Budapesti Hírlap, 1858. augusztus (174-198. szám)

1858-08-01 / 174. szám

Pest, Vasárnap 174 NiriliesitAl iroda , Egyetem­utcia 1-se ez. a. 2-ik emeleten, Augustus 1.1858. Kiadó hivatal van­­. Egyetm­-uteiában, 2-ik mám alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre: f é 1 é v r­e: 10 frt, évnegyedre: * frt. Hely­ben: f é 1 é v r­e 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért fs kr, többszöriért pedig 4 kr szá­­mittatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza 2-dik szám, földszint, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hiva­talhoz utasitandók. TARTALOM: HIVATALOS RÉSZ. NEMHIV­AT­ALOS RÉSZ. P­o­l­i­t­i­kai n­a­p­i s­z­e­m­l­e. Népgazdászatunk l­e­g­d­u­s­abb forrásai. II. Levelezések: Pécs (Az 1857.-iki költ­ségvetés.)­ B­é­c­s. (Vegyesek.) Napi hirek és események. Magyar Akadémia. (Titoknoki jelentések.) K­ülföld:Anglia.(Parliamenti tárgyalás.) Francziaország. (I. Napoleon lo­vagszobra Cherbourgban.) Belgium. (Antwerp erődítvényeit illető kamrai vi­ták.) Törökország. (Vegyesek.) Ázsia. Távirati tudósítások. — Színházi előadások. — Börze. -r- Mete-­orologiai és­zle­le­t­ek. — D­u­­navizállás. T­á­r­c­z­a. (Zöld dáma. Beszély. Folyt. — Né­hány nap Spanyol­orsz­ágban. Folyt ) HIVATALOS RÉSZ. 1858. junius 3-kán kelt Császári rendelet, kiható a birodalom egész területére, a katoli­kusok házasságai tárgyában 1856. október 8-án kelt törvény (birod. törv. lap 185 sz.) határoza­tai alá nem eső személyek érvénytelen házassá­gaiból született gyermekek törvényessége vagy törvénytelensége iránt. *) Oly czélból, hogy a katolikusok házasságai iránt Austriában 1856. október 8-kán kelt tör­vény (birod. törv. lap 185 sz.) alatt nem álló személyek között kötött érvénytelen házassá­­gokbeli gyermekek, törvényességük vagy tör­vénytelenségük tekintetében, azon személyek­nek, kiknek házassági ügyei ezen törvény hatá­rozatai szerint ítélendők meg, érvénytelen há­zasságaiból született gyermekeivel egyenlőkké tétessenek, ministereim s birodalmi tanácsom meghallgatása után következőt találom rende­­lendőnek. Azon személyeknek, kik házassági ügyeik te­kintetében az 1856. October 8-kán kelt nyiltpa­­rancs (birod. törv. lap 185 sz.) határozatai alá nem esnek, ezen rendelet kihirdetése után vagy habár, korábban kötött, de ezen időponton túl folytatott érvénytelen házasságaiból született gyermekek, bármin alapuljon is a házasság ér­vénytelensége, törvényeseknek tekintendők, ha legalább egyik szülőjök mellett a házassági aka­dálynak büntelen nem tudása harc­ol. Mennyiben vannak kirekesztve az ily gyerme­kek azon vagyonbani örökösödésből, mely csa­ládi rendelkezéseknél fogva a törvényes szár­mazásnak van különösen fönntartva, az általános törvényes határozatok szerint ítélendő meg. La­xenburg 1858. junius 3-kán. Ferencz József, s. k. Gróf Bud­-Schauenstein s. k. Gróf Nádasdy s. k Legfelsőbb rendeletre : B. Ransonnet s. k. nöki földirói karnál a szász kir. Albrecht rend lovag­keresztjét; U­i­b­e­r­f­e­l­d Vilmos, kapitány a 8-dik sz. toskanai örökös nagyherczeg, dragonyos-ez­­rednél, a portugali királyi Krisztusrend lovag­keresztjét ; C­z­a­p­p­e­k János, kapitány a hadszertüzér­­ségi parancsnokságnál, a würtenbergi kir. Fri­gyes rend lovag-keresztjét; s S­o­m­m­e­r József, alhadnagy a 28-ik sz. Be­­nedek-gyalog-ezrednél, a badeni nagyherczegi zähringi oroszlán-rend lovag-keresztjét. Ő cb. k. Apostoli Felsége f. é. jus 27-i legfelsőbb határozata által S­c­h­u­­­z József hát­számvivőségi járulnékot ötvenévi dicséretes szol­gálatai elismeréséül, arany érdemkereszttel leg­kegyelmesebben földisz­teni méltóztatott. A cs. kir. Apostoli Felséges, hó 26-ról kelt legfelsőbb határozatánál fogva, az alább­­nevezetteknek legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a nekik adott külföldi rend­jeleket elfogadhassák s viselhessék; még pedig G­r­­i­n­n­e gróf altábornagy,­­ cs. kir. Apos­­­toli Felségének első vezér-hadsegéde, az olden­­burgi nagyherczegi házi-­­ érdemrend nagyke­resztjét; Rossbacher Rudolf vezérőrnagy, ugyan­annak tiszteletbeli nagyközépkeresztjét;­­ Deym Izidor gróf, kapitány a hadsegéd karnál, ugyanannak tiszteletbeli kiskeresztjét Dumonlin Lajos báró, a tüzérségi törzs ezredese, másodosztálya, s M­a­­­z­a­­ Vincze, nyugdíjas őrnagy, a harmad osztályú porosz kir. vörös sas rendet; Kassenitz József őrnagy a hadmérnöki törzsnél, a pármai herczegi Sz. Lajos-rend első osztályú lovag-keresztjét; Scheda József, őrnagy a katonai hadmér *) Bir. törvl. 1858. jun. 30. XXV. dbr. 92. sz. I*esz, julius 31.­ ­ így nem felelhettek meg ezen fölszólításnak. Fegyvercsend állt be, csak a Lissanska nabia és az albániaiak folytatták harczaikat. Ezenfölül a montenegoriak mindig merészebb rablóportyázá­sokat tettek a török területen, egész az antivariai­­ vidékig elkalandozván. A körülmény adhatott­­ tehát a podgorizzai pasának alkalmat arra, hogy­­ végre saját felelősségére szerezzen elégtételt,­­ annál inkább, mert a cetinjei senator Ivo Ra­­kownak nem sikerült a Lissanska nabiában a­­ fegyvercsendet helyreállítani. Ez utóbbi csak­­ gyanítás, azonban a leírt helyzet mindenesetre­­ nagy valószínűséget kölcsönöz annak. Ezen esemény után, melynek horderejét külön­­­­ben még nem vagyunk képesek egészen meg-­s­­télni, fontos még azon általunk már magán táviratilag hozott frankfurti tudósítás, miszerint­­ a szövetséggyűlés bizottmánya a dán választ , kielégítőnek nem találván, Dánia ellen a végre-­­ hajtási eljárást indítványozta. A szövetség­gyű­­­­lés csak 14 nap múlva fog ez indítvány fölött­­ határozni. Általában azt hiszik, hogy ez azt el­­ fogja fogadni, s az egész ügyet a végre­hajtó bizottmánynak adandja át, mely a„Leipz. V. (Politikai napi­ naemle.) Tegnap mondok, hogy a franczia lapok roppant kedvteléssel, egész gyönyörrel sújtják azt a szegény Törökor­szágot, mely nemcsak annyiban van kivételes helyzetben, hogy ütheti boldog boldogtalan, hanem azért is, mert a rajta ejtett csapást még de­rekasan viszonoznia sem szabad ; — a fran­czia lapok alatt értők természetesen ama fran­czia oroszlán-bőrbe bújt orosz bölcseségü la-1 Zig“ szerint fölhívja majd a holstein lauenburgi -ot , a „Nordu-ot is, mely minden nap­ herczeget, hogy a dán öszalkotmányt a hor­­hoz egy-egy dorgálva fenyegető czikket Tő- ' özegségekre né­ve bizonyos rövid határidő tökország ellen, legújabban azért, mert ez azon­­ alatt megszüntesse s javaslatokat tegyen, merész elhatározásra jutott, ellentállni azok miként kívánja ez országokban a szöv. tezvő­­tanácsának , kik őt megmenteni akarják. E­­­nyéknek megfelelő alkotmányos állapotot hely- Nagy ideje , úgymond , hogy Törökországon­­ leállítani; ezen javaslatokat a végrehajtóbizott­­ségre példa szolgáltassák , mert csak úgy bánik­mány azután megvizsgálná, de nem alkudoznék az európai hatalmakkal mint vazalljaival. Ki­nek ne jutna itt eszébe a farkas és bárány meséje ? A „Nord“ tovább megy és hálátlanságot vet Törökország szemére azon hatalmak irányá­ban , melyek megmentették. A porta hálát­lanul fizet azon szolgálatokért, melyeket neki a hatalmak azért teljesítettek, hogy Oroszor­szág hódítási terveitől megmentsék, s ezt az orosz közlöny veti neki szemére­­ fölkiáltván : A veszély sürgős, a katasztrófa küszöbön áll!“ Így szól vagy is zajong a „Nord“ , mielőtt még az új török-montenegrói csapásnak hírét venné ; hát még mily dörgedelmes hangon fog beleszólni azon ijedelmes concertbe , me­lyet legközelebb Párisból várhatunk. Az „In­­dépendance beige“ elöljáróban már­is ráütött az elégedetlenség húrjára, mely ugyan csak bo­rus hangokat ad. Egyelőre azonban mégis tartózkodik, mert hisz nem tudhatni még, me­lyik fél a támadó! Még mi nézve biztos a tudósítást, fölöttük. Dánia tehát, a­mit nem alkudozhat már tovább, annyira óhajtott, a Népgazdászatink legdúsabb forrásai közt ,második helyre tettem a kendertermelést." Mi- I előtt azonban ezen mezőgazdászat­ igen fontos­­ iparág állását s jelentőségét hazánk lakosaira­­ nézve kimutatnám, szabadjon párhuzamba állít­a­­­nom a pamutszövet gyártással. Ha ugyanis Ma­­­­gyarország kereskedelmi táblázatát kezünkbe veszszük s látjuk, miként csupán pamutszövetek­­­­ért évenkint körülbelül 64—70 millió forintot sem veszünk erre­­ fizetünk a külföld szorgalmának lehetetlen, hogy de ha csakugyan­­ föl ne ébredjen keblünkben a vágy, a pamutfo­n törökök voltak a támadók, meglehet,­­ náss gyapotszövetgyártás meghonosításával azon hogy politikai hibát követtek el, azonban lehet- s tömérdek kézerőt gyümölcsözővé tenni, mely ké­­ne-e azon oly nagyon csodálkozni ? A mon-­­ vált felföldi,­agy népességben mint vizerőben s tenegróiak — mint tudva van — árulás út-­­ tüzelő szerekben bővelkedő megyéinkben ha­ján roppant mészárlást követtek el a törő-­ szenvétlenül hever ; azonban, még ezen fontos körön, s oly kegyetlenségeket gyakorlottak az iparágra nézve is bizonyos, hogy mielőtt csak egyes foglyokon és sebesülteken , milyeknek­­ uunkához fogni lehessen, már is igen nevezetes legalább Európának nem szabadna szinhelyül szól- pénzösszeget kell a külföldre nyers­anyagvételre vátni,s a törököknek megtilták mégis,hogy ez áru- , kiadni, s igy a nyereség csupán a munkának ór­iási, e kereszténytelen kegyetlenségeket meglee­­tékesitésében áll, melynek azonban a nép kezeibe szarják; midőn igazuk volt, el kelle ismerniök, futásából a gépészeti tökély nem keveset von hogy nincs igazuk,s igazságok az erejük érzetében f­el. Ámde a kendertermelésnél egészen másképen vissza kelle vonulniok. Föl nem foghatom, igy kiált föl a „Times“ egy levelezője, ki a megcsonkított törököket a konstantinápolyi kór­házban látta , mint veheti Francziaország a maga pártfogása alá az oly embertelen szörnyete­gek barlangját mint Montenegro, s minden igaz angol remélheti, hogy kormánya semmi rokon­szenvet nem táplál ezen cannibálok iránt! Hogy­­ áll a dolog. Azon percztől fogva ugyanis, a mint a­­ kendermag földbe szóratik, annak egészen fenó­­­­mivvé készítéséig, minden csak honi szorgalom­­ s a nép keze által történik, s egyéb magasb ér­­­­telmiséggel nem bíró elem, úgymint paraszt nők, s házi cselédek s gyermekek által is eszkö­­­­zöltethetik, és így egyenesen magának a nép­­­­nek hajt jövedelmet, a­nélkül, hogy ezen aztán ezen olyannyira meg nem érdemelt párt-, jövedelem tetemes­ összegű befektetési fogás a törökök elkeseredését folyvást növelte,­­ végre a kitörésig is fokozhatta, ezen valóban nincs mit csodálkozni. Ismételjük, meglehet, hogy politikai hiba történt, de azt az önméltó­ság érzete végre is, ha ki sem is mentheti, de leg­alább megmagyarázza. Egyébiránt a tudósítások azon gyanítást feje­zik ki, hogy ezen összecsapásra a Berda népes­ségének mély elégedetlensége szolgáltatott al­kalmat. Ezen török kerületeket mint tudva van kéket vábbi föltételezne. Nem mondom, hogy a te­tő­fejl­ödés tekintetében még e részben is , igen sok kívánni valónk ne volna, mert igen meg vagyok győződve magam is arról, miként az­­ áztatás, törés, morzsolás, tilalás s gerebenelés,­­ szóval a fonómiávé készítés körül,köznépünk még igen hátra van; én azonban itt ezen gazdászati iparágnak csak országgazdászati fontosságát­­ akarván föltüntetni, azt hiszem, hogy ha erről ha­­­­zánk lakói is általános­ meggyőződésre jut Mirko senator 1857-ben megszállta, a főnököket u nak, a népgazdászat ezen fontos ága is nagyobb számkivetette, és javaikat elkobozta. Hogy mily­­ terjedést nyerend, s igy a verseny növekedvén, a gazdaságot űztek ott azóta a montenegrói­­ nép mintegy önmagából növi ki mindazon felté­­hhivatalnokok , már onnan is kitűnik, hogy a teleket, melyek most a nagyobb jövedelmezés e kerületek népessége , ha a törökök a gra­z kieszközlésére költséges vállalatokat vennének kováczi ütközetben győznek, minden perez-­j igénybe. Szóval , miután tény, hogy kendertér­ben kész leendett a cernagoriak ellen fegy­vert fogni ; a községek vénei forma szerint fölszób­ták a skutarii és spalschii török parancsnokokat , hogy a porta által szá­zadok óta bírt területet a cettinjei vladikát csak meri el, ismét birtokba parancsnokok rendeletet , melynek népessége egyházi főnökül is­vegyék , de a török kaptak , hogy csa­pataikat a montenegrói határról visszavonják, s melésünk még belszükségeink födözésére sem volt elégséges, most pedig még kevésbbé, mint­hogy sokkal több nyers­anyagot hozunk be kül­földről mint mennyit kiviszünk : óhajtanám, miszerint kendertermelésünk körül mindenek előtt a népszorgalom emelkedjék, mert ha ez kellőleg elfoglalja az e hazában nekik kimutatott roppant mezőt, akkor a többi magától is megjő; s úgy hiszem, hogy valamint az Austria többi ré­­ z népgazdászatnnk legdúsabb vásai. II. sor­­ szeiben , Francziaországban már­is divatozó kenderáztató intézetek, úgy a fonómiv készítése körül még kívánatos egyéb vállalatok sem fog­nak hiányzani. Minthogy e tekintetben ellentétek is uralkod­nak , s így a bővebb indokolás fölöslegessé nem válhatik, lássuk ezen mezőgazdászati ipar leg­közelebbi állását. Az iparstatistikai összeállítá­sokból azon kimutatást látjuk, hogy 1831-től 1850-ig Magyarország éven kénti szükséges beho­zatala 91,029 mázsára, 1856 ban pedig 785,872 mázsára rúgott, s így a szükségleti növekedés különbsége 94,842 mázsát tesz. — Azaz , hogy ezen időközben belszükségletünk is növekedett, — de viszonylagosan kendertermelésünk is hanyatlott, a miből pedig önként következik, hogy a népgazdászat ezen ága nálunk még most saját belszükségeink födözésére sem elégséges. Kedvezőbb arányt mutat ugyan föl e tekintetben a budapesti ipar- s kereskedelmi kamara évi jelentése (Jahresbericht 1854—56) ; végeredmé­nyében azonban még sem vigasztalóbhat. Olvas­suk ugyanis, miszerint a Bácskaságnak Apatin, Sz.-Iván, Hódság, Parabnty, Palánka s egyéb helységeiben a legközelebbi időkben évenkint s átlagosan 50—60,000 mázsányi kender termesz­­tetett, a­mi, kivételével azon nem csekély meny­­nyiségű készletnek, melyet a dunagőzhajózási társaság saját szükségére a termelő helyeken vesz meg, nagyrészint Pesten jött kereskedésbe. Észrevételeit, hogy a kendertermelő helységek ezen vidéken 1854-ben az akkori nemzeti köl­csön könnyebb födözése miatt legelőiket föl­törvén , hogy annál több pénzhez juthassa­nak , ugyanazokat is kendertenyésztésre al­kalmazók , a minek folytán a kendertermelők cyclusa a legközelebbi három évben legalább is egy negyeddel magasabbra szökkent, mint a korábbi években. Az 1855-diki év is tűrhető mi­nőségű termést hozott e vidéken, hanem most is mint rendesen, a rósz áztatás miatt a forga­lomba megrontva jutott. A rósz áztatás és tilalás mellett tehát, bár­mily nagy lehetne is a kivitel, nyereséges eladásra számítni nem lehet, a­mint ez a kender árának legutóbbi három év alatti folytonos ingadozásából is látható. Legújabban Reuter Jakab (mint a lapokban bőven említve volt) tanácsos beutazván hazánk kendertermelő vidékeit, szintén azon tapasztalásra jutott, hogy kendertermelésünk egyik főhibája s kereskedel­münk lenyűgzött állapotának egyik fő oka abban rejlik, mivel népünk az áztatáshoz nem ért, csak hogy termesztményéből minél előbb pénzt lát­hasson, nem tekintve időre helyre és vízre, azt gyakran megrothasztja, elrontja, s úgy bocsátja forgalomba, a­mi aztán sok vevőt elidegenít, s a termesztmén­y árát leszállítja. Javasolja ennél fog­va R­e­n­t­e­r tanácsos úr, hogy rész­vény­ek útján állíttassanak kenderáztató intézetek, vagyis : a termesztő s gyáros közt keletkezzék egy új ipa­ros osztály, mely áztató intézeteket állítván, a fonómiávé való készítés munkáját a termesztő­től átvegye. Tekintve ez ország népgazdászati viszonyait, a budapesti ipar- és kereskedelmi kamra emez indítványt nem találja eléggé gya­korlatinak s czélravezetőnek, mert úgymond, az ily vállalat sok pénzt veszen igénybe, s ná­lunk, hol a gazdászati iparhoz megkivántató csaknem minden munka a nép kezei közt oszlik meg, kellő jövedelmet nem biztosit s alig fejlő­désnek indult népszorgalmunkra is zsibbasztó­­lag hatna. Azon számos épületek s költséges műkészletek, a magas napszám, s a könnyen rendelkezésbe vehető munkaerőnek mi az ily vál­lalatoknál élettöltét,továbbá a nyerstermelők na­gyobb készletbeni előállításának szüksége, sok­kal nagyobb­­mértékben haladnák túl az ily költséges vállalatokból remélhető hasznot, mint a mostani habár egyben másban hibás de javít­ható rendszer biztosít. S elvégre legjobb esetben is, csak a spekuláns részvényesek húznák az ily vállalatokból ép azon hasznot, melyet most a munkásnép, azon család tagjainak munkaereje s szorgalma hajt, mely különben elveszett tőkévé válnék.— Az idézett észrevételből mindenesetre azon helyes irány tűnik ki, miszerint egy ser­dülő szorgalmi néposztályt nem kell mindjárt első emelkedésében azért, hogy mindenben nem tökéletes, azonnal a speculatio martalékává ten­­­nünk. — A természet ezen ingyen kegyelméből nyert népgazdászati források ugyanis , mint milyen nálunk a kendertermesztés, csak úgy válhatnak tényezőivé az egyetemes jóllétnek, ha a munkás nép nem szoríttatik pusztán az őstermelésre, hanem annak az őstermékeknek saját kézi szorgalma általi értékes­ítése, és a szorgalom hasznának látása is megengedtetik.

Next