Budapesti Hírlap, 1858. április (74-98. szám)
1858-04-01 / 74. szám
alkalmából szinte mindenütt tetemes adományzások történtek a szegények számára mind magánszemélyek mind községek részéről. 159 árvának ápolására 3369 frt 5 kr szenteltetett az országos pénzalapból, hogy ne említsük azon előkészületeket , melyek — mint értesültünk — a hegyi vidékek egyes járásaiban, névszerint Sáros, Szepes és Ungh megyékben, járási szegélyi pénzalapok alapítására is történtek. Szikszón egy takarékmagtári egylet alakult. A szerződéses jobbágyok s az ezek kezén létező földek természetes különféle nemei. I. A jobbágyság nagy categoriájában kölcsönös tekintet alá esnek hazánkban az úgynevezett contractualisták — ellenében az urbarialistáknak — s ismét külön tekintet alá az azok által leírt földek, szemközt a tisztán úrbéri telekállománynak vett földekkel. Magyarország régibb törvényei szerint ugyanis, mint tudjuk, a jobbágyi viszonyoknak forrásaiul nem csak a törvények s urbáriumok, hanem a szerződések is szolgáltak ; a földbirtok tekintetében pedig,a szorosan vett úrbéri s a jobbágynak egyedül életszükségére adott, s ép ez okból tőle el sem vehetett telki állományokon kívül, úgynevezett szorgalmi földek is jutottak, bizonyos, a földesúr s a jobbágyi tartozások teljesítésére vállalkozó paraszt vagy elszegényedett nemes között kötött szabad szerződés által, a földnép kezére. Az ezen viszony szerint keletkezett új jobbágyi osztály tagjai nyerték nálunk az általános „szerződéses“ vagyis a „contractualista“ nevezetet, s ez szülé egyszersmind a hűbériség ama második hajtását, mely valamint a legrégibb, úgy a legújabb törvény szerint is mind a jobbágyi tartozások teljesítése, mind a használt földbirtok természetére nézve egy külön s sajátszerű jogállapotot idézett elő nemzetünk társadalmi létegzetében, sőt nem csak általában, hanem különösen a szerződésekre nézve is. Voltak tudniillik az úrbéri viszonyok szokásai s részint törvényesen szabályozott rendszere mellett több ama viszonyra alapított szerződések. Ezen szerződések közt kétségkívül az úrbéri szerződések jönnek mindenek előtt tekintetbe, mint szorosan olyanok, melyeknek alapjául tisztán úrbéri telekállományok szolgáltak. Ezen szerződések mellett egy külön önálló categoriát képeztek azon szerződések, melyek a nem úrbéri, hanem a szorgalmi földeket, s a jobbágyokkal nem közös, hanem a földesuraknak tulajdonilag fönntartott jogokat s jövedelmeket illették, s beneficiárisoknak neveztettek. Ezen utóbbi osztályzat alá eső jobbágyok viszonyait s birtokaik természetét vizsgálván jelennen, kérünk tehát szoros különbséget tétetni az úgynevezett úrbéri s beneficialis contractualisták közt. Szorosan véve ugyanis csak ezen beneficialis szerződési állapotban levő jobbágyokról fogván egyetmást földeríteni, hogy össze ne zavartassanak mondandóink, mi a jogos tulajdonviszonyokra vonatkozó törvényeket most csupán ide alkalmazólag kívánjuk elemezni. Ezen utóbbi szerződéses jobbágyok alatt értjük tehát : az úgynevezett censualistákat s taxalistákat; a soltészi (scultetialis) biztosítási (gueralis), megszállási (impopulationalis) ; jutalmazási (inscriptionalis) jobbágyokat, kik a földesurak irányában mind a személyes jogviszony, mind a kezükön létező földbirtokok természetére s nemeire nézve sajátszerü s a rendes jobbágyoktól megkülönböztetett elbánás és jogi oltalom alatt állottak. Amiket az úrbéri szerződések lényegéről már in concreto elmondottunk, régibb törvényeink szellemében értetendők ugyan mindezekre ép úgy, mint magukra a szerződéses urbarialistákra ; jogtörténeti kifejlődésünk azonban, a birtokviszonyok átalakulásában, sajátszerű alakot kölcsönzött ezeknek. Miért is tanulságos és szükséges dolognak véljük, mindezekről külön érzeményezést nyújtani. Gensualistáknak ugyanis, neveztettek azon szerződéses jobbágyok, kik természetbeli úri szolgálatokra s adózásokra nem, hanem csupán bizonyos évi bérfizetésre voltak kötelezve. A földbirtokok, melyeket e censualisták valamely földesúrtól nyertek, eredetileg sem voltak úrbéri természetűek, hanem még a máriateréziai urbárium előtt művelés és beültetés végett oly föltétel alatt adattak a biztalóknak, hogy bizonyos pénzbeli adózás mellett, vagy családjuk kihaltáig, vagy örök időkre, vagy a férfiág kihaltáig használhassák, hanem azután a tulajdonos földesúr vagy maradékai azokat viszszavehessék. Az ily szerződések részint írásbeliek, részint szóbeliek voltak, s ép ez okból, mint jelenleg is, nagyon ingadozóvá váltak. Más tekintetben pedig, minthogy az évi bérfizetésen kívül természetbeli munkák teljesítésére is szabad volt szerződni, gyakran összezavartattak azok az úrbéri szerződésekkel,s gyakran megsemmisíttettek a hatalmas földesuraktól. S valóban, csak is innen lehet megmagyaráznunk II. Ulászló király első decretumának (1492.) ama nevezetes tartalmú 49-dik czikkelyét, miszerint rendeltetett, hogy valamint a kilenczed, úgy a szőlődézma vagy egyéb bérfizetések elmulasztásából származó pörös viták az ország rendes birái, ne pedig maguk a földesurak által ítéltessenek el; — innen egyszersmind az 1655- 48 d. t.czikk azon végzését, miként, ha a köteles évi bért nem fizette is valamely szerződéses jobbágy, azért csupán a törvény rendes útján kelle a földesúrinak saját igényét igazolni, de megengedve nem volt, hogy az ily bérfizető (censualis) jobbágyokat önhatalmúlag kimozdíthassa. Egyébiránt igen érdekes észrevennünk, hogy a mily ritkán szól hazai törvényhozásunk az ily szerződéses jobbágyok kisajátításáról s elmozdításáról, oly gyakran ellenben ezek megszökéséről s azon módokról, hogy az utánuk maradt vagyonban mikép örökösödjék a földesúr. Minden bővebb magyarázat nélkül érthetjük, hogy itt a törvény indokai nem más, mint azon körülményben feküdtek, mivel a kötött szerződések részint igen terhesek voltak még ezen szerződéses jobbágyokra nézve is, részint pedig szerfölött önkénytesek. Mindamellett ugyanis, hogy ezen bérfizetős taksás jobbágyok nem csupán örökös, hanem ideiglenes tartamú szerződéseket is kötöttek uraikkal, a költözködés szabadsága szintúgy korlátozva volt reájuk nézve, mint a közönséges jobbágyokra nézve. S ép ez okból, mint az 1556-diki 31-d. t. czikkből olvashatjuk, ha a kikötött idő előtt megszöktek vagy fölbontották a szerződést, minden jószáguk épugy a földesurra jutott, mint a közönséges jobbágyoké. Huszthy egy ügyes sophismával akként igyekszik indokolni ezen tényt, hogy : „servi fugientis nulla est solutionumde, ha meggondoljuk hogy a jobbágy főleg szerződés mellett,közönséges szolgának nem tekintethetett , lehetne-e igazságos törvényen alapuló ténynek vennünk az ily örökösödést ? Mi azt hiszszük, hogy nem,s két század év leforgása ezen törvény után, szintén azt mutatja, hogy e tekintetben a magyar nemzet is jobb gondolatra tért. Ezen bérfizetős taksás jobbágyok tudniilik még minduntalan változtatták s változtatni akarták állapotukat. Okát keresvén ezen tüneménynek, természetesen nem lehetett az más, mint hogy sorsuk, a netalán kötött külön szerződések daczára is, nyaramasztó volt. Ezt enyhítendő az 1723: 61-dik t. czikk, rendelé tehát , hogy az oly bérfizetős taksás jobbágyok, kik semmi határozott kötelezettségben nem állnak a földesurakkal, szabadon költözködhessenek (§. 2.). Tanulságos ezen törvényczikk már csak azon szempontból is, mert ebből világosan megérthetjük , hogy hazánkban nem csak szerződés szerinti úgynevezett censualisták s taxalisták voltak , hanem olyanok is, kik ezekkel hasonló szolgálmányok mellett jobbágykodtak ugyan, de kötelezve, — minthogy a szerződés többnyire szóbeli volt, — szoros értelemben nem valának. A pesti takarékpénztár közgyűlése. Mint annak idején előre jelentők, a pesti takarékpénztár - egylet mart. 31-ken megtartó közgyűlését, melynek főtárgyát az intézet múlt évi üzletének kimutatása képezé. Sietünk közleni az intézet igazgatója Hajós József úrnak a gyűlést megnyitó jelentését. „Tisztelt közgyűlés ! Valamint az 1856-ik évi üzlet forgalmáról tett jelentésem alkalmával, úgy ezúttal is azon örvendetes eredményt van szerencsém a tisztelt közgyűlésnek bejelenteni: mikép az 1857-ik évnek forgalma, egybehasonlítva az azt közvetlen megelőző 1856-ik évnek forgalmával, jelentékeny emelkedést mutat fel, miáltal intézetünk szilárd állása és a közlekedő közönség növekedő bizalmának nyilvánulása fényesen van igazolva. Tett ugyanis : 1856- ik évben írt ki a forgalmi tőke.......................... 8,648,193 39 kezelési tőke ....... 5,499,363 34 betétesek 13,334 betevő részéről 3,566,278 38 tőkésített kamatok......................... 386,320 45 kivételek 10,873 fél részéről. . 2,448,543 11 1857- ik évben írt ki a forgalmi tőke......................... 13,016,125 12 kezelési tőke............................... 6,735,919 26 betételek 14,810 betevő részéről 4,237,061 36 tőkésített kamatok......................... 453,448 16 kivételek 13,654 fél részéről. . 3,115,514 51 Ezen adatoknak összehasonlításából kitűnik , hogy az 1857-ik évi forgalom az 1856-ik évit meghaladja..................... 4,367,931 ft 28 krral a kezelési tőke . . . 1,235,545 „ 52 „ betételek..................... 1,121,546 „ 45 „ A betevők száma 1476, a kivevőké pedig 2781 -el szaporodott, míg más részről az ezen évi kivevők számát a szintén ez évi betevők 1146 al haladják meg. A betett pénzek elhelyzését illetőleg 1856-ik évben frt ki váltó-, állam- és hitelpapirokra elhelyeztetett............................. 2,263,697 7 ingatlan javakra . . . . . 2,964,195 43 ezekből 5% kamatra kiadatott 130,740 -1857-ik évben írt ki váltó-, állam- és hitelpapírokra elhelyeztetett............................ 2,541,428 23 ingatlan javakra....................... 3,843,453 3 ezekből 5% kamatra kiadatott 1,046,105 — Ezen összeállítás szerint 1857-ik évben váltók, állam- és hitelpapírokra több adatott ki mint 1856-ban . . ..................... 277,731 frt 16 kr ingatlan javakra . . . . 879,259 , 18 , 5 % kölcsön-szaporodás. . 915,365 frttal. Ez adatok elősorolása alkalmával kötelességemnek tartom a tisztelt közgyűlésnek bejelenteni, hogy a választmány a telekkönyvi munkálatoknak Pest-Pilis és Pest-Solt megyékre nézve akkér történt befejezése után, hogy az ezen telekkönyvekbeni bejegyzés zálogos jogot ad — a tisztelt közgyűléstől az ez esetre nyert felhatalmazás alapján — az ingatlan javakral kölcsönt a mondott hatóságok területén belül — valamint Pest városban is, hol szintén rendes telekkönyv létezik — megkezdette. Az ingatlan kölcsönök utalványozásánál azonban a választmány következetes maradt az intézet érdekében eddig czélszerűnek bizonyult ama gyakorlathoz, hogy a befolyt pénzek elhelyezési módjai közt bizonyos egyensúly tartassék fenn olyformán , hogy könnyen folyóvá tehető tőkébe csak annyi összeg helyeztessék el, mennyi a betétesek akadály nélküli visszafizetéséhez szükségeltetik, a többi összeg pedig ingatlan javakra kölcsönöztessék ki. Az Ingatlan javakra elhelyezett és a könnyen folyóvá tehető tőkék közötti arány, 1857 ik évre nézve is kevés különbséggel épen úgy áll, mint állott 1856- ban, vagyis a kikölcsönzött tőkének 6/io része van ingatlanra Vio része pedig váltók, állam- és hitelpapírokra elhelyezve. Habár ezen mivelet — tekintve azt, hogy törvény által tiltva van betáblázott követelés után 5%-nél magasabb kamatot fogadni el, míg viszont a betett tőkék után az intézet 5% kamatot fizet — haszonhajtó nem lehetett , annyiban mégis figyelmet érdemel és meggyőződésem szerint a tisztelt közgyűlés méltánylatával fog találkozni, hogy ez után intézetünk a reálhitel emeléséhez jelentékeny arányban járult, és az adott kölcsön visszafizetéséhez kötött azon feltétel által, hogy az a kamaton fölül évenként fizetendő 3% százlékval letörlesztethessék, a birtokos osztálynak a visszafizetést lehetőleg megkönnyítette. Másrészt tagadni nem lehet, hogy ezen körülmény kapcsolatban a választóiog tagjainak a kikölcsönzés minden nemeinél, különösen pedig a váltók utalványozása körül követett óvatos és részrehajlatlan szigorral párosult eljárásával volt oka annak, hogy intézetünkre a közelebb lefolyt évben fölmerült általános pénzválságból eddig élő káros következmények nem háramoltak. Jelentem továbbá a tisztelt közgyűlésnek, mikép a forgalmi kimutatás és a mérlegnek megvizsgálásával az alapszabályok III. része 12-ik §-sa értelmében megbízott küldöttségnek a tisztelt közgyűlés elé teendő jelentéséből ki fog tűnni, hogy annak minden tételei a főkönyv számláival teljesen összehangzóknak találtattak, és hogy a fő- és minden egyéb számlakönyvek tisztán és rendesen vezettetnek. Ezen kimutatás szerint a múlt évi forgalom : 46,727 ft 17 krt jövedelmezett. A tiszta jövedelem fölötti,rendelkezés és az intézet érdekében teendő egyéb választmányi javaslatok, titoknok úr által a tisztelt közgyűlés elhatározása alá fognak terjesztetni. Jelentésemet azon kéréssel zárom be, méltóztassék a tisztelt közgyűlés az alapszabályok I. része 6-ik §-sa értelmében a tanácskozmány vezetésére kebeléből elnököt választani. Kelt Pesten 1858 martius 31. Hajós József, igazgató.“ Bécs, mart. 30 . A tegnapi nap kétszeresen nevezetes volt. A bástyák lerombolása ezernyi nézők előtt elkezdetett , és a hitelintézet második közgyűlését tartá. Miután ez utóbbi az egész év folytán nyújt anyagot a hirlapírói flaneuröknek , hálátlanság volna meg nem említeni közgyűlését, melyből végre megtudhatjuk, mi való volt a hírlapírók dicséretei s megrovásaiból ? A számszerinti kimutatás olvasóink előtt fekszik. A részvényesek nem igen elégedettek azon eredménynyel, hogy osztalékfölöslegben nem részesülendnek. Azonban a közérdekek szempontjából nem lehet némi elismeréssel, nem szólni ezen intézet 1857- diki tevékenységéről. Hogy e válságos évben a hitelintézet bukásokon nem vesztett többet, mint 62 ezer forintot, legyen bár érdem vagy szerencse, de mindenesetre figyelemre méltó körülmény,ha tekintetbe veszszük, hogy banküzlete ez évben 386 millió ft forgalmat képvisel. A váltó üzlet 57 millió ft; az árukrai előlegezések 64 millió ft forgalmat mutatnak ; a pénztár öszves számtétele 325 millió forint körül forog. E roppant számokban eléggé ki van fejezve az intézet fontossága az ipar és kereskedelemre nézve. Honnan van , hogy ily nagy műtétek daczára a tiszta nyeremény osztaléktöbbletet némád? (a fönnmaradt s a jövő évre átírt 225,000 ft nem nagy öszveg magában), nem akarjuk kutatni, csak azt hiszszük , hogy az intézet veszteségei közöl a fölhozott 62 ezer, és a birtokában levő iparpapírek árcsökkenéséből származó 1,361,318 ft deficit — nem a legnagyobbak. Azonban mint mondók , a részvényesek örülhetnek , hogy e nehézségekkel teljes évet nagyobb veszteség nélkül gázolta át az intézet. — Ami a közgyűlést illeti, az épen az érdekeket gerjesztő dolgokban kielégítetten hagyá a kíváncsiságot,s ami nyilvánosságra hozatott,az a nagy közönségre nézve érdekkel alig bír; például mily viszonyban áll a hitelintézet az új sorskölcsönnel? mily sikere volt vagy lehet ennek? erről hallgat a krónika,minthogy ezen ügylet nem tartozik a múlt év számadásaiba. Olvasónk megengedi, hogy igen czélszerű intézkedés mindig egy év után venni szemle alá az intézet működését, vagyis akkor, mikor már vagy tudva vannak úgy is, vagy elavultak s nem érdekelnek, mindenesetre pedig nem izgatják föl a szenvedélyeket. Ellenben mit érdekli a közönséget, hogy a Rothschild párt, egy jelöltjének tanácstaggá nem választatása által, vereséget szenvedett ? vagy hogy a Verwaltungsratb 20°/6-ra szabva volt előleges tantiémje 10%-ra, illetőleg 5-re szállíttatott le , ez a hivatalnokok közt lévén felosztandó?—mindezek az intézet családi ügyei,ezekről pedig azt tartjuk: il faut laver son linge en famille. A bíród. törvénylap utolsó száma (XI. db mart. 27) többi közt a Tiszaszabályozásra vonatkozó nagy fontosságú, a töltések , gátak, hidak biztosságára czélzó ministeri rendeletet tartalmaz, mely szerint áttöltésekre fölvigyázás végett felügyelők fognak fölállíttatni, kik mérnökök alá lesznek helyzve; a töltések megkárosítása vagy rontása a büntető törvények alá esik ; az áradat esetében teendők kimerítőleg adatnak elő, valamint a töltések sat. fönntartására vonatkozó teendők id. Beregmegye, mart. 25. Országutainkat akarom megismertetni, melyek vannak már olyan korban, hogy megérdemlik egyszer a megismertetést. Beregmegyében a most élők emlékezetére a múlt század végén Ugornyától Csarodáig mintegy 2, és Munkácstól Gátig mintegy 3 mértföldnyi hosszúságban készült az első csinált országút, melyet Lónyay László akkori első alispán építtetett. Ez időtől 1818-ig nem emlékeznek a most élők rendes országút-csinálásra. 1818-ban báró Perényi Zsigmond alispán a Gát és Csarodáig készítve volt utat összekötötte Beregszászon át egymással, a régi vonalrészeket is kijavíttatván, így lett a megyének Ugornyától egész Munkácsig vezető csinált útja. Ugyancsak b. Perényi készíttette 1819-ben a Beregszászról Ugocsába vivő utat egészen, a Munkácsról Ungvárra vivőt nagy részben, végre a Munkácsról Galicziába vezető vonalon is sok javításokat tett. Az utána következett alispánok többnyire csak mellékvonalakat készíttettek , de ezek, valamint a fővonalak is az elhanyagolásnál fogva csak ritkán voltak jó karban , akkor tudnillik csupán, mikor mezei utakat sem lehetett volna reájok panasz. 1852-ben kezdett az utakra az előbbenieknél több gond fordittatni. Ez időtől fogva Munkácstól Galiczia határszéléig vezető út egészen elkészült s kikavicsoltatott vagyis inkább köveztetett. Munkácstól Nyiresfalván, Ölyvösön keresztül vezettetett M.Szigetre egy mellékút,mely szintén ki van kövezve ; máskülönben a többi országutak is az egész megyében oly jó karba lettek helyezve, hogy most már útjainak jóságára nézve megyénk az ország akármely megyéjével bátran versenyez. Hanem mellékutainkkal még nem dicsekedhetünk. Névszerint a még régi időkben Nagy- Lónyától Beregszászig épített út máig sincs egészen készen, továbbá 1844-ben Gulácstól Tarpán keresztül Surányig Urai Pál alispán építtetett volna egy utágat, melyet mintegy 200 öl hoszszon már ki is köveztetett, de azóta abban maradt ; hasonló sorsban részesült a Beregszászról Ilosvának vezető vonal, valamint a Tisza-Ujlakról Salánkra vezető út is ; — Bene és Tisza-Ujlak közt egy mellékág vezet Orosziba; még ez minden beregmegyei mellékutak közt legjobb karban van . Szintén Tisza-Újlak és Bene közt egymás út meg Csetfalvára vezet, — ennek porondozása elkopott; a múlt évben készült végre a muzsaji hegy szögétől Gecsébe egy vonal, hanem ez először oly keskenyre kezdetett, hogy rajta két kocsi egymás mellett meg nem fér, minélfogva mielőtt kikövecseztetéséhez fognának, szükségességön az alapot kiszélesíteni. Ennyi, mit országainkról mondhatok, s ismertetés okáért mondandónak véltem. NAPI HIREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, ápril 1. * A pesti cs. k. kath. egyetem hittani kara múlt évi martiusban néhai Horváth kalocsai kanonok alapítványa értelmében pályázást hirdetett egy kézi könyvre, mely a hit és történet alapján a g. n. egyesülteknek a r. katholika anyaszentegyházzali egyesülését fejtegesse; mely pályakérdésre Józsefnapig négy mű érkezvén be, azok mart. 27-kén bírálatra kiadattak. A jövő évben nem fogván uj kérdés kitüzetni, az alapítvány értelmében a már kiadott magyar hittani művekből fog egy jutalomra kiszemeltetni. Noha e műveket a bírálók már ismerik és többnyire bírják, de a szerzők mégis fölkéretnek illető műveik egy példányának beküldésére. .. Tegnap a déli órákban a festészeti akadémiát gyámolitó társaság részéről egy több tagból álló küldöttség Kubinyi Ágoston cs. kir. kamarás ur vezérlete mellett Karácsonyi Guido urnál tisztelkedett, tudtul adván e társulat elnöki székére való megválasztatását. A derék hazafi lelkes szavakkal megköteené a benne helyzeti bizalmat, megígérvén, hogy minden igyekezetét arra fordítandja, miszerint e művészi tanoda, valamint általában a művészet hazánkban emelkedjék. A küldöttség vezére mint egyszersmind a nemzeti múzeum igazgatója két a küldöttségben jelenlevő múzeumi hivatalnokkal megköszönő egyúttal K. urnák a múzeumi könyvtárra tett 2000 pftnyi alapítványát. * A pesti takarékpénztáregylet tegnapi közgyűlésén az intézet egyetem utczai házának fölépítését elhatározta. Ez építmény által egy újabb díszszel lesz gazdagabb belvárosunk.g. A budapesti hangászegyleti zenede tegnap tartott közgyűlésének főbb tárgyai voltak : felolvasása Karácsonyi Guido úr alapítványi levelének, melynél fogva (mint már tegnap említek) e nemes honfi a szavalati tanszék fölállítására 5000 pfttal járult; az alapszabályoknak módosítása; bemutatása Bach János Sebestyén munkái VI. és VH. kötetének, melyek, valamint az előbbi kötetek, a magas cs. k. ministerium részéről küldettek a zenedének ; a számadások előterjesztése, melyek szerint a bevétel a múlt évben 4979 , a kiadások 4614 ftot tettek, minélfogva 365 ft fölösleg maradt. A jelen-