Budapesti Hírlap, 1888. szeptember (8. évfolyam, 242-270. szám)
1888-09-01 / 242. szám
Budapest, 1888, Vili. évfolyam 242. sz. Szombat, szeptember 1. Budapesti Hírlapi Előfizetési árat: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és Ünnep után való napon is. ——»i——¿-¿i ni • ~rr ~ i ~ — Tüs-^insai Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. Kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szeriit. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Koburg, vagy Cumberland. Budapest, aug. 31. (*) Bőven foglalkoztunk tegnap a politikai kombinációkkal, melyek gyülekező helye most a gmundeni tó partja s melyek célja kiegyeztetni Oroszország és monarchiánk érdekeit Bulgáriában egy uj fejedelem intronizálása által, ki az orosz cárnak kedves s a mi királyunknak is személy szerint elfogadható: ez Cumberland herceg. A téma elég érdekes és fontos, hogy foglalkozzunk amaz oldalával, melyről eddig nem volt szó. Az asszonyok kamarillája Gmundenban tán kevés súlyt helyez rá, de a népek véleményében mégis elhatározó befolyást gyakorol szükségkép. Ez az a kérdés, vájjon mit mondanak a gmundeni hölgyek tervéhez a bolgárok? Mert végre is az egész kombináció az ő bőrükre megy, az ő sorsukon változtat. Egy kis közük tehát bizonyára van hozzá. A bécsi kongresszuson még lehetséges volt egy diadalmámorban dőzsölő copfos reakciónak a népek megkérdezése nélkül, rokokó-terem tárolás székein „kicsinálni“, hogy az országok fölött milyen legyen az osztozkodás, melyik cousin és sógor melyik trónust kapja, akire pedig nem jutna máskép ilyen állomás, annak hol kreáljanak egyet. Ma már mindez alkotmányos formák nélkül, a népek akaratának ignorálásával, nem megy sehol. Még Bulgáriában se, melynek a berlini kongresszus alkotmányt adott. A fejedelmet ott meg kell választatni a szobrány által, arra pedig több okból kevés a kilátás, hogy e törvényes után Ferdinánd fejedelem elejthető és Cumberland herceg megválasztható legyen. Koburg Ferdinánd egy évig jól megállta helyét. Nemzetközi elszigeteltsége dacára s a pártok erős súrlódása, a miniszterek civakodásai, részleges kabinetválságok közepett is sikerült neki a fiatal állam hajóját minden erősebb rázkódtatástól, megfenekléstől megóvni s az ügyeket rendes medrükbe terelni. Az orosz cselszövények, izgatások, öszszeesküvések mind meghiúsultak, s a Stambulov-kabinet ellensúlyozni tudott minden ellenséges sakkhúzást, nyakára taposott minden cinkos vállalatnak. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a polgárok nagy többsége támogatja Koburg uralmát. A fiatal fejedelem sikerei arra vallanak, hogy e támogatás nem hiányzik, s kormányának mindenütt vannak bizalmi emberei, kik mindent meglátnak, megtudnak s meglesznek a fejedelmi trón biztosságáért, — ingyen, hazafiságból, mert azt hiszik, hogy hazájuk jóléte érdekében teszik. Egy vár ez, melyet a gmundeni kamarilla hiába ostromolna meg, ha a bolgárok önként nem nyitják föl a kapukat. Miért tennék? Miért bízzanak jobban Cumberland hercegben, mint Koburg Ferdinándban ? Mit várhatnak a volt hannoveri király fiától, amit a volt francia király unokájában nem birnak ? Cumberland vagyona nem ér föl a Koburg-vagyonnal, melynek egy év alatt a bolgár hadsereg az új fölszerelést, a bolgár ipar a keleti vasút kiépülését, Szófia és Filippopolia városok felvirágzásukat, a bolgár állampénztár hitele épségét köszöni. Cumberland családi összeköttetései nem múlták felül a Koburgokét. Ezek eddig is eléggé éreztették erejüket Bolgárország mai rendjének külső ellenségeivel. Ily összeköttetések nélkül Ferdinánd fejedelem személye, élete nem lett volna biztos a bolgár területen, ezek óvták meg őt, őrködtek fölötte befolyásukkal az olyan merényletek ellen, amilyen Battenberg Sándort megfosztotta országától. A cár hatalmas úr, de a Koburgokkal mégse óhajtott semmi kellemetlenségbe kerülni. Hogy Ferdinánd katolikus s a bolgárok orthodoxok, éppen nem ok az elejtésére Cumberland kedvéért, ki a legkatolikusabb család feje és hagyományok képviselője. Végre Oroszország kibékülése Ausztria-Magyarországgal s a cár kiengesztelése Bolgárországgal aligha elég komoly cél, melyért a bolgárok egy feje- A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. A pécsi székesegyház falképei. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Mire e sorok napvilágot látnak, Andrea Károly és Beckerath Móric rajnavidéki festők utolsó vonásaikat teszik a pécsi székesegyház festményein. A magyarok : Székely Bertalan és Lotz Károly műveiket hallatlan gyorsasággal már napokkal ezelőtt bevégezték. Lotz még visszajő, mert némi festeni valója még van, de azért az ő művéről is lehetne már szólni, ha a kápolna nem volna a kar építése miatt elzárva. A festmények összes hatása imponáló. Ilyen fény és ilyen színpompa, a mi színtelenséghez szokott szemünket úgyszólván elvakítja. A több mint hatvan méter hosszú főhajó mindkét fala felülről egész az évekig aranyalapra festett csoportképekkel, ezek felett arany fejfényű egyes alakok egész sorával még a pilaszelerek ívszögletei is mellképekkel fedve. A két mellékhajó éppen igy. A keleti nagy fülke égő aranyalapra festett kolosszusaival s a két mellékfülke szintén festett szt. Józsefe és szt. Istvánja csak részben zárják be a tömérdek figurális festmények sorát, mert az egész fölé a főhajó mennyezetének aranyléces, aranyrozettás mezőiről tizenhárom ülő és ötvenhat térdig rajzolt szent alakja tekint alá. Az Andrea szolgája unalmában megszámlálta, hogy ötszázhatvankét alakot festettek a fő- és mellékhajókba. Ha meggondoljuk, hogy e rengeteg kép négy nyáron át jött létre, két festő és három segéd keze által, elképzelhetjük, milyen gyorsan festették falra a télen át otthon dolgozott kartonokat. A magyarok azonban aránylag még gyorsabban dolgoztak. Tudnunk kell azonban, hogy a restaurálás alá később fogott éjszaki kápolnákban és az altemplomban még a kőmivesmunka sincs teljesen készen s igy ezekre nézve még az sincs eldöntve, ki fogja ezeket kifesteni. Andrea állítólag nem vállalta el; semmi kétség tehát, hogy ezek is magyarok kezébe jutnak. Nézzük át futólag a képeket. Andrea a néphajó falaira, hűen az ó keresztény és román ízlés szimbolikus felfogásához, a Krisztusra vonatkozó ó-testamentumi előképek sorozatát festette. Nem osztja ugyan fel a tárgyat a szokásos módon Mózes törvényhozása előtt, és a „törvény alatti“ korszakra, azonban mivel a déli oldalra a világ teremtése s a bűnbeeséstől egész Izsák áldásáig, az éjszaki pedig József eladatásától Salamon templomáig alad, felosztása az említett szokással jóformán összeesik. Jobbról a karban : 1. A világteremtés, a bűnbeesés és a paradicsomból való kiűzetés. A főhajó falán: 2. Ádám munkával keresi kenyerét. 3. Kain és Ábel áldozata, Ábel halála. 4. Az Úr megparancsolja Noénak, hogy bárkát építsen. 5. A vízözön. 8. Noé hálaáldozata. 7. Melkizedek fogadja Abrahámot. 8. Sárának megigértetik, hogy fiút szül. 9. Abrahám fel akarja Izsákot áldozni. 10. Izsák megáldja Jákobot. A baloldalon, a karban: 11. Józsefet eladják, megfejti a Fáraó álmát és Jákob Egyiptomba költözik. A főhajóban: 12. Mózest a királyleány a sas közt feltalálja. 13. Mózes agyonüti az egyiptomit, ki egy zsidót kinzott. 14. Az Úr megjelenik Mózesnek a csipkebokorban. 15. Az izraeliták a kiköltözésre készen eszik a húsvéti bárányt. 16. Mannahullás, Mózes a sziklából vizet fakaszt. 17. A tízparancsolatot Mózes a népnek bemutatja. 18. Dávid Hebronban Juda királyává keltetik. 19. Dávid a zsoltáros, Salamon a bölcs. 20. Salamon hálaáldozatát mutatja be az utonépült jeruzsálemi templomban. E képsorok fölött az ablakok közötti tereken a próféták, kezükben mondatszalag, melyen a Krisztusra vonatkozó jövendöléseik néhány szava olvasható. Ki e képeket, mint történelmi ábrázolásokat, vagy mint a biblia illusztrációit fogja föl, nagyon téved. Itt szimbolikusan van elbeszélve az ember teremtése, bűnbeesése, a Messiás Ígérete, ennek az Ígéretnek megújítása e főkép Krisztus élete előképekben feltüntetve. Erre utalnak különben a képek latin aláírásai is. Itt látjuk még a diadalív és a kar ivének két belső felén Melkizedek, Áron, Mózes és Illés, mint a szövetség négy főpapjának alakjait. A felső templom hajója ellenben az ószövetségi előképek teljesülésének, a megváltás nagy művének ábrázolását foglalja magában. De itt se beszéltetik el Krisztus élete történetileg, hanem mintegy megbizonyíttatik születése és a keleti bölcsektől való imádtatásában, hogy ő az igaz Messiás János aposztrófjában Mai számunk 12 oldal.