Budapesti Hírlap, 1891. december (11. évfolyam, 330-359. szám)

1891-12-17 / 346. szám

1891. december 17. BUDAPESTI HÍRLAP. (346. sz.) tett meg, a mai tisztújitó közgyűlésen töltötték be. Az eredmény már a választás előtt kétségtelen volt, mert Kullmann Lajost, a­kit meg is választottak, öt kerület kandidálta, mig négy kerület más három je­lölt közt oszlott meg. A korteskedés a folyosókon ma nem is volt olyan élénk, mint olyankor szokott lenni, mikor a választás kimenetele kétes s a pár­tok mindegyike bízik a győzelemben. A jelöltek egyike, az első helyen kandidált Vosits Károly, vissza is lépett s ezért a belvárosi bizottsági tagok Mátray Józsefhez pártoltak át. Sokan szavaztak Mátrayra a negyedik jelölt, Szabó Károly pártjából is, melynek szintén nem volt reménye a győzelemre, így azután csak Mátra­­ volt Kullmannak komoly ellenfele s kapott is 103 szavazatot, Kullmann azonban abszolút többséggel, 163 szavazattal győzött. Szabó Károlyra 35, Vosits Károlyra 12, Kövér Kálmánra 3, Pohl Fe­­rencre egy szavazat esett. A főügyészi állásra ismét Toldy Józsefet, a főorvosira Gebhardt Lajos dr.-t, a főszámvevőire Lampl Hugót, a négy árvaszéki ülnöki állásra Szlávik Józsefet, Unger Jenőt, ifj. Morlin Imrét és Szécsi Ignácot egyhangúlag választották meg, mert az illetőknek ellenfelük nem is volt. A megválasztottakat küldöttség hívta meg a közgyűlésre, a­hol le is tették a hivatalos esküt. A főpolgármester rövid beszéddel üdvözölte őket, lelkükre kötve a főváros és a közönség érdekei­nek buzgó és lelkiismeretes támogatását. Nevük­ben Toldy főügyész mondott köszönetet a köz­gyűlésnek. A mai közgyűlés különben a választáson kívü­l néhány kisebb fontosságú ügyet is intézett el, így elrendelte a kelenföldi vasúti állomáshoz vezető út kiépítését s tudomásul vette a miniszterelnöknek ama leiratát, melyben tudatja, hogy az Andrássy­­szobor számára, a szoborbizottság véglegesen az artézi­ kút mellett levő területet jelölte ki. A jövő szerdán lesz az I. osztályú tanács- és árvaszéki jegyzők és az első osztályú ügyészek, a 13 kerületi orvos, a tíz kerületi elöljáró, továbbá a bíráló választmány 5, az igazoló választmány nyolc és a közigazgatási bizottság öt tagjának vá­lasztása. Az elöljárói állásokra, kivéve a harmadik, ötödik és hetedik kerületeket, a mostani elöljárók ismét jelentkeztek. A harmadik kerületi­e a mos­tani elöljárón kívül Gyárfás Sándor is jelentkezett, az ötödik kerület volt elöljárója, Kelezsényi Ödön ellenben bejelentette, hogy ez állásra továbbra nem reflektál. Helyére eddig senki sem jelentkezett. A VII. kerületben Schön József visszalépett s helyette a kerületnek eddigi érdemes és köztiszte­letben álló helyettes elöljárója, Zachár Antal je­lentkezett, levelet irt. Azt írja : soha olyan bolond sze­rencsét, mint az enyém ! A baronesse, a he­lyett, hogy kinevetett volna, könyekre fa­kadt s azóta mindig a három kis angyal van eszében. Az elegáns fiatal gavallér rátartós büsz­kesége olvadni kezdett, mióta bárókról és bá­rónőkről volt szó, sőt udvariassága annyira ment, hogy nyájas leereszkedéssel bólintott a kapitány szavaira. A kapitány már akkor másodszor kér­dezte : — Szeretném tudni, hogy más ember mit csinált volna helyemben ? A fiatal­ember arca világosan kifejezte, hogy ilyen kérdésre hogyan is lehet habozni a felelettel ? A kapitány, a­nélkül, hogy bevárta volna feleletemet, folytatta : — Megígértem Elekes barátomnak, hogy meglátogatom. Megírtam a napját is, hogy mikor. Kicsiptem magamat, teringettél! Az egész tisztikar kikisért a vas­úthoz. Megittuk az áldomást. — Ejnye, papa! — szólt közbe a kis leány. Az öreg vitéz szabadkozott: — Hiába, a­mi igaz, hát igaz, ügy volt. Megittuk az áldomást. De nekem csak nem akart sehogysem igazi jókedvem kerekedni. Hiába biztattam magamat, hogy most lesz majd a gyöngyélet, úz leszek. Minduntalan csak a megfialt kis feleségem jutott eszembe. Hogy tudnék én még egyszer úgy szeretni va­lakit, a­hogy azt szerettem ? Hiszen ahányszor én megölelném ezt a másikat, mindig eszembe jutna az az első, annak a csókja, annak az ölelése . . . Munka, dugd be a füledet. Olyan A kijelölő választmány nyomban a közgyűlés után ülést tartott, és az 1. osztályú tanácsjegyzői ál­lásokra első helyen : Mátray Józsefet, Kövér Kál­­mánt, Vosits Károlyt, Olhauser Pált, Küh­ner Gyulát, Vesztróczy Istvánt, Prohászka Ferencet, Barta Lászlót és Biró Antalt; második helyen: Szabó Károlyt, Pohl Ferencet, Vaszilievits János drt, Jandek Jánost, Bence Benőt, Radnai Jenő drt , Né­­medy Jenőt, Toperczer Pétert és Melly Józsefet; az I. osztályú ügyészi állásra : Naisz Gyulát, Fü­lepp Kálmánt és Obál Ferencet; az árvaszéki 1. oszt. jegyzői állásra Stankovits Györgyöt, Visnya Józsefet és Lovas László drt ;a kerületi orvosi állásokra, és pedig : az I. kerületire : Steftek Adolf drt. Arányi Árpád drt, Hintz Henrik drt; a H-ikra : Kocsis Alajos drt és Lisznyay Elemér drt; alll-ikra: Tatay Adolf drt; alV-ikre Korotnai Árpád drt; az V-ikre : Kresz Géza drt; a VI. belső kerületire : Wargha László drt és Tóthfalussy Gyula drt; a VI. külső kerületire : Bole­­mann Gyula drt ; a VII. belső kerületire : Schmidt György drt és Szily József drt; a VII. külső kerületire : Magyarovits Mladen drt és Roheim Lipót drt; a VIII. belső kerületire : Kelen József drt; a VIII. külső kerületire : Pohl József drt; a a IX. kerületire : Báthory István drt és­ Szabó Sándor drt; a X. kerületire : Bereczky Endre drt jelölte ki. IRODALOM és MŰVÉSZET. * (A filharmonikusok) mai rendkívüli hang­versenye bosszúság dolgában is rendkívüli volt: csak tíz óra előtt néhány perccel ért véget. A hosszú műsor a Leonora-nvertürrel kezdődött, aztán újdonságot hallottunk : Zichy Géza gróf Alár című, most készülő operájából egy lendületes, melódiás szerelmi kettest, melyet Szilágyi Bella k. a. és Sig­­norini Ferenc adott elő, tapsokban részesülve. Az olasz tenorista is magyarul énekelt. Grieg, a norvég zeneköltő eredeti és mély poézisa Peer Gynt-je most is épp oly ellenállhatatlanul hatott, mint a múlt té­len, mikor először hallottuk. Ibsen homályos, bizarr könyvdrámáját sokkal nehezebb megérteni, mint e plasztikus és fényes zeneképeket, melyek közül Óze halála, ez a végtelen bánatos elégia a legszebb. A zajos tetszésre megismételték Ak­kra táncát, e bájos keleti tarkaságot és a törpék királyi indulóját, mely a zenei humornak igazi remeke. Gold­­mark tavaszi szimfóniája ismét üde gyönyörűség perceit szerezte mindnyájunknak. Az est előre­­hirdetett nagy eseménye Marten Teréz k. a. szász királyi kamaraénekesnő előadásai voltak. A mű­vésznő, mint a zenelexikonokban olvassuk, 1873 óta van a színpadon és főképp Wagner-szerepeket éne­kel. Ez a súlyos pálya meg is látszik nem nagy terjedelmű, de drámai szopránhangjának fényevesz­­tettségén. Az Oberon óceán­ áriáját énekelte, aztán ráadásképpen Erzsébet nagy dalát a Tannhäuser-ből és legvégül Brünhilde siralmát Szigfrid fölött: a Götterdämmerung befejező jelenetét­, e közel száz sornyi zenedeklamációt. A művésznő hatott előadá­sának erős akcentusaival, tiszteletet gerjesztett bennünk kiváló tudásával és ízlésével, de hiába, a hang ifjúságát nem pótolhatja semmi. Halljuk kü­lönben, hogy Malten k­­a­­ma indisponálva is volt. A Brünhilde éneke után következő hatalmas zenét, mely azt festi, mikor a valkiri lovával a máglyára ugrat, már nem győzte hallgatni a kifáradt kö­zönség — mindenek az ajtók felé tódultak. * (A gyermekszínházban) holnap csütörtö­kön a közkedveltségű Hamupipőke darabot ismétlik Jegyek már délelőtt kaphatók. * (A dramaturgiai tanszék.) Valótlan az a hír, hogy Alexander Bernát dr. a Csiky Gergely halála következtében megüresedett dramaturgiai tanszékre folyamodott. * (Hálanyilatkozat.) Nem lévén képes mind­azon kedves levelekre és sürgönyökre, melyeket nagyszámú barátim s jóakaróim a Kisfaludi-társa­­ságnak e hó 3-én, tagjává választatásom félszázados évfordulóján rendezett diszülése alkalmából hozzám intézni kegyeskedtek: ezúton fejezem ki hálás kö­­szönetemet a szíves megemlékezésért." Tóth Lőrinc. * (A természettudományi társulat) mai vá­lasztmányi ülésén a januáriusban tartandó jubi­leumi közgyűlésre tették meg az előkészületeket. A társulat félszázados fennállásának emlékére két ülést fog tartani. Az első diszülés 1892. január 17-én vasárnap délelőtt lesz, a­melyen az elnöki és titkári beszéden kívül Than Károly egyetemi pro­fesszor fog kísérletező népszerű előadást tartani. A másik ülés január 20-án lesz. Az ünnepre elké­szül a jubileumi emlékkönyv is, a­mely a társulat történetét, az egyes tudományos szakokban való munkásságát, a társulat nyolcadfélezer tagjának névjegyzékét, az eddigi elnökök életrajzát és arc­képeit, továbbá a munkatársaktól ismeretterjesztő közleményeket fog magában foglalni. Bemutatták a társulat, kebelében eddig megalakult növénytani, álattani és élettani szakértekezletek jegyzőkönyveit is. Ezúttal 24 új rendes tagot választottak meg, a­kikkel a tagok száma 755­-ra emelkedett. * (Hangverseny Kolozsvárit.) Kolozsvárról jelentik táviratban, hogy az egyetemi kör hangver­senye fényes sikert aratott. A hangversenyen igen előkelő közönség vett részt. Az előadott zongora-, ének- és szavalat-számokon kívül műkedvelői elő­adás is volt. A közönség legnagyobb érdeklődéssel fogadta Zsákosi Viktort, ki az ifjúság testületi meg­hívására reggel érkezett oda és kit a pályaudva­ron az ifjúság nevében Bánffy Miklós gróf üdvözölt szép beszéddel. Rákosit háromszor tapsolta a kö­zönség a lámpák elé. Az előadás után az ifjúság a Hungária-ben lakomát rendezett Rákosi tiszte­letére. * (A Kisfaludy-társaság) mai ülésén, me­lyen tagok és közönség egyaránt nagy számmal je­lentek meg, Beöthy Zsolt titk­ár,kegyeletesen emléke­zett meg Csiky Gergelyről és Hunfalvy Pálról. Je­­lentette, hogy Csiky Gergely mellszobrára eddig 1456 forint gyűlt össze. A jelentések után Szász Károly olvasta föl Szabó Károly Euripides-féle Elektra fordítását, melyet az elhimyt tudós barátja, Horváth Döme nyug­­táblai tanácselnök, ajánlott föl a társaság kéziratgyűjteménye számára. Erő és tragikum dolgában a Szofokles Élektrá­ját illeti meg az elsőség, de felfogásában a keresztény világnéze­tet Euripides közelíti inkább meg. A két Elektra között az a különbség van, hogy az Euripides hős­nőjét nemcsak a bosszúvágy, de a mély bánat ia Budapest, dec. 16 . (A nemzeti színház) műsorát több rendbeli betegség miatt változás éri. A csütörtökre kitűzött Fourehambault család helyett A párisi­t adják. A jövő hétfőre és keddre kitűzött Angelo betanulása későbbre maradván, hétfőn az Idegesnők és az Apród, kedden Antonius és Cleopatra kerül színre. A legkö­zelebbi újdonságnak az Akadály­nők premiereje, — minthogy karácsony és újév napja péntekre esik, — a szokástól eltérően hétfőre, december 28-ra van kitűzve. A szerepek Sz. Prielle Kornélia, P. Márkus E., Felekiné, Lendvayné, Nagy Ibolya, Újházi, Mihályi­ és Gyenesnek vannak kiosztva. * (Az operaházban) holnap, csütörtökön a Carmen kerül színre Heller M., Rotter G., Runc­o és Odry közreműködésével. Az Egy álom választottja (Danza esotica) című ballet első előadása holnap­után, pénteken lesz. * (A népszínház műsora) újabb betegedé­­sek miatt úgy változott, hogy holnap csütörtökön Náni kerül szinre Blaha Lujza asszonynyal, pén­teken Szép Heléna, szombaton pedig A madarász. Bianca Pantea hegedűművész fellépéseit 21 és 22-én a műsorváltozás nem érinti. * (Barbi Alice) pénteken, e hó 18-án tartja meg elhalasztott hangversenyét a vigadó kistermé­ben. A műsor Astorga, Marcello, Jomelli, Schubert, Brahms, Schumann és Massenet dalaiból áll. Közbe Wurm Mary k. a. játszik zongoradarabokat, kis oktondi libácskáknak nem kell ide hall­gatni. A kis hamis orrocskáját fintorgatta: — Oh, papa, mintha én nem tudnám azt a történetet. Elmondjam tovább? — Nézze meg az ember a kis kotnyelest! — csóválgatta fejét a kapitány. Mit tudsz te? — Mit? — szólt a kis leány fölemelve fejét. — No hát, kérem, elmondom, így tör­tént. Mennél közelebb ért a vonat Nagyvárad­hoz, a papa bátorsága annál jobban elfogyott. Az utolsóelőtti állomáson a papa hirtelen összeszedte a holmiját s leszállt, megvárta a következő vonatot, a melyik visszafelé jött, beugrott s haza sietett a három kis lányához és el sem ment többé soha. A kis leány átkapta az öreg vitéznek a nyakát s egy-egy csókot nyomott mind a két orcájára, a­mire a kapitány hangos hahotába tört, ki. A ráncos képű utitárs a sarokban nem állhatta már tovább. Mérgesen beszólította a kalauzt. — Nincs más kupé? Másik utitársunk, a fiatal gavallér, fity­máló vállvonutással húzódott odább. Hanem az én kapitányom nem törődött semmivel, jókedvűn tovább hahotázott, törte a diót kis leánya számára és kiitta, a­mi még volt bor a nagy palack fenekén. Csak egyszer borult el arca, a­mint odasugta nekem, kis leányára pillantva: •— Hát még ha a másik kettő élne! De nyomban felvidult és nevetett: — No hiszen, akkor lenne még csak iga­zán dolgom a diótöréssel! Vértesi Arnold: 3

Next