Budapesti Hírlap, 1856. december (279-301. szám)
1856-12-02 / 279. szám
leteire nem vetették volna a személyes érdekek árnyát. Hasonló lapnak távol kell állani ilynemű indokok gyanújától.Azonban most lehetünk győződve, hogy a legjobban a szerkesztett, s a tőzsdével egyáltalán nem kaczérkodó közgazdászati lap itt ép oly kevéssé bír hatalmas támasz nélkül megállni, mint bármi más szaklap; nem mintha nálunk s különösen a fővárosban a közgazdászati tudomány első betűi is szélesebb körökben ismertek lennének, sőt inkább a tiltóvám és czéhrendszer hagyományozta zagyva fogalmak gépi elpapolásánál sok első rendű s kolompos iparosunk sem tud egyebet; pedig a közgazdászati gyökeres reformoké korában számos új jelenség sürgetőleg hívja föl a középosztályt gazdászati ismereteinek terjesztésére, mégis ez öntudat nem tud lábra kapni; az emberek nem mozognak, csak szidják a rettegett — concurrentiát. Gazdászati lap csakúgy nem állhat fönn, mondok, mint nem állhatna fönn tudományos, vagy szépészet-irodalmi szaklap.Nekünk nagy politikai lap kell, hogy lássuk, mit csinál Narvaez, Kallimachi herczeg, Walker és Buchanan; politikai lap, melynek legyen egy tőzsde-speculatióra számított vezérczikke, tárczájában legyen egy tolvajvagy kéjhölgy-regény, egy kis szini kritika, egy borsos bűnvádi tárgyalás, néhány apró napi esemény, háztetőkről leesett ácslegényekről, tudósítások, adomák, Saphir-polemiák, egy két botrány, s még több effélék. Ily lap kell nekünk. De van is ilyen elég. Mindamellett a postán szétküldött példányok száma 1854-hez hasonlítva 60 ezerrel csökkent. Vájjon azt jelenti ez, hogy a provinciák műveltségben hátrálnak ? vagy ellenkezőleg hogy a bécsi lapok becse iránt tisztába jönnek ? vagy pénzszűke miatt kevesen tartanak többet egy lapnál, annál inkább miután mindnyája csaknem szóról szóra egy tartalmú ? vagy jobb vidéki lapok keletkezése szórtta ki a bécsieket ? nem akarjuk elhatározni. — Új évvel a derék Beck Károly fog megindítani egy szépirodalmi hetilapot, mely szintén egy igen érezhető űrt fog betölthetni, ha sikerülene megállapodnia. Egy két szót sem érdemlő divatlap, elkésett mustrákkal s szokásos divatképekkel, valóban nem elégítheti ki szellemi vágyait műveit köreinknek; az igaz, hogy németországi lapok, a silány „Novellen Zig,“ az otromba „Ulustrirtes Familien-Journal,“ az élettelen „Dorfbarbier,“ a „Fliegende Blätter“ és „Kladderadatsch,“ és több franczia divatlap nagy tömegekben járnak Austriába, de itt is ami messziről jó, annak van becse. Az „Ost D. Post“ egyik tulajdonosa Gerold visszalépvén e vállalattól, az Kuranda úr egyedüli tulajdonává lett; esti lapja alkalmasint megszünend; ezt nem lehet más esti lapok megszűnésének előhírnökéül venni; vannak lapok, miknek fő jövedelmi forrását az esti lapok képezik, melyek naponkint 6-7 ezer példányban kelnek egyenkint; az esteli sör ízetlen a bécsinek esti lap nélkül; minden kávé-, sör- és borház többeket kénytelent tartani; ez pedig magában nagy összeg,a kávé-, sör- és borházak számában, tán Londont kivéve, valamennyi európai városon túltevő székvárosban, belépend a szándékolt társulat, akár úgy, mint én javaslom, akár másként, jutalmazva érzem magam. De a dologra. Elismert tény, hogy maga a jégkárbiztosítás már haszonhajtó ügylete a részvénytársulatoknak, épen mivel az ország külön vidékein remélik a biztosítást , az tehát közbiztosító társulatnál is nyereséges fog lenni. De ennél még nyereségesb a tűzkármentesítés, és arra is csak oly kiáltó szükség van hazánkban, mint a jég elleni biztosításra. Épen a lefolyt két év krónikája vörösük úgyszólván a tömérdek tűzkárok jelentésétől: nem volna e mód a nép és egyesek nyomorát enyhíteni ? Minthogy a tiszamelléki társulat tűzkármentő s az erdélyi hasonlag foglalkozik tűzkármentesítéssel, már ezek beolvasztása által okvetlen föl kellene a társulat teendőibe venni a tűzkárok elleni biztosítást is. Tekintsük csak a két kis körben működött társulat tűzkári lajstromait s látni fogjuk, mily arányban vannak a károk a bejelentett biztosítással, és ki fog tűnni a tűzkármentés jövedelmes volta, ámbár én kijelentendőnek tartom, hogy az új társulatnál a tűzkári osztály pénztára a jégkári pénztártól elkülönítve vizessék ugyan, de egymást szükség esetén segítse, egymásért jót álljon, egyik kimerülése esetén mint egy közös társulati főpénztár külön fiókjai, egymásért fizessen. Én azt tartom , csak az első alakulási hat évben lesz szükség magát tagságra kötelezni, a nagy kiterjedés miatt sokkal tekintélyesebb lábra fog kapni a társulat, mint hogy mindenki ne sietne hozzá biztosítás végett, mert nem nyereség lévén czélja, minden másnál olcsóbb díjakat szabhat, s én kecsegtetem magam, hogy a társulat mindent el is fog követni az ügynökök és tekintélyek útján, hogy a közönség bizalma annyira növekedjék, miszerint a már kárukon tanult, de egyre mind jobban fel is világosuló községek házaikat insolidum fogják biztosítani, azaz, az egész falu minden házát, s az erre esendő biztosítási összeget ,a házadó alapján a községi elöjáróság hajlandja be és fizeti az illető helyen. Fényes Elek úr korábbi értekezéseiben (L 242 sz.) fölemlítette, hogy a biztosító társulatok üdvös hatásának hiánya azok nem ismeréséből ered, ez pedig az ügynökök hanyagságából, kik az ügynökséget csak mellékes foglalkozásként folytatván, iránta s a biztosítás terjedése iránt nem nagy érdekkel viseltetnek. Azért ajánlja, hogy ügynökökül a lelkészek és jegyzők felszólítandók , kik a nép iránti szeretetüknél fogva, mindent elkövetnének, hogy a helységben terjeszszék. Erre van már példa Somogyban, mint azt e lapok somogyi levelezője jelentette. És ha sikerülenb, min nem is kétkedhetni, a lelkészeket buzdítókat, a jegyzőket, mint állandóbbul ott lakókat, ügyvezetőkül megnyerhetni, úgy nem épen túlságos azon remény, hogy magukat egész falvak fogják biztosítani, miután ily esetben díjmérséklés lépne életbe, mint a városokban van, mert föltétezik , hogy a szomszédok is mind biztosítottak. Ily körülmények közt meg kellene engedni, hogy a levelezések az ország bármelyik nyelvén vezettethessenek, s a falusi ügynököknek a lehető legegyszerűbb jegyzőkönyv adassék eléjük, kik a kerületi főügynükhöz felvilágosítás vagy utasításért bármikor folyamodhatnának. Városainkban is nagy propagandát nyerhet a társulat, mert ott már számítgató polgárok laknak, kiket a többinél alacsonyabb biztosítási díj könnyen megnyer , de nem kellene azért mellőzni egy rövid magyarázatot magában foglaló füzetecske kiosztását tán milliónyi példányokban miket legczélszerűbben az adóivekkel lehetne szétosztani, mert a hatósági tekintély legalább is az elolvasásra rákényteti a házigazdát. Városokban úgyis van már bizonyos építkezési rend, de falakban, ha már a jelen álladékot változtatni nem lehet, károk, égések esetén kikötheti magának a társulat nem csak a cseréppel fedezést, de a szomszéd házakban össze nem kötést is, legfelebb tűzfalak kézbesítésével. Takarmányokra is ki kellvén a tűzkár-biztosítást terjeszteni, ezeknek falakban a házaktóli távolságát ki kell szabni. Nád vagy szalmafedelű házaknak csak a része biztosíttatik ugyan, de mégis annyi legyen, hogy a gazdának egy új cserepes ház építése lehetlenné ne váljék, valamint a mostani nádfedémek cseréppeli fölcserélésére a társulat segélyt, némi kölcsönt adjon égés nélkül is. Ezen pontnak sok ellenese fog lenni, de ha meggondoljuk, hogy az gyakran és sűrűen nem történik, úgyszólva a falu biztosítási járulékából is megeshetik, akkor is rövid időre, valamint kamat mellett és betáblázás mellékletével, mi annyi, mint a társulat tartalékát maguk a részeseknek kikölcsönözni, — ezt annyival inkább jóváhagyandják, mert ez eljárás a társulat tekintélyét, megkedvelését, és terjedését inkább növelné, mint bármi lármás hirdetések és csalogatások. Ha minden faluban, vagy legalább kisebb körű vidékeken ügynök van, ez a dologban eljárhat, s mindenesetre a feljelentésnél a telekkönyv kivonata melléklendő volna, mi eddig lehetlen volt, de rövid nehézséggel nem járna. Temesvár, nov.lő. A biztosítási ügyekről. II. Legelőbb is, mint kétségen kívüli és elmu- laszthatlan körülményt említem meg , hogy a múlt számban rhapsodice javaslott biztosító társulatba minden más magyar társulatnak be kell olvadnia. Egyrészt ezátgyet és eszmecserét én sietősnek tekintem , másrészt sokkal hevesebben forrnak még agyamban a gondolatok, mint hogy hidegen rendszerezhetném a pontokat, s az alakítást szakemberre vélem bízatni, kinek én és mások csak adatok, figyelmeztetések, tanácsokkal szolgálunk, azért ne vegye senki rész néven e töredékes előadást, de tekintse a tiszta szándékot, és eszméimet bővítse, javítsa saját gondolataival. Ha az elmecserét élénkíteni bírom, vagy tán a viták nyomán élet TÁRCZA. A rabszolgák az Egyesült államokban. Az emberi természet és a társadalmak soha sem szűnnek meg újabb rejtélyeket adni, melyeknek gyilkját akkor is, ha jelentőségüket megértettük , a megoldásban áthághatlan nehézségeket foglalnak magukban. Philosophok és státusférfiak, hideg elmélkedők és philanthropok mennyit fejtegettek, vitatták a rabszolgaság kérdését, mennyi politikai vita folyt le, s az Egyesült államok sphinxe, a rabszolgaság napról napra óriásiabbá, fenyegetőbbé és borzasztóbbá lesz. A legelszántabb, nemesebb keblű férfiak, egész politikai pártok vállvetve működnek a szörnyeteg legyőzésére, s midőn azt vélik, hogy a betegségre gyógyszert találtak , azon veszik észre magukat , hogy a betegségnek csak újabb táplálékot nyújtottak. Nem az a hibájuk! A viszonyok oly bonyolultak, az ellenfél oly hatalomra kapott, mikép legnagyobb állambölcseségük is csak gyermekes erőlködés a viszonyok hatalmával szemben. De nem akarjuk egyelőre a rabszolgaságot mint államügyet tárgyalni, — csak társadalmi oldalának megvilágítására hozunk fel néhány hiteles adatot, és kimutatjuk, mikép az embertelen rendszer épen oly mértékben aljasítja le a hatalmaskodókat, mint az elnyomottakat, s az ostor ép oly embertelenné teszi azt , kinek kezében van , mint azt ki annak sujtásai alatt szenved ! A rabszolgaság kérdésében mindenekelőtt meglep azon nagy titok, mely a rabszolgák valódi állapotát leplezi. Mennyit írtak már e kérdésben, s a legelső, a fődologra nézve legnagyobb homály uralkodik, mert nem első-e, hogy mielőtt a betegséget orvosolni akarjuk, egészen tiszta és határozott fogalmunk legyen a beteg állapotáról? — A rabszolgaság kérdésére még a diagnosis nem íratott meg. Emberileg vagy embertelenül bánnak-e a rabszolgatulajdonosok a feketékkel ? — Áll-e csakugyan, amit az abolitionisták (a rabszolgaság eltörlését sürgető párt) hirdetnek az ültetvényesek eljárásáról? — Az északi államférfiak és írók erősítik, a déliek mindazt tagadják; — az európai utazók egymással homlokegyenest ellenkező tudósításokat közölnek. Sajátságos tünemény, hogy épen azon földön, hol a nyilvánosság annyira fejlődött, oly fontos államintézményre nézve, mely óriásilag tenyész, homályban vannak. E homályt némi részben könnyen megfejthetjük magunknak. Először is csak azon tények szoktak rendesen nyilvánosság elé jutni, melyek a nagy közönséggel biró helyeken történnek, minek azon déli államok, melyeknek nagyobb fővárosaik vannak, ilyenek Baltimore, Savannah, Charlestown, Új-Orleans. Itt egyszersmind a rabszolgaság is szelidebbnek látszik: a feketék nem alkalmaztatnak ültetvényi munkákra, többnyire házi cselédek. E szerint nem a nagy városokban kell adatokat gyűjteni a rabszolgák valódi állapotának kiismerésére , ott a nyilvánosság igen nagy. S még itt is mily sok történik, mi az utazó figyelmét elkerüli! A futólagos utazás nem alkalmas arra, hogy oly adatok nyomába vezessen valakit, melyek a valóra nézve kulcsul szolgálhatnának. Ez adatokat hosszas ottlakás, sok ismeretség s a véletlen szolgáltatja. Közelebbről jelent meg egy ily czímű munka : „Séták a déli államokban, vagy a rabszolgaság közelről nézve“ — Parsons-tól.*) E könyvnek teljes hitelt adhatunk, mivel épen nincs röpirat-modorban írva. Alig lehet nagyobb higgadtságot várni egy írótól, s alig lehet nagyobb hidegséget képzelni, mint minővel szerző a legszívszaggatóbb eseményeket elbeszéli. Parsons azonban határozottan abolitionista; kevély rá, hogy nem a déli államok lakosa. Ő, ki közelről ismeri az ültetvényeseket, szomorú színekkel rajzolja azokat. Másik könyv, melyből az alább közlendő adatok vétetnek : Douglas Frigyes műve, ki most a leghíresebb abolitionalisták közé tartozik, s kiszabadult rabszolga. Bármily tüzes szónok különben, könyve vagy inkább önéletrajza igen nagy mérséklettel van írva.*) Először is lássunk egy adatot Parsons könyvéből arra nézve, mily nehéz egy átutazónak a déli államok rabszolgáinak állapotáról adatokat szerezni magának. Parsons Savannah-ban egy Marshall House nevű vendéglőben volt szállva, hol egyik jó barátja több év óta lakott. E jó barát igen ritkán látta, hogy nyilvános helyen a rabszolgákkal roszul bánnának, s már csaknem a rabszolgaság mellett buzgólkodók pártjára tért át. Történt, hogy Parsons ottmulatása alatt a vendéglő más tulajdonos kezébe ment át. Ekkor tudá meg, hogy a rabszolgák mind a kopasz földön vagy deszkákon hálnak minden takaró nélkül, s egyiknek sincs megengedve , hogy ágyba feküdjék. A csizmatisztító rabszolga a vendégek czipőiből csinált vánkost magának; a konyhában öt meztelen rabszolganő feküdt a téglapadlaton. A vendéglős azt állítá, mikép a déli szállodákban ez általános szokás. Parsons egy más vendéglőben szállásoló ismerősétől tudakolt, hogy vannak-e ott ágyaik a rabszolgáknak? — „Hogy ne volnának“ felelt ez, — „a ti vendéglősötök igen vad ember lehet, hogy így bánik cselédeivel.“ Parsons nem elégedett meg ez állítmánynyal, hanem ismerősének *) „My Bondage and freedon, by Frederick Douglas. London 1855. 1 vol. vendéglősét kérdezte meg ez iránt. „Ágyat a rabszolgának!“ monda ez csodálkozva — „nem tudja még ön, hogy a feketék sohasem halnak ágyban ? maguk is jobban szeretnek a kopasz földön aludni.“ Mi e példát csak annak bebizonyítására hoztuk föl, mennyire bajos azon, a miénktől egészen különböző állásban levő emberek helyzetéről biztos tudomást szerezni, s mennyire képtelen a nyilvánosság a dolgot a maga valóságában derítni föl. A fennebbihez hasonló dolgok a fővárosokban is történnek, melyekben a közvélemény nagyobb, hol a rabszolgákkal aránylag szelidebben bánnak , mint a déli államok más részeiben, hol látszólag jobb lakásuk , öltözetük és táplálatuk van, s hol végre egész éveken át ezer meg ezer északi ember tanyáz. Minő állapotuk lehet a rabszolgáknak az ültetvényekben, hol a legnagyobb titkolózás uralkodik, hol, midőn idegen látogató jelen meg, az ostorcsattanások elhallgatnak addig, míg a vendég ismét eltávozott, hol végre keserű tapasztalás szoktatta rá a rabszolgákat, hogy nyelvüket zabolázzák. Kérdezzétek meg akármely rabszolgától, meg van-e elégedve, s ha a legkegyetlenebb gazda vasvesszeje alatt nyög is, azt fogja felelni, mikép teljesen megvan elégedve, s igen fél attól, hogy másnak adják el. A szenvedés rendesen igen közlékeny szokott lenni; az emberi természetben van, hogy rokonszenvet, részvétet igyekezzék ébreszteni saját nyomora iránt, a szenvedésnek enyhítőbb gyógyszere alig létezik e szelleminél. De a déli államokban a rabszolgákra iérve oly nagy a terrorizmus, mikép azok szenvedéseire nézve sokkal többet lehet megtudni maguktól a tulajdonosoktól, mint a rabszolgáktól. — Parsons úr könyve ez állítmányt is több esettel bizonyítja, midőn a rabszolga a legnagyobb sanyargatást is titkolta mások előtt, mig neki bevallotta volt. (Folyt. köv.) *) Inside view of Slavery or a Tour among the Planters. By C. G. Parsons. London. 1855. Budapesti kereskedelmi- és iparkamra. (1856 november 17-diki ülés. Vége.) A budai cs. k. helytartósági osztály arról értesíté a kamarát, miszerint az államvasuttársaság pesti pályaudvarát nagyobbítandó, az ezen keresztülmenő két utat tovább helyezni szándéka, s utasíttatott a kamra, hogy egy e tárgyban a helyszínén megjelenendő bizottmányhoz egy tagot küldjön. E tag az eredményről jelentést tett a kamrának, melyből kitűnik, hogy a kereskedelmi kamra részéről megbízott kiküldött a mindkét útvonal fenállására nézve nyilvánított véleményével kissebbségben maradt. A kamra , bárha e tárgy legközelebb a városi községet illeti, melynek körébe tartozik, az eredetileg fennállt magyar központi vaspályával, a pályafő és vonal részére szükséges terület kijelölését tárgyazó egyességből eredő jogtényeket érvényre juttatni és nevezetesen azon birtokbani károsítást is kimutatni, mely az elzárandó útvonalak által minden ház- és telektulajdonost érni fog, úgy találta, hogy mégis kötelessége a magas cs. k. helytartósági osztályt azon következésekre, melyek a két útvonal tervezett áthelyezéséből erednek, figyelmetessé tenni. Egy pillanat Pest városa térrajzára, nevezetesen a Terézkülvárosra, melyről itt szó van,mutatja, hogy utczáinak és piaczainak elrendezésekor a Duna melletti telkekkel és házhelyekkel, hol egykoron a Ferdinándváros fog emelkedni, a háborítlan összeköttetést szándékoztak biztosítani,mely körülmény ma annál nagyobb jelentőséggel bír, miután Pest városa kiterjeszkedésének irányát e vidék felé vette, és ebben a vásárpiacz áttétele , a cs. k. vámhivatal és transito-raktár szándékolt építése s a már munkába vett kikötő által gyámolítást és előmozdítást nyer. Mindazon előnyök , melyek Pest kiegészítő városrészeinek épülésükkor szánva voltak, a Terézváros felső része, az úgynevezett „angyalföldbe nézve, két legfontosabb útvonalának elzárása által örökre elvesznek, és a városi község bizonyára soha sem egyezett volna bele, hogy a pályaudvart mostani helyére építsék, ha tartania kellett attól, hogy az egykor minden oldalról izoláltatni fog és igy mintegy beczövekelve a külvárosok háztömegébe, a kölcsönös közlekedés áthathatlan akadályául szolgáland. De az út átmenetek máshova helyezése kezelési tekintetekből sem látszik igazolva, mert ha ez által a pályaudvar több helyiségekre osztatik is fel, az ügyigazgatás és a műhelyek sokféle ágainál fogva minden helyiség külön is használtathatik. Magára a pályaüzletre nézve az út átmenetek helyzete egészen közönyös, miután a vonatok a pálya egyik pontja mellett épen úgy elhaladnak mint a másik mellett. Ha tehát fogulatlanul ítéljük meg a dolgot, egyszerűen csak az forog szóban, hogy a vasúttársulatnak a czélzott elzárás által nagyobb kényelem szereztessék; ebből azonban csak az következik, hogy ez ne két városnegyed közlekedésének rovására létesíttessék; azon előhaladás után, melyet az építészet tett, valamely helyiség áthidalása sem oly nehéz, sem több költségbe nem kerül, mint egy új útnak építése és fenntartása a kerti telkeken s a régi temetőn keresztül. E nézet mellett szól a tapasztalás is, miután se Németországban, se Francziaországban és Belgiumban nem található oly pálya, melynek a nyilvános közlekedés rovására ily áldozat hozatott volna, hanem mindegyiknek gondoskodnia kellett, hogy üzletét a többi közlekedési utakkal háborítlan öszhangba hozza. A cs. k. pénzügyi járásigazgatóság Budán tudatja a kamrával, miszerint a fehérvári cs. k. adóhivatal azt igyekszik megmutatni, hogy a czukor forgalmára a magas országos pénzügyigazgatósági osztály rendelete következtében czukor-ellenőri jegyek kibocsátására engedett fölhatalmazási rendszabályból semmi könnyebbség nem származik. A kamra ennélfogva megkerestetett, hogy ezen a kereskedelmi érdekekbe vágó tárgy iránt, a fehérvári kereskedelmi testület véleményének megtudása után, saját tapasztaláson alapuló nézetét nyilvánítsa, hogy a felnevezett ideigl. rendszabály további fentartása vagy megszüntetése iránt czélszerűleg intézkedni lehessen. Minélfogva a kamra a fehérvári kereskedelmi testületet felszólítá, hogy e tárgyat körülményes tárgyalás alá vegye, s erre vonatkozólag mielőbb jelentést tegyen. Vád emeltetvén egy bizonyos egyén ellen , hogy váltóüzleteket jogtalanul eszközöl, a városi illető hatóság által a panasz azon oknál fogva jön visszautasítva, mivel az ideiglenes árualkusz-rend az idevágó ügyek közvetítésére kizárólagos jogot csupán fölesküdt árualkuszoknak, és nem a váltóalkuszoknak is ad. A kamara e nézetet nem osztja, úgy vélekedvén, hogy miután az itteni piacon létező fölesküdt váltóalkuszok felsőbb meghagyás következtében az árualkuszok testületéhez csatoltattak, tőlük a törvényes határozványok kedvezményét nem lehet megvonni azon anomália elkövetése nélkül, hogy oly egyének, akik ugyanazon törvény alapján vizsgáltattak és eskettettek meg, s kik az árualkuszokkal egy és ugyanazon testületet képezik, azokkal sem a jogokra sem a kötelességekre nézve közösséggel ne bírjanak, mert az utóbbinak is világosan meg kellene szűnnie, mihelyt részükre a jogok élvezete kétségbe vonatnék. E maximának alkalmazása a váltóalkuszokra mily kártékony lenne, már a váltóalkuszok azon nagy felelősségéből kitűnik, melyet reájok ügyeik a törvényes következmények miatt ruháznak, s melyek ennél fogva kétszeresen szükségessé teszik, hogy az alkusz e részben a törvénynek alá legyen vetve. A katonai élelmezési hatóság részéről a kamra megkerestetett bizonyos gabnatisztító gépek készítőjének mielőbb kipuhatolására s e gépek czélszerüségéről jelentéstételre. A kamra e megkeresés következtében jelenté, hogy igen czélszerü gabnatisztitó gépeket Pesten Kotterich Pál szitásmester társaságában Fancsekur készített, bár az utóbbi közelebb elhalálozott, nevezett szitásmester azonban folyvást foglalkozik ily tisztítógépek készítésével, melyeket Permollett rendszere szerint, ki a párisi tárlat alkalmával ily tisztító gépet kiállított, tökélesbíteni igyekezett.A gép hengerén több rosta van egymás mellé alkalmazva, melyek által a gabna szemek, különbféle formáik és nagyságok szerint, úgyszintén a szemetes részek szabatosan és gyorsan különválasztatnak, hasonló tisztító malmot Touaillen és társától St. Maurban a franczia katonai élelmezési igazgatóság is