabot terve szerint e helyen a csatornát né­hány mértföldnyi hídon kellene elvezetni, s a Nílus­ból óriási gőzgépek segedelmével kellene a táp­láló vizet felszivattyúztatni. Az egész csatorna fölemelése óriási mű fogna lenni, melynek sikerülése nem bizonyos — mivel a hídnak több mérföld hosszúnak, a hídon levő csatornának 50 öl széles, 4 öl mélységűnek kellene lennie. E fölemelés miatt továbbá se Kairó, se azon vidékek, melyeken a csatorna átvezektetnék , nem használhatnák azt teljesen a hajózásra. E fölött a csatorna táplálására, a Nílusból óriási gőzgépekkel tetemes mennyiségű víz szivattyúztatnék föl, mi e folyam különben is gyakran vízszükségben levő alsóbb folyására, s így a Delta alsóbb részének ter­mékenyítésére kártékony volna. Barrault nevű két franczia mérnök egy új tervet készített, mely szerint a csatorna Alexandrá­ból kiindulván, a Nílus legalsó folyásánál a földközi tenger partjaival párhuzamban fogna haladni. A csatorna egész mentében a Nílus két ágából édes vízzel tápláltatnék,a­mi által az öntözésre al­kalmassá tétetnék. Nem kevesebb mint 500,000 hektárnyi földet remélnek az öntözések által megt­­ermékenyítni. A csatornának ily menetet adva, az eddigi egyiptomi csatornarendszer könnyen ösz­­szeköttetésbe volna hozható a főcsatornával, mi­után az legfennebb két melrenyivel állana maga­sabban, mint a tenger színe. A csatorna az egyip­tomi nagyobb parti tavakon fogna keresztül vezet­tetni, s parthosszant haladna a hajdani iPelusium tá­jékáig, honnan egyenesen délre Sueznek fogna vezettetni. Úgy látszik a B­a­r­r­a­u­l­tok terve könnyebben létesíthető , s előnyösebb, mint Talaivot­ é, de ezé az érdem, hogy a suezi földszoros egyenes át­metszése tervénél egy jobbra fordította a közfi­gyelmet. Barraulték tervében Egyiptom érde­kei is szem előtt vannak tartva, s hihető, hogy ha tervük egészben még nem áll is, e fő elv mara­dandó lesz a csatorna tervének végleges elkészíté­sében. Barrault mérnökök azt írják, mikép­palából tervének kivitelére mintegy 50 ezer ügyes mun­kásnak kellene éjjelnappal dolgozni, míg a maguk tervében az ásó gépek előnynyel lévén, főként a ta­vakban használhatók, legfeljebb 18 ezer munkásra volna szükség, s hamarabb elkészülne a csatorna. Az egyenes átvágás a kikötőépítéssel együtt 12—15 év alatt, vagy tán soha sem volna kielégítőleg be­fejezhető. A nem egyenesen vitt csatornák építése 5—6 évet venne igénybe, házának mai ülésében azrelitek­ jelentést tön a harmadik hadtest főparancsnokságának egy iratáról, melyben ez a háztól engedélyt kér. Rochow- Plessow és Marwitz ellen az országgyűlés jelen időszaka alatt haditör­vényszéki vizsgálatot kezdhetni. Az ipar és kérelmi­ indítvány a ház összes elöljáróságának lehető gyors elintézés végett át­­,adaték. A követek házának kérvény nyujtatott be, mely az uzsoratörvény eltöröltetését, valamint egy törvény kibocsátását indítványozza, melynél fogva az adóssági fogság csak a hitelezők gonosz vagy csa­lási szándékú ki nem elégíttetése mellett legyen megengedhető; e kérvény az igazságügyi bizott­mánynak alkalmul szolgált az uzsoratörvényekre nézve bővebb fejtegetésbe ereszkedni, s a kérvényt a kir. államkorm­ánynak megfontolás végett ajánlani. Távirdai után jelentik, mikép a követek há­zának mai ülésében a boroszlói kereskedelmi kamra­ elnöke, M o I i n a r i követ és baloldali tagnál tartott házmotozás az ismeretes sürgönyorzás ügyében illető röpirat folytán is szóba jött. Molinari kinyilatkoztatá, mikép a nála történt motozásnak mind jogszerűségét fejtegetten hagyni, és se pa­naszt emelni se arra vonatkozó indítványt tenni nem akar, mert joga érzetében a vizsgálat megkezdés­sel óhajtja, hogy annak oka vagy alaptalansága, miért rendeltetett el nála a házkutatás, világosan­ kitűnhessek. A „Pr. Corr.“ egy hosszabb czikkben indokolja, miért utasíttattak vissza, mint a távírda jelenté , a Poroszországban tervezett nagyobb hitelintézetek engedélyezése iránti kérvények. Annak czélja , az ingó-hiitelintézetek nélkülözhetőségét Poroszor­szágban kirs­ulatni, hol az ipar, vaspályák és összes forgalmi eszközök fejlése­ a tervezett intézetek hozzájárulta nélkül is ,a közönség egyenes rész­­vétele mellett akadálytalanul előhalad. E czikk vége ezt tartalék nélkül fejezi ki a követke­zőkben: „Azon föltevés, hogy a szilárd, köz­hasznú vállalatokra irányzott törekvések Porosz­­országban egy nagyobb öszpontosított tőkeerő se­gélye nélkül általában örvendetes kifejtést nem nyerhetnek, ez az utolsó évtizedek tapasztalatával homlokegyenest ellenkezik. Habár el kell ismerni, hogy a rendelkezhető tőkék hiánya nem egy kívá­natos törekvés létesítésénél jegyezhetően akadályul szolgál, mégis semmikép sem szabad félreismerni, hogy az ország minden részeiben és az ipar minden, ágaiban a legélénkebb előhaladás tapasztalható s hogy a társulati szellem, egy kizárólag e czélra ha­tározott nagyobb hitelintézet közrejárulta nélkül is képes volt az összegyűlt tőkéket oly csatornákba vezetni, melyekben gyümölcstermő alkalmazta­tást nyernek. Erre könnyű bizonyítványokat fel­hozni. Maga a vaspályákba fektetett tőke 1840-től 1850-ig 19 millióról 154 millióig és 1855-ig 215 millióig szaporodott, egyéb, mintegy 54 milliónyi értékű pályák épülőben vannak, másokat, melyek költségei 51 millióra számítvák, hasonlag biztosi-4 »-l­.nl­ n f/vl»*t­o ocrilatll ojálllatok Stilli hiányoznak, még további pályák építésére. Más irányú vasúttársaságnak 1849. évtől kezdve nem kevesebb mint 87 vállalat engedtetett át mintegy 83 milliónyi értékben, ezek közt 27 bányavállalat 40 milliónyi tökével. Biztosítótársulat csupán az utolsó 9 év alatt 22 jött létre 22 milliónyi tökével, s fovóintézet ugyanazon idő alatt létesült 10­2 millióval.­­ A vállalkozási szellem újabb könnyí­téseket nyerene, ha a porosz banknak keletkezőben levő, a fokozott szükségleteknek megfelelő bővíté­sei, valamint a már­ jóváhagyatott vagy még ala­kulóban levő kisebb magánbankok életbe lép­tek. Ily viszonyok közt az ország anyagi ér­deke nem fog abban szenvedni, ha a nagyobb ipari hitel­intézetek iránti tervek most el nem fogadtatnak , sőt azon kérdésnek megvizsgá­lása, vájjon az ilyféle intézetek állítása az ország­nak valódi és tartós hasznára válnék-e, és vájjon miként kerülhetők ki a fölemlített veszélyek, oly időpontra tartatnak föl, midőn a pénzvásár álla­pota kevesebb gondot adand, s midőn a más or­szágban teendő tapasztalatokat is föl lehetem­ hasz­nálni. A Francziaország és Poroszország közti viszony legújabb stádiumára nézve itt jellemzőnek tartják. Nemzeti színház. Martius 29-n F­e­­­e­ki Miklós javára először : „Negyedik Laszlo.“ Eredeti tragoedia a felvonásban. Irta Dobsa Lajos Vannak vállalatok, melyeknek bukása is nagyobb tapsot érdemel, mint némely kis pénzek árán vá­sárolt siker. Vannak emberek, kik csak a nehéz feladatokban találnak ingert a munkára, kik nem érdeklődnek oly tárgyak iránt, melyekben egész erejöket megf­eszítniök nem szükséges — és minél veszélyesebbek az ilyenek a vetélytársakra nézve, annál több reményt adnak azoknak, kik az ügyet

Next