Budapesti Hírlap, 1887. január (7. évfolyam, 6-30. szám)

1887-01-07 / 6. szám

1887 január 7. BUDAPESTI HÍRLAP. (6. sz.) határozta a bizottság, hogy mivel a népszínház bérlete ez évi októberben lejár, az utabbi bér­beadás tekintetében jövő ülésén határoz s erre a tagokat külön meghívóval, a tárgy megjelölése mel­lett hívja meg. — A szerdai közgyűlésre előzetesen kitűz­ték a honvéd-utcai 9. számú városi telek s a VIII. ker. új mértékhitelesítő hivatal mögötti telek bérbe­adását, a Stefánia-úti városi telek megváltási árá­nak megállapítását, a Rottenbiller- és óvoda-utcai saroktelek kikiáltási árát s egy Markó-utcai városi telek bérbeadását. A Petőfi-társaság nagygyűlése, Budapest, jan. 6. Fekete kabátos ülése volt ma a Petőfi-társa­­ságnak : ma tartották az évi közgyűlést, még­pedig a XI-iket. Közte és a rendes havi ülések közt a különbség az, hogy a havi üléseken a tagok szürke kabátban­­ nincsenek jelen, a közgyűlésekről pe­dig fekete kabátban­­ maradnak távol. Közönség sok volt, de társulati tag a lehető legkevesebb. Pedig érdekes volt a Szana Tamás titkári jelentése, mely a társaság tiz évi működését, célját ismertette s létjogát világossá tette. Nem ártatlan felolvasások céljából létezik a társaság, hanem Petőfi a célja. Milyen értelemben ? azt megmagya­rázza a jelentés, melyet itt adunk : „Midőn a Petőfi-társaságot alkotó írók most tíz éve a nagy költő hagyományainak fentartására vállalkoztak, feladatuknak tekintették, hogy a társa­ság ne csak dicsőítője, de egyúttal gyűjtője és kom­mentátora is legyen Petőfinek. A társaság buzgól­­kodása nem maradt eredmény nélkül. Az ország minden részében találkoztak lelkes honfiak és hon­leányok, a­kik egész készséggel küldték be a tár­sulat által ereklyékként őrzött iratokat és a gyűjte­mény rövid évtized alatt annyira megszaporodott, hogy ma már nélkülözhetetlen forrása lett mind­azoknak, a­kik Petőfi életével vagy költészetével tüzetesebben foglalkoznak. Baráti kezek első­sorban Petőfi ismertebb költeményeinek kézirataival s a költő nagyérdekű magánleveleivel gazdagították a gyűjteményt. Ekkér jutott a társaság birtokába Ke­resztes Teréz úrnő szívességéből a „Szerelem gyön­gyei“ című füzet több dalának első fogalmazványai­­hoz. E kéziratok közt volt az „Oh mi szép a ván­dorélet“ kezdetű dal, a­mely a társulat által jutott először Petőfi összes költeményeinek illusztrált ki­adásába. A gyűjteményben őriztetik a költő egyik legrégibb kézirata: a Pozsonyban 1841-ben Török Gyulához intézett tréfás emléksorok, melyek alatt még Petrovich Sándornak írja magát, úgyszintén a Térey Mari albumába jegyzett szép sorok is. A „Gyüldei if­jakhoz“ cím­zű költeménynek a társaság több érdekes variánsát leírja. Mint Petőfi kézirata és szabadságharcunk ereklyéje gyanánt becses da­rab a „Nemzeti dal“ első fogalmazványa. Ebből a példányból szedték ki 1848. márc. 15-én a „Talpra magyart.“ Az ereklye Schnitzernek, Petőfi egyik fordító­jának ajándéka. Igen érdekesek Petőfinek a társa­ság birtokában levő magánlevelei, melyekben saját viszonyairól leplezetlenül, ritka őszinteséggel nyilat­kozik. Egy külön osztályban műveinek első kiadá­sát és a különböző fordításokat csoportosították. Megvannak a német, francia, angol, olasz, dán, cseh és héber fordítások Petőfi műveiből. A közönség tá­mogatásától függ, hogy az ereklyék megőrzésére fölépülhessen a Petőfi-ház, vagy leg­alább berendeztessék a Petőfi­­szoba, hol aztán alkalmas helyet találna a többi ereklyékkel együtt a költő kedves karosszéke is, a­melyhez Bonyhay Benjámin szívességéből jutott a társaság. E terv megvalósítása egyik lényegesebb pontja a társaság programmjának. Áttér ezután a jelentés a társulat múlt évi munkásságának ismertetésére. Konstatálja, hogy a felolvasásokat, a­melyeken csak eredeti műveket mutattak be, a közönség állandó érdeklődésével tüntette ki. A társaság könyvkiadó vállalatában há­rom újabb kötet látott napvilágot. A társaság alap­tőkéjének gyarapodását K­a­s­s­e­l­i­k Jenő közös hadseregbeli főhadnagy 150 frtos adománya képezi. Végül hosszasabban emlékszik meg a titkári jelen­tés B­o­r­u­t­h Elemérről, a társaság elhunyt tagjáról. Az első felolvasó Endrődi Sándor r. tag volt, „Petőfiről“ című értekezésével. Mindenekelőtt meta­­forice költészetünknek azt a­ korát festette, mely Petőfi föllépését megelőzte. Áttér ezután Petőfire, a­ki „rombolásra született, hogy teremtsen“, a­ki tűz­­oszlopként magasodik fel előttünk, ködben kelve, ködben szállva le. Petőfit ép oly tüneménynek lehet tekinteni, mint azt a körülményt, hogy oly nemzet kebeléből született, mint a magyar; mert annyi tény, hogy bár az egekig emeljük éts érzései mélyen meghalnak, addig eszméi érintetlenül hagyják a közlelkületet. Igazi nagyságát csak szá­zadok múltán fogják teljesen megmérhetni, ha ugyan a nemzet elég életrevaló lesz s nem tartja őrültnek e lángelme nagy álmait, de részt vesz költője szel­lemével egy új teremtés dicső munkáiban A tet­széssel fogadott felolvasás után Prém József ol­vasta fel Beniczk­y Gyula „Szabadság“ című költeményét. A következő felolvasó Beniczkyné Bajza Lenke volt „A mai Péter apostolok“ című elbeszé­lésével, melyet a hallgatóság szűnni nem akaró taps­sal jutalmazott A tárgysorozat következő száma Szabó En­drének „A világba­n“ című költeménye volt, mely kedélyesen tükrözi vissza a költő derűs világ­nézetét. Az utolsó felolvasó Balázs Sándor volt „Az igazi“ című elbeszélésével. E felolvasás után az ülés véget ért.* Az ünnepies közgyűlés után a társaság tagjai a Szikszay-féle vendéglő emeleti termében lako­mára gyűltek össze. Számosan voltak jelen s a fel­köszöntők, a­melyeket mondtak, az irodalom min­den kérdésével foglalkoztak. Komócsy József meleg szavakban emlékezett meg a társaság elnö­kéről, Jókai Mórról, a­kit családi gyásza akadá­lyozott a megjelenésben. A szónok indítványára külön küldöttség fogja fölkeresni a koszorús írót, hogy a tagoknak jókívánatait a társulat fönállása első évtizedének fordulója alkalmából tolmácsolja. Ugyancsak Komócsy felköszönte Endrődi Sán­dort, továbbá László Mihályt a társaság ellenőrét s Szabó Endrét és Kiss Józsefet. Tolnai La­jos is több ízben szólalt föl, éltetve Komócsyt, Balázs Sándort, B­o­b­u­l­a János vendéget, Endrődi Sándort és R­e­v­i­c­z­k­y Gyulát. Bodnár Zsigmond a társaság újonnan válasz­tott tagjáért, Ferenczy József dr.-ért ürité poharát, a mire ez lelkes szavakban a társaság hivatását fejtegeté s annak tagjait üdvözölte. Bo­­bula János a társaság tisztviselőinek érdemeit s különösen Szana Tamás buzgalmát emelte ki, Szabó Endre pedig jóizó felköszöntőben Tolnai La­jost élte lé. TÁVIRATOK. A német birodalmi gyűlés feloszlatása- Berlin, jan. 6. (S­a­j­á­t tudósí­tónk távirata.) A hadügyi bizott­ság tegnapi határozata következtében, a birodalmi gyűlés esetleges feloszlatása mind valószínűbbé válik, kiváltképen miután a hadügy­miniszter kijelentette, hogy a k­o­r­­mány feltétlenül ragaszko­­di­k a javas­lathoz. Az egyedüli remény az, hogy B­ismarck hercegnek sikerülni fog kompromisszumot létrehozni. Európai konferencia. Konstantinápoly, jan. 4. Levélben Vár­náig. (Saját tudósítónk távirata.) Sir White angol nagykövet hivatalosan kö­zölte a portával Anglia ama javaslatát, hogy a bolgár válság megoldása kon­ferenciára bizassék. Erre a „Tarik“ egy félhivatalos — mint mondják — a szul­­tán gondolkozását visszatükröző cikke a t6- 3 IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, január 6. * (Operaház.) A „Hugonották“-nak ma érde­kes Valois Margitja volt. Ghimesi Eleonóra k. a. (Forgách grófnő) mutatta be közönségünknek kis terjedelmű, de kellemes és jól iskolázott szoprán hangját e szerepben. Hanganyagának sok érce nincs, nagy műlatásokat nem igér, az együttesek teljesen elfödik ; — inkább koncert­terembe, mint nagy ope­rába való finom orgánum ez, melylyel az énekesnő ízléssel, modorosság nélkül tud bánni. Ma este erős lámpaláz lankasztó akciójában, de becsvágya és szolid tudása meglátszott abból is, hogy a nehéz koloratur-feladatokon a szokásos egyszerűsítéseket nem engedte meg magának s a szerepet végig énekelte úgy, ahogy írva van.Úgy tudjuk, hogy az énekesnőnek ez nem első nyilvános föllépte : egy évig a stettini színháznak volt szerződött tagja s nálunk szerződ­­tetési célból vendégszerepel. Hajlamát a művészet­hez anyjától (Forgáchné, szül. Gyürky grófnő) örö­költe, kinek szép hangját a régibb nemzedék ma is emlegeti. A közönség, mely ma a színházat csak­nem egészen megtörte, rokonszenvesen fogadta a vendéget, kísértetét megtapsolta, tisztelői pedig ba­bérkoszorút küldtek föl neki a színpadra. A többi szereplők : T u r o 11 a, S t­o 11 k. a., P­e r o 11 i, Ney, Odry, Bignio — operánk Hugonotta* előadásainak nagy hírét ezúttal is fényesen iga­­zolták. * („A királyfogás“) tizenötödik előadása volt ma a népszínházban. Szép közönség töltötte meg színültig a házat. A kitűnő előadásnak javára vált, hogy a második felvonás fináléja nem mint régeb­ben a lengyel himnusz, hanem Konti eredeti kom­pozíciója szerint szép induló, mely a közönségnek nagyon tetszett. * (Soldat Mária) berlini hegedüművésznő, kinek budapesti hangversenye e hó 12-ikére volt hirdetve, Berlinben súlyos betegen fekszik s igy a hangversenyre nem fog eljöhetni. * (Az Excelsior) balett szerzője, Luigi M­a­n­z­o 11­­ levelet irt Budapesten időző ügynö­kéhez ; örömét fejezi ki az Excelsior fényes kiállí­tása s operánk balettkarának, a rendezésnek töké­letességei fölött, melyekről az ügynök leveléből ér­tesült s kijelenti, hogy „a leggyorsabb gőzparipán sietne Budapestre, a világ legszebb balettkarát meg­csodálni“,­­ ha egy szerződése nem kötné a milá­nói Skála-színházhoz, hol egy új balettet személye­sen tanít be. De mihelyt ideje engedi, „repülni fog közénk.“ Ez alkalommal Bécsbe is elmegy, hol tisz­teletére az Excelsior századik előadása napján ün­nepséget rendeznek. * (Sembrich Marcella), a világhírű éne­kesnő, e hó folyamán Budapestre jő és 20-án este nyolcadfél órakor a fővárosi vigadó nagytermében hangversenyt fog adni. * (Popper Dávid) m. kir. zeneakadé­miai tanár és gordonkaművész e hó 31-én a főv. vigadó kistermében hangversenyt ad. A műsor nagyrészt Popper legutóbb befejezett s nyilvánosan még nem játszott szerzeményeiből fog állani, a többi közt elő fogja adni új gordonka-hangverse­nyét is. * (A pesti izr­­nőegyesület) szombaton, január 8-án a fővárosi Vigadóban esti fél 9 órakor hangversenyt rendez. Műsora: 1. a) Adagio, Tartini. b) Gavotte (2. sz.), Popper. Popper D., zeneakadé­miai tanár úr. 2. a) Rhapsodie (6. sz. as dur), Wor­­zischek J. H. b) „Improvisation über das Wiegen­lied“ (es dur), Brahms-Bendel, Marczalli Henrikné. 3. a) „Träumerei“, Schumann, b) „Am Springbrun­nen“, DawidofF. Popper D., zeneakadémiai tanár. 4 a) Norma (Casta-Diva), Bellini, b) Mazurka, Chopin Viardot-Garcia. Képes Valentina urhölgy. A hang­versenyt táncestély követi. Belépő­jegy ára 5 frt. * (Derék kis német lap) lehet a „Wer­­schetzer Gebirgsbote“, melynek mellékletét egy elő­­fizetőnk hozzánk beküldte. A melléklet címe: „Sträuschen ungarischer Blüthen und Blumen, für Patrioten deut­scher Zung­e.“ Első cikke az első száz év történetét ismerteti, melyet a honfoglaló magyarok Pannóniában töltöttek ; a cikk a leghazafiasabb hangon szól német polgártársainkhoz, s a magyar haza és a magyar nemzet iránt való ragaszkodást hirdeti nekik. Ennél érdekesebb azonban Arany Já­nos „Tamburás öreg úr“-ának fordítása platt­­deutschre. Maga a szerkesztő, Buday végezte a fordítást, még pedig igen sikerülten. A „Gebirgs­bote“ melléklete rendszeresen foglalkozik azzal, hogy a magyar irodalmat és történelmet olvasóival ismertesse, s minden sikert kívánunk a derék hazafi szerkesztőnek.­­ * (A népfelkelők figyelmébe.) A mostani válságos időben, midőn már minden apró bárány­­felhőcskében is zivatart sejtünk, mindenesetre idő­szerű munka az, melyet U­r­­­a­i Antal dr. honvéd­­miniszteri segédfogalmazó írt a népfölkelésről szóló törvényről. A szerző művében különös tekintettel volt a törvény végrehajtása tárgyában kibocsátandó utasításra s igy a közönség meg fogja találni benne az útbaigazító felvilágosításokat. Az előfizetési ösz­­szeg 50 kr., legkésőbb február 5-ig a szerző laká­sára (Budapest, vár, Tárnok­ utca 10. sz.) küldendő. * (Új zeneművek.) A Budapesten népszínház utca 25. sz. alatt megjelenő „Zeneműkiadóhivatal“ kiadásában „Budapesti tánc-album“ cím alatt meg­jelent egy tíz táncdarabot tartalmazó füzet, mely a fővárosban divő legkedveltebb táncszerzeményeket tartalmazza: 1. Kalár „Csak így tovább“ Csárdás. 2. Ivanovits „Szívhullámok“ Keringő. 3. Sz. L. „Bosa“ Tipegő. 3. Bosner „Orfeum-dalok“ Négyes. 5. Hiekisch „Könnyedén.“ Gyors polka. 6. Viácz „Még egyszer.“ Csárdás. 7. Scharff „Szeretsz enge­­met“ Lengyelke. 8. Rosenblatt „Íróihangok.“ Ke­ringő. 9. Waldteufel „Nefelejts“ Tipegő. 10. Rich­­ter „Bajta fel“ Induló. Ara­­ fzt 20 kr. * (D­é­l-M­agyarország önvédelmi harca 1848—49-ben) című műve első kötetére hirdet előfizetést T­h­i­m József Zomborban. A kötet február végén jelenik meg. Előfizethetni 2 írtjával idősb Thim József, a kereskedelmi és iparbank vezér­­igazgatójánál, a „B­á­c­s­k­a“ szerkesztőségénél és Bittermann Nándor könyv- és könyomdájában Zomborban. Bolti ára jóval nagyobb lesz. Gyűjtök nek 8 példány után egy ingyen jár.

Next