Budapesti Hírlap, 1888. július (8. évfolyam, 182-211. szám)
1888-07-02 / 182. szám
Budapest, 1888. Vil. évfolyam [82. sz. Hétfő, julius 2. Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap , hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukászi József. Szerkesztőségi és kiadóhivatal: IV. Kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helybeni fer., vidéken 5 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg korán intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fönnakadást szenvedjen. Apponyi Jászberényben. Budapest, jul. 1. Az országgyűlés berekesztetvén, Apponyi volt az első, ki választóihoz szólott. Az ellenzéki vezér ez alkotmányos érzése és magaviselete elismerésre méltó, oly országban, hol a választópolgárokkal törődni és nekik a politikáról nyíltan számot adni, a divatból kiment. Hogy Apponyi a t. háztól a közönséghez fordul s mintegy a közvéleményre appellál, azt mindenesetre tanúsítja, hogy ő súlyt fektet a közvéleményre és terveire, valamint személyére nézve szükséges tényezőnek tekinti a közbizalmat. Jól tette, hogy Jászberénybe lement, ezt nem fogja tagadni senki. Mint kitűnő szónok, a beszéd hatását bírja. E beszéde is országos figyelmet követel és érdemel s feltűnést fog okozni hangjánál és tartalmánál fogva. Apponyi úgy beszél a kormányról, mintha vén, kopott, roskatag volna. A miniszterekről sorra kíméletlenül nyilatkozik, mint kik feladatuknak megfelelni képtelenek. Ellenben dicséri a mérsékelt ellenzéket és hizeleg a többségnek, mintegy felszólítván a szabadelvű, pártot, hogy ejtse el ezen elkorhadt minisztériumot s forduljon el a politikai, meddőségtől és fuzionáljon a mérsékelt ellenzékkel — vele, majd ő csinál az országnak uj adminisztrációt, jobb igazságszolgáltatást s rendezi a pénzügyeket, nem félig, hanem egészen. Ezen hangért sokan fognak rá neheztelni, de ez mellékes, az a főkérdés, mi jogosítja föl Apponyit ily föllépésre ? A delegációban nyert babérok és szerzett tapasztalatok ? Alkalmasint ezek, mert Apponyi előszeretettel beszél a delegációkról s ott viselt dolgairól. A kulisszák mögé azonban nem enged betekintést. Amiket terjedelmesen a pénzügyekről mond, az objektív kritika s Tiszára nézve méltányos akar lenni. Mindazonáltal „elégtelen“ osztályzatot ad neki. Apponyi régtől fogva a közgazdasági politikára fekteti a súlypontot a mező fiskalitással szemben, melyet a kormány folytat. S e kormánynak a közgazdaság leggyengébb oldala. Apponya beszéde ilyképen nem is annyira beszámoló, mint inkább akció jellegével bír. Ámbár a piacon, de nem a piacnak beszélt, hamisan címezve a politikai döntő köröknek szólt. Vájjon észre veszik-e ezek ? Lesz-e sikere e beszédnek? Vagy elhangzik a pusztában az is és marad Magyarországon a siri csend ? A beszédet tudjuk élvezni és érteni, eredményét nem latolhatjuk. Bízzuk sorsára. Kiküldött tudósítónk jelentése a következő : Jászberény, jul. 1. Apponyi Albert gróf ma jelent meg választói előtt, hogy beszámoljon saját, valamint pártja működéséről az országgyűlés imént befejezett első ülésszakában és a delegációban. Kíséretében voltak ifj. Ábrányi Kornél, Bolgár Ferenc, Menczer Géza, Bartók Lajos, Thuróczy dr. és a fővárosi sajtó több képviselője. A jászberényi közönség a tisztelet és ragaszkodás számos jelével fogadta nagynevű képviselőjét. Hatvanig deputáció ment elébe, a jászberényi állomáson pedig nagy sokaság fogadta lelkes éljenekkel. Apponyi Albert gróf válaszolva Elefánty Sándor polgármester üdvözlő beszédére, egy hosszú kocsisor élén bevonult a városba. Tarack-lövésekkel és éljenekkel üdvözölték útjában Koncz Menyhért plébános vendégszerető házáig. Beszámolóját a városház előtti fellobogózott téren tartotta sok száz főnyi hallgatóság jelenlétében. Beszédje, lényegtelen kihagyásokkal, a következő : Igen tisztelt választóközönség ! Midőn ezelőtt körülbelül egy évvel ugyanezen helyen megjelentem, közvetlenül a választások befejezése után, midőn azt voltam kénytelen beismerni, hogy a választásoknál pártunk 10—12 képviselői megbízást elvesztett, akkor sok hang emelkedett, nem ugyan itt, hanem a hazai sajtóban, mely azt a pártot, melyhez tartozni szerencsém van, már a politikai tényezőknek sorából kitörlendőknek vélte, mely azt hitte, hogy nincs sem hivatásunk, sem jövőnk. És ime, tisztelt választóközönség, egy országgyűlési ülésszak után, nem egészen egy évnek leforgása után, jogos önérzettel léphetek önök körébe és elmondhatom, hogy az eredmények tanúsága szerint azok a baljóslatok nem teljesültek. Pártunk ezen ülésszak alatt jelentőségében és súlyban az ország előtt növekedett. Köszönhetjük ezt elvbarátaim buzgalmának, ám a szoros egyetértésnek és kölcsönös bizalomnak, mely pártunkban uralkodott, és amely lehetővé tette, hogy komoly, következetes politikát folytassunk, mely politikai ellenfeleink elismerését is kivívta. De tartozom önöknek azzal, hogy erről a működésről, melynek eredményeivel, mint pártember talán meg lehetek elégedve, részletesebben számot adjak. Mi mindjárt az országgyűlés kezdetén az általunk benyújtott felirati javaslatban kifejtettük munkaprogrammunkat, kifejtettük azokat az elveket, melyek bennünket ellenzéki kötelességeink teljesítésében vezérelni fognak. E felirati javaslatnak alapján állunk ma is. E felirati javaslat alapján fogjuk teljesíteni kötelességünket az egész országgyűlésen át. A hazára fontos ügyek közül ma is elsősorban a rongált pénzügyi helyzetűek orvoslása áll. Erre a nagy kérdésre vonatkozólag az országgyűlés megkezdése előtt nyilatkoztam, hogy bár nem remélem, hogy ugyanaz a kormány, melynek politikája a pénzügyeket oly súlyosakká tette, azokat ismét orvosolni képes legyen, mégis miután a nemzet ugyanezen feladatot ugyanezen kormánynak kezeire bízta, a legtárgyilagosabban fogjuk mérlegelni azon intézkedéseket, melyeket a kormány e célból javaslatba hozni fog és örülni fogunk, ha várakozásaink ellenére ez a kormány sikeresen oldja meg azt a feladatot, amelynek megoldása a hazára nézve oly véghetetlenül fontos, melynek meg nem oldása pedig újjászületett államunkra nézve oly válságos lehet. Az első ülésszak majdnem kizárólag a pénzügyi kérdéseknek volt szentelve. A kormányiejtette azokat az irányzatokat, melyekben az orvoslást keresi, azokat a rendszabályokat, melyektől a javulást várja. Ma már egy összefoglaló ítéletre képesítve vagyunk. De sajnos, ez az összefoglaló ítélet kedvezően ma sem hangozhat. Ma, a kormány terveinek ismeretével bírva, azt a sajnos meggyőződést kell kifejeznem s arra az álláspontra kellett helyezkednünk az országgyűlésen is, hogy csupán azokkal az eszközökkel, azon az úton, melyen a kormány ezt jelenleg megkísérti, meggyökeredzett pénzügyi bajainkat orvosolni nem lehet. És ezért a bizalmatlanság álláspontját fenntartottuk és fenntartjuk a kormánynak pénzügyi és öszszes politikájával szemben. Ez okból nem szavazhattuk meg a kormány pénzügyi előterjesztéseit, az egyetlen szeszadó-javaslat kivételével, melynél annak közgazdasági fontossága döntött. Ezt az ítéletet indokolni tartozom. Igazságos akarok lenni és azért konstatálom, hogy bizonyos irányokban a közelmúlt gazdálkodásához képest javulás és magába szállás észlelhető. A javulás mutatkozik először abban, hogy a költségvetési előirányzatok kevésbé fantasztikus jellegűek, inkább megfelelnek a valóságnak, mint azelőtt, úgy a kiadásokra, mint a bevételekre nézve, habár még nem érték el a teljes realitásnak kívánt fokát. Javulás észlelhető az irányban is, hogy az előirányzaton túl a korábbi időkben történt milliókra menő költekezések most elmaradnak s hogy a kormány az országgyűlés által elfogadott előirányzatot az utolsó esztendőben legalább betartani igyekezett és fő vonásaiban be is tartotta. Javulás mutatkozik továbbá a pénzügyekre nézve, habár az az adófizetőkre nézve elég keserves, (Úgy van! ügy van!) de kikerülhetetlen annyiban, hogy új jövedelmi forrásoknak teremtéséről nagy mértékben gondoskodás történt és a jövedelmi források nincsenek is helytelenül megválasztva. Javulás észlelhető végre egyáltalán abban, hogy most legalább törekvés van arra, hogy rendszeres pénzügyi politika legyen, amit az utolsó években egyáltalán nélkülöztünk. Midőn így az igazság kedvéért felsoroltam azokat, mikben javulás mutatkozik, kénytelen vagyok mégis kimondani, hogy mindez az eredménynek elérésére nem elég s hogy a kormány tervei nagy számítási hibákban leledzenek s ha ki nem javíttatnak, a számítás várt eredményének bekövetkezését meg fogják hiúsítani. Az első hiba az, hogy még mindig nem tudták, a helyzet komolyságától teljesen áthatva, azzal az elkerülhetetlen szigorral és következetességgel a fölösleges, a nélkülözhető, az elodázható kiadásokat fékezni, megszorítani, elodázni. Szaló ezt több példával illusztrálja. Egy nagyravágyó miniszter a mostani időpontot tartotta alkalmasnak arra, hogy a Vaskapu szabályozásával álljon elő. A második hiba az, hogy a kormány a felveendő kölcsön kamatait sokkal kicsinyebbre teszi, bár tényleg többet fognak elnyelni. A harmadik és legfőbb hiba az, hogy a kormány az új jövedelmi forrásokból, a dohányból, bor- és húsfogyasztási adókból stb. sokkal több jövedelmet vár, mint amennyit előreláthatólag behozni fognak. A legfőbb hiba itt abban rejlik, hogy egész állami szervezetünk, közigazgatási gépezetünk nem képes azokat az előírt jövedelmeket tényleg behajtani és hogy a nemzetnek közgazdasági ereje — ha az egy öntudatos és tervszerű közgazdasági politika által nem istápoltatik — tartósan nem lesz képes a rendezésnek terheit egész kiterjedésükben elviselni. A magára hagyott pénzügyi igazgatás, a politikai közigazgatás által nem támogattatván erősen, nem lesz képes kellő ellenőrzést gyakorolni a behozott szigorúbb rendszabályok értelmében. A közigazgatás, mostani összealkotásában, képtelen részrehajlatlan, lelkiismeretes ellenőrzést gyakorolni. Mai számunk 8 oldal-