Budapesti Hírlap, 1920. szeptember (40. évfolyam, 207–231. szám)

1920-09-16 / 219. szám

4 Budapesti Hinlap (219 sz.) 1920 szeptember 16. ttretíj a Ms-snlantrsl. — Francia-lennel katonai egyezség. — A párisi Le Journal Paderevszky-imtervjút kö­zöl. Ha­­való az, a­mi az Intransigeant-ban megjelent, mondotta Paderevszkii, h­ogy kis-antant jön létre Lengyelországgal szemben, akkor erre nekünk len­gyeleknek semmi megjegyzésünk sincs. Mi megvár­juk az eseményeket. Én azt hiszem, hogy az érdekelt oldalról jövő távirati értesülések túlságos optimiz­mussal­ tekintik e kis­antant megvalósítását már befejezett dolognak. Várjuk meg­­előbb, a­míg tény­leg meglesz. • Ugyancsak intervjút közöl Paderevszkytől a Petit Journal is és tudósítója az intervjúhoz azt a megjegyzést fűzi, hogy úgy véli, nem követ el indisz­kréciót, ha megállapítja, hogy Paderevszky politiká­jának legfőbb­­pontja a lengyel-francia katonai kon­i­venció megalapozása a belga-francia egyezmény min­tája­ szerint. x x x x x x x x x x x x x X X'X X x x x x x x x x x Hit. közös olaszfrak­ia Karlitai­­ront. A római lapok részletesen foglalkoznak Mille­­rand és Giolni találkozásával, tartózkodnak azon­ban minden politikai kommentártól. A tanácskozás eredményét általános pesszimizmussal fogadják. Úgy látszik, főképp az orosz és a német kérdésben van­ áthidalhatatlan ellentét a franciák és az olaszok között. Az bizonyos, hogy az aix-les bainsi tanácsko­zás eredményeit az olasz sajtó lényegesen másképp közli, mint a francia sajtó. Az olaszok a megbeszé­lések fő eredményeként azt szögezik le, hogy mind­két­, kormány megállapodott arra nézve, hogy a jövő­ben minden­ alakban lemondanak arról, hogy egy közös­ külpolitikai frontot alkossanak. A két ország viszonyát inkább úgy képzelik, hogy szabadon fog­nak együttműködni és esetről-esetire egymást tá­mogatni. A házmester gyilkosát elfogták­ ­ A rendőrség egyik detektívje ma déliben a személyleírás alapján elfogta a Weisz Manfréd-villa betörőjét, a­ki tegnap délután tudvalévően meg­gyilkolta a villa házmesterét, Szabó Ferencet. A gyilkos Kun Sándor tizennyolcéves suhanc, a­ki be­töréses lopásért már büntetve volt, de a börtönből megszökött. A gyilkos teljes beismerésben van. A főkapitányság detektívtestülete nagy appa­rátussal egész éjszaka nyomozott a gyilkos után, a­kiről rendkívül pontos személyleiirást sikerült a gyilkosság helyén beszerezniük. Ma délben a Rá­­kóczi-út és Baross-tér sarkán egy arra menő detek­­tívnek gyanúsnak tűnt föl egy előtte haladó alak­. Eléje sietett és jól megnézte. A­ gyilkosról adott sze­­mélyleírás teljesen reáillett. A megnézett embernek gyanús vét a figyelés és futásnak eredt. A detektív rákiált­ott, hogy álljon mi. Erre a menekülő Frommer-pisztolyt rántott elő s a levegőbe emelve, megfenyegette az utána szaladó detektívet. A járó­kelők figyelmessé lettek a hajszára, néhány pillanat alatt valóságos hajtóvadászat indult meg, a­mely elől a menekülő ember nem tudott már szabadulni. A Baross­ tér végén ledobta revolverét és megadta masát. Megkötözték, bevitték a főkapitányságra, a­hol megállapították­, hogy Kun Sándor a neve, tápiósági születésű, 18 éves, betöréses lopás miatt már bün­tetett ember, a­ki Cegléden volt letartóztatva, de börtönéből megszökött. Egy ideig édesapjának tápiósági házában tartózkodott és nyolc-tíz nappal ezelőtt érkezett Budapestre, a­hol két napig nővéré­nél lakott a többi időét pedig kedvesének. Dohány­utca 57. számú lakásán töltötte. Az elfogott suhanc bevallotta, hogy ő követte el a Lendvay­ utcai gyil­kosságot. Többek között vallomásában a következő­ket mondta: — Nyoc-tiz nap óta tartózkodtam Budapesten s a pénzem­ elfogyott. Elhatároztam, hogy valahová betörök. Kimentem a VI. kerületi villanegyedbe, s ott szemlélődtem, melyik villa volna a betörésre alkal­mas. Úgy vettem észre, hogy a Lendvay­ utca 13. számú villában nem lakik senki. Bementem a kert­be, fölmentem az épület második emeletére, senki utamat nem állotta. Ott eg­y lezárt ajtón bekopog­tam. Ha valaki kijött volna, valakit kerestem volna. De mert többszöri kopogtatásomra sem válaszolt senki, benyomtam az ajtót. Végigmentem a szoba­ !­egyedárasatát is expsrfirfikel helyben és minden nagyobb vi- Stappen­Alf I déki városban,­­raktárral együtt Sl&I utllffiít. § "Meg­felelő anyagi helyzetben levő cégek, vagy estyének, sj kik e cikkel foglalkozni óhajtanak, illetve lerakatunk­­ átvételére pályáznak) ajánlatukat kéretnek benyújtani. J gróf Regier Is­t­vái cognasgyár § 12651_______közp. irodájához. Budapest. IV. Bécsi-pipa 5.­ kon, s meggyőződve arról, hogy a lakás üres, hozzá­fogtam szekrények, ládák és táskák fölnyitásához. Temérdek ezüstöt, szőnyeget, párnát, szövetet s ru­haneműt találtam, a melyeknek osztályozásával vol­tam elfoglalva, a mikor lépések zaját hallottam. A ruhaszekrény nyitott ajtaja mögé­ bújtam, a mikor belépett Szabó Ferenc házmester. Hallottam, a mi­kor a házmester elszörnyüködve kiáltott föl: — Istenem, itt is jól betörtek! Várjon mit vi­hettek el. — A házmester magában tovább beszélt­, majd megfordult s ekkor észrevett engem. Rám rohant, a kulcs­köteggel végigvágott a mellemen, a mikor másodszor is rám akart sújtani, a spárga elszakadt és a kulcsok szanaszét röpültek. A házmester ek­kor megragadott, dulakodtunk, birkóztunk és a mi­kor azt láttam, hogy ő az erősebb s a­z a veszede­lem fenyeget, hogy legyűr, előkaptam a Frouimert, de az első lövésre nem sült el. Szabó Ferencnek ek­kor sikerült engem a földre nyomnia s most ismét fölhúzva a­ fegyvert, egymásután négyszer elsütöt­tem. Támadóm csak a negyedik lövésnél esett össze. A mikor megszabadultam, menekülésre gon­doltam. Végigfutottam a lépcsőn, az első emeleti fo­lyosón egy fiatalember mellett rohantam el, majd asszonyok jöttek velem szemben. A kertajtóban elém állott egy ember, de revolveremet ráfogva, el­kergettem utamból. Végigfutottam a Lendvay­ utcán, berohantam egy Bulyovszky­ utcai kertbe, azután több ház kerítésén ugrálta­d át, a­mig sikerült ki­jutnom a ligetbe, a­hol a bódék és fák között el­­tudtam redőzni. Körülbelül hat óráig maradtam künn a ligetben, azután bemennem az István­ út­­10. künn a ligetben, azután bementem az István­­út 10. szám­i házban levő vendéglőbe. A vendéglőnek van egy kis szobája, odamentem be, megvacsoráztam, nadrágot cseréltem, majd lefeküd­tem és fél 9 óráig aludtam. Ezután elmentem a Ferenc József kereskedelmi kórház közelében levő pincevendéglőbe, a­hol megittam egy-két pohár bort, majd fölkerestem kedvesemet a Dohány­ utca 57. számú házban, a­hol reggel 7 óráig aludtam. Reggel visszamentem az István­ út 10. számú házban levő vendéglőbe, a­honnan fél 12 órakor az­zal távozt­am el, hogy elutazom Fehér megyébe. A keleti pályaudvar felé tartottam, a­mikor fölismer­tek és elfogtak. A gyilkos elmondotta még, hogy gyermekko­rában is nyugtalan természetű volt, mesterséget nem tanult. 1915-ben 13 éves korában megszökött a szülői háztól, fölkapaszkodott egy katonavonatra és kijutott a frontra, mód nem mondta meg, hogy kicsoda, nem tudtak Vele mit csinálni és a kony­hán foglalkoztatták. A gyilkost a rendőrség letar­tóztatta. NAPIHÍREK. „Csonka-Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország !* — (A budapesti jugoszláv és spanyol kö­vetek a miniszterelnöknél.) A Magyar Távirati Iroda jelenti: Milosevic Milánó, a szerb-horvát-szlo­­vén királyság rendkívüli követ­e megjelent ma a külügyminisztérium vezetésével megbízott miniszter­­elnöknél és átadta megbízólevelét, a­melyben kor­­mánya őt a magyar kormánynál mint teljes ha­talmú megbízottat akkreditálja. Később megjelent Jard­a Real spanyol követ, a­ki bemutatta titkár­­át, don Miguel Castaneda y Echavarriát.­­ (A délszláv rég­ensherceg eljegyzése.) Belgrádból jelenti a délszláv sajtóiroda. Lapjelen­tések szerint Sándor régensherceg párisi tartózko­­­dása alkalmával találkozott Mária hercegnővel, a ro­mán királyi pár második leányával. Hir szerint a régen­shercegnek­ Mária hercegnővel való eljegyzése küszöbön áll. (M. T. I.) *■ — (Miniszteri tanácskozás.) A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kormány tagjai ma dél­után 5 órakor a miniszterelnöki palotában minisz­teri tanácskozásra ültek össze, a melyen a beteg­ségéből fölépült Teleki Pál gróf miniszterelnök el­nökölt. A miniszteri tanácskozás, a melyen folyó­ügyeket tárgyaltak, éjjel egy órakor ért véget.­­ (A kisgazdaminiszter az árumi­ntavá­­sáron.) Sokorópátkai Szabó István kisgazdaminisz­ter ma meglátogatta a XI. árumintavásárt. A látoga­tást bankett követte. A banketten az Ipari Szövetség képviselői arra kérték a minisztert, hasson oda, hogy az ipartörvényt mielőbb revízió alá­­vegyék, az ipar­űzést képesítéshez kössék s­ így az ipar megszaba­dulva a kontároktól, valóban elindulhasson a fel­­virágozás útján.­­ (A tanítóképzés reformjáról és a taní­tók sorsa.) A Tanítóképzőintézeti Tanárok Orszá­gos Egyesülete Dékán Mihály elnök vezetésével ma délelőtt tisztelgett Haller István kultuszminiszter­nél, hogy a tanítóképzőintézetek régvárt reformjá­nak mgvalósítása alkalmából üdvözölje. A kultusz­­miniszter az üdvözlő beszédre adott válaszában ki­jelentette, hogy hivatalba lépésének első pillanatá­tól fogva foglalkozott a tanítóképzés reformjával.­ Csaknem minden hivatott szakértőt meghallgatott ebben az ügyben és ezek nyilatkozatai még inkább megerősítették abban az elhatározásában, hogy a reformot tovább halasztani nem lehet. Fő célja a reform megvalósításával az volt, hogy a magyar tanítóság olyan kiképzést kapjon, a­mely a haladot­tabb kor igényeivel teljesen összhangban, van. Biz­tosította, a miniszter a küldöttség útján az egész tanítóságot, hogy sorsukat mindenkor szívén viseli és mint eddig, ezután is megtesz minden lehetőt, a­mit az ország jelenlegi helyzete, megenged, hogy a nemzet jövőjét biztosító,, tanitónevelő munká­juk minél zavartalanabb és igy minél eredményesebb l­gven.­­ (Kossuth­ Lajos sírjának megkoszorú­zása.) Vasárnap, e hónap 19-én lesz 118. évfor­dulója Kossuth Lajos születésének. Az évfordulón a függetlenségi és 48-as párt megkoszorúzza Kossuth sirját s a párt nevében P. Ábrahám Dezső mond beszédet, — (Schiller Zsigmond dr-t) ma temették a rákoskeresztúri temetőben, a­hol e szomorú alka­lomra barátaiból, tisztelőiből, ujságiró kartársaiból és a főváros előkelőségeiből nagy közönség jelent meg. Az egyházi énekkar Lazarusz főkántor részvé­telével és vezetésével meghatóan adta elő a szertar­tásos énekeiket, mire Hevesi főrabbi mondott a ko­porsó előtt­ nagyon szép búcsúztatót. Gyönyörű­ része vall­ e beszédnek, a­mely szólt az elhunytról mint természettudósról, a­ki a növényvilágban is gy­öny­örköd­ve a szépet s a törvényt keresi s a ki­­ mint publicista az­ igazság szolgálatában állott hit­­tel és hűséggel. A Természet, mondta ihletetlen a pap, édesa­nyja volt a megboldogultnak, a ki­ szere­tettel ölelte magához és gyönyörűségeivel árasz­totta el. Az Igazság pedig az ember mostohája, a kinek szolgálata csak tüskét­­terem és tövissel rakja m­eg a szivét. A halottas házból menet a sirhoz új­ságíró kollegák vették át a halottivivőktől a Szt. Mi­hály lovát s úgy vonult a gyászoló közönség a te­mető ama helyére, a hol a megboldogultnak fiatal­asszony korában elhunyt lánya pihen, a­kinek ár­vája kéthetes kora óta a nagyszülők házában növe­kedett. Itt a simai Vészi József, a Pester Lloyd fő­­szerkesztője búcsúzott el néhai szerkesztőtársától, meghalott hangon ünnepelve emberi és újságírói erényeit. Azután a koporsó leszállt a földbe, a hozzátartozók egy kapányi rögöt bocsájtottak rá es; egy szép és nemes élet véget ért. A vég­tisztességeik a többi között­ megjelentek Székely Ferenc, Rákosi Jenő, Márkus Miksa, Bródy Lajos, Degen Árpád dr. tanár, Dubszky Alfréd miniszteri tanácsos, Laurek Alajos ezredes, Keszthelyi Ernő, Földiák igazgató stb. —■ (A zsemlye.) A háború kitörése óta sok minden dolognak, nagynak és kicsinek, változatos a története. Ez, utóbbiak közé tartozik a zsemlye’ sorsának forgandósága. Aprólékos dolognak látszik, de mégis érdemes vele­ foglalkoznunk, mert korokra és időkre apróságok is jellemzők. Bizonyos az, hogy a mai öt-hétéves gyerekek jó ideig nem fogják meg­tudni, mi volt a zsemlye a háború előtt és csak vágyakozva fognak nézni, ha újra a szemük elé kerül, arra a kicsiny, kerek, sárgás süteményre, a­­melyet zsemlye néven ismernek a náluk időseb­bek. Ez a zsemlye, tudjuk, jó hosszú időn át el­tűnt. Takarékoskodni kellett a liszttel, örültünk, ha nagyobb a kenyerünk, nemhogy még zsemlyére tellett volna. Azután egyszerre, szinte el sem akar­­­tuk hinni, híre jött, hogy ismét lesz zsemlye. Lőtt is. Sütötték a pékek és árulták a kávéházak. De mig valamikor igaz volt a nóta, hogy­: két krajcár a zsemlye, sőt még igazabb volt, mert h­etet-nyol­­cat is adtak egy hatosért és ezt a tekintélyes meny­­nyiséget a pék reggelenkint még a lakásra is szál­lította, addig az újonan életre kelt zsemlye darab­ját a pék­­­korona 80 fillérért adta, a kávéházban pedig 2 koronáért vesztegették. Egy-két­­hónap óta a pénzzel rendelkezők körében bőséges keletje volt ennek a régen nem látott, ha mindjárt drága zsem-l­lyének. És most új hír szól a zsemlyérül a követ-­ kezőképpen: A közélelmezésügyi minisztériumnak intéz­kedése értelmében szeptember 19-től, vasárnaptól­ kezdve, a zsemlye ára 2 korona 70 fillér lesz.­­ Ugyane naptól kezdve a zsemlyét csakis jegy­­ ellenében lehet kiszolgáltatni, még­pedig egy ke-, m­érjegy-szelvényre négy zsemlyét. Jegyhez lesz­ kötve továbbá a tészta kiszolgáltatása is. Egy egész zsemlye tehát vasárnaptól kezdve a 2­ korona 70 fillérbe­­kerül és még egy kenyérjegyet is kell érette adni. Nekünk, és azt hisszük, olva­sóink igen nagy részének, nem fáj ettől a fejünk. Nekünk a jóval olc­sóbb, de mégis méregdrága zsem­lye is fényűzés volt, a­ fényűzésről pedig régen le­szoktunk. A­ -kétk­rajc­áros- zsemlye büszke lehet a karrierjére.

Next