Budapesti Hírlap, 1919. október(39. évfolyam, 80–101. szám)

1919-10-09 / 82. szám

4 Budapesti Hírlap (82. Sz.) -------------------------------------------------k­1919 október 9. Ől22©r vagon szén a fővárosnak. Hírt adtunk arról, hogy a főváros tanácsa az érdekelt körök bevonásával hosszabb idő óta külön­böző tárgyalást folytat a főváros szénszükségleté­­nek biztosításáról. Különösen nagy súlyt vetnek arra, hogy a fővárosi gázgyár szénszükségletét biz­tosítsák, mert ezáltal nagymennyiségű kokszot is termelhetnek. A gázgyár eddig a Morva-Osztraui széntelepekről szerezte be szükségleteit és most is si­került a cseh kormánnyal olyan megállapodást léte­síteni, hogy a gázgyár részére ötezer vagon szenet helyeztek kilátásba. Az erre vonatkozó tárgyalások Budapesten kezdődtek és most már olyan stádium­ban vannak, hogy az ötezer vagon szénnek Buda­pestre való szállításához a cseh kormány elvileg­­hozzájárult. Ripka Ferenc dr., a gázgyár vezérigaz­gatója most a tárgyalások folytatása céljából Prágába utazott. Tekintettel arra, hogy a szerződés szerint az ötezer vagont a szállítás időtartamára Magyarország­nak kell rendelkezésre bocsátani és mivel ennyi va­gonnal most nem rendelkezik, Bódy Tivadar dr. polgármester felterjesztést intézett az antant-misszió­­ho­z, a­melyben kérte, hogy a szükséges vagonokat a szén szállítása céljából bocsássák rendelkezésre. A tárgyalások a szén ára tekintetében már véglegesek­­­s, a­­mennyiben úgy egyeztek meg, hogy a Morva- Osztraui szén métermázsájáért tizenöt cseh koronát kell fizetni. Ha a megegyezés minden irányban befe­jezést nyer, akkor a szenet naponként mintegy hat­van ,vagontételekben indítják Budapest felé. Az Osztrák-Magyar Bank ■ kormányzójának nyilatkozata- Bécs, okt. 8. / (A Magyar Távirati Iroda magánjelentése.) "­A N.W. Tagblatt írja: Wimmer dr. az Osztrák-Ma­gyar Bank kormányzója, beszélgetést folytatott a Korrespondenz Express tudósítójával. A tudósítónak , arra a kérdésére, hogy minő károkat okozott az Osztrák-Magyar Banknak a magyarországi szovjet­uralom, ezt felelte a kormányzó: ■' _ — A bank kára valamivel több két milliárdnál.­­Az erre vonatkozó vizsgálatot csak néhány hét múlva fejezzük be. A kárt olyképpen okozták, hogy a budapesti főintézet bankjegyállományából elvet­etek és három millió korona értékű aranyat eltüntet­tek. Az arany állítólag az antant egyik missziójánál­­van. A bank utolsó kimutatása szerint a jegybank­nak Magyarországgal szemben 3229 millió korona­­követelése van a tanácskormány idejéből. Minthogy azonban Magyarország részéről ellentétek is van­nak, követelésünk csupán valamivel több két mil­­­liárdnál A banknak az az álláspontja, hogy a ta­­­nácskormány akkor a magyar állam kormánya volt ,­és ezért a mostani kormánytól követel kárpótlást. Arra a kérdésre, tárgyalt-e már az Osztrák- Magyar Bank a mostani magyar kormánnyal, azt felelte Wimmer dr., hogy a magyar kormánnyal most tárgyal. Azután azt kérdezte az újságíró, hogyan fog­ják a jegybankot likvidálni és milyen kulcs szerint­­ osztják fel az aktívákat és passzívákat? — A jegybank likvidálását a békeszerződés rendezi el, technikai végrehajtása azonban az előírt módon egyszerűen lehetetlen. Most arra várunk, hogy a békeszerződés erre vonatkozó részéről a jóvá­­tételi bizottság hiteles magyarázatát megkapjuk. Arra a kérdésre, hogyan fogják a magyar bankjegyeket lebélyegezni és hogy milyen hatása lesz annak a külföldön levő osztrák magyar bank­jegyállományra, ezt felelte Wimmer. — Hivatalosan semmit sem tudunk eddig a magyar bankjegyek lebélyegzéséről. A külföldön levő bankjegyállományt a­­ lebélyegzés egyáltalán nem érintené. — Tervezik-e az osztrák valuta megváltozta­tását? — A valuta viszonyainak javulását csak a termelés fokozásától várhatjuk, tehát csakis a munka állíthatja meg valutánk zuhanását, csak et­től várhatjuk javulását is­. Minden egyéb csupán rendszertelen segítőeszköz. A­míg az államnak mű­­ből dús deficitje van, semmit sem használnak az ilye­n seg­tő eszközök, m­ás naiv felfogás, hogy ügyeskedő­ fogásokkal rendezni lehet a valutát. Pénzviszonyaink­ javulását csupán a gazdasági termelés tápláló tala­­­jától várhatjuk, azzal a feltétellel azonban, hogy kíí­vülről is kapunk segítséget. . . = .■—=■—==-.= .... = A balti tartományok kiürítése. Németország válaszjegyzéke. Bécs, okt. 8. (A M. T. 1.­­magánjelentése.) A Neue Freie P­me-nek táviratoztak Bernből. A legfelsőbb tanács kedden reggel ülést tartott és tudomásul vette a német kormány válaszát az antantnak a balti tartományok kiürítéséről szóló jegyzé­kére. A tanács nem tartja elegendőnek a néme­tek ígéreteit, mert ellentétben vannak az antant­hoz érkezett jelentésekkel. Foch tábornagy, a­ki jelen volt­ az ülésen, megbízást kapott, hogy szerdára dolgozza ki a németeknek küldendő választ. Már a meghatalmazásokat is kiállították arra az esetre, ha Németország nem teljesítené az antant követelését. A kilátásba helyezett in­tézkedéseket azonnal végrehajtatja az antant, elsősorban pedig megszünteti Németországnak élelmiszerrel való ellátását. A kormány kiáltványa a csapatokhoz. Berlin, okt. 7. A kormánynak a balti tartományokban levő német csapatokhoz intézett felhívása nem maradt eredménytelen. A csapatszállítmányok állandóan özönlenek vissza Németországba. Még vannak ingadozó csapatok is, remélhető azonban, hogy a vezéreknek sikerülni fog ezeket is meggyőzni hazatérésük szükségességéről és arról, hogy amúgy is lehetetlen lenne a balti tar­tományokban megmaradniok. (M. T. 1.) Jen­eers jelentése a Mieszerietlési­ A porosz b­itiszizmus még nem semmisült meg. — Franciaország ellenőrzést akar gya­­korolni Németország fölött. Páris, okt. 7. Bourgeois Léon, a békeszerződés bizottságá­nak elnöke jelentést tett közzé, a­melynek alapján néhány nap múlva a szenátus megkezdi a békeszer­ződés vitáját. A jelentés elfogadásra ajánlja a szerződést, a nélkül azonban, hogy a részleteiben egyetértene. A népszövetségnél kifogásolja, hogy nem tiltja meg az államoknak a háború eszközét. Azok a hézagok, a­melyek a szerződésben vannak, nem lennének ve­szedelmesek, ha a hadviselő feleknek nem lenne ka­tonaságuk. Azoktól az államoktól, a­melyek kísér­tésbe jönnek, hogy megértsék a jogot és a békét, el kellene venni azokat az eszközöket, a­melyekből re­ménységet merítenek a sikerhez. A békeszerződés­hez kapcsolt francia szerződéseknek ez a céljuk és azért szükségesek, mivel Franciaország magában a békeszerződésben nem tudta érvényesíteni a fölfogá­sát. Azt is elvárja Franciaország, hogy Anglia min­tájára gyarmatai is képviselve lesznek a népszövet­ségben. Ha a népszövetség ezen az alapon már fönn­­állt volna, akkor nem tör ki a világháború. Német­ország tengerészeti lefegyverzésével meg van elégedve a jelentés, a szárazföldivel azonban nem. A fegyver­­szünet megkötése óta elkövetkezett helyzetről nem lehet a porosz mülletrizmus megsemmisülésére kö­vetkeztetni. Ezen a visszásságon csupán az ellenőr­zés joga segíthet, a­mit a népszövetség adhat meg, még­pedig a francia kormánynak. A jóvátételre vonatkozóan követeli a jelentés, hogy ismerjék el Franciaország elsőbbségi jogát el­­pusztított területeinek helyreállítása dolgában, de ki­fogásolja, hogy nincsenek nagyobb arányú pénzügyi biztosítékok. Követeli, hogy a szövetségesek politi­kai tekintetben ismerjék föl Franciaország helyzetét. Ezt a helyzetet azzal lehet jellemezni, hogy a há­ború nem tört volna ki, hogy ha a nagy demokrá­ciák már 1914-ben is szövetségesek lettek volna. Ka­tonai tekintetben nagyon sok függ attól az éberség­től, a­melyet a szerződés feltételeinek végrehajtásá­nál gyakorolni fognak. A jelentés arra a következte­tésre jut, hogy a szerződés nem befejezést, hanem kezdetet jelent és hogy Franciaországnak ki kell egészítenie szövetségeit végrehajtó szerződésekkel, a­míg a népszövetségnek elegendő katonai ereje nem lesz ahhoz, hogy minden egyes tagjának biztossá­gáért kezeskedhessen. Ezért kell a még meglevő ka­tonai szövetségeket erőssé és teljessé tenni. Ki kell egészíteni elsősorban a Belgiummal és Bulgáriával kötendő szerződéssel, azonkívül pedig nagy takaró­­i kos­­áig el kell gazdálkodni, hogy gazdasági ételünk­­ helyreállításához minél nagyobb erővel foghassunk hozzá és hogy egyúttal minden téren meginduljon az erőteljes munka. (M. T. I.) A lévai „elnök". — Az asztalossegéd bűne. — A főkapitányságot néhány nappal ezelőtt név­telen bizalmas levél arról értesítette, hogy Budapes­ten valamelyik postahivatalban, mint postaliszt mű­ködik egy Miklósi nevű ember, a­ki Léván a forra­dalmi törvényszék elnöke volt. A bizalmas levél írója azt is közölte, hogy a lévai vésztörvényszék­ Miklósy elnöklésével kilenc embert ítélt halálra és­ végeztetett ki. A főkapitányságon Lengyel János de-­­tektívfelügyelő csoportjának osztották ki az ügyet, s több napos nyomozás után a 62. számú postahi­vatalban, a­mely a nyugati pályaudvarnál, a Teréz­­körút és a Podmaniczky-utca sarkán van, ráakad­tak Miklósi Béla huszonhárom éves lévai születésű postasegédtisztre. A detektívek a postasegédtisztet a főkapitányságra kísérték, a­hol csakhamar beigazol­­ódott, hogy a névtelen levél mindenben igazat mon­dott. A vallatás során kiderült, hogy Miklósi Bélá­­nak semmiféle képzettsége nincs arra, hogy posta­­segédtiszt legyen. A proletárdiktatúrát megelőzőért asztalossegéd volt, s mint ilyen sem valami első­rendű munkás. Mikor a proletárdiktatúra beköszön­tött, szülővárosába, Lévára ment, s ott mint megbíz­ható vörös kiváló érdemeket szerzett a tanácsköztár­­saság megerősödése körül. Érdemeiért julius első felében kinevezték a lévai forradalmi törvényszék elnökévé s e minőségében julius 29-éig működött, a mikor a csehek Lévát megszállták , neki menekülnie kellett. Azóta Budapesten bujkált, majd jelentkezett a postán, a­hol munkahiány véd­ő bizonyítvány nél­kül alkalmazták, mert elhitték neki, hogy megvan­ a szükséges kvalifikációja, csak nem tudja bizonyít­ványait bemutatni, mert megszállott területről me­nekült. Megvallotta, hogy csakugyan elnöke volt körülbelül egy hónapig a lévai vésztörvényszéknek. Bírái mellette Festbaum János cipészsegéd, Pór­ Ernő szabósegéd és Dem­jén János földmives voltak, a vádbiztosi munkát pedig Szabolcsik József és­ Hecks Samu látták el­­, mellettük még egy Vajda nevű ember működött, a­kiről csak annyit tud, hogy­ Erzsébetfalváról való. Kijelentette, hogy a bíróság számos ítéletet hozott az­­ő elnöklésével, mert va­lamennyi tárgyaláson jelen volt, de halálos ítéletet nem hozott, a legsúlyosabb büntetés, a­mit kimon­­­dott, tizenöt évi fegyház volt. A detektívek ismételten vallatóra fogták Mik­lósi Bélát, a­ki most már annyit beismert, hogy­­abban az egy hónapban, a­míg ő elnök volt, a forra­dalmi törvényszéken két embert valóban kivégez­­tek. Ezek egyike Sulgán András nyitrai polgármester volt. Sulgánt július második felében (a napra már nem emlékszik), egy délután előállították. Mikor ő másnap reggel a hivatalba ment, közölték vele, hogy a polgármestert kivégezték. Ugyanakkor azt is­­közölték vele, hogy ugyanazon éjszaka kivégezték még Jedlicska József lévai ácsmestert is, a­ki már pár napja volt fogva a törvényszéken. Az elnök­­elvtárs hozzátette, hogy neki az ítélet végrehajtásá­ban semmi része nem volt, nem is tudja, kik haj­tották végre, mert ő erre utasítást nem adott. Vé­dekezésére még azt előadta, hogy a kivégzésekről Szabolcsik József vádbiztos tud felvilágosítást adni, a­ki ez idő szerint az esztergomi ügyészség foglya. E beismerés után eléje tárták a Léván kivég­zett többi, hét áldozatnak dolgát is, de az elnök ezekről hallani sem akart. A rendőrségen Miklósi Bélát egyelőre őrizetbe vették és detektíveket küld­tek Esztergomba, hogy kérdezzék ki Szabolcsik Jó­zsefet Miklósi Béla elnöki működésére vonatkozóan. Publicatiune. In ziua de 10 X. 1919, ora 8.30 Regimen­tul 22. Artilerie vita de la licitatie 11 cai de trupa conform ordinului Marelui Cartier General No. 616. Vanzarea se va face in targul de vite din Budapesta. Comandantul Regimentului 22. Artilerie, Hirdetmény. A nagy vezérkar 616. sz. rendelete alapján a 22. tüzérezred 1919 okt. hó 10. napján 8 óra 30 perckor 11 lovat fog elárverezni. Az eladás helye a budapesti állatvásártér. A 22. füzérezred parancsnoka.

Next