Budapesti Hírlap, 1889. július (9. évfolyam, 179-208. szám)
1889-07-02 / 179. szám
Budapest, 1889. IX. évfolyam 179. sz. Kedd Julius 2. Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 írt, negyedén 1 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap , hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal, FV. kalap-utca 16.sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. . .... . . ■ .. ----- — ■ A hadügyminiszter ígéretei. Budapest, ju. 1. (bp.) Bizonynyal élénk megindulással olvasta ma az ország a delegációk hadügyi magyar albizottságának üléséről szóló tudósítást, mely ülés alatt a legkipróbáltabbak, a leghívebbek, a mameluk-gárda basái és bégjei, szóvá tették — Bécs város falai közt, az udvar tőszomszédságában ! — a hírhedt 25. §.-t s összes vészthozó következéseit. Magunk is részvéttel halljuk le Bécstől idáig a rendíthetetlen 126 szemi többség hazafias lelkiismeretének ez utólagos felcsikarását. Amulva hallgatjuk Rakovszky Istvánt, ki a tiszti vizsgán megbukott önkéntesek névjegyzékének parlamenti és delegácionális ellenőrzés alá vételét sürgeti, Münnich Aurélt, ki a védőerőről szóló javaslatnak előadója, föltétlen megszavazója volt s most a törvény applikációjánál élénken érdeklődik az egyes ezredek s csapattestek tiszti tanfolyamának miként történt berendezése iránt, nehogy szavazatát — mint maga mondá — utólag megbánni legyen kénytelen. Bámuljuk Hegedűs Sándort, ki a had- s ügyminisztertől felvilágosításokat követtel az iránt, vájjon érdemes volt-e megszavazni a 25. §-t, s mikor a miniszter nyilatkozott, több társával írásban is akarta a hallottakat látni, mert scripta manent s ők ily kényes kérdésben nem hihetnek még a miniszternek se. S bámuljuk az egész albizottságot, melyben a bizalom és hűség régi föltétlensége annyira megapadt, hogy a 25. §. végrehajtása ügyében csaknem utasítást adtak a hadügyi kormánynak s utólagos gyanakvásuk majdnem bevézetett volna a plénum elé terjesztendő jelentésbe, ha Tisza Lajos gróf tekintélyének egész ízetlenségével bele nem vegyül az elnöki székből a vitába s maga Tisza Kálmán idegesen ki nem jelenti, hogy az ellenzéki filippikákkal nem törődik, de azt nem tűrheti, hogy saját pártja vegyen fel egy ellenzéki szófilippikát az albizottság hivatalos jelentésébe. Mindez persze, csodálatos jelenség s hamarosan nem is bírjuk megítélni, várjon a kormánypárt az országgyűlési nagy viták utóhatását, a leszavazott igazság mardosó erejét sínyli-e, vagy vesztett népszerűségüket, választóik tiszteletét szeretnék maguknak visszaspekulálni ez elkésett hazafiús aggaszkodás, a nemzeti lelkiismeret szavának eltanult hangokon utánzása által. Még Gayárra is rátámadtak, hogy hazamentő határozati javaslatát, a 126 szótöbbséggel hat heti ádáz vita után elfogadottat, miért is nem fogalmazta világosabban, mert hite kisült, hogy akik rászavaztak, szövegét négyfélekép is magyarázzák. S megtörtént az adoma tárgynak illő jelenet, hogy Gajári a szövegmagyarázás jogát önmaga számára reklamálta, Wahrmann Mór pedig ezt kereken megtagadta tőle. Gajári így szólt: Én tudom egyedül, mit fogadott el az országgyűlés az önkéntesek tiszti vizsgája ügyében, mert magam indítványoztam. Wahrmann pedig így felelt: Te csak beadtad az indítványt ,s nem tudhatod jobban, mi volt benne, mint mi többiek, akik meghánytuk-vetettük s mégse tudjuk. De legfurcsább a hadügyminiszter nyilatkozata. Ez csupa méz és szelídség, ígér olyan végrehajtási utasítást a korona, mint legfőbb hadúr nevében, mely a drákói törvénynek minden méregfogát rendre kitördeli. Az ő szavai szerint a 25. §. a legjámborabb intézkedés a világon. A tiszti vizsgán nem fog megbukni ugyszólva senki, másodévi szolgálatról pedig csaknem szó se lehet. Az elméleti oktatásra a legkitűnőbb pedagógiai erők vannak szerződtetve s az önkéntesekbe szinte átsugárzik majd a sok katonai tudomány— persze németül. Vizsgát tenni azonban lehet magyarul is, a legtágabb határokig. [A tanfolyamokra messze földről utaztatja a katonai kincstár a sokan A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA A bécsi ötvösmükiállítás magyar tárgyairól. •— A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — A magyar ötvösmükiállítás óta nem volt alkalmunk annyi műtörténeti drágaságot öszszehalmozva látni, mint a legújabb bécsi otvüsműkiállításon, melyen az összes osztrák és magyyar főúri családok közszemlére tették, ami drága emléket ékszerekben legkorábbi őseiktől a mult századig örököltek. Ha valaki tudja, hogy a régi világban egy-egy ékszer, arany-ezüst eszközök, sőt bútorok egész birtokot képviseltek — az a mai papírkorszakban is el tudja képzelni, hogy mennyi értéket rejtett néhány hónapig a bécsi Schwarzenberg-palota, melyben a minden jóért és szépért lelkesülő Metternich hercegasszony, a híres gróf Sándor leánya, e kincseket jótékony célra kiállíttatta. Bennünket elsősorban a magyar eredetű tárgyak érdekeltek s azért iparkodunk azokról egy kis leírással szolgálni. A rendezőbizottság magyar tagjai Bubics Zsigmond, a műértő kassai püspök és Zichy Ödön gróf valónak. Mindjárt az első számú szekrény magyar nőnek, Tarnóczy Ida úrnő 4000 darabból álló gyűrügyüjteményét tárta a szemlélő elé s ott láttuk a gyűrű történeti fejlődését, mert a legkezdetlegesebb őskori példányoktól a legcifrább rokokó-cikornyáig minden képzelhető gyűrüalak képviselve van abban. Hogy a szekrények számozása fonalán haladjunk, következtek Esterházy Miklós gróf szép ezüst billikomai modern alakban, számszerint tizenegy, melyek nagyobbrészt, mint lóversenyek jutatalomdijai szerepeltek. Batthiány-Strattmann hercegnek két aranyozott ezüst billikoma bevésett címerekkel angol munka és yachtversenydij gyanánt szolgált. A történeti érdekű tárgyakat megnyitja Zichy Ödön gróf gyűjteménye, mely egy XVI. és három XVII. századbeli kucsmára való, aranyozott ezüstből készült és drágakövekkel, valamint erdélyi zománccal díszített forgó kócsagból, egy XVII. századbeli gyémántos csatból és három kardból áll, mely ugyanazon korból származik és teljes hozzáillő mentedíszszel pompázik ugyancsak smaragd, rubin, zománc és nielló díszítményekkel. A többi termekben is ugyancsak Zichy Ödön gróf vagy hat más jellegű, indus, perzsa és török, pazar keleti fénynyel kiállított XVII. századbeli kardot, egy keleti buzogányt, négy perzsa, indus és malaji régi, művészi tört, egy-két erdélyi zománcművel ékített kardkötet állított ki. A magyar főurak közül legtöbbet szolgáltatott a kiállításnak Esterházy Miklós herceg. Igen érdekes egy aranyozott nagy ezüst tál, melyen XVII. századbeli vert mű a vezekényi ütközetet tünteti elé, a mint a négy Esterházy elesik. Folytatjuk abban a sorrendben, a mint a hercegei család emlékei az egymásután következő termekben ki valanak téve. Két billikom strucmadártojásból, vert ezüst diszti foglalatban, két gazdagon gyöngyökkel ékített, erdélyi művészetű kanna, két arabeszk-diszitményekkel ékeskedő botfogantyú, két türkiszekkel kirakott keleti buzogány , mindannyi a XVI. századból valók. Láttunk ott az Esterházy-kincsek közt két lengyel és hat keleti ízlésben készített kardot, két pisztolyt, két ezüst kengyelt, szintén a tizenhetedik és egy övét, erdélyi müvüt, a XVIII. század elejéről, vagy 6—7 válogatott müvü serleget ; régészeti szempontból értékesebb mindezeknél az az ezüst billikom, mely gót virág- és levéldiszszel és vörös-kék zománccal föltűnik és körirata szerint Korvin Mátyás számára készült 1465. Nürnbergben. Kiemelendők még az a XV. századbeli, jaspisból készült serpenyő, melynek alját áttört, gót müvü levéldisz borítja ; ugyanazon régi korbeli álló feszület kettős noduszszal, melyek egyike gombokkal, másika gót müvekkel van díszítve, karjait mellé alapon a nap képe sugározza be, egy 1655. készült virágtartó az Esterházyak hat címerével és zománccal ékítve. Kiválóan érdekes egy magas talpon álló, nagy ezüst edény, egy sárkányalaku és címerrel ékített nagyobb és hat kisebb csappal, tetején hatszagü oszlopgolyóval s légfesül egy megkoronázott sas, vert és cizellirozott ékítményekben és zománcozásban gazdag. Felirata : Engem benáltatott Losoncai Antal 1548. Történeti nevezetességű még egy aranyozott ezüstből való csutora gót díszítményekkel és mindkét felén vésett és zománcozott címerrel, mely Esterházy Miklós gróf nádorra vonatkozik és 1642. évszámot visel, továbbá egy ezüst kancsó aranyozott vésett arabeszkekkel, Olai ex emunk 12 oldal.