Budapesti Hírlap, 1883. június (3. évfolyam, 150-179. szám)
1883-06-01 / 150. szám
III. évfolyam. 150 szám. Budapest, 1883. Péntek, junios I Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik minden nap, hétfőn és ünnep utáni napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Egyes szám ára 4 kr. — Hirdetések díjszabály szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kerület, Kalap utca 16. szám. Barna Zsigmond. Mint valamely regénynek egy megrendítő fejezete, melyet az erőszakos szél kiszakasztván kötetéből, lábunk elé vet hirtelen, úgy kap meg bennünket titokzatos erővel az öngyilkosság, melylyel nyilvánosságunk krónikáját a mai nap gyarapította. Barna Zsigmond, fővárosi tanácsor, társai közt egyik legnépszerűbb alakja a fővárosi tisztviselői karnak, akit nem színfalak közt szerzett érdemekért nyert úri kegy és pártfogás, hanem a választók bizalma vitt előkelő állásra, egy jó, becsületes, hasznos, családjában boldog, vagyonilag jó módú ember vetett ma véget elismeréssel tetézett munkás életének. Longus idem potentium ordo ! Legújabb időnk hajnalát a „legnagyobb magyar“ vére festette pirosra. Csakhamar Tereki László grófot fektette maga kegyetlen keze ravatalra. Majd Nyáry Pál vetette magát sötét elhatározással Lethe habjaiba, utána Vidacs, Vidacs után nagy sora a férfiaknak ; nem is nevezhetjük joggal egyébnek végzetes ragálynál az öngyilkosság e gyászos divatát. Izgalomban van a főváros, zuhanásától a férfiúnak, aki hivatalos szobájában tükör elé állva három golyót is röpít át egy lövéssel boldogtalan agyvelején. Rémület fog el mindenkit, mert mindenki ismerte, mindenki tisztelte, hiszen mindenki tudja, hogy immár 26 esztendeje szolgálja híven, becsülettel, buzgalommal a fővárost, és már annál is régebben a hazát. Tudja mindenki, hogy egy vigasztalhatlan özvegy marad utána, négy szép árvára borul a rémes eset árnyéka az élet küszöbén, a gyermekkor határán. Egymástól kérdik az ijedt emberek a megrendítő elhatározás, a gyászos tett okát, barát és nem - barát kulcsát keresi a titoknak, mely a véres katasztrófát megnevelte. Mélabús volt, beszélik, csodálatos szórakozottsága feltűnt hivatalos társainak már hetek óta, izgatott volt időnként, majd mintegy felbehagyottan bámult maga elé ha szóltak hozzá. Igen, igen, igy volt. De ez nem ok, hanem következmény. A gondolat amely bántotta, a szándék, amely agyában megfészkelte magát és emésztette őt, az tette mélává, szórakozottá, izgatottá és önfeledté fölváltva, amint agyvelejében birkózott nemesebb ellenfeleivel. Beteg volt, mondják mások s baját, melyre Buziáson s a városligeti artézi vízben hasztalan keresett orvosságot, gyógyíthatatlannak tartván, önkéntes halálba menekült gyötrelmei elől. Igaz, igaz, hogy teljesen épnek csak ép testben marad a lélek. De vannak a léleknek a beteg test ellen is hatalmas szövetségesei. A munka szeretete, hasznos szolgálatokra alkalom és képesség, családi kötelességek és a mód, hogy azokat teljesítvén édes örömeket élvezzünk; nemes ambíciók, melyeknek erőnkkel, állásunkkal szolgálhatunk; a szülőföld és a haza, melyet szeretünk s mely alkalmat ad rá, hogy szeretőtünknek tettekben maradandó emlékét hagyjuk vissza; barátaink, akik csüggnek rajtunk, polgártársaink, akik bizalmukkal kitüntetni meg nem szűnnek; közérdekek, művészetek ápolása, amely hasznos és felemelő és még sok más tényező, amely kivétel nélkül mind egy-egy vonása volt Barna Zsigmond úr életének, s hivatott tényező arra, hogy a lelket fentartsa, erejét fokozza és diadalra juttassa a testnek és sanyarúságainak feltámadása ellen. Feltűnik itt lelki szemeim előtt a halhatatlan költő, akit az idén vesztettünk el örökre. Ugyanaz a testi baj gyötrötte s emésztette őt évek során, tehetetlenné, munkára szinte képtelenné tette, amelyben Barna is állítólag szenvedett. És az agg költő tűrte nyomorúságát, amely az élettől elzárta, kedves foglalatosságaitól eltiltotta. Kinos vergődésében súlyos csapás is nehezedett reá: gyermeket kelle temetnie, de nem volt elég: végül szeme világát támadta meg a test pusztuló ereje s a mártyr viselte ami rá vala mérve, amig a természet törvényei végkép nem diadalmaskodtak földi részén. A nagy lélek, mely benne lakott, illetetlenül hagyta el testét mint földi romot, azon nem vehet diadalt a kórság, amely tetemét gyötrötte .... Nem, Barna Zsigmond betegsége nem elég ok a szörnyű elhatározásra, melyet magán a szegény ma végrehajtott. Egy másik hír arról suttog, hogy ellene valamely névtelen és természetesen teljesen alaptalan, senki által komolyan nem vett feljelentés adatott volna be a főpolgármesterhez. Hiában nem vették azonban mások komolyan e feljelentést, magát Barnát érzékenyen sebezte a nyíl, melyet egy ismeretlen lőtt rá s az a levél, amelyet a szerencsétlen öngyilkos a főpolgármester címére hátrahagyott, azt mindenesetre mutatja, hogy utolsó óráiban tépelődéseinek, hánykódásainak fősummáját ez a dolog adta ki. És nem csak az látszik fontos momentumnak, hogy az orvtámadás intézve volt A „BUDAPESTI HEAP" TÁRCÁJA. Apró jellemvonások. *) Frankenburg Adolftól. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — V. Az ifjú óriás és az öreg táblabiró. Táblabiró. Hoho, az uj kor kopogtat, szabad! Ifjú óriás. Jó napot, bátyám! Táblabiró. Adj’ isten, ki vagy? Ifjú óriás. Magyar . Táblabiró. A neved ? Ifjú óriás. Férfi. Táblabiró. A természetnek szeszélyei vannak, a te korodban még gyermek voltam. Ifjú óriás. Eljövend az idő, hol az anyák nem fognak többé gyermekeket szülni. Táblabiró. Hanem férfiakat értem. Mit parancsolsz? Ifjú óriás. Parancsolni? Nem tűröm, hogy parancsoljanak. Csak a »canaille“ engedelmeskedik, s álnok és ravasz lesz, ha láncot hord. Táblabiró. Újra kopogtatnak. Ifjú óriás. Uszkárom. Táblabiró. Álnok és ravasz állat. Ifjú óriás. Hogy hogy ? Táblabiró. Mert láncot hord a nyakán. *) Lásd „Budapesti Hírlap“ 144-d. (május 26-iki) számát. Ifjú óriás. Igaz , de társaságában az emberi természethez akarom magamat szoktatni. Táblabiró. A szokás bilincsesé lesz. Te rab vagy, ha az erdőkbe nem szököl , te rab vagy, ha el nem szokol levegőt szini, te rab vagy, ha nem tudsz parancsolni a szemnek, hogy nélkülözze a napvilágot. Ifjú óriás. Bátyám szofista , én nem ismerek urat a földön. Táblabiró. úgy látom, hogy uszkárod megfürdött. . . Ifjú óriás. Lehet. Táblabiró. Kergesd el magadtól, mert bepiszkítja nadrágodat. Ifjú óriás. Eh, hagyján. Táblabiró. De így csak nem jelenhetsz meg az emberek közt. Ifjú óriás. Majd levetem, ha hazamegyek. Táblabiró. Öcsém, a törvénynek nem engedelmeskedel, hanem egy uszkárnak önkényétől függsz. Te szolga vagy, mert urat látok társaságodban ; de nagyon alárendelt szolga vagy, mert egy kutya parancsol neked. Ifjú óriás. Még egyszer mondom : az emberekhez akarok szokni, láncokat viselni, hogy megtanítsam őket azoktól megszabadulni. Szabadságot akarok, egyéb semmit. Táblabíró. De mily eszközök által? Ifjú óriás. Még kérdezi bátyám ? hát ledöntöm az elévült jogokat, s a fönálló rendszer nincs többé. Táblabiró. Látod-e amott azt a házat átellenünkben ? Ifjú óriás. Igen, s nagy lármát is hallok. Mi történik ottan ? Táblabiró. Hát egy részeg ember kidobja a pamlagvánkosokat az ablakon, mert nagyon melegnek tartja rajta ülni. Szegény felesége sir,ri, s segítségért kiált. Ifjú óriás. Bocsásson bátyám, hadd locsoljam le hideg vízzel a pimasznak agyvelejét. Táblabiró. Maradj , mit törődöl egy szegény asszonynyal ? hadd veszszen . . . Ifjú óriás. Nem akarom, hogy szenvedjen . . . Táblabiró. A férfi szabad akar lenni, maradj! Ifjú óriás. De nincs joga másnak boldogságát megsemmisíteni. Táblabiró. Jog ? és te jogról mersz beszélni ? Ha te a jogot tiszteled, miért felejted el, hogy kötelességeid vannak ? ha tiszteled az idegen tulajdont, hogy’ mered azt bántani? ha ismered a rendet, ki hatalmazott föl, hogy azt fölbontsad ? ha a törvénynek, mely alatt százezeren megelégedetten élnek, megsemmisítésére törekszel, ki bízott meg e százezerek közül, hogy aláásdd a telket, melyre ők boldogságuk csöndes hajlékát épiték ? Nincs még szükség rád, öcsém , menj vissza az iskolába, tanuld meg a jogot tisztelni, s szerénynek lenni, s várd be, mig eszed a tantermekben megérik. Rosszul állna a világ, ha azt a gyermekeknek kellene mozgásban tartani ! Mai számunk 12 oldalt tartalmaz.