Budapesti Hírlap, 1858. november (251-274. szám)
1858-11-03 / 251. szám
érik, sokszor 6 SJ hosszúságot is halad a póré, a lelelek oly szorosan állnak egymáson,mikép csoda, hogy mindel nem romlik. A magyar dohányos ilyenkor az által akar magán segíteni, hogy füzéreit tovább hagyja szabadban kiaggatva. Hanem ez által ismét szerencsésen fogást követ el. A levelek ugyanis e miatt megtarkulnak, kellemetlen szintiekké lesznek, széleik kiveresednek, a nap színüket kiveszi, s ha még véletlenül eső is megveri, akkor egészen elromlik, olyanná lesz, mint az őszszes lehullott, napnak és esőnek kitett falevél. Valószínűleg ez itt érintett balfogások onnan veszik eredetüket, hogy régibb időben, mig a szivar annyira divatba nem jött, a magyar dohány tulnyomólag pipadohányat használtatott el. Ez időben a por dohányát egész fölmelegedésig összetömte, hogy világos sárga szintivé s édeses ízűvé tegye azt s erejéből is vegyen el valamennyit. Sőt a világos szin tekintetéből szokás volt a dohányt több ideig szabad ég alatt hagyni. A szorosan fűzés által határozottan a szárító hely kíméletére volt czélzás, t. i. hogy kis helyen több férjen. Annak oka pedig, hogy még most is a hosszú füzérek divatoznak,valószínűleg a szárító pajták hiányos berendezésében rejlik. Mi különösen a füzérek, pórék hosszúságát illeti, az nemcsak kényelmetlen, hanem azon rosz oldala is van, hogy amiatt a füzérek középen meghajolván, ott a levelek összetörődnek. Legfeljebb 3 láb hosszúságúaknak kellene a füzéreknek lenni, s természetesen e szerint kellene a szárító helyeket is fölszerelni; e változás azonban a már fönnálló pajtákban könnyen és kevés költséggel megtehető. 3. Osztályozás. Ezt Magyarországon átalában dicséretes szorgalommal szokták a beszáradt dohánynál végrehajtani s a dohányosok elegendőleg jártasok is abban. Épen az osztályozásnál növekedő szorgalom oka a jobbféle osztályzatú dohányok beváltási áremelkedésének. A szabatosabb osztályozás azonban azt mutatta ki, hogy a múlt évi termésből mily kevés dohány boroztathatott a jobb osztályokba. 4. Kiforrás közbeni kezelés. A levelek kiforralása körül a hollandi szivartakarók forratási módja szerint járnak el. Ez eddigelő még a legjobb mód és eljárás. Mindazáltal jó szivartakaró készítésre s a szükséges szívóltság megtartására a leveleknek egymásra teregetése, mint Magyarországban divatozik, még nem kielégítő. Egy heidelbergi fiatal vegyész észleletei ezen tekintetben új gondolatokat támasztanak, s föltűnő természetességüknél fogva megérdemlik a közelebbi vizsgálat alá vételt. Az ő nézetei szerint a jól vezetett első forratás után második forrásnak nem szabad többé előállani, mert az első forrásnak már azon anyagokat széjjel kellett bontani, melyek egy második , néha harmadik forrást is előidézhetnének. Oly okszerű forratási kezelés, mely által a dohánynak jó szivartakaróul szükséges minden tulajdonság , mint a szín , szívósság, tiszta íz , jó égés , megadathatnék, volna a dohánymívelésben a legnagyobb előmenetel. Az első forrást akadályozza már az, ha a levéltől több nedvesség vonatik el, mint amennyi a forrás folyamára és bevégzésére megkívántatik. A második forrás akkor áll elő , ha a levelek ismét annyi nedvességet vettek magukhoz, hogy a májusi vagy júniusi melegebb légmérséklet által új forrásra ösztönöztethetnek. Ismert dolog, hogy az első forrás bevégzése után a levelek szívóssága nagyobb, mint ha második forráson is keresztül estek. Kísérletekkel kellene kikutatni, ha várjon meleg és nedves levegővel teli zárt helyen lehet-e az első forratást oly tökéletességben végrehajtani, hogy fölmelegedés többé ne álljon elő. Ifjabb időkben a bor, sör, eczet stb. forratás vezetése körül tudományos rendszer jött gyakorlatba és pedig nem minden eredmény nélkül; miért ne sikerülhetne az a dohánynál is, mely már csaknem egyedül maradt a szokásos eljárás alatt ? A szivarlevelek csak egymásra teregetve forratása ellen fölhozható még, hogy az eljárás mellett, a nedvesség ezekből még könnyebben és gyorsabban elillan , mintsem a már felcsomózott dohányból, anélkül hogy azon anyagok, melyek a nedvesség visszaszívása által még nagyobb forrásra adhatnak okot, szintén eltávolodtak volna. 5. Szivargyárakbani használhatóság. Különböző cs. k. szivargyárakban a különböző osztályzatú levelekkel tett kísérletek átalában következő észleletekre vezettek : a tiszai levelek ugyan tömörek és tartósak, hanem egy kevéssé vastag,s nem kedves színűek; a szegedi levelek általában gyengédebbek,jobb szintiek, de kevésbbé tartósak; a bánsági levelek igen különfélék, de bár kisebb mértékben kaphatók, gyöngédségük és színüknél fogva a szivargyártásnál kedveltek; a debreczeniek kevésbbé jól osztályzottak, nem tökéletes színűek, s nem is valami tartósak; Szalókiak kitűnőleg nagyok, jó alakúak, hanem kevés tömörséggel bírók, a nap által kiaszalvák, s a kész szivarról könnyen lepattannak. Ügyfelünk a tisztán magyar dohányból készült szivarokon oly formát állít észrevehetni, hogy mihelyt rájuk gyújtva a füst által átmelegesznek, azonnal elkezdenek lágyulni. E rosszaság vagy a hiányos száradás és a forrás közbeni elembomlás következménye, vagy hogy a dohányban sok sók foglaltatnak. A hamunak vegybontása itt nem ad tökéletes eligazodást, a szárított leveleké többet adhat. Kivéve a magyar-galicziai példányleveleket, utazónk átalában minden magyar szivar leveleken kevés növénynedvet talált, — sokkal kevesebbet mint a jól mivelt pfalzi takaró levelekben, — ellenben farostot sokkal többet, mi a hiányos trágyázásnak, de a tulérettségnek is lehet következménye Sokkal terhelnék olvasóink figyelmét, ha az egyes vidékek leírásába bocsátkoznánk. Csak némelyeket hozunk azért föl e tekintetben. Szeged vidékéről azt jegyzi meg az úti napló, hogy a levelek többnyire föltűnőleg vékonyak , illető tartósság és tömörség nélkül. Itt világosan kitűnik, hogy az egy helyen egymás után minden trágyázás nélkül huzamosan folytatott dohánytermelés mennyire elveszi a dohánynak természetes tulajdonságát, holott jó trágyázás mellett az egymásután következés még a természetes tulajdonságot lényegesen nemesíti. E vidéken talált utazónk oly dohányokra, melyeknek a forrásban való jólmaradásuk lehetetlen, mert egész elembomlás áll náluk elő, mivel erejök tökéletesen hiányzik, holott ugyanazon helyen jól trágyázott földekről a Magyarországon találtak legkitűnőbbjeit látható, valamint szín és gyöngédség, azonkép szívósság tekintetében. Mi azon kérdést illeti, hogy a magyarországi szivartakarókat termelő vidékeken miféle mag volna legczélszerűbb, e tekintetben a naplóiró még több tapasztalást tart szükségesnek, mert nem is minden faj alkalmas minden földre, mindazáltal véleménye szerint a pennsylvaniai, aztán a szamosháti és gundia fajok különös figyelmet érdemlenek. Az „Österr. Corr.” következő czikket hoz: „A mai nappal (nov. 1.) kezdődött meg az austriai pénzértékbeni számítás. Két átszámítási módszerre akarjuk figyelmeztetni a közönséget, melyek — mint hiszszük — könynyűség, rövidség, szám s időkímélés által ajánlják magukat, csupán a négy egyszerű számításmód ismeretét TÁROZA. A „IVovara“ cs. k. fregatt világkörüli útja (Dr. Hochstetter Ferdinand 14-dik levele.) Az Új-Amsterdam sziget az indiai óczeánon. (Vége.) A szigeten valánk, nem lenn a tengernél, egy tiszt, E. és én, egy matróz más ponton mászott föl utánunk. Azonban most mittevők legyünk! Káromkodva és szitkozódva és gyufákért kiabálva, láttuk a matrózt mintegy 100 lépésnyire előttünk s csak nagy megerőltetéssel érhettünk el egy kis kopasz salakcsürökhöz, mely 20 lépésnyire feküdt azon helytől, hol a szigetre följutottunk. Kimerülve kénytelenek voltunk leülni. További előnyomulásra , legalább azon zöld bokrozatig, mely félórányira feküdt előttünk az egész laposan emelkedő lejtőn, gondolni sem lehetett. Elefántoknak kellett volna lennünk, mert sűrű embermagasságnyi kákanemű fű borította el az egész tért,félig kiszáradva,félig friszölden , itten vihar és eső által leverve, amott egyenesen fönállva. Ha már tovább akarunk haladni, vagy a kiszáradt kákacsomókon kell áthatolnunk s könnyen keresztül süppedünk, vagy a sűrű fris füvet letipornunk s ekkor hamar elcsuszunk.Szóval,a sziget távolabb hozzáférhetlen. De az idő visszatérésre is intett, miután legalább 5 teng. mérföldnyi utat kellen a fregattig tennünk. S a mint még néhány I -mohot és füvet a kis salak csűrök oldaláról összekapdosok,egyszerre tűzropogást hallok, s füstöt s látok a kis tölcsérből emelkedni. A gyufácska, melyet a matróz kivánt, valószínűleg előkerült. A száraz fű lángban állt s a láng oly gyorsan terjedt, hogy már csak ezért is szükségesnek találtuk a hirtelen távozást.Zsebkendőink segélyé- I vei, melyeket a kukákra kötöttünk, megtaláltak ismét azon helyet, a melyen fölmásztunk, s csak- s hamar jó karban bajtársainknál voltunk. Minden el volt már az elindulásra készítve. Néhány percre esti 5 óra után ismét elváltunk ama helytől, ahol hajóromok, árbocz- és másnemű darabok, melyeket a sziklatömbök közt találtunk, csak emberi szerencsétlenségre emlékeztettek. Nem egy hajó zúzódott össze e partokon. Vastag füst gomolygott föl a szigetről s midőn némi távolságra künn voltunk a tengeren, hangosan pattogva láttuk a lángokat föllobbanni, úgy hogy egész a naszádig hallhatók. De ugyanakkor láttuk azt is, hogy tovább éjszakra — mert mi még folyvást a keleti oldalon voltunk — a part még sokkal laposabb s legfölebb 10—20 láb magas. Tehát itt volt még kedvezőbb kiszállási pont. Elszigetelt alacsony fák álltak ott. Azonban késő volt már még egy kísérletet tenni. Egy könnyű éjszaki szellő lehetségessé téve a vitorlák fölhúzását s 7 óra táján két órai járat után legkisebb baj nélkül innét a fedélzeten voltunk. Itt azalatt meghatározták a sziget helyzetét (széless. 37° 58' 30" délre, hossza 77° 34' 40" keletre Greenwichtől) s magassága s a legmagasb csúcshegy korábbi észleletekkel öszhangzólag 2784 bécsi lábban jön megállapítva. Az evés felségesen ízlett s ebéd után és beáll-sával a sziget égése nagyszerű látványt nyújtott. [ Most szintazon jelenet fordult meg előttünk, mint melyet múlt században 1792 mart. 28 és 29-e éjjelén a D' Entrecasteaux alatti expeditio élvezett, melyet Labellardiére ír le és Humboldt Sándor „természettani és földiemei emlékezeteiben“ mit meg nem fejtett eseményt említ. Akkor is tűzben és lángban állt a sziget s vastag füst gomolygott föl. Ma az ég felhőnélküli és világos volt.A lángok a partszegélyről magasra lobbantak föl egy félköri helyről,melynek átmérője legalább 2 teng. mértföld. Egy vastag rézszintre világított füstfelhő emelkedett föl majdnem függőlegesen, aztán vízszintesen megfeküdt s végtelen hosszú felhőréteg húzódott délkeleti irányban a legtávolabbi láthatárig s elbobta a sziget felső felét. Éji 2 órakor a látványt még nagyobbszerűnek mondák, az égés már roppant térségekre hatván el. Csak vulkáni kitörést lehet képzelni, izzó lávaözönöket, kivetett hamutömegeket, az égre fölnyúló tűzkévéket. Azt hiszem, az egész sziget alulról egész föl és fölülről le lassanként leégett. D’Entrecasteaux nem tudta, vájjon az általa látott égést földalatti vulkáni tűz, vagy emberi kéz gyújtotta e meg. Én tudom, hogy az amsterdami dec. 7. 8 és 9-ki nagy égés, mely ki tudja még meddig tartott, egy Pollak-féle bécsi gyufával lön gyújtva. Pollak fölülmulhatlan tűzszerszáma egy egész szigetet lángba borított az indiai óceánon, nagyobbat mint némely német herczegség. A „Novara“ világító tüzet gerjesztett Új-Amsterdamban, melyet a czethalvadászok közelről messziről láthattak. Dec. 8-án regg. 7 órakor sötét füstfelhő jelölt a távoli felhőtlen láthatáron a sziget helyét. Ez maga rég eltűnt a láthatárról, egy fris éjszaknyugati szellő éjjel gyorsan elvitt bennünket, így fájdalom nem volt többé semmi remény, hogy a sziget éjszaki részét is láthassuk. Az Amsterdam felőli eredményeink csak tökéletlen mű. Sz.Pált a legkisebb részletekig ismerjük.Arról legalább meggyőződtünk, hogy Amsterdamban mindaz megtalálható, ami a Sz. Pál sziget természetét jellemzi. De Amsterdamnak még sokkal többet kell nyújtania, minthogy a fák és bokrozatok fölmerülésével szükségkép gazdagabb kifejlődésű Fauna is van összekötve. Mindez rejtély maradt előttünk, fejtsék meg utódjaink! Nekünk meg kell azzal elégednünk, hogy az óceánban fölmerülő magános partokon mi legalább többet láttunk, mint elődeink. Ki nem elégítve és mégis kielégítve néztem még sokáig vissza azon vidékre, melyben ama szigetek eltüntek. Oly sokáig éltek azok képzeletemben, amit képzeletem előre jósolt, az nem lett valósággá;de a valóság és igazság azon képzeletet ébresztek bennem, hogy e szigetek is későbbi nemzedékek számára lakhelyekül vannak föntartva, habár ezek csak az emberi társaság ellen vétettek , szerencsétlenek , kitaszítottak lennének is. Amsterdamtól fogva a legpompásabb idő és legszebb legnyugalmasb járat isa trózaiak számára, kiknek Sz. Pál előtt oly sokat kelle kiállaniok , szinte üdülésül szolgált. Majd minden órában lehet a légmérséklet növekedését érezni, miután minden óra kedvező szél mellett 8—9 tengeri mértfölddel tovább vitt éjszaknak. Már dec. 10-n a déli szélességi 36—35 foka alatt elhagytak bennünket a viharmadarak és foki galambok , melyek Rio Janeiro óta folytonos kísérőink voltak, velük eltűntek téli kabátjaink is, teszik föl előre, s különösen akkor használhatók, ha valamely conv. pénzbeli, vagy új értékű forintok s egyszersmind krajczárokból álló öszszeget kell átszámítni. Most tegyük föl, hogy 436 ft 36 krt kell austriai értékre vinni át. Ez esetben az összeg 100-at szoroztatván, új krajczárokra osztatik föl, erre a forint mennyiség ötszörzete, s a krajczárszám 3/4-e hozzáadatik, s végre az eredmény ismét az uj kr rendszer szerint tizedesen rendeztetik. 436 36 21 80, azaz a forintok ötszörözete, ______27, azaz a 36 e/4-e, 458 43 újkrajczár. Ezen módszer elvét algebrailag következőkép lehet kimutatni : Ha Z a forint, s K a krajczárszámot jelenti, akkor (60 Z -j- K) nU~ 100 Z + K + i, hol az x hozzáadandó összegeket fejezi ki. Ha ezen egyenlet föloldatik , lesz: x = 57 + %K. Ellenben ha megfordítva az austriai értéket conv. pénzzé kell átszámítni, ekkor az összeget mint fölebb kell elrendezni, 105-el kell elosztani, s a netaláni osztási maradványt 4/7-el szorozni. Tartsuk meg a fölebbi példát. — 458,43: 105 , 436, 63/ios. Most már mivel a 60 : 105 arány egyenlő a 4 : 7 aránynyal, a fölebbi 63 maradványt szorozzuk 4 el, s oszszuk el 7-el, miből 36 s egészben 436 frt 36 kr conv. pénz jön ki. Erre nézve kiindulási pontul ezen formula szolgált (100—1—7. K), 4, az ez összegnek nj krajczárokrai átváltoztatását a 4/7-eki szorozás által conv. pénzbeli krokban s a 60-as elosztás által conv. pénzbeli írtok s krokban tünteti föl, s ezen kifejezéssé kikerekíthető 1 100 Z -f- K - 105. Ha törtek jőnek elő, azok elkülönítve számíttatnak át. Mivel azok legtöbb esetben csak krajczár részeket képviselnek, azokat a kívánt érték szerint 4-el vagy 7/4-el kell kezelni. Mivel az üzleti forgalomban a forintok s krajczárok többnyire összekötve jönek elő, ezen lényegesen rövidítő módszerek figyelmet érdemelnek. Csak csekély fáradság s számítási ismeret kívántatik meg azok elsajátítására.“ Nagy-Körös, oct. 26 (Biztosítási ügy) Egy tudós barátomat látogatván meg a napokban, az „Austria“ czimü nemzetgazdászati folyóiratnak XLII-dik füzetét kaptam meg nála. E füzet „Das Versicherungswesen in Oberösterreich“ czim alatt egy oly czikket hoz, mely figyelmemet méltólag megragadta s belőle ügyünk fölötti elmélkedésre ösztönöz. Különösen a tűzkár elleni biztosítást tárgyalja a nevezett czikk, s összeállított adataiból az tűnik ki, hogy Felső-Austriában annyira el van terjedve a tűzkár ellen biztosítás, miszerint alig van épület, mely e jótékonyságban ne részesülne, s Felső-Austria e tekintetben első helyen áll a birodalom összes tartományai közt. E tartománynak magának részvényes biztosítótársulata nincs, hanem van 1811 óta tartományi kölcsönös tizkármentő-intézete, a más tartományi részvényes társulatok közel működnek e mellett a cs. k. bécsi első austriai tűzkártérítő intézet, az assecurazioni generali,a Riunionia dr. di sicurta és az azienda assicuratrice mind triesti társulat, a lipcsei tűzbiztosító társulat, sőt az első magyar álalános biztosító társulat is már jelentékeny körben is sikerrel kiterjesztette oda üzletét, s még ezeken kívül is 20 kisebbszerű csak egy városra , vagy több szomszéd községekre és egyes vidékekre kiterjedő és különböző szervezetű kölcsönösen biztosító intézetek vannak ott működésben. De legnyomatékosabban bizonyitnak némely társulatok működésének kiterjedése mellett a közlött számadatok. Ezek szerint a tartományi kölcsönösen biztosító társulatnál volt 1850-n 44,245 biztositó fél, 31,850,360 forint biztosított értékkel, 1851-ben biztosító fél 46,773, összeg 35,419,820 frt, 1852-ben biztosító fél 49,948, összeg 41,210,540 frt, 1853-ban biztositó fél 53,922, összeg 48,209, 250 frt, 1854- ben biztositó fél 54,846, összeg 49,667,020 frt, 1855-ben fél 55,702, összeg 51,421,120 frt, 1856- ban fél 57,300, összeg 54,107,220 frt, 1857-ben fél 59,033, összeg 57,238,430 frt; ugyanez utolsó évben a kifizetett kártérítési summa 250 281 frt tett. Különösen szembetűnő a biztosítás gyakorlatának terjedése. Mint az adatokból és az apró társulatok szaporodásából combinálni lehet ugyanez áll a többi társulatokra nézve is. Mint a szóba vett czikk mondja, e körülmény egy részben a nép átalános jóllétének, más részben sajátságos kifejlett jellemének tulajdonítható, miszerint a vagyonnak nemcsak beszerzése körül szorgalmas, hanem annak megtartásáról is szeret gondoskodni, és önerejét érezve, arra bizodalommal is támaszkodván, még a szerencsétlenség esetében is állásán alulinak tartja a könyörület ingyen kegyelmét koldulni, hanem a bőségnek s jólétnek napjain szívesen áldoz, és veti magát mérsékleti teher alá, hogy a szerencsétlenség napján köteles segedelemre magának jogot szerezzen. Oh mennyire nemesebb és jobb gondolkodásmód ez azokénál, kik ha rájuk nehezült a sors keze, könnyelműleg akasztják a koldustarisznyát nyakukba, hogy talán náluknál még szerencsétlenebbek ajtain is az ingyen könyörület alamizsnájáért kopogtassanak ! Nem sajnálom, semmi szín alatt sem sajnálom a szerencsétlenektől a könyörület alamizsnáját, de ki jogot szerezhet, s midőn jogot szerezhet, miért folyamodjék az a könyörülethez ? bizony mondom az igen gyakran méltatlanul szedett könyörület alamizsnáján sok bűnnek átka is fekszik. Mégis egy ily városban mint emiénk, melyet a sors több rokonai közt elég jólléttel megáldott, legalább adott alapot, hogy népét szorgalom által jóllétbe helyezhesse, — melynek népe a mellett a vidék miveltebbjei közé is sorolja magát, a biztosítás-ügy sehogy sem akar terjedni. Van az első magyar átalános biztosító társulatnak városunkban két ügynöke, nincs kifogásunk ellenük , nem mondhatjuk, hogy nem mozgatnák eléggé az ügyet, végre bizodalmunkat is bírják; mégis mernénk rá fogadni, hogy egy 1000 lélek népességű felső-austriai községből hat annyi biztosítás befoly, mint 17.000 lelket, s négyezer épületet számláló városunkból. Ha jól tudom, a két ügynöknél sem megy 20-ra a biztosított házak száma. Igaz, a szerencse ez idén megkímélt bennünket gyakori tűzveszedelmektől, de szerencsétlenség után kell-e magunkat az ellen biztosítani ? Miután Felső-Austriának jeles példáját lapjaink tudtommal ez ügyben még nem közlötték, czélszerűnek tartottam legalább városunk jó ügyekezetének ösztönzésére magyar népünk előtt is közismertetésre bocsátani. Azonban azt vetik s vethetik sokan szememre, hogy nevem is hiányzik a biztosítók sorából. — Fájdalom ez úgy van, azon egyszerű okon, mert nincs mit akár tűz, akár jég ellen biztosítanom, szállítmányozással szintén nem foglalkozom. De van egy, mit annak idejében én is biztosíthatok, s örömest is biztosítok. Ez az életem. — Azt hallom, hogy az első magyar átalános biztosító társulat az életbiztosítást is rövid időn meg fogja kezdeni, azért közelebbi levelemben az szerkesztőség engedelmével szabadságot veszek magamnak az életbiztosításról egy pár szót szólani, talán az alkalomnszerűleg nyilvánosan mondott szót az épen a megkezdési munkálatokkal foglalkozó társulat is szívesen veszi. Dr. 1.