Budapesti Hírlap, 1919. november (39. évfolyam, 102–126. szám)

1919-11-08 / 108. szám

rt 19 november 8. HyDAPESTB fliüLA? (ios. u.) Vimlik a MM ügyében. Ber­lin, nov. 7. A parlamenti vizsgáló­bizottság tegnapi ülését Koch tengernagynak Holzendorff, elhunyt tengeré­szeti vezérkari főnök első­­munkatársának kihallga­tásával kezdte. A tengernagy a többi között kijelen­tette, hogy a kiéheztető blokád ellen a búvárhajó­­harc látszott a legalkalmasabb eszköznek. Wermuth elnöknek arra a kérdésére, tudta-e Holtzendorff, hogy Wilsort békeakcióját Németor­szág kezdeményezte, ezt felelte Koch tengernagy: Fölteszem, hogy tudta­ , Bethmann-Hollweg kijelentette, hogy több iz­­ben figyelmeztette Holtzendorff tengernagyot, hogy Németország békés fölhívás kibocsátására szeretné rábírni Wilsont. Holtzendorff mindenkor kételke­déssel fogadta ezt a közlést. Bethmann-Hollweg föl­­ohasott azután egy táviratot, a­melyben Hinden­­borgot és Holtzendorffot értesítik arról a kísérletről, hogy Wilsont békés fölhívás kibocsátására igyekez­nek rábírni, valamint arról is, hogy Wilson maga is szándékozik ilyen fölhívást kiadni. Linzheimer dr.-nak arra a kérdésére, mi tör­tént a december 28-ától január 8-áig eltelt válságos időben és hogy Bernstorffnak azokat a fontos táv­iratait, a­melyek szerint Wilson a bé­kefeltételek bi­zalmas közlését kérte, közölték a legfőbb hadveze­tőséggel és a tengerészeti vezérkarral, azt felelte Zimmermannn dr. volt államtitkár, hogy minden fon­tos táviratot közöltek a hadvezetőséggel és a tenge­részeti vezérkarral. Koch tengernagy kijelentette, hogy Holtzen­­dorff a tengeralattjárók háborújának időpontjára nézve a következő érveket fejtette ki: Ha 1919­. vé­géig végezni akarunk, akkor Anglia gazdasági életé­nek legválságosabb idejét kell megválasztanunk a tengeralattjárók háborújához és ez az időpont augusztus hónap, a régi és az új termés között lévő idő lenne. Körülbelül fél esztendő kellett a tenger­alattjárók háborújának előkészítéséhez, tehát feb­ruár elején kellett megkezdeni. Linzheimer dr. megjegyzi, az aktákból kiderül, hogy Bethmann-Hollwegnek hónapokon át kellett verekednie, a­míg kétségtelen fölvilágosítást kapott a tengeralattjárók erejéről. Holtzendorff ragaszko­dott ahhoz az álláspontjához, hogy nem köteles föl­­világosításokat adni. Koch tengernagy elmondta további fejtegeté­seiben, hogy Holtzendorff tengernagy meggyőződött róla, hogy a tengeralattjárókkal öt hónap alatt le­gyűrhetik Angliát. Kétségtelen, hogy a terngeralatt­­járók háborúja nem volt hatástalan. Koch ennek a bizonyítására fölolvasta Churchill 1919. január 12-én kiadott tanulmányát, a­ki elmondja, hogy csak ke­vés kellett ahhoz, hogy Angliát a tengeralattjárók háborúja éhínséggel megadásra kényszerítse. A kihallgatásokat holnap folytatják­ nak a nevét, és azt, hogy szereplését összefüggésbe hozzák a Tisza István gróf meggyilkolása dolgában folytatón bűnüggyel, elhatározta, hogy jelentkezik a rendőrségen. A hadnagy ezután elmondta, hogy régebb idő óta ismerte már Lengyel László hadnagyot, a ka­tonatanács tagját. Hadnagy ismerőse tavaly október 27-én bemutatta őt Hüttner Sándornak, Csernyák Imrének és Sztanykovszky Tibornak, a­kik abban az időben valamennyien szintén még csak hadnagyok voltak. A bemutatkozás az utcán történt és együtt folytatták útjukat a Royal-szálló felé. A­mi­kor a szálló elé értek, Csernyák Imre és Stütt­­ner Sándor fölszólították, hogy menjen föl ve­lük az emeletre, a­hol valami dolguk van. Föl­mentek a harmadik emeletre és ott a 236. szám­i szoba előtt találkoztak Fényes Lászlóval, a­kinek be­mutatták. Néhány percig­­ beszélgettek, majd ki­mentve magukat, hogy magára hagyják, bementek egy szobába, mert mint mondták, azért nem beszél­hetnek előtte, mert nem ismerik még érzelmeit. Az ajtót be is tették maguk mögött s ő a szálló folyosó­ján várakozott. Mintegy negyedórás várakozás után kinyílt az ajtó, a hadnagyot behívták a szobába, föl­szólították, hogy esküdjék föl a Nemzeti Tanácsra és esküdjék meg arra, hogy mindarról, a­mit lát, tud és hall, senkinek sem fog szólani. Tekintettel arra, hogy barátai és hadnagytársai voltak jelen, ő hajlan­dónak mutatkozott az eskü letételére, mi csakhamar meg is történt és most már Fényes László eltávozott. Alighogy magukra maradtak, Hüttner hadnagy ez­zel a kérdéssel fordult hozzá: — Mit szólnál hozzá, ha Tiszát a forradalom sikere érdekében eltennénk láhalóit A hadnagy magából kikelve, ezekkel a szavak­kal utasította vissza a felszólítást: — Én rokonszenvezek a forradalommal, de nem gyilkosság árán! Különben is családos ember vagyok. Szervusztok! A hadnagy erre el is távozott a szállóbeli szo­bából s többi hadnagytársaival nem beszélt. Később több ízben találkozott velük, látta őket, ekkor ezek már mind századosi rangba kerültek, nap-nap után nagy, mulatságot rendeztek, Lengyel Lászlóval és Sztanykovszky Tiborral együtt. Hihetetlenül költe­keztek, pedig köztudomású volt róluk, hogy előbb igen szerény anyagi viszonyok között éltek A terhelő vallomásra a nyomozást vezető rend­őrkapitány megkérdezte, hogy miért nem jelentkezett már eddig tanu­ságtételre, mikor ilyen fontos adatok birtokában van? A hadnagy azt válaszolta, hogy ez nem jutott eszébe, a­míg nem látta a rendőrségnek nagy munkáját. Csak később, mikor a lapokból ér­tesült, hogy a nyomozás során Hüttner Sándor neve is szóba került és látta a katonatanács tagjainak ké­tes szereplését, határozta el magát vallomástételre. A nyomozást vezető rendőrhatóság teljesen megbízhatónak tartja a hadnagy vallomását, a­ki kijelentette egyébként, hogy hadnagytársainak, ille­tőleg ma már századosi rangban lévő fölebbvalói­­nak kész a szemükbe mondani mindazt, a­mit a val­lomásában előadott. A hadnagy, a­ki a súlyos vallo­mást tette, anyagilag teljesen független ember, föld­­birtokos, 900 holdnak az ura. A rendőrség már buzgón kereste a katonata­nács valamennyi tagját és különösen Hüttner Sán­dort és Lengyel László századosokat, a­kiket azon­ban nem találtak. A rendőrség egyelőre annyit álla­pított meg róluk, hogy a forradalmat követő hetek­ben, mikor a hadsereget leszerelték, vidék­re költöz­tek. Mely helyen vannak, nem tudják. Csak annyi bizonyos, hogy mindketten megszállott területen tartózkodnak. Még egy igen fontos vallomás hangzott­ el egy joghallgató részéről, a­ki a diktatúra idején találko­zott Siófokon Kéri Pállal. A joghallgató K­éri Pá­l már régebb idő óta ismerte, s mikor Siófokon talál­kozott vele, ismételten a Tisza-ügyre terelte a beszél­getést. Kéri, a­ki ekkor már egész biztosságban érezte magát, azt mondta, hogy ő is részt vett a gyilkosság előkészítésében, de nehéz — úgymond — erről a do­logról beszélni, mert mint értelmi szerző tizenkét fő­­sze­repel. Fel­­­­orolta ezeknek nevét, de a tanú csak Károlyi Mihály és Pogány József nevére emlékszik. A joghallgató még elmondta, hogy Kéri megnevezte a hat katonát is, a­ki a gyilkosságot vég­rehajtotta, de ebből a névsorból már csak három névre emlékszik. Ezek voltak: Pogány József, Dobó István és Horvátics-Horvát István. E vallomásra a rendőrség ma házkutatást tar­tott Kéri Pálnak a Margitszigeten lévő lakásán, ott talált iratait behozták a főkapitányságra. Az iratok között kompromittáló dolgot nem találtak. Most a nyomozás kiterjed arra is, vajon Kéri még elfoga­­tása előtt nem égette-e el, vagy más módon nem sem­­mi,M­rrte-e meg a ránézve kellemetlen iratokat. Ma délben a rendőrségen a detektívfők­ök­, a főtisztviselők, az ügy referense és az ügyészség kép­viselője tanácskozást tartottak a gyilkosság ügyében. A tanácskozáson az eddig elhangzott vallomásokat vették sorra és megvitatták azoknak értékét. Az a meggyőződés is necesedett ki, hogy már a forradalom előtt összeesküvést készítettek elő Tisza meggyilkol­lására. A gyilkossággal kapcsolatban ma egy letartóz­tatás is történt. Az államügyészség utasítására ugya­­nis a rendőrség letartóztatta B. Pásztor Béla m­ozi­­színészt, a sziniakadémia vett növendékét, a­kinek gyanús szerepe volt Tisza meggyilkolásánál. A szí­nész szintén azok közé tartozott, a­kik hadnagyi rangban tagjai voltak a katonatanácsnak és később soronkivül előléptették. Almássy grófnő nyilatkozata: Igen tisztelt Főszerkesztő úr! A Budapesti Hit­­lap mai, azaz pénteki, november 7-i számában olva­som, hogy a rendőrségen egy őrnagy önként jelent­­kezett m­i délelőtt és a következőket közölte ott: tisztiszolgáját Piszáth Józsefet 1918. október 31-én egy civilruhás egyén kényszerítette, hogy vele jöjjön, Tisza István gróf úr lakására. Az őrnagy tisztiszol­­gájára hivatkozva többek között azt mondja, hogy a villába való behatolásuk után a vezető civilruhás egyén a következő kérdést intézte megboldogult nagybá­ty­ámhoz : — Mi a politikai hitvallása? — Alávetem magam a Nemzet Tanácsnak. —— felelte Tisza István. .. civilruhás ekkor az asztalhoz lépett és egy bőrtárcát a következő szavakkal emelt volna el: — Erre már úgy sem lesz szüksége. A rendőrségen lelt vallomásomban már kife­jeztem ugyan, hogy: Piszáth József ezt a vallomá­sát, mint szemtanú cáfolom. Mivel azonban a Bu­dapesti Hírlap mai száma mégis közli a fentieket, e helyen is kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy a család felhatalmazásából és nevében, valamint saját nevemben, mint a megboldogult mellett aznap állandóan jelen volt szemtanú, a fent dúlt betűkkel jelzett kijelentéseket valótlanoknak állítom, azon mondatot pedig: ,,Alávetem magam a Nemzeti Ta­nácsnak, felelte Tisza", Istenben boldogult nagybá­tyám áldott emlékét sértő aljas rágalomnak jelenteni ki. E kijelentésemet bármikor hajlandó vagyok ille­tékes hatóság előtt esküvel megerősíteni Kérem Főszerkesztő urat, hogy e levelemet a­ Budapesti Hírlap holnapi számában szószerint kö­zölni szíveskedjék. Teljes tisztelettel Budapest, 1919. nov. 7. Almássy Denisz grófnő. Fordulat a Tisza-esyben.­ ­— összeesküvés a katonatanácsban. — Gyilkosok szerződtetése. — Házkutatás és letartóztatás. — Tisza István gróf meggyilkolása dolgában folyó vizsgálat során a nyomozó hatóság ma bukkant az első kétségtelen nyomra. Az új adat, a­mely a rend­őrség birtokába került, kétségtelenül nagy jelentő­ségű fordulatot jelent. A szenzációs vallomás birto­kába tegnapelőtt este hat óra tájban jutott a rendőr­ség. A vallomást, a­mely ma már biztos eredménnyel kecsegtet, szigorúan őrizték és semmit sem adtak át belőle a nyilvánosságnak. A beavatottak azonban tud­ták, hogy az egész nyomozás fordulóponthoz ért. A nyomozás tudvalévően állandóan abból a feltevésből táplálkozott, hogy Tisza István gróf gyil­kosainak értelmi szerzőit a katonatanács tagjai kö­zött kell keresni. Vizsgáltatták is az első forradalmi katonatanács tagjainak szerepét, az utolsó hónapok­ban követett magatartását és ennek során sok gya­nús körülmény derült ki. Szükségessé vált tehát, hogy a katonatanács egyes tagjait őrizetbe vegyék- így került a rendőrség őrizetébe Sztanykovszky Ti­bor, Hoffmann György, s rajtuk kívül figyelték még a tanács többi nyolc tagját, névszerint Estefányi Je­nőt, Hüttner Sándort, János Andort, Pásztor Bélát, Pusztai Gazda Jenőt, Geiger Józsefet, Lengyel Lász­­lót és Czenner Zoltánt. Ezenkívül kiterjedt a rend­őrség figyelme Csernnák Imre századosra is, a kato­natanács elnökére, a kinek szereplését ismerték és a kiről azonban tudták, hogy e­z időszerin­t Bécsben tar­tózkodik, s most valami ellenforradalmi puccson töri a fejét. Tegnap este hat órakor megjelent Szrubián Dezső dr. rendőrkapitánynál egy hadnagy, a­ki kérte, hogy nevét egyelőre ne adják át a nyilvánosságnak. A hadnagy elmondta, hogy maga is részt vett a for­radalomban, de különösebb szerepe nem volt. Mivel azonban az utolsó napokban a lapokban olvasta Hüttner Sándor kapitánynak, a katonatanács tagjai­ NIAPIHÍREK. " (" Windisch-Graetz nem lesz békekö­vet.) Külföldi lapok azon híresztelésére vonatko­zóan, hogy Apponyi Alberten kívül többek között Windisch-Graetz Lajos herceg ki volna szemelve a békekonferenciára való kiküldetésre, a Magyar Táv­irati Irodát illetékes helyen felhatalmazták annak kijelentésére, hogy a hírnek Windisch-Graetz La­josra vonatkozó része teljesen légből kapott. A herceg Magyarország jelenlegi életében semminemű szerepet nem játszik és ilyen kombináció egy pilla­natig sem merült fel.­­ (Haase meghalt.) Berlinből jelentik a Magyar Távirati Irodának november 7-én. Vncsi képviselő ma délelőtt meghalt.­­ (Gyöngyös új kormánybiztosa.) A bel­ügyminiszter Bobory Györgynek, Heves vármegyei kormánybiztoshelyettesének a Gyöngyös városi kor­mánybiztosi teendők ideiglenes ellátásával történt megbízásával kapcsolatban Harrer Ferenc dr.-nak Gyöngyös város volt kormánybiztosának erről az ál­lásáról már korábban bejelentett lemondását elfo­gadta és ettől az állásától fölmentette.­­ (A közhivatalok szénszünete.) Az igaz­ságügyminisztériumban a közhivatalok vezetői érte­kezletet tartottak, hogy megvitassák azokat a módo­zatokat, a­melyek legalkalmasabbnak mutatkoznak a szénszünet elrendelésére. Általánosságban­­ olyan vélemény alakult ki, hogy a közhivatalok a szigorú téli hideg beálltával a hétnek csak három napján és pedig ke­dden, szerdán és csütörtökön működjenek. Az értekezlet ilyen értelemben tesz fölterjesztést a kormányhoz. Az igazságügyi tárca körébe, tartozó közhivatalok, különösen pedig a bíróságok szénszü­nete tekintetében az igazságügyi intézmények veze­tői a legközelebbi napokban ankétet tartanak.­­ (Az iskolá­k belső életének felügyelete és irányítása.) A Magyar Távirati Iroda jelenti: Huszár Károly vallás- és közoktatásügyi miniszter az iskolák belső életének felügyelete és irányítása Ügyében körrendelettel fordult a tanfelügyelői kar­hoz. A rendelet célja, hogy egységes és állandó pe­dagógiai irányítást adjon a köznevelésnek. Az isko­lai nevelésnek egységesnek kell lennnie, hogy a nem­zet sokféle tagjait közös ismeretekkel ellátva, közös érdekekre reá vezetne, az együvétartozás érzésében nevelje a nemzet belső egységének biztosságára. Ilyen célok érdekében az oktatás összes szerveinek egységes működése és az iskolák belső életének egyöntetű irányítása szükséges. A tanfelügyelői kar hivatott e munka megindítására. Részletes utasítás szól az iskolalátogatás módjánál, a­melyben a mi­niszter a közvetetten érintkezésre, a szóbeli megbe­szélésekre helyezi a fősúlyt. Az iskolák pedagógiai ellenőrzésének írásbeli része idővel értékes pedagó­giai tanulságok gyűjteménye lesz és lehetővé teszi .

Next