Budapesti Hírlap, 1856. december (279-301. szám)

1856-12-02 / 279. szám

leteire nem vetették volna a személyes érdekek ár­nyát. Hasonló lapnak távol kell állani ilynemű in­dokok gyanújától.Azonban most lehetünk győződve, hogy a legjobban a szerkesztett, s a tőzsdével egy­általán nem kaczérkodó közgazdászati lap itt ép oly kevéssé bír hatalmas támasz nélkül megállni, mint bármi más szaklap; nem mintha nálunk s kü­lönösen a fővárosban a közgazdászati tudomány első betűi is szélesebb körökben ismertek lenné­nek, sőt inkább a tiltóvám és czéhrendszer hagyo­mányozta zagyva fogalmak gépi elpapolásánál sok első rendű s kolompos iparosunk sem tud egyebet; pedig a közgazdászati gyökeres reformoké korában számos új jelenség sürgetőleg hívja föl a közép­­osztályt gazdászati ismereteinek terjesztésére, mégis ez öntudat nem tud lábra kapni; az emberek nem mozognak, csak szidják a rettegett — con­cur­r­e­n­t­i­á­t. Gazdászati lap csakúgy nem áll­hat fönn, mondok, mint nem állhatna fönn tudomá­nyos, vagy szépészet-irodalmi szaklap.Nekünk nagy politikai lap kell, hogy lássuk, mit csinál Narvaez, Kallimachi herczeg, Walker és Buchanan; politikai lap, melynek legyen egy tőzsde-speculatióra szá­mított vezérczikke, tárczájában legyen egy tolvaj­vagy kéjhölgy-reg­ény, egy kis szini kritika, egy borsos bűnvádi tárgyalás, néhány apró napi ese­mény, háztetőkről leesett ácslegényekről, tudósítá­sok, adomák, Saphir-polemiák, egy két botrány, s még több effélék. Ily lap kell nekünk. De van is ilyen elég. Mindamellett a postán szétküldött pél­dányok száma 1854-hez hasonlítva 60 ezerrel csök­kent. Vájjon azt jelenti ez, hogy a provinciák művelt­ségben hátrálnak ? vagy ellenkezőleg hogy a bécsi lapok becse iránt tisztába jönnek ? vagy pénzszűke miatt kevesen tartanak többet egy lapnál, annál in­kább miután mindnyája csaknem szóról szóra egy tartalmú ? vagy jobb vidéki lapok keletkezése szó­rtta ki a bécsieket ? nem akarjuk elhatározni. — Új évvel a derék Beck Károly fog megindítani egy szépirodalmi heti­lapot, mely szintén egy igen érez­hető űrt fog betölthetni, ha sikerülene megálla­podnia. Egy két szót sem érdemlő divatlap, elké­sett mustrákkal s szokásos divatképekkel, valóban nem elégítheti ki szellemi vágyait műveit köreinknek; az igaz, hogy németországi lapok, a silány „Novel­len Zig,“ az otromba „Ulustrirtes Familien-Jour­­nal,“ az élettelen „Dorfbarbier,“ a „Fliegende Blätter“ és „Kladderadatsch,“ és több franczia di­vatlap nagy tömegekben járnak Austriába, de itt is a­mi messziről jó, annak van becse. Az „Ost D. Post“ egyik tulajdonosa Gerold visszalépvén e vállalattól, az Kuranda úr egyedüli tulajdonává lett; esti lapja alkalmasint megszünend; ezt nem lehet más esti lapok megszűnésének előhírnökéül venni; vannak lapok, miknek fő jövedelmi forrását az esti lapok képezik, melyek naponkint 6-7 ezer példányban kelnek egyenkint; az esteli sör ízetlen a bécsinek esti lap nélkül; minden kávé-, sör- és borház többeket kénytelent tartani; ez pedig magá­ban nagy összeg,a kávé-, sör- és borházak számában, tán Londont kivéve, valamennyi európai városon túltevő székvárosban, be­lépend a szándékolt társulat, akár úgy, mint én javaslom, akár másként, jutalmazva érzem magam. De a dologra. Elismert tény, hogy maga a jégkárbiztosítás már h­aszonhajtó ügylete a részvénytársulatoknak, épen mivel az ország külön vidékein remélik a biztosí­tást , az tehát közbiztosító társulatnál is nyereséges fog lenni. De ennél még nyereségesb a tűzkármentesítés, és arra is csak oly kiáltó szükség van hazánkban, mint a jég elleni biztosításra. Épen a lefolyt két év krónikája vörösük úgy­szólván a tömérdek tűzkárok jelentésétől: nem vol­na e mód a nép és egyesek nyomorát enyhíteni ? Minthogy a tiszamelléki társulat tűzkármentő s az erdélyi hasonlag foglalkozik tűzkármentesítéssel, már ezek beolvasztása által okvetlen föl kellene a társulat teendőibe venni a tűzkárok elleni bizto­sítást is. Tekintsük csak a két kis körben működött társu­lat tűzkári lajstromait s látni fogjuk, mily arány­ban vannak a károk a bejelentett biztosítással, és ki fog tűnni a tűzkármentés jövedelmes volta, ám­bár én kijelentendőnek tartom, hogy az új társulat­nál a tűzkári osztály pénztára a jégkári pénztártól elkülönítve vizessék ugyan, de egymást szükség esetén segítse, egymásért jót álljon, egyik kimerü­lése esetén mint egy közös társulati főpénztár kü­lön fiókjai, egymásért fizessen. Én azt tartom , csak az első alakulási hat évben lesz szükség magát tagságra kötelezni, a nagy ki­terjedés miatt sokkal tekintélyesebb lábra fog kapni a társulat, mint hogy mindenki ne sietne hozzá biztosítás végett, mert nem nyereség lévén czélja, minden másnál olcsóbb díjakat szabhat, s én ke­csegtetem magam, hogy a társulat mindent el is fog követni az ügynökök és tekintélyek út­ján, hogy a közönség bizalma annyira növeked­jék, miszerint a már kárukon tanult, de egyre mind jobban fel is világosuló községek házaikat in­soli­­dum fogják biztosítani, azaz, az egész falu minden házát, s az erre esendő biztosítási összeget ,a háza­dó alapján a községi elöjáróság hajlandja be és fizeti az illető helyen. Fényes Elek úr korábbi értekezéseiben (L 242 sz.) fölemlítette, hogy a biztosító társulatok üdvös hatásának hiánya azok nem ismeréséből ered, ez pedig az ügynökök hanyagságából, kik az ügynök­séget csak mellékes foglalkozásként folytatván, iránta s a biztosítás terjedése iránt nem nagy ér­dekkel viseltetnek. Azért ajánlja, hogy ügynökökül a lelkészek és jegyzők felszólítandók , kik a nép iránti szeretetüknél fogva, mindent elkövetnének, hogy a helységben terjeszszék. Erre van már példa Somogyban, mint azt e lapok somogyi levelezője jelentette. És ha sikerülenb, min nem is kétkedhetni, a lel­készeket buzdítókat, a jegyzőket, mint állandóbbul ott lakókat, ügyvezetőkül megnyerhetni, úgy nem épen túlságos azon remény, hogy magukat egész falvak fogják biztosítani, miután ily esetben díjmér­séklés lépne életbe, mint a városokban van, mert föltétezik , hogy a szomszédok is mind biztosí­tottak. Ily körülmények közt meg kellene engedni, hogy a levelezések az ország bármelyik nyelvén vezet­tethessenek, s a falusi ügynököknek a lehető leg­egyszerűbb jegyzőkönyv adassék eléjük, kik a ke­rületi főügynükhöz felvilágosítás vagy utasításért bármikor folyamodhatnának. Városainkban is nagy propagandát nyerhet a tár­sulat, mert ott már számítgató polgárok laknak, ki­ket a többinél alacsonyabb biztosítási díj könnyen megnyer , de nem kellene azért mellőzni egy rövid magyarázatot magában foglaló füzetecske kiosz­tását tán milliónyi példányokban miket legczélsze­­rűbben az adóivekkel lehetne szétosztani, mert a ha­tósági tekintély legalább is az elolvasásra rákény­­teti a házi­gazdát. Városokban úgyis van már bizonyos építkezési rend, de falakban, ha már a jelen álladékot változ­tatni nem lehet, károk, égések esetén kikötheti ma­gának a társulat nem csak a cseréppel fedezést, de a szomszéd házakban össze nem kötést is, legfelebb tűzfalak kézbesítésével. Takarmányokra is ki kellvén a tűzkár-biztosítást terjeszteni, ezeknek falakban a házaktóli távolságát ki kell szabni. Nád vagy szalmafedelű házaknak csak a része biztosíttatik ugyan, de mégis annyi legyen, hogy a gazdának egy új cserepes ház építése lehetlenné ne váljék, valamint a mostani nádfedém­ek cserép­­peli fölcserélésére a társulat segélyt, némi kölcsönt adjon égés nélkül is. Ezen pontnak sok ellenese fog lenni, de ha meg­gondoljuk, hogy az gyakran és sűrűen nem törté­nik, úgyszólva a falu biztosítási járulékából is meg­­eshetik, akkor is rövid időre, valamint kamat mel­lett és betáblázás mellékletével, mi annyi, mint a társulat tartalékát maguk a részeseknek kikölcsö­nözni, — ezt annyival inkább jóváhagyandják, mert ez eljárás a társulat tekintélyét, megkedvelését, és terjedését inkább növelné, mint bármi lármás hir­detések és csalogatások. Ha minden faluban, vagy legalább kisebb körű vidékeken ügynök van, ez a dologban eljárhat, s mindenesetre a feljelentésnél a telekkönyv kivonata melléklendő volna, mi eddig lehetlen volt, de rövid nehézséggel nem járna. Temesvár, nov.­lő. A biztosítási ügyekről. II. Legelőbb is, mint kétségen kívüli és elmu- laszthatlan körülményt említem meg , hogy a múlt számban rhapsodice javaslott biztosító társulatba minden más magyar társulatnak be kell olvadnia. Egyrészt ezát­gyet és eszm­ecserét én sietősnek tekintem , másrészt sokkal hevesebben forrnak még agyamban a gondolatok, mint hogy hidegen rendszerezhetném a pontokat, s az alakítást szakem­berre vélem bízatni, kinek én és mások csak ada­tok, figyelmeztetések, tanácsokkal szolgálunk, azért ne vegye senki rész néven e töredékes előadást, de tekintse a tiszta szándékot, és e­szméimet bővítse, javítsa saját gondolataival. Ha az elmecse­­rét élénkíteni bírom, vagy tán a viták nyomán élet­ TÁRCZA. A rabszolgák az Egyesült­ álla­mokban. Az emberi természet és a társadalmak soha sem szűnnek meg újab­b rejtélyeket adni, melyek­nek gyilkját­ akkor is, ha jelentőségüket megér­tettük , a megoldásban áthághatlan nehézségeket foglalnak magukban. Philosophok és státusférfiak, hideg elmélkedők és philanthropok mennyit fejtegettek, vitatták a rab­szolgaság kérdését, mennyi politikai vita folyt le, s az Egyesült­ államok sphinxe, a rabszolgaság nap­ról napra óriásiabbá, fenyegetőbbé és borzasztóbbá lesz. A legelszántabb, nemesebb keblű férfiak, egész politikai pártok vállvetve működnek a ször­nyeteg legyőzésére, s midőn azt vélik, hogy a be­tegségre gyógyszert találtak , azon veszik észre magukat , hogy a betegségnek csak újabb táplálé­kot nyújtottak. Nem az a hibájuk! A viszonyok oly bonyolultak, az ellenfél oly hatalomra kapott, mi­kép legnagyobb állambölcseségük is csak gyerme­kes erőlködés a viszonyok hatalmával szemben. De nem akarjuk egyelőre a rabszolgaságot mint államügyet tárgyalni, — csak társadalmi oldalának megvilágítására hozunk fel néhány hiteles adatot, és kimutatjuk, mikép az embertelen rendszer épen oly mértékben aljasítja le a hatalmaskodókat, mint az elnyomottakat, s az ostor ép oly embertelenné teszi azt , kinek kezében van , mint azt ki annak sujtásai alatt szenved ! A rabszolgaság kérdésében mindenekelőtt meg­lep azon nagy titok, mely a rabszolgák valódi ál­lapotát leplezi. Mennyit írtak már e kérdésben, s a legelső, a fődologra nézve legnagyobb homály uralkodik, mert nem első-e, hogy mielőtt a beteg­séget orvosolni akarjuk, egészen tiszta és határo­zott fogalmunk legyen a beteg állapotáról? — A rabszolgaság kérdésére még a diagnosis nem íra­tott meg. Emberileg vagy embertelenül bánnak-e a rabszolgatulajdonosok a feketékkel ? — Áll-e csakugyan, a­mit az abolitionisták (a rabszolgaság eltörlését sürgető párt) hirdetnek az ültetvényesek eljárásáról? — Az északi államférfiak és írók erő­sítik, a déliek mindazt tagadják; — az európai uta­zók egymással homlokegyenest ellenkező tudósí­tásokat közölnek. Sajátságos tünemény, hogy épen azon földön, hol a nyilvánosság annyira fejlődött, oly fontos államintézményre nézve, mely óriásilag tenyész, homályban vannak. E homályt némi rész­ben könnyen megfejthetjük magunknak. Először is csak azon tények szoktak rendesen nyilvánosság elé jutni, melyek a nagy közönséggel biró helye­ken történnek, minek azon déli államok, melyeknek nagyobb fővárosaik vannak, ilyenek Baltimore, Sa­vannah, Charlestown, Új-Orleans.­­ Itt egyszer­smind a rabszolgaság is szelidebbnek látszik: a feketék nem alkalmaztatnak ültetvényi munkákra, többnyire házi cselédek. E szerint nem a nagy vá­rosokban kell adatokat gyűjteni a rabszolgák valódi állapotának kiismerésére ,­­ ott a nyilvánosság igen nagy. S még itt is mily sok történik, mi az utazó figyelmét elkerüli! A futólagos utazás nem al­kalmas arra, hogy oly adatok nyomába vezessen valakit, melyek a valóra nézve kulcsul szolgálhat­nának. Ez adatokat hosszas ottlakás, sok ismeret­ség s a véletlen szolgáltatja. Közelebbről jelent meg egy ily czímű munka : „Séták a déli államokban, vagy a rabszolgaság kö­zelről nézve“ — Parsons-tól.*) E könyvnek teljes hitelt adhatunk, mivel épen nincs röpirat-modorban írva. Alig lehet nagyobb higgadtságot várni egy írótól, s alig lehet nagyobb hidegséget képzelni, mint minővel szerző a leg­­szívszaggatóbb eseményeket elbeszéli. Parsons azonban határozottan abolitionista; kevély rá, hogy nem a déli államok lakosa. Ő, ki közelről ismeri az ültetvényeseket, szomorú színekkel rajz­olja azokat. Másik könyv, melyből az alább közlendő adatok vétetnek : Douglas Frigyes műve, ki most a leg­híresebb abolitionalisták közé tartozik, s kiszaba­dult rabszolga. Bármily tüzes szónok különben, könyve vagy inkább önéletrajza igen nagy mérsék­lettel van írva.*) Először is lássunk egy adatot Parsons köny­véből arra nézve, mily nehéz egy átutazónak a déli államok rabszolgáinak állapotáról adatokat szerezni magának. Parsons Savannah-ban egy Marshall­ House nevű vendéglőben volt szállva, hol egyik jó barátja több év óta lakott. E jó barát igen ritkán látta, hogy nyilvános helyen a rabszolgákkal roszul bánnának, s már csaknem a rabszolgaság mellett buzgólkodók pártjára tért át. Történt, hogy Parsons ottmulatása alatt a vendéglő más tulajdonos kezébe ment át. Ekkor tudá meg, hogy a rabszolgák mind a kopasz földön vagy deszkákon hálnak minden takaró nél­kül, s egyiknek sincs megengedve , hogy ágyba feküdjék. A csizmatisztító rabszolga a vendégek czipőiből csinált vánkost magának; a konyhában öt meztelen rabszolganő feküdt a tégla­padlaton. A vendéglős azt állítá, mikép a déli szállodákban ez általános szokás. Parsons egy más vendéglőben szállásoló ismerősétől tudakolt, hogy vannak-e ott ágyaik a rabszolgáknak? — „Hogy ne volnának“ fe­­lelt ez, — „a ti vendéglősötök igen vad ember lehet, hogy így bánik cselédeivel.“ Parsons nem elégedett meg ez állítmánynyal, hanem ismerősének *) „My Bondage and freedon, by Frederick Douglas. London 1855. 1 vol. vendéglősét kérdezte meg ez iránt. „Ágyat a rabszolgának!“ monda ez csodálkozva — „nem tudja még ön, hogy a feketék sohasem halnak ágy­ban ? maguk is jobban szeretnek a kopasz földön aludni.“ Mi e példát csak annak bebizonyítására hoztuk föl, mennyire bajos azon, a miénktől egészen kü­lönböző állásban levő emberek helyzetéről biztos tudomást szerezni, s mennyire képtelen a nyilvá­nosság a dolgot a maga valóságában derítni föl. A fennebbihez hasonló dolgok a fővárosokban is tör­ténnek, melyekben a közvélemény nagyobb, hol a rabszolgákkal aránylag szelidebben bán­nak , mint a déli államok más részeiben, hol látszólag jobb lakásuk , öltözetük és táplálatuk van, s hol végre­ egész éveken át ezer meg ezer északi ember tanyáz. Minő állapotuk lehet a rab­szolgáknak az ültetvényekben, hol a legnagyobb titkolózás uralkodik, hol, midőn idegen látogató je­len meg, az ostor­csattanások elhallgatnak addig, m­íg a vendég ismét eltávozott, hol végre keserű tapasztalás szoktatta rá a rabszolgákat, hogy nyel­vüket zabolázzák. Kérdezzétek meg akármely rab­szolgától, meg van-e elégedve, s ha a legkegyet­lenebb gazda vasvesszeje alatt nyög is, azt fogja felelni, mikép teljesen megvan elégedve, s igen fél attól, hogy másnak adják el. A szenvedés rendesen igen közlékeny szokott lenni; az emberi természetben van, hogy rokonszenvet, részvétet igyekezzék ébreszteni saját nyomora iránt, a szen­vedésnek enyhítőbb gyógyszere alig létezik e szel­leminél. De a déli államokban a rabszolgákra i­érve oly nagy a terrorizmus, mikép azok szenvedéseire nézve sokkal többet lehet megtudni maguktól a tu­lajdonosoktól, mint a rabszolgáktól. — Parsons úr könyve ez állítmányt is több esettel bizonyítja, mi­dőn a rabszolga a legnagyobb sanyargatást is tit­kolta mások előtt, mig neki bevallotta volt. (Folyt. köv.) *) Inside view of Slavery or a Tour among the Plan­ters. By C. G. Parsons. London. 1855. Budapesti kereskedelmi- és iparkamra. (1856 november 17-diki ülés. Vége.) A budai cs. k. helytartósági osztály arról értesíté a kamarát, miszerint az államvasuttársaság pesti pálya­udvarát nagyobbítandó, az ezen keresztülmenő két utat tovább helyezni szándéka, s utasíttatott a kamra, hogy egy e tárgyban a hely­színén megjelenendő bi­zottmányhoz egy tagot küldjön. E tag az eredmény­ről jelentést tett a kamrának, melyből kitűnik, hogy a kereskedelmi kamra részéről megbízott kiküldött a mindkét útvonal fenállására nézve nyilvánított véle­ményével kissebbségben maradt. A kamra , bárha e tárgy legközelebb a városi községet illeti, melynek körébe tartozik, az eredetileg fennállt magyar köz­ponti vaspályával, a pályafő és vonal részére szük­séges terület kijelölését tárgyazó egyességből eredő jogtényeket érvényre juttatni és nevezetesen azon birtokbani károsítást is kimutatni, mely az elzárandó útvonalak által minden ház- és telektulajdonost érni fog, úgy találta, hogy mégis kötelessége a magas cs. k. helytartósági osztályt azon következések­re, melyek a két útvonal tervezett áthelyezéséből erednek, figyelmetessé tenni. Egy pillanat Pest városa térrajzára, nevezetesen a Terézkülvárosra, melyről itt szó van,mutatja, hogy utczáinak és piaczainak elrende­zésekor a Duna melletti telkekkel és házhelyekkel, hol egykoron a Ferdinándváros fog emelkedni, a háborít­­lan összeköttetést szándékoztak biztosítani,mely körül­mény ma annál nagyobb jelentőséggel bír, miután Pest városa kiterjeszkedésének irányát e vidék felé vette, és ebben a vásárpiacz áttétele , a cs. k. vám­hivatal és transito-raktár szándékolt építése s a már munkába vett kikötő által gyámolítást és előmoz­dítást nyer. Mindazon előnyök , melyek Pest kiegészítő város­részeinek épülésükkor szánva voltak, a Terézváros felső része, az úgynevezett „angyalföldbe nézve, két legfontosabb útvonalának elzárása által örökre elvesznek, és a városi község bizonyára soha sem egyezett volna bele, hogy a pályaudvart mostani he­lyére építsék, ha tartania kellett attól, hogy az egy­kor minden oldalról izoláltatni fog és igy mintegy beczövekelve a külvárosok háztömegébe, a kölcsönös közlekedés áthathatlan akadályául szolgáland. De az út­ átmenetek máshova helyezése kezelési tekintetekből sem látszik igazolva, mert ha ez által a pályaudvar több helyiségekre osztatik is fel, az ügy­­igazgatás és a műhelyek sokféle ágainál fogva min­den helyiség külön is használtathatik. Magára a pálya­­üzletre nézve az út­ átmenetek helyzete egészen közönyös, miután a vonatok a pálya egyik pontja mellett épen úgy elhaladnak mint a másik mellett. Ha tehát fogulatlanul ítéljük meg a dolgot, egysze­rűen csak az forog szóban, hogy a vasúttársulatnak a czélzott elzárás által nagyobb kényelem szereztessék; ebből azonban csak az következik, hogy ez ne két városnegyed közlekedésének rovására létesíttessék; azon előhaladás után, melyet az építészet tett, vala­mely helyiség áthidalása sem oly nehéz, sem több költségbe nem kerül, mint egy új útnak építése és fenntartása a kerti telkeken s a régi temetőn ke­resztül. E nézet mellett szól a tapasztalás is, mi­után se Németországban, se Francziaországban és Belgiumban nem található oly pálya, melynek a nyil­vános közlekedés rovására ily áldozat hozatott volna, hanem mindegyiknek gondoskodnia kellett, hogy üz­letét a többi közlekedési utakkal háborítlan öszhangba hozza. A cs. k. pénzügyi járásigazgatóság Budán tudatja a kamrával, miszerint a fehérvári cs. k. adóhivatal azt igyekszik megmutatni, hogy a czukor forgalmára a magas országos pénzügyigazgatósági osztály ren­delete következtében czukor-ellenőri jegyek kibocsá­­­­tására engedett fölhatalmazási rendszabályból semmi könnyebbség nem származik. A kamra ennélfogva megkerestetett, hogy ezen a kereskedelmi érdekekbe vágó tárgy iránt, a fehérvári kereskedelmi testület véleményének megtudása után, saját tapasztaláson alapuló nézetét nyilvánítsa, hogy a felnevezett ideigl. rendszabály további fentartása vagy megszüntetése iránt czélszerűleg intézkedni lehessen. Minélfogva a kamra a fehérvári kereskedelmi testületet felszólítá, hogy e tárgyat körülményes tárgyalás alá vegye, s erre vonatkozólag mielőbb jelentést tegyen. Vád emeltetvén egy bizonyos egyén ellen , hogy váltóüzleteket jogtalanul eszközöl, a városi illető ha­tóság által a panasz azon oknál fogva jön visszauta­sítva, mivel az ideiglenes áru­alkusz-rend az idevágó ügyek közvetítésére kizárólagos jogot csupán föles­küdt áru­alkuszoknak, és nem a váltó­alkuszoknak is ad. A kamara e nézetet nem osztja, úgy vélekedvén, hogy miután az itteni piac­on létező fölesküdt váltó­alkuszok felsőbb meghagyás következtében az árual­kuszok testületéhez csatoltattak, tőlük a törvényes határozványok kedvezményét nem lehet megvonni azon anomália elkövetése nélkül, hogy oly egyé­nek, a­kik ugyanazon törvény alapján vizsgál­tattak és eskettettek meg, s kik az árualkuszokkal egy és ugyanazon testületet képezik, azokkal sem a jogokra sem a kötelességekre nézve közösséggel ne bírjanak, mert az utóbbinak is világosan meg kellene szűnnie, mihelyt részükre a jogok élvezete kétségbe vonatnék. E maximának alkalmazása a váltóalkuszokra mily kártékony lenne, már a váltóalkuszok azon nagy felelősségéből kitűnik, melyet reájok ügyeik a törvé­nyes következmények miatt ruháznak, s melyek en­nél fogva kétszeresen szükségessé teszik, hogy az alkusz e részben a törvénynek alá legyen vetve. A katonai élelmezési hatóság részéről a kamra megkerestetett bizonyos gabnatisztító gépek ké­szítőjének mielőbb kipuhatolására s e gépek czélszerü­­ségéről jelentéstételre. A kamra e megkeresés követ­keztében jelenté, hogy igen czélszerü gabnatisztitó gé­peket Pesten K­o­tt­e­r­i­c­h Pál szitás­mester társaságá­ban Fancsekur készített, bár az utóbbi közelebb el­halálozott, nevezett szitásmester azonban folyvást fog­lalkozik ily tisztítógépek készítésével, melyeket Per­­mollett rendszere szerint, ki a párisi tárlat alkalmá­val ily tisztító gépet kiállított, tökélesbíteni igye­­kezett.A gép hengerén több rosta van egymás mellé al­kalmazva, melyek által a gabna szemek, különbféle formáik és nagyságok szerint, úgyszintén a szemetes részek szabatosan és gyorsan különválasztatnak, ha­sonló tisztító malmot Touaillen és társától St. Maur­­ban a franczia katonai élelmezési igazgatóság is

Next