Budapesti Hírlap, 1920. január (40. évfolyam, 1–27. szám)
1920-01-14 / 12. szám
Ahogy a Béke készül. Budapest, jan. 13. : Nem a legkecsegtetőbb szelek fujdogálnak Páris felől ide Magyarországra. Már az is megrettent bennünket, hogy a Magyar Távirati Iroda mai párisi táviratai szerint, melyek keddi lapunkban láttak napvilágot, a francia újságok kezdenek barátságosabb hangon beszélni Magyarországról. De nekünk úgy tetszik, hogy amíg a vén patikáriusok a legfőbbtanácsban sodorják számunkra a keserű pirulát, addig a legények a szerkesztőségekben most utasítás szerint az édesgyökérport törik, amellyel nekünk a pirulát be fogják adni. . Még a minap sértőn leckéztettek bennünket bűneinkért (amik abból állottak, hogy becsületesen teljesítettük a háborúban kötelességünket, amit a lojális ellenségnek a békekötéskor javunkra illenék írni) s keresett kifogások alapján támadták Apponyit is, akit mi legméltóbbnak ítéltünk mindnyájunk közül arra, hogy ügyünket a békekonferencián képviselje, akit viszont a franciák utolsónak mondanak arra, hogy sikerrel végezze a rábízott küldetést. Sőt egy előkelő francia tudós magánleveléből, melyet egy magyar tudóshoz intézett, azt olvastuk, hogy éppenséggel a francia nemzeten elkövetett ujjpontnak tekintik Franciaországban azt, hogy ő rá van ,bízva Magyarország képviselete. Miért? Kérdezzük, miért? Azért, mert egy tekintélyszámba menő francia lap megemlékezett Apponynnak valamely beszédéről, amelyben állítólag olyat mondott volna a gróf, hogy a német civilizáció az eső a világon. Ezért a francia újság a gúny és lekicsinylés záporát bocsátotta cikkében Apponyira és Magyarországra. Nos igen, ez csak egy újságcikk volt, mondja a magyar olvasó. De a magyar olvasó azt nem tudja, hogy se Angliában, se Franciaországban nem csinálnak az újságlapok — s mentül tekintélyesebbek és függetlenebbek, annál kevésbbé — külön külügyi politikát. Azt ezekben az országokban a külügyminisztérium csinál, s amit a lapok írnak, az mind ebből a forrásból csörgedez és szolgálja a nemzet nagy érdekeit. Most igen természetesen Apponyit udvariasan és tisztelettel fogadják. De nem szabad elfelejtenünk, hogy akkor, amikor mi őt jelöltük békedelegációnk vezérátasára.• a francia külügyminisztériumnak az kellett, hogy Páris összes klubjaiban és seasonjaiban huszonnégy óráig Apponyi gróf rovására menjen a társalgás. Nem sértjük a párisi államférfiakat azzal a silány feltevéssel, mintha ők csakugyan olyan okok szerint akarnák Európa keleti országainak határait, alkotmányát, terheit és belső viszonyait intézni, mert egy bármily tekintélyes és nagytehetségű fiának ez vagy, az a nézete a világ különféle civilizációiról. Kegyetlenek tudnak lenni a nyugati államférfiak, de az már asszonyos tempó lenne és frivol játék, nem államférfi, békeszerzés, hogy Magyarország területének egy- vagy kétharmadát ajándékozzák-e oda mértéktelen étvágyú apró barátaiknak. Nem. Magyarország sorsát ők ott már maguk közt eldöntötték s most mindent csak azért írnak, beszélnek és cselekszenek, hogy mi ámulva és kábulva ellátjuk a szánkat, ők beledobhassák a pirulájukat és mi lenyeljük. Nekik e szerint mi egészen hiába is magyaráznék azt, hogy azt a fenhéjázó frázist abban a formában Apponyi soha sem mondotta. AztApponyi jobban tudja egyetemes nagy műveltségénél és csodálatos nyelvtudásánál fogva, hogy miben különböznek egymástól az európai nagy civilizációk és miben múlja felül egyik a másikát. Ha nem csalódom, azt hiszem, a nagy magyar grófnak arról a beszédéről van a szó, a melyet a háború alatt egy margitszigeti banketten, mondott, mely a középeurópai hatalmaknak itt járt előkelőségei tiszteletére volt rendezve. Magyar és német érintkezésekről, összeköttetésekről, érdekekről beszélt. Politikai, történeti, gazdasági és művelődési szempontokból. Ekkor mondotta ezt, ha valaki azt kérdezné tőle, hogy mely európai nyelvet volna leghasznosabb megtanulnia, ő csak azt felelhetné neki, hogy a németet. Mert a német nyelv útján jut az összes civilizációk kincseihez legbiztosabban. Mert a német irodalom dolgozta fel legalaposabban, leggazdagabban minden egyéb civilizációk irodalmi anyagát. A francia, angol, spanyol, olasz litteratura oly gazdagsággal van átültetve a németbe, hogy szinte teljes jártasságot lehet ezekben az irodalmakban szereznie az embernek, ha németül tud. De az európai kisebb nemzetek, sőt az ázsiai exotikus nemzetek irodalma is mind megtalálható német kiadásban. Ehhez képest ezen a téren minden más nemzet irodalma szegény és tökéletlen. Ezt fejtegette Apponyi és gondolom, teljes joggal. Ezt kötötték rá ferdítve a franciákra, mint ahogy egyáltalán napjaink egyik nyomorúsága és benne a mi szerencsétlenségünk az, hogy mindent hamis színben látnak most Parisban, s a pillanatnyi érdekük azt parancsolja nekik, hogy ne is kívánják megismerni az igazságot. Ők jutalmat ígértek azoknak, akik — akár becsületes hadviseléssel, mint a szerbek, akár árulással és hitszegéssel, mint mások — élet-halálharcukban segítségükre voltak, s most meg is jutalmazzál őket — papiroson. Mert jönni fog az élet, hogy revideálja, amit szándékos rövidlátás vagy természetes vakság béke gyanánt papirosra diktál és érvényesíteni fogja kérlelhetetlen törvényeit embereken, országoikon egyaránt. / . l J' ' '' T&2b-J*N. Budapest, 1920. __________XL. évfolyam, 12. szám Szerda,január 14, Budapesti Hírlap Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfisntési árak: Egész évre 320 korosa, félévre 110 kor., negyedévre 66 kor., egy hónapra 20 kor., Egyed arám ára helyben, vidékén és pályaudvarokon 80 fillér. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csaithay Ferenc Szerkesztőség: VIII. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: VIIi. ker., József-körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23-84. Véres Metis a német parlament előtt. — A független szocialisták és rendőrök harca. — Tiz halott és negyven sebesült. — Stoske átvette a végrehajtó hatalmat. Berlin, jan. 13. (Uolff.) A nemzetgyűlés aai ülése délután három órára volt kitűzve. Tüntető munkások tömege a független szocialisták felszólítására már sokkal előbb a birodalmi gyűlés épülete elé vonult, melyet erős rendőri készenlét , őrzött. .A parlament folyosóin géppuskákat állítottak fel. A nemzetgyűlésen a napirend előtt Geyer független szocialista képviselő kifogást tesz a ház megszállása miatt. Fehrenbach elnök azt válaszolta, hogy sem joga, sem oka nincs arra, hogy útjába álljon azoknak a közbiztossági intézkedéseknek, amelyeket a kormány szükségesnek tart. A ház ezután áttér a napirendre. Mialatt.Schneisler képviselő megteszi az előadói jelentést, az óriás néptömeg, amely a birodalmi" gyűlés' épülete körül egybegyűlt, különösen a Königsplatzon és "a Simsonstrasse.’felőli bejáratnál mindig közelebb nyomult az épületnek, a rendőrség részéről elzárt bejárataihoz. A rendezők minden fáradozása, hogy a tömeget visszaszorítsák, hiábavalónak bizonyult. Mikor a rendőrsség már mintegy negyedórája hiába igyekezett visszatartani az előnyomuló tömeget, az embertömeg a feljáró mindkét oldalán átszakította az őrség láncát. Az ott levő rendőröket közrefogták és kiragadták kezükből a fegyvert. A fegyvereket összetörték és azokat a rendőröket, akik önként nem adták meg magukat, megverték. Rettenetes zajban tódult fel a tömeg a széles lépcsőzeten. A rendőrök második kordonját szintén közrefogták és ugyanúgy bántak velük, mint, az előbbiekkel. A tömeg ezután kétfelé oszlott. Egy része a főbejáraton igyekezett behatolni a birodalmi gyűlés épületébe, a másik áradat pedig a Simsonstrasse felől segítségre érkező rendőrcsapat felé vonult. A tömeg megtámadta a rendőröket. A tömeg közt a németországi kommunista párt lázító röpiratát terjesztenék, s ez a különféle agitátorok izgató beszédei kapcsán végre erra bírta a tömeget, hogy a rendőrtisztviselőket lefegyverezze és a maga fegyvereivel rájuk jöjjön és késeikkel is megtámadja. Egy tisztet megállítottak és letépték róla a vállszalagot. A heliyzet oly fenyegető volt, hogy a többi tisztviselőnek fegyverét kellett használnia. A tömeg A Budapesti Hírlap mai száma 8 oldal.1