Budapesti Hírlap, 1921. február (41. évfolyam, 25–47. szám)

1921-02-23 / 43. szám

2 1921 febru­ár 23. reakció jönne, a­mely mindent elpusztítana. A­­ nemzetet erősítsék szellemileg és gazdaságilag, ha a­­ kormány n­em tud megküzdeni ezekkel a követel-­­­ményekkel, bármily szépek is legyenek a célok, el­­ fognak fordulni a szép eszméktől és akkor el fog­­ következni­­i lelki nirvána. (Helyeslés :­ keresztény nemzetiek pártján.) A­ legelső­ feladat a jogrend helyreállí­t­ája. A katona ne csináljon Politikát, a rendőrség maradj­on meg eredeti kereteiben és a társadalmi szervezetek végezzék feladatukat és mellékutakon ne haladjanak a politika felé. A­mikor a kormány meggyengül, a társadalmi osztályok széthullnak. Helyre kell állítani a tekintély elvét. Nem azt aka­­rom, hogy privilégiumokat osztogassanak, hanem azt, hogy becsül­enek a munkája szerint mindenkit­. Mindenkit csak aszerint értékeljük, mennyit ér az országnak, hogy teljesíti-e kötelességét vagy nem. A cenzúráról szólva, kifejti, hogy a cenzúra nem maradhat állandó intézmény. Úgy a­hogyan ma gyakorolják, teljesen egyoldalú pártpolitikai cé­lokra is felhasználják, sőt a cenzúra egyéni célokat is megvédelmez. Legjobb lenne, ha a miniszter vagy államtitkár lenne felelős a cenzúráért. Csinálni kellene egy új sajtótörvényt, mely szigorú lenne rendzavart és forradalmi mozgalmakkal szemben. Mi még egy forradalmat­ nem állhatunk ki a legna­gyobb megrázkódtatások nélkül. Már az első is szinte mindnyájunk testén keresztül tört az­ ország­ban. Nem kívánunk végleges sajtótörvényt, csak ideiglenest, mely néhány évre szóljon. Erős közigazgatásra van szükség a vidéken, mert nem tudjuk, hogy a magyar állam milyen megpróbáltatásoknak van még kitéve. Nem poli­tikai küzdelmekre, hanem szociális politikai alkotá­sokra van most szükségünk. A pénzügyek tekintetében már megindult a munka. Az egész koncepció csak később fog véglege­sen kibontakozni és akkor ítélkezhetünk felette. A pénzügyminiszter máris nagy szolgálatot tett azzal, hogy megindította a szekeret és megkezdte a taka­rékoskodást. Az adóteher egyenlően oszoljék meg a különböző foglalkozási ágak között, de figyelem­mel kell kísérni azt is, vájjon az ingó vagyon nem fog-e olyan védelemben részesülni, a­mely védelem veszedelmét a pénzügyminiszter múltja felidézi. A közellátás terén az általános szabadság elvét kell szem előtt tartani. Az állam örökös beavatko­zása nem vezethet jóra. Csak egy okos átmenet ve­zethet célhoz. Mindenekelőtt az igazságot kell szem előtt tartani. Gaál Gaszton: Itt vannak a budapesti ellátat­lanok. (Nagy zaj.) Andrássy Gyula gróf: Igen, Budapest éppen az a város, a­hol az alkalmazottak legnagyobb része nem­ tud megélni, ebben pedig a legnagyobb vesze­delem van. Addig nem lesi és nem is lehet rend, a­mig a keresztény középosztály nem tudja, hogy mi lesz vele holnap, a­mig nincs kenyere, vagy lisztje. Ez az állapot csak fölfordulással végződhetik. Ebben az intelligens középosztályban van minden forrada­lom kiindulópontja, ezzel pedig már most kell szá­molni, hogy meg tudjuk akadályozni a következmé­nyeket. A munkáskérdésről szólva, azt mondja, hogy rossz pénzügyeink mellett is a munkások anyagi és szellemi érdekeit fel kell karolni Üdvözli a szocia­­lista pártnak újra akcióba lépését. De egy kellemet­len érzés fogja el, a­mikor a munkásságot a mos­tani fölvonulásban, ebben a szövetségben látja. Drozdy Győző: Károlyiék! (Nagy zaj.) Andrássy Gyula gróf: Reméli, hogy a munkás­ság tanult a múltból. Hogy panaszkodnak fehér ter­rorról és ha ilyen volt is, ez csak kilengése azoknak a bűnöknek, a melyeket az elragadtatás okozott. Tartózkodnia kell a munkásságnak minden destruk­ciótól. Harcolnia kell a közszabadságért. Ma sajná­lattal hallotta, hogy egyik alapítója a blokknak az államforma kérdésére vonatkozólag azt mondotta, hogy ezzel egyelőre nem foglalkozik, ezt a konszo­lidáció utánra hagyja. Olyan formában történt ez a nyilatkozat, mintha ma köztársaságról is komolyan lehetne beszélni. De az ő véleménye szerint mind­addig lojális kitartással kell velük dolgoznunk, a­míg nem nyúlnak forradalmi eszközökhöz. Akkor azon­ban kérlelhetetlen szigorral kell velük szemben el­járnunk. (Helyeslés és éljenzés a Hás minden ol­dalon.) Az internálások kérdését sürgős revisió alá­ kell vetni. A felekezeti kérdésben aggasztóinak tartja, hogy egyes kom­kolyhintők arra törekszenek, hogy a keresztény társadalomban ellentéteket tá­masszanak. Ennek a­z aknamunkának súlyos követ­kezménye lehetne. Végül a korrupció kérdésével foglalkozik. Sokan vannak, a­kik korrupciót emle­getnek és korrupt hibáknak hangoztatásával akar­nak az irányzatnak ártani. Fölkiáltások a kisgazdapárton: Becsületes, szabad sajtót! Andrássy Gyula gróf: Csakis a legnagyobb nyíltság szüntetheti m?" a visszaéléseket. A korrupciónak min­den vádját a nyilvánosság előtt kell tisztázni. Beszédét azzal fejezi ki, hogy a kormány programja m­indazokkal a kívánságokkal, melyeket most kifej­tett, nem találta ellentétesnek. Általában határozott haladást lát, a kormány egységesebb, mint volt, a jogrendet helyreállította és jobban meg tudja vé­delmezni, mint a múlt-ban. Addig, a­míg a kormány hű marad azokhoz a jelszavakhoz és­­ahhoz a pro­gramoz, melyet maga elé tűzött és vezetni is tudja a nemzetet, addig támogatja a kormányt. (Éljenzés és taps a keresztény nemzetiek pártjáé.) Az elnök öt percre fölfüggeszti az ülést. A szünet után a kisgazdapárti Szijj Bálint üd­vözölte beszédében a pénzügyminisztert a takaré­kosság és szabadforgalom elvének hirdetéséért. De vigyázni kell, mihhogy exisztenciák menjenek tönkre, mert akkor hiába jön a pénzügyi konszolidáció. Figyelmezteti a kormányt, hogy ha a jövő évben nem­ szünteti meg a gabona­zárolást, akkor ne szá­mítson a kisgazdapárt támogatására. Arra is kéri a kormányt, hogy mielőbb oldja meg a belügyminisz­­ter-válságot. Mert ha igaz az, hogy egy kis arisz­tokratakörben keresnek belügyminisztert, akkor le­gyen a kormány arra elkészülve, hogy a kisgazdák ezt a békát már nem fogják lenyelni. (Helyeslés a kisgazdáknál.) Az ülés háromnegyed két órakor végződött. Jaánisn Hislaf (43.­­) A nautika eseményei. Andrássy a keresztény nemzeti pártban. Andrássy Gyula gróf ma este megjelent új­­ párt körében, a­hol őt a párt nevében Huszár Ká­roly köszöntötte, abban a reményben, hogy ebben a megromlott korszakban diadalra viszi a keresztény párt zászlaját. Andrássy válaszában kifejtette, hogy nem hí­vásra, hamm meggyőződésből állott a keresztény lobogó alá, mert most nem az egyéni célok a fon­tosak, hanem az, hogy mindenki teljes erejével szol­gálja a magyar jövőt, ő mikor ebbe a pártba jön, nem embereket akar látni, hanem magyar esz­ménye­ket és ebben a pártban látja a magyar eszmények harcos táborát. Minden erejével támogatni és segí­teni fogja a pártot. Igyekezni fog, hogy rászolgáljon­­ arra a ragaszkodásra, a­melyet neki a párt előle­­­­gezett. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja csü­­­­törtökön este hat órakor értekezletet tart, a­me­­­­lyen a pártvezetőséget fogják megválasztani. Elnök­­ nem lesz, csupán intézőbizottság, hogy ezzel is ki­fejezzék demokratikus fölfogásukat. Ugyanaznap a párt e­ste 8 órakor Andrássy tiszteletére a Gellért­szállóban bankettet rendez. S egyottas értekezlet. A kormánytámogató pártok a keresztény nemzeti párt és a kisgazdapárt holnap délután 5 órakor az országiháza delegációs termében együt­tes értekezletet tartanak. Értesülésünk szerint He­gedűs Lóránt pénzügyminiszter javaslatait fogják tárgyalni. A belügyminiszteri tárca. A hivatalos lap mai száma közli, hogy a kor­mányzó Ferdinándy Gyula belügyminisztert fölmen­tette állásától és Tomcsinyi Vilmos Pál igazságügy­­minisztert ideiglenesen megbízza a belügyminisz­térium vezetésével.­­ Az ideiglenes megoldás nincs kedvére a kisgazdapártnak és sérelmesnek tartja azt is, hogy Tomcsányi megbízása a párt tudta nélkül történt. A kisgazdák ama is Gaál Gaszton vagy Ikráéig Szabó János kinevezését óhajtják. A külügyi bizottság­ ülése. A nemzetgyűlés külügyi bizottsága ma délben tartotta alakuló ülését. Elnökké Andrássy Gyula grófot, a bizottság jegyzőjévé Moser Ernő képvise­lőt választották meg. Percre a vámér­telem e­len. — A közgyűlés egyhangúan visszautasítja az önkormányzat megbolygatását. — Pest vármegye ma délelőtt tartotta, rendkí­vüli közgyűlését, melynek jelentős eseménye, ho­gy a vármegye egyhangúan állást foglalt a tervezet­t vármegyei és községi reform ellen. A közgyűlésen Preszly Elemér főispán elnökölt. A javaslatok során kimondták, hogy a me­gyei tisztviselők fizetésének kiegészítésére szükséges pótadót fentartják, majd áttértek Patay Tibor in­dítványára, mely a vármegyei és községi önkor­mányzatnak tervezett módosítása ellen irányult, Patay hosszabb beszédben okolta meg indítványát. — Az az elvünk — úgymond — hogy a nem­zetgyűlés nem az az orgánum, a­melyik ehhez a kérdéshez hozzányúlhat. Nem tartja hivatottnak a reform megalkotására, mert önmaga adott mars­­zulát saját magának teendőire nézve. Adminisztrá­ciós reformra szükség van, azonban itt nem admi­nisztrációs, hanem hatalmi reformról van szó. A vármegye mindig védelmezője volt a közszabadsá­­goknak, nemcsak a felülről jövő zsarnoksággal szemben, hanem az alulról jövőkkel szemben is. A kívülről és belülről fenyegető bolosevizmussal szemben csak a népben meglévő nemzeti érzéssel lehet megküzdeni, a­minek évszázadokon át éppen a vármegye volt a fészke. Miután Weichert Miklós törökbálinti plébános és Kovács István rákospalotai evangélikus lelkész Patay indítványa mellett. Koncz János csepeli jegyző pedig a javaslat ellen szólalt föl, a közgyű­lés egyhangúan elfogadta­ Patay indítványát és ki­mondta, hogy: Pest vármegye a súlyos belső- és külső poli­tikai helyzetet szem előtt tartva, a leghatározot­tabban állást foglal minden oly időszerűtlen re­form ellen, mely a­ jogfolytonosságot úgyszólván egyedül képviselő törvényhatósági és községi szer­vezeteknek törvényes rendszerét megbolygatni, vagy átalakítani akarja és ezekkel a törekvések­kel szemben egyértelmű tiltakozását és állásfog­­lalásá­t jelenti ki; kívánja, hogy* mi? a nemzet, al­kotmányos tényezői az országnak ebben az egyik legéletbevágóbb kérdésében nem határozhatnak, minden reformtervezet mellőztessék. A közgyűlés ezután Patay indítványára meg­keresi a kormányt, hogy a szabadkőműves páho­lyok destruktív működésére elfogla­lt álláspontját minden külső és belső befolyásolás mellett is vál­tozatlanul őrizze meg. Végül az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga átiratát tárgyalták, melyben a forradalmakban bű­nös destruktív sajtó felelősségre vonását s pártatlan sajtóbiróságot követel. Pálóczi-Horváth Ádám sze­rint — mint­ a debreceni események is mutatják — a destruktív sajtó újból felütötte’ fejét és egyes la­pok hangja, melyet újabb időben használnak, lüt’S-ra emlékeztet.. Ajánlatára a közgyűlés egyhan­gúan csatlakozott az átiratban foglalt kívánságok­hoz, majd a még hátralévő folyóügyeket intézte . Tarsassiam ss iraesm A világtörténelemnek eleddig legpazarabb va­csorája bizonyára az volt, a­­melyen Kleopátra, Egyiptom szép­­királynője — a­ki fogadásból be akarta bizonyítani, hogy tízmillió sestertius értékű rács árát el tud fogyasztani — fülönfüggő drága ,völgyét forró ecetben feloldván — felhörpintette. Az Erzsébetvárosi Kaszinó a napokban vacso­­rt adott díszelnökének, Beöthy Zsoltnak tisztele­tre, abból az alkalomból, hogy Beöthy a Kisfa­­u­dy-Társaság legutóbbi kötülésén hatalmas beszé­­det mondott a kultúra politikájáról,­­s a magyar­ársadalomhoz fordulván, a könyvkiadói tevékeny­égében anyagi bajok miatt megbénított Kisfaludy, társaság pénzbeli támogatása érdekében. Ezen a vacsorán szintén felolvadt egy igazgyöngy: a ma­gyar szív nemes érzése — de nem maró folyadék­ján, hanem a lelkesedés szent füzében- s nem kárt is veszteséget okozva, mint a milyen volt a keleti fejedelemnő ékszerének szétmállása, hanem inkább gazdagítva a magyar nemzeti irodalom vezető in­­ézményát. Mert ezen a vacsorán — a Beöthy Zsolt fel­­hívása és a Széchenyi útmutatását követni kívánó Kaszinó példája nyomán — hamarosan majdnem háromszázezer koronát jelentettek be — egyesüle­tek és egyesek — a Kisfaludy-Társaságnak szánt adományát, —■ úgy hogy irodalmi életünk ősz ve­jére, szemmel láthatóan mélységesen meghatva, ilyenformát érezhetett, mint a mi Kossuthnak, a szorongatott nemzet népszerű vezérének keblét el­­töltötte, mikor 1848 július 11-én a képviselőház­iján a haderő megajánlása tárgyában mondott be­széde végén, a „Megadjuk""-kiáltásnak lelkesen egy­hangú zúgását hallva, azokat az örökké emlékeze­tes szavakat mondotta: ,,f­eborulok a nemzet nagy­sága előtt!.. Min lehet szemet hunyni az események előtt, nem szabad a bajokat lekicsinyelni. Ha talán más módon és más viszonyok között, mint 48 nyarán, — de a haza most is veszedelemben van! Sőt a hely­zet ma sokkal nehezebb, a veszedelem nagyobb, a ellátások még sötétebbek, mint voltak hősi szabad­ságharcunk gyászos leveretése után. És­­mégsem sza­bad reményünket elvesztenünk, nem szabad két­ségbeesnünk. De hitünk és reményünk csak egy módon válhatik valóra: ha közéletünkből kiküszö­­bölve minden egyenetlenséget, megteremtjük a ha­­zafiús érzésnek és gondolatnak mindeneket össze­­lgó egységét, a nemzeti szellem integritását. Erre, szinte egyedüli eszközül, nemzeti kultúránk kinál­­tozik. E kultúra szeretetében és m­unkájában kell találkoznia minden magyarnak s akkor meg lesz debenn az annyira szükséges összhang, kifelé pe­­rig, szomszédainkkal szemben a kulturális felsőbb­­ség s akkor aztán — megint Kossuth szavaival élve — „Magyarországot s poklok kapui sem fogják megdönteni.“ Ezért kell igen megszívlelni a Beöthy Zsolt áldozatkészségre hivó­ szavait a társadalomnak s ezért kell nyomatékosan méltatnunk az adakozók sorát megnyitott Erzsébetvárosi Kaszinó példájának jelentőségét. Mert a Kisfaludy-Társaság vezetésével .Ryan mozgalom indulhat meg az irodalom terén, mely eredményeiben a legnevezetesebb történelmi énvezők határával versenyezhet

Next