Budapesti Hírlap, 1858. január (1-25. szám)

1858-01-01 / 1. szám (299. szám)

209 Január 1. 1858. Pesl Fenlek, Megjelenik e lap, vasárnap ős ünnep utáni napokat kivéve, mindennap regg el. Előfizetési 4íj : Vidékre: félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Hely­ben :félévre8 frt, é vnegyedre: 4 frt, — A hirde-tések ölszőr hasábzott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. szá- mittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda: Egyetemutcza 1-ső sz. a. 2-ik emeleten. BUDIPESTI Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-utaza 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hiva­talhoz ntasítandók. Kiadó hivatal van : Egyetem-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. A z országos hivatalos lap e czim alatt BUDAPESTI HÍRLAP“ alulírottnak kiadásában jelenvén meg, ez bátorkodik a t. ez. közönséget előfizetésre felhini. Valamint eddig, úgy ezután is főfeladata lesz e lapnak, hazaszerte tisztelt nevű irók s számos eredeti levelezők becses közremunkálásával mind rovatainak élénk változatossága, mind tartalmas eredeti czikkei és levelezéseinek gazdagsága, mind végre érdekes tudósítások és távirati sürgönyök gyors közlése által a t. olvaBÓ közönség azon kedvező méltánylatát; melyben e folyó éven át részesülni szerencsés volt, jövőre még inkább kiérdemelni. A magyar érdekeknek, viszonyoknak és eseményeknek különös tekintetbe vétele és megvitatása, a leghitelesb s legbővebb források és tndósitások használása mellett, marad ezentúl íb e lap főtörekvése. A Tárcza a tudomány, irodalom és művészet köréből vett czikkeinek tartalmassága, s érdekes változatossága valamint itészeti rovatának részrehajlatlansággal párosult alapossága által fog ügyekezni tanulságos és mulattató olvasmányt nyújtani. , A „Budapesti Hírlap“ mint hivatalos lap; a hivatalos hirdetések, földtehermentesitési, kárpótlási ügyek stb. közlése által nemcsak a cs. kir. hatóságoknak, hanem ma­gán-tisztviselők-, ügyvédek-, földbirtokosok- és a legtöbb kereskedők és üzleti egyéneknek is nélkülözhettem Az előfizetés történik: Budapesten elap kiadó-hivatalában (egyetem- utcza 2. sz. a. takarék-pénztár-épületben). — Vidéken minden cs. kir. postahivatalnál és postakiadó- ságnál. Az öszvegnek — a lapküldési késedelem illetőleg félbeszakadás kikerülése végett — mennyire lehetséges, még e hó folytában leendő bérmentes beküldése kéretvén. IBS 1 & f JL * d ♦ <*> «g i Jt'«» 1 ^ JL 0S> 3jc s Postán küldve január—junius félévre . . . „ „ januar—martina évnegyedre . Budapesten házhoz küldve január—junius félévre. . . „ „ január—martins évnegyedre . 10 frt pengő pénzben ® » I» » ® » it n 4 „ „ „ EMICH GUSZTÁV, a „Budapesti Hírlap“ kiadója. TARTALOM : Hivatalos rósz. Nemhivatalos rósz. Császárné 0 Fels, aján­déka. — Visszapillantás az 1857-i külpolitikára. — A jelen válság. — A „Monetary s Credit Of­fice“ Londonban. Levelezések:Bécs(A dec. 2-diki ukáz). K e re­csen d (birtokrendezés). Nagyv árad (Bor- kereskedő társnlat ügye). Napihirek és események. Austriai birodalom: (Főherczegi látogatás Mi­lanóban. — Jó hir Vogel utazóról. — Ked- cliffe lord; Kii 1 f ö 1 d : A n g 1 i a (Az Indiabill tartalma. Minis- téri módosítás). Olaszország, Földrengés.) Dánia, Portugália, Oroszország, (Uj siker a cserkeszek ellen.) Távirati sürgönyök. Gazdaság, ipar, kereskedés. D u n av i z á 11 á s. Megérkeztek. HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. ApostoliFelsége egy kölcsön­nek a tisza-szabályozási-egyletek részéről mun­kálataik gyorsabb kivitele végetti fölvételét ille­tőleg a kereskedelem, ipar és középitkezések ministeréhez következő legmagasb kéziratot ki­bocsátani méltóztatott: „Kedves lovag Toggenburg! Azon szán­dékban , hogy a Tiszaszabályozás közhasznú vállalatát előmozdítsam és annak gyors kivite­lét megkönnyítsem, továbbá hogy magyar ki­rályságom és a Szerb-vajdaság s Temesi-bánság lakosainak jóilétükröli gondoskodásom újabb je­lét adjam, a tiszai egyletek képviselőinek kérel­mére helybenhagyom, hogy azok összeköttetés­ben ezen képviselőkkel tizenöt millió forint ösz- szegig kölcsönt vegyenek föl és hogy az állam- igazgatás a kamatok s a töke törlesztésére meg- kivántató törlesztési hányadok pontos visszafize­téséért kezességet vállaljon. Az ezen biztosíték folytán az államigazgatás ré­széről történt minden fizetésért ennek a szabályzó egyletek az egész kölcsönöszszegből kapott rész­összegek aránya szerint maradnak mint adósok fizetéskötelesek, s a kamatfizetésre és törlesz­tésre megkivántató összegek az egyes szabályzó szakaszokra (Consortien) az 1856 oct. 9 ki tör­vény rendelete szerint (b. t. 1. 194. sz.) kivettet­nek és a kölcsönnek különös zálogfedezetül szol­gáló járulékösszegekben behajtatnak. A köl­csönösszegeknek a szükség szerinti hováfordí- tása a szabályzó egyletek meghallgatása után történik, és a tiszaszabályozási központi felügye­lőség által erre nézve évenként beadandó szám­adás a tiszai egyletek képviselői által megbírá­landó s aztán közzéteendő. .Ezen rendelet végrehajtásánál ön egyetértés­ben bel- és pénzügyministereimmel fog eljárni, a kölcsön megkötése iránt kezdendő alkudozások eredményét pedig Nekem megtekintés és határo­zat végett fölterjesztendi.“ Bécs. dec. 27. 1857. Ferencz József, s. k. Ö cs. k. A p o s t o 1 i F e 1 s é g e f. é. dec. 24-iki legfelsőbb határozata által Gr a b á n y i Sándor nagyváradi országos főtörvényszéki tanácsost, a nagyváradi úrbéri főtörvényszék ülnökévé és előadójává legkegyelmesebben kinevezni mél­tóztatott. Ócs. k. Apostoli Felsége f. é. decemb. 16-ki legfelsőbb határozata által dr. S c h e n k 1 Károly prágai gymnasiumi tanért, a classikai nyelvészet rendes tanárává az innsbrucki egye­temnél legkegyelmesebben kinevezni méltóz­tatott. Öcs. k. Apostoli F e 1 b é g e f. é. decemb. 23 ki legfelsőbb határozata által a sopronyi tár­sas-káptalannál őrkanonokká R á c h Ferencz ka­nonokot és városi lelkészt ugyanott, és kano­nokká H o d i c h Ferencz alesperest és barkaui lelkészt legkegyelmesebben kinevezni méltóz­tatott. F. é. dec. 9-én a bécsi cs. k. udvari és állam­nyomdában a birodalmi torv. lap LI. darabja meg­jelent és szétküdetett. Tartalma : 241. szám. Kibocsátványa az igazságügyminister- nek 1857. dec. 22-éröl, mely által egy önálló keres­kedelmi törvényszéknek felállítása Prágában s élet - beléptetésének határideje közzététetik. 242. számi. Kibocsátványa a pénzministeriumnak 1857. dec. 22-röl — hatályos az összes koronaor­szágokra, a répaczukoradó kölcsönzéseinek szemé­lyes kezesség melletti megadását illetőleg. 243. sz. Rendelete a kereskedelem, közmunkák és közlekedés, továbbá a pénzügyek ministeriumainak 1857 dec. 25-ről hatályos az összes koronaorszá­gokra, — a postán küldött belföldi bélyegköteles nyomtatványok körüli teljesített bélyegkötelesség ellenőrzéséről. 244. sz. Rendelete a bel- és igazságügyministe- riumoknak 1857. dec. 24-röl, mely által a Horvát és Tótországban felállítandó úrbéri törvényszékek hi­vatalos működésének kezdete közzététetik. NEMHIYATALOS RÉSZ. Császárné 0 Felsége ács. k. katonatisz­tek vagyontalan árva leányai nevelésére Sopron­ban fennálló egyletnek 100 ftot átadatni méltóz­tatott. Pest, január 1. # (Visszapillantás.) Szivemelő szokás az, hogy az ember, mielőtt kedves halottjaitól vég­képen elbúcsúznék, azokat még egyszer a gyász- nyoszolyán kiállítja, hogy mindenki, ki az élőt ismerte, még egyszer és utólszor pillanthasson a megmerevült vonásokba, a bezáródott szemre, a halvány ajakra, az egész arezra, melyet talán nem méltatott egyegy futó pillantásra, mig még remény vala ez arezot akárhányszor is láthatni, mely azonban eltörölhetlenül belevési magát az emlékezetbe, midőn tudjuk, hogy a koporsó fö­dele nem sokára örökre elvonandja elölünk.... így állunk ma egy nagy halott — az 1857. év — gyászpadja mellett s komoly eszmélödéssel te­kintünk rá; nyugalmas, befejezett kép az, mely most előttünk fekszik, a mozgalom benne meg­szűnt, az események csendes sorban állnak egy­más mellett s a történet sírboltjában kész a hely az uj koporsó befogadására. Vegyünk magunkkal néhány eleven emléket a holt évből, szedjünk néhány nefelejtset az el­szunnyadt esztendő sirhalmáról! Nem mondhatni, hogy a leáldozó év azoknak egyike volt, miknek külsején a nagyszerűség bé­lyege félreismerhetlenül ki van nyomva; nem tudnánk akárcsak egyetlen világrázó eseményt - megnevezni moly ez esztendőt az „epochalis“ok sorába emelné; de az emberek közöl sem azok a legfontosabbak,kik zajjal s pompával lépnek föl s a kik a történet szövőszékén dolgoznak, azok a küléletben sokszor igenigen szerény szerepet játszanak. Végre is minden év az, minek lennie kell, a múltaknak gyermeke, a jövendőknek szü­lője, s a nesztelenül lepergők sokszor a legfon- tosb események csiráját hordják magukban! Az 1857-ik évi közvetlen elődjétől azon föl­adatot vette át, hogy a párisi szerződést való­sítsa. Ha e föladatot gyorsan s minden nehéz­ség nélkül megoldja, egyszerű függelékét ké­pezte volna 1856 nak, minden önálló jelentő­ség nélkül; fontosságának nagy része épen azon nehézségekben áll, melyek ama föladat gyors megoldását gátolták. E nehézségek kétségte- telenné tették, miszerint a helyzet végképeni megalakulásától még elég távol állunk s hogy a béke még nem bírt a papírról a szivekbe át­menni. A stuttgarti és weimari találkozások nem vol­tak egyéb mint nyilvános jelei azon törekvés­nek, mely az eseményekben s vi­szonyokban rejlő nehézségeket a sze­mé 1 y e s tekintély súlya által le akarta győzni ; mindnyájan tudjuk , hogy ez n e m sikerült s ha a nap legégetőbb kérdésében, a dunafejedelemségiben , az egyetértés talán mégis létre jövend, ez semmi esetre sem mondható ama találkozások eredményének. A fejedelmek jóakaratukat tanúsították, azon akaratukat, mely a lenforgó egyenetlenségek kisimítására vala irányozva, hanem midőn egymásnak kezet nyújtottak, mintegy ösztönszerüleg érezték, hogy a barátság, mely e kézszorltásban nyilvánul, az egyéni érzület határain túl nem megy.... Minő más eredménye lett volna ily összejöveteleknek néhány évtizeddel ezelőtt! E fejedelmi találkozások még az apró diplo- matiai csetépatéknak sem bírták elejét venni, b ezek úgy szólván az év utólsó órájáig szakadat­lanul folytak, főleg a Bosporus kies partjain, melyek a diplomatiának majdnem kizárólagos arénáját képezték. Francziaország , Anglia s Austria e tusák közepett mindig első sorban állt, mig Oroszország , hacsak lehetett, hát­térben tartá magát. Talán a keleti háború utó fáj dalmaiban sinlödik ? Nem; ő fenáll „meg­fogyva bár, de törve nem“ s titkos kárörömmel nézi, mint tépik egymást azok, kik csak nem rég az ő vesztére egyesültek vala. Mintegy lát- hatlan kézzel működvén, először az áprilisi, az­után a decemberi szövetséget szétrepeszté; vagy jobban mondva nem ö szakítá el egymástól a szövetségeseket — minek az eröpazarlás ? — hanem békén nézte, mint válnak el önkényt egy­mástól. E perezben egyetlen európai szövetség sem létezik; az angolosztrák és az oro8zfranczia viszony egyaránt homályos és ingadozó ; mind a kettőnek csak jövőben kell végképen megszilárdulnia s határozott alakot nyernie vagy — felbomolnia. Nem kész uj építmények ezek , hanem ideiglenes hajlékok, mik a szerteszét heverő omladékokból úgy a hogy ös8zeállíttattak, hogy legalább a legzor- donabb időjárás ellen némi oltalmat nyújtsanak. Ha nézetünk nem csal, akkor az eldöntés e perezben Poroszország kezébe van adva s min­den attól függ, képes-e a beteg király a kor­mányt újra állítani, vagy kénytelen leend-e a helyettesítést megújítani, természetesen a he­lyettes hatalomkörének tágításával. Porosz- országnak e perezben úgyszólván csak admi­nistrativ kormánya van; ha ismét politi­kai kormánya lesz, ha tevékenyen belenyúlhat az átaláups európai viszonyokba, akkor ezek min­denesetre határozottabb alakot is fogunk ölteni. A másodrendű államok úgyszólván csak b e 1- életet éltek ; Belgiumban és Piemontban az al­kotmányosság következetesen — többé kevésbbé viharosan-r járja a maga útjait, Spanyolország­ban a koronaörökös születése elnapolta a heves párttusákat, a német középállamokban pedig politikai tusákról úgy sincs soha szó. Egyedül Oroszország belpolitikája tett egy nagy, epocha- lis lépést, midőn a rabjobbágyság megszünteté­sét kezdte. Ez azon kevés események egyike, melyek már magukban véve s a lehető követ­kezményektől elnézve is teljesen érdemesek a történetíró figyelmére. Az indiai háború lassan bár és széles vér­nyomokat maga után hagyva, de mégis sza­kadatlanul a kivánt czél, az angolok győ­zelme felé halad; Delhi elesett, Luknó föl­mentetett ; a tüzes üszkök kevesednek s las­sanként majd a parázs is kihűl; kiváncsiak vagyunk azon phönixre, melyet az angol kor­mány a hamuból keletkeztetni fog. Még egy jellemző tüneménye a lefolyt évnek a pénzügyi és kereskedelmi válság, azon mámornak eltűnése, mely két világrész esz­méletét majdnem két éven át lenyűgözte. — Gyökeres leend-e a gyógyulás, tartós-e a kiábrándulás ? — Némely mértékletességi egyletek egyre leitatják az iszákoskodót, hogy az undor által meggyógyítsák. A ki ez év ta­pasztalásai után még sem undorodik a szédel­géstől, azt csakugyan gyógyíthatlannak kell mondanunk !----------­N e vélje a nyájas olvasó, hogy e kevés sorban hű képét akartuk nyújtani a lefolyt évnek, erre ily rhapsodicus modor sehogy sem volna alkal­mas, hanem a mint mondtuk, elmélkedve állunk az elhunyt év nyitott koporsója mellett s vissza­emlékezvén életének egyes vonásaira, elbeszéljük azt, mi épen agyunkon keresztülvillan! Az ese­mények s évek hű rendszeres képét adni, nem a hírlap-, hanem a történetíró, a chronista feladata, kinek mi csak napszámosai vagyunk ; mi az ese­mények folyamával uszunk, a hullám ma fölemel, holnap lesUlyeszt; nádastul füvestül felkapjuk a gyöngyöket a viz fenekéről s biztos helyre lerak­juk ; utánunk jő a történetbuvár, a gyöngyöt ki­szedi, a többit eldobja s nem gondol azon kézzel, mely számára szedegetett ..........Ez a mi rendel­t etésünk 1 A mai szent ünnep miatt a következő szám vasárnap jan. 3-n fog megjelenni-

Next

/
Thumbnails
Contents