Budapesti Hírlap, 1859. december (285-309. szám)

1859-12-01 / 285. szám

1859. —285. Csütörtök, december 1. Előfizetési árak anstriai értékben. BUDA-PE8TEN A Hivataláé Értesítővel együtt. , fr. fa. Évnegyedre 4 59 Egy hónapra 1 76 fr. fa. Egdss évre 16 — Pol ávre 8 — A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. fa. f í fr. kr. Egész évre 10 — Évnegyedre 3 — Fél évre 6 26 j Egy hónapra 1 26 mm (A házhozhordésért havonkint 16 krral több.) Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban. Előfizetési árak anstriai értékben. VIDÉKRE. (HaponUntt postai küldéssel.) A.Hivatalos Értesítővel együtt. fr. fa. I , fr. fa. Egész évre 19 — Évnegyedre 6 60 Fel évre 10 — I Egy hónapra 2 10 A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. fa. Egész évre 14 — Félévre 7 — fr. fa. Évnegyedre 4 — Egy hónapra 1 60 Vidéken bémentes levelekben minden cs. kir. postahivatalnál. Egyes szám nra a Hivatalos Értesítővel együtt . 30 kr. n nélkül . 10 „ SZERKESZTŐ-HIVATAL: Barát oktere 7-ik szám 1-s 8 emelet. KIADÓ-HÍV ATAL: Barátok tere 7. szám föld- s s i n t. BDDAPE HÍRLAP. Igtatványok. Egy' hatodbasábos petltsor egyszeri beigtatásnál 8 njkrajczáijával; kétszeri­nél 7 és Háromszorinál 0 njkrajczáijával számít tátik. Még, többszöri ismétlésnél aránylagOB ármérséklés engedtetik. A be- igtatásibélyegdij mindannyiszor SOujkr Mindennemű hirdetések a kiadó-hivatal­ban vétetnek föl A külföld számára a hir­detményeket H. Hübner könyvkereske­dése Lipcsében veszi át. HIVATALOS RÉSZ. ö CB. k. Apostoli Felsége Schönbrunnból f. évi nov. 19-röl kelt legfelsőbb határozatával Guttman János laibachi polgármesteri helyettest a legutóbbi háború-korszak alatt a sebesült katonák ma­gánápolása, s a katonai érdekek előmozdítása körüli érdemeinek el­ismeréséül a Ferencz József-rend kiskeresztjével legkegyelmesebben földiszltni méltóztatott. Továbbá ö cs. k. Apostoli Felsége, hogy ama valóban ember- baráti s önfeláldozó szolgálatokat, miket az irgalmas-szüzek, s szürke- nénék congregatiói Tirol különböző kórházaiban, a beteg éB sebesült katonák ápolása körül sikerdnsan tettek, egyetemükben hálásan meg­tisztelje, D a n d 1 e r Gaeciliát, a tiroli sAdelgnnde Máriát a mün­cheni irgalmas-szüzek f önök nőit, valamint Clar át á t a pirmasensi szürkenénék fönöknöjét arany érdemkereszttel legkegyelmesebben öldiszltni méltóztatott. ö cs. k. Apostoli Felsége Sehönbrnnnból, f. évi nov. 19-ről kelt legfelsőbb határozatával a körösi görög katbolikns székes-káptalan­nál örkanonokká Predovics János nagy-pisanicai lelkészt s con- sistorinmi ülnököt, legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi nov. 14-röl kelt legfelsőbb ha­tározatával, a gynla-fehérvári székesegyházmegye számára iskolai főfölügyelövé P a p f a 1 v y Konstantin ottani kanonokot, legkegyel­mesebben kinevezni méltóztatott. el­ismerni, azt Az ellenség előtt tanúsított vitézségért, utólagosan még a következő tisztek s közvitézek részesittcttek kitüntetésben : Utólagosan a vogherai ütközetért, 1859. máj. lökén: A 12. sz. gr. Haller huszár-ezredtől: arany éremmel diszíttetett föl: Biró Józs. közv. A com ói ütközet e k ért 1859. május 27-é n : A 34. sz. porosz her ez e g-r e g e ns gyalog-ezredtől: 1. oszt. e z ü s t éremmel : Czirely Józs. vezető; Thomesz Guszt. őrmester, 2. oszt. Sztmd Adolf, Dainer Edvárd, Kovács Lőr., Schmidt Józs., Lenardowicz József, Mertha Ján. őrmesterek, Sánta Aot. hadoncz-őrmester, N e u h o 1 d Kamii s Kranzler Ján. qua-őrmesterek, Szabó Ján., Balogh Ándr., Mőnich Laj., Né­meth Istv., Stromp Andr., Erdélyi Istv., Posch Fér. vezetők, Deutsch Józs. zász­lótartó, Gönczy Ján , Tóth Józs., Mondik Ján., Stankóczy Kálin , Maries Fér. Wechsler Antal, Aulinger Zsigm , Czig&ny Dom. tizedesek, Machnansky György kürtös, Fazekas Andr., Dóczy Ant., Geliczky Mih,, Maritza György, Jakab Ján.. Bujdosa Ján. altizedesek, Jakubik Andr., Borowaky György, Ceranko Andr., Tro cuányi György, Jablonsky Mih., Madarász Andr., Rudiik Józs., Filio Andr. grá nátosok, Suchi Andr., Kovács IléB, Majoros Ján., Csóka György, Abaházy Józs , Bits Józs., Szendrey György, Rainbold Fér., Csontos Józs-, Kérvény Mih., Dro- tar Ján., Szemanczo Fr., Úrban Andr., Tarczy Józs , Kipko Istv. közv. A t i t e 1 i határör-gyalog-zászlóalljtól: 1. OBZt. ezüst éremmel: Csuicsics Vazul őrmester. Utólagosan Montebellóért 1859. máj. 20 án: a 49. sz. b. H e s s gyalog-ezr. 1. oszt. ezüst éremmel: Tarr Mih. közv. Monte Castello védelméért Lavennónál 1859. máj. 30. s 31-én: A 3. sz. Károly FŐherczeg-gyalog-ezr. 1. oszt. ezüst éremmel: König Fér. vozető; 2. oszt. Kaspar Fér., Graner Ján. vezetők, Horraczek Ján , Grün- hut Jak. tizedesek. Az 5. sz. b. St wr tn i k tüzér-ezr. 2. oszt. ezüst éremmel: Mader Ján. tűzmester, Wiesingen Alajos tizedes, Jandl Primus iránymester, Ohnewirth Ján. altüzér. A palest ró i ütközetért 1859. máj. 31-én : A 7. sz. v a d á s z-zászlóaljtól 1. oszt. e z ü s t éremmel: Gall József, Lang Ján., Decker Józs. vezetők ; Biancini Józs. örvozető ; Erandner János, Eppich Máty. kürtösök ; Teschner Ernő, Weingärtner Mih., Karlsböck Ni átyás, Untereiner Ant. vadászok ; — 2. oszt. WindiBch Jak., Faber Ján. vezetők; Al- breckt Fér., Braunstingel Tiv-, Schimmer Leo, Basta Józs., Openauer József, Geiger Ján., Kromar Józs. alvadászok; Gräber Ján., Steingassner Laj., Koczián Ign., Vogelwürger Kár., Handser Máty., Schmidtleitner Józs., Rupnik Gergely, Bittner Kár. őrvezetők; Mayer Rich, hadonez, Fischer Ró., Gattenbrunner Mih., Rannikar Ján., Busta Ant., Dollak Sim., Gril Lip., Döller Ján., Sandner Jakab, Artner Ign., Seemann Mátyás, Müller János, Wolf József, Steinlechner Antal vadászok. (Vége köv.) eldöntő köreiben uralkodó véleményeket jól szokta állítja, miszerint már alig lebet kétség arról, bogy a közép - olaszhoni ügy az olaszok kivánata szerint fog megoldatni és tőgy vagy az annexió 1 étre‘övend, vagy — ha a hatalmak többsége ezt ellenezné — nj középolaszhoni állam fog alakíttatni és ennek élére Jenő savoya-carignani herczeg állíttatni. Végre ugyanezen forrásból Garibaldi visszalépésére nézve is igen érdekes felvilágosítást veszünk. E visszalépés jobbadán ön- rénytesen történt, de csak föltételes volt. Garibaldi t. i. saját meg­győződése szerint azon szélső párthoz tartozik, melyet a mazzi- nisták neve alatt ismerünk. Hanem miután ennek erőködései már annyiszor meghiúsultak, Garibaldi czélszerünek tattá legalább ideig­lenesen a piemonti párttal szövetkezni, miután neki — miként mondá — főezélja nem ez vagy ama párt, nem ez vagy ama kormányrendszer diadala, hanem Olaszország megszabadítása. A há­ború folyama alatt és néhány héttel a békekötés után minden még úgy ment, miként Garibaldi akarta, hanem ő, a hevülékeny katona las- san lassan megunta a diplomatia halogatását és Victor Emanuelnek kinyilatkoztatá, miszerint ö — Garibaldi — kétkedni kezd benne, hogy a kitűzött czél az eddigi utón, nevezetesen a franczia diplomatia kétszínűsége mellett, el fogna éretni, és hogy ő ennél fogva kéBz régi párthivőinek tanácsát követve, kétségbeesett lépést meg­kísérteni, nevezetesen az egyházi állam többi részeit, aztán a két szicziliai királyságot fellázítani. A piemonti király e szándékot állha­tatosan ellenezte és mintegy kezességet vállalt az iránt, hogy a diplo­matia fáradozásait is a várt siker koronázandja. Ha e reményében csalódnék, akkor ő is kész leend végső fegyveres koczkajátékban résztvenni. Erre Garibaldi — hogy kétfelé kellemetlen helyzetéből kibontakozzék — visszalépett, fönntartván magának, njra kardot rántani, ha a congresaus az olaszok kivánatainak teljesítésétől vo­nakodnék. Ezen egyszerű előadás, ngy hiszszük, tetemes világossá­got áraszt a napi történetnek egyik igen homályos pontjára. Még egy kis helyreigazitaudónk van arra nézve, a mi az 1856-. ki szerződések revisiójáról mondatott. Azt állították, miszerint Anglia bizonyosságot nyert az iránt, hogy ily revisio nem fogna szóba jőni; valósággal pedig Francziaország csak azt ígérte, miszerint ö nem fog erre vonatkozó indítványt tenni. Egyébiránt már ez is megnyugtatás Angliára nézve, mert hogy Oroszország maga vállalná magára a kezdeményt, nehezen hihető. A congressnsbeli meghívó levelek még mindig „késnek az éji homályban,11 hanem ma ngy hallatszik , miszerint az egyetlen akadály — Anstria ellenszegülése a középolaszhoni proregensség miatt — elháríthatott és igy a congressus létrejöttét mi sem gá­tolja. A két zürichi szerződés nesztelenül lépett föl és szintoly nesz­telenül tűnt ismét le.; tartalmukat jobbadán már ismertük, a forma pedig semmi feltűnőt nem mutat; hanem annál nagyobb kíváncsiság­gal várják most a harmadik vagyis az elBÖ, azaz a franczia-osztrák szerződést, mely azért érdekes, mert — ismeretlen. Valami meglepőre azonban ebben sem fogunk akadni; meglepők CBak a szerződő felek titkos gondolatjai lehetnének, ezeket pedig a zürichi pactnm nem fogja leleplezni. gerültséget idézzenek elő, vagy hogy a kormánybani bizalmat meggyön- gitaék. 5. §. Ezen rendelet közzétételének napjától kezdve érvénybe lépend. Kulluncsich Dezső cs. k. esztergomi járásbirósági tollnok és Zsigmondy Károly cs. k. figyelő, a pesti cs. k. főtörvényszék által ideig­lenes törvényszéki segédekké kineveztettek. NEMH1VATAL0S RÉSZ. Pest, nov. 29. # (Politikai ssemU). A mily egyhangúan hirdették teg­nap és tegnapelőtt a lapok, bogy Cowley lord a lefegyverzés ügyé­ben ment Londonba, szintoly öszhangzóan tagadják ma, miszerint ez ügy komolyan szóba jött volna. Legföbbb annyi igaz a dologból, hogy a két kormány közt a kölcsönös fegyverkezések több rendbeli közlemények tárgyát képezték, hanem mintán Anglia kinyilatkoztatta, hogy ö nem azért fegyverkezik, mert Francziaország ugyanezt teszi, hanem mert általában azt találta, miszerint védelmi eszközei elégte­lenek — e tárgy körül minden további vita magától megszűnt és az egész dolog adacta volt téve, még mielőtt Cowley lord Londonba jött. Olvasóink tudják, hogy mi elejétől fogva nem igen törtük fejün­ket raj la, vájjon igaz-e, hogy Cowley lord Napoleon nevében lefegy- verkezést indítványoz vagy sem ? mert az egész kérdésnek, mint in- praeticusnak és kivihetlen tervre vonatkozónak, kevés fontosságot tulajdonítottunk, hanem inkább a dolog fenekére szállva, azon jelen, tőség ntán kérdeztünk, melylyel Francziaország föltűnő közeledése e perezben bírhat. E tekintetben azon véleményre jutottunk, miszerint a franczia politika Olaszországra nézve Anglia kivánatainak mindinkább engedni akar és mindent elkövetni, hogy e hatalommal a régi jó egyet­értést helyreállítván, az olasz félszigetem befolyására nézve Anglia által legalább túl ne szárnyaltassék. E tekintetben nem is csalódtunk! Igen hiteles londoni levél fekszik előttünk, mely azt állítja, miszerint a lényegre nézve Anglia és Francziaország már tökéletesen egyetért, hogy egy pár apróbb nehézség szintén könnyen el fog bárittatni; és hogy Cowley lord ennek gyorsítása végett ment Londonba. Ugyanezen levelező, ki — ismételjük — legalább az Anglia A bel-, igazság- és rendörministerek és a hadseregi főparancs­nokság által egyetértőleg f. é. nov. 27-n egy rendelet bocsáttatott ki, az egész birodalom területére, melylyel az 1859. nov. 25-dibi legfel­sőbb határozat következtében az 1852. évi máj. 27-diki általános sajtórendbez némely kiegészítő határozmányok tétet­nek közzé. E rendelet a következő öt pontot tartalmazza: 1. §. A sajtórend 10. §-sa értelmében, valamely időszaki nyomtat­vány kiadására megkivántató különös engedélyt (concessio) a rsndörmi- nisterium a katonai határvidéken pedig a hadseregi főparancsnokság, a rendőrministeriummal egyetértőleg, a kiadó elhunytéval, ha semmi ne­hézség sem forog fönn, annak özvegyére vagy egyéb örököseire is átru- házandja. 2. §. Minden, a sajtórend 22. §-a értelmében, valamely időszaki nyomtatvány kiadójának írásban adott megintés jogi következményei megszűntéknek tekintendők, ha a megintés időpontja óta már két év telt el, s ha ezen idő alatt, se ezen időszaki nyomtatvány tartalma által bün- tetésreméltó tett nem követtetett el, se további megintés nem jött közbe. 3. §. Ha valamely nyomtatvány által oly tudósítások vagy iratok — habár puszta hirrei vonatkozással — tétetnek közzé, melyek csupán egy közhivatalban alkalmazott egyén szolgálati kötelességének megsér­tése vagy valamely, már az általános büntetötörvénykönyv szerint is bttntetésreméltó cselekmény következtében közöltethettek, ezen közzé­tétel miatt, ha maga az első közlő nem neveztetik meg s nem vonathatik felelősségre, a valamely nyomtatvány tartalmáért felelős többi személyek (a sajtórend 34—36 §-ai) annak 39 s 40 §-ai értelmében lesznek meg- büntetendök. 4. §. Ugyanazon büntetésnek az említett személyek ellen akkor is helye van, ba valamely nyomtatvány által oly hamis tudósítások, oly költött vagy tartalmukban elferdített vagy egy meghatározott személynek i vagy hatóságnak hamisan tulajdonított iratok — habár puszfa hirrei vo­natkozással — tétetnek közzé, melyek tartalmuknál fogva ugyan nem szol­gálnak valamely az általános büntető-törvény-könyv értelmében bünte- | tésre méltó cselekményt, azonban mégis alkalmasaknak látszanak arra, hogy valakit társadalmi vagy nyilvános állásában megsértsenek, vagy nevetségessé tegyenek, vagy hogy a kormányt, valamely nyilvános ható­ságot vagy a kormány valamely egyes organnmának hivatali tekintélyét compromittálják, vagy hogy a köznyngalom, s rendre nézve aggasztó in­Pénzngy-kiegyenlítés s megadóztatás. Ismerjük Császárunk ő Felsége azon legfelsőbb ren­deletét, mely a birodalmi pénzügy-kiegyenlítést parancsolja. E legfelsőbb parancsolat szaporítja az okot, a miért figyelmünk az adóügyre fordnljon. Mert minden birodalmi polgár előtt örvendetes jelenség agyán, ha az államkiadás a bevétellel sulyegyenbe jö : de e szándéklott jelenséget nyomon kiséri azon kérdés, hogy micsoda jö­vedelmi forrásokból történend ez. Ismerjük a félelmet, mely kiváltképen az egyenes adóemelke­dés irányában uralg : s azért megnyugtatásra és az ügy felvilágosítá­sára oly forrásokból Ugyekszünk tájékozásainkat meríteni, melyek méltók, hogy a közönség azokra bizalommal figyeljen. Az „Ausria“ az, mely kapcsolatánál fogva oly fonások szerint szól e tárgyban, melyeket használni mi is czélszerünek tartunk. Az Austriában fönnálló egyenes megadóztatási rendszer hiányai, mond a nevezett lap, és az ezeken segítés sttrgősvolta már régibb idő óta több tekintetben érezteti magát, s kivált újabb időben min­denfelől ellenmondás nélkül elismert dolog. A most fönnálló rendszer eredetinél fogva már egy túlhaladott korból való,mihez hozzájárul, hogy még ez is nagy részben csak ideig­lenes alkalmaztatása, pedig a jelenkorban már az államok viszonyai éB szükségei is fölötte nagyon megváltoztak.Az njabb korból származó jövedelmi adó ngyan, a személyes kereseti adót illetőleg nevezetes hiányt kipótolt: de még erről sem mondhatják, hogy következmé­nyében akár az adókötelezettre, akár az állampénzügyre nézve, a kiegyenlítés valamely helyes módját foglalná magában, — egészen eltekintve bár attól, hogy a birodalmi népség előtt ennek alakja sem egészen kedves. Minél tovább halad az idő, ezen pénzügyi kellemetlenségeken I segítés szüksége annál követelöbben áll elő. I Az a kérdés, mikép történjék ez. Történhetnék csak részleges javítás, vagy általánosított újjáalakítás által; kérdés ez ntóbbinál is­mét, hogy minden egyes egyenes adónemre kiterjedjen-e az; a föld­adónál az eddigi jövedelmi részlegek vétessenek-e alapul, vagy bir- tok-becsadósorozat állíttassák föl; s ezek akármelyiké is változhat- lan legyen-e, vagy bizonyos időszakok szerinti változékonyságnak alávetett ? Mindezekről még a vélemények megoszolvák. A pénzügyminiBteriumban történt tanácskozások ugyan oda ér­lelték a dolgot, hogy alap szerint általános s nem pedig egyedül rész­letes rendszcrjavltásnak kell történni, különösen pedig hogy időnként nj átnézés és kijavítás alá jövő birtokbecs szerinti adósorozatra tör­ténjék az átmenetei, mely mind az adókötelesek igényeit leginkább kiméli, mind az állam szükségleteinek megfelelni legnagyobb mér­tékben képeB. Do ezen igen fontos tárgyban, mely az államéletet leg­közelebbről érdekli, csak a legnagyobb elővigyázattal és a legkisebb elhamarkodásnak is szorgos eltávolításával lehet elöhaladni. Ily fo­kozatosan vitattatott meg a tárgy a pénzügyministerinmban. A meg­vitatás mindig csak az igy választott ut helyességének bizonyítékát eredményezte. E tárgy megvitatására a pénzügy-, beiügy-, igazságügy- és kereskedelmi ministerium képviselőiből alakíttatott bizottmány. E bizottmány 1858. febr. 18-án kezdette 8 jnl. 15-én végezte tanácsko­zásait, melyek eredménye a ministen értekezlet tagjaival egyenként közöltetvén, ismét a ministeri tanácsban vétetett nj vitatás alá. Miu­tán igy az ügy itt is, s majd a birodalmi tanácsban is megérleltetett, lett Öcs. k. Apostoli Felségének 1859. sept. 7. kelt sajá kezű irata által kinevezve egy közvetlen bizottmány, mely gróf Hartig Ferencz elnöklete alatt ezen fontos ügyet még egyszeri átnézés alá volt veendő. Bár a császári leirat világosan kijelöli a közvetlen bizottmány teendőit, mégis különböző szempontból vannak fölfogva e teendők. Nehéz éB fontos föladatának megoldása körül — mond a legfelsőbb leirat — azt kell a bizottmánynak figyelembe venni, miszerint az fo­rog kérdésben, hogy az adózati törvényhozásban, azon javítások ho­zassanak be, melyeket az adórend életben léte óta változott birodalmi államgazdászati viszonyok b az államháztartás szükségei mulhatlannl igénylenek, hogy ekkép a közterheknek felosztása szorosan az állam­polgárok fizetésképességéhez illesztessék, és különösen az egyenes adó behajtás módjai is egyszerüsittetvén, költségtelenebbó tétessenek. En­nél fogva magában érthető, hogy a bizottmánynak,bárba tanácskozásai­ban a közvetlen és közvetett adónemek viszonyát, s általában a bevétel, és kiadás kérdéseit még tovább világosító vitatás alá veszi is, nem áll hivatásában a közvetlen adótárgyakról vagy a pénzügyi egyensúly helyreállításának módjairól véleményezgetni, mely ügy immár egy más bizottmányra bízatott; hanem e bizottmány tiszte csak is az, hogy a pénzügyi hatóság által kidolgozott s már többszörösen átnézett és javított egyenes adótervet véglegesen átnézze és megbírálja, hogy ál­tala a sept. 7-diki legfelsőbb kéziratban kifejtett czél a birodalom minden tartományaiban ellressék. Az itt kifejtett czél szolgála egyedül iránypontul a bizottmány alkotásában is; ezért van abban az álladalmi pénzügyi hatóság és az adózó közönség egyaránt képviselve, miután az az elnökön kivtil hatj államhivalalnokból és nyolez adóterhes képviselőből alakult; sőt ez utóbbiaknál még arra is volt figyelem, hogy azok a.birodalom fő nem­zetiségeinek is képviselői, s a gazdászat és ipar körülményei körül) jártas egyének legyenek. Mivel továbbá ezen közvetlen bizottmány semmi végrehajtó ha tósággal nincs fölruházva, hanem egyedül tanácskozlati, ennél fogv belőle nemcsak a többség, hanem a kisebbség véleménye is a magas trón elé terjesztendő. E czélból van képesítve, hogy a czéléréahez megkivántató mindennemű adatokat kivehessen az illető helyekről, a pénzügyi és számvevőségi hatóságokkal ily irányban rendelkezhess sék, sőt esetről esetre más ministerinmi tagokat, vagy szakembereket is tanácskozásaiba is meghívhasson. De föladata aztán igy minder irányban kifejtett véleményadásával teljesen mégis oldatott.

Next

/
Thumbnails
Contents