Budapesti Hírlap, 1859. január (1-24. szám)

1859-01-01 / 1. szám

De legkevesebb oka a napi sajtónak, a lapirodalomnak van a közönség részvéte ellen panaszra kelni. Midőn irodalmunk s a Journalistika 1849. év után újabb korszakába lépett, hazánkban az olvasó közönség nem volt nagy. A megelőző években a szépirodalmat egy két név, a napi irodalmat a mostani szám arányában kevés lap képviselő. Arra rögtön nem számíthattunk, hogy az olvasóközönség azon dimensióban növekedjék, amint a körülmények befolyása alatt szaporodott az írók száma és szaporodtak a lapok. És mégis azt tapasztaljuk, hogy az egymás után keletkező lapok nagy részét fönntartá a közönség, mi mindenesetre a magyar életrevalóságának és annak tulajdonítható, hogy a közönség fölismerte az irodalom fontosságát, de csalhatlanul bizonyítja azt is, hogy az olvasók száma tetemesen növekedett, a részvét emelkedett. S hogy mégis több lap társai mellől idővel kidőlt , hogy több lap olvasóinak számát gyénílni, fogyni látta, ennek oka azon körülményben is kereshető , hogy a napi irodalom terén mind több versenytárs lépett föl. Az olvasók száma nem fogyott meg, hanem megoszlott. Az újabb időben az olvasók száma általában szaporodott. Új elemek léptek a régibb phalanxba, s megértük azon esetet , hogy egy lap közül több előfizető csoportosul, mint a múltban valamennyi lap közül összesen. De megismerjük azt is , hogy most több lap együttvéve sem bír annyi előfizetővel, mint birt hajdan maga egy lap. E körülmény oka nemcsak az említettük versenyben, a közönség megoszlásában kereshető. Talán egy kis számvetés magunkkal olykor másutt mutatná a valódi okot. Kiérdemelte-e a lap pontosság, ígérettartás, föltűnő buzgalom, a belbecs fönntartása, emelése által azt, hogy, mire törekednie kell szükségkép és természetesen, olvasóinak száma növekedjék? haladott-e folytonosan, gyarapodott-e tartalomban ? Közönségünk érettsége, miveltsége előhaladott, igy igényei is magasabbak s több (mindenesetre jogos) követeléssel lép az oly lapok elé, melyek a nemzeti cultura munkásaiul lépnek a térre. A fölületesség, a laza munkásság többé se elnézésre, se mentségre nem találhat, s míg a politikai olvasmányt kegvelő közönség megvárja, hogy a lapok a napi kérdések körüli gyors és helyes tájékoztatás és értesítés által nélkülözhetlenekké tegyék magukat, míg a haza érdekeit kellő gonddal és figyelemmel kisérő közönség a napilapoktól főleg megvárja azt, hogy azokban ez érdekek kellő képviseltetésére találjon, hogy minden üdvös eszme, minden hasznos ügy iránt figyelem gerjesztessék, részvét ébresztessék, addig irodalmunk barátai méltán megvárják azon soliditást, alapos belértékességet, mi egyedül képes journalistikánknak tekintélyt szerezni. Ekkér járjunk el. Ily elvek szoros szemmel tartásával közönségét bármely lap nemcsak megtartandja, de szaporítandja is. És e szaporodást mi nem az anyagi érdek tekintetéből tartjuk kívánatosnak, hanem mert ez után a közügyek és irodalom iránti részvét emelkedvén és terjedvén, emelkedik és terjed a hazai kultúra is. E czélra kell törekedni a magyar journalistikának. Gyöngyös, dec. SO. (Gazdasági egyesület. Dolgoztatóintézet.) Most midőn a munka teljes év végére esthajnalodik, miről szólhatnék, miről emlékezhetném meg még egyszer szívesebben, mint arról, a mi megyénk élete legfontosabb mozzanatainak egyikét képezi; értem újdon új gazdasági egyesületünket. Kedves uj növény ez társaséletünk mezején, melynek gyökere hasson széjjel néptestünk minden parányaiba, hogy lombos ágai szélesen terjedhessenek ki fölöttünk s az uj növény mielőbb dús fává fejelvén ki magát, ízletes gyümölcsöt teremhessen már a mostani s majd hosszú idők után következő kornak. A kiállítással ünnepelt fölavatási nap után, melyről e lapok annak idejében tőlünk tudósítást kaptak, ismét nagy napnak nézünk eléje: az ideiglenes igazgatóválasztmány folyó hó 17-én tartott ülésében az épen beálló újév január hava 20-ára tűzvén ki az elnökök, választmányi tagok és illető hivatalnokok megválasztását. Azt tartja a közvélemény és tanítja a tapasztalás, hogy minden testkifejtés legnagyobb mértékben azon tényezőktől föltételeztetik, melyek a testre annak élete első szakában hatnak; Így kell ennek lenni, ha szabad magamat úgy kifejeznem, társulatunk, egyesületünk testkifejlése irányában is, melynek jövendőjét a most köréje állítandó tényezők alapítandják meg. Azonban választásaink szerencsés sikerülendésén kétkednünk egy perczig sem lehet; megyénk közbizodalmát legméltóbban biró egyénei világos tevékenységgel szereplettek eddigelé is a csecsemő egyesület körül,hogy irányukban a választó tagoknak tévedniük nem lehet, bennük pedig nem csalatkozhatunk. Eddigelé az aláírt társulati tagok száma 300-at halad, mert már TÁ R CZ A. Vasárnapi levelek Bécsből. Moliére fösvénye. — Polémiai viszketeg a magyar dráma becsülete végett. — A Goszmannomania mai állapota az európai egyensúly szempontjából. — Elhegedült becsület. Ahy. Ha az olvasó egyáltalán megkívánja — ám legyen : szerencsés új évet! Különben nem a mi kenyerünk a vidéki levelezőkkel vetekedve, mélabus elegiákat s érzelgős melódiákat írni az újév tiszteletére. Mi is az az újév napja ? semmi! Puszta képzelődés. Egyik nap olyan mint a másik. Mindennap öregszünk. A bécsi műélvekben sem idézett elő az újév közeledte valami meglepő változást. Sőt az ünnepek és böjtnapok néhány napi szünetet hoztak a színházakba is, hangversenyekbe, zenedékbe, lovardákba s egyéb múzsatemplomokba. Locus communis, közhely, régi észrevétel , hogy e többé kevesbbé nevükre méltó múzsatemplomok bezártával annál jobban telnek meg a szesz, bacchus, gambrinus, tűz-víz templomai. Mit nyer ez által az ünnep magasztossága, az erkölcsiség, az ember nemesebb oldala ? . . nem tudjuk. Azaz ott van Anglia, hol az ünnep halott csendével az állati részegség karöltve jár. Az emberek mindig külsőségben keresik a lényeget... Azonban hogy tárgyunkra térjünk, keveset nyújtott e hét repertoirja, de sokat. Non múlta sed múltam. A legnemesb színházi érvek amiket természetesen nem lehet köznapi eledelekké tenni, mert végre is a tömeg ízlését nem lehet egyszerre a művészi érzület színvonalára föllódítani — a legnepebb színházi érvek az udvari színházba, ha, mikoron kint történik, egyegy shakespeari vígjáték, mint nem rég a „Nyár és álma“, vagy „Amint tetszik“. Moliére-nek egyegy vígjátéka, mint tegnapelőtt a Fösvény,“ hozatnak színre. Szándékosan vígjátékot mondok, mert kicsinált tény, hogy a kezelőszeretet mérlege ezen oldalra billen. És ha drámai érveket akarnék emlegetni, első helyen a hasonlíthatlan Faust-ot vagy Shakespeare drámáit kellene fölhoznom, miben messze vezetne. Mert nem tehetném anélkül, hogy bírálói epezöld szemüvegem föl ne tegyem; amikor aztán nagy boszúsággal panaszolnám el, hogy Dawison nincs itt, Mephistónak talán kissé Jaevon is eredeti, de mindenesetre legszellemdúsabb személyesítője. Nem kevesebb, csakhogy gunyorosabb hevességgel panaszolnám például : Shakespeare „Julius Caesar“ját mint alakítá át egy kedélyes vörösarczú német serfőzővé a különben jeles de kissé elaggott Anschütz, az ékesen szóló Brutust egy rajongó poétává Wagner, és a többi. De óhaj nekem, ha kimondom, hogy általában nincs valami kevesbbé római mint egy német színi előadás. Jaj nekem, ha e merész állításom azon budapesti levelező észreveszi, ki minap az „Ost. D. Post“-ban azt írá, hogy Hugo Károly drámai művei, úgy amint vannak a német színpadon nehezebben adathatnának elő, mint a még fejletlen drámairodalommal biró magyaron. Hogy ez utóbbi fejletlen —■ bizony furcsaság lenne tagadni akarni. — De ha valaki — igazságos ítélet kedvéért — átvizsgálja a német színpad, még pedig legkitűnőbbjének, a bécsinek repertoirját,— — nem fog emilyen lóhátról.A modorban a messze előre rugtatott civilisatio után ügető magyarok, finnek, mandzsuk s egyéb rokonaik színművészeti kísérleteiről szólni. Mert a Koczebuek, Birchpfeiferek s francziából fordított semmiségek egymásutánjában vajmi ritkán van alkalma a német nemzeti drámának egyegy ünnepet ülni magában a várszínházban is! És végre nem ismerik-e el a legnagyobb német ítészek s irodalom-történetírók a német drámairodalom terméketlenségét, s újabb időben teljes pangását s nem ismerik-e el tekintélyes német bírálók *), hogy ha az Aristoteles-Lessingi műtörvények szigorával mérjük legnagyobb drámáikat, Schiller Ármány és szerelmét, Telijét, Orleansi szüzét, Goethe Clavigóját,Faustját, Egmontot—mindezek mint szabályszerűtlenek el fognak ítéltetni ? ? — Tehát félre a nagy szavakkal, fontos képekkel apró bírálók s nagy szigorászok !! — Azonban hogy másodszor is tárgyunkra térjünk, reddig ugyanis csak zárjel közt írtam — Moliére Fösvényének előadatását akarom kiemelni, mert arra különösen méltó. Az ilyen nemzeti sajátság nélküli s közös emberi jellegű tárgy előadásában, elvont eszményi jellemek személyesítésében tündököl a német színművészet Különösen ha tehetséges művészek a mellékszerepeket is érvényre juttatják, mint a várszínházban, ritkán élvezhető jótékony benyomást hagy maga után az előadás. Ekkor tanuljuk csak ki egy classical mtt valódi sajátságát, becsét. Nem mintha a „Fösvény“ a fönnemlített szabályoknak megfelelő műegész volna, korántsem. Ez egy lélektani rajz, igen egyszerű eszközökkel színre alkalmazva. A fösvény nem a főszerep, hanem az egyetlen szerep. Nem szabályszerű vígjáték, hanem egy valódi értelmébeni comoedia, egy lelki hiba — nevetséges s gyűlöletes, bohó s tragicai oldaláról ecsetelve. A fösvényt La Roche leghatályosabb szerepeihez számíthatni. Az egésznek fölfogása finom értelmet mutat. Öltözet, álcra, a fénytelen gyanu teljes szemekig, teljesen igaz s a legcsekélyebb túlzástól ment; az előadás fénypontjai, midőn kincsének elraboltatását észreveszi, s később midőn azt ismét visszakapja ; de kivált az előbbi jelenetben lélekrázó; különben mindig bohó, nevettető, a nélkül hogy a karzatra számítana, vagy carricaturáig túlozna. Az ily tetszelgésnélküli előadással, melyben a színész mintegy csak önmaga kedvéért játszik, kellemes öszhangban van azon csend, mely a várszínházba különösen nemes, szellemi élvhez illő atmosphaerát lehel. A legnevetségesb jelenetet egy futólagos félhalk mosoly követi, a leghatályosbat egy hangtalan moraj, hasonló a partokra hömpölygő habok susogásához. Az egész darab alig két pereznyi felvonásközökkel, egy huzamban adatott, mi szintén csak dicsérendő. — Ily darab után az igaz kissé nehéz érvet találni amolyan korunkbeli langymeleg tréfájú vígjátékokban, milyen például „A magas C“, (Das bohe C.) melyet csak azért említünk meg, hogy hidul szolgáljon, melyen Délia kisasszonyhoz vezettessünk, ő adja benne a fő női szerepet, s miután Délia k. a. a várszínházhoz szerződtetése korában sokak által azon új csillagképen üdvözöltetek, mint amelyre vetné a Goszmann-ellenséges párt,reményteljes szemeit, az olvasó, mint magam is, azon gyöngeségben szenved, tudni, látni, hallani felőle.Mert Goszmann k. a. a fashion trónján székelését sokan még régi enthusiastái közöl is ezer és egy oknál fogva már megunták, s mások azt akarják észrevenni, hogy a k. a. absolut uralma megzavará kis fejét, é s igy azon hatalmaspártküzdelem, melyről a tudós Waehsmuth „Geschichte der politischen Parteien“ czimű halhatlan művében megbocsáthatlan módon elfeledkezett, a körül látszék egy ideig forogni: Délia k. a. megbuktatja-e Goszmannt ? ? Déli a k. a. szintén kicsin, fekete bogárszemü, titusfejü és szép , (mit k. k. a.-ról csak a hizelgés mondhat) szerepei köre szintén a naiv. De egy előadása is elég arról meggyőzni, hogy valaminek híjával van, miáltal vetélytársnője egyedül képes fönntartani uralmát a kedélyek fölött ——és ez a szellem! — Bognár k. a. — a mi egykori Bognárunk leánya — egy kevésbé fénylő, mint hasznos szerzeménye a várszínháznak, kiről még elégalkalmunk lesz szólni, mert szerepeinek köre — a társalgási vígjátékok — gyakran szólítja színpadra. — Rend is itt van, vagyis lovas, mert ezek társaságának első rangú tagjai, egy új bohóczon kívül, ki nem jobb,mint Sionette volt, mi újat sem hozott. A hírlapokban érdekében megjelenő reklámok sem újak. A Férni nővérek ismét a Wiedeni színházban hegedülnek, s addig fognak hegedülni, mig a közönség részvét húrjait teljesen elhegedülték. Már ez igy van a fiatal olasz művésznőknél; van velük egy entrepreneur, egy nagybátya, papa, tante, és az,aztán olasz fukarsággal pré- *) Lásd : „Monatshrift für Theater und Musik.“ Wien, 1858. Decemberheft. dec. 10-én, midőn az utólsót megelőzött választmányi gyűlés tartatott, 297 volt. Ha az országos kertészeti társulat, melynek megalakulása társulatunkéval körülbelül egy időre esik, azzal a különbséggel, hogy az késő-évig készült, tagságdíját 3 pftban szabta meg, az egész ország»'csatóljg,v^nagáho*, társulatunk alakulása pedig, csak néhány kefejynj^ve, tagságdija 5 pft, s hatáskörével egy megyére szoriko- Éspáimtz 1000 .taggal indulván meg, kimondotta, hogy ily számmal neihTi^dult még meg ez országban hasonló társulat soha, a minthogy ugyi£-*ÜXÍMIblog, akkor mi is bátran mondjuk ki, hogy megyei társulat ismét a miénknél nagyobb részvéttel nem indult meg soha. A mondott tagszám között megyén kívüli tag mintegy 15 foglaltatik. Ez érintett gazdasági egyesületen kívül nem annyira ugyan megyénk, mint épen városunk ismét az új évvel egy nevezetes mozzanatnak néz elé. Név szerint Dörner István, városi főorvosunk mozgatására egy városi dolgoztatóintézet van nálunk keletkezőben. Azt hiszszük ennek szervezetében képviselve lesz azon eszme is, melyet épen a „Budapesti Hirlap“ a koldusdolgoztató intézeteket illetőleg oly figyelemreméltólag pengetett. Erről annak idejében többet. Most boldog újév kívánásom mellett Isten velünk. *) 1. 1. Békés, dec. végén. (Takarékpénztár.) A megyehatóság minden jóra törekvő buzgósága egész erélylyel sürgeti nálunk egy takarékpénztár fölállítását. Korábban egyes tőkepénzeseknek s testületeknek arra megnyerésére szorgalmazó, s magát a községet is ösztönző, hogy nagyobb összeg ajánlásával járuljon az üdvös intézményhez. Legközelebb pedig azon esetre is rendeli a fölállítást, ha az említett tényezők megszerezhetők nem volnának. Azt mondja ugyanis , hogy, habár egyeseket e pénztár alapításába bevonni nem lehet, és ha nem lehető is, miszerint a községek nagyobb összegek ajánlása által — minthogy ilyen intézkedés hatalmukban nem áll — ily intézetet állítsanak, mégsem lehetetlen azt megalapítani a következő módon : Vannak némely községekben oly tőkepénzek, melyeket tartaléktőkéül s az első kiadásokra azonnal fordítani, s melyekből a kisebb betétesek apróbb részletekbeni visszafizetését teljesíteni lehet. Ilyen például Békésen az úgynevezettűz ésszegények pénztára, melyben jelenleg 5375 forint van, mi akadály nélkül a takarékpénztár alapjává fordítható át, mivél különben is minden birtokos biztosíthatja magát a fennálló egyéb intézeteknél, a község szegényeiről pedig a hetenkinti gyűjtés és bizonyos büntetéspénzek befolyása által eléggé gondoskodva van. Ezt a tőkét tehát a mostani használóknál azonnal föl kell mondani, s bejöttével alapjává tenni az ugyanakkor egyúttal fölállítandó pénztárnak. A megyehatóság megvárja Békéstől, melynek népét fogékonynak hiszi és tartja ily intézet életbeléptetésére, hogy ismeretes szorgalmával annak fönntartására is elegendő biztosságot nyújt. Az alapszabályokról még most nincs szó , előbb csak az eszközök megszerzése van ajánlva, különösen pedig az arról való gondoskodás és odamunkálás, hogy 1) a község az egyesek által takarékpénztárba teendő őszi ezekért a kezességet egyetemleg magára vállalja s 2) hogy eleinte a takarékpénztárnak bizonyos vagyona nem lévén, a szükséges hivatalokra a községi tisztviselők közöl oly alkalmas és képes egyének szemeltessenek ki, kik azokat díj nélkül is elvállalni készek volnának. 1. 1. * (Az új év) ezúttal az első újdonság, melyet számunkra az évről évre kivétel nélkül mindennap megjelenő óriás lap, az „Idő“ megirt. Előfizetési '■') Becses közléseit elvárjuk Egyszersmind ez alkalommal szívesen fölkérjük érdemes levelezőinket egyetemben, jövőre is a lefolythoz hasonló közremunkálásra. Elismert tény, hogy minden vidéknek, mely a közműveltségtől elmaradni nem akar, sőt azzal együtt haladni s annak előmozdításában szereplő lenni óhajt, magát aznapi sajtó utján képviseltetnie üdvös,,sőt a képviseltetést mulasztania sem szabad. Mi e szempontból kiváló fontosságot tulajdonítunk az ily indoku vidéki levelezéseknek, azért arra a szerkesztőség legörömestebb nyit alkalmat, szívesen vévén minden közleményt, melynek köztudomásra juttatása akár a közlő vidékre nézve érdekes, akár az olvasó nagy közönségre nézve üdvös és tanulságos, különösen, mely a jóban előhaladásra más vidékeknek is ösztönzőül szolgálhat. Hatni a közügy, ért s tenni annyit, mennyi kinek-kinek tehetségében áll, ez minden polgárnak hazafias kötelessége, s azon sok teendő irányában, mire ez országban a közügyi téren még szükség van, s melyet a folytonosan igénylett előhaladás meg sem hgy fogyatkozni soha, azon reménynyel támaszkodunk e kötelességérzetre, hogy ha e most megújult év végén szintén számadásra kerül a sor, nem fog találtatni vidék,melynek képviselete lapunkból hiányzanak, nem merülend föl az ország széles határai közt figyelmet érdemlő esemény, mely itt vitatásban, ismertetésben, köztudomásra juttatásban nem részesült, hogy ekkor lapunk az ország előhaladásának és mozgalmának valódi tükre lehessen. " Szerk. dija elég drága, mert az maga az élet. Sok régi előfizető marad, de viszont újak jőnek helyükbe, a forgandó sors örök törvénye szerint. E lap különböző folyamára a história nyomja a bélyeget. Összeállítását örökös szerkesztője a Gondviselés eszközli, mely azonban semmiért és senkinek sem felelős. Vezérczikkei mindig az emberiség nagy tanulságára írják, de ezeknél is gyakran megtörténik, hogy sokan nem olvassák. Napi eseményeit és híreit, melyek majd örvendetesek, majd szomorúak, nagy változatossággal a Sors írja meg. Munkatársa e lapnak még a Remény is, ennélfogva nem kell csodálkozni, hogy ennek sem minden betűje való, és sok nem teljesül abból, amivel olvasóit biztatja. Azonban iránya jó s aki szellemét megérteni képes, az sok bölcseséget és tanulságot meríthet belőle. Akinek az egyik szám kellemetlen dolgokat hozna, várja be türelemmel a jövőt, megvigasztalás nélkül senki sem marad ; tekintsen a kék borítékra, ott mindig föllelhető a hit és a remény szép ikercsillaga, melylyel az örök szerkesztő minden keményebb czikket enyhíteni szokott. Magánhirdetései e lapnak a rendes halálozási, házassági és születési hírek; az elsők és az utolsók azonban mindenkire nézve csak egyszer jelennek meg. A halál is azonban nem egyéb e lap folyamában mint az „élet“ novellának félbeszakasztása, melynek folytatása okvetetlenül következik. — Kívánjuk, hogy olvasóink ez óriás „Times“-ben, melynek megnagyobbodott lapunk is csak egy kicsi melléklapja, mennél több örvendetest találjanak, és a szerencse mennél gazdagabb műmellékletében részesülvén, még nagyon sokára kapják meg az utolsó számot! "(Hivatalos ünnepély). Tegnapelőtt (múlt hó 30-án) a budai országház díszes hivataltermében a budapesti közigazgatási kerületre nézve nagyérdekű és maradandó emlékezetű hivatalos ünnepély ment végbe. E nap vette át ugyanis hivatalát a cs. k. Budapest-kerületi helytartósági osztálynak legkegyelmesebben kinevezett új alelnöke méltóságos Cseh Eduárd úr. A grémium teljes létszámban és díszben 9 órakor gyülekezett egybe az említett teremben. Az új alelnök urat beléptekor nagys. Wessely helytartótanácsos ur megható ékesszólású Üdvözlőbeszéddel fogadta, melyre ő méltósága meleg szavakkal válaszolt. Ezután a grémium tagjai mutattattak be, kik mély tiszteletüket hosszas éljenzéssel fejezték ki az uj alelnök iránt. Báró Augusz Antal ur ő méltósága, miután tőle Wessely tanácsos ur a grémium nevében elbúcsúzott, szép szónoklatában érzékeny szavakkal tolmácsolá a testülettőli megválását, s neki tisztelt utódját benső bizodalommal ajánlá. * (rzégi emlékek.) A pályavonalon, mely a budai indóháztól kiindulva Székes-Fehérváron keresztül Kanizsára már megkezdetett, s melynek előbb nevezett része már ez uj évben meg fog nyittatni, a munkások a Balaton közelében nagy mennyiségű emberi csontokat, régi fegyvert, edényeket, érmeket és ékszereket stb. találtak a föld alatt, mi azt gyanittatja, hogy e tér hajdanában egy nagy csata színhelye lehetett. A talált régiségek egy része a nemzeti múzeumot fogja gazdagítani. . . (Hazai szobrászat és építészet.)Dunaiszky László , fiatal szobrászunk gazdag műtermében a kiállított művek, melyeket ő a müncheni és berlini műtárlatokon is bemutatott, közfigyelmet ébresztenek. Az ifjú művész most egy szoborcycluson dolgozik, mely hazánk legjelebb férfiait fogja képviselni. E cyclust már igen kedvező sikerrel nyitotta meg Liszt Ferencz, Erkel Ferencz, Vörösmarty Mihály, Jókai Mór és többeknek jól talált s természetinagyságon fölüli szobraival. —A Zrinyi-utczai gr. Nádasdy-féle házban a múlt napokban egy tömör nagy kút-kőalak állittaték föl, mely a schönbrunni Venusnak másolata s Marschalkó képfaragónk műve. — A kassai székesegyház főoltárának rajza Gerster helybeli építész úr által góth stylben elkészíttetvén ; kőnyomata nem rég Bécsbe küldetett. — A debreczeni színház tervét a b 1 építész ur már munkába vette. * (Sakkharcz.) A nagy sakkverseny Morphy és Anderssen közt dec. 20-n vette kezdetét Párisban. A föltétel csupán az volt, hogy győztesnek az ismertetik el, aki legelőbb nyer hét játékot. E játékban Morphyé volt az első húzás s az Evans-gambit játszotta. Néhány igen szép bonyolódás után, melyek hetven húzásra terjedtek, Anderssen nyerte meg a játékot. A második estvén a játék ,,remisí"-vel végződött (egyik se nyert) Harmadik estve két játék volt, melynek elsejében Anderssen mindjárt kezdetben elveszte királynéját és vele egészben 21 húzás után a játékot is. A reákövetkező játékban is az amerikai (Morphy) lett győztes. Negyedik estve ismét Morphy nyert hét órai heves csata után. * (Csillagászat.) Eddig általában azt hitték, hogy a holdban nincs víz és légköre is hiányzik. Egy nagyhírű csillagász azonban nem rég valószínűvé tette, hogy a hold tőlünk elfordult és soha nem észlelt oldalán egy kiterjedt óceán létezik. Ezt a laicus olvasók már rég gyanították a holdvilág-költők verseiből. * (Művészi irigység madarak közt). Kik az erdei madarakat figyelemmel kisérték, meggyőződhettek, hogy a csalogány csak akkor szeret énekelni, ha közelében a többi bokor üres. A pintyőke is nagyon vigyáz arra, hogy mikor ő szól, tőle jobbra és balra legalább ötven lépésnyire más pinty ne verjen. Nem emlékeztet ez operai primadonnáinkra, kik másokat nem tűrnek meg maguk mellett ? * (Fölforgatók). A párisi rendőrséget, mely szemességéről ismeretes, úgy szedték rá, hogy Montalembert munkáját fölfordított czím-