Budapesti Hírlap, 1858. február (26-48. szám)
1858-02-02 / 26. szám
herczeg Magyarországi Főkormányzó- Ur az alaptőke növeléséhez valamint több évek óta úgy a múlt évben is . 100 pfttal járulni kegyeskedett. Füss községe e czélra ajánlott 10 pfrt A kegyes adományok öszvege 20,110 pfrt. Továbbá a lefolyt 1857-dik évben az intézeti pénzalap részére az igazgatóságnál e következő hagyományok tétettek le, úgymint: Fabróczky Károly henschaui pre pft kr. bános hagyományozott 5 — Hochekker Pál. 2 — Rusz János ács-fecséri plébános 5 — Pongrácz József ez. k. és össi pleb. 20 — Burgics Ist. prép. és valpói pleb. 5 — Kiss József újházi pleb. 2 — Balogh Ferencz káldi plébános 5 — Mitl József karakói plébános 2 — Wolfinger Ferencz egervári pleb. 2 — Ruesz Ferencz karacsfai pleb. 2 — Krenosz József petróczi pleb. 2 — Paiszlár János olsniczi pleb. 2 — Bárdos Ferencz sz. mihályi pleb. 2 — Lecsko János és Ressetka Mih. pleb. 5 — Karászy Ferencz szeghi pleb. 20 — Schaffer Mátyás alsó-pulyai pleb. 751 21 Gőbel Ferencz apát és hales, kanon.46 — Imre László csokonyai pleb. 5 — Ágler Ferencz issaszegi plébános 4 — Mikuska Mihály illmiczi pleb. 2 — Mendl István bikali pleb. 5 — Nézsei György viszkei pleb. 2 — Susich György győri nagyprépost 30 — Gajzágó Lukács tószeghi pleb. 5 — Stanczinger János baári pleb. 20 — Kammesberger Teréz 10 — Priviczer István berzencei pleb. 26. 1315/100 Krizsány 1sz. fehértemplomi kanon. 18 30 Peterka Ferencz bosnyáki pleb. 18 14 Lóban Ferencz cs. k. főhadi orvos 46 — Kegyes hagyományok összege 1070 18,5/iop Az intézet növendékeinek magán mulatságaira e következő ajándékok történtek : 0 cs. k. Apostoli Felsége legkegyelmesebb Urunk — azon ünnepélyes nap emlékéül , melyen 0 cs. k. Felsége ezen intézetet legmagasabb jelenlétével szerencséltetni kegyeskedett — az intézet növendékeinek 200 pártot legkegyelmesebben ajándékozni méltóztatott. Ő cs. k. Fensége Albrecht Főherczeg Főkormányzó Ur a húsvéti ünnepek illő megülésére szintén a növendékeknek 100 pártot kegyelmesen adományozni méltóztatott. Ngs. Kriszter Antal ur Váczi Székesegyházi kanonok 10 frtot, egy szerzetes áldoz — 30 kr. nt. Pollák János tanár ur 2 fr . — egy asszonyság 1 fr. — Békes-csanádi 1. küldöttség 21 fr. — Stephanovics 1st. ur Belgrádból 2. cs. aranyat, Magazinovits 1st ur Belgrádból 1. cs. aranyat, Davidovics Zsifko ur Belgrádból 1. cs. aranyat, Maixner Ferdinand pesti lakos 9. d. képkeretet. Az összes ajándékokért az intézet növendékei nevében forró háláját hódolatteljesen kijelent ]teni legkedvesebb kötelességének ismeri Az intézet igazgatósága. NAPIBÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, február 2. * Tegnapelőtt d. u. 3 órakor ment végbe vasutczai lakásából Lendvay temetése. A színész érdemeinek emlékezete csakhamar elhalványul, mihelyt a Vasárnapi levelek Bécsből. by. Az olvasóra bízzuk megitélni, várjon heti zsákmányunk a gyöngykeresés vagy csak a rongyszedés jellemével bír-e ? Mi kezeinket mossuk ártatlanságunkban, mert minden önérzetünk mellett is nem tesszük föl magunkról — a semmiből valamit csinálhatás képességét. Hogy operát nem tudunk írni, annak nem magunk vagyunk oka. Volt idő, midőn mi is négykézláb mászkáltunk a parnassuson; tetejét nem bírtuk elérni, s abba hagytuk. De — bármit mondjon is mai stészi hivatásunkról a világ — annyi bizonyos, hogy az önbirálat erős ösztönével birtunk ab antiquo, — mert soha közzé nem tettük verselő múzsánk fáradalmas szüleményeit. Meglehet, hogy ez az emberiségnek menthetlen megkárosítása; — ki tudja, mennyi gyöngyöt semmisítünk meg, melylyel ma az emberiség szegényebb ? de inkább ő szenvedjen lucrum cessanst, — semhogy kitegyük jó nevünket a kritikusok irigy részakaratának. — Vajha igy gondolkozik vala ama két „új eredeti opera“ szerzője, mely a napokban csak azért jött napvilágra, hogy ismét a sötétségbe visszabukjék. „ Egyik : Die Weiber von Weinsberg“, szövege Apeltől, zenéje Conradtól, a Józsefvárosban került színre. E külvárosi szín- és operaházban ép oly könnyű amily veszedelmes debütirozni. Könnyű oda jutni, de nehéz megállni. Már ez operáról a vélemények különbözők. Némelyek szerint az opera nem épen oly rész, hanem előadatása volt silány; mások szerint az előadás silány volt ugyan, de az opera még silányabb. Melyik nagyobb bók szerzőre nézve, nehéz meghatározni. Az általunk már említett „Paragraph 3“-t, mely az udvari operaházban került színre, úgy látszik a gonosz kritikusok addig tépdelték, míg egy szál sem maradt rajta, s erre aztán az igazgatóság is úgy vélekedett, hogy ily szegény rongyos fráter nem illik oly nobilis társaságba mint — Verdi operái ! — Pourtant — a mostani udvari opera lelkesen láttogattatik; vonzereje Léger; force-szerepe Eleazar; állítólag a Freischützben Max szerepével fog nemsokára mérkőzni; a színi ügynökök erősen korteskednek ezen most a maga nemében egyetlen tenoristát Pétervárra csalni, míg barátai e körülménynél fogva erősen sürgetik itteni szerződtetését. (jelenleg csak vendégszerepel) Pétervár azonban jól fizet, — s így nem tudni kié lesz a koncz ? — Stéger Meyer Leopold 3-ik hangversenyében is énekelt néhány dalt, nagy sikerrel mint mindig. De a gyöngéd dallamokban, szűkebb teremben csak alig fér meg óriási hangereje, ámbár az énekművészeiben utolsó időben nagy haladást ten. Mint látja az olvasó, Meyer Leopold még mindig itt van, ő fúja, helyesebben dobolja az őt megelőzött zongorászok takarodóját, s böngészi még mindig háladatos pénz- és taps hagyatékait. Piattitól is várni még egy hangversenyt. — Ma egy hete adá Bakody Lajos hazánkfia , zongoraművész, első nyilvános hangversenyét Streicher elegáns teremében. — Ámbár játéka alkalmasint „a pillanat nagyságának érzetében“ kissé elfogult volt, nem közönséges technikai készültsége, a legnehezebb akadályokon is győzedelmeskedő könnyűsége általános elismerést aratott. Azonban azon magasra csigázott igényeket tekintve, miket ma egy zongoraművész irányában fölállítunk, s mikhez Liszt, Dreyschok, Rubinstein s annyi zongorakomphaeus szoktatott, kétségtelen tehetségű hazánkfiának előadására nagyobb gondot kell fordítania ; a nüancirozás, a halk és zajosnak kellő megjelölése, a jellemzés figyelmes alkalmazása a műtörvények szempontjából még magában nem elégséges; ha egy virtuóz czélt akar érni, tanulmányoznia s értenie kell a siker fogásait, a hatás mesterségét. Ezt B.ur annyira nem véve figyelembe — meglehet elfogultságból — hogy egy gyengéd dallamú szerzeményének „idylle„ eljátszása után alig egy kis y2 pausát hagyva, minden közvetítés nélkül átugrik egy egészen ellentétes jellemű „orosz népdalra“; a közönségnek ideje sincs meggondolni magát, átérezni a vett benyomást, és a mi fő dolog — a legjobb akarat mellett ideje sincs tapsolni, már a virtuóz egészen más régiókba ragadozza. — Ezen egészen külsőleges hiányok legyőzése nem csinálhat nehézségeket annak, ki művészetében annyi lényeges nehézséget győzött le mint B. — Zeneszerzői tehetségének fényes jelét adá a zongora, hegedű és gordonka „Trio“, melynek egyes helyei valódi hivatást tanúsítanak. Általán valamennyi szerzeményeiből talentom nyilatkozik, de egy még öntudatra, határozottságra nem vergődött talentom. Triója komoly magasabb törekvésre utal: Idyllje, tavaszi dala a finom gyengéd salonzene, vörös szarafonja (orosz népdal), s „Bravour-marsch“,a Meyer Leopoldféle „bravour“ zenészét genrejében vannak tartva. Mindent öszszevéve Bur egy szép jövőt ígérő, de még határozott jelleggel nem bíró zeneszerzői tehetség; kit, miután hazájában — Pesten — is szándékozik föllépni, a közönség figyelmébe ajánlhatunk. — Rózsás pálya a zenevirtuózok, különösen a zongorászok pályája, de egy töviserdőn kell magának ösvényt törnie, míg a pálya rózsás részére jut. Hány évi küzdelem, kicsinylés, mellőzés, fizetett dicséret, föltéve hogy van miből fizetni, vagy nem fizetett megrovás, és jutalmazatlan fáradalmak és nélkülözések árán kell ma megvásárolni a — dicsőség aranyesőben gazdag, de kevés éveit?— A józsefvárosi színházban 51-szer adatott már csaknem szakadatlanul egymás után az „Ein Wiener Dienstbote.“ Óhajtanám ugyan magyar szinkráinknak is ezen állhatatos tantiémecsöpögést; de igazat szólva ezen folytonos ismétlése egy darabnak nagy szegénységi bizonyítvány a színházra nézve is csak egy magán és külvárosi szinházhoz illő; nem egyéb ez eljárás mint egy czitrom-kipréselés; míg csak az előadás költségeit, az olajat és nagy dobot beleszámítva, fedezi, addig adatik itt egy darab repertoirról—a bizony még a holnapi napról sem gondolkoznak, Így történik aztán, hogy ámbár egy év folytán több ily „pénztártömör darab fordul elő, s a színház virágozni látszik — rendesen megbuknak a tulajdonosai mind a Wiedenen mind a Józsefvárosban. A „Wiener Dienstbote“ban, mint mondják, egy bécsi szolgáló van idealizálva, ami nehéz költői feladat,tekintve hogy nehezen képzelhető demoralizáltabbnak a cselédség,mint Bécsben;a ház asszonya pedig egy démon, ki cselédét kínozza, s utóbb még, ezüst kanál elorzásával vádolja; a leány bezáratik, bűnvádi kereset alá kerül, elítéltetik; az alatt a burgerné meglelte az ezüst kanalat; de nem teszen jelentést a hatóságnál, mert sok látásfutás alkalmatlanságának tenné ki magát; „hisz nem fog belehalni, gondolja magában. Ezen vonás igen találó s jellemző, kár hogy a szolgáló jellemzése nem hasonlóan realistikus. Azonban a bécsi erkölcsös híglevesbe mártott népszínművek csömörletes érzelgőssége itt is uralkodik: midőn a szolgálót befogja a rendőrség, megkondul a lélekharang : anyja halálán van; midőn elitélve a fogházba kisérik, ismét megszólal a lélekharang: — anyját temetik. Brrrr! Ez aztán hatás, Soroksáron vagy Kisbecskereken sem lehetne különb; de a hatás megvan; s a burgerné legkeservesebb könyeket sir az ártatlan szolgálón, pedig otthona nem győzi elzárni a czukrot és kávét, különben meglopná a Léni vagy Kádi. Hja az egészen más! — A franczia társulat kevéssé látogatott előadásai második ciclusára nyitá meg az előfizetést; minek előfizetni ? kapunk készpénzért akárhány zárószéket. De kár volt árakat fölemelni, miként és miért érne többet a gyenge franczia előadás, mint a várszínházban ? mert franczia?—a második cyclus Dumas „Honneur et argent“jával kezdődött s a többi„pikant“ság közt a „files de marbret“t is tartalmazza. Egészben véve látni némely adott és nem adható darabjaikból, hogy erkölcsi illem dolgában jóval emancipáltabb a franczia közönség a németnél; de meg is kell vallanunk, hogy oly kecsesel és illemmel nem is tud egy nemzet sem illetlenkedni mint a franczia; franczia nyelven sok elmond- függöny utólszor gördül le előtte. Lendvaynk e tekintetben is a kiválóak közé látszott tartozni, mert bár évek óta visszavonult már a színpadtól, a főváros nagy közönsége mégis elevenen emlékezett reá, nem feledő, hogy az elhunyt egykor mily ünnepelt kedvencze volt neki s oly roppant számmal járult végtisztességtételére, hogy a koporsója után megindult kiséret nagyítás nélkül beláthatlan volt. A gyászlak udvarán nt. Török Pál református lelkész , a nemzeti színház előtt pedig, hová vitetni az elhunytnak végakarata volt, nt. Szakács József evang. lelkész tartott gyászbeszédet; mindkettő kitűnő magasztossággal és ihlettel alkalmazta ismert szónoki tehetségét. Fellen derítve a magyar színművész egykori nehéz pályája, a színészetnek jelentősége nemzeti életünkben, hatása az erkölcsi élet nemesítésére, az elhunytnak kitűnő hivatása és a magyar közönségnél még soká viszhangzó tapsokkal kisért működése ; az atyának megifjodása fiában, ki végső napjaiban hű ápolója volt. A koporsót méltó kegyelettel kisérték a minden rangú és rendű közönségen kívül az elhunytnak egykorú és későbbi szinésztársai, a nemzeti színház igazgatója, az irodalom, de kegyelettel képviselve volt az itteni német színésztársulat is igazgatójával élén. A rideg nap daczára igen számosan követték a koporsót ki egészen a temetőbe, hol a reform, lelkész úr az örökválás peresében még egyszer áldó szavakkal bocsátá el a jobblétre költözőt, és vigaszt hintett a hátramaradottak szívébe, mire a sírnál megjelentek egy-egy levelet téptek azon eleven babérkoszorúból, mely a jeles színművész koporsóját diszité. Óhajtjuk, hogy a magyar drámai múzsa e veszteségért az ifjabb művésznemzedékben vigaszt találjon. * A Lloydtársaság Krémer Gyula cs. k. helytartósági tanácsos úr mint országfejdelmi biztos jelenlétében m. hó 30-kán tartott közgyűlést. A társaság titkára által fölolvasott jelentés megnyugvással mondá ki, hogy a társaság hat éves fennállása alatt tevékenységét különböző irányokban érvényesítette a gabnacsarnok és a hírlap életbelépte, a jelentékeny évi segély a keresk.akadémia részére, a zenészeti estélyek mind megannyi nyilvánulásai e tevékenységnek. Egyszersmind a társaság vagyona is tetemesen növekedett; három évvel ezelőtt még alig 700 frt, s jelenleg már 17,414 frt; és e tény annál örvendetesebb, mivel egyszersmind a társaság tagjainak folytonos szaporodásáról tanúskodik. Mindamellett azonban a társaság kitűzött programjaját csak részben látja teljesülve. Az évi jelentés ide vonatkozó helye így szól: „Hogy a Lloyd társaság a lefolyt időközben többet nem tett, hogy nevezetesen további egyes feladatok megoldásához nem jutott, ennek oka egyrészt az, hogy erre maguk a társasági tagok részéről hiányzott az ösztön, részint bizonyára mindenkinek, ki a határzó körülményeket számba szokta venni, be kellene vallania,hogy további- a társulattól magától eredő, irányának megfelelő vállalatok a jelen kedvezőtlen időviszonyok közt alig találtak volna gyümölcsöző földet. Ehhez utóbbi években a közlekedés és hitel tekintetében oly nagyszerű társakozások léptek életbe, melyek minden pénztőkéket igénybe vettek, s a társulatnak önálló vállalatok számára mind a tér, mind a szükséges részvét hiányzott, és így a megkívántató eszközök fölött sem rendelkezhetett. A gabnacsarnok az uralkodó üzletpangás következtében,fönntartására az előbbi évekhez képest tetemes pótlást tett szükségessé a társulati pénztárból, azt jövőre nyztve elkerülendő, a bizottmány indítványozta, határozza el a gyűlés,hogy a társulat részéről a gabnacsarnokot illető ez évi segélypénz maximuma 1500 frtbal), állapíttassák meg és az ezen fölüli kiadás magának a gabnacsarnoknak jövedelmeiből fedeztessék, mi határozattá is emeltetett. A Lloyd társulat tevékenységére és helyiségeinek tágasságára nézve a budget következő számai tájékozást nyújthatnak : Öcs. k. A postai Feségé jelenlétének ünnepélyére 1286 ft, a keresk. akadémia segélyzésére 1400 ft, házbérre 3260 ft, világítási költség 2454 ft, hírlapok 843 ft, bútorok 1316 ft, fizetések és bérek 6430 ft, zenészeti estélyek 1420 ft, a gabnacsarnok fenntartására fölös kiadás 2490 ft. * A nemzeti casino jan. 30-kan tartott köz-' gyűlésében gr. Károlyi György , Ürményi József és Zsivora György igazgatókat újra megválasztottak. Az egyesület háztartását illetőleg elhatározta, hogy a légszesz világítás egésségi szempontból újra olajvilágitással cseréltessék föl; továbbá hogy a casino erkélyén a nemz. színházban egy hely ára 1 ft 30 krról 1 ftra szállíttassék le. (P. L.) * A déli államvaspálya forgalmának és bevételeinek kimutatása. 1857 decem. havában szállíttatott 162,544 utas, bevétel 189,769 ft. (a múlt 1856-dik decemberi forgalomhoz képest több 56,580 fttal;) málha: 8,667 mázsa; bevétel 8,009 ft, gyorsáru 5221 m. bevétel 10,303 ft (több 2396 fttal) vegyes teher 1,131,203 mázsa ; bevétel 534,641 ft, (több 170,486 fttal). 1857 decemberben az egész bevétel 742,722 ft, 1856. decemberben: 514,652 ft;e szerint a múlt évi decemberbevételhez képest több 228,070 fttal. * Az első magyar átalános biztositó társulat győri főügynökévé Hergeszell Antal urat nevezte ki e társulat vezénylő igazgatósága. Főügynöki kerületéhez tartoznak Győr, Mosony, Veszprém, Komárom és Esztergom megyék. * Sorshúzások. A hg Clary-féle sorsjáték január 30-kán végbement sorshúzása alkalmával a 37,923 szám nyert 12,000, 33,625, 31,293, 2845, 29,588 , 15,011, 9504, 5210, 39,277, 30,711, 16,273, 32,570, 31,431, 3140, 27,024, 32,360, 26,643 és 31,436 mások nyertek száz száz forintot. — Az utóbbi jótékony czélu államsorsjáték főnyerőjének birtokosa még mindeddig nem jelentkezett s a készen fekvő 15,000 darab arany hasztalan várja beváltóját. — Az Eszterházi-féle főnyerő sors, melynek szám és betű különbözése némi zavart idézett elő, valószínűleg mégis befog váltatni, miután a sorsjegyek készítéséből kiderül, hogy a szám a hiteles, s a betűk közé íráshiba csúszhatott, mit is bizonyít, hogy egy második sorsjegy hasonló számmal még nem jelentetett be. * Győrött a régi bécsi kapu szétbontásakor több régi érmet, egy korsót égetett agyagból, két halálfőt s egy csontvázt találtak. A tégladarabok némelyikébe e betűk: B. G. V. M. és 1660, 1661 és 1671 évszámok vannak beégetve. A négyszögű termésköveken 1550—1575 évszámok találhatók, s lehetséges, hogy az alapban még régibb építési anyagokra fognak találni, melyek fölvilágosítást adandnak a korról, melyben a kapu épült. E tárgyak közöl egypárt az itteni nemz. múzeumnak szándékoznak beküldeni. *Fogarasról Írják a „Kronst.-Zig“-nak, hogy egy ottani adószedő jan. 32-kén késő este megszökött, az illető, mint mondjuk 10,000 ft tetemes összeget vitt el magával. Hamis kulcscsal nyitott a pénztárba , honnan e pénzt elrablá. A szökevény már kézre került s a törvényszék kezébe szolgáltatott. * Egy úszó vár. Ha a new-yorki „Journal de Commerceu-nek hitelt akarunk adni, az éjszakamerikai egyesült államok kormánya egy úszó vár építésének tervével foglalkozik, mely egyedüli lesz a maga nemében. Az elkészített tervek szerint a hajó 400 láb hosszú leend, 300 ágyút hord fedezetén, lesz 3000 függő ágyú, ólai 800 ló számára, 3 lőporkamrája és 2 kormánya. Óriás gőzgépeken kívül a hajó rettentő vitorlákkal lesz ellátva, melyekkel 18,000 négyszeglábat lehet beborítani. *Szt Pétervárott mint a „ Constitutionnel“ értesül, nem sokára egy irat fog megjelenni, melynek czélja azon különféle tévedéseket megcáfolni, miket Thiers ur az oroszországi hadjárat rajzolásában elkövetett. Az irat hivatalos kútfők után készül, és úgy látszik, közlése maga a kormány indításából történik. AUSTRIAI BIRODALOM. Bécs. A cs. k. alsó-austriai helytartósági elnökségnél a mainzi károsultak javára eddig elő összesen 90,832 ft 8 k. pp., 171% porosz tallér, 2 egyleti tallér, 4 bajor forint, 15 frankos, 13 arany, 3 20 frankos, s 50 ft nemzeti kölcsön, 1858. jan. 1-téli szelvényekkel gyűlt be. Az 1858. évre 103,115 főnyi ujoncz-jutalék szabatott ki. Ebből Alsó-Austriára 3,904 ember esik. — Az angol követ, Sir Hamilton Seymour a legközelebbi napokban fényes tánczvigalmat adand, a „Princess-Royal“ összekölésének megünneplésére. — Az elhunyt lembergi érsek, Lewicki csupán ingóságokat s készpénzt hagyott. A metropolitaságbani utóda, s a lembergi Sz Györgytemplom számára a hagyatékokon kívül, 1,000 forintot húszasokban a templomi érsekségek tőkéjének, 1,195 ezüst rubelt, s 1,000 ftot húszasokban a slavicai zárdában levő árváknak, s porczellánját s üveg-edényeit, valamint 1,000 ftot is magának a zárdának hagyott. Továbbá az özvegyek s árvák tőkéje, s a Matyca Ruska 1000 ftot, a lembergi siketnémák s vakok intézetei, s a kisdedovodák 3—300 frtot kaptak. — Milanóban egy nagyszerű hírlapi vállalatra készülnek. Ugyanis f. évi mártius elején fog megjelenni egy nagy hirlap, olasz, franczia, német s angol nyelven ezen czim alatt: „Cosmopolita“, zenészeti s művészeti mellékletekkel. Egy részvénytársulat alapítja a vállalatot. A lap ára Milánón kívül egy évre 20 párt. Itt a használható jogászokban a hiány a legutóbbi időben nagyon érezhetővé lett, úgyhogy számos ügyvédi irodákban nem lehetett betölteni a különben végzett jogászok számára fenntartott állomásokat. KÜLFÖLD Anglia, Lon d on január 29. Az itteni franczia követő. de Persigny a lordmayor és a City sheriffjének a franczia császár szerencsés megmenekvése alkalmából kifejezett üdvözletére felelvén, többek közt ezeket mondá: „Én tisztelem és bámulom azon menedékjogot, mely Anglia kitűnőségét és büszkeségét képezi, azon menedék, melyet önök a szárazföld politikai szenvedélyei áldozatainak nyújtanak,önök büszkesége s Francziaországnak nem szándéka azt csorbítva látni. Panasz helyett inkább örvendünk, hogy trónvesztett magas fejedelmek itt feltalálják azon tiszteletet, melyet nagy szerencsétlenségük érdemel, s mi tiszteljük önöket azért, hogy politikai harczaink minden áldozatait, bármely párt-