Budapesti Hírlap, 1891. december (11. évfolyam, 330-359. szám)
1891-12-17 / 346. szám
1891. december 17. BUDAPESTI HÍRLAP. (346. sz.) tett meg, a mai tisztújitó közgyűlésen töltötték be. Az eredmény már a választás előtt kétségtelen volt, mert Kullmann Lajost, akit meg is választottak, öt kerület kandidálta, mig négy kerület más három jelölt közt oszlott meg. A korteskedés a folyosókon ma nem is volt olyan élénk, mint olyankor szokott lenni, mikor a választás kimenetele kétes s a pártok mindegyike bízik a győzelemben. A jelöltek egyike, az első helyen kandidált Vosits Károly, vissza is lépett s ezért a belvárosi bizottsági tagok Mátray Józsefhez pártoltak át. Sokan szavaztak Mátrayra a negyedik jelölt, Szabó Károly pártjából is, melynek szintén nem volt reménye a győzelemre, így azután csak Mátra volt Kullmannak komoly ellenfele s kapott is 103 szavazatot, Kullmann azonban abszolút többséggel, 163 szavazattal győzött. Szabó Károlyra 35, Vosits Károlyra 12, Kövér Kálmánra 3, Pohl Ferencre egy szavazat esett. A főügyészi állásra ismét Toldy Józsefet, a főorvosira Gebhardt Lajos dr.-t, a főszámvevőire Lampl Hugót, a négy árvaszéki ülnöki állásra Szlávik Józsefet, Unger Jenőt, ifj. Morlin Imrét és Szécsi Ignácot egyhangúlag választották meg, mert az illetőknek ellenfelük nem is volt. A megválasztottakat küldöttség hívta meg a közgyűlésre, ahol le is tették a hivatalos esküt. A főpolgármester rövid beszéddel üdvözölte őket, lelkükre kötve a főváros és a közönség érdekeinek buzgó és lelkiismeretes támogatását. Nevükben Toldy főügyész mondott köszönetet a közgyűlésnek. A mai közgyűlés különben a választáson kívül néhány kisebb fontosságú ügyet is intézett el, így elrendelte a kelenföldi vasúti állomáshoz vezető út kiépítését s tudomásul vette a miniszterelnöknek ama leiratát, melyben tudatja, hogy az Andrássyszobor számára, a szoborbizottság véglegesen az artézi kút mellett levő területet jelölte ki. A jövő szerdán lesz az I. osztályú tanács- és árvaszéki jegyzők és az első osztályú ügyészek, a 13 kerületi orvos, a tíz kerületi elöljáró, továbbá a bíráló választmány 5, az igazoló választmány nyolc és a közigazgatási bizottság öt tagjának választása. Az elöljárói állásokra, kivéve a harmadik, ötödik és hetedik kerületeket, a mostani elöljárók ismét jelentkeztek. A harmadik kerületie a mostani elöljárón kívül Gyárfás Sándor is jelentkezett, az ötödik kerület volt elöljárója, Kelezsényi Ödön ellenben bejelentette, hogy ez állásra továbbra nem reflektál. Helyére eddig senki sem jelentkezett. A VII. kerületben Schön József visszalépett s helyette a kerületnek eddigi érdemes és köztiszteletben álló helyettes elöljárója, Zachár Antal jelentkezett, levelet irt. Azt írja : soha olyan bolond szerencsét, mint az enyém ! A baronesse, a helyett, hogy kinevetett volna, könyekre fakadt s azóta mindig a három kis angyal van eszében. Az elegáns fiatal gavallér rátartós büszkesége olvadni kezdett, mióta bárókról és bárónőkről volt szó, sőt udvariassága annyira ment, hogy nyájas leereszkedéssel bólintott a kapitány szavaira. A kapitány már akkor másodszor kérdezte : — Szeretném tudni, hogy más ember mit csinált volna helyemben ? A fiatalember arca világosan kifejezte, hogy ilyen kérdésre hogyan is lehet habozni a felelettel ? A kapitány, anélkül, hogy bevárta volna feleletemet, folytatta : — Megígértem Elekes barátomnak, hogy meglátogatom. Megírtam a napját is, hogy mikor. Kicsiptem magamat, teringettél! Az egész tisztikar kikisért a vasúthoz. Megittuk az áldomást. — Ejnye, papa! — szólt közbe a kis leány. Az öreg vitéz szabadkozott: — Hiába, ami igaz, hát igaz, ügy volt. Megittuk az áldomást. De nekem csak nem akart sehogysem igazi jókedvem kerekedni. Hiába biztattam magamat, hogy most lesz majd a gyöngyélet, úz leszek. Minduntalan csak a megfialt kis feleségem jutott eszembe. Hogy tudnék én még egyszer úgy szeretni valakit, ahogy azt szerettem ? Hiszen ahányszor én megölelném ezt a másikat, mindig eszembe jutna az az első, annak a csókja, annak az ölelése . . . Munka, dugd be a füledet. Olyan A kijelölő választmány nyomban a közgyűlés után ülést tartott, és az 1. osztályú tanácsjegyzői állásokra első helyen : Mátray Józsefet, Kövér Kálmánt, Vosits Károlyt, Olhauser Pált, Kühner Gyulát, Vesztróczy Istvánt, Prohászka Ferencet, Barta Lászlót és Biró Antalt; második helyen: Szabó Károlyt, Pohl Ferencet, Vaszilievits János drt, Jandek Jánost, Bence Benőt, Radnai Jenő drt , Némedy Jenőt, Toperczer Pétert és Melly Józsefet; az I. osztályú ügyészi állásra : Naisz Gyulát, Fülepp Kálmánt és Obál Ferencet; az árvaszéki 1. oszt. jegyzői állásra Stankovits Györgyöt, Visnya Józsefet és Lovas László drt ;a kerületi orvosi állásokra, és pedig : az I. kerületire : Steftek Adolf drt. Arányi Árpád drt, Hintz Henrik drt; a H-ikra : Kocsis Alajos drt és Lisznyay Elemér drt; alll-ikra: Tatay Adolf drt; alV-ikre Korotnai Árpád drt; az V-ikre : Kresz Géza drt; a VI. belső kerületire : Wargha László drt és Tóthfalussy Gyula drt; a VI. külső kerületire : Bolemann Gyula drt ; a VII. belső kerületire : Schmidt György drt és Szily József drt; a VII. külső kerületire : Magyarovits Mladen drt és Roheim Lipót drt; a VIII. belső kerületire : Kelen József drt; a VIII. külső kerületire : Pohl József drt; a a IX. kerületire : Báthory István drt és Szabó Sándor drt; a X. kerületire : Bereczky Endre drt jelölte ki. IRODALOM és MŰVÉSZET. * (A filharmonikusok) mai rendkívüli hangversenye bosszúság dolgában is rendkívüli volt: csak tíz óra előtt néhány perccel ért véget. A hosszú műsor a Leonora-nvertürrel kezdődött, aztán újdonságot hallottunk : Zichy Géza gróf Alár című, most készülő operájából egy lendületes, melódiás szerelmi kettest, melyet Szilágyi Bella k. a. és Signorini Ferenc adott elő, tapsokban részesülve. Az olasz tenorista is magyarul énekelt. Grieg, a norvég zeneköltő eredeti és mély poézisa Peer Gynt-je most is épp oly ellenállhatatlanul hatott, mint a múlt télen, mikor először hallottuk. Ibsen homályos, bizarr könyvdrámáját sokkal nehezebb megérteni, mint e plasztikus és fényes zeneképeket, melyek közül Óze halála, ez a végtelen bánatos elégia a legszebb. A zajos tetszésre megismételték Akkra táncát, e bájos keleti tarkaságot és a törpék királyi indulóját, mely a zenei humornak igazi remeke. Goldmark tavaszi szimfóniája ismét üde gyönyörűség perceit szerezte mindnyájunknak. Az est előrehirdetett nagy eseménye Marten Teréz k. a. szász királyi kamaraénekesnő előadásai voltak. A művésznő, mint a zenelexikonokban olvassuk, 1873 óta van a színpadon és főképp Wagner-szerepeket énekel. Ez a súlyos pálya meg is látszik nem nagy terjedelmű, de drámai szopránhangjának fényevesztettségén. Az Oberon óceán áriáját énekelte, aztán ráadásképpen Erzsébet nagy dalát a Tannhäuser-ből és legvégül Brünhilde siralmát Szigfrid fölött: a Götterdämmerung befejező jelenetét, e közel száz sornyi zenedeklamációt. A művésznő hatott előadásának erős akcentusaival, tiszteletet gerjesztett bennünk kiváló tudásával és ízlésével, de hiába, a hang ifjúságát nem pótolhatja semmi. Halljuk különben, hogy Malten kama indisponálva is volt. A Brünhilde éneke után következő hatalmas zenét, mely azt festi, mikor a valkiri lovával a máglyára ugrat, már nem győzte hallgatni a kifáradt közönség — mindenek az ajtók felé tódultak. * (A gyermekszínházban) holnap csütörtökön a közkedveltségű Hamupipőke darabot ismétlik Jegyek már délelőtt kaphatók. * (A dramaturgiai tanszék.) Valótlan az a hír, hogy Alexander Bernát dr. a Csiky Gergely halála következtében megüresedett dramaturgiai tanszékre folyamodott. * (Hálanyilatkozat.) Nem lévén képes mindazon kedves levelekre és sürgönyökre, melyeket nagyszámú barátim s jóakaróim a Kisfaludi-társaságnak e hó 3-én, tagjává választatásom félszázados évfordulóján rendezett diszülése alkalmából hozzám intézni kegyeskedtek: ezúton fejezem ki hálás köszönetemet a szíves megemlékezésért." Tóth Lőrinc. * (A természettudományi társulat) mai választmányi ülésén a januáriusban tartandó jubileumi közgyűlésre tették meg az előkészületeket. A társulat félszázados fennállásának emlékére két ülést fog tartani. Az első diszülés 1892. január 17-én vasárnap délelőtt lesz, amelyen az elnöki és titkári beszéden kívül Than Károly egyetemi professzor fog kísérletező népszerű előadást tartani. A másik ülés január 20-án lesz. Az ünnepre elkészül a jubileumi emlékkönyv is, amely a társulat történetét, az egyes tudományos szakokban való munkásságát, a társulat nyolcadfélezer tagjának névjegyzékét, az eddigi elnökök életrajzát és arcképeit, továbbá a munkatársaktól ismeretterjesztő közleményeket fog magában foglalni. Bemutatták a társulat, kebelében eddig megalakult növénytani, álattani és élettani szakértekezletek jegyzőkönyveit is. Ezúttal 24 új rendes tagot választottak meg, akikkel a tagok száma 755-ra emelkedett. * (Hangverseny Kolozsvárit.) Kolozsvárról jelentik táviratban, hogy az egyetemi kör hangversenye fényes sikert aratott. A hangversenyen igen előkelő közönség vett részt. Az előadott zongora-, ének- és szavalat-számokon kívül műkedvelői előadás is volt. A közönség legnagyobb érdeklődéssel fogadta Zsákosi Viktort, ki az ifjúság testületi meghívására reggel érkezett oda és kit a pályaudvaron az ifjúság nevében Bánffy Miklós gróf üdvözölt szép beszéddel. Rákosit háromszor tapsolta a közönség a lámpák elé. Az előadás után az ifjúság a Hungária-ben lakomát rendezett Rákosi tiszteletére. * (A Kisfaludy-társaság) mai ülésén, melyen tagok és közönség egyaránt nagy számmal jelentek meg, Beöthy Zsolt titkár,kegyeletesen emlékezett meg Csiky Gergelyről és Hunfalvy Pálról. Jelentette, hogy Csiky Gergely mellszobrára eddig 1456 forint gyűlt össze. A jelentések után Szász Károly olvasta föl Szabó Károly Euripides-féle Elektra fordítását, melyet az elhimyt tudós barátja, Horváth Döme nyugtáblai tanácselnök, ajánlott föl a társaság kéziratgyűjteménye számára. Erő és tragikum dolgában a Szofokles Élektráját illeti meg az elsőség, de felfogásában a keresztény világnézetet Euripides közelíti inkább meg. A két Elektra között az a különbség van, hogy az Euripides hősnőjét nemcsak a bosszúvágy, de a mély bánat ia Budapest, dec. 16 . (A nemzeti színház) műsorát több rendbeli betegség miatt változás éri. A csütörtökre kitűzött Fourehambault család helyett A párisit adják. A jövő hétfőre és keddre kitűzött Angelo betanulása későbbre maradván, hétfőn az Idegesnők és az Apród, kedden Antonius és Cleopatra kerül színre. A legközelebbi újdonságnak az Akadálynők premiereje, — minthogy karácsony és újév napja péntekre esik, — a szokástól eltérően hétfőre, december 28-ra van kitűzve. A szerepek Sz. Prielle Kornélia, P. Márkus E., Felekiné, Lendvayné, Nagy Ibolya, Újházi, Mihályi és Gyenesnek vannak kiosztva. * (Az operaházban) holnap, csütörtökön a Carmen kerül színre Heller M., Rotter G., Runco és Odry közreműködésével. Az Egy álom választottja (Danza esotica) című ballet első előadása holnapután, pénteken lesz. * (A népszínház műsora) újabb betegedések miatt úgy változott, hogy holnap csütörtökön Náni kerül szinre Blaha Lujza asszonynyal, pénteken Szép Heléna, szombaton pedig A madarász. Bianca Pantea hegedűművész fellépéseit 21 és 22-én a műsorváltozás nem érinti. * (Barbi Alice) pénteken, e hó 18-án tartja meg elhalasztott hangversenyét a vigadó kistermében. A műsor Astorga, Marcello, Jomelli, Schubert, Brahms, Schumann és Massenet dalaiból áll. Közbe Wurm Mary k. a. játszik zongoradarabokat, kis oktondi libácskáknak nem kell ide hallgatni. A kis hamis orrocskáját fintorgatta: — Oh, papa, mintha én nem tudnám azt a történetet. Elmondjam tovább? — Nézze meg az ember a kis kotnyelest! — csóválgatta fejét a kapitány. Mit tudsz te? — Mit? — szólt a kis leány fölemelve fejét. — No hát, kérem, elmondom, így történt. Mennél közelebb ért a vonat Nagyváradhoz, a papa bátorsága annál jobban elfogyott. Az utolsóelőtti állomáson a papa hirtelen összeszedte a holmiját s leszállt, megvárta a következő vonatot, a melyik visszafelé jött, beugrott s haza sietett a három kis lányához és el sem ment többé soha. A kis leány átkapta az öreg vitéznek a nyakát s egy-egy csókot nyomott mind a két orcájára, amire a kapitány hangos hahotába tört, ki. A ráncos képű utitárs a sarokban nem állhatta már tovább. Mérgesen beszólította a kalauzt. — Nincs más kupé? Másik utitársunk, a fiatal gavallér, fitymáló vállvonutással húzódott odább. Hanem az én kapitányom nem törődött semmivel, jókedvűn tovább hahotázott, törte a diót kis leánya számára és kiitta, ami még volt bor a nagy palack fenekén. Csak egyszer borult el arca, amint odasugta nekem, kis leányára pillantva: •— Hát még ha a másik kettő élne! De nyomban felvidult és nevetett: — No hiszen, akkor lenne még csak igazán dolgom a diótöréssel! Vértesi Arnold: 3