Budapesti Hírlap, 1919. október(39. évfolyam, 80–101. szám)
1919-10-09 / 82. szám
4 Budapesti Hírlap (82. Sz.) -------------------------------------------------k1919 október 9. Ől22©r vagon szén a fővárosnak. Hírt adtunk arról, hogy a főváros tanácsa az érdekelt körök bevonásával hosszabb idő óta különböző tárgyalást folytat a főváros szénszükségletének biztosításáról. Különösen nagy súlyt vetnek arra, hogy a fővárosi gázgyár szénszükségletét biztosítsák, mert ezáltal nagymennyiségű kokszot is termelhetnek. A gázgyár eddig a Morva-Osztraui széntelepekről szerezte be szükségleteit és most is sikerült a cseh kormánnyal olyan megállapodást létesíteni, hogy a gázgyár részére ötezer vagon szenet helyeztek kilátásba. Az erre vonatkozó tárgyalások Budapesten kezdődtek és most már olyan stádiumban vannak, hogy az ötezer vagon szénnek Budapestre való szállításához a cseh kormány elvileghozzájárult. Ripka Ferenc dr., a gázgyár vezérigazgatója most a tárgyalások folytatása céljából Prágába utazott. Tekintettel arra, hogy a szerződés szerint az ötezer vagont a szállítás időtartamára Magyarországnak kell rendelkezésre bocsátani és mivel ennyi vagonnal most nem rendelkezik, Bódy Tivadar dr. polgármester felterjesztést intézett az antant-misszióhoz, amelyben kérte, hogy a szükséges vagonokat a szén szállítása céljából bocsássák rendelkezésre. A tárgyalások a szén ára tekintetében már véglegeseks, amennyiben úgy egyeztek meg, hogy a Morva- Osztraui szén métermázsájáért tizenöt cseh koronát kell fizetni. Ha a megegyezés minden irányban befejezést nyer, akkor a szenet naponként mintegy hatvan ,vagontételekben indítják Budapest felé. Az Osztrák-Magyar Bank ■ kormányzójának nyilatkozata- Bécs, okt. 8. / (A Magyar Távirati Iroda magánjelentése.) "A N.W. Tagblatt írja: Wimmer dr. az Osztrák-Magyar Bank kormányzója, beszélgetést folytatott a Korrespondenz Express tudósítójával. A tudósítónak , arra a kérdésére, hogy minő károkat okozott az Osztrák-Magyar Banknak a magyarországi szovjeturalom, ezt felelte a kormányzó: ■' _ — A bank kára valamivel több két milliárdnál.Az erre vonatkozó vizsgálatot csak néhány hét múlva fejezzük be. A kárt olyképpen okozták, hogy a budapesti főintézet bankjegyállományából elvetetek és három millió korona értékű aranyat eltüntettek. Az arany állítólag az antant egyik missziójánálvan. A bank utolsó kimutatása szerint a jegybanknak Magyarországgal szemben 3229 millió koronakövetelése van a tanácskormány idejéből. Minthogy azonban Magyarország részéről ellentétek is vannak, követelésünk csupán valamivel több két milliárdnál A banknak az az álláspontja, hogy a tanácskormány akkor a magyar állam kormánya volt ,és ezért a mostani kormánytól követel kárpótlást. Arra a kérdésre, tárgyalt-e már az Osztrák- Magyar Bank a mostani magyar kormánnyal, azt felelte Wimmer dr., hogy a magyar kormánnyal most tárgyal. Azután azt kérdezte az újságíró, hogyan fogják a jegybankot likvidálni és milyen kulcs szerint osztják fel az aktívákat és passzívákat? — A jegybank likvidálását a békeszerződés rendezi el, technikai végrehajtása azonban az előírt módon egyszerűen lehetetlen. Most arra várunk, hogy a békeszerződés erre vonatkozó részéről a jóvátételi bizottság hiteles magyarázatát megkapjuk. Arra a kérdésre, hogyan fogják a magyar bankjegyeket lebélyegezni és hogy milyen hatása lesz annak a külföldön levő osztrák magyar bankjegyállományra, ezt felelte Wimmer. — Hivatalosan semmit sem tudunk eddig a magyar bankjegyek lebélyegzéséről. A külföldön levő bankjegyállományt a lebélyegzés egyáltalán nem érintené. — Tervezik-e az osztrák valuta megváltoztatását? — A valuta viszonyainak javulását csak a termelés fokozásától várhatjuk, tehát csakis a munka állíthatja meg valutánk zuhanását, csak ettől várhatjuk javulását is. Minden egyéb csupán rendszertelen segítőeszköz. Amíg az államnak műből dús deficitje van, semmit sem használnak az ilyen segtő eszközök, más naiv felfogás, hogy ügyeskedő fogásokkal rendezni lehet a valutát. Pénzviszonyaink javulását csupán a gazdasági termelés tápláló talajától várhatjuk, azzal a feltétellel azonban, hogy kíívülről is kapunk segítséget. . . = .■—=■—==-.= .... = A balti tartományok kiürítése. Németország válaszjegyzéke. Bécs, okt. 8. (A M. T. 1.magánjelentése.) A Neue Freie Pme-nek táviratoztak Bernből. A legfelsőbb tanács kedden reggel ülést tartott és tudomásul vette a német kormány válaszát az antantnak a balti tartományok kiürítéséről szóló jegyzékére. A tanács nem tartja elegendőnek a németek ígéreteit, mert ellentétben vannak az antanthoz érkezett jelentésekkel. Foch tábornagy, aki jelen volt az ülésen, megbízást kapott, hogy szerdára dolgozza ki a németeknek küldendő választ. Már a meghatalmazásokat is kiállították arra az esetre, ha Németország nem teljesítené az antant követelését. A kilátásba helyezett intézkedéseket azonnal végrehajtatja az antant, elsősorban pedig megszünteti Németországnak élelmiszerrel való ellátását. A kormány kiáltványa a csapatokhoz. Berlin, okt. 7. A kormánynak a balti tartományokban levő német csapatokhoz intézett felhívása nem maradt eredménytelen. A csapatszállítmányok állandóan özönlenek vissza Németországba. Még vannak ingadozó csapatok is, remélhető azonban, hogy a vezéreknek sikerülni fog ezeket is meggyőzni hazatérésük szükségességéről és arról, hogy amúgy is lehetetlen lenne a balti tartományokban megmaradniok. (M. T. 1.) Jeneers jelentése a Mieszerietlési A porosz bitiszizmus még nem semmisült meg. — Franciaország ellenőrzést akar gyakorolni Németország fölött. Páris, okt. 7. Bourgeois Léon, a békeszerződés bizottságának elnöke jelentést tett közzé, amelynek alapján néhány nap múlva a szenátus megkezdi a békeszerződés vitáját. A jelentés elfogadásra ajánlja a szerződést, a nélkül azonban, hogy a részleteiben egyetértene. A népszövetségnél kifogásolja, hogy nem tiltja meg az államoknak a háború eszközét. Azok a hézagok, amelyek a szerződésben vannak, nem lennének veszedelmesek, ha a hadviselő feleknek nem lenne katonaságuk. Azoktól az államoktól, amelyek kísértésbe jönnek, hogy megértsék a jogot és a békét, el kellene venni azokat az eszközöket, amelyekből reménységet merítenek a sikerhez. A békeszerződéshez kapcsolt francia szerződéseknek ez a céljuk és azért szükségesek, mivel Franciaország magában a békeszerződésben nem tudta érvényesíteni a fölfogását. Azt is elvárja Franciaország, hogy Anglia mintájára gyarmatai is képviselve lesznek a népszövetségben. Ha a népszövetség ezen az alapon már fönnállt volna, akkor nem tör ki a világháború. Németország tengerészeti lefegyverzésével meg van elégedve a jelentés, a szárazföldivel azonban nem. A fegyverszünet megkötése óta elkövetkezett helyzetről nem lehet a porosz mülletrizmus megsemmisülésére következtetni. Ezen a visszásságon csupán az ellenőrzés joga segíthet, amit a népszövetség adhat meg, mégpedig a francia kormánynak. A jóvátételre vonatkozóan követeli a jelentés, hogy ismerjék el Franciaország elsőbbségi jogát elpusztított területeinek helyreállítása dolgában, de kifogásolja, hogy nincsenek nagyobb arányú pénzügyi biztosítékok. Követeli, hogy a szövetségesek politikai tekintetben ismerjék föl Franciaország helyzetét. Ezt a helyzetet azzal lehet jellemezni, hogy a háború nem tört volna ki, hogy ha a nagy demokráciák már 1914-ben is szövetségesek lettek volna. Katonai tekintetben nagyon sok függ attól az éberségtől, amelyet a szerződés feltételeinek végrehajtásánál gyakorolni fognak. A jelentés arra a következtetésre jut, hogy a szerződés nem befejezést, hanem kezdetet jelent és hogy Franciaországnak ki kell egészítenie szövetségeit végrehajtó szerződésekkel, amíg a népszövetségnek elegendő katonai ereje nem lesz ahhoz, hogy minden egyes tagjának biztosságáért kezeskedhessen. Ezért kell a még meglevő katonai szövetségeket erőssé és teljessé tenni. Ki kell egészíteni elsősorban a Belgiummal és Bulgáriával kötendő szerződéssel, azonkívül pedig nagy takarói kosáig el kell gazdálkodni, hogy gazdasági ételünk helyreállításához minél nagyobb erővel foghassunk hozzá és hogy egyúttal minden téren meginduljon az erőteljes munka. (M. T. I.) A lévai „elnök". — Az asztalossegéd bűne. — A főkapitányságot néhány nappal ezelőtt névtelen bizalmas levél arról értesítette, hogy Budapesten valamelyik postahivatalban, mint postaliszt működik egy Miklósi nevű ember, aki Léván a forradalmi törvényszék elnöke volt. A bizalmas levél írója azt is közölte, hogy a lévai vésztörvényszék Miklósy elnöklésével kilenc embert ítélt halálra és végeztetett ki. A főkapitányságon Lengyel János de-tektívfelügyelő csoportjának osztották ki az ügyet, s több napos nyomozás után a 62. számú postahivatalban, amely a nyugati pályaudvarnál, a Terézkörút és a Podmaniczky-utca sarkán van, ráakadtak Miklósi Béla huszonhárom éves lévai születésű postasegédtisztre. A detektívek a postasegédtisztet a főkapitányságra kísérték, ahol csakhamar beigazolódott, hogy a névtelen levél mindenben igazat mondott. A vallatás során kiderült, hogy Miklósi Bélának semmiféle képzettsége nincs arra, hogy postasegédtiszt legyen. A proletárdiktatúrát megelőzőért asztalossegéd volt, s mint ilyen sem valami elsőrendű munkás. Mikor a proletárdiktatúra beköszöntött, szülővárosába, Lévára ment, s ott mint megbízható vörös kiváló érdemeket szerzett a tanácsköztársaság megerősödése körül. Érdemeiért julius első felében kinevezték a lévai forradalmi törvényszék elnökévé s e minőségében julius 29-éig működött, a mikor a csehek Lévát megszállták , neki menekülnie kellett. Azóta Budapesten bujkált, majd jelentkezett a postán, ahol munkahiány védő bizonyítvány nélkül alkalmazták, mert elhitték neki, hogy megvan a szükséges kvalifikációja, csak nem tudja bizonyítványait bemutatni, mert megszállott területről menekült. Megvallotta, hogy csakugyan elnöke volt körülbelül egy hónapig a lévai vésztörvényszéknek. Bírái mellette Festbaum János cipészsegéd, Pór Ernő szabósegéd és Demjén János földmives voltak, a vádbiztosi munkát pedig Szabolcsik József és Hecks Samu látták el, mellettük még egy Vajda nevű ember működött, akiről csak annyit tud, hogy Erzsébetfalváról való. Kijelentette, hogy a bíróság számos ítéletet hozott aző elnöklésével, mert valamennyi tárgyaláson jelen volt, de halálos ítéletet nem hozott, a legsúlyosabb büntetés, amit kimondott, tizenöt évi fegyház volt. A detektívek ismételten vallatóra fogták Miklósi Bélát, aki most már annyit beismert, hogyabban az egy hónapban, amíg ő elnök volt, a forradalmi törvényszéken két embert valóban kivégeztek. Ezek egyike Sulgán András nyitrai polgármester volt. Sulgánt július második felében (a napra már nem emlékszik), egy délután előállították. Mikor ő másnap reggel a hivatalba ment, közölték vele, hogy a polgármestert kivégezték. Ugyanakkor azt isközölték vele, hogy ugyanazon éjszaka kivégezték még Jedlicska József lévai ácsmestert is, aki már pár napja volt fogva a törvényszéken. Az elnökelvtárs hozzátette, hogy neki az ítélet végrehajtásában semmi része nem volt, nem is tudja, kik hajtották végre, mert ő erre utasítást nem adott. Védekezésére még azt előadta, hogy a kivégzésekről Szabolcsik József vádbiztos tud felvilágosítást adni, aki ez idő szerint az esztergomi ügyészség foglya. E beismerés után eléje tárták a Léván kivégzett többi, hét áldozatnak dolgát is, de az elnök ezekről hallani sem akart. A rendőrségen Miklósi Bélát egyelőre őrizetbe vették és detektíveket küldtek Esztergomba, hogy kérdezzék ki Szabolcsik Józsefet Miklósi Béla elnöki működésére vonatkozóan. Publicatiune. In ziua de 10 X. 1919, ora 8.30 Regimentul 22. Artilerie vita de la licitatie 11 cai de trupa conform ordinului Marelui Cartier General No. 616. Vanzarea se va face in targul de vite din Budapesta. Comandantul Regimentului 22. Artilerie, Hirdetmény. A nagy vezérkar 616. sz. rendelete alapján a 22. tüzérezred 1919 okt. hó 10. napján 8 óra 30 perckor 11 lovat fog elárverezni. Az eladás helye a budapesti állatvásártér. A 22. füzérezred parancsnoka.