Budapesti Hírlap, 1905. március (25. évfolyam, 60-90. szám)
1905-03-31 / 90. szám
nek eszközeit. Nagy és dicsőséges útra lépett, nem félve veszt a szenvedést. A kishitűek sorsa a félreállás, a gáncs és a félelem. A győri választás. A Lukács László lemondásával megüresedett győri választókerületben az ottani szabadelvű párt elhatározta, hogy ezúttal nem állít jelöltet, miután Fischer Sándor dr. a neki fölajánlott jelöltséget nem fogadta el. A függetlenségi párt eddigi jelöltjével, Hilberth Károlyival szemben, mint tudósítónk jelenti, ugyancsak ellenzéki programmal Tárgyas Endre, volt győri királyi tanfelügyelő fog föllépni, akinek Győr város kulturális intézeteinek létesítése körül nagy érdemei vannak. A választás április -Tikén lesz. Apponyi elutazása. Apponyi Albert gróf megrongált ,egészségének helyreállítása céljából egyheti tartózkodásra Bél-Tirolba, Briembe utazott. A zsolnai mandátum. Zsolnáról jelentik: A zsolna-rajeci választókerület, ellenzéke ma népes gyűlést tartott, amely a Rudnay István mandátumának megsemmisítése után Szmialovszky Valér volt képviselőt újból jelölte. A szabadelvű párt mindeddig még nem foglalt állást. Dél-Tirol megerősítése. Egy bécsi újság mai számában, azt írja, hogy Dél-Tirolba néhány nap óta igen nagymennyiségű ágyút szállít a kormány- E hírrel szemben, mely az olaszországi sajtóban bizonyára szenzáció lesz, félhivatalosan azt jelentik, hogy a dél-tiroli ágyúszállításban nincs semmi rendkívüli, mert Tirolban és Karintiában csak kicserélik a régiágyukat új ágyukkal. Az elavult felszerelésnek új hadiszerekkel való pótlása különben , már évekkel ezelőtt megkezdődött Tirolban,s még évekig el fog tartani. A válság. Budapest, márc. 30. A mai nap legfontosabb eseménye az, hogy Pitreich hadügyminiszter a király , fölhívása folytán Budapestre érkezett. Be Pitreich nem jött egyedül, megérkezett vele együtt Montecuccoli ellentengernagy, a haditengerészet feje, továbbá Krohaiin generális, a tüzérség legfőbb szaktekintélye, végül: Lobruczkij főintendáns, aki a költséget és az esedékes kiadásokat tartja számon. A legfőbb katonai vezetőségnek ez az elhivatása az uralkodó közelébe, úgy látszik, fordulatot jelent a válság kezelésében. Pitreich lovagot magánkihallgatáson fogadta a király s a kihallgatás után a hadügyminiszter fölkereste Lukács László pénzügyminisztert, a kinél hosszas tanácskozás volt, a melyben részt vettek a Bécsből érkezett összes főtisztek és Tisza István gróf miniszterelnök. Hogy miről tanácskoztak s hogy mi a célja Pitreich eljövetelének, erre nézve szoros titkot tartanak. De annyit tudunk, hogy nem a magyar nemzeti követelményeknek adandó engedményről van szó. Úgy látszik, Szögyény-Marich és Lukács László megjelölték valamely lehetőségét a megoldásnak s erre nézve hallgatják meg a legfőbb hadügyi vezetőség véleményét. De a király álláspontja a katonai kérdésben nem változott. Ez kitűnik a többi között a szabadelvű pártnak tegnapi állásfoglalásából, amelyről ma nagyon sokat beszéltek a politikai körökben. Tisza István gróf, a ki nagyon jól tudja a dolgok állását, a kilences bizottság programjára korlátozta a párt katonai álláspontját. Ő többet nem követel s ez eleget mond. Ez annyit jelent, hogy a király — támaszkodva nemcsak a saját katonai fölfogására, hanem a szabadelvű párt magatartására is — többet adni nem, hajlandó. Eszerint a válság valójában még mindig ott van, ahol volt a kezdet kezdetén. És igazi megoldás nincs, a mint hogy olyan megoldás, amely gyökeresen orvosolná a politikai helyzetet, a katonai kérdés alapos rendezése nélkül el nem képzelhető.. •Jó,- r ' ■ 7 úgy látszik, ideiglenes alakulás létrehozásán fáradoznak. Megkísértették Szőgyény-Marich Lászlóval; nem sikerült. Megkísértették a másik •Lászlóval — Lukácséal • s ez nem akar sikerülni.' Már, most, ; ug ’’ '••■•üssik, visszatérnek a koalíciós kóhiány' 'gondolt de ideiglenes színezettel. Amit Andrássy, mint homo regius létre akart hozni s a minek megvalósítását a szabadelvű párt hiúsította meg (elutasítván magától az ujoncjavaslat biztosításának gondolatát), azt most minden erőfeszítéssel nyélbe akarja ütni Tisza István •— hogy csak maga szabadulhasson minél hamarább. Szögvény-Marich, a midőn meggyőződött arról, hogy lehetetlent kívánnak tőle, akkor kormányalakításra akarják rábírni: a koalíciós kormány felé egyengette az utat. S Lukács László is, a midőn látta, hogy neki magának kormányt vállalnia milyen veszedelmes kockázat, becsületes közvetítővé változott, aki a koalíciós kormány létrejöttét szeretné elősegíteni. De hogy ez urak — miután nincs katonai engedmény — milyen alapon vélik lehetőnek akoalíciós kormány létrejöttét, az mélységes titok, amely talán csak Pitreich és kíséretének itten való tanácskozásai után fog kipattanni. Valószínűnek látszik azonban annyi, hogy Andrássy Gyula grófot óhajtják megnyerni az alakítandó koalíciós kormány fejéül. Erre vall az a körülmény, hogy Szögyény- Marich sokszorosan tanácskozott Széll Kálmánnal, aki Andrásival azonos álláspontot foglal el, továbbá magával Andrássy Gyula gróffal is. Hasonlóképen Lukács László is fölkereste ma délelőtt Széll Kálmánt s ketten együtt látogatták meg azután Andrássy Gyulát budai palotájában.. Egészen bizonyos, hogy valami füstölög a válság kulisszái mögött s nem lehetetlen, hogy valami sápadt és beteges megoldás-féle fog kisülni a sűrü tanácskozásból. Mindenesetre most már a valószínűség erejével bír az a föltevés, hogy Andrássy Gyula gróf újólag meghívást fog kapni a királyhoz. A szabadelvű pártnak tegnapi kétlelkű határozata a tehető legrosszabb benyomást tette az ellenzéki pártokra. De nemcsak az ellenzékre tett kellemetlen hatást, hanem magának a szabadelvűpártnak egy részére is. Pozitív forrásból jelenthetjük, hogy Szent-iványi Árpád bejelentette kilépését a szabadelvű pártból. Leveleim,amelyet a párt elnökéhez írt, elhatározása okául csak annyit mond, hogy nemért egyet a párt tegnapi határozatival. Szentiványi tegnap betegen feküdt a Panmeg a zene plasztikáját. A tonalitás rendje képviseli a zenei, építés alapvonalait, ezelé illeszkedik az ornamentika. Ha a szerkezeti alap laza, a legszebb részletmunka is széthull Ha ma este a Némó zenéje nem hatott oly intenzív és közvetetten módon, amint a munkában fölhalmozott zenei érték talán megérdemelné , annak ilyen szervi hiba volt az oka, semmiesetre a mű magyaros hangja. Magyarság dolgában Zichy gróf, helyes nyomon jár s ha itt-ott kissé cigányos is,nép és erős magyar érzéke van. A szöveg zenei szavalásában szinte túlozza a magyar karaktert A rs jellemző súlyos-rövid ütemkezdet kedvéért gyakran hosszú szótagot vesz rövidnek és rövidet kosz- szúrtak. A szöveg troheusát a dallam jambusnak énekli. Ilyesmi fonák és fölösleges. A magyar stílusnak annyi mindenféle jellemző, sajátos, ős- eredeti kifejezésmódja van, birodalma oly tágas, hogy nem kell a prozódia oltárát lerombolnunk, amikor a melódia oltárán áldozunk. A szövegben Zichy Géza egy történelmi alap nélkül való, de megbocsátható költői föltevésből indul ki. Egy szerzőnek tulajdonítja ugyanis a híres Rákóczi-nótát s ez az Anonymus principis musicus a darab hőse. Tudjuk, hogy ilyen titkos hegedőse sohasem volt Rákóczinak. A Rákóczi-induló dallama XVII. századi trombita- és tárogató kanfárok sorozata. Néhány híres cigány, köztük Bihari muzsikálta a tizennyolcadik század vége felé. Ezen a réven terjedt és lett lassan közismertté. Az indulót pedig abban a formában, amelyben ma ismerjük, 1809-ben csinálta meg; egy német katonakarmester: Scholl Miklós. Az a történet tehát,a melyet Zichy gróf a Némót alakja körül szőtt, tisztára fantasztikus. A história nem tud arról a renegát magyar főur fiáról, a ki névtelenül kerül hegedősnek Rákóczi udvarába. A fiút Törökországban nevelik. Apja, Juszuf, mindenáron igazhitű mohamedánná akarja tenni, de a fiú nem enged. Mikor kínozzák, el-elszökik Zrínyi Ilonához, Hihomédiába, I. Némó. — Rabini előjátékban és három fölvonásban. Irta és zenéjét szerzette Zichy Géza gróf. Először a gr.-ik a m. kir. Operaházban 1305. március 30-dikán. — Márciusi szellő csapkod az Operaház körül. ..A minap turulmadaras pogány magyar zászlótlengetett, ma este Rákóczi lobogóját bontogatta. Ha valóságos belső titkos tanácsos Rákóczi-operát ír, az kétségtelenül a nemzeti művészet kitavaszodását jelenti. Nem vehetjük rossz néven, ha a kegyelmes úr kissé félénken nyúlt a forró témához. Rákóczija nem a politikai szimbólummá lett hős, hanem az 1904 április 19-ikén kelt legfelsőbb királyi kézirattal rehabilitált lojális herceg, aki a darab során szükségesnek látja hangsúlyozva kijelenteni a következőket: . . . Fényes ..kardomat ajkamhoz emelem . S a törvényes magyar király trónjához leteszem. Rákóczi nem volt lázadó, sem trónkövetelő. De Magyarország bajnoka, egy nemzeti pro. Ő élni itt, meghalni itt s nyugodni itt akar. Mert teste, lelke, mindene Magyar! Magyar! Magyar! Ez, a fölkiáltó jelekkel, erősbbített háromszoros magyarság pótolja Zichy Géza gróf operájában azt, hogy a négyfelvonásos darabban egyetlenegyszer sem fordul elő sem ez a szó, hogy: labanc, sem az, hogy: német. Zichy óvakodott attól, hogy politizáljon. Ő csak muzsikálni akart, még pedig magyarul, magyarul, magyarul. S ebben azután igen érdekes és figyelemreméltó dolgot mivelt. Ennyire magyar operazenét nem, irt előtte, senki, még Erkel sem. Erkel hol az olasz, hol a német stílussal keresett érintkezőpontokat. Zichy igyekszik az első taktustól az utolsóig magyarnak maradni. Sőt még a parókás francia követ, is kurucosan cirkalnázza ki a mondókáját. Összekerül így a darabban minden elképzelhető magyar zenei kifejezésforma: kurucnóta, virágének, hallgató, palotás, sima és menetes dallam, cigányos cifrázás, sőt igen sok háromnegyedes és hatnyolcados páratlan magyar ritmus is, melyet valamikor lehetetlennek tartottak smelynek megszerkesztésére Zichy gróf fölöttébb büszke. Annak a látszata támad bennünk, hogy az abszolút magyar zene problémája meg van oldva,.ormailag meg is van. Az már nem kétséges többé, hogy ritmusaink modern zenekari szövésben pompásan helytállanak és kitöltik egy színházi est nagy keretét. Nem kell kölcsönkérnünk idegen stílust és idegen frazeológiát nem kell félnünk az egyhangúságtól. Zichy Géza gróf fantáziája talált elég gazdag anyagot, hogy vele három órán át figyelmünket lekösse. Kár, hogy Zichy gróf az anyagot nem dolgozta föl egyforma gonddal s nem is válogatta meg eléggé. Invenciója művészi érték tekintetében egyenetlen. Helyenkint tisztára népies: a nótát adja a maga kezdetleges egyszerűségében, stilizálás nélkül. A magyar nóta gyönyörű szép, de az operai műfaj felsőbbrendűsége megkívánja bizonyos földolgozását , hogy tragédiában bajos elképzelni népies szónyolcas sorokat, a komoly operához sem igen illik a zárt kis periódus, ismétléssel, amint Zichy darabjában többször találjuk. Viszont motívumokkal való tematikus munka alig akad a sémóban. Pedig a drámai párbeszédek aláfestésének ez a legművésziesebb módja: az énekszólamot szimfonikusan hullámzó zenekar kíséri, melynek a földolgozott és mindig más-más világításba helyezett vezérdallam adja meg a kellő egységet A drámai aláfestések Zichy gróf partitúrájában nem érdektelenek, de a rögtönzés hatását keltik. Mozaikszerűleg összerakott gondolatcsillámokból áll néha egy egész jelenet. A recitált részeknek szervesen kell a zenébe illeszkedniük, máskülönben átmeneteknek érezzük őket , az egyik zárt formából a másikba. A hangnemek emelkedésére sem igen gondolt a szerző. A hangnemek egymásutánja: a tonalitás adta BUDAPESTI HÍRLAP, (90. sz.) , 1905. március 31.