Budapesti Hírlap, 1859. január (1-24. szám)

1859-01-01 / 1. szám

1859. 1. szám. Előfizetési árak ausztriai értékben BUDA-PESTEN. A Hivatalos Értesítővel együtt. fi*, kr. Egész évre 15 — Fél évre 8 — , ft. kr. Évnegyedre 4 50 Egy hónapra 1 75 A Hivatalos Értesítő nélkül. mz.. fr. kr. «ívnegyedre 3 — Egy hónapra 1 25 fr. kr. Egész évre 10 — Fél évre 5 25 (A házhozhordásért havonkint 15 krral több.) Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban. Egyes szára ára a Hivatalos Értesítővel együtt . 30 kr. „ nélkül . 10 „ SZERKESZTŐ niVATAL: E gy e t e m - u t c za, 1. számláik emelet. KIADÓ IHVATAJr« Barát oktere 7.Vzám föld­szint Szombat, január 1. Előfizetési árak ausztriai értékben. VIDÉKRE. (Naponkint! postai küldéssel.) A Hivatalos Ériesitő nélkül. A Hivatalos Értesitóvel együtt. fr. kr. | , fr. kr. Fél évre 19 — | Évnegyedre 5 50 Fél évre 10 — I Egy hónapra 2 10 fr. kr. Egész évre 14 — xi7i J __ n F él évre 7 — , fr. kr. Évnegyedre 4 — Egy hónapra 1 60 Vidéken bérmentes levelekben minden cs. kir. postahivatalnál. HÍRLAP. Igtatványok. Egy hatodhasábos petitsor egyszeri beigtatásnál 8 ujkrajczáijával; kétszeri­nél 7 és háromszorinál 6 ujkrajczáijával számittatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A be igtatási bélyegdij mindannyiszor 30 njkr. Mindennemű hirdetések a kiadó-hivatal­ban vétetnek föl. Akülföld számára a hir­detményeket H. Hübner könyvkereske­dése Lipcsében veszi át. HIVATALOS RÉSZ. Ö cs k. Apostoli Felsége m. é. ang. 11-ki legfelsőbb határo­zata által megengedni méltóztatott, hogy de Georgi Lukács szá­zados a 44. sz. Albrecht Főherczeg gyalog ezrednél, a neki adott Jo- hannita-rendi diszkeresztet elfogadhassa és viselhesse. Ó cs. k. Apostoli Felsége m. évi dec. 14-ki legfelsőbb határozata által W e z y k Fereneznek a krakói cs. k. tudóstársaság elnökévéve 1859-ik évre újra megválasztatását legkegyelmesebben megerősíteni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége m. é. dec. 1-i legfelsőbb határozata által Schott Vineze brünni polgárt és negyedmestert, sokévi köz­hasznú és sikeres tevékenysége elismeréséül arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszlteni méltóztatott. 0 cs. k. Apostoli Felsége m. é. dec. 11-ki legfelsőbb határozata által Watzke József pénzügyőrségi fölügyelőt, s m. é. dec. 17-ki legfelsőbb határozata által Schlesinger Mátyás kiszolgált kato­nát koronás ezüst érdemkereszttel,továbbáLuft Jánosjárásbivataliszol­gát, Hirschmann János kiszolgált katonát és Hoffmann Ká­roly kertészt érdemkereszttel több emberéletnek a Friedland városá- banV m. é. aug. 1-én és 2-án előfordult árviz alkalmával a vizbefulás- tól eszközlött megmentéséért legkegyelmesebben földiszlteni méltóz­tatott. H 0 cs. k. Apostoli Felsége m. é. dec. 23-ki legfelsőbb határozata által dr. Fleischmann Vilmos rendes orvost az irgalmas szüzek kórházában, Bécs Gumpendorf-külvárosában, sokévi és sikeres tevé­kenysége elismeréséül a Ferencz-József-rend kiskeresztjével legke­gyelmesebben földiszlteni méltóztatott. 0 cs. k. Apostoli Felsége m. é. dec. 20-ki legfelsőbb határozata által Bach József czimzetes kanonokot, esperest, kerületi iskolafölü- gyelőt és országfejedelmi városi lelkészt Kremsben, czimzetes pré­posttá de Ódon legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. 0 cs. k. Apostoli Felsége m. é. dec. 24-ki legfelsőbb határozata áltál Langer Lajos hadi biztost, nyugalomba helyeztetése alkalmá­val sokévi jó szolgálatai elismeréséül másodosztályú fö-kadibiztos rangjával legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Ö es. k. Apostoli Felsége m. é. nov. 29-ki legfelsőbb határozata ___Zencovich F. M.-nek a sebenicói görög k. alconsuli állomás e lvállalására engedélyt és kinevezési okmányának az exeqnatíirt legkegyelmesebben megadni méltóztatott. által A soproni közigazgatási terület vegyes szolgabiróhivatalai számára fönn- lló cs. k. orsz. személyzeti bizottmány E 11 m a n n Miklós megyetörvényszdki igyelőt, lerchenthali lovag Menningcr Tivadar fogalmazó gyakornokot és i o r v á t h Pál megyctörvénysxéki figyelőt, szolgabiróhivatali tollnkookká a levezeti közigazgatási területre kinevezte. £ s_______• Változások a cs. k. hadseregben: Előléptettek: Az Ő cs. k. Apostoli Felsége nevét viselő vadász zredbcn : lovag Wec kbecker Hugo ezredes,ezredparancsnokká, és münsingeni Steiger Károly őrnagy alezredessé. A katonai számvivőségi osztályban : Hadi könyvvivövé D.i e 1 i n g Frigyes és V ö 1 k c 1 Károly al-hadikönyv- ivőket. al hadi könyvvivövé Hiv n i se h Károly és Oberriedmüller Jó' séf számvivőtanácsosokat. nemhivatalos rész. Budapest, december 31. , # (Politikai szemle.) Ez évben utólszor fogunk ma tollat, bogy lapok olvasóival körutat tegyünk a politika terén, s e körülmény íenthetövé teendi, ha nem csak a n a p, hanem az é v politikája fö- Jtt kivánunk rövid szemlét tartani. Mig egész éven át majdnem foly­ást azon panaszt hallottuk, hogy semmisem történik, s hogy mondbat- mul unalmas időt élünk, most midőn az évi események során végig­illantunk, azt találjuk, hogy azok legalább számra nézve bizony igen skintélyes csoportot képeznek. Ha mindazáltal, mint az imént mond- ík, nem elégítették ki a politikai körök vágyait s várakozását, ez gyszerüen onnan van, mivel ezen események — bármily fontosak is lagukban véve — még sem szültek különös fontosságú, magában efejezett és szemmel!átható eredményeket. A hol z emberi szorgalom mély aknákat ás a földben, ott a fölszinen álló zinte alig vesz észre valamit abból, a mi alatta történik,és csak akkor tmerkedik meg vele, midőn vagy az aknákból roppant érczkin- sek vitetnek ki a napvilágra, vagy midőn — a fölszin légbe röpül! Íz évben is számtalan ily akna lön ásva — a végre-e, hogy á vi- jH új kincsekkel gazdagodjék, vagy pedig, hogy ez aknák segítségé­ül az európai egyensúlyt légbe lehessen röpíteni ? ez oly kérdés, aelyet a lefolyt év fölvetett, de melynek megoldását utódainak va- amelyikére — tán már a legközelebbire — bízta. Majdnem úgy látszik, mintha a jan. 14-ki merénylet Napoleon A s*® An császárt fölverte volna azon mérsékeltebb tevékenységből, melyet addig elégségesnek tartott vala, — hegy ezen iszonyú esemény rög­tön arra emlékezteté, miszerint maholnap valami természetes vagy rendkívüli „véletlen“ véget vethetne életének, midőn még annyi a teendője, midőn merész terveinek legparányibb része sincs még va­lósítva. Ekkor nyakraföre hozzáfogott azon kedvencz eszméinek fo­ganatosításához, melyeket sejthetni ugyan, de melyekről bizonyos­sággal szólni e perezben teljesen lehetetlen. Január 14-dike óta az Oroszországgal! viszony, mely már azelőtt is elég nyájas szint öltött, valódi intimitássá alakult át, és ha — mint nem ok nélkül állítják — Napoleon és Sándor császár közt messzenyuló tervek forognak fönn, akkor, ez szilárd meggyőződésünk, ezeknek első csirái ez év első he­teiben, közvetlenül a januári merénylet után keresendők. Napról napra fejlődött aztán e frigy, melynek létrejötte csakugyan a diplomatia csodái közé tartozik, ha tekintetbe veszszük, hogy a ki a franczia császárnak most oly szívélyesen kezet nyújt, az fia ugyanazon ural­kodónak, ki a meghittség legcsekélyebbszerü jelét, egy bizalmas meg­szólítást is megtagadott Oroszország mostani szövetségestársától. Hogy Francziaország azért Anglia barátságát sem akarta elej­teni , azt igen természetesnek találjuk, még pedig két okból; először, mivel az Oroszországgal! viszony csak legújabb időben érte el az intimitás színvonalát, s igy eddig — ha csak két szék közt a földön nem akart ülni — Francziaország nem igen ejthette el a Dyugati szövetséget, mely utólsó időben már csak puszta minta, puszta test vala ugyan , melybe mindazáltal a szükség pillanatában ismét tartalmat, lelket lehetett volna ön­teni; másodszor pedig, a mig csak lehet, Francziaország ezentúl is ragaszkodni fog Anglia barátságához , mert ezáltal legalább azt gátolja, hogy Nagybritannia nyíltan és föltétlenül nem veti magát Austria karjai közé. A franczia ezredesek adressei és Walewski gróf mentegető jegyzékei, Bemard orvos fölszabadittatása és á „Na­poleon in. et 1’ Angletetre“ czimü röpirat, az angolfaló declamatiók> harezias hirek és a cherbourgi találkozás, mindezen egymással töszom- széd esemény megannyi ellentétet képez , mely azonban a föntebb mondottakban, úgy biszszük, kimerítő magyarázatát találja. Angli­ára nézve természetesen az ilyen szerep nem igen dicsőséges s nem is fogja azt tovább játszani egy perczig sem, ha a mostani kor­mány helyébe majd olyan jut, melynek szilárd elvei vannak, mely hivatalban maradhatását nem tekinti kivánatai alphája és ómegája gyanánt, s melynek elég bátorsága lesz vagy a franczia-orosz részre pártolván a legmonstruosusabb hármas-szövetséget alakítani, mely csak képzelhető, vagy pedig végképen elszakadni azon baráttól, a ki öt — Angliát — gyöngéden átölelve tartja, de csak azért, hogy ez — kezeit ne mozgathassa ! — fö ro'szországgal minél szo­rosabban szövetkezni, ez a mai napóleoni politiká­nak első elve ; Angliával jó lábon maradni, mig csak a végső szükség ellenkezőre nem kényszerít , ez a második; Aus- triát megtámadni, a mikor és a hol csak lehet, ez a har­madik. Igenis, — hasztalan volna tagadni, miszerint az Austria irányá- bani ellenségeskedés a mai franczia politika alap- és vezéreszméihez tartozik. Mi okozta ezen ellenszenvet ? arra csak megközelítő fele­letet találhatni abban, a mit Napóleon császárnak jan. 14. ótai maga­tartásáról mondtunk. Ó föltette magában, miszerint terveinek kivitelét sietteti s az eddigi lassú járás helyett gyors léptekkel fog czélja felé haladui. E tervek, úgy látszik, Austria helyeslésére nem számolhatnak , sőt alkalmasint egyenesen Austria erkölcsi és anyagi érdekei ellen vannak irányozva. Előbb tán azt tette föl magában a franczia császár, miszerint a keserű labdacsot csak lassan , kiméivé , apró adagokban nyeleti el Austriával, a meg­változott körülmények azonban e szándékot is módosították; Pá- risban vagy már nincs idő, vagy nincs kedv a sok teketóriára és igy a franczia és osztrák kabinet közti kellemetlen hangulat nap­ról napra nyilvánvalóbbá lett. Ez Austriára nézve annyiban kellemet­len , a mennyiben ö, miként minden conservativ hatalom minden tár­sával békén és jó egyetértésben szeretne maradni, de egyszersmind azon jó oldala is van, hogy az ellenfél tervei nyíltabban kiléptek s igy az elleneszközökről is nyíltan és minden tartózkodás nélkül lehet gondoskodni. A mélyebben tekintő politikus figyelmét el nem kerülhette az, hogy Austr iának mindazon határán, mely nem Németországgal érintkezik, a legkülönbözőbb ürügyek alatt per fás ct nefas, azaz minden található akár jó akár rósz eszközzel kis:bb nagyobb agitatió idéztetett elő» melynek eredete, ba figyelmesen követtük a fonalat, mindig Párisban vagy Pétervárott vala fölfödözhetö. Sándor czár Varsóba ment, hogy a lengyelekkel kaczérkodjék, s az ottani delnőkkel egy két mazurkát tánczolván, ezen gyúlékony nemzet szunyadó reményeit mint egy va­rázs által ismét fölriaszsza álmából; a Dunafejedelemségek oly alkot­mányt nyertek, mely az agitatiónak kimerithetlen forrását képezi; Orosz- és Francziaország az uniót elejté ugyan, de ez által az ellen­pártot is engedményekre kényszertté, s ezen engedmények elég mesz- szehatúk voltak, úgy hogy az unionista hatalmak legalább kivánataik nagyobb részét teljesítve látták; a moldva-oláh mozgalom javában foly s vége még el sem látható. Ez a birodalom keleti és délkeleti .«nmíaHIanlink IpffliAv.Alüllhi 87,1)1113 f. fill 4-P.Il határai körül történik. Menjünk tovább! A monarchia déli határán először Montenegro és legújabban Szerbia részesült azon szerencsé­ben, hogy eszközül használtassák Austria nyugtalanitására; szóljunk - e még Olaszországról, vagy a Dappes-völgy körüli alkudozásokról, miknek czélja Austriának még Schweiz felöl is alkalmatlanságot okozni ?! És mitévő leend az austriai politika ezen általános ostrom el­lenében ? Úgy hiszszük, nem térünk el az igazságtól, midőn a bécsi ka binet programmját e kevés szóba foglaljuk: Minden megtámadást kcrü 1 ni, a másunnan jövőt pedig erélyesen visszautasítani, — a fönnálló szerződéseket tisztelni, de arra is ügyelni, hogy má­sok szintén tiszteletben tartsák 1 Kezeskedik-e ezen programm az európai béke fönntartásáról ? Ha a többiek ugyanazon elveket vallják, igenis; ba nem — nem! Apró viszályokban az engedés nem a gyöngeség, hanem épen az öntudatos erőnek, a férfias nyugalomnak jele, de szakadatlan kö- tekedés, rendszeres ellenségeskedés eUenében szorosan kell ragasz­kodni a maga jogához; ily esetben csak egy elv alkalmazható, és ez azon elv, melyet az austriai birodalom egyik uralkodójának ime jel­szava fejez ki: fiat justitia — pereat mundus ! Belgrád, dec. 26. — A mai nap egész csendben tölt el. Azonban, a tegnapi béké telenségek megijeszték az itteni törököket s ma több mindenféle liázi bútorral terhelt kocsit lebet látni a várba vonulni; a belgrádi törökök néhánya t. i. a várba menekült a képzelt veszély előtt, a török kato­nai örök voltak fölállítva némely törököklakta utczában! Pedig jelent­hetem, hogy a forradalmi állapotnak vége van. Tegnap estve a Vucbícs tanácselnöknél tartott tanácsülésben elkészült azon okmány, mely szerint Obrenovics Milosnak a fejedelmi méltóságba visszabelyeztetését a tanács is elismeri s megerősíti. Az isteni tisz­telet a szokott időben legnagyobb renddel tartatott meg, s a városban ritkán lehetett látni csoportozatokat, annál kevésbbé fegyveres cső­dülést, mint a múlt két napon. A katonai parancsnokság Lukacsevfes eddigi parancsnoktól, a ki a fejedelemné egyik nővérét bírja nőül, el­vétetett s az ideiglenes kormány egyik tagjára, Mibajlovics Sztefcsóra bízatott. A katonák egy része haza bocsáttatott. A szkupstina holnapi ülésében nevezendi ki a küldöttséget, mely Milos herczeget oláhor­szági jószágáról Szerbiába bivja; s egy másikat tán a portához, ezt a választás megerősítésére kérni. Némelyek remélik, bogy Milos 14 nap múlva itt lesz; ez kívánatos volna a közbéke érdekében, de alig hihető. Nem lesz érdektelen most, midőn e forradalom bevégezettnek mondható, egy visszatekintést vetni a múltra. A Szerbiában leg­közelebb múlt események ugyanis korántsem mai kezdetüek. Már 1848 előtt több alkalom mutatkozott Sándor fejedelem kormá­nyának bukására; de az illető kormány férfiak még tudtak annak any- nyi erőt adni, hogy mostanig fönnmaradhatott. 1848-ban Milosnak nagy kinézései voltak, hogy Szerbiába visszatér, s 1853-ban bevég- zett dolognak tartották Mihály herczeg visszajöttét, annyira, mikép Obrenovics Mihály nyilván kijelenté, hogy azon esetre, ha a nép öt visszakivánja fejedelmének, ö minden tisztviselőket meghagy. E ve­szély is békével széledt el Sándor fejedelem kormánya fölöl. Múlt évben, midőn az illető nagyok összebeszéltek Sándor herczeg élete ellen, szintén gyengén állott a fejedelmi kormány, de az összeesküvés kitudatott, s a kormány továbbra is megtartá léteiét. Mikor ez évi martiusban Etem pasa s Kabuli effendi Szerbiában megjelent, általáno­san hitték, hogy a herczeg kormánya bukni fog. A herezeg ez alka­lommal nagyon megaláztatott ugyan: kénytelen volt személyes elle­neit nemcsak visszafogadni a tanácsba, hanem miniszterekül is kine­vezni s szentesíteni azon törvényjavaslatot, mely szerint a fötörvény- hozási s igazgatási hatalom a fejedelem kezéből a tanácsra ment át; de mindezen megalázások mellett a fejedelem megmaradt méltóságá­ban. A herczeg ez évi martius ótai kormányzása igen gyönge,ö ministe­rei játéklabdája volt. Napról napra növekedett a hiedelem, bogy a herczeg nem maradhat tovább fejedelmi székén. Ily meggyőződés kö­zepeit hozták a fejedelem ellenei azon határozatot, hogy hivassék össze a szkupstina. A szkupstinát némelyek ugyan a fejedelem letételére akarták fölhasználni, s a szkupstina erre ráállt, He tovább is ment en­nél, I uj fejedelmet választott, vagy tulajdonképen Milos herczeget „jo­gaiba visszabelyezé.“ Ez nem volt ugyan némelyek terve szerint, s ezért voltak azon békétlenségek, melyekről eddigi leveleimben szóltam. Je­lenleg,midőn a szkupstina határozatához a tanács is hozzájárult, nincs a tartományban —látszólag — párt. Érdekes megemlíteni,hogy ily nagy változás minden vérontás nélkül ment végbe. Legyünk méltányosak. (y.) Megszokottá, megrögzötté lett egy idő óta a panasz az olvasó közönség apathiája, közönye miatt. Legyünk méltányosak s valljuk be, bogy e panasz nem egészen igazolt, nem teljesen alapos. Az olvasó közönség, igaz, nem karolja föl kellő melegséggel azon vállalatokat, melyek tudományosságunk közlönyei, melyek iro­dalmunk belterjtt mivelői; nem méltányolja elég részvéttel az oly ko­molyabb müveket, melyek hosszas tanulmány, gondos előkészület eredményei, mint péld. Teleki, Szalay sat. történelmi müveit; de más-, felöl, valljuk be, a szépirodalom nem emelkedhetett volna nálunk kifejlődésének azon fokára, melyen az jelenleg áll, ha az ivó és a kiadó bátorítást, ösztönt a közönség pártolásában nem talál. ielenik meg-

Next

/
Thumbnails
Contents