Budapesti Hírlap, 1859. december (285-309. szám)

1859-12-01 / 285. szám

Előfizetési árak austriai értékben. BUDA­PESTEN A Hivatalos Értesítővel együtt. , fr. fa. Évnegyedre 4 59 Egy hónapra 1 76 fr. fa. Egdes évre 16 — Pol évre 8 — (A házhozkérdésért havonkint 16 krral több.) Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban. Egyes szám mra a Hivatalos Értesítővel együtt . 30 kr. n nélkül . 10 „ SZERKESZTŐ-HIVATAL: Barát­ok tere 7-ik szám 1-s 8 emelet. A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. fa. f . fr. kr. Egész évre 10 — Évnegyedre 3 — Fél évre 6 26­­ Egy hónapra 1 26 Csütörtök, december 1. Előfizetési árak austriai értékben. VIDÉKRE. (HaponUntt postai küldéssel.) A­ Hivatalos Értesítővel együtt. fr. fa. I . fr. fa. Egész évre 19 — Évnegyedre 6 60 Fél évre 10 —­­ Egy hónapra 2 10 KIADÓ-HIV­ATAL: Barátok tere 7. szám föld­­i­z­i­n­t. BUDAPE HÍRLAP: A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. fa. Egész évre 14 — Félévre 7 — fr. fa. Évnegyedre 4 — Egy hónapra 1­60 Vidéken bémentes levelekben minden cs. kir. postahivatalnál. Igtatványok. Egy­ hatodhasábos petrisor egyszeri beigtatásnál 8 njkrajczáijával, kétszeri­nél 7 és Háromszorinál 0 njkrajczáijával számít­tatik. Még, többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A be­­igtatási bélyegdij mindannyiszor Soujki Mindennemű hirdetések a kiadó-hivatal­ban vétetnek föl A külföld számára a hir­detményeket H. Hübner könyvkereske­dése Lipcsében veszi át. 1859. —285. mm HIVATALOS RÉSZ.­ ­ CB. k. Apostoli Felsége Schönbrunnból f. évi nov. 19-től kelt legfelsőbb határozatával Guttman János laibachi polgármesteri helyettest a legutóbbi háború-korszak alatt a sebesült katonák ma­gánápolása, s a katonai érdekek előmozdítása körüli érdemeinek el­ismeréséül a Ferencz József-rend kiskeresztjével legkegyelmesebben földiszk­ni méltóztatott. Továbbá ő cs. k. Apostoli Felsége, hogy ama valóban ember­­baráti s önfeláldozó szolgálatokat, miket az irgalmas­ szüzek, s szürke­­nénék congregatiói Tirol különböző kórházaiban, a beteg és sebesült katonák ápolása körül sikerdúsan tettek, egyetemükben hálásan meg­tisztelje, D­a­n­d­­­e­r Gaeciliát, a tiroli sidelgunde Máriát a mün­cheni irgalmas­ szüzek f­önök nőit, valamint Clar­át­á­t a pirmasensi szürkenénék fönöknőjét arany érdemkereszttel legkegyelmesebben öldiszk­ni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége Lehönbrunnból, f. évi nov. 19-ről kelt legfelsőbb határozatával a körösi görög katholikus székes-káptalan­nál örkanonokká Predovics János nagy-pisanicai lelkészt s con­­sistoriumi ülnököt, legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi nov. 14-töl kelt legfelsőbb ha­tározatával, a gyula­fehérvári székesegyházmegye számára iskolai főfelügyelővé P­a­p­f­a­­­v­y Konstantin ottani kanonokot, legkegyel­mesebben kinevezni méltóztatott. el­Az ellenség előtt tanúsított vitézségért, utólagosan még a következő tisztek s közvitézek részesittettek kitüntetésben : Utólagosan a vogherai ütközetért, 1859. máj. fökén: A 12. sz. gr. Haller huszár-ezredtől, arany éremmel diszíttetett föl. Biró Józs. közv. A com­ói ütközet­e­k­ért 1859. május 27-é­n . A 34. sz. porosz her­cz­e­g-r­e­g­e­ns gyalog-ezredtől: 1. oszt. e­z­ü­s­t­éremmel : Czirely Józs. vezető: Thomesz Guszt. őrmester, 2. oszt. Sztrid Adolf, Dainer Edvárd, Kovács Lőr., Schmidt Józs., Lenardowicz József, Mertha Ján. őrmesterek, Sánta Rot. hadoncz-őrmester, N­e­u­h­o­l­d Kamu­­s Kranzler Ján.­qua-őrmesterek, Szabó Ján., Balogh Andr., Mőnich Laj., Né­meth Istv., Stromp Andr., Erdélyi Istv., Posch Fer. vezetők, Deutsch Józs. zász­lótartó, Gönczy Ján , Tóth Józs., Mondik Ján., Stankóczy Kálin , Maries Fer. Wechsler Antal, Aulinger Zsigm , Czigány Dom. tizedesek, Machnansky György kürtös, Fazekas Andr., Dóczy Ant., Geliczky Mih., Maritza György, Jakab Ján., Bujdosó Ján. altizedesek, Jakubik Andr., Borowaky György, Ceranko Andr., Tro­csányi György, Jablonsky Mih., Madarász Andr., Rudnik Józs., Filip Andr. grá­nátosok, Suchi Andr., Kovács Irén, Majoros Ján., Csóka György, Abaházy Józs , Bits Józs., Szendrey György, Rainbold Fer., Csontos Józs­, Kérvény Mih., Dro­­tar Ján., Szemancza Fr., Urban Andr., Tarczy Józs , Kipko Istv. közv. A t i­­­e­­­i határőr-gyalog-zászlóalljtól: 1. OBZt. ezüst éremmel: Csukcsics Vazul őrmester. Utólagosan Montebellóért 1859. máj. 20 án: a 49. sz. b. - e s s gyalog-ezr. 1. oszt. ezüst éremmel: Tarr Mih. közv. Monte Castello védelméért Lavennónál 1859. máj. 30. s 31-én. A 3. sz. Károly Főherczeg-gyalog-ezr. 1. oszt. ezüst éremmel: König Fer. vezető; 2. oszt. Kaspar Fer., Graner Ján. vezetők, Horraczek Ján , Grün­­hut Jak. tizedesek. Az 5. sz. b. St­er­tn­i­k tüzér-ezr. 2. oszt. ezüst éremmel: Mader Ján. tűzmester, Wiesingen Alajos tizedes, Jandl Primus lránymester, Ohnewirth Ján. altüzér. A palest­ró­i ütközetért 1859. máj. 31-én . A 7. sz. v­a­d­á­s­z-zászlóaljtól 1. oszt. e­z­ü­s­t éremmel: Gall József, Lang Ján., Decker Józs. vezetők ; Biancini Józs. őrvezető ; Brandner János, Eppich Máty. kürtösök ; Teschner Ernő, Weingärtner Mih., Karlsböck Mi­átyás, Untereiner Ant. vadászok ; — 2. oszt. Windisch Jak., Faber Ján. vezetők; Al­­brecht Fer., Braunstinger Tiv­, Schimmer Leo, Basta Józs., Openauer József, Geiger Ján., Kromar Józs. alvadászok; Gräber Ján., Steingassner Laj., Koczián Ign., Vogelwürger Kár., Handser Máty., Schmidtleitner Józs., Rupnik Gergely, Bittner Kár. őrvezetők; Mayer Rich, Radonez, Fischer Ró., Gattenbrunner Mih., Rannikar Ján., Busta Ant., Dollak Sim., Gril Lip., Döller Ján., Sandner Jakab, Artner Ign., Seemann Mátyás, Müller János, Wolf József, Steinlechner Antal vadászok. (Vége köv.) Kulluncsich Dezső cs. k. esztergomi járásbirósági tollnok és Zsigmondy Károly cs. k. figyelő, a pesti cs. k. főtörvényszék által ideig­lenes törvényszéki segédekké kineveztettek. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, nov. 29.­­ (Politikai szeme). A­mily egyhangúan hirdették teg­nap és tegnapelőtt a lapok, hogy Cowley lord a lefegyverzés ügyé­ben ment Londonba, szintoly öszhangzóan tagadják ma, miszerint ez ügy komolyan szóba jött volna. Legföbbb annyi igaz a dologból, hogy a két kormány közt a kölcsönös fegyverkezések több rendbeli közlemények tárgyát képezték, hanem miután Anglia kinyilatkoztatta, hogy ő nem azért fegyverkezik, mert Francziaország ugyanezt teszi, hanem mert általában azt találta, miszerint védelmi eszközei elégte­lenek — e tárgy körül minden további vita magától megszűnt és az egész dolog adacta volt téve, még mielőtt Cowley lord Londonba jött. Olvasóink tudják, hogy mi elejétől fogva nem igen törtük fejün­ket raj­ta, várjon igaz-e, hogy Cowley lord Napoleon nevében lefegy­­verkezést indítványoz vagy sem ? mert az egész kérdésnek, mint in­­praeticusnak és kivihetlen tervre vonatkozónak, kevés fontosságot tulajdonítottunk, hanem inkább a dolog fenekére szállva, azon jelen­­tőség után kérdeztünk, melylyel Francziaország föltűnő közeledése e perekben bízhat. E tekintetben azon véleményre jutottunk, miszerint a franczia politika Olaszországra nézve Anglia kivánatainak mindinkább engedni akar és mindent elkövetni, hogy e hatalommal a régi jó egyet­értést helyreállítván, az olasz félszigetek befolyására nézve Anglia által legalább túl ne szárnyaltassék. E tekintetben nem is csalódtunk! Igen hiteles londoni levél fekszik előttünk, mely azt állítja, miszerint a lényegre nézve Anglia és Francziaország már tökéletesen egyetért, hogy egy pár apróbb nehézség szintén könnyen el fog hámíttatni, és hogy Cowley lord ennek gyorsítása végett ment Londonba. Ugyanezen levelező, ki — ismételjük — legalább az Anglia ismerni, azt eldöntő köreiben uralkodó véleményeket jól szokta állítja, miszerint már alig lehet kétség arról, hogy a közép - olaszhoni ügy az olaszok kivonata szerint fog megoldatni és tégy vagy az annexió l­étrejövend, vagy — ha a hatalmak többsége ezt ellenezné — új középolaszhoni állam fog alakíttatni és ennek élére Jenő savoya-carignani herczeg állíttatni. Végre ugyanezen forrásból Garibaldi visszalépésére nézve is igen érdekes felvilágosítást veszünk. E visszalépés jobbadán ön­­kénytesen történt, de csak föltételes volt. Garibaldi t. i. saját meg­győződése szerint azon szélső párthoz tartozik, melyet a mazzi­­nisták neve alatt ismerünk. Hanem miután ennek erősödései már annyiszor meghiúsultak, Garibaldi czélszerűnek tarta legalább ideig­lenesen a piemonti párttal szövetkezni, miután neki — miként mondá — főczélja nem ez vagy ama párt, nem ez vagy ama kormányrendszer diadala, hanem Olaszország megszabadítása. A há­ború folyama alatt és néhány héttel a békekötés után minden még úgy ment, miként Garibaldi akarta, hanem ő, a hevülékeny katona las­­san lassan megunta a diplomatia halogatását és Victor Emanuelnek kinyilatkoztatá, miszerint ő — Garibaldi — kétkedni kezd benne, hogy a kitűzött czél az eddigi után, nevezetesen a franczia diplomatia kétszínűsége mellett, el fogna érezni, és hogy ő ennél fogva kész régi párthivőinek tanácsát követve, kétségbeesett lépést meg­kísérteni, nevezetesen az egyházi állam többi részeit, aztán a két szic­iliai királyságot fellázítani. A piemonti király e szándékot állha­tatosan ellenezte és mintegy kezességet vállalt az iránt, hogy a diplo­matia fáradozásait is a várt siker koronázandja. Ha e reményében csalódnék, akkor ő is kész leen a végső fegyveres koczkajátékban résztvenni. Erre Garibaldi — hogy kétfelé kellemetlen helyzetéből kibontakozzék — visszalépett, fönntartván magának, újra kardot rántani, ha a congressns az olaszok kivonatainak teljesítésétől vo­nakodnék. Ezen egyszerű előadás, úgy hiszszük, tetemes világossá­got áraszt a napi történetnek egyik igen homályos pontjára. Még egy kis helyreigazítandónk van arra nézve, a­mi az 1856-­ ki szerződések revisiójáról mondatott. Azt állították, miszerint Anglia bizonyosságot nyert az iránt, hogy ily revisio nem fogna szóba jöni; valósággal pedig Francziaország csak azt ígérte, miszerint ő nem fog erre vonatkozó indítványt tenni. Egyébiránt már ez is megnyugtatás Angliára nézve, mert hogy Oroszország maga vállalná magára a kezdeményt, nehezen hihető. A congressusbeli meghívó levelek még mindig „késnek az éji homályban,11 hanem ma úgy hallatszik , miszerint az egyetlen akadály — Austria ellenszegülése a középolaszhoni proregensség miatt — elháríthatott és igy a congressus létrejöttét mi sem gá­tolja. A két zürichi szerződés nesztelenül lépett föl és szintoly nesz­telenül tűnt ismét le.A tartalmukat jobbadán már ismertük, a forma pedig semmi feltűnőt nem mutat, hanem annál nagyobb kíváncsiság­gal várják most a harmadik vagyis az első, azaz a franczia-osztrák szerződést, mely azért érdekes, mert­­ ismeretlen. Valami meglepőre azonban ebben sem fogunk akadni; meglepők csak a szerződő felek titkos gondolatjai lehetnének, ezeket pedig a zürichi paktum nem fogja leleplezni. A bel-, igazság- és rendőrminiszerek és a hadseregi főparancs­nokság által egyetértőleg f. é. nov. 27-n egy rendelet bocsáttatott ki, az egész birodalom területére, melylyel az 1859. nov. 25-diki legfel­sőbb határozat következtében az 1852. évi máj. 27-diki általános sajtórendhez némely kiegészítő határozmányok tétet­nek közzé. E rendelet a következő öt pontot tartalmazza: 1. §. A sajtórend 10. §-sa értelmében, valamely időszaki nyomtat­vány kiadására megkívántató különös engedélyt (concessio) a rendőrmi­­nisterium a katonai határvidéken pedig a hadseregi főparancsnokság, a rendőrministeriummal egyetértőleg, a kiadó elhunytéval, ha semmi ne­hézség sem forog fönn, annak özvegyére vagy egyéb örököseire is átru­­házand­ó. 2. §. Minden, a sajtórend 22. §-a értelmében, valamely időszaki nyomtatvány kiadójának írásban adott megintés jogi következményei megszűnteknek tekintendők, ha a megintés időpontja óta már két év telt el, s ha ezen idő alatt, se ezen időszaki nyomtatvány tartalma által bün­­tetésreméltó­tett nem követtetett el, se további megintés nem jött közbe. 3. §. Ha valamely nyomtatvány által oly tudósítások vagy iratok — habár puszta hirrel vonatkozással — tétetnek közzé, melyek csupán egy közhivatalban alkalmazott egyén szolgálati kötelességének megsér­tése vagy valamely, már az általános büntetőtörvénykönyv szerint is bü­ntetésreméltó cselekmény következtében közöltethettek, ezen közzé­tétel miatt, ha maga az első közlő nem neveztetik meg s nem vonatkozik felelősségre, a valamely nyomtatvány tartalmáért felelős többi személyek (a sajtórend 34—36 §-ai) annak 39 s 40 §-ai értelmében lesznek meg­­büntetendők. 4. §. Ugyanazon büntetésnek az említett személyek ellen akkor is helye van, ha valamely nyomtatvány által oly hamis tudósítások, oly költött vagy tartalmukban elferdített vagy egy meghatározott személynek­­ vagy hatóságnak hamisan tulajdonított iratok — habár puszta hírrel vo­natkozással — tétetnek közzé, melyek tartalmuknál fogva ugyan nem szol­gálnak valamely az általános büntető­ törvény­könyv értelmében bünte­­­­tésre méltó cselekményt, azonban mégis alkalmasaknak látszanak arra, hogy valakit társadalmi vagy nyilvános állásában megsértsenek, vagy nevetségessé tegyenek, vagy hogy a kormányt, valamely nyilvános ható­ságot vagy a kormány valamely egyes orgánumának hivatali tekintélyét kompromittálják, vagy hogy a köznyugalom, s rendre nézve aggasztó in­gerültséget idézzenek elő, vagy hogy a kormánybani bizalmat meggyön­­gítsék. 5. §. Ezen rendelet közzétételének napjától kezdve érvénybe lépend. Pénzügy-kiegyenlítés s megadóztatás. Ismerjük Császárunk ő Felsége azon legfelsőbb ren­deletét, mely a birodalmi pénzügy-kiegyenlítést parancsolja. E legfelsőbb parancsolat szaporítja az okot, a miért figyelmünk az adóügyre forduljon. Mert minden birodalmi polgár előtt örvendetes jelenség agyan, ha az államkiadás a bevétellel súlyegyenbe jó , de e szándéklott jelenséget nyomon kíséri azon kérdés, hogy micsoda jö­vedelmi forrásokból történend ez. Ismerjük a félelmet, mely kiváltképen az egyenes adóemelke­dés irányában uralg , s azért megnyugtatásra és az ügy felvilágosítá­sára oly forrásokból igyekszünk tájékozásainkat meríteni, melyek méltók, hogy a közönség azokra bizalommal figyeljen. Az „Ausria“ az, mely kapcsolatánál fogva oly fonások szerint szól e tárgyban, melyeket használni mi is czélszerűnek tartunk. Az Austriában fönnálló egyenes megadóztatási rendszer hiányai, mond a nevezett lap, és az ezeken segítés sü­rgős volta már régibb idő óta több tekintetben érezteti magát, s kivált újabb időben min­denfelől ellenmondás nélkül elismert dolog. A most fönnálló rendszer eredetinél fogva már egy túlhaladott korból való,mihez hozzájárul, hogy még ez is nagy részben csak ideig­lenes alkalmaztatása, pedig a jelenkorban már az államok viszonyai és szükségei is fölötte nagyon megváltoztak.Az újabb korból származó jövedelmi adó ugyan, a személyes kereseti adót illetőleg nevezetes hiányt kipótolt, de még erről sem mondhatják, hogy következmé­nyében akár az adókötelezettre, akár az állampénzügyre nézve, a kiegyenlítés valamely helyes módját foglalná magában, — egészen eltekintve bár attól, hogy a birodalmi népség előtt ennek alakja sem egészen kedves. Minél tovább halad az idő, ezen pénzügyi kellemetlenségeken a segítés szüksége annál követelőbben áll elő.­­ Az a kérdés, mikép történjék ez. Történhetnék csak részleges javítás, vagy általánosított újjáalakítás által; kérdés ez utóbbinál is­mét, hogy minden egyes egyenes adónemre kiterjedjen-e az; a föld­adónál az eddigi jövedelmi részlegek vétessenek-e alapul, vagy bir­­tok-becsadósorozat állíttassák föl, s ezek akármelyike is változhat­­lan legyen-e, vagy bizonyos időszakok szerinti változékonyságnak alávetett ? Mindezekről még a vélemények megoszolvak. A pénzügyministériumban történt tanácskozások ugyan oda ér­lelték a dolgot, hogy a lap szerint általános s nem pedig egyedül rész­letes rendszerjavításnak kell történni, különösen pedig hogy időnként új átnézés és kijavítás alá jövő birtokbecs szerinti adósorozatra tör­ténjék az átmenetei, mely mind az adókötelesek igényeit leginkább kíméli, mind az állam szükségleteinek megfelelni legnagyobb mér­tékben képes. De ezen igen fontos tárgyban, mely az államéletet leg­közelebbről érdekli, csak a legnagyobb elővigyázattal és a legkisebb elhamarkodásnak is szorgos eltávolításával lehet előhaladni. Ily fo­kozatosan vitattatott meg a tárgy a pénzügyminiszériumban. A meg­vitatás mindig csak az így választott út helyességének bizonyítékát eredményezte. E tárgy megvitatására a pénzügy-, belügy-, igazságügy- és kereskedelmi ministerium képviselőiből alakíttatott bizottmány. E bizottmány 1858. febr. 18-án kezdette­l júl. 15-én végezte tanácsko­zásait, melyek eredménye a minister értekezlet tagjaival egyenként közöltetvén, ismét a ministeri tanácsban vétetett új vitatás alá. Miu­tán igy az ügy itt is, s majd a birodalmi tanácsban is megérleltetett, lett Öcs. k. Apostoli Felségének 1859. sept. 7. kelt sajá kezű irata által kinevezve egy közvetlen bizottmány, mely gróf Hartig Ferencz elnöklete alatt ezen fontos ügyet még egyszeri átnézés alá volt veendő. Bár a császári leirat világosan kijelöli a közvetlen bizottmány teendőit, mégis különböző szempontból vannak fölfogva e teendők. Nehéz és fontos föladatának megoldása körül — mond a legfelsőbb leirat — azt kell a bizottmánynak figyelembe venni, miszerint az fo­rog kérdésben, hogy az adózott törvényhozásban, azon javítások ho­zassanak be, melyeket az adórend életben léte óta változott birodalmi államgazdászati viszonyok , az államháztartás szükségei múlhatlanul igénylenek, hogy ekkor a közterheknek felosztása szorosan az állam­polgárok fizetésképességéhez illesztessék, és különösen az egyenes adó­behajtás módjai is egyszerűsíttetvén, költségtelenebbé tétessenek. En­nél fogva magában érthető, hogy a bizottmánynak,bárha tanácskozásai­ban a közvetlen és közvetett adónemek viszonyát, s általában a bevétel, és kiadás kérdéseit még tovább világosító vitatás alá veszi is, nem áll hivatásában a közvetlen adótárgyakról vagy a pénzügyi egyensúly helyreállításának módjairól véleményezgetni, mely ügy immár egy más bizottmányra bízatott, hanem e bizottmány tiszte csak­is az, hogy a pénzügyi hatóság által kidolgozott s már többszörösen átnézett és javított egyenes adótervet véglegesen átnézze és megbírálja, hogy ál­tala a sept. 7-diki legfelsőbb kéziratban kifejtett czél a birodalom minden tartományaiban élh­essék. Az itt kifejtett czél szolgála egyedül iránypontul a bizottmány alkotásában is, ezért van abban az álladalmi pénzügyi hatóság és az adózó közönség egyaránt képviselve, miután az az elnökön kívü­l hat­ államhivatalnokból és nyolcz adóterhes képviselőből alakult, sőt ez utóbbiaknál még arra is volt figyelem, hogy azok a­ birodalom fő nem­zetiségeinek is képviselői, s a gazdászat és ipar körülményei körül­ jártas egyének legyenek. Mivel továbbá ezen közvetlen bizottmány semmi végrehajtó ha­tósággal nincs fölruházva, hanem egyedül tanácskoztati, ennél fogy belőle nemcsak a többség, hanem a kisebbség véleménye is a magas trón elé terjesztendő. E czélból van képesítve, hogy a czéléréshez megkívántató mindennemű adatokat kivehessen az illető helyekről, a pénzügyi és számvevőségi hatóságokkal ily irányban rendelkezhess­­ék, sőt esetről esetre más miniszériumi tagokat, vagy szakembereket is tanácskozásaiba is meghívhasson. De feladata aztán így mindez irányban kifejtett véleményadásával teljesen mégis oldatott.

Next