Budapesti Hírlap, 1889. július (9. évfolyam, 179-208. szám)

1889-07-02 / 179. szám

Budapest, 1889. IX. évfolyam 179. sz. Kedd Julius 2. Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 írt, negyedén 1 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap , hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal, FV. kalap-u­tca 16.sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. . .... . . ■ .. ----- — ■ A hadügyminiszter ígéretei. Budapest, ju. 1. (bp.) Bizonynyal élénk megindulás­sal olvasta ma az ország a delegációk hadügyi magyar albizottságának ülésé­ről szóló tudósítást, mely ülés alatt a legkipróbáltabbak, a leghívebbek, a ma­­meluk-gárda basái és bégjei, szóvá tették — Bécs város falai közt, az ud­var tőszomszédságában ! — a hírhedt 25. §.-t s összes vészthozó követke­zéseit. Magunk is részvéttel halljuk le Bécstől idáig a rendíthetetlen 126 sze­m­i többség hazafias lelkiismeretének ez utólagos felcsikarását. Amulva hallgat­juk Rakovszky Istvánt, ki a tiszti vizs­gán megbukott önkéntesek névjegyzé­kének parlamenti és delegácionális el­lenőrzés alá vételét sürgeti, Münnich Aurélt, ki a védő­erőről szóló javaslat­nak előadója, föltétlen megszavazója volt s most a törvény applikációjánál élénken érdeklődik az egyes ezredek s csapattestek tiszti tanfolyamának miként történt berendezése iránt, ne­hogy szavazatát — mint maga mondá — utólag megbánni legyen kénytelen. Bámuljuk Hegedűs Sándort, ki a had- s ügyminisztertől felvilágosításokat köve­­t­tel az iránt, vájjon érdemes volt-e meg­szavazni a 25. §-t, s mikor a miniszter nyilatkozott, több társával írásban is akarta a hallottakat látni, mert scripta manent s ők ily kényes kérdésben nem hihetnek még a miniszternek se. S bá­muljuk az egész albizottságot, melyben a bizalom és hűség régi föltétlensége annyira megapadt, hogy a 25. §. végrehaj­tása ügyében csaknem utasítást adtak a hadügyi kormánynak s utólagos gyanak­vásuk majdnem bevézetett volna a plénum elé terjesztendő jelentésbe, ha Tisza Lajos gróf tekintélyének egész ízetlenségével bele nem vegyül az elnöki székből a vitába s maga Tisza Kálmán idegesen ki nem jelenti, hogy az ellenzéki filip­­pikákkal nem törődik, de azt nem tűr­heti, hogy saját pártja vegyen fel egy ellenzéki szó­filippikát az albizottság hivatalos jelentésébe. Mindez persze, csodálatos jelenség s hamarosan nem is bírjuk megítélni, várjon a kormánypárt az országgyűlési nagy viták utóhatását, a leszavazott igazság mardosó erejét sínyli-e, vagy vesztett népszerűségüket, választóik tiszteletét szeretnék maguknak vissza­spekulálni ez elkésett hazafiús aggasz­­kodás, a nemzeti lelkiismeret szavának eltanult hangokon utánzása által. Még Gay­ár­ra is rátámadtak, hogy hazamentő határozati javaslatát, a 126 szótöbbség­gel hat heti ádáz vita után elfogadot­tat, miért is nem fogalmazta világosab­ban, mert hite kisült, hogy akik rásza­vaztak, szövegét négyfélekép is magya­rázzák. S megtörtént az adoma­ tárgy­nak illő jelenet, hogy Gajári a szöveg­­magyarázás jogát önmaga számára rek­lamálta, Wahrmann Mór pedig ezt ke­reken megtagadta tőle. Gajári így szólt: Én tudom egyedül, mit fogadott el az országgyűlés az önkéntesek tiszti vizs­gája ügyében, mert magam indítvá­nyoztam. Wahrmann pedig így felelt: Te csak beadtad az indítványt ,s nem tudhatod jobban, mi volt benne, mint mi többiek, akik meghánytuk-vetettük s még­se tudjuk. De legfurcsább a hadügyminiszter nyilatkozata. Ez csupa méz és szelíd­ség, ígér olyan végrehajtási utasítást a korona, mint legfőbb hadúr nevében, mely a drákói törvénynek minden mé­­regfogát rendre kitördeli. Az ő szavai szerint a 25. §. a legjámborabb intéz­kedés a világon. A tiszti vizsgán nem fog megbukni ugyszólva senki, másod­évi szolgálatról pedig csaknem szó se lehet. Az elméleti oktatásra a legkitű­nőbb pedagógiai erők vannak szerződ­tetve s az önkéntesekbe szinte átsugár­­zik majd a sok katonai tudomány­­— persze németül. Vizsgát tenni azonban lehet magyarul is, a legtágabb határo­kig. [A tanfolyamokra messze földről utaztatja a katonai kincstár a sok­an A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA A bécsi ötvösmükiállítás magyar tárgyairól. •— A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — A magyar ötvösmükiállítás óta nem volt alkalmunk annyi műtörténeti drágaságot ösz­­szehalmozva látni, mint a legújabb bécsi ot­­vüsműkiállításon, melyen az összes osztrák és magyyar főúri családok közszemlére tették, a­­­mi drága emléket ékszerekben legkorábbi őseiktől a mult századig örököltek. Ha valaki tudja, hogy a régi világban egy-egy ékszer, arany-ezüst eszközök, sőt bú­torok egész birtokot képviseltek — az a mai papírkorszakban is el tudja képzelni, hogy menny­i értéket rejtett néhány hónapig a bécsi Schwarzenberg-palota, melyben a minden jóért és szépért lelkesülő Metternich hercegasszony, a híres gróf Sándor leánya, e kincseket jóté­kony célra kiállíttatta. Bennünket első­sorban a magyar eredetű tárgyak érdekeltek s azért iparkodunk azok­ról egy kis leírással szolgálni. A rendező­­bizottság magyar tagjai Bubics Zsigmond, a műértő kassai püspök és Zichy Ödön gróf va­lónak. Mindjárt az első számú szekrény ma­gyar nőnek, Tarnóczy Ida úrnő 4000 darabból álló gyűrügyüjtemény­ét tárta a szemlélő elé s ott láttuk a gyűrű történeti fejlődését, mert a legkezdetlegesebb őskori példányoktól a leg­cifrább rokokó-cikornyáig minden képzelhető gyűrüalak képviselve van abban. Hogy a szek­rények számozása fonalán haladjunk, követ­keztek Esterházy Miklós gróf szép ezüst bil­­likomai modern alakban, számszerint tizenegy, melyek nagyobbrészt, mint lóversenyek juta­­talomdijai szerepeltek. Batthiány-Strattmann hercegnek két aranyozott ezüst billikoma be­vésett címerekkel angol munka és yachtver­­senydij gyanánt szolgált. A történeti érdekű tárgyakat megnyitja Zichy Ödön gróf gyűjteménye, mely egy XVI. és három XVII. századbeli kucsmára való, ara­nyozott ezüstből készült és drágakövekkel, va­lamint erdélyi zománccal díszített forgó kó­csagból, egy XVII. századbeli gyém­ántos csatból és három kardból áll, mely ugyanazon korból származik és teljes hozzáillő mentedísz­­szel pompázik ugyancsak smaragd, rubin, zo­mánc és nielló díszítményekkel. A többi ter­mekben is ugyancsak Zichy Ödön gróf vagy hat más jellegű, indus, perzsa és török, pazar keleti fénynyel kiállított XVII. századbeli kar­dot, egy keleti buzogányt, négy perzsa, indus és malaji régi, művészi tört, egy-két erdélyi zománcművel ékített kardkötet állított ki. A magyar főurak közül legtöbbet szolgál­tatott a kiállításnak Esterházy Miklós herceg. Igen érdekes egy aranyozott nagy ezüst tál, melyen XVII. századbeli vert mű a veze­­kényi ütközetet tünteti elé, a mint a négy Esterházy elesik. Folytatjuk abban a sor­rendben, a mint a hercegei család em­lékei az egymásután következő termekben ki valanak téve. Két billikom strucmadártojás­­ból, vert ezüst diszti foglalatban, két gazdagon gyöngyökkel ékített, erdélyi művészetű kanna, két arabeszk-diszitményekkel ékeskedő botfo­­gantyú, két türkiszekkel kirakott keleti buzo­gány , mindannyi a XVI. századból valók. Láttunk ott az Esterházy-kincsek közt két len­gyel és hat keleti ízlésben készített kardot, két pisztolyt, két ezüst kengyelt, szintén a ti­zenhetedik és egy övét, erdélyi müvüt, a XVIII. század elejéről, vagy 6—7 válogatott müvü serleget ; régészeti szempontból értékesebb mindezeknél az az ezüst billikom, mely gót virág- és levéldiszszel és vörös-kék zománccal föltűnik és körirata szerint Korvin Mátyás számára készült 1465. Nürnbergben. Kiemelendők még az a XV. századbeli, jaspisból készült serpenyő, melynek alját át­tört, gót müvü levéldisz borítja ; ugyanazon régi korbeli álló feszület kettős noduszszal, melyek egyike gombokkal, másika gót müvek­kel van díszítve, karjait m­ellé­ alapon a nap képe sugározza be, egy 1655. készült virágtartó az Esterházyak hat címerével és zománccal ékítve. Kiválóan érdekes egy magas talpon álló, nagy­ ezüst edény, egy sárkányalaku és címerrel ékített nagyobb és hat kisebb csap­pal, tetején hatszagü oszlopgolyóval s légfesül egy megkoronázott sas, vert és cizellirozott ékítményekben és zománcozásban gazdag. Fel­irata : Engem b­enáltatott Losoncai Antal 1548. Történeti nevezetességű még egy aranyo­zott ezüstből való csutora gót díszítményekkel és mindkét felén vésett és zománcozott címer­rel, mely Esterházy Miklós gróf nádorra vo­natkozik és 1642. évszámot visel, továbbá egy ezüst kancsó aranyozott vésett arabeszkekkel, Olai ex emunk 12 oldal.

Next