Budapesti Hírlap, 1920. február (40. évfolyam, 28–52. szám)

1920-02-14 / 39. szám

l összetartunk: biztosítva van számunkra egy jobb jövő. Horthy fővezér. Az elszakuitás ellen. • Zalaivármegye közönsége e hónap 8-án Zala­egerszegen A menye­rtestéből kiszakított Muraköz visszaszerzése, erdejében népgyulást tartott, melyen mintegy lö­vőszettek részt. A délszlávok által meg­szállott Muraközből és a vend vidékekről is sokan megjelentek. Mivel a vonatok kőszén hiányában vasárnap nem közlekednek, a nép, hogy részt ve­hessen a tiltakozógyűlésen, mafla hordta össze sajá­t fából a különvonat lokomotívjának fűtésére szüksé­­ges fát- A nég­yülést a református és katolikus tem­plomban megtartott istentisztelet után a Városház téren tartották meg, Thassa Gábor dr. elnöklésével. Hamvas József a budapesti TÉVEL. kiküldöttje ismer­tette a liga feladatát. Egyik muraközi polgár vend nyelven mondott beszédet, egy másik muraközi pol­gár pedig magyar nyelven tolmácsolta a m­uraközi nép ismert magyar hazaszeretetét. Azután P. Zad­­ravecz István tábori püspök mondott szülőföldjé­nek, a Muraköznek elszakítása ellen beszédet, majd megeskette a megjelentek ezreit, hogy a Muraközt, a Zrínyiek földjét, minden áron visszaszerzi. Bleuer Jakab dr. miniszter üdvözlő táviratát nagy lelkese­déssel fogadta a népgyűlés, mely Czobor Mátyás polgármester záróbeszéde után a Himnusz és Szózat elfeneklésével ért véget. Délután a vármegye díszter­mében a zalaegerszegi TÉVEL tartotta meg ala­kuló gyűlését. Magyaróvárról táviratoztak: Pomogy és Mo­­sonszentjános községek­­lakói gyűléseken tiltakoz­tak az elszakítás ellen és egyhangúan elhatározták, hogy a jövőben is hűséges fiai akarnak lenni ezer éves hazáinknak. A megye 61 községe közül 57 köz­­ség hozott határozatot az elszakítás ellen. A miniszterelnök Győr városához, Győr városának a békefeltételek ellen tilta­kozó feliratára Huszár Károly miniszterelnök meleg­hangú táviratban válaszolt. Hangoztatja, hogy a győri közönség elszántságából új erőt merít a kor­mány és a békedelegáció elnöke, Pozsony vármegye közgyűlése. Pozsony vármegye közönsége pénteken dél­után tartotta meg Pest vármegye székházában ex­­territoriális közgyűlését, a­melyen a nemzetgyűlésbe küldendő két követet választotta meg és elfogadta a nemzetgyűléshez intézendő feliratot, a­melyben követeinek elismerését kéri. Ezután megválasztot­ták a megye ügyeinek intézésére hivatott állandó választmányt, majd a segítés kérdéséről folytatott vita után elhatározták, hogy a vármegye közön­sége minden hónap első keddjén délután öt órakor tartja közgyűlését a sütő­ utcai evangélikus polgári leányiskolában. A földmunkások szövetsége a területi integritásért. A Magyarországi Föld­munkások és Kisgazdák Országos Szövetségének középponti vezetősége feb­ruár 13-án ülést tartott, a­melyen foglalkozott az ország szétdarabolásának kérdésével. A­­vezetőség Csizmadia Sándor elnök indítványára egyhangúan kimondta a következőket: A szövetséghez tartozó földművesmunkások és kisbirtokosok a legerélyesebben tiltakoznak Magyar­­ország megcsonkítása ellen. A szövetség azonban nem marad meg csak a tiltakozásnál, hanem — eb­ben a kérdésben — együttérez­ve mindazokkal a pár­tokkal, egyesülésekkel és csoportokkal, a­melyek hasonló célokat követnek, a szét­darabolás, vagy megcsonkítás ellen minden időben, minden erejével küzdeni is fog. Cselekszi ezt nemcsak nemzeti, ha­nem szocialista és kulturális szempontból is. A szo­cialista elveknek, törekvéseknek és céloknak, vala­mint a kultúra általános követelményeinek nem fe­lel meg olyan intézkedés, a­mely a nagyobb kultú­rájú országok népeit és országrészeit alacsonyabb kultúrájú országokhoz akarja kapcsolni. Ennek megakadályozása nemzeti, szocialista és kulturális szempontból egyaránt szükséges. A szövetség elhatározta, hogy ebben az ügy­ben március 3-ára Budapestre országos gyűlést hív Somssich külügyminiszter Renner nyilatkozatáról. V Renner osztrák kancellárnak Magyarországról me®<WiÍ£ö*utóbbi beszédére Somssich József gróf külügyminiszter a Pester Lloyd-ban ma a követke­zőkben nyilatkozott: — A kancellár úr tiltakozik az ellen, mintha a magyar glóbus bármely tekint­etben is mintaképül szolgálhatna Ausztria számára. Nem tudom, mire célzott e megjegyzésével. Magyarországnak­­egészen más gondja és törekvése van, sem minthogy súlyos helyzetben tengődő szomszédja előtt bármely vonat­kozásban is mintaképül akarjon szolgálni. Erre a helyreigazításra sem a magyar kormány, sem a ma­gyar sajtó nem adott alkalmat. Az Ausztria és Ma­gyarország közötti viszonyt érintve, a kancellár úr it a következőket­ mondotta: rendezetlen magyar­ Budapesti Hírlap (39. sz.) 1920 február 14. országi viszonyok okozták, hogy a szomszéd álla­mokkal való kiegyezés útja elsősorban nem Magyar­­országon vezetett keresztül. Ha a nyugatmagyar­országi kérdés elintézést nyer, ak­kor csakhamar megegyezésere jutunk Magyarországgal." Magyar részről ehhez csak annyit tehetünk hozzá, hogy a közállapotok nálunk semmivel sem rendezetleneb­bek, mint Ausztriában, noha Ausztriával már meg­kötöt­­ték a békét, míg Magyarország még mindigt bi­zonytalan lebegő helyzetben van. Teljességgel jogo­sulatlan tehát ez a kritika osztrák részről. Meg kell jegyeznem továbbá, hogy mennél inkább törekszik Magyarország békés megegyezésre jutni Ausztriával, annál inkább óhajtja ezt az Ausztria számára is any­­nyira fontos célt még a n­yu­gatmagyarországi kérdés rendezése előtt elérni, mert félő, hogy az osztrákok­tól követelt területek elszakítása a két állam között lehetetlenné fog tenni minden barátságos megegye­zést. Ausztriának egyébként csakhamar alkalma nyí­lik a Magyarországhoz való viszony kérdésével kö­zelebbről foglalkozni­ .A napokban ugyanis javaslatot fogunk Ausztria elé terjeszteni, a­mely alkalmas lesz arra, hogy mind a politikai mind a gazdasági megegyezésnek tartós és szilárd alapja legyen. Az a meggyőződés vezetett bennünket, hogy a két állam barátságos viszonya és harmonikus együttműködése mind a kettőnek egyformán érdeke. Arra töreked­tünk, hogy oly megegyezési alapot nyújtsunk Ausz­triának, a­mely az osztrák nép igazi életérdekeinek megfelel. A hadsereg átveszi a szén­termelés irányítását. — Szénbányamunkások a fővezérnél. — Budapest, febr. 13. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A szomo­rúan diadalmas forradalom egyik vívmánya volt a nyolcórai munkaidő megállapítása is, azonban ter­mészetszerűen a munkafegyelem lezügésével úgy­szólván nem volt gyár, de főképpen bányamű, a­hol ezt meg is tartották volna s valójában a legjobb esetben is hat óra volt a tényleges munkaidő, mint­hogy a munkások önhatalmúan a munkaidőbe be­számították azt az időt is, melyet lakóhelyükről a munkahelyre és a visszamenetellel igénybevettek. Ezt kiküszöbölendő Dorogon a bányatársulat igaz­gatósága úgy intézkedett, hogy a munkások a nyolc­órai időt tényleg munkában is töltsék, az odamene­­tel, átöltözködés stb. idejét a nyolc órába be nem kalkulálva. A munkások nagyobb része készségesen behódolt az intézkedésnek, azonban egy kisebb csa­pat izgatók által fellázítva sérelmesnek találta a kér­dés ilyen megoldását és ma délelőtt küldöttségileg felkereste Horthy Miklós fővezért, tőle kérvén vé­delmet a munkásság e súlyos megterhelése ellen. A fővezér válaszában kifejtette, hogy egy ideig nem volt tisztában a szénbányászat kérdésével, m­íg novemberben föl nem kereste Tatabányát. Azt vélte, hogy az augusztusi átalakulás után a bánya­­társulatok, fölhasználva az őr szuronyait, a munká­sokat tényleg elnyomják, de azt látta, hogy ellátás és fizetés tekintetében a munkásság jobb sorsban van, mint bármely más foglalkozási ág és leg­főképpen jobb viszonyok között, mint az úgyne­vezett tanult középosztály. Ezt pedig csak a körül­mények furcsasága hozta így.­ Mert sokan vannak, kik hosszú esztendőkön át vagyont költöttek arra, hogy magukat kiképezzék, a tanultságukat pedig tőke gyanánt kell fölfogni, melyért illő kamat jár. S éppen ezek fizetése ma sokkal kisebb, mint a bányamunkásoké, bár ők maguknak ily nagy tő­két nem szereztek. Az idők furcsaságának jele az is, hogy a magyar miniszterelnök évi fizetése csak fele annak, a­mit az amerikai misszió gépirokisasz­­szonyai kapnak egy hónapra, lévén nekik a mai valuták­ átszámítás szerint évi 150 s a gépirónők­­nek hónapi 300 dollár fizetésük. Abszolút szükség van arra, hogy szén legyen s épp a széntermelést minden áron fokozni kell azzal is, hogy a kiknek dolgozniok kell, azok dolgozzanak is. Kisérletezé­­seknek ma ki nem tehetjük az országot, de nem is engedhetem meg, — úgymond, — hogy újból világ­­boldogitó eszmékkel próbálják a munkásságot félrevezetni, a visszaállított rendet ismét fölbo­rítva, kísérleteket végezni, mert azt, bár tudom, hogy a munkásság is magyar fajtámbeli, de sze­gény és félrevezetett, fájó szívvel, de minden eszközzel elnyomom, mikor azt is tudom, hogy a fölbujtók ismét csak megszöknének, mert az össze­ütközésnél ők nem lennének az utcán. Át akartam és át is fogom venni a széntermelést s azt hatósá­­giaim utján fogom ellenőriztetni, mert azt mindenki tud­ja, hogy tiszt­esség, becsületesség és valódi önzet­lenség legelsősorban katonai erények. Átvettem az élelmezési kérdés rendezését is, bár tudom, hogy egyesek nagy gyűlölködését vállaltam ezzel ma­gamra, megakadályozva őket abban, hogy többet kereshessenek a tisztesség által megengedettnél, íg­ varr a szénkérdéssel is. Át fogom venni, nem azért, hogy a munkást kizsaroltassam, hanem hogy az igazgatóságok üldözésébe is beletekintve, kény­szerítsek mindenkit a tisztesség- és becsületdiktálta munka elvégzésére, hogy tisztább világot teremt­hessek. . .­­ Remélem, hogy a katonaság és a munkásság meg fogják egymást érteni és együtt dolgoznak a hazáért. De az izgatókat ne bocsássák maguk közé, mert ezek az utolsók közé tartoznak, elfogadva pénzt azért,hogy hamis tanaikkal a tisztességes magyar munkásságot félrevezetve, az országot tönkretegyék, de maguk meggazdagodjanak. . A nyolcórai munkaidőt illetőleg pedig tisztes­séges embernek nem lehet más felfogása, mint hogy a vállalt kötelezettséget teljesítse. Nyolcórai munka­idő annyit jelent, hogy nyolc órát kell dolgozni. Majd hivatkozik a fővezér a német munkások ön­ként felajánlott ingyen túlórájára s kérdi, mit szólna a világ ahhoz, ha a magyar munkásoknak­­ nyolc óra is sok hazájukért dolgozni. Ez a magyar­ság legnagyobb szégyenét jelentené. A szénbányá­szoknak pedig csak annál fokozottabban kell dol­gozni, mert tudatában kell lenniök, hogy az ő mun­kájuktól függ ma nagyrészben az ország sorsa, ha mindenesetre igen sok munkástestvérük további munkaalkalma. — Arra kérem magukat folytatta tovább a fővezér — a haza érdekében, mindnyájunk, csalá­dunk, gyermekeink, unokáink érdekében, ne csinál­janak nehézségeket. Mi átvesszük a szénü­gyek kor­mányzását, hogy a munkásság is meg legyen győ­ződve, hogy jó kezekben, igazságos kezekben van a vezetés, azonban sztrájkot ne kezdjenek, ez végzetes lehet az országra, de elsősorban magukra is, mert újból mondom, hogy bár tudom, hogy­­szegény, félre­vezetett magyar emberekkel kerülnék szemközt, mégis szent kötelességemnek tartanám a legtrákóibb eszközöket alkalmazni, mert kísérletezést nem en­gedhetek meg. Mondják meg otthon, hogy dolgoz­zanak, a­mennyit tudnak, mert minden kiló szénnel, a­mivel többet termelnek, egy éhező nyomorgón se­gítenek. Máskülönben ki kellene ezt kényszerítenen, s ezt nem akarom. Majd a munkásokkal együtt jelenlévő Magyary alezredest, a fővezérség műszaki osztályának vezető­jét utasította, hogy a dorogi katonai parancsnokság a munkásokkal együtt vizsgálja meg a panaszokat s tegyenek személyesen jelentést a fővezérnek. A londoni tárgyalás. A tárgyalás résztvevői. London, febr. 13. (A Magyar Távirati Iroda szikratávirata.) A csütörtöki tárgyaláson a következők vettek részt: Mitterand (Franciaország), Lloyd George (Nagy Bri­­­tannia), Nitti (Olaszország), Delacroiz (Belgium), Matsui (Japánországi. Az Egyesült­ Államok nagykö­vete nem vesz részt az értekezleten, minthogy kor­mányától még nem kapott erre vonatkozó utasítást Millerand Londonban. London, febr. 13. (A Magyar Távirati Iroda szikratávirata.) Millerand francia miniszterelnök Foch marsallnak, Marsal pénzügyminiszternek és Berthelot tábornok­nak kíséretében szerdán este Londonba érkezett, a­hol Lloyd George angol miniszterelnök fogadta- Millerand a pályaudvarról a francia nagykövetségre ment, a­hol tiszteletére vacsora volt. Az első érte­kezletet másnap, csütörtökön délelőtt tartották. A francia sajtó a londoni tanácskozásról. Bern, febr. 13. A Magyar Távirati Iroda tudósítója jelenti: Millerand londoni látogatásával kapcsolatban a Matin a következőket írja: Az angol fővárosban két egymással ellentétes áramlat fog küzdeni. Vá­ratlan eredmény lenne, ha a szövetségesek meg tud­nának egyezni, minthogy a főpontokban, nevezete­sen az orosz kérdésben és kiszolgáltatás kérdésé­ben a két fél álláspontja, úgy látszik, egyenesen összeegyezhetetlen. A megegyezés Lloyd George­­től függ. Az Action Francaise a következőket írja: Min­den más kérdésnek háttérbe kell szorulnia azzal a kérdéssel szemben, hogy az angolok halogatást ta­núsítanak a németek ellenállása ügyében. A TemPs a következőket írja: A Versailles­ szerződés megsértése nemcsak francia érdekeket érint. Németország gyarmatait is visszakövetelheti és befolyást kívánhat Törökországra és a Bagdad­­vasútra. Franciaország is megteheti, hogy Németor­szágot Miátsza egyik szövetségese ellen­ elhalt és régebbi festők művelt EG­GÉN BERBERE; IV., Kecskeméti­ a 3. é. Kossuth Lajos­ utca 1. s­­­(Ferencrert^ero^^^^)

Next