Budapesti Hírlap, 1920. február (40. évfolyam, 28–52. szám)
1920-02-14 / 39. szám
it, 1920. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. UlSex.téaira.it. Sguax árra 330 korona, félévre 110 kor, nnnyeáárrése kor. «17 hónapra 30 kor., Egyes szám Ara helyben, vidéken ea pályaudvarokon 40 118 év. Hirdetések jailltmétar számítással, díjszabás szerint. \ '•Turrtt // XL. évfolyam. 39. szám. ■.■ —^Szombat, február 14. Megtöltőik hétfő kivételével mindennap. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferencmsu■■nina imuffri i irmnmvni«inirr»mwvrn Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili, ker., Rökk Szilárd utca 4. ,r. igazgatóság és kiadóhivatal: Vili, kar., József-kurut 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, Jómi 63, József 23—84. A mi békeküldötteink. Jolfelpest, febr.,18. Annak a fájjfdmi munkának, melyet Apponyi és Áioim pár hét alatt végeztek,eredméényei egy részét átadták a nyugati infalmaknak. Hogy pedig ez micsoda fizikai és szellemi munka volt, az csak lassan fog a hálás magyar közönség tudatába beszivárogni a szerint, ahogy egyes részeinek a híre és tartalma eljut hozzánk. Ma körülbelül a tartalomjegyzékét kaptuk meg és kivonatát annak a már magában nagy terjedelmű, épp oly fontossága és hasonló nevezetességű memorandumnk, amely az ország integritása, védii, meg az antant békeszerzői előtt. Oh, magyar testvéreim, unokái és ivadékai honszerző ősöknek, egy ezeréves történet hadverő hőseinek, királyainak és hóhér kezére juttatott vértanúinak, nemde hogy máskor csak a karddal a kezünkben lehetett erről a kérdésről velünk szóba állania, bárkinek is a világon. Mai nyomorult helyzetünket semmi nem fejezi ki világosabban amiát a kétségbeejtő valóságnál, hogy ma memorandumokkal, szónoklatokkal, tollal és szóval és népszavazással hadakozunk leggyalázatosabb és legesztelenebb meg- "óson biztatásunk ellen. Alapos, körültekintő, kimerítő, a mellett méltósággal ésönérzettel teljes az integritásunk visszaköveteléséről szóló munkálat. És még valami: bölcs, okos és tapintatos is. Nem jajveszékel, hanem bizonyít. Nem kesergő frázisokkal, ha-. nem tényekkel dolgozik. Nem rimánkodódik kegyelemért, hanem igazságot kér. Nem akar meglágyítani kemény szíveket, hanem a józanul vizsgáló és ítélő elmékhez föllebbez. Nem a magyarnak könyörög le pártfogást, hanem mindenkiről szerencsétlenséget és veszedelmet kíván elhárítani. Nem azt bizonyítja, hogy a vérvesztésbe és megcsonkításba a megmaradt magyar földnek kell belepusztulnia, hanem azt, hogy azok vannak elsorvadásra, éhenhalásra átélve, akiket tőlünk el akarnak szakasztani. Az antant által tervezett béke szilárd pontokat bont meg, felöld természetes kötelékeket, emberi önkényt tesz az idők és a természet alkotásai helyébe és zsilipeket, aiit mert az özönvíz számára ott, tihol a magyar állami töltése, védőgátja, pillére és oltalma volt az állandóságnak, a biztosságnak, a rendnek és a kultúra terjedésének. Oly remek okmány került ez előterjesztéssel a nyugati békeszerző hatalmak asztalára, amelytől el kell osztania mind a sötétségnek, amelyet rólunk ellenségeink, a prédára éhesek, hosszú évek munkájával elterjesztettek. Benne van delegációnk munkálatában, hogy a nyugati győzelmes hatalmak olyan valamiről rendelkeztek, amit teljességgel nem ismertek. Munkájuk nem a békét és nyugalmat szolgálja, hanem a háború sárkányjogait veti el Európa Keletén. Hogy nem Európa békéjét biztosítják, hanem veszedelmeit növelik és teszik állandóvá. Lesz-e és milyen foganatja ez előterjesztésnek, ma persze még nem tudhatjuk. De a kiábrándulás a békekonferencia munkájának már a nyomába lépett. Minden országban, még Franciaországban is föltámadnak már hangok, amelyek bizonyítják, hogy az eddig szerzett békék föltételei illuzóriusok, mert meg nem tarthatók. Szinte lehetetlennek látszik, hogy ez a még meg nem kötött békék dolgában gondolkodóba ne ejtse azt a fórumot, amely előtt most állanak komor és elszánt arccal a magyar béke- küldöttek. Semmi sem fontosabb ebben a pillanatban, mint az, hogy valóra váljanak Clémenceau ama szavai, hogy a magyar javaslatokat komoly vizsgálati tárgyává fogják tenni. Mi pedig ezt elégségesnek tartanók, ha beváltanák. Mert a magyar igazság fényesebb a napnál és ha komolyan foglalkoznak vele, lehetetlen, hogy komoly eredményt is el ne érjenek. Nem volna sem hírükhöz, sem állásukhoz, sem nemzetükhöz, sem államférfiúi hitelükhöz méltó dolog, ha a német és osztrák béke tanulságai után is egy új végrehajthatatlan békét akarnának kötni. Mert az iránt semmi illúziójuk nem lehet, hogy az ő tervezetüket, ezt a hegyére állított gúlát egyensúlyba tarthassa állandóan akár az ő hatalmuk, akár C. pártfogoltjaik szuronya. Bizalommal nézünk békeküklötteink törekvéseire, ők szemben állanak egész Nyugat-Európával, a civilizáció oszlopos nemzeteivel, a hatalom, a dicsőség és a diadal Góliátjaival. Ők, a kis Dávidok, De nem sebző kő van a parittyájukban, hanem Igazság. A természet, a történelem és egy elrágalmazott nemzet igaz- I sága. . Magyarország válasza a békefeltételekre. — Apportéi átad?i viaszunkat. — Neudly, febr. 13. (A M. T. I. szikratávirata.) A magyar békedelegáció elnökét, Apponyi Albert grófot,raznovszky Iván rendkívüli követ és meghatalmazott minisztert és Csáki István grófot-csütörtökön délután fél három órakorkillais kapitány bevezette Henry ezredeshez, aki Laperche kapitány társaságában fogadta őket. A magyar delegátusok két részletben adták át az ezredes■ nek Magyarország válaszai a békefeltételekre. Az egyik részt még ma este külön kurír útján elküldik Somdonba, ahol Millerand francia miniszterelnök jelenleg tartózkodik, a másik részszel Henry ezredes azonnal eltávozott, hogy a jegyzékeket a Quai d’Orsayn átadja. A követ-kező jegyzékeket adták át: egy kísérő jegyzéket, amelyben a magyar kormány általános válaszat foglaltatik el, amely utal azokra a jegyzékekre, amelyeket a magyar delegáció ebből az alkalomból szintén átnyújtott. Átnyújtották a 2 - es számú jegyzéket a népszövetségről; a 22-es számú jegyzéket a magyar határokról tz mellékletté!: a 25-ös jegyzéket a hadifoglyokról ! négy melléklettel: a 28-as számi jegyzéket a jóvátétel kérdéséről, különös tekintettel a mi-j emlékekre, irattárakra és múzeumokra, hat ivei-j leklelte!; a 30-as számi jegyzéket, amelyben a katonai feltételekre válaszol a magyar kor- ' mány, egy melléklettel; a 32-es számú jegyzékel Magyarország vízrajzi egységéről, tizennégy mell • lékkkel; a 33-as számú jegyzékel a mezőgazda- s sági kérdésekről, különös tekintettel az erdő- gazdaságra, két meih'kh'ik', a 34-es számú jegy-zéket, amely a magyar konvány észrevételeit is tartalmazza ahhoz a fejezethez, amely a béke- szerződés tervezetének killmatására vonatkozik. Végül átnyiljtottak egy rövid jegyzéket, amelyben haladékot kérnek arra, hogy a hiányzó jegyzékeket részletekben nyirsáltasssák át. A már átadott jegyzékek körülbelül felét teszik a jegyzékek összességének. Jegyzék a határokról ás a rrmzettságekről. Nesülyj febr. 13. (öt Magyar Távirati Iroda kiküldött minket*s társának jelentése.) A határokra vonatkozó 38 féltve, nyomtatott oldalra terjedő jegyzék kivonatos tartalma a következő: A tartós és méltányos béke eszméje, melyet a szövetséges és társult hatalmak államférfiai oly gyakran hangoztattak, csak Magyarország ezeréves és természeti határainak fentartásával valósítható meg. E mellett szól a népek önrendelkezési joga is, mert mi tudjuk, hogy a magyar földön élő nemzetiségi kisebbségek akarnak elszakillanni Magyarországtól, valamint a nemzetiségi elv is, amennyiben a nemzetiségek nálunk többjogot élveztek, mint a mamudunios létrejön különböző Ixke szerződések számukra kikötnek és e jogok még jobban kiterjeszthetők anélkül, hogy Magyarország természetes határait meg kellene bontani. A békekonferneiüs határozataiban gyakran vezette a történelmi jogok elismerése is. Ezen a címén kapta meg Lengyelország a rutén Kelet-Galiciát, tarthatta meg Németország a lengyel többségű Felső-Sziléziát és Csehország azon idegenlakta területeit, amelyeket különben minden nehézség nélkül lehetett volna elválasztani tőle, mint például Znaim vidéket. Ebből a szempontból Magyarország földjén senki sem érvényesíthet jogot, melynek löki- és vizrajzilag egyse-'séges területét több mint ezer éve birtokolja a magyar nép s így a tegségibb történelmi jogot szerezte meg hozzá. , ▲ Budapesti Hirlap mai száma 10 oldal. Népszavazást kérünk. Éppen ezért a békebizottság azt a kérést terjeszti elő, hogy a legfelsőbb tanács az elszakítandó területeken rendelje el a népszavazást, mely célból a fegyverszüneti szerződés sérelmével ott tartózkodó csapatok és közigazgatási hatóságok visszanőbandák a népszavazás tisztasága a nagyhatalmak ■■ röftinges országok csapatai által biztosítandó. A népszavazásra azonban ne a mai lakosság, hanem az 1010. november 3-án élt lakóhellyel bírók bocsáttassanak, miután a megszálló csapatok egy esetbes