Budapesti Hírlap, 1857. március (49-73. szám)

1857-03-01 / 49. szám

Pest. Vasárnap, 40 Martius 1. 1853 Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre :félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Hely­ben : félévre: 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. szá­­mittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetem­ utcza 2-ik sz. a. 1-ső emeleten. BUDAPESTI Kiadó hivatal van: Egyetem­ utc­ában, 2-ik szám alatt, földszint. Pest, febr. 28. (Újabb körjelek) A gyanakodás valóban utálatos egy féreg , a hová egyszer behatolt, ott feltartóztathatlanul szaporodik s miként a háború­ról azt szokták mondani, hogy magamagát táp­lálja, szintúgy a gyanúról is ugyanezt állíthatni. Tegnap kisértettük meg egyik másik gyanúnk­nak kifejezést kölcsönözni, és a­helyett, hogy magunkba térve, ma mellünkre ütnénk s ájtatos arczczal „pater peccavi“-t mondanánk, a tegnap kifejezett gyanitásokat ma újakkal kell te­téznünk. Talán egy hete , hogy e lapokban közöltük volt, miszerint Danilo montenegrói vladika hely­zete napról napra kellemetlenebbé válik, s hogy e tekintetben nem sokára gyökeres változásnak kell történnie, azt is tettük hozzá , miszerint a vladika leginkább Austria gyámolitására számol s ez okból nem sokára személyesen fog Bécsbe jőni. Ma azon hir lep meg bennünket, hogy Da­nilo herczeg Párisba váratik. Megle­het , hogy kevésbbé gyanakodó kedély ebben semmi felötlet nem talál, hanem minthogy már egyszer gyanakodni kezdtünk, nem lehet ama hírnek is mélyebb jelentősséget nem tulajdoní­tanunk. Köztudomású dolog, miszerint Oroszor­szág régóta a leggyöngédebb gondoskodással vi­seltetik a kis Montenegro irányában és ezen atyai érzelemre támaszkodva sans géné legalább erköl­csileg befészkelte magát azon bérezés vidéken, melyet a természet Austria és Törökország közé beékelt. E helyzet Oroszországra szintoly kényelmes volt , a­minő kellemetlen volt az Austria és a portára nézve! A keleti háború némileg megla­zította vala azon köteléket, mely a Cerna-Gorát „minden oroszok czárjához“ fűzte és a megürült helyet egy ideig Austria látszott elfoglalni, ha­nem Oroszország nem szunyadozott, bár szemét behunyva tartó, és a­mit egyenesen elérni vagy nem tud vagy nem akar, azt Francziaország által fogja kieszközöltetni. Napóleon császár hallo­más szerint nem egészen kedvezőtlenül fogadta a vladika azon már előre is nyilvánított kívona­­tát, miszerint azon segélyösszeget, melyet Monte­negro fejedelme az előtt a czártól húzott, ezentúl Francziaország fizesse. Hogyan ? Miért ? Orosz­ország az ama segélypénz árán megvásárolt po­litikai befolyást legalább azon ürügy által pa­­lástolható , hogy a montenegróiakban szegény hittársait gyámolítja. Hanem Napóleon császár! „Mi neki Hecuba , mi ő Hecubának, hogy miatta sírjon?“ kérdi Hamlet! Mi neki Montenegro, mi ö Montenegrónak, hogy érette­t fizessen ? lehetne itt kérdezni. Hanem az egész változás alkalmasint csak az lesz, hogy amaz összeg azelőtt Sz. Pétervárról egyenesen Cettin­­jébe ment, most pedig ugyanonnan ugyanoda fog menni — Párison keresztül. Hogy Montenegro ügyében az orosz politika valamit tervez, az is megerősíti, hogy a porta — északi szomszédját megelőzendő — legújabban ugyanezen tárgyra nézve emlékiratot küldött szét a nagyhatalmakhoz, melyben Montenegro zavaros helyzetének végképeni rendezése érde­kében javaslatokat teszen. Miben állanak azok ? arról még nincs tudomásunk, hanem hogy Orosz­ország minden javaslatot ellenezni fog, mely ama kis országnak némi életrevalóságot és önálló­ságot biztosítana, az világos. . . Nemsokára te­hát alkalmasint ez irányban is fontos változások várhatók! Más emlékiratot is emlegetnek, mely Berlin­ből veszi eredetét és a neuchateli ügyet tárgyalja. Tehát még egyszer ? Ha mind­azon íveket, mik múlt évi September óta a neuchateli ügyre vonat­kozó tárgyalásokkal tele nyomattak , egymás mellé fektetnék, mindenesetre a „fejedelemség“ összes területét be lehetne vele borítani. A porosz kabinet amaz emlékiratban hallomás szerint az alkudozások lassúságát indokolja, pedig minden gyermek úgyis ismeri ezen indokokat, azaz ha nem is azokat, miket talán a porosz emlékirat elősorol, de legalább a­­ valódiakat. Ez ügy­ben is megerősítve látjuk ama gyanakodásunkat, hogy Poroszország, miután a foglyok szabadon bocsáttatását kieszközölte, az alkudozásokkal nem igen fog sietni. Végre pedig a szardíniai eseményekre nézve is, úgy látszik, igazunk volt. Azon hír, miszerint az összes austriai követség Turint végképen oda­hagyta volna, alaptalannak bizonyult ugyan, hanem a tudósítók hozzáteszik, miszerint e hír­nek valósulása minden órában várható, mert a piemonti kormány állhatatosan vonakodik a sajtó megfékezésére valamit tenni, nem mintha ebbeli kötelességét tagadná, hanem mivel ide­gen hatalom kívánja s idegen hatalom befo­lyása alatt tett ilyféle lépés az országban nagy elégületlenséget fogna szülni. — Közön­séges jogfogalmak szerint azt, hogy a sértett fél­nek elégtétel adatik, minden józan gondolkozású ember csak helyeselheti; de Piemontban más jogfogalmak divatoznak, el kell várnunk, várjon Austria hajlandó-e a „chacun á son gout“ elvnek ily tág alkalmazását elfogadni vagy pedig a pie­monti kormánytól azt kívánni, hogy az egész mi­vett világ jognézeteit a maga országában is érvényesítse, habár bizonyos ál-népszerűség ro­vására ! AZ ÜGYVÉDEK ERDÉLYBEN, TEMESI BÁN­SÁGBAN ÉS HORVÁT-TÓTORSZÁGBAN. K.k. Miután a magyarországi ügyvédek szám­viszonyairól az állam-kézikönyvben foglalt ada­tok nyomán maga idejében szóltunk, nem lesz fölösleges ugyanazon­ viszonyt Erdélyországra, a Temesi bánságra s Horvát-Tótországra nézve közelebb megvizsgálni, annál is inkább, mint­hogy az ez országokban ügyvédi pályára készü­lők nagyobbrészt nálunk képeztetnek ki, miáltal szorosabb érdekkapocs keletkezik, mely e tárgy­nak fejtegetését még érdekesebbé teszi. Erdély s Horvátországban létezik ugyan jogá­szok kiképeztetésére szolgáló tanintézet, t. i. a n.-szebeni és zágrábi jogakadémia, mindkettő már 1850-ben mint teljes s három évű tanfolyam­mal biró jogtanoda szervezhetett, s már az időben államvizsgálati bizottmányokkal látta­tott el. De az 1854-i oct. 11-n kelt törvény nyomain az ügyvédség gyakorlására a nevezett koronatar­tományokban is ezentúl a jogtudorság követelte­­tik, minek megadására se a n.­szebeni, se a zágrábi jogakadémia nincsen feljogosítva; sőt miután az 1855-ki oct. 2-án kelt újabb tanulmá­nyi rendszabály folytán a jogtudori méltóság el­nyerésére rendszerint valamely egyetemen töltött négy órai tanfolyam szükségeltetik, és a jogakadémiákon kezdett tanpályának valamely egyetemen való folytatása rendszerileg nem is engedtetik, világos, hogy mindazon ifjak, kik akár Erdély akár Horvát Kótországban az ügyvédi pályára kívánnak lépni, kénytelenek országuk határain túl keresni jogtudományos kiképezté­­süknek kívánt közegeit. Hogy leginkább a magyar tud.­egyetem az, melyre az erdélyi s horváttótországi ifjak, és még inkább a semminemű jogtanintézettel nem biró Szerb-vajdaságbeliek utalvak, kétséget sem szenved, minthogy itt még legtöbb alkalom nyí­lik megismerkedni ama régi magyar intézmé­nyekkel és törvényes intézkedésekkel, melyek még jelenleg is számos életviszonyok­ és peres ügyeknél döntők; a volt magyarországi törvény­rendeletek Horvát-Tótországban úgy mint a Te­­mesi-bánságban többféle jogkérdések megoldá­sánál egyaránt alkalmazást nyervén. Az tehát, hogy hány ügyvéd létezik ezen or­szágokban, miféle arány létezik azok és az ösz­­szes lakosság közt, mennyiben üt el ez arány a magyarországitól, s egyáltalán miféle tünemé­nyek mutatkoznak e tekintetben, legkevésbbé sem lehet közönyös reánk nézve. Miután legújabban az államkézikönyvnek már 5-ik kötete is megjelent, mely a felírásban czí­­mezett koronatartományokat tárgyalja, képe­sekké tétettünk az ügyvédi számviszonyra vo­natkozó adatokat közölhetni. Van t. i. Er­­délyországban összesen 127 ügyvéd, mi viszo­nyítva az ottani népességhez, csak minden 26,692 lélekre egy ügyvédet eredményeztet. Ez arány több mint hatszornál kisebb a magyar­országinál, minthogy nálunk átmérőleg már min­den 4223 lakó után számíthatni egy ügyvédet, s még a kassai közigazgatási vidéken is, hol kü­lönben minálunk aránylag még legkevesebb ügy­véd találtatik, ezen tény több mint ötszörre na­gyobb az erdélyinél. A többi koronaországokat tekintve egyedül csak Morva- és Gácsországban lelhető aránylag még kevesebb ügyvéd, minthogy ezekben az ügyvédeket s jegyzőket egybevéve csak 28, ille­tőleg 49 ezer lélekre jut egy ügyvéd­i jegyző , de a többi koronatartományokban mindenütt na­gyobb ügyvédi létszámmal találkozunk, még maga Csehországban is. Ily körülmények közt azt kellene hinnünk, hogy itt kevés ügyvédi jelöltre lévén szükség, az államtiszti jelöltekben nagy a bőség , minthogy a jogtanulók száma a nagyszebeni jogakadémián 1855-ben 108-ra, ta­valy 118 és az idén 128-ra ment. Mind­a mellett nem egészen úgy áll a dolog, mert habár az ügyvédi jelöltek számát ez or­szágra nézve sem ismerjük , még­is az, hogy tiszti jelöltekben itt is nagy hiány mutatkozik, az államkézikönyvben foglalt többnemű adat­ból könnyen kibetűzhető, így például csak az erdélyi helytartóságnál 59 betöltetlen fogalmazó gyakornoki állomás létezik, midőn a betöltetlen figyelői állomások száma 53-ra rúg. Szerbvajdaságban és Temesi bán­ságban 216­ ügyvéd számíttatik, úgy hogy vi­szonyítva annak általános népszámához, 6485 lélekre egy ügyvéd jön , mely arány már köze­lebb áll a magyarországihoz, és a kassai igazg. vidékbelivel tökéletesen megegyez, hol szintén minden 6455 lakó után egy ügyvéd találtatik. Horváttótország­ban végre 144 ügyvéd lé­tezik, úgy hogy tekintve e két ország lakosságát, 5918 lakóra egy ügy­véd számíttatik, mely arány a soproni és nagyváradi kerületben lévővel jó­formán megegyez. Hogy azonban mind a Temesi-bánságban, mind Horvátországban hivatalnoki jelöltekben szintén hiány mutatkozik, a betöltetlen fogalmazó gya­kornoki és figyelői állomásoknak elég tekin­télyes számából világosan kitűnik ; Így midőn, számba sem véve a finanszhatóságokat, az előb­biben 21 figyelői állomás van üresedésben, az utóbbiban, a helytartóságnál 21 fogalmazó gya­kornoki, és a törvényhatóságoknál 28 figyelői állomás nincsen betöltve. És hogy a tiszti jelöl­teknek is a zágrábi jogakadémia csak kisebb részét szolgáltatja, erről e tanintézetnek csekély számú joghallgatósága tesz tanúságot, melyen a múlt tanévben összesen csak 32 jogtanuló szá­míttatott. Hogy az évenként folyamatba tétetni szokott perekből mennyi esik körülbelül s átlag egy­­egy erdélyi, temesi bánsági vagy horvátországi ügyvédre, azt a szükséges adatok hiányánál fogva, nem mondhatjuk, mi azon többfelé élénkül érzett kívánalomnak s köz­hajtás­nak ez alkalommali kifejezésére kényszerít, bár a törvénykezési statistika nálunk gyorsab­ban tétetnék közzé. Az újabb intézkedések foly­tán a polgári ügy mint a bűnvádi törvénykezésre vonatkozó legszebb adatok folynak ugyan be, de lassan és többnyire elkésve kerülnek a szer­kesztésük és közlésükkel foglalkozó hatóságok birtokába, honnan tehát rendesen már elavultan kerülnek a közönség elé.­­ Statistikai adatok pedig csak úgy bírnak fokozottabb érdekkel, ha­ a legújabb állapotot, a viszonyoknak lehe­tőleg jelen állását híven tükröztetik vissza. Előfizethetni helyben: a ap kiadó hivatalában,­Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs.kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hiva­talhoz utasítandók. HIVATALOS RÉSZ. Öcs. k. Apostoli Felséges. é. febr. 7-ki legfelsőbb határozata által Pauker Tamás or­szágos tanácsost a laibachi országos kormánynál, helytartósági tanácsos czíme és rangjával legke­gyelmesebben fölruházni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége f. é. febr. 22-i legfelsőbb határozata által gr. Stojakovits György lovag tanácsost a temesvári orsz. főtör­vényszéknél, udvari tanácsossá a legfőbb tör­vényszéknél legkegyelmesebben kinevezni mél­tóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. é. febr. 9-ki legfelsőbb határozata által Ghalaupka Ig­­náczot a st. pölteni püspöki növelde igazgatóját, czimzetes kanonokká a st. pölteni székesegyház­nál legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. Öcs. k. Apostoli Felsége m. hó 22-ki legfelsőbb kabineti irata által Milano közsé­gének a cs. k. kincstár birtokában levő, jelenleg Santa Mariában tartott természetrajzi kincseket azon föltétel mellett legkegyelmesebben oda ajándékozni méltóztatott, hogy e gyűjtemény a városi múzeumba kebleztessék, s ott kellő őrzés mellett úgy állíttassék föl, hogy azt a kö­zönség megszemlélhesse és tudományos czélokra használhassa. Öcs. k. Apostoli Felsége továbbá ugyan­azon napi legfelsőbb kabineti irata által a lodii bűnvádi fogházban létező 4 egyénnek, 19 milánói bűnvádi bündöncznek és a milánói cs. k. fegy­­házban levő 2 fegyencznek egész büntetésüket kegyelem utján legkegyelmesebben elengedni méltóztatott. Ezen legmagasb kegyelmi tény azonnal végre­hajtatott. SZ. GYAPJU-IPAR. III. Gyapjú-iparunk lehető emeltyűi. (Vége.) Menjünk tovább összehasonlításunkban. Az angol rendszer szerint egyedül a kivitel a gyárosé, a gyártmány minőségét, annak vastag­ságát, finomságát, színét, a miképeni apretiro­­zást, szóval az egész kelmének minőségét, sőt magát annak árát is a kereskedő határozza meg. Hogy mindezt a kereskedő jobban s nagyobb ta­pintattal teheti, mint a gyáros, világos onnan, mivel ő forogván a fogyasztó nép között, de al­kalma van tökéletesen kipuhatolni annak mind igényeit, mind ízlését, melyekből elvont nagy megrendeléseket egyszersmind a gyáros is egé­szen kimerítőleg képes haszonnal teljesíteni. El­lenben a német rendszer szerint, bár a bizomá­nyos apró kereskedők mind egyenként kisérjék figyelemmel a fogyasztó nép ízlését s igényeit, de azoknak a gyáros teljesen megfelelni már csak a megrendelések apróságánál fogva sem képes. A német rendszer folytonosan meghagy, sőt táplál bizonyos kereskedői speculatív szellemet a gyári osztályban. Az angol rendszer egy kitű­zött czélra elhatározott szilárd akaratot nevel. Végre a német rendszer mellett álló gyárak apró bizományosainak üzlete csaknem kizárólag a belpiac­ra szorítkozik. A külföld piac­át teljes mértékben egyedül az angol rendszer mellett ké­pes a gyáripar elfoglalni. Ez egybehasonlításból levonva, hogy gyapjú­­iparunk felvirágozhassék, következőkre van szükségünk : 1) A nagy kereskedői osztály csatlakozására, mely mind a bel-, mind a külföld piac­án ma­gának hatalmat és erőt szerezvén, ezek számára nagyszerű bizományokkal legyen képes a gyá­rakat ellátni. 2) Arra, hogy a gyáros osztály minden keres­kedői tevékenységtől visszatartózkodván, egye­dül iparvállalatának szentelje tevékenységét, s ott is a sokféleséget szigorúan kerülve, egy a körülmények szerint jól megválasztott osztály­ban minél kevesebbféle gyártmányok körül köz­pontosítsa minden erejét. 3) A munkát egyszerűsítő, a munkaképessé­get szaporító, és a munkadist­olosító gépekre mindenekfölött figyelmet fordítsunk s igyekez­­zünk azok meghonosításán. E három biztosan virágzásra vezeti gyapjú­­iparunkat. Mindenekfölött fontos pedig reánk nézve a nagykereskedői osztály csatlakozása, fontosabb sokkal, mint magánál az angol nemzetnél. Az angol nemzet dúsgazdag pénzes, mi szegény pénzetlen nemzet vagyunk. Annál több szüksé­günk van mindazon módokra, melyek a pénztő­két kímélik. Korszakunknak egy szerencsétlen jelleme van. Pénztőkéjét túlnyomólag a börzejá­ték számára értékes papírokban és részvények­ben igyekszik mobilizálni. Ez gátolja, hogy a szerény jövedelmű ipar szükséges és kívánatos gyorsasággal szilárd alapokon fejthessék. An­­nál inkább kötelességünk, kiknek hazánk s nem­zetünk jövendő boldogsága és jólléte szívünkön fekszik, minden erőnket oda irányozni, hogy majd ha a hirtelen gazdagodás után rajongó haszonvágy csillapodásra jut, lehetőleg legszi­lárdabb s a közjóllétre leghasznosabb csator­nákba higgaszthassa le magát. GALGÓCZY KÁROLY, B. Csaba, febr. 24. Vége a farsangnak s telünk is végéhez köze­ledik. Amaz sokkal kevesebb társas élvezetet nyújtott az idén, mint más években. Tánczvigal­­munk mondhatni csak egy volt, mi igen kevés, miután hajdan az egész megyében leghíresebbek voltak a csabai tánczvigalmak. A levelezők ré­széről szerénytelenség ugyan,minden csekély vi­galmat felróni akarni az időszaki lapokban, s talán még a legkitűnőbb tánczosokat és tánczos­­nékat is megnevezni. De megbocsátható talán, ha legalább olyanokat említünk, melyek vala­mely jótékony czélra adattak. Ez indította e so­rok íróját is, hogy a nálunk tegnap az óhitű isko­lai lak fölsegélésére tartott tánczvigalmat e lapok hasábjain megemlítse, mi magában nem valami rendkívüli nevezetesség ugyan, de némi tekintet­ben mégis figyelmet érdemel. Bizonyosan nincs művelt hazafi, ki szívesen ne járulna adakozásá­­sával a nevelési intézetek gyámolításához. De aztán méltán igényelheti, hogy adománya csupán ezen, és ne más czélra fordíttassék. Nem ok nél­kül hozzuk föl ez általánosan elismert igazságot.

Next