Budapesti Hírlap, 1920. május (40. évfolyam, 105–129. szám)

1920-05-23 / 123. szám

jóslásokkal elébevágnunk. Azonban már most is rámutathatunk arra a szomorú tényre, hogy az általános választójog mellett ma Németor­szágban a szélsőséges pártok között olyan óriás szakadék tátong, hogy a lelkiismeretes vá­lasztó nem arra adhatja le szavazatát, a­ki hite, meggyőződése és érzése szerint bizalmára méltó, hanem kénytelen meggyőződése ellenére úgy szavazni, hogy hazájáról a pillanatnyi ve­szedelmet elhárítsa, nem pedig úgy, a­hogy az ország jövőjét biztosítva lát. A béke. • I­n Budapest, máj 22. • . Apponyi­­Albert gróf a múlt kedden tudvalé­vően lemondott a békedelegáció elnöki tisztségéről és egyúttal feloszlottnak nyilvánította a delegációt, mint a­mely nem érzi magát illetékesnek arra, hogy döntsön a béke elfogadásának vagy visszautasításá­nak a kérdésében. Apponyi gróf elhatározását hosz­­szabb, megokolt átiratban közölte a miniszterelnök­kel s igy a kormányra hárult a feladat, hogy a béke­szerződésre és az azt kisérő levélre válaszjegyzékün­­ket megszövegezze és a párisi legfelsőbb tanács elé juttassa. Ez a mult héten meg is történt és Praz­­novszky követ,a­mint mai számunkban már jelen­­^ tettü­k — a Válaszjegyzélket Périsban illetékes helyen — tegnap átadta­■*. . , f v A magyar kormány Apponyi Albert gróf le­. .mondó levelét és az antantnak szóló válaszjegyzé- 1 künket kedden reggel fogja közzétesmi. •A magyar nemzet e sorsdöntő nehéz óráiban mind több szó hangzik el igazságunk mellett és ér­dekünkben a külföldön. Asquith a londoni Central Hallban beszédet mondván, reámutatott azokra a hajmeresztő gazdasági és egészségügyi­­állapotokra, a­melyek Kelet- és Középeurópa népeinek helyzetét oly kétségbeesetté teszi, s a­melyek okát­ Asquith meggyőződése szerint Ausztriának és Magyarország­nak képtelen módon megállapított határaiban kell keresni. A segítség — úgymond — itt csak az lehet, ha a régebbi gazdasági egységet valahogyan feltá­masztjuk és a katonai kalandokat megakadályozzuk. A Homme Libre cikket közöl a népek szövet­ségének munkájáról és kijelenti, hogy már a legkö­zelebbi ülésen megállapítandó a népek szövetségének a magyar kérdés rendezésére vonatkozó eljárása.. A magyarokat nem szabad mostani elkeseredett han­gulatukban meghagyni, a­mely mögött többé-ke­vésbé rejtett ellenséges collütes lappang. Kérésüket fa határok kiigazítását annál könnyebben lehet majd teljesíteni, minthogy újból tanulmányozni­ fogják, a kérdést, a­melyet úgy látszik, még nem idiutitián­il­ottak eléggé. &■+ A magyar békével kapcsolatosan még két jel­­lemző hírről kell beszámolnunk, a­melyek vissza­­vezethetők nemcsak a bennünket­ környező államok mérhetetlen kapzsiságáral, de arra a megokolt féle­lemre is, mely érzi,-­ hogy a mai természetellenes állapot akkor sem lesz maradandóan fentartható, ha Magyarország aláírja is a reákényszerített béke­szerződést. Az egyik a­ szerbek mind merészebb ag­­gresszivitásáról számol be, Új-Szegeden, a békeszer­ződés kikötései ellenére hű­ségesküt követelnek a ma­gyaroktól, a­kiket, minden elképzelhető­ módon zak­latnak és terrorizálnak sí­rva már mind valószí­nűbbé­­válik az a feltevés, hogy ezzel a kihívó fellé­péssel-faj, szerbek Magyarország türelmét akarják próbára tenni. Titkos számításukat arra alapítják, hogy a magyarság jogos fölháborodásában valamely meggondolatlan cselekedetre ragadtatja­ el magát, melynek megtorlásaképp az antant újabb engedmé­nyeket­­fog tenni a 'szerbek!-írjavárad­lés-az-t mi rová­sunkra. . . ‘ • A­ másik hir másaik­ szomszédunktól,' Ausztriá­ból 'érkezik, mely szerint az osztrák kormány teljes bizalommal van a s­zövetséges hatalmak iránt, hogy "Nyugatmagyarországnak Ausztriához*,való csatlako­zását késedelmezés nélkül keresztül fogják vinni. "A mennyiben­­e reményében csalódna, a st.-germaini szerződésben biztosított jogát — úgymond — saját erejével és saját összeköttetéseinek a seatiscaével is képes lesz keresztülvinni■ . s !Al­i bécsi estilapok­ részben hosszabb­ vezércik­kekben foglalkoznak a nyugatmagyarországi kér­désre vonatkozó kommünikével, amelyet a külügyi hivatal adott ki .Valamennyi lap­­ kiemeli azt a mondatot, a­melyben bizonyos összeköttetéseknek igénybevételéről­­és a szerződés idevágó határozatá­nak Ausztria saját erejével való keresztülviteléről van szó. Valamennyi lap pártkülönbség nélkül el­­ítéli ezt­­a homályos és teljesen tartalmatlan fenyege­tést,­­és valamennyi egyetért abban, hogy a nyugat­magyarországi kérdés megoldását Magyarországgal való békés egyetértésben kell megtalálni. ■Az osztrák korm­ány kommünikéjével szemben a Volkszeituna budapesti jelentést közöl, a­mely „jól fetenfé­ külföldi fasssziáról," kapott állítólagos­­érte­sülésekre hivatkozva azt állítja,­hogy Nyugatmagyar­­országnak­ tényleges bekebelezésére belátható időn belül nem­­lehet számítani. Az állambancezert az antant-hatalmaknak a kérdésben megváltozott maga­­­tartásáról Cnobloch budapesti követ világosítot­ja föl, a­ki evégből utazott Bécsbe. Ehhez­ a jelenéshez a bécsi Telegraphen Kor­­respondenz bureauval a következőket közüik: Szó sincs arról, hogy Cnobloch követ ilyen közlést tett az állami kancellárnak. A­mi a békeszerződés ama határozatainak keresztülvitelét illeti, a­melyek Nyu­­gatmagyarországnak Ausztriához­­ való csatolására vonatkoznak, az államkormány, mint eddig, ezután is, mindenképpen abban­­reménykedik, hogy a ha­talmak ezt a csatlakozást haladéktalanul meg fog­ják valósítani. Ha ebben a várakozásában csalat­koznék, Ausztria abban bízik, hogy a st.-germaini szerződésben biztosított jogát saját erejével és ösz­­szeköttetés­ei utján képes lesz keresztülvinni. I S .. *•­­■, ■ny*1' . Budapesti Hmup im m.j ,v* 1920 május 23. ft politika eseményei. Budapest, máj. 22. Miniszteri tanácskozás. "A kormány­ tagjai kedden miniszteri tanácsko­zást tartanak." • W . I. Változás a főispán-kormánybiztosi karban. A hivatalos újság mai száma a főispán-kor­mánybiztosi karban történt változásokról ad hírt. A kormány Jász-Nagykun-Szolnok megye főispán-kor­­mánybiztosát, Lippich Istvánt fölmentette és a he­lyére Egán Imre dr. földmivelésügyi miniszteri tit­kárt nevezte ki, Abaujtoma, Borsod, Gömör és Zemplén, vármegyék, valamint Miskolc város kor­mánybiztosát, Gedeon Aladárt fölmentette és helyére Borsod- és Gömör megyék kormánybiztosává Puko Endre dr. Volt alispánt, helyettesévé Filberger Gyula dr főszolgabírót, Zemplén megye kormánybiztosává Thuránszky László alispánt, Miskolc város kor­mánybiztosává pedig Lichtenstein László udvari ta­nácsost n­evezték ki. Szeged város kormánybiztosa, Vasek Ernő­ dr. helyére Aigner Károly szegedi ügy­véd került, Battlay Dezső dr. somogyi kormánybiz­tos helyére pedig Sárközy György főszolgabíró. A debreceni főispán, Szomjas Gusztáv helyére Hubert Ottó dr.­ törvényszéki bírót nevezték ki. A kormány fölmentette Zsitvay Tibor dr.-t, Kecskemét város kormánybiztosát és helyére Fáy István főszolgabírót nevezte ki, fölmentették; ezenkívül Maillott Nándor bárót, Zempínm­egye kormánybiztosát, Karner Gusz­távot, Vas-, Moson-, Sopron- és Zala megye, valamint Sopron­­városa kormánybiztos-helyettesét és végül kormánybiztossá nevezték ki Bereg- és Ungmegyék területére Horthy Gyula földbirtokost. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának V / jelöltjei. .. A m­agyar Távirati Iroda jelentis IV keresztény nemzeti egyesülés pártjának végrehat főbizottsága ma­ este ,7 órakor illést tar­tott, a melyen véglegesen megtartotta a­ ti­szántai 11 jelöléseket. Az egyes kerü­letekben a következőket tielölte: Elek: Áment Ferenc, Békés: Székely­ György, Gyoma: Székely János államtitkár, Békésgyula: Anka János, Orosháza: Vasek Ernő. Biharnagy­bajom: Veress Jenő, Cséfa:­Buda Gusztin, Nagy­szalonta: Lukács János, Szalárd: Apáthy István, Makó: Szőke Gyula, Battonya: Csernyus István, Nagylak: Székessy Ferenc, Szentes:­­Miklós Ferenc, Hódmezővásárhely, I. ker.: Emich Gusztáv (kis­gazdaprogrammal), II. ■'‘kerül­et: Szádecky Lajos, Nádudvar: Jámbori Kálmán, Debrecen, I. kerület: Milotay István, II. kerület: Pröhle Vilmos, III. ke­­­rü­let: Bernolák Nándor, Karvag: Szánthó József, Klanszentmárton:­ Csóka Lajos, Törökszentmiklós: Miklóssá­ István. Nagykálló: Nemes Nagy Zoltán, Nyírbátor: Birtha József, Mátészalka: Gelencsér István. Nagykároly: Legeza István, Hajdúszoboszló: Dánér­ Béla. ^ ‘ [T ] A tiszántúli választás. Negyven tiszántúli kerület választ nemzetgyű­lési képviselőt június 13-án és 14-én, továbbá jú­nius 20-án és 21-én. A tiszántúli választások alkal­mából pünkösdkor a pártok nagy agitációra ké­szülnek. Egész, sereg népgyűlés lesz, melyeken­ kü­­lön-külön a kisgazdapárt és a keresztény nemzeti egyesülés pártja vezetőségei is részt vesznek. A ke­resztény egyesülés pártja részéről egy csoport Hal­­ ­tamis fogakat Arany-Ezüst- régiségeket , Brilliánst Platinát ,Dísztárgyakat ........­......................................É­let István kultuszminiszter vezetésével Makóra, Hód­­m­ezővásárhelyre,, Szentesre és Orosházára megy, egy másik csoport Benárd Ágoston vezetésével Püspökladányt, Hajdúszoboszlót és Békéscsabát lá­togatja meg. A kisgazdapárt Szabolcsban, Békés me­­gyében és a Duna,a Tisza között rendez népgyűlé­­seket. A keresztény nemzeti ellenzék képviselői szin­tén agitációs körútra mentik a Tiszántúlra és pün­kösdkor bontja ki zászlaját a Tiszántúl az egyesült kisgazda- és keresztény nemzeti párt is. A talap Higerország helyzetéről. "A Hága, máj. 22. v A Hollandsch Nieuwsbureau külön tudósítója Budapestre érkezett és megjelent Hörf­ig Miklós kor­­mámyzónál, a­ki több kérdésre szíves volt kimerí­­tően válaszolni. A levelezőnek arra a kérdésére, vaj­, sem Magyarországon is, helyre fog-e áll­ni a tényle­ges béke, a kormányzó a következőket válaszolta: «— Ha van ország, akkor Magyarország az, a­mely átérzi az igazi béke bekövetkezésének szüksé­gességét, hiszen nélkülözhetetlen cikkeink, fánk, vasunk, sónk, ez idő szerint az ország területén nin­csenek, ,Valutánk leromlott és nyersanyagok hiányá­ban a termelés nem tud megindulni. Higgye el, ilyen­ helyzetiben csak a kétségbeesés adhatna fegyvert az­ ország kezébe. Nagy várakozással nézünk ezért az egyre több megértést tanúsító antant-államok jövő politikája felé és várjuk a fejleményeket A mi lel­kiismeretünk nyugodt, mert a világháború megin­dításáért­­ való felelősségről talán lehet még vitának helye, egyet azonban mindenesetre le kell szögez­nem, hogy a megkötendő békeszerződésért és a világ nyugalmának helyreállításáért a felelősség teljes egészében a békét diktáló antantot terheli. Arra a kérdésre, várjon Magyarország készül-e valamilyen katonai akcióra, alkormányzó a követ­kezőket mondotta: Biztosíthatom, hogy agresszív katonai, vagy politikai akcióra Magyarországon senki sem gondol. De ne feledje el, milyen politikai, földrajzi és kato­nai helyzete van ma Magyarországnak, a­melynek határai teljesen nyíltak. Nem lehet hadseregünket annyira redukálnunk, hogy a belső rend fen­tartására is alig legyen elegendő, a­mikor szomszédaink mil­­­­liós hadseregeket tarthatnak fenn.­­ A levelező megjegyezte, hogy a Magyarország­­ot rágalmazó­ hírek állandóan Bécsiből kerülnek a külföldi lapokba, mire a kormányzó a következőket mondotta: •­­ Igaza van, a­mikor megállapít­ja, hogy a­ rosszindulatú­­ koholmányok­­túlnyomórészben bécsi forrásból kerülnek külföldre. A bécsi sajtóban csak számokkal tudnak,dobálózni, de ha neveket kérdez és azt mutatja, kik hát azok a meggyilkolt emberek, akkor nem­ tudnak válaszolni. . A tudósító megkérdezte, mekkora.A kivégzések száma a kommunizmus ót­a, rA­. kormán­y­z­ó a követ­kezőket válaszolja: A­ kommunizmus, megszűnése óta összesen 301 kivégzés volt. A kivégzettek közül van néhány, a­ki sohasem volt kommunista, hanem magánérdekből gyilkolt ,és rabolt. A­ népharag kitörésének némely helyen vallóban az volt az oka, hogy a hatóságok túl­zott kíméletességgel jártak el a kommunista gonosz­tevőkkel szemben és a tömegek igazságérzete nem­ lévén kielégítve,, önkényes módon szerezték meg ma­guknak az igazságosnak vélt elégtételt és a megtorlást. Somogyi szerkesztő esete is az Utób­bak közül való. Ő a román megszállás alatt mint a Nép­szava szerkesztője ismét­elten denunciálta a nemzeti hadsereget, izgatott a románok további ittmaradása mellett, a­miről újságja, a Népszava kétségbevonha­tatlan bizonyítékot szolgáltat és milliókra menő ká­rokat okozott az országnak azzal, hogy közreműkö­dőig lak román megszállás meghosszabbitásában. Dubliniban és más ír városokban naponként történ­nek erőszakos cselekmények és a külföldi sajtónak mégsem jut eszébe az íreket mindezekért felelős­­­ségre vonni. Pedig írországiján nem­ volt kommuniz­mus és nem is sejtik, mit­ jelent az egy országra. —■ A kommunizmus összeomlása után közön­séges­ bűntények és politikai vétségek miatt össze­sen 5569 embert állítottak elő. Ezeknek túlnyomó része kihallgatás és a vizsgálat lefolytatása után már szabadlábra került. Ez idő szerint mindössze 1617­­ember van még letartóztatásban, illetve inter­nálva, valamennyien Hajmáaskéren. Említettem­ már, hogy a hajmáskéri fogolytábor mintaszerű rendben van és azt hiszem, hogy a háború alatt internált magyar állampolgárok, a­kik a külföldön rekedtek, szívesen cseréltek volna bánásmódot ezekkel az in­ternált kommunistákkal­. — Anni meglepőbb, sőt érthetetlen, hogy olyan kétségtelenül jóhiszemű ember, mint Henderson angol munkásvezér is,­­alaptalan vádakat emel Lloyd Georgehoz intézett nyílt­ levelében úgy­­ a magyarországi internáltak, mint egyéb magyar dol­gok miatt. Válasz helyett meghívtuk az angolokat, nézzék meg személyesen a fogaly­tábort, látogassák meg a börtönöket és győződjenek meg a mi viszo­­nyainkról. Örömmel látjuk, hogy e meghívásnak’ egy bizottság k­ikftllflfeg &Laj eleget is ,fejtet.:*’’

Next