Budapesti Hírlap, 1859. június (130-154. szám)

1859-06-01 / 130. szám

dulni­a egy franczia tábornok vérét előny és megboszulás­­nélkül kifolyni engedi. 10,000 (?) franczia ellentállt 13,000 austriai támadásának ; ez dicséretükre válik a csapatoknak, de nem a főparancsnoknak, ki oly hát­­rányos állást foglaltatott. így beszélnek L. Napoleon szerető alattvalói ti­­tokban. Általában ok van azt hinni,hogy a háború az ó (azaz: Napoleon előtti) iskola példáját fogja követni s úgy mezei csatákból mint hosszadalmas ostromokból fog állni. Ez nem az, a mit Páris vár. Sejtelmünk mondja, ez nem az, a mit Páris sokáig elviselni fog. L. Napoleon kihívta az összehasonlítást nagybátyjával, melyet talán egy élő sem hívhat ki siker­rel, és neki rövid, éles s elhatárzó hadjáratot kell vinnie, vagy mozgásra a táborban és elkedvetlenedésre a fővárosban készen lennie. Reá magára nézve ezen montebellói úgynevezett győzelem szerencsétlenség. Ám ápolja a betegeket s ölelje a hadosztálynokokat, de a francziák nem szokták meg benne a gyöngéd betegápolót vagy érzelemteljes császárt bámulni, hanem mint győzelmes fővezért akarják őt követni. Ő ezen katonai győzelem daemonának szegődött el, s a szegődés föltételeit szükségkép be kell töltenie. Napoleon Lajosnak nem szabad még sok Montebellót érnie meg, ha hazatértekor ama lelkesült rokonszenvet akarja föltalálni, mely őt a harcztérre elutazásakor kisérte el.“ A­c­h­a­r­d Amadé, a „Journé des Débats“ levelezője, ki sokat tett ama mindennemű rágalmak terjesztésére , melyek Piemont­­ban az austriai tábornokok s katonák ellen hozattak forgalomba, most elkövetett hibáját jóvá tenni igyekszik. Egy Vogherá­­b­ó­l, máj. 25-ről kelt levelében, többek közt így ír : „ Az utas mindig kandi, az neki már mestersége ; én beléptem né­hány korcsmába s házba; a tükrök helyükön s rámaikban voltak ; az in­ga-órák a kandallókon, a függönyök az ágyak körül; semmi sem volt szét­törve vagy szétszaggatva ; a zseb-órák nyugton feküdtek az óratokokban, s egyetlen ujj sem veszté el azon gyűrűit, mikkel az invasió előtt bírt. Azt is meg kell vallanom, hogy a városrészek raktáraiban még valóban czipők,­­ a vászon-árukereskedők boltjaiban valódi ingek vannak. Senki sem volt gyászban. — Igen de — mondhatná valaki —’ hát a requisitiók , zsarolások , hadiadók stb. ? Oh! bocsánat! A háború háború. Ökröket s­örültet vettek el , az igaz; a katonát beszállá­solták és élelmezték ; a kormány pénzét elkobozták. Ezt azonban min-­ den ország katonai szabályai s törvényei megengedik. Én megkérdezem a lakosokat Casei, Pontecurone, Tortona, Vogherában s itt-ott a falvakban is. Sehol sem találtam az erőszakosságnak még csak nyomára sem. Egyetlen mezei jószág sincs feldúlva, egyetlen fáskert sincs elpusztítva; a veté­sek sehol sincsenek levágva; sehol sem láthatni füstölgő romokat; szóval, semmi olyat sem, mi egy elbeszélésben drastikus hatást tesz. Az utazás ez által veszt ugyan festői tekintetben, de mit tehetünk róla ? Ez nem gátolja meg a várost abban, hogy tetőtől talpig franczia s szárd zászlókkal ne legyen földiszitve. Egyetlen ház sincs zászlók nélkül. De ha nagyon ke­resni akarnánk, talán még austriai zászlókat is találnánk. Ez történt még legújabban is néhány zuávval, kik ama ház csürjében kutattak, a­hol be voltak szállásolva* .. .“ Triest­ből írják máj. 28-ról egy német lapnak : „Biztos kútfőből értesülök, hogy a franczia hajórajnál nagy ked­vetlenség uralkodik a további magatartási parancsok és a zárlóhajóraj erősbítésének kimaradása miatt. A Velenczéből jövő semleges járműveket a francziák szigorúan kikérdezik a Velencze és környékénn körülmények felől, s biztos jelek vannak arra nézve, hogy bizonyos consulai úgyneve­zett semleges hatalmaknak ez eszközt arra használták, hogy a franczia admirálnak érdekes közlésekkel szolgáljanak. Egyébiránt a franczia tisztek úgy nyilatkoznak, hogy Velencze nem fog lődöztetni, mert olasz — tehát franczia város! Az elfogott (?) austriai kapitányok és ma­trózok meglehetős bánásmódban részesülnek, mindamellett egy hajótulaj­­donos maga és hajója sorsa miatti fájdalmában megőrült. Ellenben a mi kormányunk, a Genuában letartóz­tatott hat austriai hajóért visszatorlásul lefoglalt Providenza szárd hajó kapitányát és legénységét szabadláb­r­a helyeztette, s megengedte, hogy hazájukba visszatérjenek. A harcz­­térről vett magánlevél mondja, hogy báró Hammerstein, az ellensé­ges lovasság soraiba rohanván, annak ezredesét lefegyverezte s fogolylyá tette. Fájdalom ez alkalommal egy pisztolylövést kapott lábába, s félő, hogy annak elmetszése lesz szükséges.“ A „Times“ egy Marseilleből máj. 19-ről kelt levele, miután a kikötőkből mindenféle hadiszerek roppant mennyiségbeni elkülde­­téséről szólt, hozzáteszi: „Az ostromhajóhadat Toulonban lázas sietséggel szerelik föl. A csavarhajókon és fregátokon kívül az 10 igen csekély mélyedésű csavar­­ágyúnaszádot nyerene, melynek rendeltetése az adriai tenger sekélyes helyein működni. E járművek mind a legerősb vaslemezekből épü­lek, s valósággal golyószilárd úszó ütegeket képeznek. Mindenik egy-egy nehéz forgóágyuval lesz az előfedélzeten fölfegyverezve, egy hengerelt vas­ból készült félkerek vérttel födözve, mely a legerősb golyónak is ellenállni képes Az ágyuk 50 fontosaknak mondatnak, s vontak. Öt e naszádok közöl szétszedhető s szárazon szállítható, ugyanis szándék őket később a Gardatavon használni, mely fontos védelmi vonal. Csakhogy előbb oda kéne azokat a naszádokat ágy ustal ki­állítani, ez pedig igen nehéz dolog.“ Napoleon bg mint tudjuk Livornóban szervezi a maga hadtestét, mely a „Times“ szerint nem 40, hanem csak 15 ezer emberből fogna állni. Azalatt azonban a parancsai alá helyezett toscanai sereg meg­kezdte hadmozdulatait s mint egy turini tudósítás mondja, Ribotti Irik a toscanai csapatok, a hadmérnöktest és a csendőrség élén bevo­nult Pármába s a pármai csapatokat visszanyomá, minek folytán a pármai Lunigiana tartomány szintén fölkelt és Victor Emanuel mel­lett nyilatkozott. Az „Ind.­beige“ szerint valószínű, mikép­p hadmoz­dulatra az szolgált ürügyül, hogy Paar austrai tbk a pármai hűnőtől engedélyt kapott azon austriai csapatokkal a hűségen átvonulhatni, melyeket Toscana felé viend. Miután párisi hírrel kezdtük, végezzük is be azzal és pedig épen ellenkező természetűvel, amaz a nagy háború megkezdetésére, ez annak befejezésére vonatkozik s nem állna kevesbből, mint hogy a semleges hatalmaknak,főleg Anglia és Poroszországnak,szándéka­ ujabb erélyes diplomatiai demonstratiókkal, illetőleg békejavaslatokkal föl­lépni s a hadakozó feleket a fegyverek letevésére rábírni, mihelyt a francziák Milánóba bevonulandottak. Úgy látszik azonban, ha a sem­leges hatalmak e föltételhez kötötték beavatkozásukat, úgy a békére nem egyhamar van még kilátásunk. Bécs, máj. 30. A(Ő Felsége elutazása. Diplomatiai kineve­zések.) Ő Felsége a Császár tegnap 11 órakor indult el Olaszor­szágba, a hadsereg fővezényletét személyesen átveendő. Legm. kísére­tében említendők az adlatus báró Hess tásznagy; gróf Grünne, a főparancsnokság­ iroda főnöke; bg Metternich Rikhárd, mint főnöke a diplomatiai irodának, mely az egyenesen Ő Felsége által elintézendő külügyek vitelével bizatott meg, s mely a Császárt útjában követi. Ere­detileg báró Hübner volt ez állomásra kijelölve; azonban a nápolyi király halála közbejövén K. Hübner Nápolyba küldetett, az új király szokásos üdvözlésénél fontosabb küldetéssel. Gróf Rechberg utódjául Frankfurtban báró K U b e c k (nem a híres államminister fia) nevez­tetett ki. Ezen kinevezések a diplomatiai személyzetben tetemes még ezután közzéteendő változásokkal vannak összefüggésben. Eger, máj. 29. (Önkénytesek, adományok.) Noha az önkénytesek to­borzása — a szokott mód szerint — még nem vette kezdetét, mégis már számosan jelentkeztek a megye községeiből, kik az önkénytesek sorába fölvételüket kérték, úgy hogy az előleget orvosi vizsgálatokon k­ereszt­ülbocsátottak közöl már 281 hadiszolgálatképes ifjak részint Kassára, részint Jászberénybe, a szerint a mint a gyalog vagy huszár­ezredekbe soroztattak — elindittathattak. Ezen előjelek után ítélve remélhető, hogy a tettleges toborzás megindultával az önkénytesek száma Heves megye összes községeiben 5— 600 harczosra emelked­­hetik. A megye többi lakossága is meleg részvéttel támogatja a köz­haza jó ügyét, nem tekintve azon jelentékeny pénzadományokat, me­lyek egyesek s községek által a haza oltárára adattak, eddigelé két mázsa tépet, 500 darab összehajtogatott ruhanemű sebre, s több száz darab kötelék gyűlt össze ajándékul, s a sebesült harczosok számára illető helyre beküldetett. T A E C Z A. Austria politikája Olaszországban s hatalmának és egysé­gének biztosítékai. (Folytatás: Lásd „B. H.“ 127-ik sz.) „Austria politikai túlsúlya Olaszországban immár két pontban tűnt ki legvilágosabban : államjogi viszonyaiban Toscana és Modená­hoz, és azon katonai egyezményekben, melyeket Austria az egyes olasz államokkal a béke fönntartása végett 1815 óta kötött.“ Szerző itt mind Toscanát, mind Modenát illetőleg az 1815-öi, úgy mint korábbi szerződési okmányokból kimutatja, mikép az örökö­södés kérdése mindkét államban oly világosan és ellenmondhatlanul van rendezve, hogy arra nézve még csak vita sem lehet. A bécsi con­­gressus-okmányból kiderül, hogy „Toscana úgy mint Modena az aus­triai Ház függelékeiül tekintendők s ezen országok természetszerű összefüggése az austriai monarchiával az európai népjog minden biz­tosítékaival bir.“ Azonban nem is annyira ezen örökösödési viszony volt az, mely újabb időben az ellen részéről folytonos megtámadásnak volt kitéve, mint inkább azon katonai egyezmények, melyeket Austria az egyes olasz államokkal kötött. „Soha nem volt államférfiú, úgymond szerző, ki beavatkozáso­kat csupán a beavatkozások kedvéért akart volna létesítni, a legke­­vesbbé pedig oly költséges beavatkozásokat, mint milyenek az aus­­triaiak Olaszországban, melyekért e kis államok semmi kárpótlást sem fizetnek. De egészen más dolog az, ha egy nagyhatalom hiva­tása teljesítésében jár el, mely az európai szerződések alapszerződése által jön reá ruházva: ekkor nem csak jog,de egyszersmind kötelességül is tűnik föl, hogy a beavatkozás terheit viselje. „Nem csak Austria védvonalába volt Közép-Olasz­­ország a congressusi határozmányok szerint belevonandó, mint ez a zárokmány 99 és 103. pontjainak határozmányaiból kitűnik, hanem a törvényes belső rend, az egymás ellen küzdő párttörekvések nehéz súlya, a napóleoni adóssági teher nyomasztó kötelezettsége alatt görnyedező országok conservatív érdekei is Austria védő keze alá helyeztettek. Semmi sem világosabb, mint hogy a szerződések, melyeket Austria mintegy a bécsi congressus szemei előtt,részben még annak tartama alatt, mint az 1815. ápr. 20-ki szerződést Nápolylyal, részben közvetlen annak bezárta után, mint az 1815. jun. 2-ki egyez­ményt Toscanával, kötött, semmi egyebet nem tartalmazhatnak, mint maga a zárokmány általános határozmányainak részletezését,hogy azok azon rendezmény következetes továbbfejtésében állnak, mely Austriá­­nak jogot ad, és reá kötelességet ró, hogy Olaszország kül és belnyu­­galma fölött őrködjék. „Lelkesítve,“ így szól az Austria és Toscana fejedelmei közt kötött szerződés, egészen a congressus vezéreszméinek szellemében, „lelkesítve azon közös kívánattal, hogy a közöttük fönnálló benső viszonyok által birtokaik csendét és Olaszország kül­békéjét biztosítsák, abban állapodtak meg, hogy barátsági, egyességi és véd szövetségi szerződésre lépjenek, melynek állandó tárgya gon­doskodni Olaszországnak úgy bel nyugalmáról mint kül biztonságá­ról.“ Már akkor biztosíták egymásnak az államok kölcsönös birtokál­­ladékokat (I. ez.), már akkor meg jön állapítva , hogy minden támadást egyik vagy másik állam ellen a szerződő felek mindegyike saját és személyes veszélyének fog tekinteni. (II. ez.) Látható, ugyan­azon elvek ezek, melyek később a Farma és Modenával kötött véd- é­s daczszövetségre vezettek. Elvek, melyeknek jogos tehetségét, politi­kai szükségét akkor senki sem vonta kétségbe. A „relazioni di pa­ren­te la di bnon vicinato“ akkor úgy mint később elhatározóknak mondattak. Még maga Szardinia is, a mostani nagyha­talom, nem átallott austriai segélyhez folya­modni, midőn a carbonarik fondorlatai miatt az állami nyugalom és rend veszélyeztetéseitől tartott; annyira Austriában látja ezen ál­lami jogélet védőjét, hogy „ a legmélyebben áthatva érzi magát ezen megszállás szükségéről, mint egyetlen eszközről, a jó szándéklatu egyé­neket megnyugtatni, a csendzavarókat féken tartani s Europát további nyugtalanságok ellen biztosítani.“ (Novarai szerződés 1821. jul. 24.) S ezen szerződésnek a veronai (1824. dec. 14.) szerződés általi meg­szüntetésénél is világosan ki volt emelve, mikép az austriai megszállás­ról csak annyiból mondanak le, mennyiben a király gondossága s a bel újjászervezés el­haladása a biztonság elégséges biztosítékait nyujtá. „S valóban, csak az általános biztonság elégsé­ges biztosítékai azok, melyek ezen szerződéseket, mint a későbbieket, nélkülözhetőkké tehetik, elég­séges biztosítékok a birtokálladék biztonságára, a középeurópai érde­kek fönntartása, az alkotmányképző elemek szerves, nem erőszakos továbbfejlődésére nézve. Ezen biztosítékok, ez világosan kitűnik az általunk idézett helyekből, sehol másutt nem keresendők, mint Olasz­ország kül és bel nyugalmában. Míg ez biztosítva nincs, addig most úgy mint akkor Európa érdekében fekszik, hogy Austria azon viszo­nyokban támogattassék, melyek rokonsági kötelékek okmányokon alapuló jogok, a történelmi alap egysége által Olaszországhoz csa­tolják. „Ez alkalommal nem nyomhatunk el egy megjegyzést. Legújabb időben a legkülönbözőbb oldalról tevék azon szemrehányást, hogy Austria Olaszország politikai fejlődésének épen ezen szerződé­sek által lépett, útjába, hogy az önálló és öntudatos alkotmányélet minden mozzanatát ezen szerződések alapján visszatartóztató. Azon kedvező befolyást, melyet Austria Olaszország anyagi érdekeire gya­korolt, nem lehet­ eltagadni; a számos posta, hálózati- és vámszerző­déseket nem bírált elvitázni, annál inkább igyekeztek viszonyait a középolasz államok alkotmányához minél gyűlöletesb világban föltün­­tetni. Ebből a szerződésekben semmi sem található. Azon határozmányok, melyekben támpontokat hittek találhatni, csak általában szólnak a fönnállónak erőszakos megsértéséről, a jelen alkotmányállapot felforgatásáról, azok még a legerőltetettebb magyarázat szerint is az állami állapotok szabad kifejtését, a társalmi politikai viszonyok önálló előmozdítását nem zárják ki. Azok meg­tagadják a forradalom jogát, de nem a reform j­ogát.“ Szerző itt eljut az Austria és Forma, Modena és Toscana közt kötött utolsó szerződésekhez, s azon következtetést vonja, hogy a tör­ténetileg hasonló föltételek, mint az 1818—20-ki és az 1848—49-ki viszonyok Austriát hasonló biztonsági rendszabályokra jogositák, hogy az azokrai fölhatalmazás a congressusokmány szelleme és szándékában feküdt, melyből ezen szerződések magyarázandók. De nem csak a viszonyok hasonlóságát, hanem azt is kiemeli szerző, hogy fegyveres beavatkozás szükségét a közép-olasz államokban ekkor is csak oly élénken érzék, mint a congressusra közvetlen következő években. Ennek tagadhatlan bizonyítványát a toscanai nbgnek egy az Austriával 1850. ápr. 22-én kötött szerződésben tett nyilatkozatá­ban találja. A nbg abban az austriai segélycsapatokat „azon politi­kai forradalmak folytán kéri, melyek újabban a félszigetet fölizgaták, a nyugalom és rend tökéletes helyreállítása és megszilárdítása vé­gett,­ majdnem ugyanazon szavakkal, mint melyekkel a szárd király 1821-ben élt. Ezután igy végzi e fejezetet szerző: „Ha a mondottakat egybefoglaljuk, azokat igy lehet formulázni: Míg a viszonyok, ugyanazok, melyek Austriát beavatkozásra Olaszor­szágban fölhatalmazzák, fönnáll Austria jogosultsága is. Hogy pedig a viszonyok változtak-e, vájjon jelenleg szükséggé vált-e, hogy Aus­tria e jogról lemondjon, erre nézve nem Francziaország határoz Szardí­­niával, ennek megítélése legfölebb egyrészt a segélyre szorult szomszéd államokat, másrészt a nagyhatalmak összeségét illetheti. Minden­esetre pedig Austria van a congressusokmány elvei szerint első­sor­ban hivatva, hogy a nagyhatalmak tanácsában erre nézve a legelha­­tározóbb szót ejtse, miután az egyetlen nagyhatalom, melyet ily vál­­ tozások, és pedig nem visszahatás nélkül egyetemes viszonyaira, érin­tenének. “ (V­égé köv.) Napi újdonságok. * Önkéntesek. A pesti II-ik önkénytes zászlóalj fölállitásánál íb már az 5 és 6-ik század alakításához fogtak. * Honvédelem. Mint gr. C o r o n i n i helytartó alm­agy­ar fölhívá­sából értesülünk, a szerb vajdaságban és a temesi bánátban is állítanak egy szabad­csapatot. * Magyar költők a harcztéren. A „H. F.“ szerint irodalmunkból ketten hagyták el a múzsák szolgálatát, hogy toll helyett fegyvert fogja­nak, névszerint IIl­é­s­y György a Beranger dalok magyar fordítója és több eredeti költemény szerzője, és Petőfi István, kik több év óta sza­badságon lévén, most illető ezredeikhez behívattak s már el is mentek Olaszországba. * Lelenczek. M. hó 27-n a királyutcza 47. sz. házában mintegy négy hetes leánygyermeket és következő nap kora reggel a budai bécsi kapun kivül egy újszülött figyermeket találtak kitéve. * HajóSülyedés. Jégverés. A Tiszán a múlt napokban egy hajó sü­­lyedt el, mely Milos fejedelem számára 2000 mázsa sóval volt terhelve; a hajó tulajdonosa Ábrahám szegedi polgár, kinek sikerült a hajórakmány egy részét 900 mázsát megmenteni. Ugyancsak a „Sz. 1­.“ hirei közt olvassuk, hogy a makói pusztán e napokban egy oly iszonyú jég pusztított, hogy tömérdek madarat és szárnyas állatot is megölt; gólyá­kat, túzokokat és más nagyobb madarat. A vetések végkép elvezettek, s aratáshoz az idén fájdalom, semmi kilátás. * Távirat. M. hó 22-n Mehadia közelében a Herkules-fü­rdő cs. k. államtávirdai állomása állam- és magántávirati közlekedésre az idei fürdő­idény tartamára korlátolt szolgálati órákkal megnyittatott. * Vendégjáték. Treumann úr tegnapelőtt, vendégjátéka alkal­mával a pesti városi színpadon Offenbach egy második operette­jét mutatá be a közönségnek az „Elisonsoni menyasszonyt“, melynek zenéje valami­­­­vel bizarrabb, mint első operettjében a „lámpafénynél­ menyegzőben“, mit indokolni látszik az,hogy az „elison Boni ara“ egy spanyol történetecske és így a kedély és kecs, mi az elsőben oly nagy szerepet játszik, itt a szenvedélyesebb és grotesquebb spanyol modorban olvad fel. Treumann a spanyol kocsmárost, ki egyébiránt tökéletes képmása Figarónak, csak hogy­­ valamivel alantabb komikummal van kiszínezve, kifogyhatlan jó kedvvel játszotta és énekelte ; különösen nagy hatással adta elő a bordalt, mely­nek eredeti dallama minden strófa-fordulatnál újabb érdeket nyer az ál­tal, hogy az előadónál a közbe-közbe iszogatott bor mindinkább fejbe­­ száll, úgy hogy az éneklőnek mindig jobban-jobban kell a nyelv megne­hezedett forgását marguírozni. Vegyük­ ugyan ez alak előadásába a spa­nyol kedv mellett a német bohózatból is egypár lazzi, de azért Trenmann úr fővonásaiban végig megtarta a spanyolnál honos kitörő víg hangulatot. Ha játékoperára elég alkalmas személyzete volna a nemzeti színháznak, semmit se ajánlanánk sürgetőbben mint azt, hogy az operai műsort eleve­nítsék föl Offenbach e bájos, kecses és kicsiben kitűnőleg jellemző ope­rettjeivel. * Saison bálok. A rendező választmány értesíti a t. ez. közönséget, hogy a császárfürdő bérlője dr. Herz Vilmos ur által az ottani dí­szes helyiségekben tartandó nyári tánczvigalmak rendezésére fölkéretvén, rendezése alatt négy ily zártkörű társas tánc.7 vigalom fog i. é. junius 8., 22. július 6 és 20-án megtartatni. A meghivójegyek Bu­­lyovszky Gyula urnái (magyar-utcza 5. sz. 1. emeleten) adatnak ki be­zárólag junius 7-éig, déli 11 és 1 óra közt. * Harczkedr. Biztosítások. Újítások. Csallóközből Írják: A nagy és kis Csallóközben mint tudva van, a népesség túlnyomólag magyar s azért egyáltalában nem föltűnő azon rendkívüli lelkesedés, mely a háború mellett nyilatkozik. Mint mondják : az önkénytesek száma a csallóközi illeték által tetemesen szaporodott, és ha az aratás után a toborzás még folytattatni fog, sokan fognak újra az önkénytesek zászlaja alá seregleni. Különösen meglepő azonban a föld népének részvéte a biztosítási ügy mel­lett, mit épen most még az a körülmény is emel, hogy igen vihardús nyár­nak néz eléje s azért siet földjeit a jégkárok ellen biztosítani. Ha általá­ban a hatóságok nem kis mértékben fáradoztak, hogy a föld népét ez ál­dásos intézménynek megnyerjék, az első magyar biztosító társulat ügynö­keit is nem csekély érdem illeti,különösen a tűzkárok biztosításaira nézve. Sokszor emlegeték a magyarnak makacsságát­, melylyel a régi hozomá­­nyos intézményekhez ragaszkodik, s annál kellemesebben lephet meg mindenkit, hogy mind az egyszerű földmivelő, mind a birtokososztály az újításokat, melyek 1850 óta a kormány részéről kezdeményeztettek s végrehajtottak, föltétlenül dicséri. A tagosítást és a legelő-elkülönzést, valamint a telekkönyv behozatalát a lakosság jótéteményekül tekinti, melyben ha 20 év előtt részesülhettek volna, eddig elő már a legszebb jól­létet alapítja meg számukra, míg most csak az utat törik meg hozzá. Azért nem is fordul elő eset, hogy valamely község a fennebbi intézmé­nyek valósításának ellenszegült volna, ellenkezőleg lehetőkép közremű­ködött előmozdításukra. * ErdŐSZOK gyűlése. Pozsonból május 28-ról Írják: A magyar er­­dőszegylet bizottmánya m. hó 26- és 27-iki üléseiben elhatározta, hogy ügyvezetője Riedl János erdőmester úr Keszthelyen különben is beteg lévén, és azon lehetetlenség tekintetbe vételével, hogy Keszthelyen a gyü­lekezet számára szükséges lakásokat úgy sem lehet megszerezni, a ma­gyar erdőszék nagygyűlése e helyen nem tartathatik meg, sőt az idővi­­szonyokat tekintve, az idei nagygyűlés megtartása egészen maradjon el, és halasztassék el a jövő 1860-ik évre, mikor is Arad barátságos meghívá­sára a m­agyar erdészek itt jöjjenek össze. Az elnök fölhívására a választ­mányi tagok egyszersmind kijelentették, hogy az 1860-ai nagygyűlésig hivatalos működésükben megmaradnak. Továbbá megválasztattak­ a vizs­gálati biztosok az erdészi államvizsgálatokra; egy bizottmány neveztetett ki azon kérdés megvitatására, mily módok és eszközök ajánlhatók a biro­dalmi erdészegyesület hatáskörének emelésére ; végre az egyesület köz­leményeibe igtattatott egy aláí­rási fölhívás azon emlékre, melyet Res­sel Józsefnek a gőzhajókori csavarok föltalálójának szándékoznak ál­­lítani. * Rablógyilkosság. Május 20-án d. e. 10 és 11 óra közt F. Sala­mon izraelita kereskedő nejét Vokányban (pécsi járás) boltjában megro­hanták és meggyilkolták. A tettesek 600 pftot raboltak el tőle bankóje­gyekben és 11 pftot ezüst hatosokban, több fehérnemű darabot és egy pár arany függőt. Tudomány, művészet és közélet. Magyar tudom, akadémia. (Május 30-i nyelvtudományi szakosztályülés.) Elnök b. Eötvös József. Első értekező Czu­­c­z­o­r Gergely az összetett mássalhangzókkal kezdődő szavakról és bő­

Next