Budapesti Hírlap, 1856. december (279-301. szám)

1856-12-02 / 279. szám

219. December 2,1856. Pest. Kedd, Megjelenik e lapf vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel.Előfizetési díj: Vidékre: félé VT e: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben: f é 1 é v r e: 8 frt, évne gyedre : 4 frt. — A hirdetések ötször hasábzott sorának egyszeri ke> Iktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4kr számíttatok— Egyes szám 20 pk>r. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 2-iksz. a. l-ső emeleten. 8Z. Előfizethetni helyben: e lap kiadd hivat »I ában, Egyetem-utóra, 2-dik szám, földszint; vidéken minden es. kir. postahivatalnál, — Előfize­tést tartalmazó levelek a ozim, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzről együtt' bé mentesítve egyenesen akiadó hivatalhoz utasitandók. Kiadó hivatal van : Egyetem-utczábnn, 2-ik szám alatt, földszint. A „Budapesti Hírlap“ előfizetési ára: 1856-ik évi november decemberi folyamára. Vidékre postán küldve 3 frt. 20 kr. Budapesten házhozhordással 2 ft. 40 kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhiva­talában, egyetem-utcza 2-ik szám takarék­pénztár-épület, földszint. Emich Gusztáv, a „Budapesti Hírlap“ kiadója. HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. é. oct 8-iki legfelsőbb határozata által, C a s s o n e Fülöp toska- nai hajó-zászlóstisztet és Párén ti Antal ottani tengerész-hadnagyot, az austriai tengerészeinek teljesített szolgálataikért a Ferencz-József-rend kis - keresztjével legkegyelmesebben földiszítni méltóz- tatott. A belügyminister egyetértésben az igazságügymi- nisterrel Ferdinandy János , Tomasek Quirin, és Kumpost Ignácz törvényszéki segédeket, se­gédekké a vegyes szolgabirói hivataloknál a kas­sai közigazgatási területen kinevezte. Az igazságügyminister Kovaliczky István és Snetina Venczel marmaros-szigeti megyetör- yényszéki segédeket tanács titkárokká , egyszers­mind államügyészi helyettesekké, elsőt a s. a. újhelyi, utóbbit a rima-szombati megyetörvényszékhez ki­nevezte. Az igazságügyminister B á r a Ferencz ideiglenes törvényszéki segédet a zala-egerszegi törvényszék­nél, végleges törvényszéki segéddé, jelen szolgálati állásában meghagyva, és Kritsai Károly figyelőt ideiglenes megyetörvényszéki segéddé a pécsi me­gyetörvényszéknél kinevezte. Az igazságügyminister F u x Lipót kaposvári me­gyetörvényszéki segédet, segéddé a kőszegi járásbí­róságnál kinevezte. Az igazságügyminister Torkos Sándor és H u f József figyelőket, tollnokokká a köszeghi járásbíró­ságnál, a szombathelyi megyetörvényszék területén kinevezte. A budai cs. k. pénzügyigazgatósági osztály Hahn János adóhivatali ellenőrnek és Hartmann Jó­zsef III. osztályú adóhivatali tisztnek ezen állomá­sokról! lemondását elfogadta és az adóhivatali álló - másoknak végleges betöltése folytatásában: B a r- t o s Ignácz I. osztályú adóhivatali tisztet III. osz­tályú adóhivatali ellenőrré Nagy-Körösre; Hahn József III. oszt. adóhivatali ellenőrt I. oszt. adóhiva­tali tisztté; S t o 1 t z Arnold I. oszt. adóhivatali se­gédet III. oszt. adóhivatali tisztté; Webers- d o r fér Robert II. oszt. adóhivatali segédet I. oszt. segéddé; végre C h e t k a János III. oszt. adóhi­vatali segédet II. oszt. segéddé kinevezte. II. Függelék az 1856. nov. 8-diki legmagasb császári nyi It párán c shoz. Utasítás az austriai birodalom egyházi bíróságai számára, a házassági ügyek tárgyában. Első szakasz. A házasságról. (Folytatás.) 64. §. A kihirdetések ismétlendök, ha a házasság a kihirdetések után hat hónap alatt meg nem köttetik, vagy ha a püspök rövidebb határidő eltelte után is a kihirdetés ismétlését rendeli. 65. §. Mig a kihirdetés kellőleg meg nem történt, a házasságot megkötni nem szabad. 66. §. Az anyaszentegyház kárhoztatja a keresz- ■ tények s azon személyek közötti házasságot, a kik a kereszténységtől elszakadtak. A katholikusok és nem- katholikus keresztények közötti házasságokat is ro- / szalja, s híveit azok kötésétől óvja. 67. §. Ha alaposan vélelmezhető, miszerint a há- tsulandók között valamely akadály forog fenn, vagy ha attól lehet tartani, hogy összeadásuk nagy viszá-. lyokra és botrányokra, vagy más roszakra szolgáland álltáimul, úgy a püspöknek jogában s illetőleg köte­lességében áll, a házasság kötését betiltani. Mind­addig, mig ö a tilalmat meg nem szünteti, a házasság kötése tilos marad. 68. §. A házasság kötésénél is emlékezzenek fiák és leányok az Urnák ezen szavaira: Tiszteljed atyádat és anyádat! Ezenfölül az ifjúság könnyen meggondo­latlan lépésekre ragadtatja magát, s elhamarkodva kötött házasságok sok bajnak termékeny magvát ké­pezik. Oly házasságok tehát, melyektől beleegyezé­süket a szülök jogos okoknál fogva megtagadják, ti­losak. 69. §. A kereszténynek szent kötelessége az ál­lamhatalom iránt engedelmességgel viseltetni, mire bennünket az Ur maga apostolai által utasít. Annál szigorúbban tartsa meg azon államtörvényeket, me­lyek az erkölcsi rend feltételeire gondos figyelemmel vannak. Habár tehát az államhatalom intézkedései ál­tal a keresztények közötti érvényes házasság kötését nem akadályozhatja is, mindazáltal az austriai állam­polgárnak azon szabályokat, melyeket az austriai tör­vény a házasság polgári hatályai iránt felállít, elha­nyagolnia nem szabad. 70. §. Összeadásra a házasulandók csak akkor bocsáttathatnak, ha összeköttetésüket, a mennyiben hitudni lehet, semmi akadály nem ellenzi, s ők mind azt megtették, a mit az anyaszentegyház törvényei az érvénytelen és tilos házasságok eltávoztatása tekinte­téből rendelnek. Különösen kötelesek magukat a ki­hirdetés kellő megtörténte iránt igazolni, nötelen, il­letőleg hajadon állapotukat tanúsító bizonyítványt felmutatni, s ha koruk és származásuk az egyházkör könyveiből ki nem derülne, keresztleveleiket előadni. Ha valamely házasulandó a keresztlevél megszerzé­sére teljesen képtelen lenne, úgy a lelkész ez iránt a püspökhöz fog fordulni. A mi az austriai törvények­nek fönnnmlített szabályait illeti, nagy gonddal kell arra ügyelni, hogy azok a házasulandók által szigo­rúan megtartassanak. Ha megesik, miszerint a lelkész intései sikéretlenek maradnak, úgy az ügy a püspök elé terjesztendő. Ugyanannak kell történnie, ha bármi más okból nehézségek vagy kétségek támadnának. 71. §. Ügyelni kell, hogy a külföldiek az összea­dásra máskép ne bocsáttassanak, mint mindannak megtartásával, mi a házasságnak jogszerű megkö­tésére megkivántatik. Mennyiben járhasson el a lel­kész ez ügyben, a nélkül, hogy azt a püspök elé ter­jeszteni köteles lenne, azt a püspök fogja a körülmé­nyek szerint elhatározni. 72. §. Előgondoskodással kell lenni az iránt, hogy azoknak házasságai akadályoztassanak, a kik éltük tizennegyedik illetőleg tizenkettedik évét betöltötték ugyan, mindazáltal még azon kort el nem érték, mely­ben az ország s a néptörzs sajátságához képest, a házasságnak kellő megfontolással való kötésérei ké­pesség, s a testi érettség létrejönni szokott. 73. §. Oly személyek összeadását, kik sem tulaj— donképeni sem nem tulajdonképeni lakással nem bír­nak, mindaddig, mig a püspök maga erre engedelmet nem ad, teljesíteni nem szabad. 74. §. A házasság az uj szövetség kegyszere lé­vén, s azok elé, kik köteléke által egyesülnek, szent és nagyfontosságú kötelességeket tűzvén ki, annál- fogva oly személyeket, kik a kereszténység alapigaz­ságaiban járatlanok, összeadásra bocsátani nem sza­bad. Sőt, mig ők Istenről és akaratjáról maguknak az átalánosan szükséges ismereteket meg nem szerzet- téb, a lelkész házasságuknak még kihirdetését se tel­jesítse. 75. §. Illik, hogy a házasulandók, mielőtt az anya­szentegyház színe előtt az élethossziglani szövetséget megkötik, lelkiismeretük tisztulását a bünbánat szent kegyszere által eszközöljék, s az ur testét ájtatosság- gal vegyék. Mielőtt Isten házában a papi áldásban nem részesültek, ugyanazon házban együtt ne lakjanak. Eziránt és mind aziránt, a mi a házasságnak istenfé- lésben s keresztényi Hiedelemmel való kötését elő­mozdíthatja, mindegyik egyházi megye rendeletéi s dicséretes szokásai hűségesen megtartassanak. 76. §. Ai összeadás teljesítésére jogosított lel­kész köteles a házasság kötésének megtörténtét, mindazon körülményekkel, melyek valamely bizony előállítására szükségesek vagy hasznosak, saját egy­házának házassági könyvébe sajátkezüleg beiktatni. Ennél fogva világosan kiteendö : az uj házasok ve­zeték- és keresztneve , kora, hitvallása, lakása és polgári állása; és vájjon ők korábban már házasok valának-e vagy sem; továbbá szülőik és tanúik neve, hitvallása és polgári állása, a nap a melyen, s azon pap, a ki által az összeadás teljesíttetett. Ha nehéz­ségek keletkeztek, úgy azon mód , mely által azok elháríttatták, előadandó. 77. §. Ha a lelkész valamely papot fölhatalmaz, az összeadásnak oly helyeni teljesítésére , melyen a jegyesek egyikének sincs lakása, azt egyházának házassági könyvében jegyezze föl. Azon hely lel­késze, hol a házasság kötése történik, azt a fenki- tett módén saját egyházának házassági könyvébe sajátkezüleg beiktatni s megjegyezni tartozik , hogy melyik lelkésztől keletkezett a meghatalmazás. Ez utóbbi az összeadás megtörténtét , melyről nyolcz nap alatt értesítendő, saját házassági könyvébe szinte följegyzendí. 78. §. Ha valamely austriai állampolgár azon ké­relemmel áll elő, hogy külföldön kötött házassága azoa egyházkor házassági könyvébe iktattassék, mely egyházkörben lakását választá, a lelkész ezen folya­modást, a házasságnak jogszerűen lett kötéséről szó­ló bizonyítékokkal együtt, a püspök elé terjeszteni s annak rendeletéit bevárni köteles. 79. §. Az egyházi törvény határozatain alapuló házassági akadályok, jogszerűen nyert fölmentés s a netalán kitűzött föltételek teljesítése által egyes esetekben megszűnnek. Érvényességi akadályok­tól saját hatalmánál fogva fölmentést adni egye­dül a szentszéknek áll jogában, s ennek van főn- tartva, az örök-szüzesség egyszerű fogadványától, valamint katholikus és nemkatholikus keresztények közötti vallási különbség esetébeni fölmentés meg­adása is. 80.. §. A püspökök, ha jogszerű okok léteznek, a szentszéktől nyert fölhatalmazásokat készséggel használandják a következő akadályoktól fölmentésre nézve : 1. A szabad közösülésből keletkezett vérrokonság és AÓgorság harmadik és negyedik izében. 2. Az egyházi rokonságban. ­3. A tilos közösülésből keletkezett sógorságban, kivévén, ha attól lehetne tartani, hogy a tisztátalan viszony folytán a házasulandók egymással egyenes ágon rokonok. 4. Érvényes, de még el nem hált házasságból ke­letkezett köztisztesség követelményének harmadik s negyedik izében. „5. A köztisztesség azon követelményét illetőleg, mely érvénytelen s el nem hált házasságból vagy az eljegyzésből keletkezett. 81. §. Az érvényesség egyéb akadályait illetőleg egyértelmüleg oda kell hatni, hogy azoknak teljes hatálya fentartassék vagy megujittassék. Közeli ro­konok között gyakran előforduló házasságok meg­mérgezik a családi életet, melynek érintkezései közé az érzéki vágyakat s azok gyanúját hozzák. 82 §. A kihirdetéstöli teljes fölmentés csak igen sürgős esetekben, a második és harmadik kihirdetés­töli fölmentés csak nyomós és elegendőleg bebizo­nyított okokból adassák meg. 83. §. Miután megeshetik, miszerint valamely kö­zeli halálveszély minden további halasztást lehetet­lenné tesz, annál fogva, a püspökök minden járásban, a helyi viszonyok mivoltához képest egy vagy több papot fognak meghatalmazni arra, miszerint ily ese­tekben az ö nevükben mind a három kihirdetéstöli fölmentést adhassanak. 84. §. Ha két oly személyek, kik hamisan állítják, hogy ők házas felek, s azon helyben hol lakásuk van, átalánosan idegeneknek tartatnak, egymással házas­ságra lépni kívánnának, azoktól a háromszori kihir­detéstől való fölmentés igen fontos okok nélkül meg ne tagadtassék. Mindazáltal szorosan kinyomozan­dó, vájjon azon állítás, miszerint ők átalánosan házas társaknak tartatnak, teljesen alapos-e. 85. §. Azon házasulandók , kik a kihirdetéstől egészen fölmentettek , mielőtt összeadatnának , az illető lelkész előtt esküvel erősíteni kötelesek, hogy házasságukat ellenző akadály előttük tudva nincs. 86. §. A fölmentés raegadásaérti folyamodványok­ban az akadály minden körülményekkel, melyektől annak minősége függ, világosan előadandó; s azon okok is, melyekre a hivatkozás történik, a szüksé­ges bizonyítványokkal tanusitandók. A püspök azon ténykörülmények iránt, melyeken határozatának vagy a szentszék elé terjesztendő véleményének alapulnia kell, a szükséges nyomozásokat megteendi. 87. §. Ha valamely akadály titkos, s annak köz­tudomásra jutásától tartani nem kell, ngy a fölmentés a lelkiismeret megnyugtatása végeit, a házas felek nevének előadása nélkül, a gyóntató atya vagy más valamely arra alkalmas személy által kérethetik s megadathatik. Ily főimentés azonban a jogikörre nézve semmit sem használ; ha tehát valamely aka­dály várakozás ellenére kitudódnék, ngy a végre, hogy a házasság az emberi bíróság előtt veszélybe ne jöjön, a jogikörre nézve hatályos fölmentésért kell az illető utou folyamodni. 88. §. Ha valamely kellő alakban megtörtént há­zasság valamely fenforgó akadály miatt érvénytelen volt, ngy a fölmeutés elnyerése után a házasság ér­vényesülésének kell megtörténnie. 89. §. Ha a fölmentés a lélekismeret körére ada­tott, úgy érvényes házasságnak megalapítására elég­séges, ha mindkét fél beleegyezését lelkész és tanuk nélkül megújítja. 90. §. Oly fölmentés adásánál, melynek a jogi körre van hatálya, az érvényteleuül összeadattak be­leegyezésének azon lelkész előtt, kinek egyházköré­ben laknak, és két tanú jelenlétében kell megujittat- nia. A lelkész a megtörtént érvényesülést házassági könyvébe mindenesetre bejegyezni tartozik; ha azon­ban az érvénytelen szövetség más plébániában kötte­tett, úgy ö ezen felül azon lelkészt, kinek körében a szövetség köttetett, erről a végre értesítse,, hogy ez az érvényesülés megtörténtét, azon helyen, hol az érvénytelen házasság be van iktatva, gondosan hozzá mellékelje. 91. §. A kihirdetést ily esetekben nem kell megú­jítani. Az összeadás csendben s meghitt tanuk előtt történjék. Kivételnek akkor lehet helye, ha az aka­dály azon helyen, hol az érvényesülésnek történnie kelle, átalánosan ismeretes. 92. §. Ha valamely akadály fólmentés nélkül tény-j- leges változás folytán megszűnt volna, úgy a házas­társaknak meghagyandó , miszerint beleegyezésük kijelentését a lelkész és két tanú előtt megújítsák, kivévén, ha netalán ezen körülmény, hogy a házasság kötésének idejekor akadály létezett légyen, teljesen titokban volt, s attól, hogy az bebizonyíttathatnék, tartani nem lehet s mert ily esetben nekik a bele­gyezésnek egymás közötti megújítása megengedtet- helik. 93. §. Oly házasság, mely szinlett beleegyezés I miatt érvénytelen, érvényesültnek tekintendő, ha az, ki a beleegyezést szinlette, valósággal beleegyezett. Úgy annak van helye oly házasságnál is, melyet téve­dés vagy erőszak és félelem akadályozott, mihelyest azon fél, a mely tévedésben vagy jogtalan erőszak alatt volt, tévedését megtudván vagy teljes szabadságát visz- szanyervén, szóval vagy tettel beleegyezett. Mindazál­tal, a beleegyezés megtörténte iránti minden kétségnek elhárítása végett ezen esetekben is tanácsos , hogy a felek beleegyezésüket a lelkész és a két tanú előtt megújítsák, minek eszközlésére törekedni kell; kivé­vén, ha botrány, vagy a házasság veszélyeztetésének alapos aggodalma forog főn. 94. §. Az érvényesülés megtörténte után a házas­ság polgári joghatályaira nézve úgy tekintendő, mint­ha eredetileg érvényesen köttetett volna. Ugyanaz áil az egyházi akadályokra nézve, ha csak egyik fél volt is, a házasság kötésének idejekor a tény vagy jog iránt tudatlanságban. Különben felmentésért kell folyamodni. (Folytattatik.) NEMHIVATALOS RÉSZ. 0 cs. k. Apostoli Felsége Triestbeni leg­magasb mulatása alkalmából báró Mertens altbgy triesti cs. k. kormányzó és partvidéki helytartóhoz következő legmagasb kéziratot kibocsátani mél- tóztatott: „Kedves báró Mertens!“ „Valódi örömmel ismerem el, hogy Triestnek hű­séges érzülete és megpróbált ragaszkodása újból törekedett, Nekem és a Császárnénak az ott muta­tást lehető legörvendetesebbé tenni.“ „Megbízom önt, hogy lakosainak hálánkat jó­léte és kifejlődése iránti legjobb óhajtásainkkal együtt kifejezze, melynek előmozdítása szakadatlan törekvésem leend.“ „Fogadja ön egyszersmind a hivatalok és közin­tézetek állapota feletti megelégedésem kifejezését, mely körültekintő vezérletről s szolgálatomhoz! ra­gaszkodásról tesz tanúságot.“ Triest, nov. 25. 1856. Ferencz József s. k. A gyöngyösi izraelita cullusközség önkényt kötelezte magát, három éven át, vagyontalan derék izraelita tanitóhivatali jelöltek gyámolítására a pesti cs. k. tanítóképző intézetnél évenkint 30 ftot szen­telni; az egri cullusközség ugyané ozélra kát éven át, évenkint 30 frtot, s a szegedi izrael. cultusközség a folyó iskolai évben 40 frtot fordí- tand; mi ezennel elismerőleg azon megjegyzéssel tétetik köztudomásúvá, hogy eddig a folyó iskolai évre a fennebbi czélra 695 frt ajándékoztatott s azonkívül a pesti izraelita cultusközség tizenkét tanítójelöltet lát el délebéddel. Bécs, nov. 29. A Az uj év mint rendesen, ezúttal is változáso­kat hozand journalistikánkba. Egyetlen közgazdá­szán szaklapunk „Der Volkswirt h“ meg fog szűnni; legalább W a r r e n s E. ur annak szerkesztésétől teljesen vissza fog vonulni, n mi egyértelmű a lap megszűnésével. A Volks- w i r t h nem volt ugyan oly alapokra fektetve, hogy józan nemzetgazdászati ismeretek népszerű­sítésében, egy ily lap egyetlen helyes föladatában érdemekre tehessen szert; legkitűnőbb szorgalom­mal fejtegeté és védé a bank szabadság elvét, melyet az uj tudomány kétségbevenhat- lan axióma magaslatára emelt; már csak ennyiből is a hitelintézet ellenének tekintetett, a mi magában tán dicséretre méltó leendett, ha W. urnák bizo­nyos személyes vonatkozásai közgazdászat! elme-

Next

/
Thumbnails
Contents