Budapesti Hírlap, 1856. június (126-150. szám)

1856-06-01 / 126. szám

utazására rendeltetett hajók közül kettő, a „Reine- Hortense“, s a „Corse“ a főherczeg rendelkezésére helyeztetett tengerészeti kirándulása számára. N­a­­p­o­l­e­o­n herczeg néhány nap előtt személyesen ment el H­a­v r­e-be, hogy a „Reine-Hortense“ le­génysége fölött szemlét tartson, mely hajón teendi meg a herczeg éjszaki útját. A sereg a „Reine- Hortense“ hajón ebédelt. Villamarina marquis turi­ai útjából már visszaérkezett s tegnap audientián volt W­a­r­e­w­s­k­i grófnál. H­i­r é­s ismét egy uj vállalatot, még pedig egy uj créditmobilie­r-t alapított. E szerint jövőre itt 3 creditmobilier leend. Németország,. B­e­r­l­i­n, máj. 30. II. S­á­n­d­o­r császár ő Ilye tegnap ideérkezett, s az első határo­zatokhoz képest csak jun. 2-káig mulatand itt. Holnap, szombaton, a berlini hársfasorok közt nagy szemle fog tartatni. — Boroszlóban ő Ilye igen dí­szesen fogadtatott. Windischgrätz hg Berlinbe utazásának indokairól különböző közléseket lehet­ a lapokban olvasni, melyek a „Pr. Corr.“-et készteték egy helyreigazító nyilatkozatot adni ki, mely főleg az „Augsb. Alig. Z­g“ egy levelezése ellen van in­tézve. E közlés szerint a hg látogatása király ö­élge szelidebb hangulatának következménye, ki a hg fiának összekelését Lujza mecklenburg-schwerini hgnővel nem helyeselte volna, s a porosz k. udvar engesztelődési ténye lenne a Windischgrätz hgi ház iránt. A király, mond a „Pr.C.“, az 1813- 14-iki hábo­­rukban ismerte meg a hget s azon idő óta ő a király­nál folyvást nagy tiszteletben állt. A herczeg e sze­rint mindig szívesen látott vendég volt a berlini udvarnál. De mi a házassági ügyet illeti, az illető közlés helytelenségen alapszik, miután Windisch­grätz hgnek Lujza hg növek­ összekelése óta a hit­ves pár a porosz udvart már többször meglátogatta­­be. Az „Elberfelder Ztg.“ látszólag félhivatalos tollból Berlinből következő közlést hoz: a hét végével itt fényes fejedelmi congres­­susünk lesz, melynek közepette a porosz király és II Sándor császár ö­­lgeik fognak állni. A tuile­­riákban azon óhajtás létezett, hogy még egy csá­szár legyen ez összejövetel tanúja; ez azonban óhajtás maradt. Azon hir, hogy Austria is egyes főherczeg által lesz képviselve, nem hihető. München, május 27-dikén Ma 100 éve, hogy Miksa József király, ezen feledhetlen fejedelem, született, ki minden szívet meghódított. A legtávolabbi körökben teljes bensőséggel emlé­keznek meg róla. Laj­os király a kir.­háznak min­den itt s közelben levő tagjait, számra 22-őt, egész­­e a boldogult király legifjabb ükunokájáig asztalá­hoz hívta, hogy ezen emléknapot a szeretet és hála érzelmeiben ünnepeljék. Ugyane napon a porosz és szász királynők h­­lgeik, a föntemlített bajor királynak két leánya, Ries­óban ugyanazon he­lyen találkoztak, hol Miksa­ József ezelőtt 100 évvel született. Münchenből egy balesetről értesítnek, mely Miksa király h­elgét néhány nap előtt starnbergi útjában fenyegette. Mtthlthalban elfeledték volt, a sínváltóért figyelmeztetni, hogy egy külön vonat van útban s hogy a váltósínt úgy igazítsa, hogy a vonat háborítlan a mtthlthali állomáson átkelhessen. A váltósín e szerint előbbi állapotában maradt; a kü­lön vonat pedig azon hitben, hogy a váltósín helye­sen van fektetve, robogott elő s le kellett volna a sínekről siklania s mintegy 200 öl mélységű völgy­be rohannia, ha a mozdonyvezetőnek elég lélekje­lenléte nincs, folytonos intés által a véletlenül a pá­­lyaőrházban levő váltóőrt a sínváltásra figyelmez­tetni. A sín a kellő vágányba igazíttatott s nem mull 20 percz s az egész vonat a mély völgybe rohant volna, mert megállásra gondolni sem lehetett, mi­után a vonat a legnagyobb sebességgel hajtott. Stuttgart, május 23. E napokban innen bizo­nyos számú szarvasok fognak Párisba indít­tatni, melyeket a Württemberg­ király ő­éége Napo­leon császárnak ajándékul küld, s melyek külön e czélra készített rákászokban fognak elszállíttatni. Karlsruhe, máj. 25. A „Zeit“ szerint báró M­a­r­s­c­h­a 11 államtanácsos, a belügyminiszérium­ volt elnöke neveztetett ki Berlinbe követül. G­o­t­h­a, máj. 27. A koburgi és gothai herczeg­­ségek közös országgyűlése mai ülésében azon fon­tos határozatot hozta, mely szerint a szomszéd álla­mokban m­ár érvényes büntetőperrendtar­tás s ezzel az esküdszék intézménye is élet­­beléptetik. Hannovers, máj. 25. A „Hamb. N.“ szerint a ministerium változása iránti hírek alaptalanok. Spanyolország­. Madrid. Az „Indep. beige“ levelezője f. hó 21-től részletesen előadja a cor­­t­e­s-g­y­ű­l­é­s­b­e­n ama megrovási indítvány tár­gyában folyt vitákat, mit a demokraták­­ a b­a­r­a­tnok ellen terjesztettek elő, s mely nagy többséggel elvettetett. Ezen részletek azonban semmi újat sem tartalmaznak, azon egyetlen tényen kívül, mikép­p­­ 11 a r­o­n­g­a­tnok , valenciai főparancsnok, ki a kabinet által a zavar első perezében elmoz­­díttatott, az erre következett vizsgálat folytán tel­jesen igazoltatott. A kormány maga részéről erő­sebben áll, mint valaha. Noha a hivatalos lap 21-n hangosan tiltakozott azon nagyon elterjedt hírek ellen, mintha legközelebb miniszeri módosítások fognának történni, az említett levelező mindemel­lett is folyvást azt hiszi, hogy az igazságo­s bel-­ügyministerek, Arias-Uria­s Esposura állá­sukban még mindig fenyegettették. Azonban a módosítás, ha csakugyan létesülne, nem a mo­­derado-pártbeli ama két nagyon compromittált egyén javára fogna történni, mint azt hirdették, kik a fél­engedmények ajtaján újra kormányra akar­nának jutni, hogy később a helyzetnek egészen uraivá legyenek. Espartero­s O’ Donnell, kiknek viszálya egyedül mozdíthatná elő egy ily taktika sikerét, folyvást legbensőbb egyetértésben állanak egymással. Madridban a cortes gyűlés által kidolgozott al­kotmány jún. 30-a a vicalvarai csata évnapján,mely csata az 1854-diki forradalom diadalát eldönté, fogna kihirdettetni. A törvényhozó gyűlés nem fog e nyáron szétoszlani, mint hite volt. Alkalmasint elnapolja magát oct. 1-ig, s az uj választások csak az 1857—diki ülés végén fognak végbemenni. Svéczia, Stockholm. A svéd ministerium feloszlásban van. A pénzügyminister beadta lemon­dását s azt Oszkár király elfogadó. A lelépőnek két tiszttársa követte példáját. E feloszlás okait még nem tudni. Olaszország. Az „Ind. beige,“ mely adatai és nézeteire nézve ugyanegy kúthoz látszik járni a jámbor „Journal des Debats*-val, mely a minap az april 15-ki Szerződést Austria ellen irányzottnak mondó és nagyköven, de ép oly alaptalanul magya­rázó, újabban a beállt politikai szárazságot néhány pikant, alkalmasint a Néva vizében megkeresztelt újdonsággal igyekszik fölfrisíteni. Hírül hozza, mikép a porosz k. kormány követe által értesítteté a szárd kabinetet, hogy semmi tekintetben sem fog Olaszország ügyeibe avatkozni. „Az új phasisnak, úgymond e lap, melybe a porosz politika Turinban tett­e nyilatkozata által lépett, igen fontos következ­ményei vannak. E dolog eredete különben még a párisi congressuson keresendő, hol Cavour és Man­­teuffel urak egymással megismerkedtek, s hol a piemonti ministerelnök a poroszt meggyőzé, hogy Szardinia leghatalmasb ellene a forradalomnak Olaszországban.“ Nem hiszszük, hogy Poroszország bármely esetlegre is akár beavatkozásra akár a be­avatkozás elhárítására felkéretett volna, s azért nem is hiszszük, hogy e nyilatkozatot tette volna, de ha e kéretlen, habár tán nem váratlan nyilatko­zata mégis való lenne, úgy az csak újabb bizony­sága lenne annak, mikép a porosz barátság vallott bensősége annak külső nyilvánulásával nem mindig egyez meg.—A félebbi lap egyszersmind Bud­ gr. egy körjegyzékéről az olasz ügyben tesz említést, melyben Austria Cavour apr. 16-ki jegyzékét c­á­­folván, késznek nyilatkozik engedményeket tenni, de mindenekelőtt azt kívánja, hogy a követelt javításokat a szükség igazolja. Ezen a czélból vizsgálatok létettek és értekezletek kezdettek más államokkal. Ekkorig a félsziget aggodalmas hely­zetének oka azon izgalom, melyet Szardinia vagy mint részese a forradalmi czéloknak, vagy tehetet­len lévén azokat féken tartani, ott életben tart.­­ Ugyanezen lap szerint Colloredo gróf nagy­követ nem hozta el magával Rómába a sokat emle­getett memorandumot, hanem, mint már említettük, utasítása van R­a­y­n­e v­a­l úrral magát egyetér­tésbe helyezni s a tényállás szükségeit s a segély alkalmas eszközeit tanulmányozni. Törökország,M­acedonia és Thessaliá­­b­a­n a rablási kihágások növekedőben vannak; e vad hordák még mindig rendesen Görögországban találják menhelyüket, bárha a görög kormány min­dent elkövet kiirtásukra. Marseilleből máj.27-től távírják a „Times“­­nek: „ Bizonyos számú új és nagy orosz ágyukat fedeztek fel Szebasztopolban.“ Távirati tudósítások. Königsberg, máj. 24. Egy orosz cs­­ukár felhatalmazza a csapatparancsnokokat, a tisztek szabadságolását az eddig ele megszabott for­mák nélkül rövid úton eszközölni , az elkerülhet­­lenül szükséges számnak azonban a zászlóknál kell maradnia. Berlin, máj. 30. A „Posen. Ztg“ egy sürgönyt hoz Varsóból következő tartalommal. Sán­dor császár a lengyel nemesség bálján kinyi­latkoztató, mikép általános amnestiát írt alá az összes menekültek és kiköltözöttek számára, csak igen kevés személy kivételével. Triest, máj. 30. Abram­schweigi­ng ide érkezett. Konstantinápoly, máj. 23. R­e­s­h­i­d pasa a m. portának egy általa kidolgozott e­m­l­é­k­i­r­a­­tott adott át a hat­ humayum keresztülvite­lének czélszerű módozatáról. Legújabb tengerentúli posta. Se Ke­let-Indiából se Chinából semmi külö­nösen említésre méltót nem jelentenek. Egy csapatosztály Malabarba küldetett,hogy a mop* p I a s-k fölkelését ott elnyomja. Napihirek és események. Budapest, Junius 1. ** Azon örvendetes közlést vagyunk képesek te­hetni olvasóinknak, miszerint a f. é. máj. 17-n Szob­­nál történt vasúti szerencsétlenségben megsérült sze­mélyek állapota az Esztergomból épen most érkezett tudósítások szerint kielégítőnek nevezhető­.Hála a gondos ápolásnak, melynek azok az esztergomi vá­rosi kórházban örvendenek, a leginkább megsérültek többjénél a javulás szintén oly gyors előhaladásban van, mikép azok néhány hét múlva tökéletesen fel­gyógyulva fogják az intézetet elhagyhatni. Az általá­nos jótékonyság itt is igyekszik a szerencsétlenültek helyzetét kegyes adományok által kitelhetőleg eny­híteni. **Az austriai birodalom középkori műemlékei a többi Europa műveivel a legjelen­tékenyebb maradványokhoz tartoznak, melyeket egy költői műértékben gazdag kor a későbbi nemzedékek­nek csodálat-, élvezet- és tanulmányul fönnhagyott. Eddig e műemlékek szélesebb körben élveztetése s ta­nulmányozására nálunk igen kevés történt. Egyes törek­vések nem hiányoztak ugyan, de vagy hamar megakad­tak, vagy csak egy koronaországra szorítkoztak. Oly munka, mely azt tűzte volna feladatává, hogy az összes birodalomnak ez irányban hű képét adja, eddig nem lé­tezett. Egy ily munkára figyelmeztetjük olvasóinkat, mely „Az austriai birodalom középkori műemlékei“ czím alatt legközelebb megindult, a műtörténészet és archaeologiában kitűnő hírű írók dr Heider Gusztáv, dr Eitelberger tanár és H­i­e­s­e­r építész által életbe léptetve. — Ez első ily nemű nagyszerű munka lesz Austriában. A vállalko­zók, mint programmjokban jelentik, minden koro­na országból a jelentékenyt és kevésb­­bé ismeretest adandják. Kiválólag az egyház­építészetre fordítandják figyelmüket s azon tár­gyak és eszközökre, mik az egyházzal és cultussal legközelebbi összefüggésben állnak, de másnemű építmények és tárgyak is, noha inkább kivételesleg, adatni fognak. Az aczél-és fametszvények mind eredeti, természetutáni rajzokról fognak készül­ni. A szöveg a műtárgyat pontosan leh­ondja a szükséges históriai és ó­kortani magyarázatokkal kísérve, s egyszerű könnyen érthető nyelven írva, a­nélkül, hogy tudós fejtegetések és idézetek fárasz­tanák az olvasót. Az építészeti stíl majelleme, kiváló jellegei, folytonos tekintettel a rajzokra a mai műsfür­­készet álláspontja szerint fognak tárgyaltatni. Vállal­kozók a történet-ókortani részben számos elismert nevű mű­fürkészek közremunkálását nyerték meg. Az TARCZA. Levéltáraink. Külföldön az oklevelek és nevezetes emberek­nek saját kezű iratai egészen külön áruczikkekké lettek. Az angoloknál és később a francziáknál e gyűjtés a műkereskedelem csaknem oly fontos ága s csaknem oly élénkséget nyert, mint a nevezetes, hallatlan mesterek festményei. Nevezetes tudósok, államférfiak, költők, művészek levelezései, saját kezű iratai, s mindaz, mi életük, viszonyaik és jel­lemükre fényt deríthet, rendkívül kapós. Egyes családok vagy különösen ez emlékek gyűjteményei­vel üzérkedők nagyszerű árveréseket rendeznek, hol főként az angol gazdagok gyakran mesés ösz­­vegeket adnak egy egy eredeti kéziratért. A történeti és más tudományok iránti érdekelt­ségnek ez egyik igen szép jele,­­ de meg kell vallani, hogy e nagy lendületnek hátrányai is van­nak. Egy az, hogy a korlátlan verseny által az or­­szágos egyetemi vagy községi levéltárak számos be­cses irattól foszlatnak meg, melyek beszerzését az ezen iratokat divatczikkeknek tekintő gazdag ma­gánosok rajuk nézve megnehezítik. Kétségtelen kár, hogy a becses adatok nem öszpontosítva lesz­nek valamely nagyobb gyűjteményben feltalálhatók, hanem elszórva egyes családok birtokába jutnak, hol az e tárgyakat netalán kevesebbre becsülő utód keze alatt el is veszhetnek. Másik hátrány az, mi­szerint e nagy kelendőség számos hamisításokra csábítja az üzérkedőket. E nagyrészben csak curiosumok körül forgó ke­reskedés nálunk tán még hosszas ideig nem jön divatba, — de azt, mi némelyek szemeiben műve­lődési állapotunknak egyik nem örvendetes jele, igen nagy e­­­ö n­y n­y­e­­ használhatjuk föl. Nálunk az eredeti iratok és oklevelek még nem válván üzlet tárgyaivá, országos könyv- és levéltárainkat még nem gátolja a verseny, minél több eredeti ok­levelet, autographot gyűjteni össze. Nálunk se a gazdagok se a hamisítók nem gátolják az ügy sikeres fölkarolását. Nemzeti múzeumunk és akadémiánk levéltárai ré­szére mindent el kellene követnünk, hogy azok minél több okmánynyal és nevezetes embereinket illető eredeti iratokkal gazdagodjanak. Tudjuk, hogy e­­ gyűjteményre nézve e részben le vannak téve az alapkövek — sok megbecsülhetlen kézirat van már azokban letéve­ — de mindez csak kezdet. Az épü­letet nemcsak egyes kövekkel kellene szaporítni, hanem annak alapját szélesítni, s nagyobb szorga­lommal és figyelemmel folytatni a munkát. A levéltárakra minél nagyobb gondot kellene fordítni, s tán nem ártana abból egy egész külön osztályt képezni. Nem elég csak múlt időkből fen­­maradt, véletlenül, ajándék útján nyert okiratokat tenni el, s egyes autographokat szerezni meg életben lévő vagy kimúlt jeleseinktől, hanem a fá­radságot nem kellene kímélni, hogy a történeti emlékekkel bíró családok külön is fölszólíttassanak azok kiadására, hogy igy annál biztosabban meg­mentessenek a feledéstől. — Egyes, közel­múlt­ban elhunyt jeleseink levelezéseit, eredeti be­cses iratait szintén be kellene szerezni. Ez nemcsak hogy mi hátránynyal sincs az illetők családjára nézve, hanem a fenmaradás és discretio sokkal erő­sebben volna biztosítva, mint a változékonynyá te­hető családi viszonyok közti hányatásban, melyben idegen és indiseretebb kezek közé juthatnak. Sőt többre is lehetne menni. A múzeum és aka­démia levéltára raktárul szolgálhatna minden oly irományoknak, melyek tudományos tekintetben ér­dekesek , de mostoha anyagi vagy más viszonyok miatt sajtó útján meg nem jelenhettek. Nálunk sok­kal gyakoribb eset, hogy egy-egy becses munka nem lel kiadót, mint másutt. Az elpusztulás ellen ily munkákat s más fontos irományokat egy nagy le­véltár sokkal jobban megvédhet, mint magán­­ak, magán­felügyelet és változékony magánviszonyok. Véleményünk szerint ily esetekben nagyobb levél­táraink mintegy biztosítási intézetekül szolgálhat­nának, és­pedig oly formán, hogy az iratok egyszer­smind magán­tulajdonok lenni meg ne szűnjenek, s a beadó vagy megbízottja részére bármikor is kiadassanak. Ez elvet a régibb korból fenmaradt oklevelekre is ki lehetne terjeszteni, mi az azokat kezeik közöl kiadni netalán vonakodó családoknak igen nagy megnyugtatására szolgálna, s ennek nyomán a mú­zeum és akadémia levéltára sokkal gyorsabban gaz­dagodhatnék, mint eddig elő történt. E javaslatot csak megpendítni tartjuk szükséges­nek, annyival inkább, mivel javaslatunk csak alka­lomszerű eszme, melyet a tudós társaság legköze­lebbi ülése adott. Fentartók tegnapelőtti akadémiai rövid jelentésünkből, hogy most szóljunk egyszer­smind­két, a május 26-iki ülésben fölforgott tárgy­ról, melyek épen eredeti kéz- és okiratokat illettek. Egyik tárgy volt Kubinyi Ödön ajándéka, ki méltánylandó hazafiús önzéstelenséggel egy pár történeti becsű okiratot adott át az Akadémia levéltárába, Árpád és Nagy Lajos korából. Másik lapunkban is többször említett afrikai utazó M­a­­g­y­a­r László hazánkfia utazási jegyzeteinek meg­szerzését tárgyalta. H­u­n­f­a­l­v­y János úr figyel­meztette tudós Akadémiánkat, mikép ez a portugál kormány utján juthatna hiteles tudósításokhoz és a derék utazó irataihoz. Ú­n: Jaj halom. Egy múlt századi históriáé ének is­mertetése. 1707-ben még javában folyt a kurucz világ. Száguldó csapatok jártak, keltek, pusztítva, rabolva. A magyarság két táborra volt osztva. Az uralkodó részén az egyik s a másik a zendülő Rákóczival tartott. Hogy egyes helységek melyikkel tartsanak, azt gyakran a közelben tanyázó csapat dönti el. Kecskemét, Kőrös, Czegléd, a három szomszéd­város gyakran kénytetett lobogót cserélni. Gaz­dagságukért gyakran megszállták a csapatok, s a mint lehetett jól megsarczolák. Hogy legalább a kisebb számú seregeknek ellenállhassanak,Rákóczy taraczkokat, golyókat és lőport külde nekik. E tény a fölkelőkhöz pártolásnak vétetett s a szegedi parancsnok rendeletet kapott a városok megfenyítésére. Ennek végrehajtását a parancsnok a bácskai ráczokra bizta, kik közöl többen szolgál­ván e helyeken, ott ismerősek voltak. Ezen pusztításról a körösi krónikán és Szokolai Kecskemétjén kívül I. Felice latin Annalesei emlé­keznek (439 és 440­­.) Történetileg kevéssé lévén ismert, nem látom érdektelennek ez eseményre vo­natkozó adatokat összegyűjteni. Az esemény leírását a krónika : „J a­­ h a I o m­ eme versekkel kezdi meg : 38. Kecskeméth várassa alföld édes anyya Szörnyű romlásodat Egész ország szárnya, Megsirattya, s ellenség is bánnya, Hogy rácz népnek 101 ragadománnya, 39. Ez olly nép kit magad segítettél sokban, Hogy ha megkeresett akármely dologban, Pénzt markukban, ruhát a nyakukban Sokszor adtál Gabonát sákjokban. 42. Kész jön ezen rút nép s hamar felkészülő, Száva Dráva Közi nép Bácskában Gyüle, Had épüle, két ezer felüle, Ezer pedig Gyalog felkerüle. 46. Tudakozik valljon mint van most Kecskeméth, Az előtt való nap be küldötte kémét Tehát szívét a nép zárta szemét Oh Kecskeméth, holnap lön por s­­zemét. 47. Vasárnapja első hogy jön György havának Ezer hét száz hétben mi­koron írnának Fiák s atyák bétakarodának Hogy az úrnak híven szolgálnának. Kecskeméten épen akkor vásár tartatott, melyre töméntelen nép — köztük török kalmárok is,­r­­gyülekeztek. Vasárnap lévén, mindenki templomba sietett, midőn 48. Az égig felható szörnyű ordítással Hát reggel a pogány jó nagy kiáltással Ropogással — sok ón mag járással Fut a népre szablya villámlással. A dulást vad kegyellenség jellemző „a kik kivált, mond a körösi krónika, pénzes gazdákat ismerték, mivel némelyik azon gazdáknak béres szolgáik, pásztoraik lehettének, úgy tehetségeiket is annál inkább tudhatták, megragadták, a küszöbökre húzták, nyakaikat fejszékkel verték, ütötték, némelyek fű­­részszel fűrészelték az ujjak közeit,kinzolták minden kímélés nélkül, hogy adnak elő pénzeket, aranyokat, ezüstöket és több találtatható elrejtett drága porté­­kájokat, mindenben zsákmányt tettenek, és minde­neket a városból a táborhelyre, az hol többnyire, tisztek és rácz kalugyer papok voltának, kihordot­­tanak, ki is adtanak a gazdák, mert készebbek vol­tak életüket megtartani, mint sem drága jószágukat ki nem adni. A tanácsbelieknek személyeket nem tekintették, a táborra kivitettek és csapdostatlanak, kinoztatlanak és a fejek elvételére gyalázatosan az ott lévőknek adattattanak.“ Csaba Mátyás 200-ad magával próbált e rabló­csapatnak ellenállani. Hasztalan volt küzdelme a kis csapatnak, mely hősies harcz után elég drágán adta el életét. Szerencsés volt ki az elsánczolt templomba menekülhetett, de sokan útközben konczoltattak fel. A török kalmárok is felkonczoltattak s kiraboltattak. E miatt, mint Felice értesít, a bécsi udvar és porta közt levelezés is folyt, mely utóbbi a bűnösök meg­büntetését követelte. A távozó rablócsapatot Szűcs István üldöző visz­­sza, és szerzett tőlük némi zsákmányt, de ez igen kevés volt a roppant kár ellenében. A meggyilkol­tak száma 402-re, a foglyok száma 155-re, maga a kár pedig több mint 200,000 tallérra ment. Maga a Jajdalom (melynek eredetije vagy talán csak egykorú de pontos másolata Losonczy László ur birtokában van) 144 négy soros versszakból álló költemény, énekelhető alakban van irva, s hi­hetőleg énekeltetett is, mire mutatni látszik a föléje irt „ad n­o ta­m : Meggyászolhatatlan siralmas ál­lapot.“ A versszakok mindvégig hasonló szerkeze­tűek, két alexandrin sorra következik két 10 szó­­tagú sor, a negyedik szótag után metszettel, s a metszetnél minden harmadik sor középrímes, úgy hogy az egész versszak ö­t egyforma rímet ad, pl. az első versszak .

Next