Budapesti Hírlap, 1857. február (26-48. szám)

1857-02-01 / 26. szám

fogadja a mélt. báró, ki a barátságos ügyességben is volt jobbágyai iránti jóindulatá­nak félreismerhet­len jelét adá, a kerepesi lakos­ság hála köszönetét. Paulovics Mihály pleb. Szathm­árról, Január elején.­­ Ámbár mi itt — országunk szélső szögleté­ben — kissé messze esü­nk a civilizált nagyvi­lágtól, de azért nem vagyunk egészen távol a világ civilisatiójától. Városunk fokról fokra, de mégis haladva igyekszik elérni azon állást, melyet az államban népessége, vagyonossága, helybeli körülményei, fekvése következtében el kell érnie. Haladásról szólva , méltánylás­sal kell említnünk, a már évek óta felépített színház czélirányos átépíttetését, és belső föl­szerelését ; az egész ugyan csak majd a tavasz folytán készülend el, de akkor vidékünk egyik dísze lesz. Adja is az Isten, hogy nyelvünk ápo­lására, az erény, nemesb érzés és művészet terjesztésére nagy költséggel felállított intézet, míg rendeltetése szerint mű­ködendik, soha ne álljon üresen, mint már majd egy éves Az em­beriség hálájára számolhat a város azon hatá­rozatáért, mely szerint a katholikusoknak főelemi iskola­házat építeni szándékozik. Eddigelé ugyan e szándék csak annyiban nyilatkozott, hogy a régi két osztályra szentelt, de jelenleg iskolának használhatatlan épületet az ez ügyben kiküldött bizottmány becsárban eladta, és az elemi osztályokat ideiglenesen, nem egészen al­kalmatos helyeken elszállásolta. Nem akarunk hinni azon közhírnek , mintha előbb vendéglőt s nagy tánc­termet akarnának építeni, és csak pár év múlva iskolát. Mert jóllehet az is szükséges, de készen van , és pár évig még eddigi álla­potában is jó lehet; iskolánk azonban nincsen, a gyermekek most is félórányi távolból és egé­szen a város végére a Szamoshoz közel kény­telenek járni, és pedig elég alkalmatlan épü­letbe. Ez az első legkiáltóbb szükség. Remél­jük,hogy városunk jól ismerve a szükséget, előbb fog az erénynek és nevelésnek templomot építeni, melyet gyermekeiben minden polgár használ, és csak azután gondoskodik a tánc­teremről, mit a Városi nép úgy sem nélkülöz, s nem is hallottuk még,hogy ,a tánczoló vendégek be nem fértek volna az eddigi terembe, holott a gyermekek csakugyan nem férnek iskolájukba! Ehhez csatoljuk még azon reményünket, miszerint oly szép s nagy középület számára, melyben a vasárnapi iskolák, fajz­­s a talán idővel felállítandó zenetermek, Valamint püspök­i excja már megajánlott költ­ségén a tanítóképezde is legalább három tan­termével helyezendők,— díszesebb, és alkalma­­tosabb helyiség fog — egy kis utánlátással — kerestetni, mint a már kiszemelt, — távol a templomtól a város oly zugában, hol alig van pár kath. tanuló ifjú, fekvésére nézve igen czél­­talan éjszak-keleti sikátori sarok — alig kétszáz □ ölnyi telek, melyen se becsületes, czélnak megfelelő épületet állítani, se elegendő tág ud­varosé végre az elemi iskolához s képezdéhez sükségképen csatolandó kertet alakítani nem lehet. Mi hiszszük, hogy valamint e kérelmünk­nek alig akad városunkban ellenese, úgy az 1 tárgybani kiküldött bizottmány ily irányú eljárása az alapos megvizsgálás utáni felsőbb­­ségi helybenhagyásra is számolhatna. Kaposvár, január vágán. Nagyobb fontosságú hírek hiányában vegye szí­vesen a szerkesztő úr az itt következő apróságo­kat, melyek közöl mint nem csak örvendetest, de kt­nstatistikánkra nézve is jelentékeny adatot emelem ki azt, hogy, mint a följelentésekből ki­lóik, Somo­gy megyében a bű­ntettek és vét­ségek száma folyvást gyérül. Múlt évi novemb. hóban bűntett vagy vétség miatt alig 7—8 egyén került a kaposi börtönbe. Míg azelőtt a kaposi cs. kir. bűnvizsgálóbiróság előtt egy hóban 70—80 följelentés történt, jelenleg 30, 33, 40, 45. szám körül forog a följ­elentések szá­ma. Ez mindenesetre erkölcsi javulás jele. Múlt dec. 20-án az itteni ügyvédi kar egy köztiszteletű egyénét veszté el Kapotsfy Jó­zsef ügyvéd úrban, kinek halála közsajnálatot gerjesztett minden köreinkben. Nem lehet hallgatással mellőznöm azon tulcsi­­gázást, melyet nálunk a háziurak lakásaik bér­beadásánál elkövetni nem iszonyodnak, a lak­béreket folyvást fölebb emelvén, úgy hogy a la­kások drágasága már is hallatlan!.. Egy két szo­bával, konyhával, kis kerttel, pinczével ellátott ház bére egy évre 340—400 párt. Mily pártolásban részesül itt a magyar irodalom, mutatja azon körülmény, mi­szerint 1857-ik évre egyedül a kaposi pos­tán a „Vasárnapi Ujság" 64, a „Magyar Néplap" Kaposvárból 42 előfizetőt számított már e hó el­ső napjaiban, s így aránylag más lapok. Lovas­­sy zenealbumára nálunk mintegy 39 aláíró gyűlt. Egyébiránt — zenéről a tánczra térve — a ka­­pocsiak is hódolnak a farsang hatalmának, tánczolnak és vigadnak. Azonban e thémát a di­vatlapok levelezőinek hagyván, csak azon fényes tánczvigalmat említem meg, mely N. Kanizsán a magyar nemzeti szinház nyugdíjinté­zete gyarapítására még múlt é. oct. 28-án tarta­tott, mely azonban nem nagy részvétnek örven­dett, mert a meghívó jegyeken nem volt N. K­a­­nizsa városa, a bál tartásának helye följe­gyezve. TÁRCZA, B­efáJUJ GYÉMÁNTJA, V. Fejese­t. (Folytatás. Lásd :Budapesti H.* 24. se.) S nem hiszem, hogy kitalálnák Önök, kivel tánczoltam ! Nem kisebbel, mind Preston Jane ladyvel, ki úgy látszik, nem távozott el Lon­donból, mint a hozzám intézett levélből olvas­tam, s ki egész szívességgel nyujta felém kezét, mihelyt meglátott, és kért, „bíjam őt tánczolni.“ a Vis-á-vis"-m Lord Tiptoff volt Rakes Fanny ladyvel. No­ csak azt látták volna önök, mennyien gereglettek össze tánczom bámulására ! Mert én a legszebb lépéseket és mozdulatokat tettem, egészen másként, mint a többi tánczos (az én vis-á-vis-lordomat sem véve ki), kik oly lomhán sétálták keresztül az egész quadrille-t, mintha robot lett volna, s mindenik csak rám meresz­tette szemét. De mikor én tánczolok, a magam gyönyörűségére szoktam tánczolni; Smith Marn pedig gyakran mondá a vidéki bálokban, hogy én vagyok a legjobb tánczos. Táncz közben el­beszéltem lady Jane-nek, hogyan jöttünk hár­man, a kocsist be sem számítva, én, Roundhand és Gutch , egy comfortable-en ,­­ akár hiszik Jillek , akár nem, de a lady jó izieket nevetett kalandjaink elbeszélésén. Szerencsémre, haza kemn ugyanazon kocsin mentem, mert a kocsis a „sárga oroszlányba" ment s ott leitta magát,fel­borította a comfortable-t Gutch-el és az első ir­tokkal, a mint haza akarta őket vinni, s ez nem írisz­tség , hanem azután össze­­ verekedett Gutch-el, s keze kékjét ennek szemén hagyta, mivel állítása szerint a Gutch vörös mellényétől ijedt meg a ló. Azonban engem lady Jane megmentett ily kéjutazástól, mert azt mondá, van kocsijában egy negyedik ülés is, s megkérdezte tőlem, nem volnék-e szíves azt elfogadni, s csakugyan haza is érkeztem reggeli két órakor, miután a höl­gyeket és a lordot letettem, s a Salisbury-tér felé robogtam egy nagy menydörgés határban, melyen két nagy lámpa s két karcsú inas állt. Ezek oly rángatást vittek véghez a csengetyű­­vel, mintha az egész házat vagy azt a kis utcza­­sort le akarták volna húzni. Ha láttátok volna, hogyan tekintett ki Guszti háló sipkájában az ablakból ! Egész éjjel nem hagyott alunnom, mindig a tánczvigalomról kellett beszélnem , s azon nagy urakról és delnőkről, kikkel ott talál­koztam ; másnap pedig elbeszélte az irodában dolgaimat, melyeket szokása szerint nagyitva és czifrázva adott elő. „Titmarsh ur" mond lady Fanny, rám moso­lyogva,­ „kicsoda az a nagy, kövér, furcsa em­ber ? tán a házi úr ? Tudja-e mit kérdezett tő­lem ? Azt, hogy ön nem áll-e velünk rokonság­ban. Én azt feleltem „Ő igen, Titmarsh úr roko­nunk !" „Ej, ej, Fanny" mond lady Jane. „No" felelt a másik, „nem nagymama ínén? dá-e, hogy Titmarsh ar unoka­testvérünk ?“ „De tudhatod, hogy nagymama emlékező hetsége olykor-olykor nem tiszta." „Valóban lady Jane" szólt lord Tiptoff," ma­gam is azt hiszem, kegyednek nincs igaza,­­ mert ez emlékező tehetségnek nincs párja a vi­lágon." „Megengedem, de olykor-olykor öszszezavarja a dolgokat." „Tökéletes igaz" mondok, „mert a lady, gróf Druume ő nagysága, azt mondá, mint kegyetek emlékeznek, hogy az én barátom Haskins Guszti ." „Kinek ügyét ön oly nemesen védte" szólt közbe lady Fanny. „A­hogy­­ mondom , Guszti is unokaöcse a ladynek, a­mi pedig nem áll, mert hisz ismerem egész családját; ők a Sinner utczában laknak, s a világért sem oly előkelő nemesek, mint az én rokonaim." Erre mindenik jót nevetett, s a lord kissé ke­délyesen jegyzem meg : „Legyen ön meggyőződve a felől Tilmarsh úr, hogy lady Drum közelebbi rokona önnek, mint az ön barátjának Hoskinsonnek." „Hoskins, uram, Hoskins," igazítam ki. Én pedig ezen­­egész párbeszédet elmondtam Gusztinak, de önök nem is képzelik mennyire szeret e fiú ! Erőnek erejével rokonságba hozott lady Drum-mel, s bármennyire i igyekszem őt megc­áfolni, a dolgot szél­ben elhíresztelte. „Ámbár­­" gondoltam magamban nevetve, „ne­kem ugyan mindegy ! Ennek is megvan a maga haszna." A kocsiban elbeszéltem a ladyknek , hogyan ebédeltem Roundhandné asszonynál, mit a gyé­­mánttűnek köszönhettem,és hogyan jöttem hírbe, mintha rokonságban állanék az aristokratiá­­val. Aztán szépen megköszöntem lady Jane­­nek az ajándékot, a gyümölcsöt és vadat, s el­­mondom, mennyire megvendégeltem egy rakás igen jó barátomat abból, kik mind teljes szív­ből ürítettek poharat a lady egésségére. „Gyümölcsöt és vadat!" kiálta föl lady Jane elbámulva; „megvallom Titmarsh­ot, hogy nem vagyok képes önt érteni." Épen egy gázlámpa előtt haladtunk el, s lát­tam hogyan nevet lady Fanny, s fordítja nagy, éles, szikrázó szemeit Lord Tiptoffra. „Az igazat megvallva Lady Jane­­" mond a lord, „ez az egész gyümölcs- és vad­ csiny a lady Fanny találós eszének válik dicséretére. Tud­hatja kegyed, hogy a szóban forgó vadat lord Guttleburg parkjából kaptam, s tudva, hogy Preston úr nem veti meg lord Guttleburg vad­jait, fölhoztam lady Drumnek (kinek kocsijá­ban ültem,mivel ezúttal Titmarsh úr nem szorított ki) hogy a vadat a nagyság férje asztalára szántam. Erre Fanny kisasszony kis kezecskéi­vel tapsolni kezdett, s kijelenté, felfogadta, miszerint a vad ugyan nem fog Preston asztalára kerülni, hanem azon ifjúhoz kell annak men­nie , kinek kalandjairól az előttvaló nap be­széltünk. — Titmarsh úrhoz, igen, kivel Preston úr, lady Fanny állítása szerint, kí­méletlenül bánt, mit jóvá kell tenni. Lady Fanny azt indítványozta hát, hajtanánk egyenesen az én szállásomra." „Ej, ej!" mond lady Fanny. „— hajtanánk egyenesen az én szállásomra az Albany palotába, hogy onnan lehozzuk a vadat." „Nagymama nem örömest egyezett belé." — kiált lady Fanny. ,.— Aztán azt parancsolta, hajtsunk Titmarsh úr szállására, hol ott hagytuk a vadat, vagy két kosár gyümölcscsel, melyet lady Fanny maga vásárolt be Grange-nál." „S a mi több, mond lady Fanny, „nagyma­mát erővel kellett fölvinnem a Fér­t akarom mondani, lord Tiptoff szobáiba, s az én szavaim után kellett szóról szóra leírnia a levelet. Aztán a vadezombot egy papirba takartam, melyet a lord utálatos házmesternője hozott, egészen fél­tékeny lettem miatta, ha jól emlékszem a „John Bull" czimű­ újság egy számát hozta elő, melybe a húst takartam." A „John Bull" ezen számában, tisztán emlék­szem , Ramsbottorv egyik levele állt, melyen csaknem agyon nevettük magunkat Gusztival NAPIHÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, február 1. * Sokakat fognak olvasóink közöl érdekelni a követ­kező adatok a magyar akadémia személyzeti s vagyon­­állásáról. A magyar akadémia személyzete 1857 jan. 1-jén következőkép állt: 9 elnök , 93 tagú igazgató­­tanács , 1 titkár , 8 irodaegyén, 11 tiszteletbeli tag, 95 rendes, 74 levelező s 13 külföldi tag. Az alaptőke, mely hazafias alapítványokból keletkezett, s melyhez Ferdinánd császár ő felsége, Károly és József és. főherczegek egyenkint tiz-tiz ezer pfttal járultak, tesz jelenleg : 400 aranyat, 377,184 pftot s 300 ftot vita­­lítiumokban. Az intézet könyvtára most mintegy 62,000 kötetet számít. * A „testvérhaza történeti kínoséi” ezl­­mtt s Vereby Soma által szerkesztett vállalatnak má­sodik füzete következő tartalommal hagyta el a sajtót: Farkas Ferencz székesfehérvári nagyprépost életle­­irása arczképpel. Királyhegyi Farkas Ferencz nagy­prépost sz. 1786-ban Székesfehérvárott. 1820 óta az irodalom terén is munkás. Több alkalmi műveken ki­­vül, 1850-ben „A világ egyháza” czim alatt adott ki vallásos munkát. Ugyanezen évben a székesfehérvári középtanodában két szorgalomdíjt alapított. 1851-ben 18.000 forint alapítványt tett a székesfehérvári papnö­velde és a birodalmi kórodák javára; ezenkívül egy leánynövelde létesítésére ugyancsak Sz.-Fehérvárott 20.000­­forint értékű házát, egy 995 négyszeg­ölnyi telkét,s készpénzben 30,000 pftot ajándékozott. 1850-ben Császár ő Felsége által Leopold császári jeles rend keresztjével diszitteték föl; 51-ben pedig Király­hegyi névvel az austriai birodalom lovagjává tétetett. Életirója fölemlíti még legutóbbi jótéteményeit. Ezer pftot ajándékozott a Bécsben épülő fogadalmi temp­lomra; 500 pftot a székesfehérvári betegek házának, s végre egy értékes olajfestvényt, melyet már közelebb érintőnk, a nemz. muzeum képtárának adományozott. A többi ismertetések­­ Zemplén megye története ; a nagy ▼ázsoni váromiadé-je a XV-ik századból képpel; Szé­kesfehérvár múltjáról és jelenéről, képekkel; három költemény Vajda , Balog Z. és V.—y-től. A „trinum perfectumot* itt épen a harmadik rontja el. * A hölgyvilág , mely a crinolinek gyors eltűnte, és » reá következett tulle-illusions-ok u, de rendkí­vül drága divata által, egészen lázban tartatik, a köz­vetítő segédeszközt öltözékének szélesbítésére utól­­jára is hazánkból fogja kapni. A hölgyvilág egy ba­rátja Freund József úr, helybeli szabómester, addig törte fejét, hogy most egy oly találmánynyal lép ki a világ elé s mely minden crinolint és fulle-illusions-t megver. A t. i. a nőruháknál és vállfüzeknél egy oly készületet alkalmazott, mely szerint azok egy titkos rugó egyszerű megnyomására tetszés szerint több hüvelyk­­nyire kibővülnek, s egy húzással egyszerre gyorsan föl­­nyittathatnak. Képzelhetik önök szép hölgyek! e talál­mány horderejét; mily kényelem ott a hol a hely szűk, deli termettel birni, s a hol a szélesség divat, egy rugócs­­ka segélyével tetszés szerint földudorodni. Nem hiszszük, hogy Freund úr e találmányára az eszmét nem a páváktól vette, melyek tetszés szerint vonják be és terjesztik ki gyönyörű színpompájú tollegyezőjöket. Aztán a perez alatt fölnyitható ruhák! Tudd meg oh jó türelmes és türel­metlen színházi közönség,hogy itt a te érdekeid is szóban forognak. Hányszor látunk előadásokat 10—11 óráig el­húzódni a hosszú felvonásközök miatt, miért ? egysze­rűen azért, mert a nőszerepesek öltözékváltoztatása sok időt igényel, mig szorosra fűzött ruháikat kikapcsolják s újra befűzik, a közönség beleun a várakozásba, vagy az álmosság disguszáló visszatetszésével fogadja a leg­jobb színművek további folyamát. Freund ur találmá­nyának tehát az összes nővilágon kívül még a művészet is köszönetet szavazhat! Hallik, hogy Fre­ur a franczia császárnétól, kinek e ruhagépezetét szintén bemutatta, igen hízelgő irattal tiszteltetett meg , mely magas ki­tüntetés egyszersmind azt is igazolni látszik, hogy F.­ur találmánya akár compositio, akár ezélszerűség te­kintetében minden esetre előnyösen különbözhetik at­tól, mely régebben Párisban divatozott, de utóbb csak­hamar kiment használatból.­­ A magyar festészeti akadémia azon fesztelen s kedélyes mulatságát, mely jan. 24-kén a benne résztvevőknek oly kellemes farsangi időtöltést szerzett, f. hó 7-n ismételni fogja. A tánczvigalom kez­dete ezúttal 8’/a órakor lesz. * A­o 11 berlini udv. színész úr bevégezvén vendég­játékait az itteni német színpadon, addig is míg őt a magasabb drámában a kedvelt Devrient Emil úr fölváltaná, egy számos tagból álló tiroli énekes társa­ság kezdte meg mutatványait. A tiroli hegyi élet e ke­délyes lakói hszárok dalai mellett, a cziterán, lírán, és havasi kürtön is hallatják magukat. A sok művészet után jól esik egy kis természet is. * A cs. kir. ministerium elé javaslat terjesztetett egy kertészeti tanfolyam fölállítása iránt. *A szegszárdi borkereskedő-társulat felőbbb hely­benhagyással már megalakult. A befizetések szorgalma­san folynak s már néhány ezer adó kitűnő minőségű bor is bevásároltatott, s remélhető, hogy nem sokára a programm értelmében azon borkereskedők óhajtását is teljesítheti, kiknek a valódi, hamisítlan áru be­szerzése szivükön fekszik. *Pozsonban két oxinkos a postapénztárt akart­a kira­bolni. A külső ajtót már feltörték, s hamis kulcs segé­lyével a belsőt is felnyitották, midőn egyszerre zajt és közeledő gyertyavilágokat vettek észre, miből azon reá­­jok nézve igen kellemetlen tapasztalásra jutottak, hogy a postakiadó urak a­helyett hogy valahol a farsan­got ünnepelnek, benn a pénztári szobában pihenték nap­pali fáradalmaikat; a czinkosok nem tehettek egyebet, mint hogy még idejekorán eszélyes visszahúzódással se­gítsenek magukon, mi sikerült is, s ekkép a postames­ter úr azon csekély körülménynek, hogy kiadói ezen éj­jel nem farsangoltak, 12.000 ftot köszönhet, mert ennyi volt a pénztárban, s az valószintűtlen, hogy azon esetre, ha a czinkosok hozzájuthatnak, valamit ott hagytak volna. S Pápa, Veszprém és Palota községekben a magistratusok ideigl­ szabályozása megkezdetett; a Keszthely és Sümeg mezővárosokban a polgár­­mesteri hely betöltésére pályázat nyittatott. * A marhahús fontjának ára február hóra is 10'­, kr. marad. AUSTRIAI BIRODALOM. , Milánóból jan. 26-áról írja az „Oestr. C.“ „0 cs. k. Apostoli Felségének rendkívüli kegyelmi ténye, melylyel Milano lakossága teg­nap a leglélekemelőbb, legörömteljesb módon meg lön lepve, sok tekintetben a legnagyobb horderejű és jelentőségű. Mindenekelőtt a Feje­delem vele született kegyességét és szivjóságát tanúsítja ugyan, kinek szeme csak a jövőre van irányozva s ki egy gyászolandó múltnak tévelyeit és hibáit szívesen a feledés fátyoléval takarja; de továbbá ki van abban azon szándék is fejez­ve, a lombard-velenczei királyság lakosságának általában a legmagasb bizalom szóló bizonyít­ványát adni s azon köteléknek, mely ez orszá­gokat az austriai cs. birodalommal egybefűzi, az eltörölhetlen tartósság legerősb elemét kölcsö­nözni : az Uralkodó és népe közti kölcsönös sze­­retetet. Ama mély benyomás, mely a tegnapi est folytán a lelkesedés valódi mámorává emelke­dett, a rendszabály nagyszerűségéből ered, mert az mindent felölel; egy politikai eltévedettet sem zár ki; csak csekély számú oly egyének nincsenek abba foglalva, kik politikai fondor­latokon kivül közönséges és gyalázatos bűnök részeseivé is lettek s ezért in contumad­am elítél­tettek. Egy önmagát becsülő kormány jól válasz­tott pillanatban a politikai vétségek irányában legszélesb tertelemben is gyakorolhat nagylelkű­séget, de egyúttal oly botránytények előtt nem hunyhat s nem szabad szemet hánynia, melyeket a föld minden népeinek vallása és erkölcsei a leg­mélyebb utálat bélyegével gyaláznak meg. Vala­mint a lombard-velenc­ei királyság politikai me­nekültjeinek a hónukba visszatérés már koráb­ban a legkiterjedtebb mértékben megengedtetett, úgy most szélesen kitárulnak a börtönök ajtai is. Mindazok, kik politikai bűnt követtek el, visz­­szanyerik szabadságukat és visszajutnak csa­ládjaikhoz ; a korábbi évek minden komor emlékeivel örökre szakítás történt, új idő­szak jelentkezik a legörvendetebb jelek közt: a jólét, a béke , a rend, az ez országok la­kossága és Császárjának jóakarata kormánya közti zavartalan egyetértés időszaka. — Alig kellett Európa bármely más államának a múlt évek rázkódásai közt annyit szenvednie s oly erélyes harczokat vívnia, mint az austriai bi­rodalomnak. Ennek daczára kimeríthetlen élet­erejének segélyével sikerült annak nem csak önmagát fönntartani,hanem valósággal megifjodni s nagyobb hatalmi állást elérni, mint minővel bár­mikor bírt. A legmagasb nagylelkűség szóban forgó ténye e szerint az öntudatos erő jele. Ily értelemben jön az adva, s ez értelemben fogja azt Európa is méltányolni tudni." — Császár és Császárné ö Felsé­geik, mint hallatszik, jövő héten, valószínűleg szerdán hagyják oda Milánót, s legmagasb utju­­kat Velenczébe veendik. — Ferdinánd császár ö felsége 1000 ftot, s Mária Anna császárné ö felsége 500 pftot méltóztattak a friedbergi elégetteknek (Csehországban) ajándékozni. — A „Nassauer Zig" Wiesbadenből jan. 27-től jelenti, mikép József főherczeg ö­cs. fensége

Next