Budapesti Közlöny, 1867. május (1. évfolyam, 42-67. szám)

1867-05-01 / 42. szám

Buda-Pest, 1867. 42. szám. Szerda, május 1. BUDAPESTI KÖZLÖNY. H­IVATALOS L­A IT. Előfizetési árak : Kapontai postai szétküldéssel: Egész évre .... 20 frt. Félévre.............................10 „ Negyedévre .... 5 „ Budapesten házhoz hordva: Egész évre . . 18 frt. — kr. Félévre . . . 9 „ — „ Negyedévre . 4 „ 50 „ Szerkesztőség: Országút, 38. sz. (Sándor-utcza sar­kán). Az udvarban jobbra 1. emelet. Kiadó-hivatal: Pesten, barátok­ tere 7­ ik sz. Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmen­­tetlen levelek csak rendes leve­lezőinktől fogadtatnak el. Hágán -hirdetések : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetésért 8 kr, többször hirdetésért 7 kr, minden beiktatásnál. A bélyeg­dij külön minden beiktató­­után 30 kr. o. értékben. HIVATALOS RÉSZ. Magyar igazságügy miniszerem előter­jesztése folytán, Gecző János ország­­gyűlé­s képviselőnek, Ökröss Bálint és Wünsch Sándor ügyvédeknek, to­vábbá C­s­i 11 a g­h Benő pestmegyei tör­vényszéki birónak és Szentkirályi Lászlónak, igazságügyministeriumi tit­károkká lett kinevezését helybenhagyó­­lag megerősíteni. Kelt Bécsben, 1867. ápril 27-én. Ferencz József, s. k. Horvát Boldizsár, s. k. A földművelés , ipar- és kereskedelemügyi m. k. minister L­á­s­z­l­ó Kálmánt fogalma­z­ és tiszteletbeli osztálytitkárnak, Kuncz Pétert, Rózsa­ági Antalt, Szeg­fi Mórt, Bern­át Dezsőt, Lipthay Istvánt, Obradich Ca­­t­i­n­e 11­­ Hectort, H­ö­l­b­­­i­n­g Antalt és M­a­t­­lekovits Sándort fogalmazóknak, Kiló­­nyi Hugót és Toldy Istvánt fogalmazó se­gédeknek , végre F­e­s­t Gyulát segédhivatali főigazgatónak nevezte ki. NEMHIVATALOS RÉSZ. Gorove István ipar- és kereskedelemügyi miniszer úr képviselővé választatása. Pest, ápril 28. Pest Terézváros ünnepet ült ma- Alkalma nyilt Gorove iránti bizalmát és ragaszkodását újabban kifejezni. És tette ezt fényesen, egy­hangú kijelentése által azon bizodalomnak, melylyel e választókerület most harmadizben választá meg őt képviselőjéül. A bizodalom ju­talma lett a szent ügy egyik tántoríthatlan baj­nokának, és illette a ministerium tagját is, azon ministeriu­ának, mely —ha isten segít — e harczot diadalmasan befejezi. A választók már kora reggel gyűltek a te­rézvárosi templom előtti térre, és onnét 8 óra felé ünnepélyes rendben a lövöldébe vonultak. Elöl terézvárosi polgárokból alakult bandérium nemzeti zászlóval, majd a Rákóczy-indulót hangoztató zenekar és a sorakozót választók, jobbról-balról zászló­vivőktől kisérve, így vo­nult a menet az Ünnepiesen díszített király­­utezán végig a legnagyobb rendben a lövölde tág udvarába. Ott felolvastatott a központi vá­lasztmány jegyzőkönyve, mely szerint Gorove ministerré kineveztetése folytán képviselői ál­lomásáról lemondván, új választás eszközlen­­dő. Mire Beliczay Imre választási elnök a tör­vényre hivatkozva, felhívta a választókat, ne­vezzék megjelöltjeiket. A gyülekezet egyhan­­gon Gorovet éljenezte. Az elnök ismételt kér­désére : van e választó, ki mást ajánl képvise­lőül? az egyhangú válasz az volt, hogy : nincs. Az elnök tehát Gorovet a választók zajos él­jenzése között Pest-Terézváros egyhangúlag megválasztott képviselőjéül jelentette ki. • Ezután a választási jegyzőkönyv elkészíté­séhez fogtak, miközben M­üli­ch kebelbeli választó­polgár indítványát, hogy este fáklyás­menettel tiszteljék meg képviselőjüket, egy­hangúlag elfogadák. Míg a választási jegyzőkönyv elkészült, kül­döttség hívta meg a terézvárosi plébános és prépost vezetése mellett a választók körében leendő megjelenésre a megválasztottat, ki is a bandériumtól kisért ötfogatu kocsin megérkez­vén, zajos éljenzéssel fogadtatott. A lövölde termében Beliczay Imre következő beszéddel Üdvözlé Gorovet : „Igen tisztelt minister úr ! „Engedje meg exclád, hogy Terézváros vá­lasztóinak nevében üdvözölhessem, mint e vá­lasztókerület egyhangúlag megválasztott kép­viselőjét. „Exclád azon bizalmat, melylyel e választó­­kerület már kétszer volt szerencsés önt meg­tisztelni, fényesen kiérdemelte. Nagy örömére szolgál e választókerületnek, hogy ezt most harmadszor egyhangúlag ismét kinyilatkoztat­hatta. Ismerjük exclád erényeit, hazafiságát, ismerjük szép tehetségét és azon politikai hi­tet, a­melyet már előttünk más alkalmakkal kifejezett és azt híven követte is, hogy pedig ezen politikai hit a miénkkel azonos, mutatja az eredmény. „Nekem jutott a szerencse, excellentiádnak megbízó levelünket átnyújthatni; fogadja ezt excellentiád szívesen ; kisérje excellentiádat a jó ég magas pályáján, terhes hivatalában jó szerencsével, minket pedig tartson meg jóin­dulatában. „Éljen a király, éljen a minister úr, éljen az összes magyar felelős ministerium, éljen Go­rove István követünk!“ Ez üdvözlő meleg szavakra Gorove kö­vetkezőleg válaszolt: „Igen tisztelt választóim! Mivel kezdhet­ném nemcsak természetesebben, de méltób­ban is előadásomat, mint azon mély köszö­net nyilvánításával, melyet tisztelt választóim iránt érzek, melyet kötelességemnek, kedves kötelességemnek ismerek ünnepélyesen szívem­ből újonnan nyilvánítani azon bizalomért, me­lyet irányomban ez újabb választás alkalmá­val is tanúsítanak. (Éljenzés.) „Engedjék meg nekem azon örömet nyilvá­nítanom, — melyet nem vagyok képes ma­gamban elfojtani — a felett, hogy itt e terem­ben ugyanazon hazafiasságtól lelkesült arczo­­kat, elveket s honszeretettől dobogó sziveket találom fel, melyeket már több ízben vala sze­rencsém találni. (Éljenzés.) „Lélek­ és szív , elvrokonságánál fogva régi hű barátim, a­kikkel közösen küzdöttük az utolsó évek alatt ama loyalis harczot, mely harcznak a nemzet bölcs magaviselete s a feje­delem igazságszeretete oly szerencsés véget ve­tett. (Éljenzés.) „És a munkában, mely most befejezéséhez közeledik, önök érdeme nagyobb, tisztelt vá­lasztóim,— önöké,kik a főváros, az ország kö­zéppontjának választói, s igen nevezetes része azon iparos osztálynak, mely hazánkban az el­hanyagolt anyagi érdekeket oly kitartó mun­kássággal képviseli. „Az én érdemem, tisztelt választóim , igen parányi, mit ha méltánylásra mégis érdemes­nek tartottak, nem tulajdoníthatom egyébnek, mint hogy abban szándékom tisztasága mégis föllelhető volt. Azóta, hogy utólszor volt sze­rencsém önöket itt üdvözölhetni, Ő Felsége leg­magasabb akarata engem Magyarország fele­lős kormányának egyik tagjává kinevezett. (Éljenzés.) E kinevezés által a felelősség, mely eddig is mint képviselőnek vállaimon nyugo­dott, megsúlyosodott, de önök, tisztelt válasz­tóim, mint régi elv- és kebelbeli barátim, siet­tek a felelősséget megosztani, és ezáltal meg­könnyítették ama föladatot, mely a fejedelem akaratánál fogva megoldásul osztályrészembe jutott. (Éljenzés.) „Ef föladatot könnyíteni fogja az általános részvét, mely a felelős kormány iránt, vala­mint annak az ipar, földművelés és kereske­delmi érdekeket vezérlő ága iránt a hazában mindenütt nyilatkozik ; azon részvét, mely az e téremi teendők megoldására nyilatkozik; azon részvét, mely nekem másrészről azért is örven­detes, mert abban is az ősi, hagyományos ma­gyar hazaszeretetre találok. (Éljenzés.) „Teendőim másik része azon érdekeket illeti, melyek Ő Felsége többi országai­ és népeivel való érintkezésünkben megoldásra várnak. E téren is úgy mint a többin , vezérelvem egyfe­lől az ország törvényeinek, törvényes önállósá­gának hű megőrzése (hosszan tartó élénk él­jenzés) , másfelől a békülékenység szelleme. (Éljenzés.) S ezek mellett a megoldások remé­nyét azon testvéries s a tudomány által kiví­vott elvből merítem, hogy a szomszéd népek­nek és nemzeteknek nem az a föladatuk, hogy az anyagi téren egymás ellen, hanem egymás mellett küzdjenek. (Éljenzés, helyeslés.) Hogy két szomszéd nemzetnek föladata nem a ver­­senyzés, hanem igenis a becsületes, a legális versenyzés. (Éljenzés.) „Végül, tisztelt választóim, engedjék meg, hogy e pillanatban arczaikról olvassam le azon örömet, melyet az eddig kivívott alkotmányos­ság eredményei mindnyájunkban ébresztenek*; de a mily boldogok, és oly elhatározottak va­gyunk e részben megőrzeni mindazt, mit a fe­jedelem igazságszeretete és a nemzetnek mér­séklete és bölcsesége nyújtott. (Éljenzés.) — Édes mindnyájunké a haza ; annak fiai, mun­kásai vagyunk és legyünk is. Az első szó, mely minden hazafi kebléből az alakra kell, hogy kerüljön : — éljen a haza ! (Lelkes éljen­zés.) Éljen a haza javára a nemzettel együtt a fejedelem. (Lelkes éljenzés.) Éljen szilárdul a haza alkotmánya.“ (Hosszas viharos éljenzés.) Ezen lelkesedéssel fogadott beszéd után az összes választók ünnepies csendben és képvi­selőjüket folyton éljenezve, lakására kisérték őt, hol tőle elbúcsúzván, az „angol királynő“ szálloda elibe vonultak, Deák Ferenczet, Go­rovot és az összes ministeriumot éltetve. Este fáklyás menettel tisztelkedtek a válasz­tók újból megválasztott képviselőjüknél. & Helyhatóságok. — Sopronm­egyében a tisztujitás ápr. 30-án a legnagyobb rendben folyt le e­l­ső alispán: O­s­t­f­f­y Pál; 2-ed alispán : K­é­r­y Péter; fő­jegyző : F­ü­­z­y Sándor; főügyész: K­i­s­s Lajos. (Távirati úton.) — Abaujm­egyében megválasztatott: első alispánná Péchy Tamás, másod alispánná T­e­l­e­k­y Péter. A ministerium és az ügymenet iránti lelkesedés meghatólag nagy; minden oldalról bizalom és megelégedés. (Távirati úton.)

Next