Budapesti Hírlap, 1905. március (25. évfolyam, 60-90. szám)

1905-03-31 / 90. szám

nek eszközeit. Nagy és dicsőséges útra lépett, nem félve veszt a szenvedést. A kishitűek sorsa a félreállás, a gáncs és a félelem. A győri választás. A Lukács László lemondá­sával megüresedett győri választókerületben az ottani szabadelvű párt elhatározta, hogy ezúttal nem állít je­löltet, miután Fischer Sándor dr. a neki fölajánlott jelöltséget nem fogadta el. A függetlenségi párt ed­digi jelöltjével, Hilberth Károlyival szemben, mint tudósítónk jelenti, ugyancsak ellenzéki programmal Tárgyas Endre, volt győri királyi tanfelügyelő fog föllépni, a­kinek Győr város kulturális intézeteinek lé­tesítése körül nagy érdemei vannak. A választás ápri­lis -Tikén lesz. Apponyi elutazása. Apponyi Albert gróf meg­rongált ,egészségének helyreállítása céljából egyheti tartózkodásra Bél-Tirolba, Briembe utazott. A zsolnai mandátum. Zsolnáról jelentik: A zsolna-rajeci választókerület, ellenzéke ma népes gyű­lést tartott, a­mely a Rudnay István mandátum­ának megsemmisítése után Szmialovszky Valér volt kép­viselőt újból jelölte. A szabadelvű párt mindeddig még nem foglalt állást. Dél-Tirol megerősítése. Egy bécsi újság mai számában, azt írja, hogy Dél-Tirolba­ néhány nap óta igen nagymennyiségű ágyút szállít a kormány- E hír­rel szemben, mely az olaszországi sajtóban bizonyára szenzáció lesz, félhivatalosan­ azt jelentik, hogy a dél-tiroli ágyú­szállításban nincs semmi rendkívüli, mert Tirolban és Karintiában csak kicserélik a régi­­ágyukat új ágyukkal. Az elavult felszerelésnek új hadiszerekkel való pótlása különben , már évekkel ez­előtt megkezdődött Tirolban,­s még évekig el fog tar­tani.­­ A válság. Budapest, márc. 30. A mai nap legfontosabb eseménye az, hogy Pitreich hadügyminiszter a király , fölhívása folytán Budapestre érkezett. Be Pitreich nem jött egyedül, megérkezett vele együtt Montecuc­­coli ellentengernagy, a haditengerészet feje, to­vábbá Krohaiin generális, a tüzérség legfőbb szaktekintélye, végül: Lobruczkij­ főintendáns, a­ki a költséget és az esedékes kiadásokat tartja számon. A legfőbb katonai vezetőségnek ez az el­hivatása az uralkodó közelébe, úgy látszik, for­dulatot jelent a válság kezelésében. Pitreich lovagot magánkihallgatáson fo­gadta a király s a kihallgatás után a hadügy­miniszter fölkereste Lukács László pénzügymi­nisztert, a kinél hosszas tanácskozás volt, a mely­ben részt vettek a Bécsből érkezett összes főtisz­tek és Tisza István gróf miniszterelnök. Hogy miről tanácskoztak s hogy mi a célja Pitreich eljövetelének, erre nézve szoros titkot tartanak. De annyit tudunk, hogy nem a magyar nemzeti követelményeknek adandó engedmény­ről van szó. Úgy látszik, Szögyény-Marich és Lukács László megjelölték valamely lehetőségét a meg­oldásnak s erre nézve hallgatják meg a legfőbb hadügyi vezetőség véleményét. De a király álláspontja a katonai kérdés­ben nem változott. Ez kitűnik a többi között a­­ szabadelvű pártnak tegnapi állásfoglalásából, a­melyről ma nagyon sokat beszéltek a politikai körökben. Tisza István gróf, a ki nagyon jól tudja a dolgok állását, a kilences bizottság pro­gramjára korlátozta a párt katonai álláspontját. Ő többet nem követel s ez eleget mond. Ez annyit jelent, hogy a király —­ támaszkodva nemcsak a saját katonai fölfogására, hanem a szabadelvű párt magatartására is — többet adni nem, hajlandó. E­­szerint a válság valójában még mindig ott van, a­hol volt a kezdet kezdetén. És igazi megoldás nincs, a mint hogy olyan megoldás, a­mely gyökeresen orvosolná a politikai helyzetet, a katonai kérdés alapos rendezése nélkül el nem képzelhető.. •Jó,- r ' ■ 7 úgy látszik, ideiglenes alakulás létrehozá­sán fáradoznak. Megkísértették Szőgyény-Marich László­val; nem sikerült. Megkísértették a másik •Lászlóval — Lukácsé­al­­ •­­ s ez nem akar sike­rülni.' Már, most, ; ug ’’ '••■•üssik, visszatérnek a koalíciós kóhiány' 'gondolt de ideiglenes szí­nezettel. A­mit Andrássy, mint homo regius létre akart hozni s a minek megvalósítását a szabad­elvű párt hiúsította meg (elutasítván magától az­ ujoncjavaslat biztosításának gondolatát), azt­ most minden erőfeszítéssel nyélbe akarja ütni Tisza István •— hogy csak maga szabadulhasson­ minél hamarább. Szögvény-Marich, a midőn meggyőződött arról, hogy lehetetlent kívánnak­ tőle, a­kkor kormányalakításra akarják rábírni: a koalíciós kormány felé egyengette az utat. S Lukács László is, a midőn látta, hogy neki magá­nak kormányt vállalnia milyen veszedelmes koc­kázat, becsületes közvetítővé változott, a­ki a koalíciós kormány létrejöttét szeretné elősegíteni. De hogy ez urak —­ miután nincs katonai engedmény — milyen alapon vélik lehetőnek a­­koalíciós kormány létrejöttét, az mélységes titok, a­mely talán csak Pitreich és kíséretének itten való tanácskozásai után fog kipattanni. Valószínűnek látszik azonban annyi, hogy Andrássy Gyula grófot óhajtják megnyerni az alakítandó koalíciós kormány­ fejéül. Erre vall az a körülmény, hogy Szögyény- Marich sokszorosan tanácskozott Széll Kálmán­nal, a­ki Andrásival azonos álláspontot foglal el, továbbá magával Andrássy Gyula gróffal is. Hasonlóképen Lukács László is fölkereste­­ ma délelőtt Széll Kálmánt s ketten együtt látogatták meg azután Andrássy Gyulát budai palotájában.. Egészen bizonyos, hogy valami füstölög a válság kulisszái mögött s nem lehetetlen, hogy valami sápadt és beteges megoldás-féle fog ki­sülni a sűrü tanácskozásból. Mindenesetre most már a valószínűség ere­jével bír az a föltevés, hogy Andrássy Gyula gróf újólag meghívást fog kapni a királyhoz. A szabadelvű pártnak tegnapi kétlelkű ha­tározata a tehető legrosszabb benyomást tette az ellenzéki pártokra. De nemcsak az ellenzékre tett kellemetlen hatást, hanem magának a szabadelvű­­pártnak egy részére is. Pozitív forrásból jelenthetjük, hogy Szent-­iványi Árpád bejelentette kilépését a szabadelvű­ pártból. Leveleim,­a­melyet a párt elnökéhez írt, elhatározása okául csak annyit mond, hogy nem­ért egyet a párt tegnapi határozatival. Szentiványi tegnap betegen feküdt a Pan­meg a zene plasztikáját. A tonalitás rendje képviseli a zenei, építés alapvonalait, ezel­é il­leszkedik az ornamentika. Ha a szerkezeti alap laza, a legszebb részletmunka is széthull Ha ma este a Némó zenéje nem hatott oly intenzív és közvetetten módon, a­mint a munkában fölhal­­­mozott zenei érték talán megérdemelné , annak ilyen szervi hiba volt az oka, semmiesetre a mű magyaros hangja. Magyarság dolgában Zichy gróf, helyes nyomon jár s ha itt-ott kissé cigányos is,n­ép és erős magyar érzéke van. A szöveg zenei sza­valásában szinte túlozza a magyar karaktert A rs jellemző súlyos-rövid ütemkezdet kedvéért gyak­ran hosszú szótagot vesz rövidnek és rövidet kosz-­ szúrtak. A szöveg troheusát a dallam jambusnak­ énekli. Ilyesmi fonák és fölösleges. A magyar­ stílusnak annyi mindenféle jellemző, sajátos, ős-­ eredeti kifejezésmódja van, birodalma oly tágas,­ hogy nem kell a prozódia oltárát lerombolnunk, a­mikor a melódia oltárán áldozunk. A szövegben Zichy Géza egy történelmi­ alap nélkül való, de megbocsátható költői föltevés­­­ből indul ki. Egy szerzőnek tulajdonítja ugyanis­ a híres Rákóczi-nótát s ez az Anonymus princi­­pis musicus a darab hőse. Tudjuk, hogy ilyen tit­­­kos hegedőse sohasem volt Rákóczinak. A Rá­­­kóczi-induló dallama XVII. századi trombita- és­ tárogató kanfárok­ sorozata. Néhány híres cigány,­ köztük­ Bihari muzsikálta a tizennyolcadik század­ vége felé. Ezen a réven terjedt és lett lassan­ közismertté. Az indulót pedig abban a formában, a­­melyben ma ismerjük, 1809-ben csinálta meg; egy német katonakarmester: Scholl Miklós. Az­ a történet tehát,a melyet Zichy gróf a Némót alakja körül szőtt, tisztára fantasztikus. A his­tória nem tud arról a renegát magyar főur fiáról,­­ a ki névtelenül kerül hegedősnek Rákóczi ud­­­varába. A fiút Törökországban nevelik. Apja,­ Juszuf, mindenáron igazhitű mohamedánná akarja tenni, de a fiú nem enged. Mikor kínoz­zák, el-elszökik Zrínyi Ilonához, Hihomédiába, I. N­é­m­ó. — Rab­ini előjátékban és három fölvonásban. Irta és zené­­­­jét szerzette Zichy Géza gróf. Először a gr.-ik a m. kir. Operaházban 1305. március 30-dikán. — Márciusi szellő csapkod az Operaház körül. ..A minap turulmadaras pogány magyar zászlót­­lengetett, ma este Rákóczi lobogóját bontogatta­. Ha valóságos belső titkos tanácsos Rákóczi-operát ír, az kétségtelenül a nemzeti művészet kitava­szodását jelenti. Nem vehetjük rossz néven, ha a­ kegyelmes úr kissé félénken nyúlt a forró té­mához. Rákóczija nem a politikai szimbólummá lett hős, hanem az 1904 április 19-ikén kelt leg­felsőbb királyi kézirattal rehabilitált lojális her­ceg, a­ki a darab során szükségesnek látja hang­súlyozva kijelenteni a következőket: . . . Fényes ..kardomat ajkamhoz emelem . S a törvényes magyar király trónjához leteszem. Rákóczi nem volt lázadó, sem­ trónkövetelő. De­­ Magyarország bajnoka, egy nemzeti pro. Ő élni itt, meghalni itt s nyugodni itt akar. Mert teste, lelke, mindene Magyar! Magyar! Magyar! Ez, a fölkiáltó jelekkel, erősbbített három­szoros magyarság pótolja Zichy Géza gróf ope­rájában azt, hogy a négyfelvonásos darabban egyetlenegyszer sem fordul elő sem ez a szó,­­ hogy: labanc, sem az, hogy: német. Zichy óva­kodott attól, hogy politizáljon. Ő csak muzsikálni akart, még pedig magyarul, magyarul, magya­rul. S ebben azután igen érdekes és figyelemre­méltó dolgot mivelt. Ennyire magyar operazenét nem, irt előtte, senki, még Erkel sem. Erkel hol az olasz, hol a német stílussal keresett érintkező­pontokat. Zichy igyekszik az első taktustól az utolsóig magyarnak maradni. Sőt még a parókás francia követ, is kurucosan cirkalnázza ki a mon­­­­dókáját. Összekerül így a darabban minden el­képzelhető magyar zenei kifej­ezésforma: kuruc­nóta, virágének, hallgató, palotás, sima és mene­tes dallam, cigányos cifrázás, sőt igen sok három­negyedes és hatnyolcados páratlan magyar ritmus is, melyet valamikor lehetetlennek tartottak s­­melynek megszerkesztésére Zichy gróf fölöttébb büszke. Annak a látszata támad bennünk, hogy az abszolút magyar zene problémája meg van oldva,.­­ormailag meg is van. Az már nem kétsé­ges többé, hogy ritmusaink modern zenekari szö­vésben pompásan helytállanak és kitöltik egy színházi est nagy keretét. Nem­ kell kölcsönkér­nünk idegen stílust és idegen frazeológiát nem­ kell félnünk az egyhangúságtól. Zichy Géza gróf fantáziája talált elég gazdag anyagot, hogy vele három órán át figyelmünket lekösse. Kár, hogy Zichy gróf az anyagot nem dol­gozta föl egyforma gonddal s nem is válogatta meg eléggé. Invenciója művészi érték tekinteté­ben egyenetlen. Helyenkint tisztára népies: a nótát adja a­ maga kezdetleges egyszerűségében, stilizálás nélkül. A magyar nóta gyönyörű szép, de az operai műfaj felsőbbrendűsége megkívánja bizonyos földolgozását , hogy tragédiában bajos elképzelni népies szó­nyolcas sorokat, a komoly operához sem igen illik a zárt kis periódus, is­métléssel, a­mint Zichy darabjában többször ta­láljuk. Viszont­ motívumokkal való tematikus munka alig akad a s­émó­ban. Pedig a drámai párbeszédek aláfestésének ez a legművésziesebb módja: az énekszólamot szimfonikusan hullámzó zenekar kíséri, melynek a földolgozott és mindig más-más világításba helyezett vezérdallam adja meg a kellő egységet A drámai aláfestések Zichy gróf partitúrájában nem érdektelenek, de a rög­tönzés hatását keltik. Mozaikszerűleg összerakott gondolatcsillámokból áll néha egy egész jelenet. A recitált részeknek szervesen kell a zenébe il­leszkedniük, máskülönben átmeneteknek érezzük őket , az egyik zárt formából a másikba. A hang­nemek emelkedésére sem igen gondolt a szerző. A hangnemek egymásutánja: a ton­alitás adta BU­DAPESTI HÍRLAP, (90. sz.) , 1905. március 31.

Next