Budapesti Hírlap, 1857. február (26-48. szám)

1857-02-01 / 26. szám

Pest. Vasárnap, Szerkesztői iroda : Egyetem utcza 2-ik sz. u.­l-s­ö emeleten.­UDAPESTI Előfizetési felhívás Kiadó hivatal van : Egyetem utczában, 2-ik szára alatt, földszint. Megjelenik e lap, vasárnap és Ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre :félévre: 10 frt, évnegyedre:5 frt. Hely­ben : félévre: 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. szá­­mittatik. — Egyes szám 20 pkr. a „BUDAPESTI HIRLAP“-ra. Február és martius hónapra Pest - Budán naponkinti házhozhor­­dással ...........................2 ft 40 kr pp. Postán naponkinti szét­küldéssel . . . . . 3 ft 20 kr pp. E lap nagy elterjedettségénél , s azon körülménynél fogva , miszerint a hiva­talos lapokbani igtatványok kü­lönös figyelemmel olvastatnak,s igy azok a beigtatóra nézve igen hasz­nosak, bátorkodunk azt igtatványokra, minél gyakoribb használatra ajánlani; a beigtatási díj egy petit sortól egyszeri beigtatásnál ti p. krral, többszöri ismét­lésnél pedig csak 4 p. krral számittatik. A Budapesti Hírlap kiadóhivatala. Előfizethetni helyben: a ap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden es. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hiva­talhoz utasitandók. HIVATALOS RÉSZ. 26. 226. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1856. dec. 9. kelt rendelete, kiható a bécsvárosi rendőri kerület­hez tartozó s a város vonalain kivül fekvő helysé­gekre, melylyel az 1782. October 18. kelt kiköltözkö­­dési rendtartás (igaz. törv. gyűjt. 93. sz.) s az ahoz utólagosan kibocsátott rendeletek hatálya ezen hely­ségekre is kiterjesztetik 227. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1856. december 13. kelt rendelete, kiható minden koronaországokra, melylyel a járási pénzügyi hatóságok uj szervezeté­ben fölállitott, s a lombard-velenczei pénzügyi prae­­fecturák hivatalkerületébe tartozó járási pézügyi igaz­gatóságok (Intendenze di Finanze) száma, székhelyei s hatályosságuk időpontja tétetnek közzé. 228. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1856. dec. 17. kelt rendelete, kiható minden koronaországokra a katonai határőrséget kivéve, melylyel a folyamatban levő jogügyekre ajánlások, értekezések, emlékiratok átnyujtása vagy okiratok meg nem engedett közlése általi befolyás tiltatik. 229. sz. A bel- és igazságyi ministeriumoknak 1856. december 18. kelt rendelete, melylyel a nagyváradi köz­­igazgatási területben a nagy-kállói megyei törvény­szék s politikai szolgabirói hivatal hatályosságának időpontja határoztatik meg. A cs. k. Apostoli Felségei, é. jan. 21-n Milanóban kelt legfelsőbb határozata által pa­­duai püspökké, ottani káptalani főhelynököt és fansagostai püspököt marchese Manfredini Frigyest legkegyelmesebben kinevezni méltóz­­tatott. 6 cs. k. Apostoli Felsége f. é. jan. 24-ki legfelsőbb határozata által a szamosújvári gö­rög katholikus presbyteriumnál vagy székeskáp­talannál A­n­d­e­r­k­o János felsőfalui görög­­katholikus esperest és lelkészt archidiakonná vagy székesegyházi esperessé, Gulovics Já­nos szathmári görög-katholikus esperest és lel­készt ecclesiarchává vagy custossá; R­i­­­c­z István hidegkúti görög-katholikus esperest és lelkészt scholiarcha vagy scholiastikussá; Horba Mihály nagyváradi görög-kath. consistoriumi ta­nácsost és lelkészt cartophilaxxá vagy hitszó­nokká ; végre S­z­o­d­o­r­ó János tasnád-szarvasi görög-kath. esperest és lelkészt praehendatussá legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ó cs. k. Apostoli Felsége sajátkezüleg aláirt okmány által Quintus József cs. k. századost a tüzérségi törzskarban, mint az austriai birodalom harmadik osztályú vaskorona­­rendjének lovagját, e rend szabályai értelmében, az austriai birodalom lovagi rangjára legkegyel­mesebben fölemelni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. é. jan. 16-n kelt legfelsőbb határozata által K­e­r­n Flórián fő- és alreáliskolaigazgatót Pilsenben,sok évi di­cséretes működése elismeréséül az arany érdem­kereszttel legkegy­elmesebben földiszíteni mél­tóztatott. Ó cs. k. Apostoli Felsége a cultus- és oktatásügyi ministerhez Veronából jan. 7-n kelt legfelsőbb kézirata által megparancsolni méltóz­tatott, hogy a megrongált állapotban a vicenzai községi museumban tartott, s a Bericohegyeni servitakolostor tulajdonát tevő „La Cena“ fest­­­vény Paolo Veronese-től államköltségen kiujít­­tassék s e kiujítással a szépművészetek akadé­miája Velenczében bizassék meg. A kassai közigazg. terület vegyes szolgabiróhivatali személyügyeire nézve fennálló cs. k. országos bizott­mány Koós Bertalan fogalm.­gyakornokot a kassai cs. k. helytartósági osztálynál, továbbá Síró Perencz és Bergmann Szilárd figyelőket az eperjesi orsz. főtörvényszéki területen , II. osztályú szolgabíróhiva­tali ideiglenes tollnokokká kinevezte, s az előbbneve­­zettet szolgálattételre a nagyréczei, Sirót a rozsny­ói, Bergmannt pedig a rima-brezói cs. k. szolgabirói hi­vatalhoz rendelte. A kassai cs. k. orsz. pénzügyigazgatósági osztály a számviteli irodájánál megürült III. oszt. számtiszti állomásra L­y­r­o Rudolf cs. k. adószámtisztet a temes­vári kerül. hatóságnál, kinevezte. F. é. jan. 12-én pótlólag az 1856-ki évfolyamhoz a budai cs. k. egyetemi nyomdában az országos kor­mánylap első osztályának XXVIII. darabja mind egyes német mind­összes kettős kiadásokban kiadatott ,3 szétküldetett. Tartalma: (Vége.) NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, jan. 31. NEMZETGAZDÁSZATI LEVELEK. IV. SZABAD KERESKEDÉS. I. Az 1818-ki porosz vámtarifa elegendőkép megvédte a porosz gyárakat, de a kisebb német államok gyámnokait még nagyobb nyomorba sül­­lyesztette. Ugyanis a porosz kereskedelmi poli­tika ez államok gyártmányait országából kire­kesztette, Austriából és Francziaországból pedig már azelőtt ki voltak zárva. A német államok ínséggel küszködő gyám­o­­kai tehát módokról tanakodtak, miképen mene­külhetnének meg e­rosztól, s e czélból 1819-ben számos kereskedő és gyáros egyesületbe léptek, melynek gyűléseiben következő czélok tűzettek ki: Egy közös vámtarifának megállapítása egész Németországot illetőleg, eltörlése a fennálló különböző tarifáknak, s elegendő védelem a kül­földi, különösen az angol gyártmányokkal­ ver­seny ellen. És mivel ez egylet mindjárt eleinte 6000 tekintélyes tagot számlált, s még napról napra szaporodott, a közvéleményre s a kormá­nyokra is oly hatást tett, hogy a rég óhajtott német vámegylet csakugyan létre­jött. A német­­országi államok közt egymásután három szövet­kezés történt, hogy az említett társulat czéljai eléressenek. Először Bajorország szövetkezett Württemberggel, aztán Poroszország egyesült több szomszéd német állammal, majd közép Németország államai egyesültek. Később e há­rom szövetség összeolvadván, úgy keletkezett a máig is fennálló német vámegylet. Austria a vámegyletnek nem lett tagja, hanem ragaszkodott a tiltórendszerhez, de a­mely 1850. óta fokozatosan védvámrendszerré alakít­­tatik. Azonban a kereskedés előmozdítására tör­téntek némi szerződések Austria s a német vám­egyleti államok közt. Anglia , mely ezelőtt me­zőgazdaságát szintén tiltórendszerrel védelmezte, s ez­által az angol gyáripar elleni gyű­lösséget s a kereskedelmi gyámrendszer híveinek gyara­podását nemcsak Európában , hanem még az északamerikai államokban is főleg előidézte. Peel törekvései következtében kereskedelmi politikáját egészen megváltoztatta, s a gabona­behozatali törvényt eltörölvén, most már a nem­zetek közti szabad kereskedésnek előharczosa. Ellenben Oroszország semmit, Francziaország igen keveset engedett azon szigorú tiltórend­­szerből, mely a mondott államokban régóta di­vatozik. Az északamerikai szabad államok 1828-ban szintén nagyobb vámot vetettek a kül­földi gyártmányokra , mint azelőtt divatozott, de ez eljárás inkább financziai műtétei mint ke­reskedelmi politika szüleménye. Ezek szerint a nemzetek közti szabad keres­kedés tettleg mind­eddig jámbor óhajtás, de el­l­méletileg is a kereskedelmi gyámrendszernek nagyon sok híve van. E gyámrendszer alapta­lanságát és káros voltát igyekszem én nemzet­­gazdászati szempontból bebizonyítani. AUDIATUR ET ALTERA PARS. # Az uzsoratörvények megszüntetése nem csak Austriában, hanem Poroszországban is nagy mértékben foglalkoztatja a közvéleményt, mely a többség nyilatkozatai után ítélve, itt is ott is e törvények végképeni megszüntetését és a ka­matláb fölszabadítását sürgeti. Nálunk az illető javaslat, miként biztos for­rásból tudjuk, az illető hatóságok nagyobb részén már keresztülesett és jelenleg a m. igaz­ságügyi ministériumnál fekszik véleményadás végett. Ezalatt Poroszországban a kereskedelmi mi­niszer hosszú körözvényt bocsátott ki a kormány­­hatóságokhoz, hogy e fontos kérdésben ezeknek véleményét is meghallgassa. E körözvényt a ke­reskedelmi kamrák ebbeli nyilatkozatainak összeállítása kísérte; a porosz miniszer ebben dicséretes részrehajlatlansággal egymás mellé állítja az uzsoratörvény megszüntetése mellett és ellen szóló érveket, hogy a hatóságok annál alaposabban ítélhessenek a szóban forgó tárgy felett. Az uzsoratörvény megszüntetése mellett magunk is már annyiszor és oly körülményesen szóltunk, hogy a fentebbi hivatalos okmány ezen részét hallgatással mellőzhetjük, ellenben a részrehajlatlanság parancsolja, hogy az eltör­lés elleni érveket szemügyre vegyük, azokat megc­áfolván, ha lehet, vagy — ha nem lehet — alaposságukat elismervén. Egyik legfontosabb ellenvetésnek az látszik, miszerint az uzsoratörvény megszüntetése esetén a bíró még a legistentelenebb zsarolást is oltalma alá venni s a tetőtől talpig megnyuzott adóssal még a törvény teljes szigorát is megéreztetni kénytelen lenne. Mit akar ez mondani ? Hogy néha néha a biró egyéni meggyőződése a törvénynyel ellenkezésbe juthat. De melyik törvényről lehetne azt állítani, miszerint soha nem fordul elő oly eset, melyben e törvény szi­gora az ártatlant sújtja, s melyben a bíró egyéni meggyőződése nem ellenkeznék a törvény ren­deletével ? Ha valaki váltót fogad el azon re­ményben, hogy attól, kinek a váltót kézbesíti, bizonyos árut kap, ha ezen árut nem kapja, s a váltót a lejárat napján ki nem fizeti, a váltó­­törvény egész szigorával jár el az elfogadó el­len, a meg nem kapott ára miatti panaszával pedig a rendes bírói eljárás útjára utasítja. Nem lehetne-e bizonyos szempontból ezt is igazolat­lan szigornak nevezni ? Ha nem másrészről hová jutnánk, ha a váltóadás ilynemű kifogása a tör­vény hatását feltartóztathatná ? Egy régi latin példabeszéd azt mondja: „summum jus, summa in­juria a törvény bizonyos cselekvények érvé­nyességét — az igaz — csak külformák szerint ítéli meg, de tehet-e egyebet ? A bíró leszállhat-e az emberi kebel mélyébe, hogy az ott rejlő in­dulattal megismerkedjék ? És hány záradékkal kellene minden törvényt körülvenni, ha ez áta­­lános formán kívül külön külön körülmények mindig más más törvényt igényelnének ? A tör­vény azt teszi fel — és más feltételből kiinduló törvényhozás egyátalán nem képzelhető , miszerint nagykorú és szabadon rendelkez­hető emberekkel van dolga. Ha tehát valaki 10%-re pénzt vesz kölcsön, és erről köte­lezvényt bocsát ki, a törvénynek csak a felett le­het őrködnie, váljon az adós ama jogviszonyból eredő kötelezettségének megfelelt-e, de arra nem terjeszkedhetik felügyelete, hogy miért lépett az illető ily jogviszonyba, miért ígért 10 %-ot és nem csak 5-öt; a törvény nem döntheti el, vájjon nagyon magas-e a kamat vagy sem, mert akkor szintúgy az is az ő körébe­n az ő gyámnoksága alá tartoznék, ha valaki oly árut, mely csak 10 irtot ér, 20 frton vásárol. Hol volna itt a gyám­kodásnak határa ? Mert — és ezt jól meg kell jegyezni — az uzsoratörvény nem annyira az uzsorásnak megbüntetését, hanem a köl­­csönvevőnek oltalmazását tűzi ki magának czélul. Helyesen — így szólnak erre — a törvény nem korlátolja egyeseknek szabad akaratát ha ez senki mást nem károsít, hanem a­ki uzsorás kamatra pénzt vesz fel, az nincs szabad akara­tának birtokában, hanem legalább erkölcsi kényszerítés alatt áll, t.i. a szükség kénysze­rítése alatt; ha a pénzre oly nagyon nem szorul­na, alkalmasint nem fizetne érte oly magas ka­matot. Ha valaki vízbe fül, s a másik azt mondja: másképen nem húzlak ki, ha csak 100 ftot nem fizetsz érte, ez oly cselekvény, melyet a törvény büntetendőnek s az ily módon tett ígéretet ér­vénytelennek mondja. A kölcsönvevő sokszor hasonló helyzetben van s igy a törvénynek köte­lessége, őt az ily helyzetnek mások általi kizsák­­mányoltatása ellen oltalmazni. Ez igen csillogó, de — hamis okoskodás! A kölcsön vevő nem azért fizeti valakinek azt a magas kamatot, mivel pénzre szorul, hanem mivel senki mástól nem kapja. Nem kapja pedig vagy azért, mivel semmi biztossá­got nem nyújthat, vagy azért, mivel másoknak e perekben nincs rendelkezhető pénzük. Az első esetben — ha t. i. biztosságot nem nyújthat — a magas kamattal nem a kölcsön vett tőkének használhatását, hanem a vesz­teség lehetőségét fizeti meg. A kereskedő, ha oly vevőnek kell hiteleznie, ki nem igen biztos­nak látszik — sokkal drágábban adja el áruját, mintha azt vagyonos embernek adja hitelre s ez utóbbi e­setben ismét drágábban árulja, mintha tüstént készpénzt kap érte. Az áru (s igy a pénz) árát tehát nemcsak a belérték, hanem az adós biztossága, illetőleg a veszteség nagyobb kisebb valószínűsége határozza meg s ez ellen a törvény csak nem tehet kifogást. Ha pedig azért kell magasabb kamatot fizetni, mivel másutt a tőkék hiánya miatt nem kaphatni pénzt, ezt szintoly természetesnek ta­láljuk, mint azt, hogy a gabna megdrágul ha az aratás rész, hogy a bor megdrágul ha a szüret kedvezőtlenül üt ki s átalában, hogy az áru érté­ke annak a piaczon levő mennyiségével visszás arányban áll. Két évvel ezelőtt ez a korban nagy hiány volt , fontja kevés hét alatt 12 árral meg­drágult. Ez ellen nem csak kifogás nem létetett, hanem az, kinek ezukorra szüksége volt, még örült rajta, hogy legalább ez áron kaphatta. Ez áll minden árura és így a pénzre nézve is. A köl­csönadásra fordítható tőkék véleményünk szerint épen az uzsoratörvény következtében meggyé­­rülnek, mivel a becsületes embernek nem szabad 108/1-re pénzt kölcsönöznie, tőkéjét más czélokra fordítja, s mi ennek következése ? Hogy a pénz­­reszoruló valamely gazember körme közé kerül, kinek aztán 60%-ot kénytelen fizetni. A krrshwinkeli városi tanács megszüntette az utczavilágitást, hogy éjjel ne lehessen lopni. Ennek következtében néhány becsületes ember kitörte a lábát, úgy hogy ezek közöl estre többé senki se mocczant ki házából s a tolvajok annál kényelmesebben végezhették munkájokat. Az uzsoratörvény­nyel szintúgy vagyunk ! Ha a becsü­letes ember a versenyből kizáratik, természetes, hogy csak a gazemberé a vásár ! Kerepel, január 28-Midőn a Kerepes községében létező irtvány­­földek kérdésének miképen történt megoldásáról e lapok t. olvasóit tudósítom, csak édes köteles­séget teljesítek, midőn legelőbb is nyilvánosan tolmácslom amaz őszinte hálaérzetet, melylyel e község lakosai volt földesuraságuk­­. S i­n a Simon úr iránt, a barátságos egyesség szerencsés megtörténte következtében eltelvék. Az egyes­ség lényege következő : Kerepes községe rég idő óta 461 hold irtvány­­föld birtokában volt, mely irtványföldektől ille­tő földesurának évenkint ötöd dézmával, és 294 gyalog napszámmal adózott.­­ Megtörténvén 1848-ban barátságos úton a határ elkülönzése, az irtvány­földek visszaválthatási jogát a földes­­ur szerződésileg fenntartá magának, és azt — múlt évben az e tárgyban ismételt barátságos egyezkedési kísérlet nem sikerülvén — el is kezdő per utján érvényesíteni. Azonban b. S­i­n­a Simon földesur kegyes engedékenységének a nép javát föltételező igények irányában , to­vábbá S­i­­­s Antal jószágigazgató úr belá­tása és méltányosságának, s Fitos Ferencz községi ügyvéd helyes tapintatának következ­tében mai napon, mellőzve a pör fáradságos útját,megtörtént a barátságos egyesség, éspedig a lakosok kitűnő javára. Ugyanis: A lakosok tiszta és örökös birtokául marad az irtványföldek fele, vagyis 230% hold; az uraság részéről végképen elengedtetik nekik az 1851, 1852,1853,1854.évekről kiadatlan dézma és nap­számszolgálatban hátralévő — mintegy 3000 pftot tevő — tartozásuk; a jelenleg őszivel bevetett irtványokból ez idei egész termés, minden déz­­maadás nélkül, a lakosság tulajdona; e mellett az uraság költségén fog a lakosok részére esendő irtványföldek egyénenkénti aránylagos felosztása történni. A holnapi szent ünnep miatt a következő szám szerdán febr. 4-n jelenik meg. Feberuár 1. 1953.

Next