Budapesti Hírlap, 1858. július (147-173. szám)

1858-07-01 / 147. szám

Czátról, mint szoktak az oroszok Jáidon Németországról szólnak, egy kegyes pro­tection fölolvasást tartott a német szövetségnek. E hangot nem lehet az orosz publicistáknak rosz néven venni; ők Németország irányában abban nőttek föl, hisz még nincs félszázada, midőn egy orosz czár német államférfiak által egy em­lékiratot készíttetett magának, Németország újjá­szervezéséről. Mint egy arfi, ki aristokratikus modorban neveltetett föl, megtartja azt, habár véletlenül vagyoni állapota időközben a népies színvonalra is alászállt , úgy az orosz publicis­ták is folytatják vagy legalább szenvelgik azon felségies modort, mely a keleti háború előtt igen természetes volt. Akkor egész Európa oly nagy hiedelemmel volt Oroszország erejéről, hogy en­nek szabad volt az „arbiter“ szerepét játszani s tette ezt néha oly modorban is, melynek eltű­rése nem épen hizelgő volt Európára nézve. Azonban mindennek van határa , s a korsó addig megyen a kútra , mig eltörik. E kri­tik­us átmeneti időpontot képezi a keleti há­ború , melynek befejezője óta Oroszország kisebb nagyobb diplomatiai sikert aratott ugyan, de még korántsem ért el a siker szón­­o­kára, hol protectori igényei egyebet idézhetné­nek elő a mosolynál. Ugyanis szint azon hiva­talos lapok, melyek oly méltósággal lépnek föl az európai közügyekbeni igényekkel, arról is értesítenek, hogy Oroszország, melynek ezüst­­arany készletéről, tartalékáról az orosz-török háború kezdetekor, oly mesés hírek kerin­gettek, a háború előidézte financz bonyodal­makban még mélyen benne van. így értesít a hivatalos Bz.-pétervári lap, hogy a napokban 240 millió frank papírpénz égettetett el és teszi hozzá örvendező hangnyomattal : „ezen öszzegtől megkönnyíttetett a forgalom a­nélkül, hogy a kormány bel vagy kül­kölcsönhöz folya­modott volna.“ — Ha átgondoljuk nem azt, a­mit a ki valós lap mond, hanem a­mit e­­­h­a­ll­ga­t : például elhallgatja, hogy még mennyire megy azon összeg papírpénz, melyet el kell égetni, míg a bank kész fizetését fölveheti ? és azt, hogy kül­kölcsön azon egy terű okból nem foganatosíttatott, mert nem volt lehető? a belkölcsön pedig azért, mert oly primitív gazdászati fokon álló ország mint Oroszország, valami nevezetes összeget belkölcsön útján elő sem teremthet , mutatták ezt a nemesek „ön­­kénytes adakozásaiból“ , egyéb önkénytes kényszerek utjáni pénzgyűjtések csekély eredmé­nyei : ezt átgondolva azon következtetésre ju­tunk, hogy az orosz hivatalos lapok nagy hangja nincs arányban az állam tettleges viszonyaival. Ezt nem kell szem elől téveszteni azoknak, kik egy orosz-franczia szövetség lehetőségét valódi rémnek akarják tartatni, holott csak agyrém. Különben az ipar és kereskedés tespedése, mely egész Európában panasz tárgya , s nálunk az eddig még mindig eléggé magas s így ártat­lan vámszabványnak tulajdonittatik,Orosz­országban is nyilvánul; a ki és bevitel 1858-ban tetemesen alábbszállt a múlt évhez képest, csak­nem felével, péld.­gyapot behozatott Kronstadt utján 1857 májusig 611 ezer mázsa, mig ez év­ben ugyanazon időben 380 ezer. Hasonló arány­ban egyéb áruk is, még nagyobb arányban csök­kent a kivitel. Miért is a külföldi váltók kelet­ára annyira felszökkent, azaz: az érczpénz szük­sége annyira érezhető len, miszerint az e jelenés okadatolása iránt zavarba jött hirlapírók még a nyári saisont is okozzák, mint a­melyben az igaz­i tömérdek orosz utazik külföldre, mindnyája egy egy jó adag érczpénzt vivén ki magával külföldi papír alakjában. De hát nem utazik-e tömérdek angol is külföldön ? s jut-e eszébe valakinek Angliában e csekélységnek befolyásáról a papírkelet árára egyetlen szócs­kát is vesztegetni ? Icé Buda, jún. 22. ! A „Budapesti Hírlapnak” m­ég máj. 26 iki szá­mában egy jászberényi lvélből olvasom, hogy a Zagyva szabályozás ismét oly élénken van emle­getve , miszerint annak létesü­lése csakugyan re­mélhető , s a kezdeményt valószínűleg Jászberény teendi a Csincsaág eltöltésével. Illik is valóban, hogy a jász-kun főváros erélyesen síkra lépjen az egyetemes jászság az őt közvetlenül érintő egyetlenegy nagyobbacska vizének szabályozá­sában, s ne nézze behunyt szemmel Jász-Kisér dicséretes küzdését a vizek ellen; különösen pe­dig illik, hogy a Csinosát ne tűrje tovább a város közepén légrontó­s undokító nádbozótjával. A Csinosát köztudomás szerint a malomgát ál­lította elő. Régen ki van mondva az ítélet, hogy a szabályozást legelsőben is az e gátat szük­­séglő malom lerombolásán kell kezdeni. Telje­sítve van e már az, nem tudom, mert több ideje, hogy nem voltam Jász-Berényben, és sajnálom, hogy a szabályozást megpendítő levél e malom­ról nem emlékezik. Minden malomgát a lassú fo­lyású folyamok mellett átka a mellette fekvő vi­déknek. Azért él vele kíméletlenül, s a malom­mal, mely azt szükségessé teszi. Jászberény­nek nem lassú , vizapályban sokszor szenvedő víz-, hanem folytonosan munkaképes gőzmalomra van szüksége. A múlt őszszel s ez idén is uralkodó szárazság megtanított bennünket legközelebbről, hogy­ mit várhatunk a vízi malmoktól; minden­esetre több jót, mint a ló kínzó szárazmalmoktól, de a legnagyobb szükségben kisegítést soha ; s ez mérlegezi azt is, hogy mennyit lehet miatta és tanácsos eltűrni. Hanem miután mostanában dicséretesen több figyelem kezd fordulni vizeink felé, szóljunk arról, mi okozza azt, hogy vizeink, mihelyt síkra érnek, azonnal eliszaposodnak s medrük fölöt­tébb elkanyargósodik ? Azt mondjuk,ennek oka a csekély esésy lassú folyás. Nincs egészen igazságunk, mert az elka­­nyargósodást s eliszaposodást legnagyobb mér­tékben nagy esőzések és áradások után látjuk előállani, mikor a víznek elég sebessége van. Hanem fő ok először, hogy folyamaink mellől az ültetvényeket kipusztítottuk, a­nélkül , hogy utánnövesztésükről gondoskodtunk volna. Ez azt okozza, hogy esőzések alkalmával a partokon, összegyülekező víz mindenütt szabadon mossa a földet a mederbe, mert a mely víztömeg egykor a levelek alatt és gyökerek közt lassan szűrő­dött át, az most fölülről akadálytalanul rohan le. Második ok, mert hol még ültetvények van­nak is a partokon, azokra nincs szükséges gond fordítva s a kimosatás által vízbe dúlt törzsökök szülői legtöbb kanyarulatoknak. Minden vízbe dűlt törzsök mintegy sarkantyút ad a víznek, mely azt más oldalra löki át; mi által a folyam sodra megváltozván, az átvető oldalon rendetlen iszaplerakodás, a másik erőt szenvedőn partel­­hordás történik, honnan az ütköző víz ismét el­lenkező oldalra lőhetvén vissza, így eszközöl egy kis sarkantyú száz meg száz kisebb nagyobb csavarulatot. Kisebb folyamainknak egyenes árkot ásni a síkon nem oly nagy feladat, mint azt sokan képzelik; eltalált libellálás által nagy részben maga a víz által lehet azt végrehajtatni, hanem a gondos fönntartás azután a főteendő. Gondos ügyelet és kezelés által pedig minden új meder­ásás nélkül is, sok hely­en ki lehet a szabályo­zást vinni, t. i. először, ha a partoknak fákkal gondos beültetését teljesítjük, azután pedig arra ügyelünk, hogy a meder szélén az egyenes fo­lyást megzavaró legkisebb sarkantyú se álljon soha elő. Ezzel arra akartam a közfigyelmet fölhívni, hogy apróbb vizeink, folyamaink szabályozásá­nál tartsuk első kelléknek az ültetvényezést, s a parti ültetvények gondos ápolását. TÁROZA: Magyar irodalmi termékek. Beszélgete. Irta Bajza Lenke. Pest, Heckenast Gusztáv, 1858. Nyomatott Länderer és Heckenast­­nál. 8-rét. Első kötet: „A Különcz“ 171 lap Második kötet: „Az eskü“ 184 lap. A két kötet ára 2 frt 30 kr. I. Nem irigyeltük meg t. barátunk Gyulai Pál sorsát, kire azóta, hogy a nőirók ellen itt, a ne­heztelés, a megrovás zápora hull; se azon la­pokat nem óhajtjuk magunk ellen zúdítani, me­lyek lovagiasságot találnak a nőirók gyarlósá­gainak elleplezésében, de a székely Frauenlob Dózsa barátunkkal sem kívánunk összetűzni, ki Bajza Lenke beszélyeit nem irodalmi szempont­ból ítélte meg. Mindezt nem akarjuk, nem óhajt­juk. És mégis írunk, írunk, mert bár szeretjük Plátót, szeretjük Aristotelest, de még­is jobban szeretjük irodalmunk ügyét, mert férfias köte­lességet akarunk teljesíteni Bajza Lenke irányá­ban, baráti szolgálatot tenni neki, ki szolgála­tunkra méltán igényt tarthat. De van-e erre neki szüksége? Igen, van. A t. szerzőnő művének nemcsak megjelenendését mint valamely időszakot teremtő művet előre hirdet­ik az inseratum­ és az újságírók, hanem annak megjelentét is, mint valamely rendkívüli tüne­ményt megénekelé egy irodalmi tekintély, azon lelkesült versében, melyben következő sorok is olvashatók: „Innét a hév, mely felhőlepleit Az életnek viharfénynyel süti.“ E sorok, az igaz, kissé ködösek, de az oly fia­tal írónő mint t. szerzőnőnk nincs-e kitéve azon veszélynek, hogy ép az ily sorok mysticismusá­­­­ban keresse igazoltatását önérzetének, életnéze­teinek ! Nem kötelessége-e a jóakaratnak figyel­meztetni a t. szerzőnőt , hogy nem minden hév igazolható, mely „felhőlepleit az életnek vi­harfénynyel süti ?“ Igen, a figyelmeztetés annál szükségesebb, mentül igazabb az, hogy a t. szer­zőnő nem esnék beszámítás alá, ha azon írói te­kintély magasztalását a „különcz“ és az „es­­ett“be­lerakott életnézet és az azokban nyilat­kozó szenvedély igazolásául venné s azon után haladna tovább, melyet irói hevének azon barát tűzött ki, ki mint a magyar irodalom kéziköny­vének szerkesztője, minden prózairót s igy a beszélyirókat is ismeri Fáy Andrástól egész Abonyiig és Balázs Sándorig. De mi nem óhajtjuk, hogy Bajza Lenke ez irányban haladjon, hogy elénk ezentúl is ily be­teges, megfoghatatlan s nem költői alakokat ve­zessen, minek beszélyeinek hősei. Előrebocsátjuk, hogy mi nem a kritika jogos igényeinek szempontjából ítéljük meg a fiatal írónő alakjait. Ha úgynevezett beszélyeinek jel­lemei hibásak, nem tökéletesek, ezt nem az írói tehetségnek, mint inkább annak kívánjuk be­tudni, hogy a t. szerzőnő alakjait nem az élet­teli érintkezésből, tapasztalatból vonhatta el, hogy tanulmányra még ideje sem volt; s ha jel­­lemeiben kevés vagy semmi élethű­ség nincs, ha az alapgondolatnak a jellemzés nem felel meg, ezt az abstractio hiányának kell tulajdonítanunk. Miután azonban azt tapasztaljuk, hogy a t. szer­zőnő a jellemzésre, a jellemek analysisére sok hajlandósággal bír, hogy művei mintegy drámai elemmel bírnak, a­mennyiben a szerzőnő a tör­ténetet a jellemekből kívánja kifejteni, köteles­ségünknek kell tartanunk a­­ szerzőnőt e jelle­mek hiányaira, valószirűtlenségére, a jellemzés gyarlóságaira, következetlenségére figyelmez­tetni. A t. szerzőnő bizonyos életnézetet képezett magának, midőn jellemeit megteremtő s ez élet­nézet keretébe alkalmazá­se alakjait, bizony­os szenvedélyekkel ruházta föl ez alakokat, mik­nek indokolása erős lélektani alapot igényel. De a­z. írónő azon helyes inductióra, mi nélkül he­lyes jellemzés nem lehetséges, és mit csak az élet és emberekkeli érintkezés, hosszas tanul­mány szerezhet meg, helyzeténél és ifjú korá­nál fogva sem juthat. A magasztalók sorából hadd váljék ki tehát egy őszinte barát, ki e mű­vek hiányaira figyelmeztesse a­z. írónőt, kinek hivatottsága felől már ez elbeszélések után sem lehet kétségünk. A „Különcz” (gróf Almay Henrik, 26 éves), nem különcz, e nem egyike azon hóbortosoknak, kiknek különczködéset mulattatnak, se nem azon fiúk egyike, kik kiváló életmódjok vagy magukra öltött tulajdonok által föltűnni kíván­nak s minden cselekedetük öntudatosan történik. Gróf Almay többi kortársától csak abban külön­bözik, hogy társaságban mindig az emberek, a világ ellen panaszkodik, majd gyűlöletét, majd megvetését fejezi ki irányukban, hogy megkü­lönbözteti a sorsot a végzettől (5. 6. lap) (mi philosophiának gyönge, a különö­ség indo­kolásának gyermekei), hogy életuntnak mutatja magát, életmódja azonban egy cseppet sem el­térő a többi társétól, még haját is fürtözteti a nagyon confinens hajfodrász által. Sötét vérlinek mondhatjuk, ki mindig reszkedvű, zsémbes, ki „az emberek iránti őszinte bizalmat elveszté, midőn a nagy tömeget kiismerve látá a fe­lü­­letességet kebleikben ;“ e mellett csalódott egypárszor, „mi, jegyzi meg igen helyesen a szerzőnő, egy tapasztalatlan életbe lépő ifjat oly könnyen ér s az életben majdnem elkerülhettem“ (39. 1.) Még az által, hogy a nagy tömeg fölüle­­tes, nincs igazolva az embergyűlölet és azon sötét életnézet, mely minden iránt egykedvüvé tette a 26 éves ifjat, ki aztán, mint a szerző mondja, „elfordulva, kitérve a rendes útból, maga előtt hagyá elrohanni a tettek árját, s egy­maga képzelt világot alkotva magának, megveté alacsony eszményeit, s lassanként küz­déssel s fáradsággal ugyan, de önállóságra vergődött, azon önállóságra, melyért mindenki nevet é­s különöznek tarná.“ Ez önállóság, mint sejtjük, abból állott, hogy megveti az embe­rek véleményét. A gróf önállóságának, mint az önképzés, az életteli fájdalmas érintke­zés resultátumának csakis e fölülemelkedésben találjuk nyomát. Ő megveti az emberek vélemé­­nyét, (30. lap) Ő sohasem vette számba „a kába részrehajló lények ítéletét, korholását vagy di­cséretét,“ ő túltette magát „ily semmiségeken,“ és e miatt nevezi őt legjobb barátja különcznek. Később meg azt látjuk, hogy Almay nem bír az emberek véleményén fölülemelkedni, hogy ő is NAPIHÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, július 1. * A volt harminczadépü­leti négy házhely, írja a „P. Lloyd“, jövő őszre újabb nyilvános árverésre fog bocsáttatni. A vevők könnyebbségére el van hatá­rozva, hogy az árverés megerősítése után hat hó­napra a vételárnak csak egy harmadrésze fizetendő le, a maradék pedig csak négy év alatt 8 hónapos részletekben fog behajtatni. Az ő császári Fel­sége által e helyeken építendő új házakra enged­­ményezett 20 évi adómentességhez a községtanács is a maga részéről községi adópótlékainak 20 évres elengedésével járult. Remélhető, hogy e nagy ked­vezmények ezúttal kielégítő eredményre vezetnek. * A budapesti orvosegylet jan. 26 -án tartott rendes ülésében dr. B­ó­k­a­y gyermekkór­házi igazg.­tőorvos egy véredény tágulásban szen­vedő gyermeket mutatott be, kinél ezen bajt a him­lőnek a kór helyére tett beoltása gyógyította meg; ugyanő egy patholog­ készítményt mutatott be, mely szívbaj után támadt. Dr. R­ó­z­s­a­y főorvos kiosz­totta a tagok közt a timsós s vasgaliczos erdőbe­n­y­e­i fürdő monographiáját, melyet dr. Grosz Lipót szerkesztett; egyúttal értekezést is tartott ezen irat fölött s bemutatott egy e fürdőhely táján sze­dett ásványgyüjteményt, melylyel az ottani geoló­giai viszonyokat ismertette. Erdőbénye Zemplén­­megyében Tokajtól 2 órányira fekszik s S­z­i­r­m­a­y Ödön tulajdona. Jelenleg ott már egy savó inté­zet is áll fenn, s még ez év folytán a szőlő­gyógymód is kezdetét veendi. Ez utóbbihoz alig lehetne alkalmatosabb helyet kiszemelni, miután közelében van a szőlők királya , Tokaj-Hegyalja, minek használata különösen a külföldi orvoslan­­dókra fog nagy vonzerőt gyakorolhatni. * Az első magyar festészeti akadémia évkönyve 1856-ra megjelent és a tagok közt szétosztatott. * N­y­i­t­r­a­i úr pár év előtt a virágzó Nyitrai- Geschröff nevelőintézet tulajdonosa jelenleg duna­­földvári lakos emberbaráti érzésből fölrándult Pestre s itt lelkesen buzgólkodik, hogy a szerencsétlen du­­naföldvári tűzkárosultak részére (szerinte mintegy ezer család jutott koldusbotra) mind itt, mind hely­ben jótékony hangversenyek rendezését mozdítsa elő. Mint halljuk a Lloyd társulat e czélra teremének ingyen átengedését szives készséggel megígérte. — Vajha a segély minden oldalról az ínség nagyságához méltóan áradoznék ! * F. hó 27-ről 28 ra menő éjjel a belvárosi plé­bániaiak ellen egy vakmerő rablási merény intéz­­tetett, mely azonban szerencsére eredmény nélkül maradt; mialatt a tolvajok a főtisztel­endő plébános úr hálószobájába igyekeztek jutni, segélykiáltás hangzott, s a gőzösökről elősiető hajóslegények el­­riaszták a gonosztevőket, kiket a hatóság azonnal üldözőbe vett. * A városi egésségügyi bizottmány által újabban következő új építések vizsgáltattak meg s Jakab­­napra lakhatóknak nyilványlttattak: R­u­p­p Tekla te­rézvárosi két szív utc­ai házában 2 szoba, és 1 kony­hából álló melléképület, és Wist Mátyás terézvá­­­rosi szintén 2 szivutczai házában 2 szoba, 2 konyha és pinczéből álló toldásépület. * Színházunk sivatagjait ismét újabb vendégmű­vészek fogják benépesíteni. Hol eddig néha Sahara pusztaságaival versenyezett a tér, most a nagy me­leg daczára is majd a közönség karavánai fognak húzódni. S kik e vonzerő gyakorlására hivatvák : a jeles olasz énekesnő C­h­a­r­t­o­n Demeure k. a. ki a nemz­ színpadon jövő hétfőn a „Sevillai Borbély“-­ ban, és utána következő szerdán , Luciádban fog föllépni; a másik még kiváncsiabban várt vendég pedig a „par excellence“ Tücsök Goszmann k. a. ki holnap lép föl először a német színpadon. * Fr­e­u­r­y k. a. és St. L­e­o­n ur tánczművész vendégeink holnap pénteken lépnek föl utoljára. * Győrött és környékén a napokban oly erős szélvihar dühöngött, hogy kivált a szomszéd faluk­ban élő fák és háztetők is estek áldozatul. Bár szép borúlátók gyülekeztek mindenfelől,egy csep eső sem esett. A győri színházat községtanácsi határozat folytán a jelenleg Komáromban működő Csabai szín­igazgató nyerte meg, oly határzott kikötéssel, hogy társulatát a győri mivelt közönség igényeinek meg­felelő erőkkel tartozik ellátni.­­(jy. k.) * Főtiszt. Gabriely Tamás jubilált lelkész, mácsai plébános és cziraz. prépost, kinek midőn múlt áprilisben századik születésnapját ünnepelné, rövid életrajzát közöltük, Mátsán (a váczi járásban) jun. 21-kén az Urban csendesen elnyugodott. * Nagyszebenben m. hó 22-kén reggel 6 órakor végeztetett ki kötél által N—Konja Bukur resinai 26 éves g. n. e. volt szabadságos katona, Murkoju Dánon elkövetett rablógyilkosság miatt. * D­e é­s városa végén az úgynevezett erős oldal­ban a sirakuti után egy helybeli fazekas , a 11 a Já­nos a bokrok között, midőn venyigét vagdalt egy ezüst serleget talált, mely a régiség miatt meg volt feketedve, feneke kiesve, s a szélén arany szegély­­zet tulipános czifrázattal. A szegény találó azt egy épen szomszédjához­ vetődött rostás czigánynak nak adta el 100 vízért. A czigány majd megfoltozza s valószínűleg jobb áron fog túladni rajta. * A híres bécsi utazónő Pfeiffer Ida assz, ki­vel érdekes utazásai folytán olvasóink többször ta­lálkoztak, közelebb Madagascarból Londonon ke­resztül szenvedő állapotban érkezett Hamburgba, s jelenleg az ottani közkórházban fekszik : baja egy neme az éghajlati láznak, melyet valószínűleg India mocsáros vidékei okoztak neki. Pfeiffer Ida asszony egyébiránt már igen koros nő, s alkalmasint egyike azoknak, a­kik korunkban a legveszélyesebb és leg­­terhesebb utakra áldozták magukat. * A szt-pétervári császári könyvtár L a v a t e r egy nyomtatásban soha meg nem jelent regényének teljes kéziratát tartogatja, mely telve van vallásos mélységgel. E regény császári költségen néhány pél­dányban kinyomatott és a jénai egyetemnek van ajánlva. Iskolai figyelmeztetés. 1.A Nagy Kö­rösi helv. hitv. evang. főgymnasiumban az érett­ségi vizsga szóbeli ága folyó év augustus 1-je napján veszi kezdetét. Ezt előzőleg az érett­ségi vizsga írásbeli ága folyó év július 26. napján kezdetik meg. 2. A berit magántanulók az úgynevezett átléptetési vizsga letételére jul. hónap utolsó felében tartoznak megjelenni. 3. Kik jövő évre akarják magukat magántanulókul beíratni, azoknak szabadságukban áll a f­ö­­­v­é­t­e­l­i vizs­gát akár folyó év julius havának utolsó felében, akár September végével letenni. 4. Folyó iskolaév július 31. napján záratik be a gymnasiumi ifjak vizs­gálatával. Ezt előzőleg julius 30 -án a praeparan­­diai ifjak nyilvános vizsgálata lesz. Ez utólsó pont szolgáljon a tisztelt szülőknek figyelmeztetésül, hogy gyermekeikért előbb alkal­mat ne küldjenek. Nagy-Kőrösön 1858. julius 26. napján. Az igazgatóság. Tárgyalási terem. (A jun. 24-i rögtönbirósági végtárgyalás folyt.) L. Móricz hit alatt letett vallomását a követke­zőkben adta elő: Múlt. 1857 évi julius 17 napján Sz. József, L. Bernát, T. Izsák és L. Dávid kereskedők társaságá­ban Ócsárd­ a gyulai vásárra marhavásárlás végett ment, s mintegy 11 —12 óra között a sz. miklósi és kondorosi csárda között szemközt jött velük két kocsi, melyen 7 ember ült, a­mint egymáshoz értek, azok a két kocsiról a kocsisokon kívül leugráltak, az ő kocsijukat körülvették, s fegyvereiket nekik sze­gezve halálos fenyegetések között pénzük kiadatá­sát követelték, a rablók közöl 2 álarczban, a másik 3 pedig nyiltképpel voltak s az utóbbiak közt a leg­alacsonyabb, köpezös termetű, szúróra álló bajusza volt a legroszabb, ő (e tanú) azonnal kivette tárczá­­ját, melyben 125 pft készpénz volt, s azt a köpezös rablónak általadta, ki azonban azzal meg nem elé­gedvén, arany óráját, lánczát, és 3 gyűrűjét is tőle erőszakkal elvette.

Next