Budapesti Hírlap, 1856. október (227-253. szám)

1856-10-01 / 227. szám

­jel 9 órától 2-ig egy tűzvész világossága volt láth­­­a­tó a Fertőtava közelében. * A miskolczi magyar színház részvényeseinek álasztmánya két­ezer darab 5 pftos részvényt szán­­ékozik újabban kibocsátani, hogy az épülőfélben fúlő színházat az országos várakozásnak megfelelő­ig végre befejezhesse. Az eladott részvények bizta­­­tás végett a bérjövedelmező színházépületre be­ágnak tábláztatni, s e terv szerint a színház egy év­latt megnyithatik s tíz év alatt a 10.000 ft kölcsön s egyéb terhek is sorshúzás utján magából a szin­­ázépület jövedelméből letörleszthetők. * Eperj­esen a cs. k. megyei törvényszék ré­zére egy uj fogház építése 76,700 ft 40 kr. költs­égvetéssel legfelsőbb helyen jóváhagyatott. * A telekészletek tagosításai és szabályozásai mindenütt örvendetes folyamatban vannak, így e na­­okban Szent András községe Szentes közelében tagosítást barátságos után végérvényüleg elhatározá. s Liszt Ferencz esztergomi miséje közelebb Prágában is előadatott és a műértők tetszését nagy mértékben kinyerte. AUSTRIAI BIRODALOM, Bécs, sept. 29.­ Császár Ő Fel­sége ma eggel Schönbrunnból Bécsbe érkezett s számos indientiát adni méltóztatott. — Császár Ő Felsége, valamint Ferencz Cár­oly föherczeg ö cs. fensége névünnepük leg­­közelebbi szombaton Ischlben családi körben fog megtartatni, hová Ő Felségeik e napokban Lu­­dovika és Helena bajor herczegnők ö k. fen­ségeik kíséretében elmenendnek. (Aut. Corr.) — Azon több lap által hozott hír, hogy Csá­szár 0 Felsége Milánóból Romába menend, nem látszik valósulni s 0 Felsége az austriai ál­lamokat nem szándékozik elhagyni. 0 Felsé­geiknek Lombardia fővárosában­ tartózkodása különben huzamosb leend s arról beszélnek, hogy Ő Felségeik csak a farsang közepén vagy január hó második felében fognak ismét Bécsbe érkezni. (Wien, Nyks BI.) — B­l­­­o­n dán k. meghatalmazott szerencsés volt tegnap Császár ŐFelsége által audientián fogadtatni. — A milánói pallazzo reáléban a legmagasb császári Pár elfogadására nagy előkészületek történtek s a költségekre 300000 lira van előre megállapítva. Ezen szép palota nem diszépület ugyan, hanem úgy mint a bécsi Burg, igen kényel­mes. A székesegyház melletti lakosztályt Csá­szárné Ő Felsége számára rendezik el. A palota beli készületeknek f. évi oct. 31-éig be kell fejezve lenniök. Az alia scala színházban operát és hagy bált, az alia cannobiana színházban drámai előadást rendeznek. Radeczky tringy országos főkor­mányzó a Villa reáléban, I. Napoleon kedvencz tar­­tózkodási helyén fog lakni. — Mint hallatszik, báró Hübner uró excsa f. hó 23-á N á­p o­l­y­t elh­agyni, útjában Lorettót és Anconát érinteni s oct. 8-a táján Bécsbe érkezni szándékozott.­­ A börzén azon hir kering, hogy vasutépí­tésekre többé semmi engedmény sem fog adatni, mi a jobb hangulat előidézéséhez lényegesen járult. KÜLFÖLD. Anglia, London, sept. 26. H­a­r­d­i­n­g­e algróf tábornagy, C­a­m­b­r­i­d­g­e eg előde a britt sereg főparancsnokságában, s tegnapelőtt s­o­u­t­h-p­arki falusi jószágán meghalt. A „Times“ többek közt így ír az elhunytról: „Kevés tiszt szolgált oly so­káig, s kevésnek volt oly sok alkalma magát kitün­tetni, mint Hardinge lordnak, s bízvást állíthatjuk róla, hogy mindig­ meg­ tudott felelni a viszonyok­nak. Épen nem akarjuk azt állítni, hogy az elhunyt vitéz bajnok elsőrangú katonai tehetség lett volna,­­ se Marlborough, se Napóleon, se Wellington nem volt, azonban azt, mit tennie kellett, ügyesen s helyesen téve. Egyfelől saját érdeme által emelke­dett föl a legmagasabb rangra, noha se valamely nemesi családdal nem volt rokon, se valamely ka­tonai körökben befolyásos clique-el nem állott összeköttetésben. Valóban Hardinge Henriknek, ki egy észak-angolországi lelkész fia volt, s 1798-ban mint zászlótartó lépett a seregbe,­ kevés kilátása volt arra, hogy keletindiai főkormányzóvá s ge­­neralissimussá emelkedhessek. Először a félszigeti háborúban tünteté ki magát, a corunnai csata után buzgalma­s tapintata által magára vonó B­e­­r­e­s­f­o­r­d­­nagy figyelmét, s még mielőtt 23-dik életévét elérte volna, portugáli szolgálatban dan­­dárnokká neveztetett ki. Az egész félszigeti háború alatt úgy működött, mint a portugali sereg főszál­­lásmestere. Vimieránál megsebesült. Jelen volt a Dueroni átmeneteinél, a busa­cói csatában, Badajoz és Ciudad­ Rodri­go ostromainál. Azonban katonai pályájának legfényesebb pontját az a­l­b­u­e­r­a­i csata képezi. Mint tudjuk, akkor Beresford több bátorság­ mint belátással bo­csátkozott csatába S­o­u 11 tábornagygyal. A csata alatt ugyan Beresford, mint mindig, nagy személyes bátorságot fejtett ki, azonban a nap sorsát egy oly szerencsés manoeuvre dönté el, mit a fiatal Har­dinge parancs nélkül és saját felelősségére létesí­tett. Az erre következett többi nagy csatákban szintén jelen volt, s a győzelmes britt sereggel át­ment a Pyrenéken. Napóleonnak Elbábeli visszaté­rése után ismét aktív szolgálatba lépett, s biztosi minőségben a porosz sereg mellé rendeltetett. Blo­c­h e­r alatt L­i­g­n­y­n­é­l félkezet elvesztő. A béke helyreálltával sem lépett tétlenségbe, hanem hona szolgálatában több fontos állomást viselt. Egymásután hadügyi titkárrá, izlandi titkárrá s tá­­borszernagygyá lett, mígnem 1844-n indiai főkor­mányzóságra emeltetett. Ama 4 év, mely alatt ő ama távol vidékeken kormányzott, még Keletindia eseménydús históriájában is emlékezetes volt. 1852 octoberben, Wellington hű halálával, a britt sereg­ főparancsnokává neveztetett ki. Az angol hajóraj Portugálból érkezett tudósítások szerint a Tajo előtt menvén el, Lizbonában kérdést tett az iránt, ha váljon az ottani vizeken tartózkodása vesztegzár alá vettetéssel lenne-e összekötve, mire igenlő választ kapott, megállapodás nélkül folytatá útját, s ekkér Lszbonában nem szá­­míthaták meg annak erejét. Francziaország, Pár­is, sept. 27. Mint Mar­­seilleből 24-ről jelentik, oda két nap óta 70,000 hectolitrenyi gabina szállíttatott. Az evolutionális hajóraj folyvást Toulonban állomásozott. Con­stantine­­s Szet­fben ismét két földrengést éreztek. A legutóbbi napokban a Pyrenék közt szintén politikai befogatások történtek, melyek hír szerint összeköttetésben állanak a Párisban eszközlött be­­fogatásokkal. Havin, a „Siécle“ igazgatója, ki jelenleg Schweiz- és Olaszországban utazik, hírszerint a franczia kormány megbízásából teszi ezen utazást. B e í g t u m, mely se az Egyesült­ államokkal, se hatalmas szomszédjával nem akart meghasonlani, sietett a békekötő hatalmasságoknak a tengerjog tárgyábani nyilatkozataihoz csatlakozni, hogy igy az Egyesült­ államoknál kimenthesse magát az iránt, mikép nem azok ajánlatát fogadta el. Németország, Berlin, sept. 28. Azon tilalmi rendelet, mely legközelebb az ,,Augsb. Allgemeine Zig“ ellen a „Staatsanzeiger“-ben közöltetett, kö­vetkezőleg szól: „Miután a porosz törvényszékek már korábban többször az „Augsb. Allg. Zig“ egyes számainak megsemmisítésére a sajtót illető 1851. máj. 12 vki.törvény 56. §-ának határozmánya sze­rint hoztak ítéletet,jelenleg ezen törvény 52. §-ának alapján a nevezett hírlap további elterjesztése az ugyanott 53. § alatt szabott büntetések mellett ezen­nel eltiltatik­ Berlin sept. 25.1856. Westpha­len belügyminister.“ Németalföld, Hága, sept. 26. A 2-ik kamra tegnapi ülése egészen a válaszfeliratnak a közok­tatásra vonatkozó fejezete tárgyalására volt szen­telve. A harcz heves volt, s még eddig úgy látszik, hogy a többség, miután a felirat általános irányát helybenhagyó, ragaszkodandik a kérdéses fejezet­hez, mely a kabinet irányában igen ellenséges szel­lemű. A tegnapi ülésben az igazságügyminiszer oly közléseket tett, melyek először derítik fel hivatalo­san a legutóbbi kabinet­változás okait. E szerint arra egyenesen a közoktatási kérdés adott alkalmat, a­mennyiben a király ismételve kijelenté, hogy az előbbi ministérium által előterjesztett oktatási tör­vénytől , ha szinte azt a kamrák elfogadnák is, kénytelen lenne a szentesítést megtagadni ama pa­naszok miatt, miket számos tisztes polgárok hoztak fel az ellen; az illető miniszerek pedig saját szem­­pontjukból lehetetlennek tárták a király óhajtása szerint eszközt keresni ezen panaszok megorvoslá­­sára.Ezen feladatot tűze ki maga elé a júliusban föllé­pett ministérium,melynek politikai irányáról az igaz­­ságügy minister lényegesen így nyilat­kozott: „Ezen ka­binet nem akar egészen új politikát követni. Politiká­jának irányát azon események jelölik ki, melyek meg­alakulását előidézték. A király gondolata kétségkívül kibékülési gondolat volt, azon igazság belátásán alapulván, mikop a javaslat­­oktatási törvény so­kaknál lelkiismereti kételyeket gerjesztett. E sze­rint a kabinetnek oly kibékülési politikában kell ere­jét keresnie, mely sebek gyógyítására s viszályok megszüntetésére van irányozva. Ezen politikának nem szabad kizárólagosnak lennie; mivel a kizáró­lagosság ellenkezik a kibékülés fogalmával, nem szabad a fennálló pártok valamelyikéhez csatla­koznia , hanem elvénél fogva a pártok fölé kell magát helyeznie; az nem lehet reactionárius, mivel ez által saját kibékülési elvével ellenkezésbe jönne, s oly visszahozhatlanul eltűnt idők- s fogalmakba helyezné magát vissza, melyek nem fejezik ki többé a most élő németalföldi nép egyéniségét.“ Végül a miniszer ünnepélyesen kijelente, mikép a kabinet távolról sem szándékozik egy hajszálnyira is el­térni az alkotmánytól. Es­­­ve. Miután a válaszfeli­ratnak a közoktatásra vonatkozó fejezete enyhítte­­­­tett, az igazságügyminiszer kijelente, hogy a kor­mány nem akarja tovább ellenezni az akkér módo­sított fejezetet. Erre a válaszfelirat nagy többség­gel elfogadtatott, s így a komoly bonyodalom ve­szélye el van hárítva. Spanyolország, Madrid. Mint az „Indep. belge“-nek sept. 22-ről írják, az új pénzügyminis­­zer S­a­r­a­v­e­r­r­­­a semmi befolyással sem bír, előbb a bank titkára volt, s a júliusi események után ideig­lenesen a tengerentúli ügyek főigazgatójává nevez­tetett ki. Politikai véleményeit illetőleg, bármely ellenkező kormány­rendszerekhez könnyen tudja magát alkalmazni. A desamortisationalis kérdésnek oly gyors megoldását nagyon elősegíti a következő körülmény. A pápa legközelebb a királynőnek egy oly melltűt küldött, melynek közepében egy Sz. Tamás képét ábrázoló drágakő van, Róma egyik legügyesebb művészének műve. A királynő igen nagy örömmel fogadá ezen ajándékot. 10—12 nap előtt azzal fölékesítvén magát , udvaron­­czai magasztalák a mű finomságát, s meg­­jegyzék, mikép a pápának ezen ajándéka al­legóriái alakjában igen komoly intést tartalmaz. A királynő tüstént igen komolylyá lett s néhány percz­­nyi gondolkodás után így kiáltott fel: „Kétségkívül a szent­atya azt kívánja tőlem, hogy neki tett ígé­retemet teljesítsem; részemről feledést hívén, ezen drágakő által azt mondja nekem, hogy csak akkor fogja hinni ígéretem teljesítését, ha azt látja.“ Va­lóban ezen nap óta a királynő egy perczig sem szűnt meg miniszereit ostromolni. Gonzalez Bravót, s Bravó- Murillót napon­kint várják. Narvaez jövő szombaton ér­kezik meg , termei már elkészítvék San- Marco marquis palotájában­ A molillai katonai kormányzó igen drágán fizetett meg egy a legutóbbi napokban általa elkövetett eszélytelenséget. A 600 főnyi helyőrség élén ki­ütött s megtámadta a marokkóiakat. A spa­nyol csapatok vitézsége daczára a hadoszlop a te­temesebb haderő által teljesen megveretett. A hiva­talos jelentés szerint a kir. csapat 70 embert vesz­tett. Magánlevelek szerint a veszteség még teteme­sebb lenne. Erre mutat a hivatalos lapnak azon nyi­latkozata is,mikép­p e 1­­­11 ó­b a parancs küldetett az iránt, hogy több kiütés ne kísértessék meg, míg csak komoly s eldöntő működést nem lehet eszkö­zölni. Schweiz. A neuchateli államtanács , a nagytanácsnak egy 1849. jan. 30 diki rendelete alapján következő határozatot hozott: „1.§. A köz­társaság minden hivatalnoka, kire rábizonyul, hogy bármely módon a sept. 30 diki royalista fölke­lésben résztvett, letétetik. 2. §. Az államtanács, mihelyt idején lenni látandja, a jelen rendelet által elbocsátott hivatalnokok helyettesítéséről gondos­kodni fog.“ Oroszország, Moszkva, sept. 2. Az uj orosz körjegyzék, melyről múlt számunkban emlékezünk, a „K. Ztg“ közlése szerint követke­zőleg hangzik: „A Párisban mart. 18-n (30) aláírt szerződésnek, mely véget vetett azon harcznak, melynek mérvei mindinkábbi kiterjedéssel fenyegettek, s melynek ki­menetét semmi emberi szem előre nem láthatta, azon rendeltetése volt,hogy a nemzetközi viszonyzatok nor­mális állapotát Európában ismét helyreállítsa. Az ellenünk szövetkezett hatalmak a jog iránti tiszteletet s a kormányok függetlenségét választók jelszavul. Nem akarunk itt annak történelmi taglalá­sába bocsátkozni, mily mértékben veszélyeztette volna Oroszország magatartása ez elvek egyikét vagy másikát. Nincs szándékunkban meddő vitát előidézni. Sőt épen az a czélunk, azon elveket hozni alkalma­zásba, melyeket Európa nagyhatalmai kihirdettek, midőn közvetve vagy közvetlenül elleneinkül föllép­tek, s mi ezeket annál szívesebben hozzuk emléke­zetbe, mert sohasem szűntünk meg azokat a ma­gunkéinak vallani. Egyik európai hatalom iránt sem akarunk igazságtalanok lenni, azt tévén föl, hogy akkor csak a viszonyok által parancsolt jelszóra volt szükség, s hogy most a harcz befejezte után mind­egyik feljogosítottnak hiszi magát külön érdekei és számításainak megfelelő eljárást követni. Senkit sem vádolunk azzal, hogy ama szavakat fegyverekül hasz­nálta, melyekre pillanati szükség volt, hogy a csatatér nagyobb kiterjedést nyerjen, s melyeket aztán a had­szertár porába lehet­ vetni. Sőt ellenkezőleg szívesen tápláljuk azon meggyőződést, hogy mindazon hatal­mak, melyek akkor ez elveket vallották, ezt igazán és őszintén akarták; s hogy valóban az volt szándé­kuk, ez elveket minden esetben alkalmazásba hozni. Ebből indulva ki, föl kell tennünk, hogy mindazon hatalmaknak, melyek az utolsó háborúban részt vet­tek, ép úgy mint a császár, a mi felséges urunknak, az volt szándékuk, az általános békét azon viszonyok helyreállításának biztos kiindulási pontjává tenni, melyek a jog iránti tiszteleten s a kormányok függet­lenségén alapultak. Vajjon teljesedett-e e remény? Helyreállítva lát­juk-e a nemzetközi viszonyok normális állapotát ? A­nélkül hogy némely alárendeltebb jelentőségű kérdést illetőleg kisszerű részletekbe akarnánk bo­csátkozni , sajnálattal látjuk magunkat kényszerítve kinyilatkoztatni, mikép az európai államcsaládnak két tagja van, melyek közöl az egyik még normális álla­potban nem létezik,míg ez a másikban fenyegetve van. Mi itt Görögországról s a nápolyi királyságról szó­lunk. A hellén területnek az uralkodó akarata s a nép hangulata ellenére idegen csapatok által történt meg­szállására jelenleg többé semmi ok sem forog fen. Az uralkodón elkövetett erőszakot bizonyos fokig megmaagyarázhatók politikai okok. A háborúnak többé kevésbbé alapos követelményeit lehet­ felhozni a jog tekintélyébe avatkozásnak szépítésére . De a jelen pillanatban, midőn ez indokolt közöl többé egy sem létezik, lehetetlennek tartjuk az idegen csapatok meg­szállását Görögország földjén a méltányosság itélő­­széke előtt igazolni. Ennélfogva tüstént az első szavak, melyeket felsé­ges uralkodónk kifejezett, midőn a béke helyreállása a császárt képessé tévő szavát hallatni, e tekintetben világosak és határozottak voltak. Mi nézetünkből a kabinetek előtt nem csináltunk titkot, s egy perczig sem fogjuk azokat megtagadni. Ennek daczára kötelességünknek tartjuk hozzá­tenni, hogy bár az események nem feleltek meg tel­jesen várakozásunknak, mégis még mindig azon re­ményt tápláljuk, hogy nem állunk elszigetelve oly té­ren, melyen a jog és igazság nyilván azon ügy részén van, melyet mi vitatunk. Mi Nápoly királyságot illeti, habár még most nincs is orvoslatra szükség, mégis attól tartunk, mikép nagy ideje, hogy a bajnak eleje vétessék. A nápolyi király nyomás tárgyául szolgál, nem azért, mert ő felső valamely kötelezettségen tulment, melyet az idegen udvarokkal kötött szerződések reá szabtak, hanem mert elvitázhatlan jogai gyakorlatában alattva­lóin úgy uralkodik, a­mint jónak látja. Megfoghatnók, ha valamely kormány a másiknak baráti gondoskodásból és jóakaratú érdekeltségből tanácsát ajánlaná, habár ez intés jellemét öltené is magára, ámde ezt tartjuk egyszersmind a legszélsőbb határvonalnak, melyen túlmenni nem szabad. Európá­ban ma kevesbbé szabad feledni mint bármikor, hogy a souverainek egyenjogúak egymás közt, s hogy nem a terület nagysága, hanem mindegyik jogainak szent­sége szabályozza a viszonyzatokat, melyeknek egymás közt fönn kell államok. Ha a nápolyi királytól belkor­­mányzására nézve fenyegetések vagy ellenséges de­monstrálók által akarnak engedményeket nyerni, úgy ez annyit tesz, mint magát erőszakosan az ő tekinté­lyébe behelyezni, annyit tesz mint helyette uralkodni akarni, annyit tesz mint az erősebb jogát a gyöngébb felett kikiáltani. Nem szükség önnek mondanunk, mint fogná fels. uralkodónk az ilynemű követeléseket megítélni. Ő fels. örömest él azon reményben, hogy ezek ne fognak érvényre emeltetni. A császár annál inkább táplálja e reményt, mert ez ugyanazon tan, melyet azon államok, melyek magukat a civilisatio élére he­lyezik, s melyekben a politikai szabadság elvei a leg­nagyobb kifejlődést nyerték, sohasem szűntek meg, mint saját hitvallomásukat előtérbe állítani,mégpedig oly mértékben, hogy megkísérlék azt még ott is al­kalmazásba hozni, hol a körülmények ezt csak eről­tetett magyarázat útján engedék meg. Ön szívén hordandja, hogy valahányszor a fölebbi két kérdés önnek székhelyén szóba jő,felséges uralko­dónk nézete iránt semmi kétséget fönn ne hagyjon. Ezen nyíltság természetes kifolyása azon rendszernek, melyet a császár azon napon fogadott el, midőn elődjei trónjára lépett. E rendszer ön előtt nem ismeretlen. A császár minden kormánynyal jó egyetértésben akar élni. Ő fels. azt hiszi, hogy erre a legjobb út, semmi oly kérdésben el nem rejteni gondolatait, melyek az európai közjoggal összefüggésben állnak. Azoknak szövetsége, kik velünk sok évig tartották fönn azon elveket, melyeknek Európa a több mint ötven éves békét köszöné, nem áll fönn többé régi erejében. Felső uralkodónk akaratának ez eseményben semmi része sem volt. A viszonyok visszaadák nekünk teljes cselekvési szabadságunkat. A császár el van hatá­rozva , mindenekelőtt alattvalói jóllétére fordítani gondjait, s az ország bel­segédforrásainak kifejtésé­ben oly tevékenységgel eljárni, mely csak akkor fog kifelé terjeszkedni, ha ezt Oroszország tényleges érdekei kivánandják. Oroszországnak azon szemrehányást teszik, hogy magát elszigeteli, s azon tényekkel szemközt, melyek sem a joggal, sem a méltányossággal meg nem fér­­hetők, hallgat. Oroszország mondjuk duzzog. Orosz­ország nem duzzog. Oroszország összeszedi magát. Mi a hallgatagságot illeti, melylyel bennünket vá­dolnak, emlékezetbe hozzuk, hogy még nem rég mes­terséges izgatást szerveztek ellenünk, mert szavun­kat mindannyiszor hallattuk, hol szükségesnek tar­tok , hogy a jogot támogassuk. E cselekvésmódot, mely több kormánynak oltalmára szolgált s mely­ből Oroszország maga semmi előnyt sem merített, kizsákmányolák , hogy bennünket tudj’ Isten mily egyetemes uralomra törekvéssel vádoljanak. E hallgatagságunkat ez emlékezet benyomásával fedezhetnék. Azonban mi nem hiszszük, hogy ily magatartás ül­jék egy hatalomhoz, melynek a gondviselés Európá­ban azon helyet jelölé ki, melyet Oroszország ott elfoglal. Ezen sürgöny stb. bizonyságul szolgál önnek, hogy felséges uralkodónk nem hallgat, ha azt hiszi , hogy véleményét ki kell mondania. Ez mindazon esetben meg fog történni , hol Orosz­ország szava a jog ügyének használhat, vagy hol a császár méltósága kívánja, hogy véleménye is­mertessék. Mi anyagi erőnk alkalmazását illeti, ezt a császár a maga szabad elhatározásának tartja főn. Fölséges uralkodónk politikája nemzeti. Az semmi­­esetre sem önző, s ha ő és, felsége népeinek érdekeit első sorba helyezi, úgy ezzel még nem engedi meg azt, hogy maga ez érdekek megóvása mások jo­gainak sértését kimenthesse. Ön fel van hatalmazva stb. Gore sakoff.“ Törökország- Belgrádból, sept. 20-káról jelentik a „Temesv. Zig“nak, mikép az igazság- és közoktatásügyi minister, egyszersmind a predstav­­nikhivatal és a külügyek vezetője,M­a­r­k­o­v­i­c­s Ist­ván,mindezen állásáról lemondott, hogy mint senator a senatusban helyét elfoglalja. Hallatszik, mikép a fejedelem elfogadta lemondását, azonban mindez óráig még semmi kinevezés sem történt. Távirati tudósítások: Pár­is, sept. 30. Egy mars­eille­i sürgöny szerint a hajóhad vitorlakészen áll s parancsot vár a kiindulásra. A „Journal des Débats“ mint bizo­nyost jelenti, hogy a nápolyi expeditióban a szar­díniai hajóhad is részt fog venni. A „Pays“ úgy hiszi, hogy a Montenegrót és Neuchatelt illető kér­dések a párisi értekezletnek fognak megoldás vé­gett átadatni. Roma, sept. 26. Napoleon császár a cs. herczeg keresztelése melletti pápai képviseletért elismerés jeléül pápa­i szentségének drága por­­ezellán kereszteli­ medenczét s kitünőleg szép go­belin szőnyeget ajándékozott. Milano, sept. 27. A helyhatósági tanács 300,000 lírát határozott a bekövetkezendő ünne­pélyességekre. Triest, sept. 29. A cs. k. hajóraj báró Bour­­g­i­g­n­o­n hajóskapitány parancsai alatt Smyrná­­ból jőve, tegnap estre a muggiai öbölben vetett horgonyt; áll az a „Schwarzenberg“ és „Venus“ fregattokból; a ből; a „Pylades* „Carolina“ és „Diana“ corvettek­ és a „Huszár“ briggekből. Színházi előadások: A nemzeti színpadon: „Éjszak csil­laga­“ Opera 3 felv. Irta Seribe. Fordította Havi Mihály. Zenéjét szerzette Meyerbeer. A pesti német színpadon: „Hernann.“ Tragische Oper in 4 Aufz., aus dem Italienischen des Fr. Maria Piave. Musik von G. Verdi. ■ Dunavízállás, sept. 30. 6* 0" 0'" 0 fölött. Felelős szerkesztő SZILÁGYI FERENCZ. Szerkesztő­társ NÁDASKAY LAJOS. Bécsi börze, sept. 30. (Távirati közlés.) Bankrészvény . . .... . . 1060 Nemzeti kölcsön 5% . . 82% Államvasutrészvény / . . ... . 322 Éjszaki vaspálya ....... 2595 Dunagőzhajózás . . . . . . . 538 Hamburg ........................................ . 775/ Augsburg ........ . 105% London .............................. . . . 10___ Cs. kir. arany . . . . ... 8%

Next