Budapesti Hírlap, 1857. július (147-173. szám)

1857-07-01 / 147. szám

elintézésébe, melyek nem, tisztán urbér-termé­­szetüek. Következéskép'' Ők földesúri birtokokat egyáltalában nem tagosíthatnak s az ideiglenes intézkedések megtételében azon eszme, misze­rint ők ily nemű tagosításokat tehessenek, egy­általában nem foglaltathatik. Ezeknél fogva azt hiszszük, hogy az úrbéri bí­róságoknak azon joga alatt, miszerint a közbir­tokosokra nézve, ha tudniillik közöttük egyez­ség nem eszközöltethetik, ideiglenes intézkedést tehessenek, nem terjedhet tovább, mint hogy ők egy ideiglenes aránykulcsot alapíthassanak s a közös haszonvételeknek ehhez alkalmazásában, p. o. erdőknél a faizás módjának s mértékének, legelőknél pedig a tartható barmok számának­­s4f meghatározása iránt intézkedhessenek. — Ily , tértam^zé§j^ aikak g már­­e tárgyban több jeles­­^­jogtudósaink, de a törvényes eljárás gyakorlati oldala is csak ezen értelmezést igazolja a meg­kezdett rendezési ügyekben. A­mi már azon óhajtást illeti,­­ vajha az úrbéri bíróságok arra is följogosíttatnának, mi­szerint ne csupán a földesúr s jobbágy közti vi­szonyok, hanem az arányosítások érdemleges kérdései s általában a földesúri birtokviszonyok fölött is véglegesen ítélhetnének, azt mondjuk, hogy azon fölhozott védv, mintha ily tágas ille­tékkör mellett a birtokrendezés könnyebb, gyor­sabb s egyszerűbb lehetne , fölfogásunk szerint nem egészen alapos. Mert kérdjük: mi teszi itt a munkálatok könnyebbségét, s mi eszközli legtermészetesebben azok gyorsaságát ? —! Mi azt véljük, hogy az , ha az eljárás terhei s a különben is ezerfelé ágazó teendők megosztják, s ha a dolgok úgy intéztethetnek, miszerint azon idő alatt, míg t. i. az úrbéri bíróságok a rende­zések úrbéri oldalával foglalatoskodnak , meg­oldathassanak az arányosítási kérdések is. Már­pedig miután a mostani rendeletek szerint az e téreni teendőkre nézve a köz­törvényszékek hatalmaztalak föl, nagyon természetes, hogy ekkor az úrbéri bíróságok vállait csak fél teher s fél munka nyomja, s így gyorsabban is eszkö­zölhetik a rendezést, mintha az annak széles megyéjén előforduló száz - és ezerféle viszo­nyokat szintén csak maguknak kellene meg­­oldaniuk. Az ugyan tagadhatlanul igaz, hogy ott, hol arányosítás nem történt, határt rendezni lehetetlen ; igaz az is, hogy a birtokrendezés ter­mészeténél fogva az arányosítási pörnek együtt kell lefolyni az úrbéri rendező pörrel, szóval, e két műtétéinek tökéletes egyenlépésben kell tör­ténni, hogy az arányosítás az úrbéri rendbesze­­déssel, a­mint múlhatlanul szükséges,­­ együtt foganatosíttathassák. Azonban mi nem látjuk át, hogy ezen a téren mi oknál fogva ne lehetne egyenlépést tartani a két bíróságnak, sőt azt hiszszük, hogy az által, ha tudniillik az aránya-BUN­DI j^vf; mmM&Vj c* vív*» .... .«« , netalán később folyna is le mint az úrbéri rend­beszedő pör, minthogy egyik végrehajtása sem eszközölhető önállólag, — bevárván e tekintet­ben egyik a másikat, — meg fog szűnni önkényt azon sokak előtt nehézségnek látszó körülmény, mintha birtokrendezésünket az is gátolná, mivel annak egész mezeje két különböző bíróság közt van megosztva. Pozson , jan. 28.­­ö­ltalános tünemény, mely nem csak a sta­tistikai adatok összehasonlításában jártas előtt ismeretes, hanem mint a nyilvános, különösen egyházi lapokban ismételve panaszos hangon történt fölszólalás bizonyítja, köztudomású, hogy hazánkban az utóbbi kilenc­ évben világi-egy­házi és szerzetesrendi állapotot választók száma oly tetemes arányban csökkent, mint kezünk­nél levő több megyei névkönyvekből látjuk, a szükséges egyénekbeni hiány miatt több segéd­­lelkészi állomás évek óta betöltetlen; a szerze­tes­rendeknél meg némely zárdában alig van 4—5 áldozat. Egyébiránt a megyei névkönyvek utolsó folyamát az előbbiekkel hasonlítva, meg­nyugvással tapasztaljuk, hogy több megyében a papnövendékek száma esztendőről esztendőre ör­vendetes arányban növekedik ,­s az előbbi súly­­egyen helyreállása közeljövőben bizton várható; ellenben némely szerzetes­rendeknél a növendé­kek s ujonczok száma, kivált aeform behoza­tala óta, melynek pedig uj rugékosságot kellett volna a szerzetesi intézménynek­ kölcsönözni, mindinkább csökkenőben van. E­ tekintetben egyetlen kivételt tudunk, mely szembetűnő, a jezsuiták austriai-magyar tartományi társulatát tudniillik, mely hazánkban is két helyen , Po­zsonyban és N.-Szombatban székel , melynek gyarapodása ez évre megjelent névkönyvéből vi­lágos. Múlt év óta két új házzal többet számlál a tartomány, Bécsben és Kalksburgban új telepet nyert, úgy hogy jelenleg 8 helyen bir rendes lak­házzal. Az iskolás növendékek — másutt clerici juniores, itt scholastici néven jönnek elő — ez idén huszonkettővel többen vannak mint tavaly voltak. Most 67-en, múlt évben 45-en voltak. Legnépesebb házuk Baumgartenbergben van, hol az idei személyzeti létszám 70, tavaly 59 volt. Az egész társaság mindössze 255 tagot számlál jelenleg kebelében, múlt évben 224 Ezek közöl áldozat 118; növendék 67; fráter 75. — Különös, hogy Nagy-Szombatba be­­igtatásuk óta nem múlt el esztendő a nélkül, hogy az Esztergom főmegye világi papsága ke­beléből egykét egyént mintegy jutalékot nem szolgáltatott volna a jezsuiták közé. Tanuló ifjak számára e folyó iskolaév elején Kalksburgban Bécs szomszédságában egy osztályt nyitottak, mely évenkint egygyel fog szaporodni, mig csak 8 osztályú teljes gymnasiummá ki nem növi ma­gát.­­ A jezsuiták saját rendszerük , nem a ministeri Entwurf szerint adják elő a tanulmá­nyokat. Pozsoni társadásokban saját növendé­keik a bölcsészetet két év alatt hallgatják; ma­gát a szorosan vett bölcsészetet latin, a mennyi­ség-, természet- és történettani tudományokat pe­dig német nyelven. Előforduló bizonyos alkal­makkal nyilvános tudományos vitákat is tarta­nak syllogistikai modorban, mely reánk nézve már ugyan elavult, de az egész mind a tanár mind a tanító gyors felfogásáról s egyéb képes­ségéről bizonyságot tesz, miután itt az ostromló és védő közt előleges szólalkozás az által lehe­­tetlenítve van, hogy a vendégek rögtön teendő ellenvetésekre felszólittatnak, miknek aztán töb­ben engedni is szoktak a jelenlévők közöl, s a védőt derekasan megforgatják. Még mindig van nálunk is tér, hol mindenki­nek, minden vallási, nemzetiségi különbözés da­czára egyesülni s egyesült erővel a közös men­nyei Atya dicsőségére hatni, működni lehet; tudniillik a jótékonyság, a szűkölködő embertár­. ——*—*—^m»un gycwsvii—h­fl a t ^ tag mezején. Ezt bizonyítja az irgalmas nénék gond­viselésére bízott, 12 betegágyra számított gyer­mekkórház, mely holnaputántól kezdve beteg gyermekeket ápolás végett befogadand. Ezen in­tézet alaptőkéje városunk vegyes vallásu lakos­ságának adományából gyűlt össze, kik az isteni gondviselés iránti hálájokat, dicsőségesen Ural­kodó Ferencz­ József Császárunk életének 1853-ban életveszélyből megmentéséért, az által hittek legszebben lerovandónak, ha szen­vedő embertársaik nyomorán enyhíteni fognak. Isten áldását adta e jó szándékra s több buzgó úrnő iparkodása mellett, a mindjárt eleinte tíz­ezer pengő forinton fölül rugó összeg annyira növekedett, hogy az alap koczkáztatása nélkül ez intézetet f. hó 21-én ő eminentiája Scitovszky János esztergomi bibornok-érsek s Magyarország herczeg­prímása megnyithatta. Május elejétől, mint eleinte tervezve volt, azért napoltatott el ennyire az intézet fölavatása, mert akkor még a császári királyi Felségeik e napokra kitűzött boldogító látogatását bizonyosnak tartották, s az újdon támadt intézet megnyitásával s bemutatá­sával ócs.­k. Felségeiknek meglepetést szerezni reméltek. A gyermekkórház helyiségei­nek megtekintésére megnyitása óta nagy számú sokaság tódul, mely alkalommal a kitett persely sem maradt üresen , első napokban 20—80 párt gyűlt be. Ezen szép előzmények után kétszere­sen szomorú dolog lenne, ha az intézetet vezető személyek közti belső északarat és egyetértés valamikép megháboríttatnék. TÁRCZA: Magyarország eddig ismert kőszéntelepei. A Az ipar,­s közjólét fejlődése főtényezőinek egyike a k­ő­s­z­é­n, mely a fa drágasága által életszü­kségleti czikké­ben, a nemzet­gazdász s államférfi szemében roppant fontosságú. Kőszén­birtok egy országra nézve ma Üdvösebb, haszno­sabb nemes érczek birtokánál ; kőszénbányák a valódi aranybányák. Van-e hazánkban kőszén ? negyed század előtt senki sem kérdé; egy évtized előtt csak kevesen tudák. Mennyiségét máig sem tudjuk. A derék geolog C p 11 a­ur szerint, a magyar síkság egy nagy része kőszént rejt ma­gában ; a m. kormány által rendelt kutatások nyomán pedig tudjuk, hogy az ország minden részében léteznek kőszéntelepek; de tartalom­gazdagságuk eddig ki nem számítható, ámbár nagyszerűnek mondható. Ezen új kincsünknek, mely eddig használatlanul, megvetve, ismeret­lenül hevert, birtokába a tudomány s korunk iparos szelleme juttatott,­­ jótékonysága néhány év alatt nem csak nagyban az iparon s forgal­mon, hanem minden szegény kunyhójában fogja éreztetni magát. A magyarországi kőszénalakulások többnyire az ifjabbakhoz tartoznak ; részint fekete, részint barna kőszén-nemek különféle változatokkal; legtöbb azonban barnakőszén. Földtani átnéze­­tük egy tekintélyes forrás után következő : I. A fekete kőszén, az Akárpáti kőszénterület széles ter-I jedelmű, de oly csekély gazdagságúnak látszik,­­ hogy az eddig fölfedezett telepek mivelésre mél­tóknak nem tartatnak. A Galíciával határos me­gyékben a Tátrától kezdve az erdélyi határig fekete kőszén lelhető. Sáros megyében dr. K­e­m­p szerint Kapronczán, és Z­i­p­s­e­r tanár szerint Sóvár mellett léteznek kőszéntelepek. Szathmár megyében Felső-Bányán s egyéb helyeken, de csak kevéssé tartalmasak. Szepes megye Iglón és Paracson kívül más helyeken is bir telepekkel. Beudant szerint Ófalu (Altendorf) mellett, Berzeviczy szerint a Magurában is lel­hető kőszén. Zemplénben is léteznek kőszéntele­pek , de barnák-e vagy feketék, a hiányos közlé­sek miatt nem tudhatni ? Zólyomban is vannak, de szintén, mint nagyobbrészt, nem miveltetnek.­­ A vasutak közeledése valószínűleg a kőszénbá­nyászatnak itt is uj lendületet adand. b) A délkeleti kőszéntér, mely Krassó megye délkeleti határán kezdődik, s kies he­gyeken vonul el, hat mértföldnyi terjedelmű, s alakulása mint tulajdonaira nézve hasonlít a kárpáti kőszénhez. Itt már több akna nyittatott meg , mint a sáskai, gerliczi, borkúti, rezi­­czai, különösen az oraviczai. A galicziai legjobb­nak tartatik, s erős lánggal ég. A borkúti telep igen tartalmas ; vegytani vizsgálat szerint a bor­kuti kőszén 96% percent gyuanyagot s csak 31/* hamumaradékot tartalmaz. c) A baranyai kőszéntér e megye nyu­gati részén a Duna és Száva közt veszi kezdetét, s 6—8 mfdre szőlőkkel beültetett szép hegyek alatt vonul el; kelet felé Tolna megyét érinti, hol a fekete kőszén barnába megy át. A két előbbi kőszénterületnél jóval tartalmasabb emez. A ho­mokkő gyakran közvetlenül a kőszénen fekszik, s mind ebben mind a palában találni kövedlése­­ket. A Pécs mellett létező kőszén tulajdonságai kitűnők ; e kőszén fekete fényes, s réteges (leve­les). E terület kőszéntermelése a vasutak, a gőz­­hajózás, valamint a közelfekvő síkság fa­ szűké­­nek befolyása alatt nemsokára tetemes leend. A legkitűnőbb aknák: a pécsváradi, pécsi, szabolcsi, szászi, váraljai, komlói és nagy-mányoki, kisebb fekete kőszéntelepek lelhetők például V­ö­r­ö­s­­várt, melynek mivelése azonban Budapest kö­zelsége daczára, nem a kellő erélylyel s eszkö­zökkel szetik. II. Barnakőszéntelepek. Habár a fekete kőszén Magyarországban kevés helyen található, s eddig nem eléggé bányász­szák is ki, ellenkezőleg barnakőszén igen nagy mennyiségben létezik ezen az ég által oly dúsan adományozott földön, csaknem minden megyé­ben lelhetők telepek, s föltehetőleg sok telep még fölfedezésre vár. Bihar megye több helységei mellett lelhe­tők barnakőszéntelepek, melyek közöl a bogdá­­nyi három öt tömörségű. Esztergom megyében is találni az újabb alakulása homokkő, s a juramész alatt eléggé tömör telepeket, s itt több akna mun­­­kálatban is van.*) Szurokszénre is akadni e megyé­ben. Az itt kérges kőszén név alatt talált barnaszén fekete-barna színű , hosszú rétegű, szép fehér lánggal ég, kevés hamut s salakot hagy maga után. Egy fontja 18% sat tiszta szént tartalmaz, s ép oly jó mint az ismeretes Sopronmegyei. Az 1840. óta mivelés alá vett telep 12 láb tö­mörségű, s vagy 200 öl hosszú. Komárom megyében a vértes hegyek éj­­szaki végén egy eléggé tömör kőszéntelep létez, mely a barna szurokszén neméhez tartozik fényes s réteges ; vasrészeket nem tartalmazván, égésre alkalmasabb egyéb kőszénnél. Veszprém megye éjszaki részében a Bakonyi erdővel ha­táros dombokon egy tetemes kőszéntelep lé­tez ; a kőszénben mint a homokkőben gyakran lelni itt növények s vízözön előtti állat­kövülé­­seket. Zalában három, Vas megyében is három helyen tudunk eddig kőszenet. A szép Lajtha hegységben létező barna­szént nagy mérvben bányászszák , de a szénipar még itt is nagyobb fejleményre képes. E terület legtömörebb széntelepe nem messze Soprontól (Wandorf mellett) közepén 13 ölnyi tömör­ségű, s különben 5—8 közt változik. E telep tar­talmassága 50 millió mázsára létezik, a­mi nyil­ván még kevés, mert ez esetben 200 év alatt ki­fogyna ; mi nem valószínű ; a Beutheni telep Szi­léziában szakértők véleménye szerint 4000 év alatt nem fogyasztható el. — Egész Nógrád­­megye mutat föl barna széntelepeket; Verő­­c­z­e mellett egy bécsi üzér e század ele­jén nyitott egy aknát , de az nem sokára elha­gyatott; 1813. ismét munkálatba vétetett, de 1816-ban ismét elhagyatott; 1820-ban az egész mű romba dőlt, s fűvel benőtt, mint az másutt is történt. Szerém megyében Zalánkemény s Kar­lovicznál— de ezek is alig müveltetnek. Szó­val majd minden megyében van kőszén Magyar­­országban — de használata az időre vár. *) Mint tudjuk egymaga a dunagőzhajózási társu­lat 700,000 mázsa kőszenet von 1856-ban Esz­tergom megyéből; Pécs és Oravicza mellől csak 80,000 mázsát. NAPI HÍREK ÉS ESEMÉNYEK Budapest Julius. 1.­ ­ * Tegnapelőtt Péter és Pál ünnepén tartották meg­­az ó-budai búcsút, melyre ha az idő kedvez „Pest- Budáról sok nép kijár“ minden évben. S ezúttal szebb napot kivárni is alig lehetett volna. A nagy hőséget a folyvást lengő szellő kellemesen mérsékelte s egy­szersmind ha már egyszer a bérkocsik és az omni­buszok fölverték, az utipornak is hatalmasabb szár­nyakat kölcsönzött, úgy hogy a búcsúra menő nép­vonal, előtte a vezérfelleggel nem sokat különbözött a pusztában vándorló seregtől, mely az ígéret földét kereste .. . s egy hosszú órai út után meg is találta a mézeskalácsos borfolyó Kánaánt. De volt e búcsúra kellemesebb utazás is a drága bérkocsik, a döczögő omnibuszok s a rozzant társasági szekereknél t. i. a Dunán, hol e nap öt gőzös, szállttá a vendégeket. Az oda jutás, mint a kegyes olvasó látja, adott némi anyagot a leírásra, de már most mit mondjunk az ottmulatásról, miután az emberek, a délelőtti ájta­­tosság után, Ó-Budán is ugyanazt tették a­mit otthon tettek volna, ha jó kedvük kerekedik, csak úgy ettek ittak, hanem roszabbat és drágábbat. * A kath. mesterlegény-egyesület tagjai tegnape­lőtt tiszt. S­z­a­b­ó­k­y Adolf elnökük vezetése alatt nagy számmal mulattak a szép Lipótmezőn, s a leg­­példásabb rendet fesztelen jó kedvvel párosítva, lét likviditó dalokkal, s ízletes étkezés közt töltötték a napot. Mily egészen más képet nyújtott e társaság, mint a­milyet néha alkalmunk volt látni, a­hol a mulatók kicsapongásnak engedve át magukat, álla­tias mohósággal öntötték magukba a bort, nem ét­­vágygyal hanem falánksággal ettek, trágár dalokat énekeltek, s végre a részegség­­ördögétől elkapatva dühös verekedéssel végezték be a mulatságnak ne­vezett napot, és talán csak egy hajszálon függött hogy e mulatság a barátnak legjobb barátja életébe nem került. Ily varázsszerű hatása van erkölcseinkre egy oly üdvös intézménynek, mint a felnevezett egyesület! * A dalárda visegrádi kirándulása még érdeke­sebb és mulatságosabb volt mint a minapi, melyet e társaság a budai hegyekbe tőn. Először emelte an­nak érdekét a változatosság, hogy a szárazi kirán-Után YlZk­ii köTrofjrnwo+t o IxxQfr»­Q tg y/VKh kénY6" lemmel párosítva; másodszor, fokolta a társaság kedvét az, hogy most nem széledhetett el a társa­ság különböző csapatokra és utakra, hanem az egész út folytán egy víg körben kellett maradnia, mi ér­dekes társalgásra, mulattató megjegyzésekre, ado­mákra, játékokra, s ízletes falatozásra bő mezőt nyitott. A kirándulás története benne foglaltatik a programmban, melyet közöltünk, a mi ott nem fog­laltatik, a szívélyes összetartást, jó kedvet, a keb­leknek tágult örömét, a szép vidék bájoló hatalmát, a kegyeletet ébresztő históriai emlékezetet stb. kel­lőleg úgy sem írhatván le, csak egy rendkí­vüli esemény megemlítésére szorítkozunk . Egy külföldi művész, ki e kirándulásban szintén részt vett, a visegrádi romtető alá érve, annyira el volt ennek imposant szépségétől ragadtatva, hogy semmi fáradságtól vissza nem riadva a társaság egy részé­vel ő is felhágott az oromra, mint tenorista, megbo­csátható különczködésből, a lejövetre már nem elé­gedett meg azzal az ösvénynyel, melyen a társaság visszament, hanem egy rövidebb út kipuhatolásával gondolta őket meglephetni. Egy ideig csak ment va­lahogy , óvatosan, vigyázva, kőről kőre jó darabon leereszkedett, de egyszerre K­ic Rhodus kic­salta... egy ponton minden lehető. ösvé®ijvmegszakadt. le­felé járhatlan meredek, szédelgést okozó szirtöböl, fölfelé síkos kapaszkodó, melynek egyetlen lábtá­­masztékait, az elváló kődarabokat lejövet már mind letördelte; művészünk itt majdnem azon helyzetbe jutott mint a Mahomed koporsója, se lent se fent semmi ut, melyen tovább mehetne, úgy állt két le­vegő közt. A helyzet, melynek veszélyessége percz­­ről perezre nőtt, igen komoly kezdett lenni, s uta­sunk robinsoni magányában elhatárza, hogy torká­val s távirati jelekkel valamikép tudatja társaival* kétségbeejtő á­ll­á­s­á­t.Egy negyed mlva végre csak­ugyan észrevétetett. De még ez sem.. adta meg szaba­dulását, mert oly ponton állt, hova egély jó akarat daczára sem hatolhatott; végre ném matróz angolos hidegvérrel és leleményességgel elind­ult az expedi­­tiora. A rendes utón fölmentek a­ hegytetőre s ki­kerestek egy helyet, mely függőlegesen legközelebb esett a kérdéses ponthoz, s innen köteleket leeresztve szerencsésen felhúzták a segély után kiabálót, ki meggyőződött, hogy az egyenes út csak módjával a legjobb! Egyébiránt e komoly tréfa két egész órát vett igénybe. * G­ö­nc­z­y Pál magán­finevelő intézetében (Lá­zár utcza 11. sz. a.) a vizsgák július 20-tól bezáró­lag 23-áig fognak tartatni d. e. 9—­12-ig, délután után 3—-6-ig, még pedig első napon d. e. vallás, ás­ványtan, történet- és állattan, számtan, magyar nyelv­tan és irodalom­történet, s az elemi tanulmányokból; második napon növénytan, mennyiség- és természet­­tan, latin nyelvtan, harmadik nap földrajz, és­ fel­sőbb osztályú történettan; német nyelv és irodalom; görög nyelvtan , franczia nyelvtan ; negyedik na­pon délelőtt 1001-ig zene. A nevelés barátait fi­gyelmeztetjük e jeles magán­ nevelő intézet vizs­gáira. * Az ó­budai hajógyárból a múlt napokban egy vontató gőzös bocsáttatott először útnak, mely „Achilles“ nevet kapott, s 200 lóereje mellett, név­­elődét abban múlja, fölül, hogy neki vasból van a­­ sarka is! Mint tudjuk, ez új vontató gőzös Bécs és Zimony közt fog járni. * A kolozsvári júliusi vásár valószínűleg ló­kiállítással is egybe lesz kapcsolva. A vidéki ismer­tebb lótenyésztők felszólittatván egy kiállítás rende­zése végett, már mintegy 80 tulajdonos ajánlkozott s nyilatkozatát be is küldötte. Természet­tudományi mozgalmaink. A magyarhoni földtani társulat múlt szomba­ton június 27-én tartott szakgyűlésében öt tárgy fordult elő. Az első Adler Károly a Xubinyi Ágoston ő nagysága által beküldött étikezése volt, a kalinkai kénbányáról,m­elyet a titkár olvasott fel, s melyhez három d­r­­ab rajz is tartozott szintén Adler ur keze által k­észitve. Adler Károly urnak mint volt kalinkai bá­nyatisztnek módjában volt Katinkát pontosan leírni, s a felolvasott értekez­és igen becses ada­tokat foglal magában bányászati s történeti te­kintetben. Kevesbbé értünk egyet a tisztelt érte­kezővel ott, hol theoreticus nézeteinek szabad tért enged, de mely megjegyzésem által a kalinkai kénbánya leírásának érdeméből mit sem akarok levonni. K­a­l­i­n­k­a Zólyom megyének déli, Nógrád me­gyével határos részén fekszik, az ottani hegy­­láncz legmagasabb „L­i s­e­c­z“ nevű kúpforma hegyének tövében. A kalinkai völgyet képző trachyt hegység magas, néhol a völgy színétől 2000 lábra emelkedik, az elszórt házakból álló falu maga hg Eszterházy véghlesi uradalmához tartozik; a trachyt hegységet apróbb dombok övedzik, melyek likacsos tajtkőből, továbbá, vö­rös és barna vaskövekből állanak. Ezen körül­mény arra bírta hg Eszterházyt, hogy Kálinkén vasat termeljen, de a vaskövek csekély 18—20% tartalma, s a termelt vasnak rész minősége miatt a termeléssel hamar felhagytak. Ezen alkalom­

Next