Budapesti Hírlap, 1921. február (41. évfolyam, 25–47. szám)

1921-02-23 / 43. szám

ára 2 korona. Budapest, 1921. XII évfolyam, 43. szám Szerda, február 23. Megjelenik hétfa kivételével mindennap. Előfizetési árait: Égési évre 280 kor., félévre 140 kor., negyedévre 70 kor., egy hónapra 35 kor. Egyes szám ára mindenütt 3 kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23-24. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen." Anftftsy Gyula gróf, Budapest, febr. 22. Túlságosan patetikusan hangzana és szín­padi jelenetet vetítenénk papirosainkra, ha azt imák, hogy­­Andrássy ma zászlót bontott és ke­zébe ragadta a vezéri pálcát. Andrássy nem ho­zott új jelszavakat, csak magyarázta, körülha­tárolta a keresztény nemzeti programot, melyet önkéntelen remeteségéből kilépve elfogadott, mint alkalmas ösvényt nemzeti életünk felújítá­sára és állami létünk megmentésére. A mai Andrássy alig emlékeztet a régire, a minthogy közülünk már senki sem a régi, ha jól megnézzük magunkat a tükörben. Az a nagy­­tudás, az a hatalmas becsvágy, melyek valami­kor a legfényesebb nemzeti álmok egyik vezér­alakjává avatták, ma a kötelességek szürke pa­lástját öltötték fel. Nem a vezér állott előttünk, a ki hódítani, a­ki parancsolni akar, hanem a szívében megrendült ember, a­ki dolgozni akar, a­ki okos polgári munkába szólítja a haza fiait. Sokan Andrássytól, a­ki már annyiszor adott programot, valami egészen új programot vártak. De könnyű volt megértetnie, hogy a meglévő programokhoz még egyet adni, csak újabb akadága lenne az aktív erők összefogla­lásának, a­mi pedig nélkülözhetetlen követelése az ország helyzetének és a felzaklatott néplélek­nek. Andrássy búcsút mondott politikai múltja jelszavainak, melyek odaégtek a vesztett háború és a vesztett forradalmak katasztrófáiban és bi­zonyára hosszas tépelődés után csatlakozott az új jelszavakhoz, melyeket a katasztrófák szen­vedései fakasztottak a kétségbeesett néplélek­ben. A keresztény s nemzeti politika mai fo­galma, és tartalma a forradalmak reakciója. A nemzet túlnyomó része ezekbe a jelszavakba helyezte minden reménységét és Andrássynak az a meggyőződése, hogy irtózatos veszedelem zúdulhatna ránk, ha e jelszavak és reménysé­gek lejárnák magukat. Nyilvánvaló, hogy Andrássy politikai ál­lásfoglalására a történetírónak és a néplélek búvárjának vizsgálódásai hatottak döntően, nem pedig a köznapi politika szempontjai. A forra­dalmak tanulságaiból indul ki és a forradalom feltámadása ellen irányítja és csoportosítja a politika minden tennivalóját. Nincs erő és hata­lom, mely a nemzet többségét mai lelkiállapo­tában el tudná téríteni jelszavaitól. Könnyű volna egy józan középutat kijelölni, de a forra­dalom lélektana nem tűr középutat és csakha­mar ránkszakadna a vörös reakció. Í­s ha már beállott a szakadás a társadalom keresztény és ama nem keresztény elemei között — Andrássy egyszer sem ejtette ki a zsidó szót, — a­kiket a magyarság ellenségeivé tettek a keresztény nem­zeti jelszavak, legalább az ellentéteket enyhít­sük és az árnyalatok sokaságát küszöböljük ki. Ne álljon félre senki, ne legyen osztracizmus, ne hánytorgassuk örökösen a túlzásokat, ne várjuk türelmetlenül az erkölcsök átalakulását, kerüljük a faji és felekezeti üldözést és állítsuk munkába a társadalom összes erkölcsi erőit. A közszabadságok dolgát, köztük a sajtószabad­ságét, a közigazgatást,­ a közgazdaságot, a köz­­élelmezést, a munkáskérdést, a közélet tisztasá­gát úgy kell szabályozni és biztosítani, hogy ne legyen újabb forradalom, mert egy új forrada­lom a nemzet halála lenne, f* ¡ ^ " -7 Ez az Andrássy programja. A forradalom tette tönkre a nemzetet, a forradalom ellen kell összefognunk. Majdnem azt mondhatnánk, hogy a forradalom mint egy rögeszme kísért Andrássy gondolkozásában, de hiba lenne fél­vállról venni intelmét. Valamikor képtelen gon­dolat volt az egész világ forradalmasítása, de ime a világnak már e­gy zuga sincsen, a­­hova a forradalmi eszmék utat nem találta­k volna. Ná­lunk éppen most verődnek pártba a levitézlett forradalmi elemek. Talán még korai volna Andrássy, mai lépésének fejleményeiről beszélni. A mai beszé­dének jelentősége, hogy a keresztény nemzeti politikát az eddigi tanulságok alapján szorosabb és határozottabb mederbe terelte. Kimondta, a­mit egyébként már Apponyi is kimondott, hogy tudomásul kell venni, hogy a folyó túlsó partján is laknak emberei­. Ezzel kétségkívül szolgálatot tett a keresztény nemzeti politika realitásának, de az országnak meg az igazságnak is. Andrássy politikája mindenesetre egy érdekes lelki fejle­mény. A pártpolitikusok hidegen mehetnek el mellette — a kisgazdapárt oldalán neon is csi­náltak belőle titkot — de az az érdeme talán meglesz a beszédnek, hogy az enyhülés szelleme, mint meleg Golf-áram fogja átjárni a zaklatott magyar társadalmat. És ez is, legalább egy lépés előre. A nemzetgyűlés ülése. — Andrássy bejelentette belépését a keresztény nemzeti pártba. — A kormányprogram vitája. — A nemzetgyűlés ma folytatta a kort­ány pro­gramjáról szóló vitát. Mára várták Andrássy felszó­lalását s ennek keretében a keresztény nemzeti pártba történt belépésének bejelentését és megoko­­lását; ennek meghallgatására a keresztény nemzeti párt tagjai nagy számmal jelentek meg. Ezt meg­előzve, Giessmein Sándor m­ondott liberális irányú beszédet. Az ülés végén pedig Szijj Bálsait a kisgaz­dák szempontjából részben méltatta, részben bírálta a kormány programját. A részletek alább követ­keznek. Az ülés elején Őrffy Imre előterjesztette a pénzügyi bizottság jelentését a pénzügyminiszternek a minap előterjesztett törvényjavaslatairól. A kormány programja. A kormány programjáról szóló vitában ma elsőnek Giesswein Sándor szólalt föl. Azt tartja, hogy nem elég a keresztény gondolat, hanem a ke­resztény tett is kell. A kormánynak eddigi működé­sében csak olyan tetteket lát, a­melyek nem töltik el sok bizalommal. Hogy mi kijussunk a tétlenség­ből, ahhoz föltétlenül szükséges, hogy kiviirágozza­­nak a közszabadságok. Elsősorban a sajtószabad­ságra van szükség és mikor a sajtószabadságról be­szél, nem azt kívánja, hogy a pornográfiának, a rá­galmazásnak, a becsületsértésnek ajtót nyissunk a sajtóban. A cenzúra túlkapásairól beszél azután, majd a faji kérdésről nyilatkozik. Nagy tévedés, úgymond, a­mikor­­a nemzeti eszmét a faji kérdéssel tévesztik össze. Van zsidókérdés, ez tagadhatatlan, de ez gazdasági kérdés. Úgy keletkezett, hogy mi ma­gunk nem töltöttünk be bizonyos pályákat és enged­tük, hogy azt a zsidók foglalják el. Nem elég az, hogy a köztisztviselői pályákat töltjük be, a­hol éh­bérért dolgozunk. A magyarságnak el kell foglalni a lukratív pályákat is. Ez helyes, de ebből faji kér­dést csinálni keresztényellenes dolog. Ha a múlt században mindenkit, a­ki nem magyar fajbeli, eltá­volítottak volna, akkor sem a Wekerlék, sem a Pro­­hászkák, sem Huszár Károly, sem Turr-Tillmann Béla­, sem jómagam nem foglalhattunk volna helyet a magyar közéletben. Ezeket a faji hecceket csak a kapitalizmus szítja. Az a mozgalom, a­mely a zsidót külön fajnak akarja minősíteni, nem más, mint a zsidóknak az a törekvése, hogy gettót állítsanak föl maguknak. Kezet kell fogni a munkássággal. Le­­­even minden polgár prunkás és minden munkás polgár. Végül megemlékezik a külügyminiszter fér­fias expozéjáról, a­melyben Magyarország önrendel­kezési jogát hangoztatta. Támogatja a kormányt, de csak abban az esetben, hogyha a hazának alkotmá­nyos jogait visszaszerzi. (Helyeslés jobbfelől.) Andrássy beszéde. Most Andrássy Gyula gróf emelkedett szó­lásra. Azzal kezdte, hogy másképp képzelte az or­szág újjáépítését. Azt hitte, hogy a múltak tanú­ságai után elfelejtik a most apró ellentéteit és min­denki összefog a haza nagy céljainak elérésére. E helyett azt látjuk, hogy úgy a társadalmi életben, mint a politikai életben a régi kicsinyességek élnek. Nagyon csalódik, a­ki azt hiszi, hogy túl vagyunk a veszedelmeken. A nemzet még mindig nagy ve­szedelemben forog és még igen súlyos küzdelmet kell vívnia. Ezek a veszedelmek meg vannak úgy a külpolitikában, mint a belpolitikában. A belpoli­tikában a pénzügyek nincsenek helyreállítva, a munkakedv kevés és elgyengült. A középosztály sú­lyos válságban van és valóban élet-halál küzdelmét vívja. A külföldön pedig egyetlen barátunk, egyet­len szövetségesünk sincsen. Az összes körülöttünk, lévő államok, a­melyeik mindegyike kiterje­désben, vagyonban, népszá­mban erősebb nálunk, az összes országok szövetkeztek­ ellenünk. Nem tudják leküz­deni a gyűlöletet és félelmet, a­mely vezeti őket, így teljesen izolálva, ellenségektől körülvéve, hely­zetünk olyan súlyos, hogy senkinek sem szabad sa­ját ízlésére, saját kényelmére, saját érdekére hall­gatni, mindenkinek egy kötelessége van, félretéve minden más tekintetet, a válságban levő nemzetet szolgálni. Ez a meggyőződés vezetett arra — úgymond ,— hogy elhatároztam, hogy az eddiginél intenzí­vebben veszek részt a közéletben. Mindent megte­szek erőmmel és tehetségemmel, hogy hazámnak használjak. Csatlakozom azon jelszavakhoz és po­litikához, a­melyben a nemzet óriás többsége az ország újbóli lábraállítását látja. Ezt látom én a keresztény és nemzeti irányban. (Nagy éljenzés a keresztény párton.) Szilágyi Lajos: ízlése ellenére? .Andrássy Gyula gróf: Azt kérdezte valaki, hogy ízlésem ellenére történt-e? Nem,, nem ízlésem ellenére, mert ha így volna, akkor visszavonulnék a politikától. ízlésem ellenére nem tudnék új szövet­ségeseket keresni, mert megfelelnek ízlésemnek. .. keresztény jelszó nálam két meggyőződésből ered. Az­ egyik erkölcsök lesülyedése és megromlása. Egész erővel követni kell a keresztény erkölcsöket. A másik meggyőződésem, hogy a neonkeresztény társadalomnak nagyobbik része cserbenhagyta a nemzetet a kemény és veszedelmes percekben. A­ nemkeresztény társadalomba­­ nagyobb arányban hódított a forradalmi eszme, a­mely, ha Magyaror­szágon ujfvól erőt vehet, elpusztítja az országot kell, hogy a keresztény társadalom önérzetre éb­redjen. Törekednie kell a vezér­szerepre nemcsak az államban, hanem gazdasági téren is. De ezt törvé­nyesen kell megvalósítani, kerülve a felekezeti gyű­lölködést, az erőszakoskodást, az egyéni akciót, a­­mely a célhoz soha nem vezethet, árt a nemzet be­csületének és magának az ügynek, a­melyet szol­gálni kiván. Nem szabad szégyelni az eddig lebecsült ipari és kereskedői pályákat. A dzsentri nevelte iparos­nak a fiát, nem szabad szégyenleni, ha régi törté­nelmi neveket kiírnak a cégtáblára. Meskó Zoltán: Húsz évvel ezelőtt is hirdette. Huszár Károly: Annál igazabb. Andrássy Gyula gróf: Húsz évvel ezelőtt meg­lehetősen liberális voltam. Azt tartottam, hogy a liberális politika jobban egymáshoz köti az embere­ket, de le kellett ennek tanulságait vonni. Tudom, hogy gyanúnak és rágalomnak teszem ki malgamat, de tisztában voltam ezzel, a­midőn elhatároztam, hogy csatlakozom. A­mikor megtettem ezt a lé­pést, elsősorban az a tudat vezetett, hogy iszonya­tos veszedelem volna, ha ezek a jelszavak lejárnák magukat. (Igaz, úgy van!) Teljesen félreismeri a helyzetet az, a­ki azt hiszi, hogy e jelszavak elmúl­tával egy józan középút fog jönni, egy liberális blokk, a­mely semmit nem túloz. Nem így áll a­ do-b­log, ha e jelszavai­ eltűnnének, akkor viből a vörös

Next