Budapesti Hírlap, 1920. január (40. évfolyam, 1–27. szám)

1920-01-14 / 12. szám

Ahogy a Béke készül. Budapest, jan. 13. : Nem a legkecsegtetőbb­ szelek fujdo­­gálnak Páris felől ide Magyarországra. Már az is megrettent bennünket, hogy a Magyar Távirati Iroda mai párisi táv­iratai szerint, melyek keddi lapunkban láttak napvilágot,­ a francia újságok kez­denek barátságosabb hangon beszélni Magyarországról. De nekünk úgy tetszik, hogy a­míg a vén patikáriusok a legfőbb­­tanácsban sodorják számunkra a keserű pirulát, addig a legények a szerkesztősé­gekben most utasítás szerint az édesgyö­­kérport törik, a­mellyel nekünk a pirulát be fogják adni. . Még a minap sértőn leckéztettek bennünket bűneinkért (a­mik abból állot­tak, hogy becsületesen teljesítettük a háborúban kötelességünket, a­mit a lojá­lis ellenségnek a békekötéskor javunkra illenék írni) s keresett kifogások alapján támadták Apponyit is, a­kit mi legmél­tóbbnak ítéltünk mindnyájunk közül arra, hogy ügyünket a békekonferencián képviselje, a­kit viszont a franciák utol­sónak mondanak arra, hogy sikerrel vé­gezze a rábízott küldetést. Sőt egy elő­kelő francia tudós magánleveléből, me­lyet egy magyar tudóshoz intézett, azt olvastuk, hogy éppenséggel a francia nemzeten elkövetett ujj­pont­­nak tekintik Franciaországban azt, hogy ő rá van ,bízva­ Magyarország képviselete. Miért? Kérdezzük, miért? Azért, mert egy­ tekintélyszámba menő francia lap megemlékezett Appo­­nynnak valamely beszédéről, a­melyben állítólag olyat mondott volna a gróf, hogy a német civilizáció az e­ső a vilá­gon. Ezért a francia újság a gúny és le­kicsinylés záporát bocsátotta cikkében Apponyira és Magyarországra. Nos igen, ez csak egy újságcikk volt, mondja a magyar olvasó. De a ma­gyar olvasó azt nem tudja, hogy se An­gliában, se Franciaországban­ nem csi­nálnak az újságlapok — s mentül tekin­télyesebbek és függetlenebbek, annál ke­­vésbbé — külön külügyi politikát. Azt ezekben az országokban­ a külügyminisz­térium csinál, s a­mit a lapok írnak, az mind ebből a forrásból csörgedez és szol­gálja a nemzet nagy érdekeit. Most igen természetesen Apponyit udvariasan és tisztelettel fogadják. De nem szabad el­felejtenünk, hogy akkor, a­mikor mi őt jelöltük békedelegációnk vezé­rá­tasára.­­• a francia külügyminisztériumnak az kellett, hogy Páris összes klubjaiban és seasonjaiban huszonnégy óráig Apponyi gróf rovására menjen a társalgás. Nem sértjük a párisi államférfiakat azzal a si­lány feltevéssel, mintha ők csakugyan olyan okok szerint akarnák Európa ke­leti országainak határait, alkotmányát, terheit és belső viszonyait intézni, mert egy­­ bármily tekintélyes és nagytehet­­ségű fiának ez vagy­, az a nézete a világ különféle civilizációiról. Kegyetlenek tud­nak lenni a nyu­gati államférfiak, de az már asszonyos tempó lenne és frivol já­ték, nem államférfi, békeszerzés, hogy Magyarország területének egy- vagy két­harmadát ajándékozzák-e oda mértékte­len étvágyú apró barátaiknak. Nem. Magyarország sorsát ők ott már maguk közt eldöntötték s most min­dent csak azért írnak, beszélnek és cse­lekszenek, hogy mi ám­ulva és kábulva ellátjuk a szánkat, ők beledobhassák a pirulájukat és mi lenyeljük. Nekik e szerint mi egészen hiába is magyaráznék azt, hogy azt a fenhéjázó frázist abban a formában Apponyi soha sem mondotta. Azt­­Apponyi­ jobban tudja egyetemes nagy műveltségénél és csodálatos nyelvtudásánál fogva, hogy miben különböznek egymástól az európai nagy civilizációk és miben múlja felül egyik a másikát. Ha nem csalódom, azt hiszem, a nagy magyar grófnak arról a beszédéről van a szó, a melyet a háború alatt egy margitszigeti banketten, mondott, mely a középeurópai hatalmaknak itt járt elő­kelőségei tiszteletére volt rendezve. Ma­gyar és német érintkezésekről, összeköt­­tetésekről, érdekekről beszélt. Politikai, történeti, gazdasági és művelődési szem­pontokból. Ekkor mondotta ezt, ha va­laki azt kérdezné tőle, hogy mely európai­­ nyelvet volna leghasznosabb megtanul­nia, ő csak azt felelhetné neki, hogy a németet. Mert a német nyelv útján jut az összes civilizációk kincseihez legbiz­tosabban. Mert a német irodalom dol­gozta fel legalaposabban, leggazdagab­ban minden egyéb civilizációk irodalmi anyagát. A francia, angol, spanyol, olasz litteratura oly gazdagsággal van átül­tetve a németbe, hogy szinte teljes jár­tasságot lehet ezekben az irodalmakban szereznie az embernek, ha németül tud. De az európai kisebb nemzetek, sőt az ázsiai exotikus nemzetek irodalma is mind megtalálható német kiadásban. Ehhez képest ezen a téren minden más nemzet irodalma szegény és tökéletlen. Ezt fejtegette Apponyi és gondolom, tel­jes joggal. Ezt kötötték rá ferdítve a franciákra, mint a­hogy egyáltalán nap­jaink egyik nyomorúsága és benne a mi szerencsétlenségünk az, hogy mindent hamis színben látnak most Parisban, s a pillanatnyi érdekük azt parancsolja ne­kik, hogy ne is kívánják megismerni az igazságot. Ők jutalmat ígértek azoknak, a­kik — akár becsületes hadviseléssel, mint a szerbek, akár árulással és hitszegéssel, mint mások — élet-halálharcukban se­gítségükre voltak, s most meg is jutal­mazzál­ őket — papiroson. Mert jönni fog az élet, hogy revi­deálja, a­mit szándékos rövidlátás vagy természetes vakság béke gyanánt papi­rosra diktál és érvényesíteni fogja kérlel­hetetlen törvényeit embereken, országo­­i­kon egyaránt. / . l J' ' '' T&2b-J*N. Budapest, 1920. __________XL. évfolyam, 12. szám Szerda,­január 14, Budapesti Hírlap Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfisntési árak: Egész évre 320 korosa, félévre 110 kor., negyedévre 66 kor., egy hónapra 20 kor., Egyed arám ára helyben, vidékén és pályaudvarokon 80 fillér. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csa­ithay Ferenc Szerkesztőség: VIII. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: VIIi. ker., József-körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23-84. Véres Metis a német parlament előtt. — A­ független szocialisták és rendőrök harca. — Tiz halott és negyven sebesült. — Stoske átvette a végrehajtó hatalmat. Berlin, jan. 13. (U­olff.) A nemzetgyűlés a­ai ülése dél­után három órára volt kitűzve. Tüntető munká­sok tömege a független szocialisták felszólítá­sára már sokkal­ előbb a birodalmi gyűlés épü­lete elé vonult, melyet erős rendőri készenlét , őrzött. .A parlament folyosóin géppuskákat állí­tottak fel.­­ A nemzetgyűlésen a napirend előtt Geyer független szocialista képviselő kifogást tesz a ház megszállása miatt. Fehrenbach elnök azt válaszolta, hogy sem joga, sem oka nincs arra, hogy útjába áll­jon azoknak a közbiztossági intézkedéseknek, a­melyeket a kormány szükségesnek tart. A ház ezután áttér a napirendre. Mialatt­­.Schneisler képviselő megteszi az­­ előadói jelentést, az óriás néptömeg, a­mely a­­ birodalmi" gyűlés' épülete körül egybegyűlt, kü­lönösen a Königsplatzon és "a Simsonstrasse.’fe­lőli bejáratnál mindig közelebb nyomult az épü­letnek, a rendőrség részéről elzárt bejárataihoz. A rendezők minden fáradozása, hogy a tömeget visszaszorítsák, hiábavalónak bizonyult. Mikor a­ rendőrsség már mintegy negyedórája hiába igyekezett visszatartani az előnyomuló tömeget, az embertömeg a feljáró mindkét oldalán átsza­­kította az őrség láncát. Az ott levő rendőröket közrefogták és kiragadták kezükből a fegyvert. A fegyvereket összetörték és azokat a rendőrö­ket, a­kik önként nem adták meg magukat, meg­verték. Rettenetes zajban tódult fel a tömeg a szé­les lépcsőzeten. A rendőrök második kordonját szintén közrefogták és ugyanúgy bántak velük, mint, az előbbiekkel. A tömeg ezután kétfelé oszlott. Egy része a főbejáraton igyekezett be­hatolni a birodalmi gyűlés épületébe, a másik áradat pedig a Simsonstrasse felől segítségre érkező rendőrcsapat felé vonult. A tömeg megtámadta a rendőröket. A tömeg közt a németországi kommunista párt lázító röpiratát terjesztenék, s ez a külön­féle agitátorok izgató beszédei kapcsán végre e­rra bírta a­ tömeget, hogy a rendőrtisztviselő­­ket lefegyverezze és a maga fegyvereivel rájuk jöjjön és késeikkel is megtámadja. Egy tisztet megállítottak és letépték róla a vállszalagot. A heliyzet oly fenyegető volt, hogy a többi tiszt­viselőnek fegyverét kellett használnia. A tömeg A Budapesti Hírlap mai száma 8 oldal.1

Next