Budapesti Hírlap, 1920. szeptember (40. évfolyam, 207–231. szám)

1920-09-16 / 219. szám

4 Budapesti Hiüup (219 sz.) 1920 szeptember 16. ttretíj a Ms-snlantrsl. — Francia-lennel katonai egyezség. — A párisi Le Journal Paderevszky-imtervjut kö­zöl. Ha ivaló az, a mi az Intransigeant-bán megjelent, mondotta Paderevszkti, liogv kis-antant jön létre Lengyelországgal szemben, akkor erre nekünk len­gyeleknek semmi megjegyzésünk sincs. Mi megvár­juk az eseményeket. Én azt hiszem, hogy az érdekelt oldalról jövő távirali értesülések túlságos optimiz­mussal; tekintik e kis-antant megvalósítósát már befejezett dolognak. Várjuk meg -előbb, a mig tény­leg meglesz. • Ugyancsak intervjut közöl Paderevszkytöl a Petit Journal ií és tudósítója az intervjuhoz azt a megjegyzést fűzi, hogy úgy véli, nem követ el indisz­kréciót, ha megállapítja, hogy Paderevszkv politiká­jának legfőbb .pántja a lengyel-francia katonái korit venció megalapozása a belga-francia egyezmény min­tája. szerint. x x x x x x x x x x x x x X X'X X x x x x x x x x x Hit; bözOs olaszlraicia KüMlltai (ront. A római lapok részletesen foglalkoznak Mille- rand és GiolMi találkozásával, tartózkodnak azon­ban minden politikai kommentártól. A tanácskozás eredményét általános pesszimizmussal fogadják. Úgy látszik, főképp az orosz és a német kérdésben van. áthidalhatatlan ellentét a franciák és az olaszok között. Az bizonyos, hogy az aix-ies bainsl tanácsko­zás eredményeit az olasz sajtó lényegesen másképp közli, mint a francia sajtó. Az olaszok a megbeszé­lések főeredményeként azt szegezik le, hogy mind­két., kórmánv megállapodott arra nézve, hogy a lövő­ben minden' alakban lemondanak arról, hogy egy közös-külpolitikai frontot alkossanak. A kél ország viszónyát inkább úgy képzelik, hogy szabadon fog­nak együttműködni és esetről-esetire egymást tá­mogatni. H házmester gyilkosát elfogták ' A rendőrség egyik detektivje ma déliben a személyleírás alapján elfogta a Weisz Manfréd-vilia betörőjét, a ki tegnap délután tudvalévőén meg­gyilkolta a villa házmesterét, Szabó Ferencet. A gyilkos Kun Sándor iizennyolcéves suhanc, a ki be­töréses lopásért már büntetve volt, de a börtönből megszökött. A gyilkos teljes beismerésben van. A főkapitányság delektivtestülete nagy appa­rátussal egész éjszaka nyomozott a gyilkos után, a kiről rendkívül pontos személylerirást sikerült a gyilkosság helyén beszerezniük. Ma délben a Rá- kóözi-ut és Baröss-tér sarkán egy arramenő detek- tiynek gyanúsnak tűnt föl egy előtte haladó alak'. Eléje sietett és jól megnézte. A' gyilkosról adott sze- méJyleirás teljesen reáillett. A megnézett embernek gyanús vöt a figyelés és futásnak eredt. A detektív rákiál' ott, hogy álljon mM. Erre a menekülő Frommer-pisztolyt rántott elő s a levegőbe emelve, megfenyegette az utána szaladó detektívet. A járó­kelők figyelmessé lettek a hajszára, néhány pillanat alatt valóságos hajtóvadászat indult meg, a mely elől a menekülő ember nem tudott már szabadulni. A Baross*tér végén ledobta revolverét és megadta masát. Megkötözték, bevitték a főkapitányságra, a hol megállapították', hogy Kun Sándor a neve, tápiósági születésű, 18 éves. betöréses lopás miatt már bün­tetett ember, a ki Cegléden volt letartóztatva, de börtönéből megszökött. Egy ideig édesapjának tápiósági házában tartózkodott és nyolc-tiz nappal ezelőtt érkezett Budapestre, a hol két napig nővéré­nél lakott a többi időét pedig kedvesének. Dohány­utca 57. számú lakásán töltötte. Az elfogott suhanc bevallotta, hogy ő követte el a Lendvay-utcai gyil­kosságot. Többek között vallomásában a következő­két mondta: — Nyoc-tiz nap óta tartózkodtam Budapesten s á pénzein elfogyott. Elhatároztam, hogy valahová betörök. Kimentem a VI. kerületi villanegyedbe, s ott szemlélődtem, melyik villa volna a betörésre alkal­mas. Úgy vettem észre, hogy a Lendvay-utca 13. száma villában nem lakik senki. Bementem a kert­be. fölmentem az épület második emeletére, senki utamat nem állotta. Ott eg.v lezárt ajtón bekopog­tam. Ha valaki kijött volna, valakit kerestem volna. De mert többszöri kopogtatásomra sem válaszolt senki, benyomtam az ajtót. Végigmentem a szoba­j Sgyedárasotut is expsrfirfikef helyben és minden nagyobb vi- IfappeiiRlf I déki városban, .raktárral együtt Sl&I uűllffiíí. § 'Meg-felelő anyagi helyzetben levő cégek, vagy esryénok, fj kik e cikkel foglalkozni óhajtanak, illetve lerakatunk | átvételére pályáznák) ajánlatukat kéretnek benynjtani: i üróf Kegiev Isft Fái cognasgyár § 12651 _______kőzp. irodájához. Budapest. IV, Bécsi-pipa 5. kon , s meggyőződve arról, hogy a lakás üres, hozzá­fogtam szekrények, ládák és táskák fölnyilásához. Temérdek ezüstöt, szőnyeget, párnát, szövetet s ru­haneműt találtam, a melyeknek osztályozásával vol­tam elfoglalva, a mikor lépések zaját hallottam. A ruhaszekrény nyitott ajtaja mögé-bújtam, a mikor belépett Szabó Ferenc házmester. Hallottam, a mi­kor a házmester elszörnyüködve kiáltott föl: — Istenem, itt is jól betörtek! Vájjon mit vi­hettek el. — A házmester magában tovább beszélt', majd megfordult s ekkor észrevett engem. Rám rohant, á kulcs'köteggel végigvágott a mellemen, a mikor másodszor is rám akart sújtani, a spárga elszakadt és a kulcsok szanaszét röpüllek. A házmester ek­kor megragadott, dulakodtunk, birkóztunk és a mi­kor azt láttam, hogy ö az erősebb s a:z a veszede­lem fenyeget, hogy legyűr, előkaptam a Frouimert, de az első lövésre nem sült el. Szabó Ferencnek ek­kor sikerült engem a földre nyomnia s most ismét fölhúzva a; fegyvert, egymásután négyszer elsütöt­tem. Támadóm csak a negyedik lövésnél esett össze. A mikor megszabadultam, menekülésre gon­doltam. Végigfutottam a lépcsőn, az elsőemeleti fo­lyosón egy fiatalember mellett rohantam el, majd asszonyok jöttek velem szemben. A kertajtóbun elém állott egy ember, de revolveremet ráfogva, el­kergettem utamból. Végigfutottam a Lendvay-utcáa, berohantam egy Bulyovszky-utcai kertbe, azután több ház kerítésén ugráltaid át, a mig sikerült ki­jutnom a ligetbe, a hol a bódék és fák között el- íudtam redőzni. Kö-ülbelüi hat óráig maradtam künn a ligetben, azután bemernem az István-ut -10. künn a ligetben, azután bementem az István- ut 10. szánni házban levő vendéglőbe. A vendéglőnek van egv kis szobája, odamentem be, megvacsoráztam, nadrágot cseréltem, majd lefeküd­tem és fél 9 óráig aludtam. Ezután elmentem a Ferenc József kereskedelmi kórház közelében levő pincevendéglőbe, a hol megittam egy-két pohár bort, majd fölkerestem kedvesemet a Dohány-utca 57. számú házban, a hol reggel 7 óráig aludtam. Reggel visszamentem az I»tván-ut 10. számú házban levő vendéglőbe, a honnan fél 12 órakór az­zal távoz’ am el, hogy elutazom Fehérmegyébe. A keleti pályaudvar felé tartottam, a mikor fölismer­tek és elfoglak. A gyilkos elmondotta még, hogy gyermekko­rában is nyugtalan természetű volt, mesterséget nem tanult, 1915-ben 13 éves korában megszökött a szülői háztól, fölkapaszkodott egy katonavonatra és kijutott a frontra, -ód nem mondta meg, hogy kicsoda, nem tudtak Vele mit csinálni és a kony­hán foglalkoztatták. A gyilkost a rendőrség letar­tóztatta. NAPIHIREK. „Csonka-Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország 1* — (A budapesti jugoszláv és spanyol kö­vetek á miniszterelnöknél.) A Magyar Távirati Iroda jelenti: Milojeoic Milán,, a szerb-horvál-szlo- Vén királyság rendkívüli követ-e megjelent ma a külügyminisztérium vezetésével megbízott miniszter- elnöknél és átadta megbízólevelét, a melyben kor* mánya öt a magyar kormánynál mint teljes ha­talmú megbízottat akkreditálja. Később megjelent Jarcia Reál spanyol követ, a ki bemutatta titkár rát, dón Miguel Castaneda y Echavarriat. — (A délszláv rég-ensheroeg eljegyzése.) Belgrádból jelenti a délszláv sajtóiroda: Lapjelen­tések szerűit Sándor régensherceg párisi tariózko­i dása álkalmával találkozott Mária hercegnővel, a ro­mán királyi pár második leányával. Hir szerint a régen.shercegnek' Mária hercegnővel való eljegyzése küszöbön áll. (M. T. I.) *■ — (Miniszteri tanácskozás.) A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kormány tagjai ma dél­után 5 órakor a miniszterelnöki palotában minisz­teri tanácskozásra ültek össze, a melyen a beteg­ségéből fölépült Teleki Pál gróf miniszterelnök el­nökölt. A miniszteri tanácskozás, a melyen folyó­ügyeket tárgyaltak, éjjel egy órakor ért véget. — (A kisgazdaminiszter az árumi ntavá- sáron.) Sokorópáfkai Szabó István kisgazdaminisz­ter ma meglátogatta a XI. árumintavásárt. A látoga­tást bankett követte. A banketten az Ipari Szövetség képviselői arra kérték a minisztert, hasson oda, hogv az ipartörvényt mielőbb revízió alá -vegyék, az ipar­űzést képesítéshez kössék s' így az ipar megszaba­dulva a kontároktól, valóban elindulhasson a fel- virágozás utján. — (A tanítóképzés reformjáról és a taní­tók sorsa,) A Tanitóképzöintézeti Tanárok Orszá­gos Egyesülete Dékán Mihály ellök vezetésével ma délelőtt tisztelgett Hallér István kultuszminiszter­nél, hogy a tanitóképzőintézetek régvárt reformjá­nak mgvalósitása alkalmából üdvözölje. A kultusz- miniszter az üdvözlő beszédre adott válaszában ki­jelentette, hogy hivatalba lépésének első pillanatá­tól fogva foglalkozott a tanitóképzés reformjával.! Csaknem minden hivatott szakértőt meghallgatott ebben az ügyben és erek nyilatkozatai még inkább megerősítették abban az elhatározásában, hogy a reformot tovább halasztani nem lehet. Főcélja a reform megvalósításával az volt, hogy a magyar tanítóság olyan kiképzést kapjon, a mely a haladot­tabb kor igényeivel teljesen összhangban, van. Biz­tosított., a miniszter a küldöttség utján az egész tanítóságot, hogy sorsukat mindenkor szivén viseli és mint eddig, ezután is megtesz minden lehetőt, a mit az ország jelenlegi helyzete, megenged, hogy a nemzet jövőjét biztosító,, laniiónevelő munkáljuk minél zavartalanabb és igy minél eredményesebb leeven. — (Kossuth. Lajos sírjának megkoszorú­zása.) Vasárnap, e hónap 19-én lesz 118. évfor­dulója Kossuth Lajos születésének. Az évfordulón a függetlenségi és 48-as part megkoszorúzza Kossuth siriát s a párt nevében P. Ábrahám Dezső mond beszédet, — (Schiller Zsigmond dr-t) ma temették a rákoskeresztúri temetőben, a hol e szomorú alka­lomra barátaiból, tisztelőiből, ujságiró kartársanból és a főváros előkelőségeiből nagy közönség jelent meg. Az egyházi énekkar Lazarusz főkántor részvé­telével és Vezetésével meghatóan adta elő a szertar­tásos énekeiket, mire Hevesi főrabbi mondott a ko­porsó előtt-nagyon szép búcsúztatót. Gyönyörű! része vall! e beszédnek, a mely szólt az elhunytról mint természettudósról, a ki a növényvilágban is gv'öny örköd ve a szépet s a törvényt keresi s a ki l mint publicista az.igazság szolgálatában állott hit- tel és hűséggel. A Természet, mondta ihleteden a pap, édesa iyja vök a megboldogultnak, a ki. szere­tettel ölelte magához és gyönyörűségeivel árasz­totta el. Az Igazság pedig az ember mostohája, a kinek szolgálata csak tüskét 'terem és tövissel rakja mieg a szivét. A halottas házból menet a sirhoz új­ságíró kollegák vették át a halotitvivöktől a Szt. Mi­hály lovát s úgy vonult a gyászoló közönség a te­mető ama helyére, a hol a megboldogultnak fiatal­asszony korában elhunyt lánya pihen, a kinek ár­vája kéthetes kora óla a nagyszülők házában növe­kedett. Itt a simái Vészi József, a Pester Llogd fő- szerkesztője búcsúzott el néhai szerkesztőtársától, mégha'ott hangon ünnepelve emberi és újságírói erényeit. Azután a koporsó leszállt a földbe, a hozzátartozók egy kapányi rögöt bocsájtottak rá ói; egy szép és nemes élet véget ért. A vég tisztességeik a többi között. megjelentek Székely Ferenc, Rákosi Jenő, Márkus Miksa, Bródg Lajos, Degen Árpád dr, tanár, Dubszky Alfréd miniszteri tanácsos, Saurek Alajos ezredes, Keszthelyi Ernő, Földiák igazgató síb. —■ (A zsemlye.) A háború kitörése óta sok minden dolognak, nagynak és kicsinek, változatos * története. Ez, utóbbiak közé tartozik a zsemlye’ sorsának forgandósága. Aprólékos dolognak látszik, de mégis érdemes vele.foglalkoznunk, mert korokra és időkre apróságok is jellemzők. Bizonyos az, hogy a mai öt-hétéves gyerekek jó ideig nem fogják meg­tudni, mi volt a zsemlye a háború előtt és csak vágyakozva fognak nézni, ha újra a szemük elé kerül, arra a kicsiny, kerek, sárgás süteményre, a. melvet zsemlye néven ismernek a náluk időseb­bek. Ez a zsemlye, tudjuk, jó hosszú időn át el­tűnt. Takarékoskodni kellett a liszttel, örültünk, ha nagyobb a kenyerünk, nemhogy még zsemlyére tellett volna. Azután egyszerre, szinte el sem akar-1 tűk hinni, híre jött, hogy ismét lesz zsemlye. Lőtt is. Sütötték a pékek és árulták a kávéházak. De mig valamikor igaz volt a nóta, hogy-: kél krajcár a zsemlye, sőt még igazabb volt, mert lietet-nyol- cat is adtak egy hatosért és ezt a tekintélyes meny- nyiséget a pék reggelenkint még a lakásra is szál­lította. addig az ujonan életre kelt zsemlye darab­ját a pék 1 korona 80 fillérért adta, a kávéházban pedig 2 koronáért vesztegették. Egv-két 'hónap óta a pénzzel rendelkezők körében bőséges keletje volt ennek a régen nem látott, ha mindjárt drága zsem-| Ivének. És most uj hir szól a zsemlyéiül a követ-; kezűképpen: A közélelmezésügyi minisztériumnak intéz­kedése értelmében szeptember 19-től, vasárnaptól! kezdve, a zsemlye ára 2 korona 70 fillér lesz. j Ugyané naptól kezdve a zsemlyét csakis jegy j ellenében lehet kiszolgáltatni, még pedig egy ke-, nuérjegy-szelvényre négy zsemlyét. Jegyhez leszi kötve továbbá a tészta kiszolgáltatása is. Egy egész zsemlye tehát vasárnaptól kezdve1 2- korona 70 fillérbe ikerül és még egy kenyérjegyet is kell érette adni. Kekünk, és azt hisszük, olva­sóink igen nagy részének, nem fáj ettől a fejünk. Nekünk a jóval olc-sóbb, de mégis méregdrága zsem­lye is fényűzés volt, á'fényűzésről pedig régen le­szoktunk. A- -kétk rajé áros- zsemlye büszke lehet a karrigrjérei

Next

/
Thumbnails
Contents