Budapesti Hírlap, 1888. szeptember (8. évfolyam, 242-270. szám)

1888-09-01 / 242. szám

Budapest, 1888, Vili. évfolyam 242. sz. Szombat, szeptember 1. Budapesti Hírlapi Előfizetési árat: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és Ünnep után való napon is. ——»i——¿-¿i ni • ~rr ~ i ~ — Tüs-^insai Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. Kalap­ utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szeriit. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Koburg, vagy Cumberland. Budapest, aug. 31. (*) Bőven foglalkoztunk tegnap a politikai kombinációkkal, melyek gyü­lekező helye most a gmundeni tó partja s melyek célja kiegyeztetni Oroszország és monarchiánk érdekeit Bulgáriában egy uj fejedelem intronizálása által, ki az orosz cárnak kedves s a mi királyunk­nak is személy szerint elfogadható: ez Cumberland herceg. A téma elég érdekes és fontos, hogy foglalkozzunk amaz oldalával, melyről eddig nem volt szó. Az asszo­nyok kamarillája Gmundenban tán ke­vés súlyt helyez rá, de a népek véle­ményében mégis elhatározó befolyást gyakorol szükségkép. Ez az a kérdés, vájjon mit mondanak a gmundeni höl­gyek tervéhez a­­ bolgárok? Mert végre is az egész kombináció az ő bőrükre megy, az ő sorsukon vál­toztat. Egy kis közük tehát bizonyára van hozzá. A bécsi kongresszuson még lehetséges volt egy diadalmámorban dőzsölő copfos reakciónak a népek meg­kérdezése nélkül, rokokó-terem tárolás székein „kicsinálni“, hogy az országok fölött milyen legyen az osztozkodás, melyik cousin és sógor melyik trónust kapja, a­kire pedig nem jutna máskép ilyen állomás, annak hol kreáljanak egyet. Ma már mindez alkotmányos formák nélkül, a népek akaratának ig­­­­norálásával, nem megy sehol. Még Bul­gáriában se, melynek a berlini kon­gresszus alkotmányt adott. A fejedel­met ott meg kell választatni a szob­­rány­ által, arra pedig több okból kevés a kilátás, hogy e törvényes után Ferdi­­nánd fejedelem elejthető és Cumber­land herceg megválasztható legyen. Koburg Ferdinánd egy évig jól megállta helyét. Nemzetközi elszigetelt­sége dacára s a pártok erős súrlódása, a miniszterek civakodásai, részleges ka­binetválságok közepett is sikerült neki a fiatal állam hajóját minden erősebb rázkódtatástól, megfenekléstől megóvni s az ügyeket rendes medrükbe terelni. Az orosz cselszövények, izgatások, ösz­­szeesküvések mind meghiúsultak, s a Stambulov-kabinet ellensúlyozni tudott minden ellenséges sakkhúzást, nyakára taposott minden cinkos vállalatnak. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a polgá­rok nagy többsége támogatja Koburg uralmát. A fiatal fejedelem sikerei arra vallanak, hogy e támogatás nem hiány­zik, s kormányának mindenütt vannak bizalmi emberei, kik mindent meglát­nak, megtudnak s meglesznek a feje­­delmi trón biztosságáért, — ingyen, hazafiságból, mert azt hiszik, hogy hazá­juk jóléte érdekében teszik. Egy vár ez, melyet a gmundeni kamarilla hiába ostromolna meg, ha a bolgárok önként nem nyitják föl a kapukat. Miért tennék? Miért bízzanak job­ban Cumberland hercegben, mint Ko­burg Ferdinándban ? Mit várhatnak a volt hannoveri király fiától, a­mit a volt francia király unokájában nem birnak ? Cumberland vagyona nem ér föl a Koburg-vagyonnal, melynek egy év alatt a bolgár­ hadsereg az új fölszere­lést, a bolgár ipar a keleti vasút kiépü­lését, Szófia és Filippopolia városok fel­virágzásukat, a bolgár állampénztár hi­tele épségét köszöni. Cumberland családi összeköttetései nem múlták felül a Koburgokét. Ezek eddig is eléggé éreztették erejüket Bolgárország mai rendjének külső el­lenségeivel. Ily összeköttetések nélkül Ferdinánd fejedelem személye, élete nem lett volna biztos a bolgár terüle­ten, ezek óvták meg őt, őrködtek fö­lötte befolyásukkal az olyan merénylet­­ek ellen, a­milyen Battenberg Sándort megfosztotta országától. A cár hatal­mas úr, de a Koburgokkal még­se óhajtott semmi kellemetlenségbe ke­rülni. Hogy Ferdinánd katolikus s a bol­gárok orthodoxok, éppen nem ok az­­ elejtésére Cumberland kedvéért, ki a legkatolikusabb család feje és hagyo­mányok képviselője. Végre Oroszország kibékülése Ausz­­tria-Magyarországgal s a cár kiengesz­telése Bolgárországgal aligha elég ko­moly cél, melyért a bolgárok egy feje- A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. A pécsi székesegyház falképei. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Mire e sorok napvilágot látnak, Andrea Károly és Beckerath Móric rajnavidéki festők utolsó vonásaikat teszik a pécsi székesegyház festményein. A magyarok : Székely Bertalan és Lotz Károly műveiket hallatlan gyorsaság­gal már napokkal ezelőtt bevégezték. Lotz még visszajő, mert némi festeni valója még van, de azért az ő művéről is lehetne már szólni, ha a kápolna nem volna a kar építése miatt elzárva. A festmények összes hatása imponáló. Ilyen fény és ilyen színpompa, a mi színtelen­­séghez szokott szemünket úgyszólván elvakítja. A­ több mint hatvan méter hosszú főhajó mind­két fala felülről egész az évekig aranyalapra festett csoportképekkel, ezek felett arany fej­­fényű egyes alakok egész sorával még a pi­­laszelerek ívszögletei is mellképekkel fedve. A két mellékhajó éppen igy. A keleti nagy fülke égő aranyalapra festett kolosszusaival s a két mellékfülke szintén festett szt. Józsefe és szt. Istvánja csak részben zárják be a tömérdek figurális festmények sorát, mert az egész fölé a főhajó mennyezetének aranyléces, aranyro­­zettás mezőiről tizenhárom ülő és ötvenhat térdig rajzolt szent alakja tekint alá. Az Andrea szolgája unalmában megszám­lálta, hogy ötszázhatvankét alakot festettek a fő- és mellékhajókba. Ha meggondoljuk, hogy e rengeteg kép négy nyáron át jött létre, két festő és három segéd keze által, elképzelhet­jük, milyen gyorsan festették falra a télen át otthon dolgozott kartonokat. A magyarok azonban aránylag még gyorsabban dolgoztak. Tudnunk kell azonban, hogy a restaurálás alá később fogott éjszaki kápolnákban és az altemplomban még a kőmivesmunka sincs telje­sen készen s igy ezekre nézve még az sincs eldöntve, ki fogja ezeket kifesteni. Andrea állítólag nem vállalta el; semmi kétség tehát, hogy ezek is magyarok kezébe jutnak. Nézzük át futólag a képeket. Andrea a néphajó falaira, hűen az ó keresztény és ro­mán ízlés szimbolikus felfogásához, a Krisz­tusra vonatkozó ó-testamentumi előképek soro­zatát festette. Nem osztja ugyan fel a tárgyat a szokásos módon Mózes törvényhozása előtt, és a „törvény alatti“ korszakra, azonban mi­vel a déli oldalra a világ teremtése s a bűnbeeséstől egész Izsák áldásáig, az éjszaki p­edig József eladatásától Salamon templomáig alad, felosztása az említett szokással jófor­mán összeesik. Jobbról a karban : 1. A világteremtés, a bűnbeesés és a paradicsomból való kiűzetés. A főhajó falán: 2. Ádám munkával keresi ke­nyerét. 3. Kain és Ábel áldozata, Ábel halála. 4. Az Úr megparancsolja Noénak, hogy bár­kát építsen. 5. A vízözön. 8. Noé hálaáldo­zata. 7. Melkizedek fogadja Abrahámot. 8. Sárának megigértetik, hogy fiút szül. 9. Abra­­hám fel akarja Izsákot áldozni. 10. Izsák meg­áldja Jákobot. A baloldalon, a karban: 11. Jó­zsefet eladják, megfejti a Fáraó álmát és Já­kob Egyiptomba költözik. A főhajóban: 12. Mózest a királyleány a sas közt feltalálja. 13. Mózes agy­onüti az egyiptomit, ki egy zsidót kinzott. 14. Az Úr megjelenik Mózesnek a csipkebokorban. 15. Az izraeliták a kiköltö­zésre készen eszik a húsvéti bárányt. 16. Mannahullás, Mózes a sziklából vizet fakaszt. 17. A tízparancsolatot Mózes a népnek bemu­tatja. 18. Dávid Hebronban Juda királyává keltetik. 19. Dávid a zsoltáros, Salamon a bölcs. 20. Salamon hálaáldozatát mutatja be az utonépült­ jeruzsálemi templomban. E képsorok fölött az ablakok közötti te­reken a próféták, kezükben mondatszalag, me­lyen a Krisztusra vonatkozó jövendöléseik né­hány szava olvasható. Ki e képeket, mint történelmi ábrázolásokat, vagy mint a biblia illusztrációit fogja föl, nagyon téved. Itt szim­bolikusan van elbeszélve az ember teremtése, bűnbeesése, a Messiás Ígérete, ennek az Ígéret­nek megújítása e főkép Krisztus élete előké­pekben feltüntetve. Erre utalnak különben a képek latin aláírásai is. Itt látjuk még a dia­dalív és a kar ivének két belső felén Melki­zedek, Áron, Mózes és Illés, mint a szövetség négy főpapjának alakjait. A felső templom hajója ellenben az ó­szövetségi előképek teljesülésének, a megváltás nagy művének ábrázolását foglalja magában. De itt se beszéltetik el Krisztus élete történe­tileg, hanem mintegy megbizonyíttatik szüle­tése és a keleti bölcsektől való imádtatásában, hogy ő az igaz Messiás­ János aposztrófjában Mai számunk 12 oldal.

Next