Budapesti Hírlap, 1884. január (4. évfolyam, 1-31. szám)

1884-01-01 / 1. szám

IV. évfolyam. I. szám. Budapest, 1884. Kedd, január 1. Elöfzetesi árak Igész évre 14 írt, félévre 7 írt, negyedévre 8 írt 20 kr., egy hóra 1 írt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is* Felelős szerkesztő:­­ inkául Jóxael. Egyed szám ára 4 kr. — Hirdetések díjszabály szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV. kerület, kalap-utoza 16. szám, 1884. Rejtély előtt állunk: a föld megfordult pályáján, hová visz bennünket a nap alatt? A csillagvizsgálók csillagjósok valának, jól tudták azt, hogy az emberiség sorsát mennyei hatalmak intézik. Nem vak véletlen semmi a világon, törvény s rendeltetés uralkodnak fe­lettünk; a nap a földön, a föld e gömbnek minden teremtményén, az emberiség a nem­zeteken, a haza a polgárokon, az egyén saját elhatározásain uralkodik, senki magát e tör­vények alól ki nem vonhatja. A hangyának dolgoznia kell, az embernek törekednie, de ok és cél bizonytalan előttünk. Születés és halál megfejtve nincsenek s a mi a kettő kö­zött fekszik az élet, abból csak az a miénk, mit már elvesztünk, a múlt. A jövendőt Isten tudja. A fürkésző emberi ész véges voltát semmi sem bizonyítja inkább, mint a tehetet­lenség a jövőbe látni, ámbár az szabályozva van, mint a világon minden. A természet és a szellemi élet egysége régen kétségtelen a tu­dósok előtt, Isten a természetben és Isten a világhistóriában egy Isten. Tőle jóslatot kér­tek a görögök, feleleteit nem értették, vagy félreértették. Kétezer esztendő múlva, bár so­kat tanultunk, nem vagyunk bölcsebbek a gö­rög bölcseknél, a jövendőt légsúlymérő és lom­bik nem magyarázzák meg jobban, mint Do­­dona papjai. S e jövőtől függ létünk boldogsága. Kí­váncsian nézünk el­be s titkait babonával ku­tatjuk. Minden amit elibe viszünk, óhajtás, melyek teljesülését reméljük, hisszük, kombi­náljuk. A tapasztalás szolgál az idők tenge­rén mágnestű gyanánt, irányt jelez, de vész ellen nem biztosit. Új év reggelén minden ember azt kérdi mi fog történni 366 napon keresztül s mert senki rá feleletet adni nem képes, szerencse kivonatokkal pótolják a tudományt. Hozzáve­tőleg okoskodnak, hogy mert az őszi vetések jól állnak, gazdag termés várható, mert a tél késik a tavasz rideg lesz, minthogy minden hatalom egész erővel a béke fentartásán dol­gozik, tehát­­ a háború nem lehet messze. Ám az uj évi üdvözletek elhangzanak, minden nagyobb szerencsétlenség nélkül, s az egy napi öröm, melyről mindenki gondoskodik ez órában s mely jó jelnek vétetik az egész esztendőre, hamar kipárolog. Ritka évnek van különös karaktere, melyet az események köl­csönöznek neki, a legtöbb új év, hasonlít a többihez, melyek már elrepültek. Jó s balszerencse egymást felváltják s ellensúlyozzák. A mérlegnek nemm szabad fel­billennie. Ha végig nézünk a múlt esztendőn, az új év tőle örökli: a középeurópai szövetséget, a francia pártok dulakodását, a nihilisták me­rényleteit Oroszországban s az írekéit Anglia ellen. Hogy ez épen mind igen megnyugtató lenne nem állíthatjuk, hátha a cár atyja nyomdokait követi a menyországba s az orosz forradalom, melytől e század retteg, mint a múlt század a francia forradalomtól, egész szociális nagyságában kitör ? Ki tagadja en­nek lehetőségét ? Ki azt, hogy Ferrynek sem sikerül Franciaországot konszolidálni ? Az öreg Vilmos császár március 22-ikén 87 éves lesz s Bismarck beteg, a német politika is meg­fordulhat. Magyarország a német szövetségben szabását, bojtos díszét és csilingelő piperédet, a melylyel ékesítve jösz. A nagy gondot másra bizom, én itt a vonal alatt az aprajával foglal­kozom csupán. Nézem először azt, hogy kerek hét hét a­­ farsang. Hétszerhét alkalom szerető szivek­nek egyesülésére. Ifjú hajadonok, Jézus öt se­bére, melynek napja a február 29-ke, mert az idén szökő év lévén, annyi napja van, — tehát Jézus öt sebére kérlek benneteket, ne legyetek nagyon rátartiak. Gondoljátok meg, hogy minden múlandó a földön, még a­­ héthetes farsang is. És gondoljátok meg, hogy aki ilyenkor c­s­a­k a táncra gondol, az ugyan könnyen megjárja, de­­ nem ám a táncot. Nem tudom, a muszka mit tervez. Építi mondjuk, határaink körül a vasutat. Ez azonban csak egy okkal több arra, hogy sikeres hadjára­tot kívánjak nemzetemnek a farsangra. Mentül több kapitulációját versengő szíveknek, mentül több béke , és frigykötést a pap előtt. Higyjétek el nekem, hogy a statisztika minden aprólékos számítása felesleges vesződség. Egyen lehet né­pek és nemzetek emelkedését-sülyedését, gyara­­podását-megfogyását biztosan megmérni. A tűz­­helyalapítás számarányain. Ez maga megmondja azt, amit a többi adattömeg összevéve. És ifjú legények ! Nektek is szól a mu­zsika ! Ne akarjatok nagyon okosak , okosab­bak és megfontoltabbak lenni mint apáitok vol­tak. Higyjétek el az én tapasztalt fejemnek, hogy nem észszel házasodik az ember. Nincs az a bölcseség, amely csak megközelítőleg is ki­tudná számítani a házasság eshetőségeit. Hiába áltatod magad azzal, hogy kitanulod a leányt, és az orosz szomszédság mellett soha sem érezheti magát biztonságban. Addig nem, míg húsz millió magyar nem lakja, ez pedig a jövő század regénye. Mi magyarok csak a következő esemé­nyek bekövetkezésére számíthatunk : deficit lesz, adóemelés lesz, választások lesznek és a horvát gyűlölségből nem fogunk kifogyni. Egyébként tolatunk, mert nem cselekszünk­ a magyar politikából, úgy látszik minden inicia­­tiva kiveszett. A tétlenség azonban nem biz­tosit balesetek ellen. Saját sorsának odahaza kiki maga ková­csa. Aki nem tudja jövőjét, tudakolja köteles­ségét, tegye meg amit ez parancsol s ekkor boldog új évet várhat. S ha mégis szerencsét­lenség éri, nem fogja magát okolhatni s könyebben megnyugszik balsorsában. A legnagyobb szerencse Magyarországra mindig egy jó termés lenne. Ennek hasznát veszi apraja, nagyja. És nagyon elkelne ennek a kiszivat­tyúzott országnak. Ezt kívánjuk hát első­sorban, napfényt, ha meleg kell, és esőt, ha nedvesség kell. Hozzá egészséget a népnek, hogy dolgoz­hasson. És bölcsességet a kormánynak, hogy ne rontsa meg az országot, s hazafiságot a pol­gároknak, hogy helyes országgyűlést válasz­­szanak, ne olyan, mint ez a mostani. Egyébként mindenkinek minden jót. Mert az egyesek boldogsága alkotja az összeséget. De ne feledjük, hogy a szerencsének fele akarat. A boldogságot nem várni, cselekedni kell. Tegyük tehát, hogy boldogok legyünk igy lesz 1884 áldás hazánkra. A „BUDAPESTI HÍRLAP“ tárcája. 1883. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. .— Izgalmas volt, akár egy rémdráma ! Úgy múlik le rólunk mint egy nehéz álom. Kiemel­kedő csúcsai, ha nem is polgárháború, de na­gyon hasonló hozzá; zendülés itt, lázadás ott, gyilkosságok, melyeknek hite lázba hozta az országot; egy óriási csodaper, miniszterhalál és felsőházi felkelés. A disszonáns szimfónia beve­zetésében egy nagy költő halála. Ki mondja, hogy kis nemzet sorsában esik meg egy esz­tendő alatt ennyi megrázó eset ? De nem a szám teszi a nagyságot! Mert íme mink, akik­nek testén át lepergett év baljós tizenkét hó­napja, megannyi egyiptomi csapásként keresztül robogott akár egy vesztett csata száguldó pari­páin : vígan köszöntjük ifjabb testvérét, az 1884-t, amely titokzatosan gomolygó ködökön trónolva közelít hozzánk. Egy szerencsés megyei restau­ráció szilaj zajából kibontakozva, lobogó zász­lóinkon az öröm, a hit s a remény derült szí­neivel, kezünkben a csengő kortesbillikommal, ajkunkon a hagyományos erejű éljennel. Így ki­áltjuk élejbe : légy üdvöz, jövevény ! Én itt nem nézem, mit rejtel a számunkra lengő ruhád sötét ráncaiban: békéz-e, hábo­­rut-e ? Egy pusztító jégeső kemény szemei csö­rögnek-e kantáidban, vagy egy áldásos termés acélos búzaszemei ? Mit fogsz ránk borítani, inseget-e, bőséget-e? Deficitet vagy tetézett jó­létet? Én fodrát nézem a ruhádnak, kacéros ! Nem azért, mert a nóta csalfának mondja. Ha- s nem azért, mert a házasság maga egy oly vál­tozás az ő életében, amely ő neki is teljes meg­változását már magában megokolja. Koczka- és szerencsejáték a házasság. Eszetek csak épen annyi legyen hozzá, hogy el ne felejtsétek, hogy nem táncosnét, nem szeretőt, hanem felesé­ge­t választ az ember, a­mikor megházasodik. Sok­­panaszt hallok a luxusról, a költeke­zések százféleségéről, a mi elrettenti legényem­bereinket a házasságtól vagy legalább arra viszi, hogy pénzeslányt keressenek maguknak.­­ Nos, a pénz az mindig jó ha van. Csak egy átkozott rész természete ne volna: bor­zasztó mehetnéke van mindig. És a mai cifra és gyári világban „aránylag* olyan olcsó minden és olyan könnyen megszerezhető, ha máskép nem, hát kényelmes „lefizetésre“, hogy a pénz e maradhatatlan természete meg van kétszere­ződve. Azért is mondhatom én tinéknek, hogy a pénzes házasságok „biztossága” igen nagy rész­ben önámitás; és ha igaz az egyszeri ember elmés mondása, hogy a­ki megházasodik, v­a­­lószínüleg megbánja; a ki pedig meg nem házasodik, az bizonyosan meg­bánja, akkor a megkötött házasságok pénzes osztályában fokozott száztalékkal szerepelnek a­­ kiábrándulások. Szerencsére, a házasságok kilencven per­centje — állásra köttetik. Amint a testben és lélekben egészséges fiatal ember szert teszen olyan állásra, amelyből eltarthat egy asszonyt, megházasodik és jól teszi. Két alapja van ilyen­kor exisztenciájának, mindkettő felér egy mil­lióval. Az egyik a természetes boldogság, a ma- Mai számunk 14 oldalt tartalmaz.

Next