Budapesti Hírlap, 1887. március (7. évfolyam, 59-89. szám)

1887-03-01 / 59. szám

Budapest, 1887. ViI. évfolyam 59. sz. Kedd, március­­ Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Lukássi József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. Kalap­ utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Delegációk hete. Budapest, febr. 28. Csöndben, békében meg fognak sza­vazni szép egyetértésben osztrákok, ma­gyarok 52 és fél milliót fegyverre, ágyú­ra, harcra, háborúra. Derült tavaszi napok közelednek, a madarak szerelemről, a fejedelmek barát­ságról dalolnak, a kormányok a népek érdekét szívükön viselik s egymással a legjobb viszonyban vannak, háborút nem akar senki, nem is lesz, csak pénzt adja­nak rá a parlamentek. Áldoz a békéért ez évben Ma­gyarország : a közös hadseregre . . . 327, milliót a honvédségre .... 9 „ rendkívül a közös seregre 16'A „ népfölkelés és honvédségre 77, „ belekerül nekünk . . . 657, millióba ez az áldott béke. Azzal vigasztalnak bennünket, hogy a háború még sokkal többe kerülne. Igaz, de egyszer mindenkorra. S a vigasztalás jó lenne, ha azzal deficitet fedezhetnénk. De ha idáig hatvan millióra számították az idei hiányt, most 84 lett már belőle, s ha Isten Tiszát sokáig megtartja pénz­ügyminiszternek, megesik, hogy a deficit akkora lesz Magyarországon, milyennel a legnagyobb államok Európában nem di­csekedhetnek. Hanem ki gondol most a pénzzel­? Mikor a haza veszélyben. Várjon ? Mert ez még kérdés. De nem interpellálhatjuk meg Bismarckot s igy el kell hinnünk Kálnokynak mindent, azt is, a­mit tud, azt is, mit ő maga sem tud. Mert az a kérdés, hogy mi lesz? Béke-e avagy háború? És ezt a kérdést minden nap sok millió ember intézi egy­máshoz és előveszik a hírlapot, hogy adjon feleletet ez s ha a delegátusok a külügyminisztertől kérdezni fogják, hogy ő mit hisz, akkor azt a hihetetlenül ostoba feleletet kapják tőle, hogy ő bizony nem mondhatja. És mégis annyi pénzt kérnek és ki­adnak, mintha a háború bizonyos volna. Hogy miért legyen nekünk háborúnk, az is titok. Mert Boszniánk van ugyan, de az nem Elszász. Sőt azt is a keleti po­­zíció és a keleti béke kedvéért szállottuk meg. Bulgária csöndes, s Oroszországgal „a viszonyaink javultak.“ De csak oda a pénzzel, hadd legyen a béke biztosítva, miután se szerződések, se szövetségek, sem a királyok testvérisége nem elég a népeket föltartóztatni gyilkos szándékaik­ban, s a politikai gazembereknek, kik Európa élete ellen merényletet tervez­nek, csak egy imponál: a félelem ismétlő fegyverektől. A delegációknak ezt be kell látni, s egyhangú lelkesedéssel kimondani, hogy moriamur pro rege, patria ac libertate. Igen, meghalunk a csatatéren, vagy éhen veszünk ide haza ; ott, ha az átok, itt, mert az adók súlya nyom. De hogy szívesen halunk meg, s fizetünk, nem va­gyunk hajlandók bevallani. Ha muszáj, inkább szabad akaratból megtesszük mind a kettőt, így szebben néz ki. Valaki azt kérdezi, vájjon muszáj-e ? Válaszunk: igenis muszáj, mert muszáj. A kényszer nem keres megokolást s rá nem szorul, parancsol. Hatása, nyo­mása alatt áll a delegáció, valamint min­denki, ki katonának megy. Ezek olyan dolgok, melyeket nem észszel vizsgálni, hanem fatalizmussal kell fogadni. Lám, Németország okoskodott, s mit használt neki? Meg­van a szeptennátus és punk­tum. Az is sok pénzbe kerül, Franciaor­szág okosabban járt el, millióit szó nél­kül Boulangerre bízta. Az angol pénzügy­­miniszter, Churchill lord a háborútól és deficittől, tárcától, párttól megszökött, s mit használt, kormány és parlament fegy­verkeznek. Valaki mondhatja: Bismarck oka mindennek, de ezzel az okozat meg nem szűnik. Mecserszky orosz herceg a német kancellárnak írt egy levelet a po­kolból és Bismarck kinevette. Hát csak hadd veszszenek a milliók és gazdagodjanak a szállítók. Ha jön a muszka, vizitre fogadjuk. Illő fogadtatásra minden készen áll: ember, ló, puska, ágyú. A kidobott pénzért cserébe bátor­ságot veszünk. De követelünk is bátrabb politikát. Ha a nemzetnek háborúra kell készen állni és költekezni, külügyminisztere ne bújjék kályha mögé kucikba. A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. A földindulás. Irta Flammarion Kamill. Pária, f­ebr. 26. Múlt szerdán egész nap a táviratok való­ságos áradata érkezett hozzám Franciaország déli részéből és Észak-Olaszországból, részint hírt hozva a mutatkozott geológiai tünemény felől, részint véleményt kérve tőlem, vajjon a tudomány adatai alapján mit lehessen hinni: folytatódik, sőt erősbödik-e még a földindulás vagy megszűnése remélhető. Franciaországban a természet erőinek e nyilatkozása ritka és nem csoda, ha összes tanúit leírhatatlan aggodalom­mal tölti el. S most ép mintha minden össze­esküdött volna, hogy a rémületet még nagyobbá tegye. Főleg Nizzában, a­hol e nap feledhetet­len fog maradni. Megdöbbentő végződése a farsang utolsó éjének ! Hasad a hajnal, tűzben ragyog az ég, a levegő csodásan tiszta, a kék tenger nyugodt, mint egy tó ; még füstölögnek a máglya hasábjai, melyen Carnavalt megégették; a figyelő fül hallhatja a csöndességben a hajnalra végződő cotillon utolsó ütemeit; elkésett maszkok oson­nak a vasút felé vivő sugárúton, Monte-Carloból vagy valami vidéki bálról jövet; az emberek nyugszanak, alusznak, álmodnak, mikor egyszerre ingadozni kezd az ágy, baljóslatú moraj hallat­szik, a bútorok felfordulnak, a falak omlanak, a levegő nyomasztón fülledt. A riadva ébredők elszörnyedéssel veszik észre, hogy a föld örök mozdulatlansága megszűnt, őrülten ugranak föl és kirohannak az utcára ... Földindulás van ! Minő rázkódás ! Várjon ismétlődik-e ? És hátha még rettenetesebben ! Hol van biztos menedék ? Hova fussunk? . . . A földindulás nagy területet látogatott meg. Nizzától nyugatnak egész Nimesig és Mont­­pellierig, sőt alkalmasint még tovább is, mert e két városban nagyon erősen mutatkozott, az órák megállottak, a falak összerepedeztek. Északnyugatra egész Privas, Saint-Étienne, Lyons vidékéig terjedt, északon pedig Geniig és Turinig, északkeleten Milánóig , keleten Lucca, Livorno és Pavia tájáig, délkeletnek pedig le Corsica szigetére. Ez a földrajzi kiterjedés azt mutatja, hogy e földindulás okai nem vulkanikus eredetben keresendők és nincsenek semmi összeköttetésben a Vezúvval vagy a szicíliai tűzokádó hegyekkel. E tünemény inkább hasonlít ahoz, a­mely most két éve a spanyol partokon jelentkezett és még gyászosabb, még borzasztóbb szerencsétlen­ség volt, mint ez a mostani. Mikor az emberi lélek elszörnyed az ily katasztrófa fölött, természetesen a geológiához fordulunk, hogy megnyugtató választ nyerjünk. De nem mindig gondoljuk meg, hogy a geoló­gia nem számolhat előre minden eshetőséggel és a válasz nem lehet minden egyes esetre nézve ugyanaz. A mostani szerencsétlenséggel szem­ben a vulkanikus elmélet nem adhat kielégítő magyarázatot. Legvalószínűbb szerintünk az, hogy hogy a február 23-ai földalatti forrongás oka gőz­robbanás, a­mely aként keletkezett, hogy a tenger vize a legnagyobb mélységekben fekvő, tehát következésképen roppant forró ré­tegekhez férkőzött. Hogy a tenger vize többé­­kevésbbé beszűrődik a föld rétegeibe és ott üre­geket tölt ki, az nem lehet másképen. És hogy ezekben a mélységekben nagy hőség uralkodik, az is elfogadott tény. Az igy képződött gőz erő­sen összenyomva megmarad ott lent, de úgy­szólván csak semmiség kell hozzá, hogy felrobbanjon. A föld kérge kihűlőben lévén, ösz­­szehúzódik és az alsó rétegek e miatt folytonos, örökös változásnak vannak alávetve. E rétegek alatt bizonyos mélységben a föld anyaga már okvetetlen lágy. Váratlanul közbejövő körülmé­nyek még nagyobb gőzképződést idézhetnek elő vagy pedig felrobbantják a már régóta össze­nyomva levő gőzt. A földrengések statisztikája szerint nincs nap, a­melyen itt vagy ott ne mutatkoznának kisebb-nagyobb földindulások. Legnagyobb pedig a számuk újholdkor és holdtöltekor (épen mint a tenger dagálya), legkisebb meg a hold első és utolsó negyede alatt. A földrengések száma leg­nagyobb, mikor a hold legközelebb van a föld­höz; legkisebb pedig akkor, mikor a hold leg­messzebbre távolodik tőlünk. A hold vonzóereje épen úgy hat a föld belsejére, mint a tengerekre és a levegő­ égre. Február 23-ikának éjjelén nem­csak ép újhold volt, de napfogyatkozás is; a föld, a hold, a nap épen egyenes vonalba kerül­tek egymással. Vájjon puszta véletlen volna. Mai számunk 12 oldalra terjed.

Next