Budapesti Hírlap, 1920. február (40. évfolyam, 28–52. szám)

1920-02-14 / 39. szám

it, 1920. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. UlSex.téai­­ra.it. Sguax árra 330 korona, félévre 110 kor­, nnnyeáárré­se kor. «17 hónapra 30 kor., Egyes szám Ara helyben, vidéken ea pályaudvarokon 40 118 év. Hirdetések jailltmétar számítással, díjszabás szerint. \ '•Turrtt // XL. évfolyam. 39. szám. ■.■ —^Szombat, február 14. Megtöltőik hétfő kivételével mindennap. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferencmsu■■nina imuffri i irmnmvn­i«inirr»mwvrn Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili, ker., Rökk Szilárd­ utca 4. ,r. igazgatóság és kiadóhivatal: Vili, kar., József-kurut 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, Jómi 63, József 23—84. A mi békeküldötteink. Jol­felpest, febr.,­18. Annak a fájjfdmi munkának, melyet Apponyi és Áioim pár hét alatt végeztek,­­eredméényei egy részét átadták a nyugati inf­almaknak. Hogy pedig ez micsoda fizikai és szellemi munka volt, az csak lassan fog a hálás magyar közönség tu­datába beszivárogni a szerint, a­hogy egyes részeinek a híre és tartalma eljut hozzánk. Ma körülbelül a tartalomjegy­zékét kaptuk meg és kivonatát annak a már magában nagy terjedelmű, épp oly fontossága és hasonló nevezetességű me­­morandu­m­­n­k, a­mely az ország integri­tása, véd­i­i, meg az antant békeszerzői előtt. Oh, magyar testvéreim, unokái és ivadékai honszerző ősöknek, egy ezer­éves történet hadverő hőseinek, királyai­nak és hóhér kezére juttatott vértanúi­nak, nemde hogy máskor csak a karddal a kezünkben lehetett erről a kérdésről velünk szóba állania, bárkinek is a vi­lágon. Mai nyomorult helyzetünket semmi nem fejezi ki világosabban amiát a két­ségbeejtő valóságnál, hogy ma memo­randumokkal, szónoklatokkal, tollal és szóval és­­ népszavazással hadakozunk leggyalázatosabb és legesztelenebb meg- "­óson biztatásunk ellen. Alapos, körültekintő, kimerítő, a mellett méltósággal és­­önérzettel teljes az integritásunk visszaköveteléséről szóló munkálat. És még valami: bölcs, okos és tapintatos is. Nem jajveszékel, hanem bizonyít. Nem kesergő frázisokkal, ha-. nem tényekkel dolgozik. Nem rimánkod­ó­dik kegyelemért, hanem igazságot kér. Nem akar meglágyítani kemény szíveket, hanem a józanul vizsgáló és ítélő elmék­hez föllebbez. Nem a magyarnak könyö­rög le pártfogást, hanem mindenkiről­­ szerencsétlenséget és veszedelmet kíván elhárítani. Nem azt bizonyítja, hogy a vérvesztésbe és megcsonkításba a meg­maradt magyar földnek kell bele­pusz­tulnia, hanem azt, hogy azok vannak el­sorvadásra, éhenhalásra átélve, a­kiket tőlünk el akarnak szakasz­tani. Az antant által tervezett béke szilárd pontokat bont meg, felöld természetes köteléke­ket, emberi önkényt tesz az idők és a ter­mészet alkotásai helyébe és zsilipeket, aiit mert az özönvíz számára ott, ti­hol a­ magyar állami töltése, védőgátja, pil­lére és oltalma volt az állandóságnak, a biztosságnak, a rendnek és a kultúra ter­jedésének. Oly remek okmány került ez előter­jesztéssel a nyugati békeszerző hatalmak asztalára, a­melytől el kell osztania mind a sötétségnek, a­melyet rólunk ellensé­geink, a prédára éhesek, hosszú évek munkájával elterjesztettek. Benne van delegációnk munkálatában, hogy a nyu­gati győzelmes hatalmak olyan valami­ről rendelkeztek, a­mit teljességgel nem ismertek. Munkájuk nem a békét és nyu­galmat szolgálja, hanem a háború sár­kányjogait veti el Európa Keletén. Hogy nem Európa békéjét biztosítják, hanem veszedelmeit növelik és teszik állandóvá. Lesz-e és milyen foganatja ez előter­jesztésnek, ma persze még nem tud­hatjuk. De a kiábrándulás a békekonfe­rencia munkájának már a nyomába lé­pett. Minden országban, még Franciaor­szágban is föltámadnak már hangok, a­melyek bizonyítják, hogy az eddig szer­zett békék föltételei illuzóriusok, mert meg nem tarthatók. Szinte lehetetlennek látszik, hogy ez a még meg nem kötött békék dolgában gondolkodóba ne ejtse azt a fórumot, a­mely előtt most állanak­­ komor és elszánt arccal a magyar béke-­­ küldöttek. Semmi sem fontosabb ebben­­ a pillanatban, mint az, hogy valóra vál­­j­­anak Clémenceau ama szavai, hogy a­­ magyar javaslatokat komoly vizsgálati tárgyává fogják tenni. Mi pedig ezt elég­ségesnek tartanók, ha beváltanák. Mert a magyar igazság fényesebb a napnál és ha komolyan foglalkoznak vele, lehetet­­len, hogy komoly eredményt is el ne ér­jenek. Nem volna sem hírükhöz, sem ál­lásukhoz, sem nemzetükhöz, sem állam­­férfiúi hitelükhöz méltó dolog, ha a né­met és osztrák béke tanulságai után is egy új végrehajthatatlan békét akarná­nak kötni. Mert az iránt semmi illúziójuk nem lehet, hogy az ő tervezetüket, ezt a­ hegyére állított gúlát egyensúlyba tart­hassa állandóan akár az ő hatalmuk, akár C. pártfogoltj­aik szuronya.­­ Bizalommal nézünk békeküklötteink törekvéseire, ők szemben állanak egész Nyugat-Európával, a civilizáció oszlopos nemzeteivel, a hatalom, a dicsőség és a­­ diadal Góliátjaival. Ők, a kis Dávidok,­­ De nem sebző kő van a parittyájukban,­­ hanem I­gazság. A természet, a történe­­­­lem és egy elrágalmazott nemzet igaz- I sága. . Magyarország válasza a békefeltételekre. — Apportéi átad?i viaszunkat. — Neudly, febr. 13. (A M. T. I. szikratávirata.) A magyar bé­­ked­elegáció elnökét, Apponyi Albert grófot,­­­raznovszky Iván rendkívüli követ és megha­talmazott minisztert és Csáki­ István grófot-csü­törtökön délután fél három órakor­­killais kapi­tány bevezette Henry ezredeshez, a­ki Laperche kapitány társaságában fogadta őket. A magyar delegátusok két részletben adták át az ezredes­­■ nek Magyarország válaszai a békefeltételekre.­­ Az egyik részt még ma este külön kurír útján­­ elküldik Somdonba, a­hol Millerand francia mi­­­­niszterelnök jelenleg tartózkodik, a másik rész­­szel Henry ezredes azonnal eltávozott, hogy a jegyzékeket a Quai d’Orsayn átadja. A követ-­­­kező jegyzékeket adták át: egy kísérő jegyzéket, a­melyben a magyar kormány általános válasza­t foglaltatik el, a­mely utal azokra a jegyzékekre, a­melyeket a magyar delegáció ebből az alka­lomból szintén átnyújtott. Átnyújtották a 2 - es számú jegyzéket a népszövetségről; a 22-es szám­ú jegyzéket a magyar határokról t­z mel­lékletté!: a 25-ös jegyzéket a hadifoglyokról ! négy melléklettel: a 28-as szám­i jegyzéket­­ a jóvátétel kérdéséről, különös tekintettel a mi­-­j emlékekre, irattárakra és múzeumokra, hat ivei-­j leklelte!; a 30-a­s szám­i jegyzéket, a­melyben­­ a katonai feltételekre válaszol a magyar kor- ' mány, egy melléklettel; a 32-e­s számú jegyzékel­­ Magyarország vízrajzi egységéről, tizennégy mel­l • lékk­kel; a 33-as számú jegyzékel a mezőgazda- s sági kérdésekről, különös tekintettel az erdő-­­ gazdaságra, két m­eih'kh'ik', a 34-es számú jegy-­­­zéket, a­mely a magyar konv­ány észrevételeit i­s tartalmazza ahhoz a fejezethez, a­mely a béke-­­ szerződés tervezetének k­il­­lma­tásá­ra vonatko­­­­zik. Végül át­nyiljtottak egy rövid jegyzéket, a­­­melyben haladékot kérnek arra, hogy a hiányzó­­ jegyzékeket részletekben nyirsáltasssák át. A már átadott jegyzékek körülbelül felét teszik a jegy­zékek összességének. Jegyzék a határokról ás a rr­mzettságek­ről. Nesülyj febr. 13. (öt Magyar Távirati Iroda kiküldött minket*­s társának jelentése.) A határokra vonatkozó 38 féltve­, nyomtatott oldalra terjedő jegyzék kivonatos tartalma­ a követ­kező: A tartós és méltányos béke eszméje, melyet a szövetséges és társult hatalmak államférfiai oly gyakran hangoztattak, csak Magyarország ezeréves és természeti határainak fentartásával valósítható meg. E mellett szól a népek önrendelkezési joga is, mert mi tudjuk, hogy a magy­ar földön élő nemzeti­ségi kisebbségek­­ akarnak elszakillanni Ma­­g­yarországtól, valamint a nemzetiségi elv is, amennyi­ben a nemzetiségek nálunk több­­jogot élveztek, mint a mamu­d­u­ni­os létrejön különböző Ix­ke szerződé­sek számukra kikötnek és e jogok még jobban ki­­terjeszthetők a­nélkül, hogy Magyarország természe­tes határait meg kellene bontani. A békekonfer­neiüs határozataiban gyakran vezette a történelmi jogok elismer­ése is. Ezen a címén kapta meg Lengyelor­szág a rutén Kelet-Galiciát, tarthatta meg Németor­szág a lengyel többségű Felső-Sziléziát és Csehor­szág azon idegenlakta területeit, a­melyeket külön­­­ben­ minden nehézség nélkül lehetett volna elvá­lasztani tőle, mint például Znaim vidéket. Ebből a szempontból Magyarország földjén senki sem ér­vényesíthet jogot, melynek löki- és vizrajzilag egyse-'­séges területét több mint ezer éve birtokolja a ma­gyar nép s így a tegségibb történelmi jogot szerezte meg hozzá. , ▲ Budapesti Hirlap mai száma 10 oldal. Népszavazást kérünk. Éppen ezért a békebizottság azt a kérést ter­jeszti elő, hogy a legfelsőbb tanács az elszakítandó területeken rendelje el a népszavazást, mely célból a fegyverszüneti szerződés sérelmével ott tartóz­kodó csapatok és közigazgatási hatóságok visszanő­­bandák­­ a népszavazás tisztasága a nagyhatalmak ■■ röftin­ges országok csapatai által biztosítandó. A népszavazásra azonban ne a mai lakosság, ha­nem az 1010. november 3-án élt lakóhellyel bírók bocsát­tassanak, miután a megszálló csapatok egy esetb­­es

Next