Budapesti Hírlap, 1857. február (26-48. szám)
1857-02-01 / 26. szám
Pest. Vasárnap, Szerkesztői iroda : Egyetem utcza 2-ik sz. u.l-sö emeleten.UDAPESTI Előfizetési felhívás Kiadó hivatal van : Egyetem utczában, 2-ik szára alatt, földszint. Megjelenik e lap, vasárnap és Ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre :félévre: 10 frt, évnegyedre:5 frt. Helyben : félévre: 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. a „BUDAPESTI HIRLAP“-ra. Február és martius hónapra Pest - Budán naponkinti házhozhordással ...........................2 ft 40 kr pp. Postán naponkinti szétküldéssel . . . . . 3 ft 20 kr pp. E lap nagy elterjedettségénél , s azon körülménynél fogva , miszerint a hivatalos lapokbani igtatványok különös figyelemmel olvastatnak,s igy azok a beigtatóra nézve igen hasznosak, bátorkodunk azt igtatványokra, minél gyakoribb használatra ajánlani; a beigtatási díj egy petit sortól egyszeri beigtatásnál ti p. krral, többszöri ismétlésnél pedig csak 4 p. krral számittatik. A Budapesti Hírlap kiadóhivatala. Előfizethetni helyben: a ap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden es. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasitandók. HIVATALOS RÉSZ. 26. 226. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1856. dec. 9. kelt rendelete, kiható a bécsvárosi rendőri kerülethez tartozó s a város vonalain kivül fekvő helységekre, melylyel az 1782. October 18. kelt kiköltözködési rendtartás (igaz. törv. gyűjt. 93. sz.) s az ahoz utólagosan kibocsátott rendeletek hatálya ezen helységekre is kiterjesztetik 227. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1856. december 13. kelt rendelete, kiható minden koronaországokra, melylyel a járási pénzügyi hatóságok uj szervezetében fölállitott, s a lombard-velenczei pénzügyi praefecturák hivatalkerületébe tartozó járási pézügyi igazgatóságok (Intendenze di Finanze) száma, székhelyei s hatályosságuk időpontja tétetnek közzé. 228. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1856. dec. 17. kelt rendelete, kiható minden koronaországokra a katonai határőrséget kivéve, melylyel a folyamatban levő jogügyekre ajánlások, értekezések, emlékiratok átnyujtása vagy okiratok meg nem engedett közlése általi befolyás tiltatik. 229. sz. A bel- és igazságyi ministeriumoknak 1856. december 18. kelt rendelete, melylyel a nagyváradi közigazgatási területben a nagy-kállói megyei törvényszék s politikai szolgabirói hivatal hatályosságának időpontja határoztatik meg. A cs. k. Apostoli Felségei, é. jan. 21-n Milanóban kelt legfelsőbb határozata által paduai püspökké, ottani káptalani főhelynököt és fansagostai püspököt marchese Manfredini Frigyest legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. 6 cs. k. Apostoli Felsége f. é. jan. 24-ki legfelsőbb határozata által a szamosújvári görög katholikus presbyteriumnál vagy székeskáptalannál Anderko János felsőfalui görögkatholikus esperest és lelkészt archidiakonná vagy székesegyházi esperessé, Gulovics János szathmári görög-katholikus esperest és lelkészt ecclesiarchává vagy custossá; Ricz István hidegkúti görög-katholikus esperest és lelkészt scholiarcha vagy scholiastikussá; Horba Mihály nagyváradi görög-kath. consistoriumi tanácsost és lelkészt cartophilaxxá vagy hitszónokká ; végre Szodoró János tasnád-szarvasi görög-kath. esperest és lelkészt praehendatussá legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ó cs. k. Apostoli Felsége sajátkezüleg aláirt okmány által Quintus József cs. k. századost a tüzérségi törzskarban, mint az austriai birodalom harmadik osztályú vaskoronarendjének lovagját, e rend szabályai értelmében, az austriai birodalom lovagi rangjára legkegyelmesebben fölemelni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. é. jan. 16-n kelt legfelsőbb határozata által Kern Flórián fő- és alreáliskolaigazgatót Pilsenben,sok évi dicséretes működése elismeréséül az arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszíteni méltóztatott. Ó cs. k. Apostoli Felsége a cultus- és oktatásügyi ministerhez Veronából jan. 7-n kelt legfelsőbb kézirata által megparancsolni méltóztatott, hogy a megrongált állapotban a vicenzai községi museumban tartott, s a Bericohegyeni servitakolostor tulajdonát tevő „La Cena“ festvény Paolo Veronese-től államköltségen kiujíttassék s e kiujítással a szépművészetek akadémiája Velenczében bizassék meg. A kassai közigazg. terület vegyes szolgabiróhivatali személyügyeire nézve fennálló cs. k. országos bizottmány Koós Bertalan fogalm.gyakornokot a kassai cs. k. helytartósági osztálynál, továbbá Síró Perencz és Bergmann Szilárd figyelőket az eperjesi orsz. főtörvényszéki területen , II. osztályú szolgabíróhivatali ideiglenes tollnokokká kinevezte, s az előbbnevezettet szolgálattételre a nagyréczei, Sirót a rozsnyói, Bergmannt pedig a rima-brezói cs. k. szolgabirói hivatalhoz rendelte. A kassai cs. k. orsz. pénzügyigazgatósági osztály a számviteli irodájánál megürült III. oszt. számtiszti állomásra Lyro Rudolf cs. k. adószámtisztet a temesvári kerül. hatóságnál, kinevezte. F. é. jan. 12-én pótlólag az 1856-ki évfolyamhoz a budai cs. k. egyetemi nyomdában az országos kormánylap első osztályának XXVIII. darabja mind egyes német mindösszes kettős kiadásokban kiadatott ,3 szétküldetett. Tartalma: (Vége.) NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, jan. 31. NEMZETGAZDÁSZATI LEVELEK. IV. SZABAD KERESKEDÉS. I. Az 1818-ki porosz vámtarifa elegendőkép megvédte a porosz gyárakat, de a kisebb német államok gyámnokait még nagyobb nyomorba süllyesztette. Ugyanis a porosz kereskedelmi politika ez államok gyártmányait országából kirekesztette, Austriából és Francziaországból pedig már azelőtt ki voltak zárva. A német államok ínséggel küszködő gyámokai tehát módokról tanakodtak, miképen menekülhetnének meg erosztól, s e czélból 1819-ben számos kereskedő és gyáros egyesületbe léptek, melynek gyűléseiben következő czélok tűzettek ki: Egy közös vámtarifának megállapítása egész Németországot illetőleg, eltörlése a fennálló különböző tarifáknak, s elegendő védelem a külföldi, különösen az angol gyártmányokkal verseny ellen. És mivel ez egylet mindjárt eleinte 6000 tekintélyes tagot számlált, s még napról napra szaporodott, a közvéleményre s a kormányokra is oly hatást tett, hogy a rég óhajtott német vámegylet csakugyan létrejött. A németországi államok közt egymásután három szövetkezés történt, hogy az említett társulat czéljai eléressenek. Először Bajorország szövetkezett Württemberggel, aztán Poroszország egyesült több szomszéd német állammal, majd közép Németország államai egyesültek. Később e három szövetség összeolvadván, úgy keletkezett a máig is fennálló német vámegylet. Austria a vámegyletnek nem lett tagja, hanem ragaszkodott a tiltórendszerhez, de amely 1850. óta fokozatosan védvámrendszerré alakíttatik. Azonban a kereskedés előmozdítására történtek némi szerződések Austria s a német vámegyleti államok közt. Anglia , mely ezelőtt mezőgazdaságát szintén tiltórendszerrel védelmezte, s ezáltal az angol gyáripar elleni gyűlösséget s a kereskedelmi gyámrendszer híveinek gyarapodását nemcsak Európában , hanem még az északamerikai államokban is főleg előidézte. Peel törekvései következtében kereskedelmi politikáját egészen megváltoztatta, s a gabonabehozatali törvényt eltörölvén, most már a nemzetek közti szabad kereskedésnek előharczosa. Ellenben Oroszország semmit, Francziaország igen keveset engedett azon szigorú tiltórendszerből, mely a mondott államokban régóta divatozik. Az északamerikai szabad államok 1828-ban szintén nagyobb vámot vetettek a külföldi gyártmányokra , mint azelőtt divatozott, de ez eljárás inkább financziai műtétei mint kereskedelmi politika szüleménye. Ezek szerint a nemzetek közti szabad kereskedés tettleg mindeddig jámbor óhajtás, de ellméletileg is a kereskedelmi gyámrendszernek nagyon sok híve van. E gyámrendszer alaptalanságát és káros voltát igyekszem én nemzetgazdászati szempontból bebizonyítani. AUDIATUR ET ALTERA PARS. # Az uzsoratörvények megszüntetése nem csak Austriában, hanem Poroszországban is nagy mértékben foglalkoztatja a közvéleményt, mely a többség nyilatkozatai után ítélve, itt is ott is e törvények végképeni megszüntetését és a kamatláb fölszabadítását sürgeti. Nálunk az illető javaslat, miként biztos forrásból tudjuk, az illető hatóságok nagyobb részén már keresztülesett és jelenleg a m. igazságügyi ministériumnál fekszik véleményadás végett. Ezalatt Poroszországban a kereskedelmi miniszer hosszú körözvényt bocsátott ki a kormányhatóságokhoz, hogy e fontos kérdésben ezeknek véleményét is meghallgassa. E körözvényt a kereskedelmi kamrák ebbeli nyilatkozatainak összeállítása kísérte; a porosz miniszer ebben dicséretes részrehajlatlansággal egymás mellé állítja az uzsoratörvény megszüntetése mellett és ellen szóló érveket, hogy a hatóságok annál alaposabban ítélhessenek a szóban forgó tárgy felett. Az uzsoratörvény megszüntetése mellett magunk is már annyiszor és oly körülményesen szóltunk, hogy a fentebbi hivatalos okmány ezen részét hallgatással mellőzhetjük, ellenben a részrehajlatlanság parancsolja, hogy az eltörlés elleni érveket szemügyre vegyük, azokat megcáfolván, ha lehet, vagy — ha nem lehet — alaposságukat elismervén. Egyik legfontosabb ellenvetésnek az látszik, miszerint az uzsoratörvény megszüntetése esetén a bíró még a legistentelenebb zsarolást is oltalma alá venni s a tetőtől talpig megnyuzott adóssal még a törvény teljes szigorát is megéreztetni kénytelen lenne. Mit akar ez mondani ? Hogy néha néha a biró egyéni meggyőződése a törvénynyel ellenkezésbe juthat. De melyik törvényről lehetne azt állítani, miszerint soha nem fordul elő oly eset, melyben e törvény szigora az ártatlant sújtja, s melyben a bíró egyéni meggyőződése nem ellenkeznék a törvény rendeletével ? Ha valaki váltót fogad el azon reményben, hogy attól, kinek a váltót kézbesíti, bizonyos árut kap, ha ezen árut nem kapja, s a váltót a lejárat napján ki nem fizeti, a váltótörvény egész szigorával jár el az elfogadó ellen, a meg nem kapott ára miatti panaszával pedig a rendes bírói eljárás útjára utasítja. Nem lehetne-e bizonyos szempontból ezt is igazolatlan szigornak nevezni ? Ha nem másrészről hová jutnánk, ha a váltóadás ilynemű kifogása a törvény hatását feltartóztathatná ? Egy régi latin példabeszéd azt mondja: „summum jus, summa injuria a törvény bizonyos cselekvények érvényességét — az igaz — csak külformák szerint ítéli meg, de tehet-e egyebet ? A bíró leszállhat-e az emberi kebel mélyébe, hogy az ott rejlő indulattal megismerkedjék ? És hány záradékkal kellene minden törvényt körülvenni, ha ez átalános formán kívül külön külön körülmények mindig más más törvényt igényelnének ? A törvény azt teszi fel — és más feltételből kiinduló törvényhozás egyátalán nem képzelhető , miszerint nagykorú és szabadon rendelkezhető emberekkel van dolga. Ha tehát valaki 10%-re pénzt vesz kölcsön, és erről kötelezvényt bocsát ki, a törvénynek csak a felett lehet őrködnie, váljon az adós ama jogviszonyból eredő kötelezettségének megfelelt-e, de arra nem terjeszkedhetik felügyelete, hogy miért lépett az illető ily jogviszonyba, miért ígért 10 %-ot és nem csak 5-öt; a törvény nem döntheti el, vájjon nagyon magas-e a kamat vagy sem, mert akkor szintúgy az is az ő körében az ő gyámnoksága alá tartoznék, ha valaki oly árut, mely csak 10 irtot ér, 20 frton vásárol. Hol volna itt a gyámkodásnak határa ? Mert — és ezt jól meg kell jegyezni — az uzsoratörvény nem annyira az uzsorásnak megbüntetését, hanem a kölcsönvevőnek oltalmazását tűzi ki magának czélul. Helyesen — így szólnak erre — a törvény nem korlátolja egyeseknek szabad akaratát ha ez senki mást nem károsít, hanem aki uzsorás kamatra pénzt vesz fel, az nincs szabad akaratának birtokában, hanem legalább erkölcsi kényszerítés alatt áll, t.i. a szükség kényszerítése alatt; ha a pénzre oly nagyon nem szorulna, alkalmasint nem fizetne érte oly magas kamatot. Ha valaki vízbe fül, s a másik azt mondja: másképen nem húzlak ki, ha csak 100 ftot nem fizetsz érte, ez oly cselekvény, melyet a törvény büntetendőnek s az ily módon tett ígéretet érvénytelennek mondja. A kölcsönvevő sokszor hasonló helyzetben van s igy a törvénynek kötelessége, őt az ily helyzetnek mások általi kizsákmányoltatása ellen oltalmazni. Ez igen csillogó, de — hamis okoskodás! A kölcsön vevő nem azért fizeti valakinek azt a magas kamatot, mivel pénzre szorul, hanem mivel senki mástól nem kapja. Nem kapja pedig vagy azért, mivel semmi biztosságot nem nyújthat, vagy azért, mivel másoknak e perekben nincs rendelkezhető pénzük. Az első esetben — ha t. i. biztosságot nem nyújthat — a magas kamattal nem a kölcsön vett tőkének használhatását, hanem a veszteség lehetőségét fizeti meg. A kereskedő, ha oly vevőnek kell hiteleznie, ki nem igen biztosnak látszik — sokkal drágábban adja el áruját, mintha azt vagyonos embernek adja hitelre s ez utóbbi esetben ismét drágábban árulja, mintha tüstént készpénzt kap érte. Az áru (s igy a pénz) árát tehát nemcsak a belérték, hanem az adós biztossága, illetőleg a veszteség nagyobb kisebb valószínűsége határozza meg s ez ellen a törvény csak nem tehet kifogást. Ha pedig azért kell magasabb kamatot fizetni, mivel másutt a tőkék hiánya miatt nem kaphatni pénzt, ezt szintoly természetesnek találjuk, mint azt, hogy a gabna megdrágul ha az aratás rész, hogy a bor megdrágul ha a szüret kedvezőtlenül üt ki s átalában, hogy az áru értéke annak a piaczon levő mennyiségével visszás arányban áll. Két évvel ezelőtt ez a korban nagy hiány volt , fontja kevés hét alatt 12 árral megdrágult. Ez ellen nem csak kifogás nem létetett, hanem az, kinek ezukorra szüksége volt, még örült rajta, hogy legalább ez áron kaphatta. Ez áll minden árura és így a pénzre nézve is. A kölcsönadásra fordítható tőkék véleményünk szerint épen az uzsoratörvény következtében meggyérülnek, mivel a becsületes embernek nem szabad 108/1-re pénzt kölcsönöznie, tőkéjét más czélokra fordítja, s mi ennek következése ? Hogy a pénzreszoruló valamely gazember körme közé kerül, kinek aztán 60%-ot kénytelen fizetni. A krrshwinkeli városi tanács megszüntette az utczavilágitást, hogy éjjel ne lehessen lopni. Ennek következtében néhány becsületes ember kitörte a lábát, úgy hogy ezek közöl estre többé senki se mocczant ki házából s a tolvajok annál kényelmesebben végezhették munkájokat. Az uzsoratörvénynyel szintúgy vagyunk ! Ha a becsületes ember a versenyből kizáratik, természetes, hogy csak a gazemberé a vásár ! Kerepel, január 28-Midőn a Kerepes községében létező irtványföldek kérdésének miképen történt megoldásáról e lapok t. olvasóit tudósítom, csak édes kötelességet teljesítek, midőn legelőbb is nyilvánosan tolmácslom amaz őszinte hálaérzetet, melylyel e község lakosai volt földesuraságuk. S in a Simon úr iránt, a barátságos egyesség szerencsés megtörténte következtében eltelvék. Az egyesség lényege következő : Kerepes községe rég idő óta 461 hold irtványföld birtokában volt, mely irtványföldektől illető földesurának évenkint ötöd dézmával, és 294 gyalog napszámmal adózott. Megtörténvén 1848-ban barátságos úton a határ elkülönzése, az irtványföldek visszaválthatási jogát a földesur szerződésileg fenntartá magának, és azt — múlt évben az e tárgyban ismételt barátságos egyezkedési kísérlet nem sikerülvén — el is kezdő per utján érvényesíteni. Azonban b. Sina Simon földesur kegyes engedékenységének a nép javát föltételező igények irányában , továbbá Sis Antal jószágigazgató úr belátása és méltányosságának, s Fitos Ferencz községi ügyvéd helyes tapintatának következtében mai napon, mellőzve a pör fáradságos útját,megtörtént a barátságos egyesség, éspedig a lakosok kitűnő javára. Ugyanis: A lakosok tiszta és örökös birtokául marad az irtványföldek fele, vagyis 230% hold; az uraság részéről végképen elengedtetik nekik az 1851, 1852,1853,1854.évekről kiadatlan dézma és napszámszolgálatban hátralévő — mintegy 3000 pftot tevő — tartozásuk; a jelenleg őszivel bevetett irtványokból ez idei egész termés, minden dézmaadás nélkül, a lakosság tulajdona; e mellett az uraság költségén fog a lakosok részére esendő irtványföldek egyénenkénti aránylagos felosztása történni. A holnapi szent ünnep miatt a következő szám szerdán febr. 4-n jelenik meg. Feberuár 1. 1953.