Budapesti Hírlap, 1858. november (251-274. szám)

1858-11-03 / 251. szám

émk, sokszor 6 SÍ hosszúságot is halad a póré, 8 lölelek oly szorosan állnakregymáson,mikép osoda, bogy mind eí néni romlik. A magyar do­hányos ilyenkor az által akar magán segíteni, hogy füzéreit tovább hagyja szabadban kiag­gatva. Hanem ez által ismét szerencséién fogást követ el. A levelek ugyanis e miatt megtaikul- nak, kellemetlen szintiekké lesznek, széleik ki­veresednek, a nap színüket kiveszi, s ha még véletlenül eső is megveri, akkor egészen . elrom­lik, olyanná lesz, mint az öszszel lehullott, nap­nak és esőnek kitett falevél. Valószínűleg ez itt érintett balfogások onnan veszik eredetüket, hogy régibb időben, mig a szivar annyira di­vatba nem jött, a magyar dohány tulnyomólag pipadohányai használtatott el. Ez időben a pór dohányát egész fölmelegedésig összetömte, hogy világos sárga szintivé s édeses ízűvé tegye azt s erejéből is vegyen el valamennyit. Sőt a világos szin tekintetéből szokás volt a dohányt több ideig Bzabad ég alatt hagyni. A szorosan fűzés által határozottan a szárító hely kíméletére volt czélzás, t. i. hogy kis helyen több férjen. Annak oka pedig, hogy még moBt is a hosszú füzérek divatoznak,valószínűleg a szárító pajták hiányos berendezésében rejlik. Mi különösen a füzérek, pórék hosszúságát illeti, az nemcsak kényelmetlen, hanem azon rósz oldala is van, hogy a miatt a füzérek közé­pen meghajolván, ott a levelek összetörődnek. Legfeljebb 3 láb hosszuságuaknak kellene a fü­zéreknek lenni, s természetesen e szerint kellene a száritó helyeket is fölszerelni; e változás azon­ban a már fönnálló pajtákban könnyen és kevés költséggel megtehető. 3. Osztályozás. Ezt Magyarországon áta- lában dicséretes szorgalommal szokták a beszá­radt dohánynál végrehajtani s a dohán' osok elegendőleg jártasok is abban. Épen az osztá­lyozásnál növekedő szorgalom oka a jobbféle osztályzatú dohányok beváltási áremelkedésé­nek. A szabatosabb osztályozás azonban azt mu­tatta ki, hogy a múlt évi termésből mily kevés dohány Boroztathatott a jobb osztályokba. 4. Kiforrás közbeni kezelés. A le­velek ki forralása körül a hollandi szivartaka- rók forratási módja szerint járnak el. Ez eddig- elő még a legjobb mód és eljárás. Mindazáltal jó szivartakaró készítésre s a szükséges bzívób- ság megtartására a leveleknek egymásra terege- tése, mint Magyarországban divatozik, még nem kielégítő. Egy heidelbergi fiatal vegyész észleletei ezen tekintetben uj gondolatokat támasztának, s föl­tűnő természetességüknél fogva megérdemlik a közelebbi vizsgálat alá vételt. Az ö nézetei sze­rint a jól vezetett első forratás után második forrásnak nem szabad többé elöállani, mert az első forrásnak már azon anyagokat széljel kel­lett bontani, melyek egy második b néha har­madik forrást is előidézhetnének. Oly okszerű forratási kezelés, mely által a do­hánynak jó szivartakaróul szükséges minden tu­lajdonság , mint a szin , szívósság, tiszta íz , jó égés , megadathatnék, volna a dohánymívelős­ben a legnagyobb előmenetel. Az első forrást akadályozza már az, ha a le­véltől több nedvességvonatik el, mint a mennyi a forrás folyamára és bevégzésére megkivántatik. A második forrás akkor áll elő , ha a levelek is­mét annyi nedvességet vettek magukhoz, hogy a májusi vagy júniusi melegebb légmérséklet által uj forrásra öBztönöztethetnek. Ismert dolog, hogy az első forrás bevégzése után a levelek szívós­sága nagyobb, mint ha második forráson is ke­resztül eBtek. Kísérletekkel kellene kikutatni, ha vájjon meleg és nedves levegővel tölt zárt he­lyen lehet-e az első forratást oly tökéletességben végrehajtani, hogy fölmelcgedés többé ne álljon elő. IJjabb időkben a bor, sör, eczet stb. forra­tás vezetése körül tudományos rendszer jött gya­korlatba és pedig nem minden eredmény nélkül; miért ne sikerülhetne az a dohánynál is, mely már csaknem egyedül maradt a szokásos eljárás alatt ? A szivarlevelek csak egymásra teregetve for- ratása ellen fölhozható még, hogy az eljárás mellett, a nedvesség ezekből még könnyebben és gyorsabban elillan , mintsem a már felcsomózott dohányból, a nélkül hogy azon anyagok, me­lyek a nedvesség visszaszívása által még na­gyobb forrásra adhatnak okot, szintén eltávolod­tak volna. 5. Szivargyárakbani használha­tóság. Különböző cs. k. szivargyárakban a különböző osztályzatú levelekkel tett kísérle­tek átalában következő észleletekre vezettek : a tiszai levelek ugyan tömörek és tartósak, hanem egy kevéssé vastag,s nem kedves színűek; a szegedi levelek általában gyengédebbek,jobb szintiek, de kevésbbé tartósak; a bánsági levelek igen különfélék, de bár ki­sebb mértékben kaphatók, gyöngédségük és színüknél fogva a szivargyártásnál kedveltek; a debreczeniek kevésbbé jól osztályzottak, nem tökéletes színűek, s nem is valami tartósak; Szulókiak kitünőleg nagyok, jó alakúak, ha­nem kevés tömörséggel bírók, a nap által ki- aszalvák, s a kész szivarról könnyen lepat­tannak. Ügyfelünk a tisztán magyar dohányból ké­szült szivarokon oly formát állít észrevehetni, hogy mihelyt rájok gyújtva a füst által átme- legesznek, azonnal elkezdenek lágyulni. Erossza- ság vagy a hiányos száradás és a forrás közbeni elembomlás következménye, vagy hogy a do­hányban sok sók foglaltatnak. A hamunak vegybontása itt nem ad tökéletes eligazodást, a szárított leveleké többet adhat. Kivéve a ma- gyar-galicziai példányleveleket, utazónk átalá­ban minden magyar szivar leveleken kévés nö­vénynedvet talált, — sokkal kevesebbet mint a jól miveit pfalzi takaró levelekben, — ellenben farostot sokkal többet, mi a hiányos trágyázás­nak, de a tulérettségnek is lehet következménye Sokkal terhelnők olvasóink figyelmét, ha az egyes vidékek leirásába bocsátkoznánk. Csak némelyeket hozunk azért föl e tekintetben. Sze­ged vidékéről azt jegyzi meg az úti napló, hogy a levelek többnyire föltünöleg vékonyak , illető tartósság és tömörség nélkül. Itt világosan ki­tűnik, hogy az egy helyen egymás után minden trágyázás nélkül huzamosan folytatott dohány- termelés mennyire elveszi a dohánynak termé­szetes tulajdonságát, holott jó trágyázás mellett az egymásután következés még a természetes tu­lajdonságot lényegesen nemesíti. E vidéken ta­lált utazónk oly dohányokra, melyeknek a for­rásban való jólmaradásub lehetetlen, mert egész elembomlás áll náluk élő, mivel erejök tökéle­tesen hiányzik, holott ugyanazon helyen jól trá­gyázott földekről a Magyarországon találtak leg­kitűnőbbjeit láthatá, valamint szin és gyöngéd­ség, azonkép szívósság tekintetében. Mi azon kérdést illeti, hogy a magyarországi szivartakarókat termelő vidékeken miféle mag volna legczélszerübb, e tekintetben a naplóiró még több tapasztalást tart szükségesnek, mert nem is minden faj alkalmas minden földre, mindazáltal véleménye szerint a pennsylvaniai, aztán a szamosháti és gundia fajok különös figyelmet érdemlenek. Az „Österr. Corr.u következő czikket hoz: „A mai nappal (nov. í.) kezdődött meg az austriai pénzértékbeni számítás. Két átszámítási módszerre akarjuk figyelmeztetni a közönséget, melyek — mint hiszszük — könynyüség, rövid­ség, szám s idő-kímélés által ajánlják magúkat, csupán a négy egyszerű szamításmód ismeretét teszik föl előre, s különösen akkor használha­tók, ha valamely conv. pénzbeli, vagy uj értékű forintok s egyszersmind krajczárokból álló ösz- szeget kell átszámítni. Most tegyük föl, hogy 436 ft 36 krt kell austriai értékre vinni át. Ez esetben az összeg 100-al szoroztatván, nj kraj czárokra osztaíik föl, erre a forint mennyiség ötszörzete, s a krajczárszám 3/4-e hozzáadatik, s végre az eredmény ismét az uj kr rendszer sze­rint tizedesen rendeztetik. 436 36 21 80, azaz a forintok ötszörözete, ______27, azaz a 36 e/4-e, 458 43 ujkrajczár. Ezen módszer elvét algebrailag következőkép lehet kimutatni : Ha Z a forint, s K a krajczár- számot jelenti, akkor (60 Z -j- K) nU~ 100 Z + K + i, hol az x hozzáadandó összegeket fejezi ki. Ha ezen egyenlet föloldatik , lesz: x = 5Z + %K. Ellenben ha megfordítva az austriai értéket cónv. pénzzé kell átszáínífni, ekkor az Összeget mint fölebb kell elrendezni, 105-el kell elosztani, s a netaláni osztási maradványt 4/7-el szorozni. Tartsuk meg a fölebbi példát. — 458,43. 105 = 436, 63/ios. Most már mivel a 60 : 105 arány egyenlő a 4 : 7 aráuynyal, a fölebbi 63 marad­ványt szorozzuk 4 el, s oszszuk el 7-el; miből 36 s egészben 436 frt 36 kr cónv. pénz jön ki. Erre nézve kiindulási pontul ezen formula szol­gált (100—|—Z. K), 4, az ez összegnek nj krajczá- rokrai átváltoztatását a 4/7-eli szorozás által conv. pénzbeli krokban s a 60-ali elosztás által conv. pénzbeli írtok s krokban tünteti föl, s ezen kife­jezéssé kikerekíthető í 100 Z -f- K « 105. Ha törtek jőnek elő, azok elkülönítve számít­tatnak át. Mivel azok legtöbb esetben csak kraj- czár részeket képviselnek, azokat a kívánt érték szerint 4^-el vagy 7/4-el kell kezelni. Mivel az üzleti forgalomban a forintok s kraj- czárok többnyire összekötve jőnek elő, ezen lé nyegesen rövidítő módszerek figyelmet érdemel­nek. Csak csekély fáradság s számítási ismeret kívántatik meg azok elsajátítására.“ Nagy-Körös, oct. 26 (Biztosítási ügy) Egy tudós baráto-: mat látogatván meg a napokban, az „Austria“ czimü nemzetgazdászati folyóiratnak XLII-dik füzetét kaptam meg nála. E füzet „Das Ver­sicherungswesen in Oberösterreich“ czim alatt egy oly czikket hoz, mely figyelmemet méltólag megragadta s belőle ügyünk fölötti elmélkedésre ösztönöz. Különösen a tűzkár elleni - biztosítást tárgyalja a nevezett czikk, s összeállított adatai­ból az tűnik ki, hogy Felső-Austriában annyira el van terjedve a tűzkár ellen biztosítás, misze­rint alig van épület, mely e jótékonyságban ne részesülne, s Felső-Austria e tekintetben első helyen áll a birodalom összes tartományai közt. E tartománynak magának részvényes biztosító- társulata nincs, hanem van 1811 óta tartományi kölcsönös tüzkármentő-intézete, a más tarto­mányi részvényes társulatok közöl működnek e mellett a cs. k. bécsi első austriai tüzkártérítő in­tézet, az assecurazioni generali,a Riunioniadr. di sicurta és az azienda assicuratrice mind triesti társulat, a lipcsei tüzbiztositó társulat, sőt az első magyar ál alános biztositó társulat is már jelentékeny körben Is sikerrel kiterjesztette oda üzletét, s még ezeken kívül is 20 kisebbszerü csak egy városra , vagy több szomszéd közsé­gekre és egyes vidékekre kiterjedő és különböző szervezetű kölcsönösen biztosító intézetek van­nak ott működésben. De legnyomatékosabban bizonyitnak némely társulatok működésének ki­terjedése mellett a közlött számadatok. — Ezek szerint a tartományi kölcsönösen biztosító társu­latnál volt 1850-n 44,245 biztositó fél, 31,850,360 forint biztosított értékkel, 1,851-bßn biztosító fél 46,773, összeg 35,419,820 frt, 1852-ben biztosító fél 49,948, összeg 41,210,540 frt, 1853-ban biz­tositó fél 53,922, összeg 48,209, 250 frt, 1854- ben biztositó fél 54,846, összeg 49,667,020 frt, 1855-ben fél 55,702, összeg 51,421,120. frt, 1856- ban fél 57,300, összeg 54,107,220 frt, 1857-ben fél 5.9,033, összeg 57,238,430 frt; ugyanez utolsó évben a kifizetett kártérítési somma 250 281 frt tett. Különösen szembetűnő a hiztositás gyakor­latának terjedése. Mint az adatokból és az apró társulatok szaporodásából combinálni lehet ugyanez áll a többi társulatokra nézve is. Mint a szóba vett czikk mondja, e körülmény egy részben a nép átalános jóllétének, más rész­ben sajátságos kifejlett jellemének tulajdonít­ható, miszerint a vagyonnak nemcsak beszerzése körül szorgalmas, hanem annak megtartásáról is szeret gondoskodni, és önerejét érezve, arra bi- zodalommal is támaszkodván, még a szerencsét­lenség-esetében is állásán alólinak tartja a kö- nyörület ingyen kegyelmét koldulni, hanem a bőségnek s jólétnek napjain szívesen áldoz, és veti magát mérsékleti teher alá, hogy a szeren­csétlenség napján köteles segedelemre magának jogot szerezzen. Oh mennyire nemesebb és jobb gondolkodás- mód ez azokénál, kik ha rájok nehezült a sors keze, könnyelmüleg akasztják a koldustarisz­nyát nyakukba, hogy talán náluknál még sze­rencsétlenebbek ajtain is az ingyen könyörület alamizsnájáért kopogtassanak ! Nem sajnálom, semmi szin alatt sem sajnálom a szerencsétle­nektől a könyörület alamizsnáját, de ki jogot szerezhet, s midőn jogot szerezhet, miért folya­modjék az a könyörttlethez ? bizony mondom az igen gyakran méltatlanul szedett könyörület ala­mizsnáján sok bűnnek átka is fekszik. Mégis egy ily városban mint e miénk, melyet a sors több rokonai közt elég jólléttel megáldott, legalább adott alapot, hogy népét szorgalom ál­tal jóllétbe helyezhesse, — melynek népe a mel­lett a vidék miveltebbjei közé is sorolja magát, a biztosítás-ügy sehogy sem akar terjedni. Van az első magyar átalános biztosító társulatnak városunkban két ügynöke, nincs kifogásunk el­lenük , nem mondhatjuk, hogy nem mozgatnák eléggé az ügyet, végre bizodalmunkat is bírják; mégis mernénk rá fogadni, hogy egy 1000 lélek népességű felső-austriai községből hat annyi biz­tosítás befoly, mint 17,000 lelket, s négy ezer épületet számláló városunkból. Ha jól tudom, a két ügynöknél sem megy 20-ra a biztosított há­zak száma. Igaz, a szerencse ez idén megkímélt bennünket gyakori tüzveszedelmektől: de sze­rencsétlenség után kell-e magunkat az ellen biz­tosítani ? Miután Felső-Austriának jeles példáját lap­jaink tudtommal ez ügyben még nem közlöfték, czélszerünek tartottam legalább városunk jó ügy ékezetének ösztönzésére magyar népünk előtt is közismertetésre bocsátani. Azonban azt vetik s vethetik sokan szememre, hogy nevem is hiányzik a biztosítók sorából. — Fájdalom ez úgy van, azon egyszerű okon, mert nincs mit akár tűz, akár jég ellen biztosítanom, szállítmányozással szintén nem foglalkozom. De van egy, mit annak idejében én is biztosíthatok, s örömest is biztosítok. Ez az életem. — Azt hal­lom, hogy az élső magyar átalános biztosító tár­sulat az életbiztositást is rövid időn meg fogja kezdeni, azért közelebbi levelemben at. szerkesz­tőség engedelmével szabadságot veszek magam­nak az életbiztosításról egy pár szót szólani, ta­lán az alkalóínszerüleg nyilvánosan mondott szót az épen a megkezdési munkálatokkal foglal­kozó társulat is szívesen veszi. ‘ r. 1. TÁROZA. A „IVovara“ cs. k. fregatt világkörüli útja (Dr. Hochstetter Ferdinand 14-dik levele.) Az Uj-Amsterdam sziget az indiai oczeánon. (Vége.) A szigeten valánk, nem lenn a tengernél, egy tiszt, E. és én; egy matróz más ponton mászott föl utánunk. Azonban most mittevők legyünk! Káromkodva és szitkozódva és gyufákért kia­bálva, láttuk a matrózt mintegy 100 lépésnyire előttünk s csak nagy megerőltetéssel érhettünk el egy kis kopasz salakcsürökhez, mely 20 lé­pésnyire feküdt azon helytől, hol a szigetre föl­jutottunk. Kimerülve kénytelenek voltunk leülni. További előnyomulásra ; legalább azon zöld bokrozatig, mely fél' órányira feküdt előttünk az egész laposan emelkedő lejtőn, gondolni sem lehetett. Elefántoknak kellett volna len­nünk, mert sűrű emt ermagasságnyi kákanemü fű borította el az egész tért,félig kiszáradva,félig friszölden , itten vihar és eső által leverve, amott egyenesen fönállva. Ha már tovább aka­runk haladni, vagy a kiszáradt kákacsomókon kell áthatolnunk s könnyen keresztül süppe­dünk, vagy a sűrű fris füvet letipornunk s ekkor hamar elcsuszunk.Szóval,a szigettávolabbhozzá- férhetlen. De az idő visszatérésre is intett, mi­után legalább 5 teng. mérföldnyi utat kelle ;a fregattig tennünk. S a mint még néhány I -mohot és füvet a kis salak csűrök oldaláról össze- { kapdosék, -egyszerre tüzropogást hallok, s füstöt I látok a kis töltsérből emelkedni. A gyufácska, melyet a matróz kivánt, valószínűleg előkerült. I A száraz fű lángban állt s a láng oly gyorsan terjedt, hogy már cgak ezért is szükségesnek ta­láltuk a hirtelen távozást.Zsebkendőink segélyé- I vei, melyeket a kákákra kötöttünk, megtaláltak ' ismét azon helyet, a melyen fölmásztunk, s csak- I hamar jó karban bajtársainknál voltunk. Min­den el volt már az elindulásra készítve. Néhány perezre esti 5 óra után ismét elváltunk ama hely­től, jhol hajóromok, árbocz- és másnemű darabok, j melyeket a sziklatömbek közt találtunk, csak I emberi szerencsétlenségre emlékeztettek. Nem egy bajó zúzódott össze e partokon. Vastag füst goinolygott föl a szigetről s midőn némi távol­ságra künn voltunk a tengeren, hangosan pat­togva láttuk a lángokat föllobbanni, úgy hogy egész a naszádig hallhatók. De ugyanakkor láttuk azt is, hogy tovább éjszakra — mert mi még folyvást a keleti oldalon voltunk — a part még sokkal laposabb s legfölebb 10—20 láb magas. Tebát itt volt még kedvezőbb kiszál­lási pont. Elszigetelt alacsony fák álltak ott. Azonban késő volt már még egy kísérletet tenni. Egy könnyű éjszaki szellő lehetségessé tévé a vitorlák fölhuzását s 7 óra táján két órai járat után legkisebb baj nélkül innét a födél- zeten voltunk. Itt azalatt meghatározták a szi­get helyzetét (széless. 37° 58' 30" délre, hossza 77° 34' 40" keletre Greenwichtől) s magassága s a legmagasb csúcshegy korábbi észleletekkel öszhangzólag 2784 bécsi lábban lön megálla­pítva. Az evés felségesen ízlett s ebéd után éj beáll- I tával a sziget égése nagyszerű látványt nyújtott. [ Most szintazon jelenet fordult meg előttünk, mint melyet múlt században 1792 mart. 28 és 29-e éjjelén a D' Entrecasteaux alatti expeditio élvezett, melyet Labellardiére ir le és Humboldt Sándor „természettani és földieméi emlékezetei­ben“ mi t meg nem fejtett eseményt említ. Akkor is tűzben és lángban állt a sziget s vastag füst go- molygott föl. Ma az ég felhönélküli és világos volt.A lángok a partszegélyről magasra lobbantak fölegyfélköri helyről,melynek átméröjelegalább 2 teng. mértföld. Egy vastag rézszinüre vilá­gított füstfelhő emelkedett föl majdnem függőle­gesen, aztán vízszintesen megfeküdt s végtelen hosszú felhőréteg húzódott délkeleti irányban a legtávolabbi láthatárig s elboritá a sziget felső felét. Éji 2 órakor a látványt mégnagyobbszerü- nek mondák, az égés már roppant térségekre hat­ván el. Csak vulkáni kitörést lehete képzelni, izzó lávaözönöket, kivetett hamutömegeket, az égre fölnyuló ttizbévéket. Azt hiszem, az egész sziget alulról egész föl és fölülről le lassanként leégett. D’Entrecasteaux nem tudta, vájjon az általa látott égést földalatti vulkáni tűz, vagy emberi kéz gyújtotta e meg. Én tudom, hogy az amsterdami dec. 7. 8 és 9-ki nagy égés, mely ki tudja még meddig tartott, egy Pollak-féle bécsi gyufával lön gyújtva. Pollak föltilmulhatlan tüz- szerszáma egy egész szigetet lángba borított az indiai oczeánon, nagyobbat mint némely német herczegség. A „Novara“ világító tüzet gerjesz­tett Uj-Amsterdamban, melyet a czethalvadá- szok közelről messziről láthattak. Dec. 8-án regg. 7 órakor sötét füstfelhő jelölé a távoli felhőtlen láthatáron a sziget helyét. Ez maga rég eltűnt a láthatárról, egy fris éjszak­nyugati szellő éjjel gyorsan elvitt bennünket, így fájdalom nem volt többé semmi remény, hogy a sziget éjszaki részét is láthassuk. Az I Amsterdam felőli eredményeink csak tökéletlen mű. Sz.Pált a legkisebb részletekig ismerjük.Ar­ról legalább meggyőződtünk, hogy Amsterdam­ban» mindaz megtalálható, a mi a Sz. Pál szi­get természetét jellemzi. De Amsterdamnak még sókkal többet kell nyújtania, minthogy a fák és bokrozatok fölmerülésével szükségkép gazda­gabb kifejlődésü Fauna is van összekötve. Mindez rejtély maradt előttünk, fejtsék meg utódjaink! Nekünk meg kelle azzal eléged­nünk, hogy az oczeánban fölmerülő magános partokon mi legalább többet láttunk, mint elő­deink. Ki nem elégítve és mégis kielégítve néztem még sokáig vissza azon vidékre, melyben ama szigetek&ltüntek. Oly sokáig éltek azok képze­letemben; a mit képzeletem előre jósolt, az nem lett valósággá;de a valóságé» igazság azon kép­zeletet ébresztők bennem, hogy e szigetek is ké­sőbbi nemzedékek számára lakhelyekül vannak föntartva, babár ezek csak az emberi társaság ellen vétettek , szerencsétlenek , kitaszítottak lennének is. Amsterdamtól fogva a legpompásabb idő és legszebb legnyugalmasb járat isatrózaiuk szá­mára, kiknek Sz. Pál előtt oly sokat kelle kiállaniok , szinte üdülésül szolgált. Majd min­den órában lehete a légmérséklet növekedését érezni, miután minden óra kedvező szél mellett 8—9 tengeri mértfölddel tovább vitt éjszaknak. Már dec. 10-n a déli szélességi 36—35fo ka alatt el­hagytak bennünket a viharmadarak és foki ga­lambok , melyek Bio Janeiro óta folytonos kísé­rőink voltak; velük eltűntek téli kabátjaink is.

Next

/
Thumbnails
Contents