Budapesti Hírlap, 1859. február (25-47. szám)
1859-02-01 / 25. szám
tanácselnökségről, de szintén nyugdíjat kiván. Illető helyen, úgy hallám, a lemondás elfogadtatott, úgyszintén a metropolitáé is; a nyugdíj meghatározása azonban más időkre halasztatott. Ma indult el Milos fejedelem Negotinból. Mihály herczeg tegnap lépett Szmederevónál szerb határra, s atyja elé sietett, vele együtt jövendő Belgrádba. Végre jelenthetem, hogy azon módosítások, melyeket a szkupstina a szkupstinatörvényen létetni óhajtott, elfogadtattak, s a módosított uj szkupstinai törvény sajtó alatt van. Bécs, jan. 30. (Vegyesesek.)"Ma reggeli 8 órakor a nápolyi koronaherczegné s Lajos bajor k. herczeg, Erzsébet Császárné Ő Felsége kíséretében az éjszaki vasúton Triestbe fognak utazni. Az Ünnepiesen földiszitett déli pályaudvarban a „Jellachich grófi” gyalogezrednek egy diszszázada leend fölállítva zászlóval s zenekarral. Császár Ö Felsége a magas utazókat a pályaudvarig kitérendi, hol a polgári s katonai hatóságok is össze lesznek gyűlve. Császárné Ő Felsége néhány nap múlva térend vissza Triestből. — A legújabb polgári perrendtartás terve e következőket foglalja magában. Az eddig szokásban volt határidő-meghoszszabbítási kérvények eltörölvék, azonban meg van engedve, magát a bejelentési iratot még a tárgyalás napján beadni, s nagyon tekintetbevételt érdemlő esetekben az a legközelebbi napra tétethetik át. A szokásban volt közbeszóló perek nagy része, melyek a főpert meghosszabbiták, eltávolíttatott s ez utóbbival olvasztatott össze; a fölebbvitelek egyszerüsitvék s csupán egyetlen iratban történnek, oly követeléseknél, melyek betáblázott vagy egyéb jogérvényes okmányok által vannak kimutatva, a fizetési meghagyás az adós beleegyezése nélkül történik, s ez ellen semmi ellenvetés, hanem csupán fölebbvitel engedtetik meg. Igen jelentéktelen követeléseknél a perfolyam gyorsíttatik s egyetlen ülésben intéztetik el. A szóbeli eljárás annyiban könnyítve van, amennyiben a jegyzőkönyvet is megröviditve lehet szerkeszteni. A végrehajtási eljárás gyorsasággal eszközöltetik. — A cs. k. kereskedelmi ministerium, e°y hozzá intézett kérdés folytán kijelenté, mikép a lombardiai helytartósághoz 1857. dec. 9-től intézett kibocsátványnak azon rendelete, miszerint a kereskedelmikamráknál a csupán minden második évben történő kiegészítő választások daczára az elnök s alelnök választását az ideiglenes kamratörvény értelmében minden év kezdetén kell eszközölni — eltekintve a választási időszak meghosszabbításától, a birodalom összes kereskedelmi s iparkamráira alkalmazandó. — Az egypár nap óta itt mulató szerbiai exfejedelem Karagyorgievics Sándor rövid időn Temesvárra térend vissza. Az „Aut. Cor.“ szerint némely családiügyek elintézése végett jött Bécsbe. — A „Wien. Zig“nak egy Prágából jan. 29-töl kelt távirata szerint ama napon 124 órakor érkezett meg az első mozdony Pardubiczból Reichenbergbe s örömkiáltások közt. fogadtatott. Kassa, jan. 25 (Tisztviselők segélyegylete.) Múlt 1858-ik év aug. havában itt egy igen jótékony egylet lépett életbe :a kassai kerületi kiválaatok segély-egylete. Az egylet ezélj a minden egyes tagjának kimúlta esetén az orvosi és a temetéssel egybekötött költségeket a haláleset után azonnal fedezhetni. Az egylethez csatlakozáskor leteendő alapösszeg (az életkor szerint) csupán egy vagy két, az időnkint folytonosan teljesítendő részletfizetés pedig csupán fél százalékát teszi az illető hivatalnok évi fizetésének, azonfelül még a befizetés is részletesen történik, az egyletbe lépés ennélfogva még a legcsekélyebb fizetésű hivatalnokra nézve is lehetővé van téve. Ezen egylet a meghalt hátrahagyott özvegye, gyermekei, vagy más örököse számára bizonyos segedelmet biztosít, mely az elhalt által a haláleset előtt húzott érdijnak 15 százalékát teendi. Mihelyt az egylet 2000 pft vagyis 2100 új forintot kimutatni képes lesz, akkor azon összeg az egylet alapszabályai szerint úgy fog tekintetni, mint tartalékalap, melyből aztán haláleseten kívül is az illetők számára, a körülmények szerint, a százalékosnál nagyobb összeg lesz biztosítható. Jóllehet ezen egylet eszméje még alig 6 hónappal ezelőtt pendült meg, mégis már 122 tagot számlál, s jelenleg 1200 új forintot képes kimutatni. Elismeréssel kell kiemelnünk, hogy a nevezett egylethez több oly tagok is járultak, kik minden abból részükre háramlandó kedvezésekről már előre lemondottak, s ezáltal annak jótékony hatását, mely leginkább a csekélyebb jövedelmű hivatalnokok javára czéloz, nemesértelműleg tetemesen emelik. Ily lelkes fölkarolás, az üdvös eszme ily buzgó pártolása folytán, mindenekelőtt csupán az alaptőke folytonos biztosítása vétetvén szemügyre, bizton remélhetni hiszszük, hogy az egylet a maga állandóságát nem csak a jelenre, hanem már a jövőre nézve is biztosítottnak tekintheti, s nem csak eredetileg kitűzött szűkebb körű segélyzési feladatának megfelelhetni, hanem képes lesz az illetőknek, kik a családfő kimúltával oly gyakran egyedüli támaszuktól megfosztatva, szorult állapotba jutnak, a meghatározott által már biztosított összeget túlhaladó segélyt is nyújtani, és azáltal a hátramaradt árvákra nézve a pillanati segély jótékonyságát kétszeresen élveztetni. Az associatio elvének ily áldásos alkalmazása valóban méltó, hogy legszélesb körökben pártoltatva gyámolíttassék. Az egyes megyékben fölállított gondnokok közremunkálása által az egyletkezi járulás nemcsak lehetővé, hanem egyszersmind könnyűvé is tétetett, s ekkér mi sincs útjában amaz óhajtásunk teljesülésének, vajha az egylet minél hamarabb, minél több tagokat számláljon, mert számosak közreműködése könnyebben és biztosabban előmozdítja a kitűzött czélt. Félegyháza, jan. 27. (Többféle említésre méltók. A Reinert féle örökség jogos örökösei.) Hol vagyunk ? Ott, hol hajdan és eleink diadalmas hadserege Puszta-Szerről Kelemfölde felé vonulva, pihent sétetett. Miután Alpár, melynek fehér tornya hozzánk látszik, Zalántól elhagyatva, az ő jó szénájával együtt Árpád birtokába jutott, aztán lejebb egy kissé Csernigrádon — Csongrádon se lábdatlankodott senki, tehát a daliás harczosok még lejebb mentek, mendegéltek, mig a tóhoz értek, a hol, mivel a lovak szomjasok voltak, itatni kellett. A hely alkalmas lévén, tanyát ütöttek, a mint utódaik is az alföldön többnyire viztó mellett telepedtek le. Tanyázás közben eszükbe jutott az öregeknek, hogy jó volna lesz azt a népséget egy kicsit ránczba szedni, az állapotot rendezni, azaz törvényeket alkotni. Miért is javaslat készítése végett, a Kankar elnöklete alatt bizottmány neveztetett ki, mely jelentését az országgyűlésnek beadván, ez a törvényjavaslatot egész terjedelmében elfogadta. És ez tetszett a magyaroknak, még a helyet is, hol e törvényhozás történt. „Szerinek nevezték, — tudvalévőleg, az itatásra alkalmas tó neve pedig jön: „Körtvélyestó“. Ez máig látható, mint a „puszta-szeri“ torony-omladék is, mely elpusztíthatlan csaknem, mint az ezer éves történet, mely hozzá szőve van, s mely mint az ősidők homályából föltűnő jelkő búskomoly érzelmeket idéz elő. Szerről jövének a magyarok fölfelé a „péteri tó“ mellé, mely a vasútról látható , és ez volt ismét jó itató; innét tovább oda, hol most Félegyháza fekszik; itt is van elég tó ; aztán mentek „Egopolis“ra — Kecskemétre; onnét a Dunának, Kelemfölde felé vonultak. Szakértők, mérnök urak! igaz-e, hogy a marcheroute nem lehetett más, mint az imént előadott? Tehát a havezszomjas Hetumogeiek sérge taposta egykor a földet, hol mi jelenleg gázoljuk a sarat. Kilenczszáz évvel később a fényszarui jászok — Jazyges Metanastaeraja telepedett meg e helyütt. 1740 körül vervén, de nagy fáradsággal, a házhelyek karóit, és jön Félegyháza, később város, melynek a legutóbbi népszámlálás szerint 1800 házaiban és tanyáin 19,129 lakosa van, ezenkivül 261 idegen, és 419 távollévő is ide vézetvén, e város lakossága 19,809 főből áll. Ide, hol a cs. k. járási kapitányság székel, tartoznak Dorosma 9732, Péteri 2300 lakossal, és a következő puszták, melyeken Miss Pardoekint „the herds of cartle which wander over the enormous tracts of pasture-land are almost innumerable“ vagyis számtalan barom legel, u. m. Kömpöcz 689, Csólyos 5, Pálos 9, Orgovány 857, Jakabszállás 1647, Szent-László 392, Páka 394 és Kisszállás 153 lakossal. A járás összes népessége 35,969 és pedig férfi 17,864, nő 17,760. Szaporodás 1850 óta 4708, vallásra nézve kath. 34,505. Mi még említésreméltó Félegyházán? Hamarjában ezek : a jászberényi megyei törvényszék kiküldött bünfenyítő tanácsa a hármas biróság elé tartozó bűnügyekben már több egy évnél folytatja itt bíráskodását, az egész Kis-Kunságra nézve. — A járás kapitányság mindenfelől elismert gyorsasággal intézi el az eléje került ügyeket — Tanodák dolgában hátrább állunk, mint álltunk 1850 előtt. Tanyaiskola van négy. Korcsmák nagy mennyiségben, ivó — pénzhiány miatt — kevés. A casino ősi állapotában, sokaktól kerülve. Sár annak idejében nagy, járda vagy palló nélkül. Világítás havonkint másfél hétig égi photogénnel ingyen. Telekkönyv lesz, a helyszínelések folynak. A birtok nyilvántartása eddig is minden jászkunsági község által pontosan kezeltetett, de az igazi telekkönyv hiányát sokszor sajnosan érezzük. A közbiztonság most jó lábon áll, az éji őrködés kitűnő benn a városban, kívülről sem hallani erőszakról, mióta — m. é. aug. 10-kén — öt idevaló bűntettes rögtönitéletileg kivégeztetett. Még van egy komoly szónk. Tegnap a „B. H.“ 19-ik számában azt olvastuk : „a Reinert-féle örökségi ügyről,a mikop a 22 milliónyi örökségen Tirolban 13 osztályos fél akar osztozkodni. — E bir meglepőleg hatott reánk, mivel Félegyházán, Csongrádon, Radnán és Poroszlón vannak a múlt század közepén Németországból Magyarországba az alföldre beköltözött néhai Reinhardt Konrád utódai, kik az eddigelé tett puhatolások és szerzett bizonyítékok alapján remélik, mielőbb bevalósíthatni azt, hogy ők a dúsgazdag örökhagyó örökösei, és a nagyszerű örökség törvényesen csak őket, mint ilyeneket illetheti. Azért néhai Reinhardt Konrád utódai: Ferencz, János, Klára és Éva addig is, mig leszármazásukat és örökjogukat illető helyen kimutathatják, a szóban lévő hagyatéknak tiroliak, vagy bárki más általi öröklése és felosztása s birtokbavétele ellen óvást tesznek, és hiszik, mikép a híreszteltnél erősb örökjogot fognak a maga utján érvényesíthetni. E sorok írója a mondott örökösök egyikével e bizarr ügyben értekezett, az okmányokat megszemlélte, majd elválik az eredmény, mely titokban nem fog maradni. —K— T A R CZ A. Külirodalmi levelek. II. Tartalmaz még mindig.. .ígéreteket. Bécs, jan. 30. Asztalunkon nem egy jelentékeny munka fekszik, melylyel hosszasabban foglalkozni igen is érdemes lenne. De ezt még mindig el kell halasztanunk, le kell előbb tisztogatni előlünk e könyvhalmazt, hogy azután nyugodt lélekkel mélyedjünk olyan tartalmas művekbe, mint például az államtudományi irodalom szorgalmasan műveit terén Wiebahn statistikája. Statistik des Zollvereinten und nördlichen Deutschlands, herausgegeben von Dr. Georg von Viebahn, geheimen Ober-Finanzrath (Berlin Reimer 1858), melynek első kötete, nagy 8-adrét 1120 lapot tölt be. A több tudós közremunkálásával szerkesztett mű, a legtágabb értelemben statistika, amennyiben az államélet tárgyi és szellemi tényezőinek egész egyetemét karolja át. Első része : a területi állapotokat írja le, Németországot általán , különösen a német vámegylet keletkezését , szervezetét, területét minden egyleti állam fekvését, kerületét, határait, távjait. Második része : természeti állapotait s termőképességét, felülete alakzatait, folyamrendszereit, geognostikai minőségét, ásványtermékeit, éghajlatát, tenyészetét, állatországát. Az egész roppant anyagot s részleteket tartalmaz, mint egyedül a német szorgalom s tudományosság képes egybegyűjteni, s a német rendszeresség egybeilleszteni. Austriára s annak nemnémet tartományaira is kiterjed, ámbár ez utóbbi természet szerint a legtöbb efféle tudományos munka gyönge oldalát képezi, itt részint hiányozván, részint latin, vagy épen ismeretlen nyelven lévén az adatok. A nemzetközi jog gazdag irodalmában becses kézikönyv helyét foglalja el Heffter európai nemzetközi joga, mely már 1855-ben harmadik kiadásban jelent meg. (Das europäische Völkerrecht der Gegenwart, von Dr. A. W. Heffter, Berlin Schroeder), mely csak azért kerestetik a publicisták által ritkábban, mert németül írott, inkább méltányoltatott Wheaton, Watter (holott ez utóbbi jóformán Woffot használá föl) s más a diplomatia nyelvén, francziául írott művek. Szintén ily kézikönyv jellemével bir Wirth nemzetgazdászata (Grundzüge der National-Oekonomie, von Max. Wirth, Köln 1857—1859), két kötet. E tudományban kezdőknek alig ajánlhatunk gyakorlatiabb művet. Újat, némely kétes kérdéseknek uj oldalróli és mély vizsgálatát nem lelni benne, de szorgalmasan és értelemmel fölhasználta szerző a tudomány mai állása szerint legtartalmasabb munkákat, átkarolja a közgazdászat egyetemes körét , s minden ágáról alapos elemi ismereteket nyújt. Miután nézetem szerint a közgazdászati ismeretek széles körökben terjesztése, s az elmélkedésre való ösztönzés ez idő szerint fontosabb a tulajdonképi tudományos átdolgozásnál, mely azonban szükséges, csakhogy egyedül közvetve hat a gazdászati értelmiség fejlesztésére — mi mint mondok korunk egyik feszültsége, ezért tartom e művet figyelemre méltóbbnak, mint például Stein L. „túlságosan“ tudós, s a gazdászati műveltséget Austriában terjeszteni teljesen alkalmatlan művet. Ez utóbbiról talán alkalomszerűleg — rosz kedvünkben — szólandunk. A tulajdonképi politikai közigazgatási szakba vágó irodalomból tudomásul kell venni az önkormányzás és a bureaukrajiai közigazgatás kérdésének naponkint gyakoriabb szellőztetését. Tüzetesen tárgyalja a Pickford-féle (Volkswirtschaftliche Monathschrift) havi irat több füzeteiben az Angol- és Németországi önálló saureaukratiai közigazgatás közti párhuzamot.És egy — ugyane haviiratból külön lenyomott — munka „Ueber das Selfgovernment in England und Preussen“ (Erlangen Enke 1858.) E vizsgálatok meglepő világba helyezik az európai continensen oly igen népszerű s oly kevéssé ismert — angol selfgovernmentet. A tárgyat nem lehet itt néhány sorban kimeríteni, tehát kizárólag annak szentelendjük legközelebbi levelünket. Az államtörténet-irás mezején hallgatok Raumernek „Geschichte der Hohenstaufen und ihrer Zeit“ harmadik kiadásának a 12-ik félkötettel befejezéséről (Leipzig Brockhaus 1858.). Raumer kevésbbé mély vagy elegáns, mint inkább világos, értelmes modoráról ismeretes. Az e munkában tárgyalt korszak a tanulmány méltó tárgya maradand mindaddig, míg az európai államegyházi rendszer, annak jótékonysága s viszályai fönn fognak állani. Tehát alkalmasint — sokáig. Egy új történészi vállalatra azonban tán nem fölösleges fölhívni a figyelmet. Ez a következő általános czím alatt: „Staatengeschichte der neuesten Zeit“ — az újabb kort speciális történetekben fogja ecsetelni. Óhajtjuk, hogy folytatása méltó legyen a kezdethez. Ugyanis két első kötete, Francziaország történeti (Geschichte Frankreichs von 1814 bis 1852, von Aug. L. von Rochau, Leipzig Hirzel 1858), közelismerést vívott ki, mi nem volt könnyen kivívható, ha meggondoljuk mennyi, és részben mily kitűnő franczia és német történészek tárgyalták már e korszakot, s pedig kimerítőn. Rochau előadása folyékony, eleven, ismert dolgokat is ismételhet tehát, s szívesen olvassuk. Fölfogása meglehetősen elfogulatlan, párt és iskolanézetektől ment. Egyes korszakokat, mint például az 1840-ki keleti bonyodalmat, tanulságosan kimerít. Az 1848—1852-ki történtekez hasonlón, szóval ajánlható munka. A Mazarin unokahugainak kellemes életírója, Amédée. Renée, ki ha nem csalódom, Marie Antoinette királynőről is irt egy kegyeletteljes élet- s jellemrajzot, ismét kiadá egy régibb művét. Ez Louis Napi újdonságok. * A lövészegylet alarmi tánczmulatsága tegnapelőtt a nemzeti színházban sokkal jobban sikerült, mint a nőegyesületi elég csöndesen végbement első álarczos vigalom után remélni lehetett. Közönség nagy, a mulatság eleven; a tánczzene nem „hang a pusztában“, álarczos elég; a hüsitő és étcsarnokok látogatottak. Szóval a lövészek nem roszul czéloztak Tíz óra után megkezdődött az álarczosok sétája, a tömött körök miatt azonban csak lassan hatolhattak előre : legelöl egypár barlekin a csapóval csapást nyitott álarczos társainak , aztán párosan , hármasával , egyedül jöttek fekete és tarka dominók, ízletesek és csúnyák , újak és kopottak, elegánsok és mások a zsibvásár minden fölismerhető jeleivel ; éjkirálynék csillagos tatárral, kertész-leányok, magyar pórnők, görögök, törökök, egy pierot által űzetve, spanyol grandok csikósok karikással, egy tisztességes allemand puffival; egypár rococo, egy bornyu, bizonyosan a bibliai aranybornyú, mert csinos nőmaszkok vették körül, végre egy vezető egy uszkárral, kit kötélen fogva lépdeltetett maga előtt. Ez az uszkár-vezető a parquetten úgy látszik nem találta magát otthonn, mert itt szótalanul ballagott kutyájával előre, de bezzeg felszabadulván a karzatra , lett ott ihogás vihogás, öröm és nevetés, a vászoncselédség majd bőréből ugrott ki, hogy a farsang bobodrija közéjük szabadult s nem is harapott. Szegényeknek legalább volt valami mulatságuk odafenn. Hahotájuk legalább oly jóizű volt, hogy sok páholybirtokos megirigyelhette volna. Volt e közben a báli közönségnek egy megható ihletdús pillanata is.Főherczeg Albrecht Főkormányzó Ura cs. Fensége maga. Hitvesével Hildegard Főherczegasszonynyal megjelenvén, az udvari páholy bejáratánál a polgári lövészeknek egy küldöttsége által mély tisztelettel fogadtatott, majdan Ő cs. Fenségeik a páholyba lépvén, megjelenésükkel a zsúfolt teremben szűnni alig akaró lelkes éljenek törtek ki, melyek a terem minden zugából hangzottak a magas látogatók elé. E mellett a közönség tiszteletteljesen kalapemelve maradt, míg Főkormányzó Úr ő cs. Fensége csakhamar tudtára adatt, miszerint óhajtja, hogy mulatságukat fesztelenül folytassák tovább ; később Ő Fensége elhagyván páholyát, lejött a terembe, hol az előbbi örömfogadás ismét megújult. O cs. Fenségeik mintegy háromnegyed órát vettek részt a pestvárosi polgárság ez eleven vigalmában. — A bálésnek a virradat vetett véget. * Uj zenemüvek. Hiába énekli a költő , „szomorú most a puszta“,, odagondolván a kopár síkságot, a kérges földet, a csikorgó hideget, a rekedten ugató kuvaszokat, a nyikorgó kútgémet, a füstös boglyakemenczét, és a füstös boglyakemenczénél is kellemetlenebb unalmat, azért a költőtestvér a zeneköltést ábrándozhatik hozzá, a síkos parqueten álló zongora mellett, s igy a ki most szép „pusztai élet“-et óhajt salonjába varázsolni, szerezze meg Brandily czimü ábrándját, mely Rózsavölgyi és társánál most jelent meg csinos kiadásban, narancsszínű borítékkal, s ha ennek hangjegyei után kiábrándozta magát, a pusztai életből Bartay Ede, szintén most és ott megjelent „Ünneplő induló“-jával térjen ismét vissza a városi elvek körébe, hol a zenemúzsa , egy hopsz-polkával minden idylli ábrándot kiver fejéből. * A budapesti orvosegylet, január 29-n tartott rendgyűlése alkalmával prof. Stockinger némi újabb sebészi műtőeszközöket bemutatván azok használati módját magyarázta. Dr. Hirschler a múlt évben tett utazásáról, nevezetesen a szegény szembetegek számára Londonban fölállított magán-kórházakról értekezett. * Lupus in fabula. Alig említettük meg a hangversenyekre ide készülő művészek közt Jae 1 urat, a vasárnap kitűzött nemzeti színházi műsorozatban már találkozunk vele. Jaél úr színpadunkon a jövő héten két zongorahangversenyt fog adni s hiszszük, hogy művészetének jó emlékezete köztünk hatással leend, hogy előadásait nagy közönség látogassa. * Időjárás. Mily különbözők a szempontok. A politikus most az idő jellemében borongást, viharfelhőket lát és minden perezben felhőszakadást vár, a gazda ellenben egészen szelíd természetűnek találja azt. Melyik hoz örvendetesebb gyümölcsöket ? . . . A gazdának a szelíd időjárás legkisebb aggodalmat sem okoz a vetések állására nézve, ha attól nem tartana, hogy az időnek elfojtott téli jelleme majd alkalmatlan időben fog kitörni, akkor t. i., midőn az enyhe tavasz beállása volna kívánatos. A vízállás folyvást elég magas, s a hajók megindulását jégtömegek gátolják. Egyébiránt a gőzösök már készen állanak, hogy mihelyt a Duna megtisztul, minden perezben megkezdhessék járataikat. * Városcsinoskulás. A „Gy. K.“ elismerését fejezi ki a győri községtanács iránt, mely buzgalmat és tevékenységet fejt ki a város csinosbítása körül. A várbástyákból már csak itt-ott láthatni egy-egy darabot; a közlekedéseket akadályozó sötét kapuk tünedeznek, s helyüket szép térség váltandja föl, míg a várbástyák helyén szépen jövedelmező s ízléssel épült magtárak pompáznak körülvéve hemzsegő munkás néppel. A bécsi kapu sorsát követi a régi Duna-kapu, melynek lerombolásához már hozzá fogtak. E kapu széthordásával azon városrész igen szépen fog értékben is emelkedni, s az értékemelés tovább is ki fog hatni, ha a Réfaluba vezetendő állóhíd iránt a közhajtás teljesülésbe megy. * Rögtönbirósági Ítélet. Szathmár megyében m. évi november 4-én Lippó községben odavaló lakos Bandula Simon házánál lakodalom tartatván, ott T. Gligor szabadságos katona is megjelent, ki egy heves szóvita s állítólag rajta elkövetett sérelem következtében Togyer Flóra odavaló lakost gyújtogatással fenyegette, mit másnap 5-n viradóra tettleg végbe is vitt. Togyer Flóra s más három szomszédja ezen szántszándékkal boszuból gerjesztett tűz által a m értékben 1600 ftot meghaladó kárt szenvedtek. Gyújtási büntette miatt T. Gligor a helyen összeült rögtönbiróság elé állíttatván, s önvallomásából is bűnösnek találtatván, kötél általi halálra ítéltetett, mely rajta f. hó 20-kán tettleg végrehajtatott. * Magyar keringő. A berlini wilhelmstädti szinházban egy sajátszerű tánczot járnak, czime: Pas de quatre Valse magyaré. Négyes is keringő is magyar táncz is ? szerzője valami leleményes vegytanár lehet. Ennek egy „pendantja“ az, hogy Hunyady László mint német regény és franczia négyes szerepel. * Érdekes dráma. Wieseman bíbornok egy drámát irt : „The hidden Ger“ (A rejtett drágakő) mely Liverpoolban nagy tetszéssel adatik. A darab Honorius császár idejében játszik, I. Innocent pápasága alatt, és egy fiú nagy odaadását tárgyazza, ki hosszú zarándoklás után visszatér az atyai házba, hol mint idegen és koldus haláláig marad, föl nem ismerve atyja s gúnyolva és bántalmazva a cselédség által. Ellendarabja az elveszett fiúnak. Classicus párbeszédeit, az érzések kenetteljes és beszédes szónoki erejét nem kevésbbé bámulják benne, mint a vidorabb jelenetek egésséges komikumát. * Megint nagy iparmfikiállítás. Londonban 1861-ben ismét nagy iparműkiállítás lesz. A „Society of Arts“ mely az 1851-ki iparkiállítás főtényezője volt, és annak nemzeti jellemet adott, nemcsak hogy le nem mondott ez eszméről, hanem e czélra „Society of the Encouragement of Arts, Manufacture and Commerce“ név alatt oly alakulást vett, hogy nemcsak az 1861-ki kiállítást fogja létesíteni, hanem e kiállításoknak minden tizedben megtartását is folyamatba teendi, mire nézve határozatait kihir-