Budapesti Hírlap, 1858. július (147-173. szám)

1858-07-01 / 147. szám

Pest, Csütörtök 147. Megjelenik e lap, vasárnap éa ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj: Vidékre: félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Mely­ben: fél évre 8 frt, évnegyedre: 4 frt, — A hirdetések ötször hasábzott sorának egyszeri beiktatásáért 0 kr, többszöriért pedig 4 kr szá- mittatik. —- Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 1-sö sz. a. 2-ik emeleten. BUDAPESTI sz. | | Julius 1.1858. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-utoza 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hiva­talhoz utasitandók. Kiadó hivatal van : Egyetem-otciában, 2-ik szám alatt, földszint. TARTALOM’: HIVATALOS RÉSZ NEMHIVATAÍ.OS RÉSZ. Politikai napiszemle. IVémely úrbéri zálogos jogügyek. Levelezések: Bécs- (Orosz igények, el­leniében Oroszország pénzviszonyaival.) Buda. (Vizszabályozást tárgyában.) i Napihirek és események. — Iskolai figyelmezteté s.—T árgyaiási terem. (Folytatás.) KUlföld:Anglia. (Parliamenti tárgyalások. Közhangulat.)F rancziaorszá g.(Az értekezlet. Vegyesek.)N émetors zág. (Dán államférfiak Frankfurtban. )0 r o sz­ór s z á g. (Csapatöszpontositá | ok Len­gyelországban.) Törökország. (Boszniai és herczegovinai tudósítások. Tötök csapa erősít sek. Az orosz conaul Trebinjében) Táviratitudósítások. — Színházi előadások. — Börze. — Met e- reologiaiészlelete k. < — D u- n a v i z a 11 ás. Tárcza. (Magyar ii odaírni termékek : Bő­sz é 1 y e k. irta Bajza Lenke. stb. HIVATALOS RÉSZ. ö cs. kir. Apostoli Felséges boldogult herczeg Schwarzenberg Károly táborszer­nagy özvegyéhez a kővetkező legmagasb kézira­tot méltöztatott kibocsátani: „Kedves Schwarzenberg herczegnő! Mély fáj­dalommal tölt el a tudósítás ön férjének, híres „neve harczban úgy mint békében egyaránt méltó „viselőjének kimultárél.Azon személyes részvétet, „melyet Én ön pótolhatlan veszteségének szente­llek, azö lelki nemességének emlékezetében had* „seregem úgy mint azon ország lakosai osztani „fogják , melyben ö több évek során át összes „személyes érdekeinek-hálratevése mellett áldás- „dnsan működött. — Vajha a Személyem és a hon „körüli érdemeinek elismerése ön méltó bánatát „némileg enyhítse.“ Laxenburg, jnnins 26. 1858.; Ferencz József, s. k. Ö cs. kir. Apostoli Felsége f. é. jnnins 20-i legfelsőbb határozata által rokona Albert Főherczeg lovassági tábornok , Főkormán} zó és parancsnokié tábornoknak Magyarországban, a neki adott nasBan berczegi arany oroszlány házi rend nagy keresztjének elfogadása és viselésére legkegyelmesebben engedélyt adni méltóztatott. ö cs. kir. Apostoli Felsége f. év jnnins 17-ki legfelsőbb határozata által Berti Józsefet, a philippopoli cs. alcononlság vezetőjét ideigle­nes alconsullá ngyanott legkegyelmesebben ki­nevezni méltóztatott. ó cs. kir. Apostoli Felsége f. évi jnn. 23-ki legfelsőbb határozata által gróf Nugent Láváit a cs. kir. theresianumi academia növen­dékét , cs. kir. nemes apróddá legkegyelmeseb- ben kinevezni méltóztatott. Ó cs. kir. Apostoli Felsége f. évi jnn. 24-ki legfelsőbb határozata által Sp é c z József nagyváradi orsz. főtörvényszéki tanácsosnak ál­landó nyugalomba helyeztetését a sokévi sikeres szolgálatával! legmagasb megelégedés kifejezése mellett legkegyelmesebben jóváhagyni méltóz­tatott. A belügyminister egyetértésben az igazságügy- ministerrel, Bienert Lajos szolgabiró-hivatali segédet szolgabiróvá a pozsonyi közigazgatási te­rületen kinevezte. A magyarországi cs. kir. Fökormány Kout- s o h i t z Lajos építész gyakornokot a magyarorszá­gi építészeti hatóságok építészeti növendékévé kine­vezte. A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osz­tály J á s z y Antal ideiglenes III. osztályú adó- számvevőségi segédet ugyanazon minőségben végle­gesen megerősítette. F. é. jnn. 21-én a bndai cs. k. egyetemi nyomdá­ban az országos kormánylap első osztályának XV. is második osztályának X. darabja mind német egyes mind összes kettős kiadásokban megjelent és szétkttldetett. A XV. darab tartalma; 78. Bzám. A pénzügyi ministeriumnak 1858. máj. 1-jén kelt kibocsátv&nya, kiható minden koronaor- Bzágokra, a katonai határőrséget kivéve, a pénzügyi hatóságok hatáskörének kiterjesztése iránt jövedéki büntető ügyekben. 79. sz. A kereskedelmi ministeriumnak 1858. máj. 2-kán kelt rendelete, kiható minden koronaorszá­gokra, a Lloydhajókkal külföldi kikötőkbe szállí­tott szekérpostaküldeményeknek tengeri veszélyek elleni biztosítása tárgyában. 80. sz Az igazságügyi ministeriumnak 1858. máj. 5-kén kelt rendelete, kiható Alsó- és Felső-Anstri- ára, Salzburg, Steierország, Karantén, Krajna, Gör* b Gradiska és Isztriára, Tirol és Vorarlbergre, Cseh-, Morvaországra, Felső- és Alsó-Sléziára, melylyel az 1850. november 16-kán kelt ministeri rendelet 14 §. részleg megváltoztatik. 81. sz. A pénzügyi ministerinmnak 1858. májns 14-én kelt kibocsátványa, melylyel elhatároztatik, hogy a gyüjtőpénztárak ügyleteivel is megbízott kö niggrützi, znaimi, tescheni, przemysli, tarnopoli, brucki, cillii, steyeri II. osztálya fövámhivatalok jövendőre : „Gyüjtöpénztár s egyszersmind H. osz­tályú fővámhivatal“ nevezetet; a pénzügyi járási pénztárkép működő kassai II. osztályú fővámhivatal pedig; „Pénzügyi járási pénztár s egyszersmind 11. osztályú fővámhivatal“ nevezetet viselendnek. 82. sz. Az igazságügyi ministerinmnak 1858. májns 19 kén kelt rendelete, kiható minden korona­országokra, a katonai határőrséget kivéve, mely ál­tal az 1852. május 27 kén kelt büntető törvény 249. §. akkép értelmeztetik, hogy a kiutasítás azon helyből, hová az elítélendő egyén törvényesen tartó zik, büntetésül-nem szabathatik. 83. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1858. május 23-kán kelt rendelete, kiható minden korona- országokra, a katonai határőrséget kivéve, mely ál­tal, az 1658. május 19 kén kelt legfelsőbb határoz- vány folytán, a fogva levő vádlottak büntetési ide-' jének kezdetpontját tárgyazó törvényes szabályok értelmeztetnek. A X. darab tartalma. 15. sz. Hirdetés a cs. k. helytartóság sopronyi osztályától 1858. april 8-káról, melylyel a soproni országos főtörvényszék körületébeni jegyzők szék helyei köztndomásra adatnak. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, junius 30. 44 (Politikai napi-szemle.) Belginm fővá­rosában, Brü88elbeD, két nagy politikai lap je­lenik meg franczia nyelven, mely világlap­nak mondja magát s annyiban meg is érdemli e nevet,a mennyiben az egész világon levelezői s ol­vasói vannak. Mióta a francziaországi sajt'jelen­tőssége 30 fokkal zérus alásülyedt, e két lap ké­pezi a politikai újdonságok majdnem egyedüli forrását, hanem azért mégis nagy különbség van a két lap közt; az egyik — az „Indépen- dance beige“ — tömérdek olvasóval birván a világ minden zugában, ez által képessé tétetik, nevének megfelelve, függetlenségét megőrizni s szükség esetén még igen hatalmas urak haragja ellen is daczolni. A lap azonban, minden függet­lensége mellett, jó belga érzelmű is s igy nem tud némi megindulás nélkül beszélni, valahány­szor az Orléans családra kerül a szó. Ezt Páris- ban mindig rósz néven vették, s mintán a szabad­elvű „Indépendance“ a jan. 14. utáni franczia politikát is határozottan roszalta, Francziaor- szágbél kitiltották és csak most van róla szó, hogy az uj franczia belügyminister ismét be akarja bocsátani. Annyi mindamellett bizo­nyos, hogy az „Indépendance“ Páriában nem tartozik a sajtóbeli „personae gratae“ sorá­ba. — A másik lap, melyet fölösleges megne­vezni, oroBZ pénzen alapittatott s miután Sz.-Pé- tervár és Páris közt oly gyöngéd barátság fonó­dott, a franczia kormány is közlönyül kezdte használni az orosz lapot, sőt azt mondják, hogy az „Indépendance“ csak azért tiltatott ki Fran- cziaországból, bogy a brüsseli orosz közlöny több tért nyerjen a franczia közönségben. Szükségesnek tartottuk e viszonyokat taglal- gatni, hogy az olvasó tndja, honnan van az, hogy a mi lapjaink — melyek többnyire a belgákból merítik újdonságaikat — ma valamely hirt hoz­nak, melyet holnap ismét meg kell czáfolniok. Az „Indépendance“ t. i. legtöbb politikai újdon­ságot hoz, s ezek közé természetesen helylyel közzel egyegy alaptalan is becsúszhat, de van­nak alaposak is, melyeknek csak az a hibájok, hogy közzététetésük Francziaországban nem tet­szik. Az újdonságok e két nemének aztán ne­kiesik a brüsseli orosz lap, s ha részrehajlatla- nok akarunk lenni, e „helyreigazításokat“ tudo­másul kell vennünk, mindazáltal a viszonyok földerítése által ujj mutatást adván az olvasónak ily czáfolatok értékének megítélésére. Ekként valótlannakmondjaazoroszérzelmülap először azt, hogy a párisi conferentia télig vagy épen jövö tavaszig fogna ülésezni. Ez — miként olvasóink tudják — soha nem volt egyéb ártat­lan éleznél, — egy kis tüszurás, melyet bizony kár ágynlövésekkel viszonozni. Másodszor va­lótlan, hogy Espinasse tábornok a porta főnök­sége alatt álló keresztény tartományokba fog küldetni ; már ezen czáfolat egy kicsinyt gyanús, az „Indépendance“ talán csak n a- gyon korán beszélt e tervről. Harmad­szor valótlan, hogy Pélissier tábornok a cher- bourgi ünnepélyen jelen leend; már pedig az illető tudósítás veleje nem abban volt ke­resendő, hogy a malakoffi herczeg Cherbourgba jő, hanem abban, ho;;y Londont elhagyja; erről azonban a czáfolat nem tesz említést! Pelissier tábornok ezalatt, miként tudjuk, Mal­mesbury lordti 1 a Begina Coeli ügyében tett nj i- latkozatokra nézve felvilágosítást kívánt. Ezek természetesen a legkielégitőbb módon megadat­tak ; az angol külügyminister sajnálta, ha szavai netalán félreértettek volna s bozzátevé, miszerint nem volt szándéka, Francziaországnt megsérteni. Ismeretes mintája minden ily es „felvilágosítás­nak“, melylyel — miként a német mondja — a bandát mossák, a nélkül, hogy megvizesitenék. A franczia félhivatalos lapok azért mégis egyre le­rántják Angliát, s mióta Napoleon herczeg minis- terró lett, a szabadelvű lapok is ugyanezen hú­ron pendülnek. A conferentia folytatása lépést tart a Monte­negro körüli tanácakozmánynyal, azaz mind a kettőről — semmit sem hallani. Ez alatt az Eylau az adriai tengerről haza tért s az Algésiras nem Bokára hasonlót fog tenni, a miből azonban nem következik , hogy Francziaország a „tengeri de- jponstratio“-ról lemondott, hanem Jurien de la Gráviére a Cherbourg! parádén a maga hajóival a harmadik tengerhadi csapatot fogja képezni s azért hivatott haza; az Eylau helyébe az (52 ágyús) „Impétncuse“ lépett 8 az „Algésiras“ is más fregát által fog pótoltatni, ha — az au8triai kormány ez ellen kifogást nem találna tenni. Cavour gróf, ki Nápolytól a Cagliari ügyében kárpótlást akart kívánni, ez iránt Anglia vélemé­nyét kikérte magának; az angol kabinet, miként biztosan halljuk, semmit sem felelt és — ez is felelet; — ngy hiszszük, hogy ezzel a kárpótlási kérdés a legrövidebb utón meg van oldva ! Némely úrbéri zálogos jogügyek. •J- Nem tudom, hogy a sik alföldön, hol álta­lában mind jogi mind tulajdoni viszonyaink igen egyszerűek b átlátszók, fordulnak-e elő hasonló esetek a zálogos jogviszonyokra nézve is, mint a felföldön, különösen a kárpáti megyékben ? Any- nyi bizonyos, hogy az alföldön, ha fordulnak is elő oly esetek, milyekröl szólandó vagyok, azok ott ritkábbak, de a jogi megoldásra nézve ép ez okból nem kevésbbé nehezek mint a felföldi me­gyékben. Ugyanis, mind e birtokrendezéseknél, mind a végleges telekkönyvezéseknél igen gyak­ran tapasztaljak, hogy főleg a pórnép, mintha mit sem tudna az 1852. nov. 29 bi cs. k. nyilt- parancsról, szántóföldjeit s rétjeit, sőt sokszor egész telki állomán) át egy pár száz forintnyi ősz- szeg kamat fejében, részint határozott részint ha­tározatlan időre zálogba veti, s zálogba vetette különösen 1853 máj. t-je után, s azokat jelenleg Bem bírja. Megindittatván pedig a tagosítás, a zálogbirtokos ugyancsak a tnlajdonos nyilvános ! beléegyezésével azt sürgeti, hogy mintán az ily birtokok kiváltva nincsenek , tehát a kihasítá- j sok alkalmával az ö birtoktagjához csatoltassa- nak ? Kérdés már most: törvényes kivánság-e ez 8 lehetséges vagy szabados-e tenni? Én e kérdésre nézve igy vélekedem. Vannak esetek, midőn némely zálogos viszony még az 1853. máj. előtti időkben keletkezett 8 hogy né­mely ily viszonyokon alapnlt zálogbirtokokat az ősiségi nyiltparaucs kedvezményeinél fogva az 1853. máj. 1-töl számítandó egy évi záros batár­idő alatt ki is lehetett volna váltani, de az illető tnlajdonoB ezen kiváltást elmulasztotta. Ha tehát a birtokrendezési előmunkálatok alkalmával s főleg a birtokállományok kimutatásánál a zálog­birtokos kimutatja, vagy a bíróság kinyomozta, miszerint az ily zálogbirtokok iránti kiváltási jog már elenyészett : az ily kiválólag nemesi zálog­birtokokat, habár több kisebb parcellákból áll­nak is, a jelenlegi zálogbirtokos tagjához lehet kapcsolni s kimetszetni. Ellenben pedig : ha úr­béri állományok zálogosittattak el, s történt lé­gyen az elzálogosítás még 1853. előtt, de teszem, hogy a kiváltás határideje még el nem telt, — vagy ha kitelt is, de a tnlajdonos elmulasztván a kiváltást, a mostani birtokos ezen mulasztást kellőleg s legyőzöleg nem képes igazolni : véle­ményem szerint az ily úrbéri állományokat senki birtokához sem Bzabad csatolni, hanem azokat, bármily elszórt állapotban voltak is rendezés előtt, tagosítások alkalmával külön s egy telki állományba kell kimetszeni. Ezt tartom pedig törvéüyesuek nem csak akkor, midőn egyik volt jobbágy bir ily zálogos telket vagy telekrészt a másikt' 1; hanem még inkább akkor, midőn va­lamely nemes közbirtokos, s főleg 1853. óta szerzett úrbéri zálogos birtokrészéről van szó. Indokaim következők : Kendezések és tagosítások alkalmával szigorn kötelességük a bíróságoknak, miszerint a telkes jobbágyok és úrbéri zsellérek birtokilletősége szorosan megbatároztassék , kimutattassék s megállapittassék, végre pedig, hogy már a ren­dezési tervben összefoglaltassanak. Ezen meg- kérlelbetetlen elvnek s kötelességnek különösen szem előtt kell tartatni most, midőn a birtokok tagosítása nem CBak egy nagyszerű nemzetgaz- dászati kérdés megoldásával van összekapcsolva, hanem egyszersmind azzal, hogy a hűbéri tulaj­donjogi érdekek, s ezek minősége s mennyisége is véglegesen tisztába hozassanak, a mi nél­kül szabályozás és tagosítás nem is képzelhető. E kötelesség pedig annyival inkább szentebb most, mert már az eredeti, s jelenleg irányul szolgáló urbérszabályozásoknál is megtartatott. A birtokok és telki állományok kihasítása ugyanis már az első szabályozásoknál abkép foganatosíttatott, hogy nem csak az úrbéri ille­tőségek kiadatlak, hanem az urbértelki állomá­nyok , ha csak a körülmények s helyviszonyok eugedék, egy tagban adattak ki s külön határ­jegyek közé szorittattak, természetesen azért, mivel a rendbeszedés főczélja az, miszerint a jobbágyok törvényes telekilletménye csorbát ne szenvedjen, hogy az a földesúri s egyéb birto­koktól fölismerhető legyen, s hogy végre: a gaz­dálkodási érdekeknek is megfeleljen , a mi a tényleges összesítés nélkül elérhető egyáltalá­ban nem volna. Azon ellenvetés tehát, hogy némely zálogba vetett telpk vagy úrbéri birtokrészre nézve a kivál­tás határideje már elenyészett, előttem semmi jogalappal nem bir, s azt a nemesi birtokokhoz csatolni nem szabad; mert amaz állományok úrbéri természetüket nem vesztették el, s igy az allodiumokkal összezavarni teljességgel nem le­het. Annál kevésbbé tartom egyszersmind törvé­nyesnek s szabadosnak azt, ha valaki, legyen bár volt földesur vagy jobbágy, az 1853. óta szerzett úrbéri zálogbirtokokat akarná saját al- lodinmához vagy úrbéri állományaihoz csatol- tatni. Az ily zálogok ngyanis már magúkban ér­vénytelenek ; mert írva van az ősiségi patens 19-dik § sában : hogy az eddigelé szokásban volt zálogszerződések, a fekvő javak időleges adásvevései (contractnspignoratitii), a visszavál­tási jog világos vagy hallgatag fönntartása avvagy azon föltétel mellett, hogy a hitelezőknek a ka­matok mellett az elzálogosított jószág haszon­vétele engedtessék át, ha ezek az általános pol­gári törvénykönyv hatályba lépte után köttettek: jogérvénytelenek. Egyébiránt, világosan ellenmond az ily igé­nyeknek az 183Vb; IV. s V-dik t. czikk is, mely határozottan tiltja a jobbágyi telkek eldarabo- lását, s mely áldásos törvényt, minthogy még most is hatályban áll, valamint a bíróságoknak ngy a feleknek sem lehet ignorálni. Nem tar­tom vé re az ily birtokösszekapcsolásokat meg- engedbetőknek még azon esetben sem, ha azo­kat a felek kölcsönös n.egegyezés ntján kíván­nák is; mert a felek önkénytes tett által, agrár vi­szonyaink jelen rendezése alatt az uralkodó jog­elvek alól magukat nem emancipálhatják, — s mert az ily tények a tulajdoni jog nálunk fönn­álló összes rendszerét összezavarnák. Miért is fö­lötte kívánatosnak tartom : vajha, mikor a bí­róságok a birtokállomány kimutatására vonat­kozó előmunkálatokban eljárnak : szigorn figye­lem lenne az ily körülményekre, s utasíttatná- nak különösen a munkálkodó mérnökök,, hogy főleg a birtokok egyénies fölmérése sa te­lek- vagyis földkönyv elkészítése alkalmával^ aíálpgos úrbéri birtokviszonyokra s azok kije­lölésére kiváló gondot fordítsanak. Bécs , jun 28. A (Orosz igények elleutétbenOrosz- ország pénzviszonyaival.) A minap egy péter vári hivatalos lap, mint olvasóink tűd;

Next

/
Thumbnails
Contents