Budapesti Hírlap, 1920. május (40. évfolyam, 105–129. szám)

1920-05-23 / 123. szám

1920 máius 23-iOOAPESTI HlBUP (123. u.) Hamis jsiensgi snpi mi aagyarorszer atjángh eredményérfil. • Wedg­ewood. ezredes cáfolata. — Gratz bécsi bevet­t ferdített nyilatkozata. — Versailles, máj. 22. (A Magyar Távirati Iroda szikratávirata.) A párizt Humanité-nak jelentik Londonból, hogy az angol munkáspártnak Magyarországra kiküldött bizottsága május 18-án a Daily Mail­nak tudósítást küldött első vizsgálatának ered­ményéről. A jelentés szerint Wedgewood és há­rom társa beszélgetést folytatott Bécsben Gara­mival és Payerrel, a­kiktől értesültek, hogy hogyan nyomja el Horthy a magyar szakszer­vezeteket. A jelentés szerint az angol bizottság egyórás beszélgetést folytatott Gratz Gusztáv­­bécsi követtel, a­ki kénytelen volt bevallani a fehér gárda túlkapásait és állítólag azt is kije­lentette volna, hogy Horthy képtelen a terror­­csapatok megfékezésére. Azonkívül az angol bi­zottságnak Bécsben egy harmincoldalas emlék­iratot is átnyújtottak volna, a­mely részletes adatokat tartalmaz a szocialistákkal szemben elkövetett kegyetlenkedésekről. A párisi Humaniténak ezzel a hírével szemben Wedgewood ezredes az angol kikül­döttek nevében a következő nyilatkozatot teszi közzé: Az angol munkáspárt kiküldöttei megál­lapítják, hogy sem Bécsben, sem Budapesten a sajtó részére semmiféle intervjút nem adtak és hogy egyáltalán nincs tudomásuk arról a táv­iratról, a­melyet a misszió állítólagos nézeteiről Angolországban vagy Franciaországban közzé­tettek. A kiküldöttek nem értik, hogyan kelet­kezhettek ezek a téves állítások, a­melyek a té­nyekkel, illetve a kiküldötteknek eddig kiala­kult véleményével teljesen és tökéletesen ellen­keznek. 1920. május 22. Josiah C. Wedgewood. * /" Ehhez a jelentéshez a Magyar Távirati Iroda még azt közli, hogy Gratz Gusztáv bécsi követnek Wedgewood ezredes előtt tett nyilat­kozatát ellenkező értelemben ferdítették el. Gratz Gusztáv dr. ugyanis csak egyéni bosszú­­műveletekről beszélt, melyek közvetetlenül a boloszevizmus bukása után fordultak elő, a­mi­kor a kormány még nem rendelkezett azonnal olyan tekintéllyel és hatalmi eszközökkel, a­m­elyek ilyen túlkapások elnyomására szüksé­gesek lettek volna. Hangoztatta ,miután, hogy az utolsó hónapokban azonban ezek a túlkapá­sok is véget értek. A helyzet állandó konszolidá- Ej-T-jiSB" ' ", ITT1ii SütSi ■' ——i——. dóban van és Horthy Miklós kormányzó, ki ma Magyarországon a legerősebb tekintélyt képvi­seli, a­mint ez a rendelkezésére álló rövid idő­ben és az adott körülmények között lehetséges volt, ismét helyreállította az államhatalom te­kintélyét. Különben is a fehér terror példájául fölsorolt esetek nagy része, a­mennyiben szín­helyük Bécs volt, a­hol a követ közvetetlenül figyelhette őket, igen valószínű, hogy ágent pro­vokátorok munkája volt. Hollandia, írta Fsth­ Mór. Fledderus holland főkonzul feleségének ajánlva. Hollandia­­fölszedted gyermekinket, Az éhezőiket, elesetteket, Forró kebled fölött dédelgeted. Adsz életet, színt, ó, igazi kincset. Az Isten nem hagyott el mégse minket, Magához tér hazánk, a lázbeteg. Sarjadnak új­zavaszok, ligetek , s­ó­y a jövendőt jácintoddal behinted. Az Ég küldöttje az a fényes asszony, Hogy a szívével virulást fakasszon. A hitet a romok közül kimenti. Holland föld! Sok szép virágod­ kikeljen Minden leányod hű párjára leljen. Boldog legyen ez egyért valamennyi. Az ötödik túr. ' / T. — Visszaemlékezés. — Az élet produkálta s mégis befejezett történet fekszik előttem. Mintha csak fűmen pergették volna be, oly folyamatosan látom az események egymás­utánját, pedig a történet legeleje mintegy tizenöt esztendővel ezelőttre nyúlik vissza. 15 * Valami jelmezes este volt, éjfél már elmúlott s a hölgyek már letették álarcukat. A sokféle parfüm és virág illata már összekeveredett a fölmelegedett báli levegőben. A párok átadták magukat a cigány vagy keringőinek. A sok könnyű jelmez, mely az imént még oly meglepő, kecses, üde volt az álarcos felvonulásnál, most színes forgatagba olvadt össze, lelapult az ifjú testek lágy formáira. Itt-ott lehasadt egy-egy fodor, összezsugorodott valamely virágot ábrázoló fejdísz. * Elmerülve álltam a „sárga terem" ajtajában ■s teljesen átadtam magam a szemet kápráztató, ide­get elandalitó kép gyönyörűségének. 4 ■■— Hiába, Ibolya volt a legszebb, ibolyás ruhá­­jában —_ mondta „valaki mellettem. r . A És Ibolya ott keringőzött az ajtótól nem mesz­­sze, egyik táncos adta a másiknak s Ibolya mosoly­gott, alig fordult egy-kettőt a párjával s máris más­­ láncos vette át. Ilyenkor azután öt frakk is megha­­­­jott előtte, mely követte, úszott utána, nyugodt, elő­­l kelő tartása lejtése közben. Most a táncot kérők­­ arca egy pillanatra felém hajolt s feltűnt közülük J­effy alacsony, fölhevült képű, mosolygósan hivő­­tekintetü fiú alakja. Ibolya rámosolygott, király­női leereszkedő mosollyal s a táncosa vállán nyugvó­­kezével intett neki: % — ötödik! — Azután eluszott párjával, a kérő táncos pedig ott marad*, az ötödik túl remé­nyével *« « Reggelfelé, mikor a ruhatárban a kabátomra vártam, egy frakkos fiú, lilaszány belépővel a kar­ján, lohol s majd feldönt engem. Akaratlanul utána fordulok. Ebben a pillanatban egy másik úr ki­kapja a kezéből a belépőt s az ott várakozó Ibolya vállára segíti. Teringette, hiszen ez a belépővel lo­holó, az a szerencsétlen ötödik túrós! Most is éppen úgy hajlong Ibolya előtt, mintha táncra kérné. A szép leány azonban észre sem veszi, a másikkal vált pajtáskodó szót,­­ azután mamája biztatására megindul a kijárat felé. A fiú azonban most any­nyira hajlong, hogy Ibolya végül is kénytelen észre­venni; szórakozott mos­oly esik a fiúra, a­­ki­ valami búcsúzót rebeg. Azután a leány királynői leereszke­déssel igy szól : vm ^ "'TSij. \ * —­ Az elmaradt túrt a legközelebbi bálon le* táncoljuk! — A szegény fiú majd felolvad a kegyes szavaktól. Ibolya pedig már elfelejtette s mintha emez ott sem lenne, a másikkal cseveg bizalma*-n s karján, ell­ibben a kocsifeljáró felé. •Téti X * A minap, talán el sem hiszik nekem, egy zsú­folt, villamos lépcsőjén nagyon kopottas a­’­laszina, elnyűtt női kabátot láttam — lógni. Ibolya volt, a kabáttá degradált belépőjé­ről ismertem rá, meg a mosolyáról, mert az arca kissé fáradtnak látszott már, mint az ibolyá­ból való fejdisze, azon a báli reggelen. És mögötte, mint egy védő, oltalmazó korlát, művészies * lógás-­­sál, — na, ne nevessenek. — s bizakodó mosollyal az arcán, „az ötödik turosa. Barátságosan csevegnek. Ahá, most táncolják le azt a bizonyos elmaradt túrt.­ mosolyodtam el, magam sem tudom min, talán a­ bizarr ötletemen, vagy az ő furcsa helyzetükön... Azt talán már mondanom sem kel­,, hogy ezután az érdekes „lógó-túr" után néhány napra Ibolya és táncosa, vagy mondjuk inkább lógása el­jegyzésének hírét olvastam a lapban . . . Persze, hogy ez a frigy megtörténhessék, ahhoz szük­ség volt ezekre a nagyon különös időkre,­­melye­ket az utolsó esztendőkben éltünk, vergődtünk át, de szükséges volt hozzá az olyanfajta bízó, szívós, erős akaratú ember is, mint az én „ötödik túrós barátom". Azt hiszem, ha közülünk sokan volnának megáldva ilyen természettel, abban az esetben még ennek a szegény, meggyötört Magyarországnak sem kellene ma ugy kétségbe esnie.4 ■i iy. * A köztisztviselők létszámának­­ csökkentése.­ ­ . Budapest, máj. 22. Kormánykörökben már régóta komolyan fog­lalkoznak azzal­ a kérdéssel, mit csináljon az állam azzal a nagyszámú köztisztviselővel, a­kiket a mai viszonyok között sem foglalkoztatni, sem megfele­lően ellátni és javadalmazni nem tud. Kényszerű­ségből sor fog kerülni arra, hogy a köztisztviselők létszámát csökkentsék, de hogy ez az operatív be­avatkozás minél kevesebb méltánytalansággal tör­ténjék, a kormány felszólította a Közszolgálati Al­kalmazottak Nemzeti Szövetségét, készítsen­­terve­zetet a létszámcsökkentésről­ minden jogos érdeknek teljes figyelembevételével. Ez a tervezet, melyet a szövetség választmányának határozata után előter­jesztenek a kormánynak, hangoztatja, hogy a lét­számcsökkenést csak azokkal az újjászervezésekkel kapcsolatosan lehet végrehajtani, a­melyek esetleg új munkaerők fölvételét fogják szükségessé tenni. A tervezet szerint elsősorban elbocsátandók azok, a­kik hazafiatlan, destruktív magatartást tanúsítot­tak, a szabadkőművesek, az állandóan rossz minő­sítésűek, a dologkerülők és a betegeskedők. Másod­sorban kerülne sor azokra, a­kiknek megélhetésük kellő jövedelem vagy kereset következtében úgyis biztosítva van és a­kik teljes szolgálati idejüket már idetö­tötték. Harmadsorban jönnének azok a nők, a­kiknek eltartásukra képes és köteles hozzá­tartozóik vannak. Negyedsorban a volt földművesek, iparosok és kereskedők, a­kik közszolgálatba lépé­sük előtit űzött foglalkozásukat ma is folytatni tudnák. Ötödsorban azok a harminc éven aluliak, a­kiknek katonai és polgári szolgálata öt évet meg nem halad, végül pedig azok, a­kik hatvanadik élet­évüket, illetve szolgálati idejüknek kilencven szá­zalékát betöltötték. Minden csoporton belül elsőbb­ségben részesülnek a hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák és családfentartók. Az elbocsátottak elhelyezéséről az áltara min­denképpen gondoskodni köteles s e célból a terve­zet egy középponti irányító és nyilvántartó szerv létesítését javasolja. Az elbocsátás az illető hivatalok­nál létesülő és a fölöttes miniszter kiküldöttjeivel kiegészülő­ bizottságnak lenne feladata. Az elbocsá­tottaknak szolgálati idejük arányában megfelő vég­kielégítést, vagy nyugdíjat kell kaputok és az­t bo­csátottak előjoggal bírnának három éven belül minden megürülő közhivatali állásra.­ ­­ Külföld./ A franciaországi sztrájkmozgalom befejezett­nek tekintheti. E sztrájknak fő jelentősége, hogy a mozgalomnak tiszztsán politikai és forradalmi jellege volt és a szakszervezetek ez alkalommal mozgósíto­t­­ták először egyöntetű támadásra a vasutasokat, fu­­­varos­ munkásokat és hajómunkásokat. A rendőr­ség megállapította, hogy a sztrájknak kimondott céla volt, hogy Franciaországban megvalósítsa a szovjet­ rendszert. A­ sztrájkvezetők az orosz bolu­­sevik vezetőkkel egyetértően jártak el. A kormány, igen erélyes rendszabályokhoz nyúlt a sztrájkolók­kal szemben, sok munkásvezért letartóztatott, köz­tük Lenin bizalmasát, a Svájcból Franciaországba menekült Longuet agitátort, de nem kevésbbé volt oka a kormány győzelmének, hogy már a sztrájk­ kitörésének napján az elhagyott munkahelyekre be­állította a polgári körökből kiválogatott önkéntes munkásokat. A lengyelrorosz határ mentén változó erővel fo­lyik a küzdelem. A lengyel vezérkar legutolsó jelen­tése szerint az ellenség a felső Berezina szakaszán újabb csapatokkal folytatta heves és ismételt táma­dását. A lengyel csapatok a túlerővel szemben is­ megtartották állásaikat és sikeres ellentámadások­ban súlyos veszteséget okoztak az ellenségnek. A leg­­felőbb tanács legutóbb úgy határozott, hogy a­meny­nyiben a bolusevikok vonakodnának békét kötni, Anglia a lengyeleket tőle telhetően segíteni fogja. Hír van arról is, hogy az utóbbi időben igen fe­szültté vált a viszony a lengyelek és a csehek között. A lengyel országgyűlés Grembinszky képviselő be­széde után elhatározta, hogy a kormányt felhívja, szakítsa meg a diplomáciai érintkezést Csehország­gal és távolítsa el a cseh hivatalnokokat és munká­sokat a tescheni területről, máskülönben a lengyelért önmaguk erejével fognak védekezni. Mind Varsóban, mind pedig Prágában nagyon izgatott a hangulat és Benes cseh, külügyminiszter még e héten éles tilta­kozó jegyzéket fogt átadni a legfelső tanácsnak a lengyel „terror“ ellen. S .■ ~. .. " • " Az új olasz kormány megalakult. A minisz­­terelnö­k Nitti, a­ki egyúttal a belügyminiszteri tár­cát is­­megtartott magának. A külügyminiszter Scia­­loia. A radikális, az alkotmányos, a demokrata és a reform csoportok elhatározták, hogy támogatják Nitti új kormányát, míg a hivatalos szocialisták el­lenzékbe fognak menni. Az új Nitti-kormány tehát nagy többséggel fog rendelkezni. Brilliánsokat * ékszerész 1 gyöngyökat, 4 | horribilis á ékszereket ' rozs vesz, épszinház­ utca 7 Hívásra jövök. Telefonszám József 42— 29.

Next