Budapesti Hírlap, 1857. december (275-298. szám)

1857-12-01 / 275. szám

Pest Kedd, 275 Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési dij : V Idékre : f é 1 é v r e: 10 frt, évnegyedre:! frt. Hely­ben : félévre 0 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször hasábsott sorának egyszeri beiktatásáért ff kr, többszöriért pedig 4 kr. ssá* mittatik. — Egyes szám 20 pkr. Hzerkesitrli iroda : Egyetemuteia l-zö **.' a. 2-ik emeleten. December 1. 1857. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-utoan, 2-dik szám, föl dszint; vidéken minden os. kir. postahivatalnál.— Előfizetést tartalmazó levelek a czim, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hiva­talhoz utasitandók. Kiadó hivatal vau : Egyetem-utesában, t-ik szám alatt, fSIdailnt BUDAPESTI HÍRLAP. Pest, november 30. HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. k. A p o s t o 1 i F e 1 s é g e f. é. nov. 8-ki legfelsőbb határozata által legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy nemes Giacomo G n a r i n i Gremából, B o 1 z o n i István a lom- bard-velenczei congregatio követe , és M a- russi Antal, az anstriai Lloyd kapitánya, mindegyik a pápai sz. Gergely-rend kiske- resztjét; — gróf Trapp Ozvaldcs. k. ka­marás és helytartósági fogalmazó Insbmckban, a szász kir. Albrecht-rend második osztályú comthnrkeresztjét, és Haller Bálint merani polgármester , a wilrttembergi kir. Frigyesrend kiskeresztjét elfogadhassa és viselhesse. Az ügyvédség ideiglenes gyakorlására a soproni orsz. főtörvényszéki területen Ege Miklós hivatal- helylyel Kőszegen kineveztetett. F. é. nov. 20-n jelent meg és küldetett szét a bu­dai cs. k. egyetemi nyomdából a magyar orsz. kor­mánylap első osztályának XXIIl-dik és a máso­dik nak XIX és XX-dik darabja, mind német egyes mind az összes kettős kiadásokban. A XXIII. db. tartalma: 184. szám. A pénzügyi ministeriumnak 1857. Sep­tember 21-kén kelt rendelete, kiható az egész biro­dalomra, a játékkártyáktól fizetendő elhasználási adó megváltoztatása iránt. 185. sz. 1857. September 26-kán kelt császári rendelet, kiható Magyar-, Horvát- és Tótországra, továbbá a Szerbvajdaságra s a temesi bánságra, az úrbéri s az 1853. mártius 2-kán kelt császári nyilt- parancsokban (bírod. törv. lap 38—42 sz.) szabályo­zott egyéb birtokviszonyból keletkező hátralévő tar­tozások fölszámitásának, pénzzé változtatásának és behajtásának módja iránt. 186. sz. A pénz- és igazságügyi ministeriumoknak 1857. October 1-jén kelt rendelete, kiható minden koronaországokra az adományozott s a bányaköny­vekbe már elkülönítve bejegyzett vájnamértékek és vájnatelkeknek, utólagos összejegyzés folytán egy bányakönyvi tárgygyá leendő egyesithetése iránt. 187. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1857. October 4-kén kelt rendelete, kiható a közös vámterületben foglalt minden koronaországokra, az 1853. évi rend­szeres vámjegyzék „kiviteli rovatában“ s „vámhi­vatalok, melyeknél a meg vámozás teijeaittethetik“ czimü alrovatában előforduló némely tételek kiiga­zítása iránt. 188. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1855. October 6- kán kelt kibocsátványa, kiható a birodalom egész területére, melylyel elrendeltetik, miszerint több az 1857. September 19 kén kelt uj pénztörvény (bírod, törv. lap 169 sz.) értelmében vert austriai értékű ezüst pénzek minden cs. k. pénztárak és adószedő- hivataloknál, conventiós pénzben az alább kitett ér­ték szerint már jelenleg is használtathatnak. 189. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1857. oct. 7- kén kelt rendelete , a krakói pénzügyi járásban levő szezneini II. osztályú mellékvámhivatal meg­szüntetése iránt. 190. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1857. oct. 8- kán kelt rendelete, a magyar tizkrajezáros pénz­jegyek behúzása iránt. 191. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1857. oct. 8-kán kelt rendelete, melylyel az 1849 évi január 2Ő-án kelt legfelsőbb határozván/ folytán a lombárd- velenczei királyság számára vert 10 centimes réz­váltópénze : behúzása elrendeltetik. 192. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1857. oct. 10-kén kelt rendelete, kiható a birodalom egész te­rületére a katonai határőrséget kivéve, a poroszor­szági bíróságok által polgári jogügyekben hozott Ítéleteknek Austriában leendő végrehajtása iránt. A II. oszt. XIX. dbjáuak tartalma: 34. sz. Hirdetés a magyarországi cs. k. fökor- mánytól 1857-ki September 30-káról, a magyaror­szági evangélikusok házassági fölmentvény szor- goló folyamodványainak ezentuli fölszerelése s útja iránt. A XX* 6b. tartalma: 35. sz. Hirdetés a magyarországi cs. k. fökormány- tól 1857-diki October 12-kéről, a bozoki szolgabirói hivatalnak Korponára áttétele, s Korpona és Kra- locz községeknek az eddigi bozoki járásba keblezése iránt. NEMHIVATALOS RÉSZ. A budapesti rendőrigazgatóságnál a lőporföl- lobbanás által Mainzban szerencsétlenül jártak számára Koppély Fttlöp nagykereskedő 10Ó, és Goldberger Sám. F. és fiai szabad, nagykeres­kedők és gyárnokok hasonlag 100 ftot adtak át, mely őszietek rendel tetésbelyUkre fognak juttatni. ^ (Politikai napi-szemle.) Mint a feltorló­dott felhőkből az eső, úgy hullanak most alá a Dunafejedelemségek jövőbeli szervezetére vonat­kozó indítványok. Először is több részletet ve­szünk a minap említett franezia-orosz in­dítványra nézve; lényeges pontjai ezek lenné­pek : közigazgatási és vám-egyesülés; évenkint minden fejedelemségben külön díván bivatik egybe ; minden évnegyedben vegyes díván lép egybe, a két fejedelemség közös ügyeit tárgya­landó ; mindegyik fejedelemség külön souverain fejedelmet nyer, ki a porta által megerősítendő. Ez indítvány, az igaz, elég távol áll az úgyne­vezett politikai uniótól és némely pontjában az ismeretes Clarendonféle tervhez közeledik, ha­nem más részről azon aggodalmat is kelti, bogy vajmi nehéz leend a külön és vegyes divánok közt a kivánatos egyetértést helyreállítni s hogy két souverain fejedelem mellett a közigazgatási unió valósítása is nem egy akadályra fog buk­kanni. Egyébiránt ezen indítvány legalább arra mutat, miszerint a divánok túlfeszített igényei­nek teljesítése még onnan sem várható, hol ed­dig nagy buzgalommal védelmezték az unió esz­méjét s a párisi congressnson a fentebbi terv még igen lényeges módosításokon fog keresztül- mehetni. Beszélnek azonkívül nj austriai javas­latról is, mely Bécsből Konstantinápolyba kül­detett, 8 mely állítólag porosz részről is jóváha­gyást várhatna. Ezen javaslat a régi angol in­dítványra támaszkodnék, a jelenleg Bukurestben túlsúlylyal biró pártnak uniói kivánatait „telje­sen mellőzné“ és „csak annyit engedne, a meny­nyit Austria mint határspomszéd s a moldvaoláh állapotok ismerője a porta érdekeivel és jogai­val megféröknek tart.“ Nesze semmi fogd meg jóH Ha olvasóink a mondottakból, miket egy rajnai lap után szóról szóra idézünk, el tudnak igazodni, szíveskedjenek bennünket is, akár bér- mentetlen levélben, fel világosítói, miben áll tu­lajdonképen az az uj indítvány. Annyi azonban tény, hogy Bécsben teljesen helyeslik Manteuf- fel bárónak minapi jegyzékében kimondott néze tét, miszerint a portának positiv és világos terv­vel kellene föllépnie s hogy Prokesch báró, ki e tekintetben úgyis már több, bár sikertelen lépést tett a török ministeriumnál, ama tanácsát meg- njitandja. A moldva-oláh divánok ez alatt kidolgozták az ismeretes határozmányok indokolását tartal­mazó emlékiratokat; a moldvai röviden és ért­hetően,az olábországi hoszszasan és dagályosan; fontosságot nem tulajdonítunk ezen okmányok­nak, sőt még jellemzőknek sem tartjuk, mert ama két testület jelleme iránt ngyis tisztában vagyunk, 8 ha nem osztozunk is azon túlzott szemre­hányásokban , mikkel a divánokat innen onnan elhalmozták , még se biszszük , hogy a román nemzet üdve tőlük fogna kindulni. Tapintatlan­ságuk egyik legkirívóbb bizonyítványa az, hogy a moldvai diván e hó 24. tartott gyűlésében, a leghevesebb ellenmondás daczára is , a nem- orthodox lakosságtól a politikai jogokat meg­tagadta. Ez bizony igen roszul illik össze azon szépbangzatu phrasisokkal, mikkel a divá­nok minden határozmányukat feleziezomázzák, és nagyon is igazolja azoknak véleményét, kik azt hiszik , hogy a románok még nem állnak a mai kor színvonalán. Párisban a congressusban résztvett másod- képviselők egybeléptek és — szétmentek. És mit tettek ? semmit sem ! A besszarábiai határ- szabályzásra vonatkozó toldalékszerzödés rati- ficatióit akarták volna kicserélni, hanem egyiknek (ha nem csalódunk az orosz képviselő­nek) papirjai nem voltak rendben s igy az urak egy kis „amicális“ beszélgetés után ismét oda mentek a honnan jöttek volt,azt végezvén, bogy majd e napokban végezni fognak. Valódi sze­rencse, hogy a világ üdve nem függ a besszará­biai határszabályzás megerősítésétől! Arról, hogy a holsteini ügy a párisi congres- sus elé fogna hozatni, nincs többé szó; Austria és Poroszország igen határozott hangú jegyzékben megköszönte a „szives szolgálatot“ és Franczia- ország ez Ízben elég nagylelkű, a maga ba­rátságát másokra rá nem erőszakolni. Más jegyzékről is beszéltek, melyben Török­ország a Dunafejedelemségek állapotára utal­ván, a külbataímakat netaláni újólagos megszál­lásra előkészítette volna. E jegyzék léteiét min­den párisi tudósítások tagadják, mig a „Presse d’Orient“ azon feltűnő eseményt, hogy Widdin körül a Duna mentében tiz zászlóalj központo- síttatott, a szerbiai nyugtalanságok által magyarázza. Tudtunkra azonban Szerbiában mély nyugalom uralkodik, s az összeesküvés föl­fedeztetése óta az ország csak oly csendes, mint annakelötte! Páriából még egy érdekes birt veszünk; a szertartási congregatio a franczia püspökökhöz intézett köriratban azt rendeli, miszerint a csá­szár neve a misei canonba beleigtatandó („et pro imperatore nostro Napoleone“), továbbá, hogy a „Domine salvum fac regem“ helyett „i m p e r a t o r e ni“ mondandó. Egyházi körök­ben nagy fontosságot tulaj | onltnak annak, hogy a sz. szék a középkori hagyományoktól eltérvén, a franczia császár számára oly imát megenge­dett, mely csak a szent romai birodalom császár ját illette és Napóleont Nagy Károly legköze­lebbi utódjainak helyébe teszi; — idővel tán mégis Párisba jő ő szentsége a császár megkoro­názására I! Sz. Pétervárott dec. 6-ra, a boldogult czár nevenapjára várják a jobbágyok felszabadítását tárgyazó első ukázt; a nemesség e lépésre előr készíttetett és Oroszország ez által valósággal belépne Europa miveit államainak sorába, a honnan mindaddig kizárva volt, mig parasztjai­ban is az emberjogot és emberi méltóságot be­csülni nem tudta. Az indiai birek kévéssé biztatók ; azoknak lé­nyegét távirati sürgönyeinkből ismeri a közön­ség ; az aDgol lapok, élükön a „Times“, termé­szetesen vidor képet törekszenek vágni, a mi azonban nem igen sikerül; egyetlen vigaszok az, miszerint a birek Dem oly roszak, hogy még ro- szabbak ne lehetnének! Igaz ám,hanem az is igaz, hogy bizony igenigen sokkal jobbak is lehetné­nek ! A felhők csak nem akarnak szétoszlani, s ha a ministerinm a parlamentnél a keletindiai, társaság megszüntetését fogja indítványozni, ez ( köpenyeg leend a.— múlt esőnek, és talán a jövőnek is, de a mostaninak nem! KÉZBESÍTÉSI KEND AZ ÚRBÉRI HÁTRA­LÉKOKNÁL. •J- Több helyütt találunk említést s utasító irányt a kérdéses sept. 26 diki nyiltparaucsban az ítéletek és határozatok kézbesítéséről is. Ter­mészetes, hogy miután ezen nyiltparancs nem tisztán magánjogi érdekekről szól, az adott uta­sítás nem oly kimerítő és szabatos, mint minda­zon rendszabályok, melyek az ideigl. polgári per- rendtartásban elöirvák. Azokban nevezetesen biztos és teljes eligazodást találunk : az írásbeli kérelmek, s a szóbeli kérelmek fölötti bírói ren­deletek kézbesítésének módjáról, különösen : a saját kézhezi szolgáltatás vagy háznép általi kézbesítésről; az egyeseket vagy több pertársa­kat érdeklő kézbesítésekről, a távollévők vagy meghatalmazottaknak kiszolgáltatandó kézbesí­tésekről, stb. Sőt nemcsak, hanem a kézbesíté­sek hibás voltának vagy elmulasztásának jogi következményeivel is szorosan megismerkedünk azon szabályokban ; nem igy az urbértartozási hátralék iránti ügyekben hozott ítéletek és vég­zések kézbesítésénél. Erre vonatkozólag ugyanis, ha mi a nyiltparancs 6, 16 s 17-ik §-ait összevet­jük, nem találunk egyebet, mint elvileg kimon­datni azt,hogy midőn a kárpótlás házasára jogo­sítottak kívánják, a szolgabirói hivatal ^irtózik a beperlett kötelezetteket személyesen megidézni, sőt ha ezek megjelenni vonakodnának, ellenük kényszerítő módokat is használni. A bírói ható­ságok ezen fölhatalmaztatása tehát nyilván mu­tatja, miszerint itt a kézbesítési tények a főn- forgó úrbéri jogviszonyokkal szoros és mintegy belső összefüggésben állnak, — világos, hogy azon tények az ily urbértartozási hátralékok kö­rüli eljárásoknál nem puszta külső szertartások­nak tekintendők, melyeknek csak formasági je­lentősségük szokott lenni, hanem, hogy azok itt a törvénykezés organicus alkatrészeit képezik. En­nélfogva természetesnek kell találnnnk, hogy az e téreni kézbesítések módjára s eszközeire nézve a törvényhozás nem a polgári perrendtartást je­lölte ki zsinórmértékül, minthogy jelenlegi törvénykezési rendszerünkben valamint az egész pörrendtartás, úgy a kézbesítési rendszer is benső összefüggésben áll az általános jogélettel. Az ideigl. polg. pörrendtartás negyedik feje­zetéből tehát az ily úrbéri ügyekben szükségelt kézbesítéseknél különösen csak azon szabályok jöhetnek tekintetbe, melyek a szóbeli kérelmek elintézésére vonatkoznak (65-dik §.). Azaz ha a folyamodó fél szóval terjesztette elő kérelmét, a végzés fölzeten s a jegyzőkönyv másolatán adathatik ki, — az elsőbb tudniillik a kérelme­zőnek az utóbbi pedig a kötelezetteknek. A do­log ezen formaszerüsége nincs ugyan praeseri- 1 bálra a sept. 26-diki cs. k. nyiltparaucsban; azt védjük mindazonáltal, hogy azon analógiánál fogva, mely az urbértartozási hátralékok s a pol­gári jogügyek rövidleges tárgyalása között létezik, ezen utat követni annál biztosabb, minthogy igy az egész eljárás is gyorsabbá és biztosabbá válik. Azon elvnél fogva, hogy a pá­tens 16-dik § sa szerint a hozott ítéletek a köz­ségi elöljáróságok ntján közöltessenek a köte­lezettekkel , szabados , sőt törvényes útnak lát­szik ugyan az is, miszerint a bíróságok csak amúgy, mint mondani szokták „commissi o- nal it er“ eszközöljék az idézési s egyéb köz- benszóló határozatokat is; mi mindazáltal ngy vélekedünk, bogy itt különbséget kell tenni az Ítéletek s az idézési vagy egyéb a tárgyalásra vonatkozó határozatok kézbesítése közt. — Az ítéletek közlése ugyanis bizonyos ünnepélyesség­gel s szertartással van összekötve, mert azok kihirdetésénél szolgabirói hivatalnoknak is kell jelen lenni, minélfogva ily esetekben a köz­ségelöljáró nem mint kézbesítő közeg, ha­nem mint törvényes tanúbizonyság tűnik föl. — Más oldalról pedig azt is észre kell vennünk, hogy az ítéletek kihirdetésével már rendszerint be vannak fejezve a tárgyalások, s igy arra, hogy azok minél biztosabban s gyorsabban vezettes­senek , többé szükség nincs, — midőn ellenben a megidézések csak mintegy megnyitását teszik az eljárásnak, előtényét a tárgyalásnak , melyet a hozott törvény értelmében a bíróságnak szoros kötelessége minél előbb befejezni. Mert az állam­kormány czélja az : hogy ezen ügyek az érdek­letteknek minél kevesebb költségével s minél rövjdebb idő alatt intéztessenek el. Ámde mindez megtörténhetik-e , ha bizonyos formaszerüséget nem tartunk meg a kézbesíté­seknél Vájjon nem játszanák-e ki a commissi- onális megidézéseket? Nem rejtőzhetnének,s nem távozhatnának-e el az érdeklettek, midőn meg­sejtik, hogy törvény elé fognak hivatni ? Nem tapasztalunk-e mindennap ily kijátszásokat ? Valóban, ily fontos ügyben egyáltalában nem tarthatjuk eléggé biztosak- és czélravezetők- nek a commissionalis berendeléseket a kézbesí­téseket ; mert babár föl vannak is jogosítva a szolgabirói hivatalok, hoj y szükség esetében erő­hatalommal élhessenek , mindez nem szolgál azon czél elérésére, hogy az eljárás minél gyor­sabb legyen. Midőn azonban azt vitatjuk , miszerint jó és czélszerU lenne a polgári pörrendtartásból is kö­vetendő irányul elfogadni némely elveket, nem mondjuk, sőt nem is akarjuk tanácsolni, hogy az úrbéri hátralékok tárgyalásánál az egész kézbe­sítési rend egyáltalában az ott előirt formák sze­rint történjék. Éz lehetetlen is ; mert az ily for­mák már a priori bizonyos és sajátszerfi fölsze­relését szükségük a beadványoknak és panaszok­nak. Különösen azon esetekben, midőn Írásban terjesztetik elő a kérelem, itt nem kivántatha- tik, hogy a kérvény két — vagy a pörtársak száma szerint több — példányban nynjtassék be; mert itt szorosan véve nem pörös, hanem po­litikai jogintézkedésekröl van szó; az sem ki- vántathatik tehát, hogy a megidéző vagy egyéb bírói végzés ngyanannyi példányra vezettessék, mint a mennyi a pörbe hivott; — hanem azt mindenesetre czélszerünek tartjuk, hogya mennyi­ben lehetséges, minden idézési végzés és köz- benszóló határozat kézbesítése Írásban ■ a ren­des törvényszolga által eszközöltes8ék.Törvény-, vagyis hivatalszolga ugyanis minden bíróságnál létezik, s mondhatjuk végbetetlen az az előny és különbség, mely az ezek által s a községi elöljáróság utján eizközlött kézbesítések kö­zött van. A debreczeni „István“ gőzmalom, II. (Vége.) Ezekben öszpontosnl a mi javaslatunk, mely­nek el vagy nem fogadása, foganatosítása vagy sikeretlen megpróbálása , ád a társulatnak éle­tet vagy halált. És hogy a társulat számára ki- vántató pénzszerzésnek ezen módja sokkal ked­vezőbb a társulatra , mint a már egyszer meg­rendelt 60 ezer pft kölcsönnek fölvétele: a kö­vetkezőkben mutatjuk meg. Ugyanis a) Ha a társulat 60 ezer frt kölcsönt vesz fel, s azért ingatlan vagyonát annyi értékig betáblá- zással elterheli: mostani szorongatott állásunk mellett hitelét teljesen tönkre juttatja. Mig elleni­ben, ka eddigi tökéjét 900 új részvényesnek 90 ezer frtba befizetett tőkéjével szaporítja: ugyan annyival minden idegen hitelezők irányában hi­telét is szaporította.

Next

/
Thumbnails
Contents