Budapesti Hírlap, 1919. október(39. évfolyam, 80–101. szám)
1919-10-09 / 82. szám
1919 október 9. Budapesti Hírlap (82. sz.) BUDAPESTI HÍRLAP. 1919 október 1-ével lapunkra új előfizetést nyitottunk. Az előfizetés dija nem a régi. Drágább lesz a lapunk. Az újságkiadók egyetemessége határozta el az áremelést, amelyre nyomós okok kényszerítették. Ha másra nem hivatkoznánk, mint a papiros, a festék és minden más anyag rengeteg áremelkedésére, akkor is érthető lenne a lapok megdrágulása. De mindezeken kívül az újság előállítása, szerkesztése, kiadása akkora költséggel jár, hogy a régi áron teljességgel lehetetlen a közönségnek újsággal való ellátása. Előfizetési árak: Kérjük helybeli és vidéki olvasóinkat, hogy az előfizetés összegét megfelelő időre kihordóink vagy küldönc útján, illetve postán mielőbb átutalni szíveskedjenek, hogy a lapot megindíthassuk és zavartalanul küldhessük. Egy hónapra , , 20.— kor. Negyedévre , . . . 56.— / Félévre . . . , i , 110.— „ Egész évre . * « . 220.— „ NAPIHIREK. Hogyan pácolod? A' pesti utca típusai közül nemsokára eltűnik a rokkant katona jelmezében sáfárkodó cigarettaárus. A' dohányjegy atyamesterei legalább azt ígérik, hogy ha kell, akár karhatalomml is eltávolítják az utcasarkokról a repülő trafikosokat, mert a dohányuzsorásokra nem lesz többé szükség, sőt egyenesen éhenhalnak az utcasarkon, mert a pesti polgár ezentúl hétről-hétre pontosan megkapja a dohányjegyére a füstölnivalót. Szent Nikotina nevére! Ezentúl minden pesti embernek dohány fő vasárnap a fazekában, azaz, hogy most fő csak igazán, cukros lében, drága illatú patikaszerek és csalhatatlanul jó ártánumok sűrű levesében a szénnél is feketébb birkamosó. Mert ez most a pesti ember legújabb szenvedélye: a dohányfőzés. A rettenetes növény, könyörgöm, amit dohánynak nevezni nem átul a tanyai magyar, vad, mint a puszták ménese. Szelídíteni kell, édesgetni cukorral,főzni, párolni, föllengeteni amíg kimegy a kutya belőle, amíg szép lassan kiereszti a mérgit, csak a zamatja, aromája marad benne. Mert az benne marad, ha gondosan kezelik, ha megbízható recipje szerint kavargatták lassú tüdőit — erre esküsznek a dohány pácingszerei__ Én édes Istenem, hogy elzüllöttünk. Micsoda gyilkos keverékeket rejteget az ajkunk közé szorított papiroscső, milyen bűzös, lelketlen lihegésre tárul a ’ szopókája, ha fáradt tüdőnk szívásától meg-meg- félénkül a tüze... Az ujjunk könyökig sárga tőle, a ’ kezünk sem tartja már úgy, az előkelő dohányos eleganciájával, mint régen. Nem élvezet már, nem édes , méreg, nem is gondűző, csak rossz szokás. Hova lettél, óh szőke szultán Flór, hova lettetek karcsú és aranyos egyiptomiak, mézizű, gyengén opiotizált kék füstötök elkerüli szomjas tüdőnket, nem hívja imbolygó táncra gondolatainkat, könnyű, szédülésre agyunkat. Nem ábrándozunk már, nem veszünk virágot és nem markolunk gondtalanul, dúsan a Dimitrino és Huriazi Fréres csodás gyártmányait rejtő dobozba, nem sétálunk csöndes őszi délutánokon aranyléfák lágy tónusai között, nem szívünk mély, boldog szippantást az életből, takarékoskodunk, kapargatjuk, pácoljuk életünk keserű dohányát. Megsavanyodtunk, elkoptunk, összealszott a kedvünk a gond füstjén. Pedig én már láttam, nyájas olvasóm, egy szál valódi egyiptomi cigarettát. Nem Bécsiben, a jólét Mekkájában, hanem itt Budapesten. A cigarettát senki sem adta ajándékba, senki nem kínálgatta ezüst szelencéből, nem is volt eladó, mert mintául küldöttek ide. Az egyiptomiak kéme volt, azért küldötték, hogy nézzen körül egy kicsit a keserű füstök városában. Már készülődnek az egyiptomiak, sietve rántják magukra a címeres bádogskatulya fedelét, alig várják, hogy bágyadt csókkal üdvözöljük őt, a dohányok királyát, a ki engedelmesen simul a tárcába s ez a gyönyörűség alig kerül többe öt, legfeljebb tiz koronádnál. Darabonként, természetesen . . . Ne légy azért szomorú, dohányos testvérem. Még forróbb, még epedőbb lesz a vágyad, ha meglátod őt, az elsőt, amint kacéran bodorul a füstje másnak az ajkáról. Jöij, mi menjünk vissza a pesti ember dohányához, a hamisitatlan szűzdhányhoz, a mihez csak egy kis szegfűszeg kell, egy kis fahéj, meg töröttbors, szerecsendió, cukor. — más semmi s olyan az aromája, akár a Hercegovináé. De mondd, kérlek, súgd meg bizalmasan: te hogyan pácolod? _____ (k.) —»f Wilson betegsége.) Washingtonból jelentik: Schewhnitz dr.-nak, a híres szemorvosnak és Dercam dr. idegorvosnak Wilsonhoz történt meghívása azt az aggodalmat keltette, hogy az elnöknek agybaja van, mert az agy megbetegedése gyakran van összeköttetésben ,a szem kóros jelenségeivel. A szakorvosok ezzel az aggodalommal szemben kijelentik, hogy Wilsonnál semmiféle jele sincs az agy szervi megbetegedésének. Az elnök a legutóbbi éjszakát nyugodtan töltötte. Newyorki jelentés szerint Wilson betegsége szemmel látható befolyást gyakorolt a helyzetre. Az elnök ellenfeleinek beszédeiből minden személyes sértés eltűnt s most úgy látszik, hogy a békeszerződést is hamarosan ratifikálják. Azt a hírt, hogy a kormányügyeket az alelnök veszi át, megcáfolják. Orvosi tanácsra az elnök csupán sürgős ügyeket fog meghallgatni. (Egryházi hir.) Az I. ker., Fehérvári ut 25. szám alatt levő községi elemi iskolában az evangélikus istentisztelet, melyet a proletárdiktatúra erőszakosan megszakított, újra megkezdődött és vasárnaponkint délelőtt 11 órakor van. (Ötórai tea Nemes Antal püspöknél.) A Magyar Távirati Iroda jelenti: Tegnap délután öt órakor tea volt Nemes Antal dr. püspök Werbőczyutcai lakásában a Piret-palotában. Hivatalosak voltak: József kir. herceg, Auguszta kir. hercegnő, József Ferenc kir. herceg, Csernoch János bíboros, hercegprímás, Friedrich István miniszterelnök, Friedrich Istvánné, Troudbridge E. T. admirális, Stead ezredes, Troudbridge Tommy, Phillimon tengerészkapitány, Hohenlohe Clodwig herceg, Hohenlohe Sarolta hercegnő, Bódy Tivadar polgármester, Wekerle Sándor, Majláth József gróf, Hadik Etel grófnő, Somssich József gróf külügyminiszter, Pekár Gyula miniszter és neje, George Jaxley vezérigazgató, Algya Sándor ezredes, Libits Adolf jószágigazgató, Eszti Miklós pénzintézeti osztályvezető és Meszlényi Gyula primási titkár. Hat óra után a társaság a budavári Mátyás-templomba ment át, ahol orgona- és egyházzenei hangversenyt tartottak. (Föltámult nemzetközi laptudósító.) .Az Internationale Politische Korrespondent, amely a bel- és a külföldi napisajtót évek során át hir- 1 anyaggal látta el, a proletárdiktatúra betiltása után most újra megkezdte működését. A szerkesztőség a Margit-körut 81. számú házban van. (Az osztrák műkincsek eladása.) Bécs- * ből jelentik: Hivatalos közlés szerint a közoktatás- ■ Havi minisztérium művészeti tanácsa beadta lemon- dását, mert a kormány ragaszkodik ahhoz az elhatá- l rozásához, hogy az évszázadok óta őrzött és pótolhatatlan műkincseket eladja. Torretta márki, olasz miniszter és leendő bécsi követ tegnap megjelent Reimer dr. kancellárnál és érdeklődött az eladásra szánt műtárgyak iránt. Toretta márki hangoztatta, hogy a békeszerződés megtiltja a volt császári aayitez menyek műtárgyainak eladását húsz éven belül. Az olasz követ felfogása szerint azok a gobelinek, amel 'nyeket az osztrák kormány el akar adni, szintén a császári gyűjteményekhez tartoznak. Ezeknek az eladása beleütköznék a békeszerződésbe és ezért Olaszország tiltakozik ellene. A Neue Freie Presse jelentése szerint Allizé francia követ szintén tiltakozik a teljes gyűjteménynek minősített gobelinek el-adása ellen és ő is a sz. -gerilláin békeszerződés tilalmára hivatkozik. Selamann párisi műkereskedő és Duveen londoni műkereskedő jelenleg Bécsben vannak s az ezer darab gobelinért tizenöt millió hollandi forintot, tehát egy harmad milliárd koronát kínálnak. Eddig nem kötött védik üzletet az osztrák kormány. __ (A cseh bélyegnek hamisítói.) Bardócz Lipót rendőrőrmesternek tudomására jutott, hogy a vasúti nyolcházban laknak azok, akik a pénzek felülbélyegzésére a cseh-szlovák köztársaság által használt bélyegeket árusítják. Elment a nyolcházba és ott mint bélyegvevő bemutatkozott Bálint József géplakatosnak, aki bevezette őt az ugyanott lakó Molnár Gyula tizenkilenc éves felsőkereskedelmi iskolai tanuló és Molnár Lajos géplakatos lakásába, ahol 105 év egykoronás, összesen 10.500 darab és 125 év húszfilléres, összesen 8750 darab hamis bélyeget talált. A további nyomozás során megállapította, hogy a bélyegeket testvér- bátyjuktól, Molnár Jenőtől szerzik be, aki Pesti ujhelyen lakik. Molnár Jenő beismerte, hogy a bélyegeket Berger Géza üllői út 16. számú házban lévő kőnyomdájában gyártják. A hamisítók beismerték, hogy ez már a második tömege a hamisított bélyegeknek. Az elsőknek hamisítottakat Molnár Jenő Losoncra vitte, ahol ottlakó édesanyja értékesítette. A rendőrség a nevezetteket letartóztatta. A nyomozás során adatok merültek föl, hogy a hamisítás eszméje cseh-szlovák megszállott területről indult ki és ez irányban is tovább folyik a nyomozás. (Uj idők, uj — favágók.) Valamikor a favágás nem tartozott a legelőkelőbb mesterségek közé. Nem azt a favágást értjük, amelyről nap-nap után keserves siralmakat zengenek a lapok, megállapítva azt, hogy a főváros környékén mindenütt döntögetik a fát, akár az út szélén nőtt egymagasban, vagy kis társaságban, akár pedig erdő sűrűjéből nyújtogatja a nyakát az ég felé. Tudjuk, hogy ezeket a fákat nagy szorgalommal irtják mindenfelé és szállítják be a városi pincékbe, raktárakba. Arról a favágásról lészen itt szó, amely a hazavitt szálfákat, dorongokat alkalmassá teszi arra, hogy fűteni, tüzelni lehessen velük. Mert mit ér a pince tele fával, ha nem használhatom? Embert kell keresni, aki nekigyürkőzik, fűrésszel tuskókra osztja, fejszével felaprózza a hasábfát, hogy szépen oszlopokba rakva megvárja azt az időt, amikor körülnyaldossák a lángok. Régente nagyonkönnyen ment ez a dolog. Mindig akadt ember, aki fölaprózta a fát, egy-két mázsával hamar végzett és nem is kért sokat a munkájáért: egy-két forintot és valami kevés pálinkát. Fűrésszel és bakkal a vállukon, nehéz fejszével a kezükben jártak-keltek a hivatásos favágók mindenfelé és ajánlkoztak a munkára. Ma egészen másként áll a dolog. A hivatásos favágónak nagyon fölszökött az ázsiója s éppen azért csak az veheti igénybe a szolgálatát, aki ezt meg is tudja fizetni. Az általános elszegényedés, a munkának és a keresetnek mindenütt érezhető megfogyatkozása miatt fényűzésnek mutatja azt, hogy aki nagynehezen fához juoít, külön favágót is fogadjon. Mert bár kevés a munkaalkalom, nincs munkanélküli segély, a favágásra hajlandók olyan árat kérnek munkájukért, amely rengetegül megnöveszti a téli tüzelő megszerzésének költségét. Ennek köszönhető, hogy a favágás manapság általánosabbá lett. Akárhány világhírű ember élettörténetéből tudjuk, hogy a favágást tartotta a leg-, egészségesebb sportnak, amelyet késő vénségéig, rendszeresen gyakorolt is. Nálunk kevés a világhírű ember, de annál több a favágó. Az igaz, hogy a favágást , nem annyira sportból, mint inkább keserves kényszerűségből űzik. A középosztály minden foglalkozásának képviselői szabad idejüket a favágásnak szentelik, ha szerencsésen hazaszállíthatják a fájukat. Dohos pincében, vagy szellős udvaron izzadnak a fa fölaprílásában. Megfájdul a hátuk, elfárad a karjuk, a nekifeszítésben megmerevedik a lábuk, a munka bizony lassan megy, nemhezen gyűlik halomra a fölaprózott fa, de mégis csak végére jutnak és amikor letörlik homlokukról a szorgalom verejtékét, boldogok, mert megta karíthatták a favágás nagy költségét és bebizonyították, hogy ha a favágáshoz nem is kell diploma, mégis érthet hozzá az is, akinek véletlenül valamiféle oklevele van. Mennyivel másként állana sok minden, ha sűrűbben érvényesítenék az emberek azt a tételt: magad uram, ha nincs szolgád! (Mackensen irattára.) A bukaresti Román Sajtóiroda jelenti: Mackensen vezértábornagy irattárát megtalálták a román hatóságok. A németek keleti hadműveleteire vonatkozó okmányokat megvizsgálják. (M. T. 1.) * — (Levien a bécsi rendőrségen.) Bécsből jelentik a Magyar, Távirati Irodának: Levient, az ismert spartakusta-ezért már kétszer kihallgatt a rendőrség. Először azt adta elő, hogy sohasem volt Münchenben és csak futólagosan hallotta egyszer, hogy valami Levien nevű ember van a világon. Második kihallgatása alkalmával, amikor felmutatták előtte az azonosságát kétségtelenül bizonyító a nála lefoglalt levelezést, beismerte végre, hogy ő Levien. Levien birtokában nagyobb összeget találtak osztrák pénzben. Most a rendőrség fogházában mint vizsgálati foglyot kezelik. .Valószínűleg őt is Német-Ausztriában internálják, mint a magyar kommunista vezéreket. — (Villámos-elgázolás.) Polgár Sándor ötvenkét éves mérnök a Mlmos császár után az Ankerpalota előtt menetközben leugrott egy villamosról. A kerek alá került és súlyosan megsérült. — A Margit-körut 27. számú ház előtt Bolló Gyula ötvennégy éves munkás leesett a villamosról, a kocsi elgázolta és Bolló sérüléseibe belehalt. — A Fehérváry- és Atlós-út sarkán Nagy Mihály tizenöt éves tanuló leesett a villamosról, amely a fiú mindkét lábát levágta. — A Maglódi-úton Miklós János harmincnégy éves napszámos fülkapaszkodott a zsu- 5