Budapesti Közlöny, 1869. december (3. évfolyam, 275-299. szám)
1869-12-01 / 275. szám
Buda-Pest, 1869 275. szám Szerda, deczember LV BUDAPESTI KÖZLÖNY. HIVATALOS JL. -A. P. Ei.OPTXMrrátii : Nacosy az ménim& %jfäaauu,: &tr»AJPK®TKM JJíHKDYA ! £gAsK ti vre. . „ fürt.— kr. FéS&rre .... $ „ — , Hit at a los Hikdbtbskk : A khratalus „Ért««rhobe*‘ igtatanda kirtJeiási drjcik a hmletményny^J '»gyfitt elötegeseift beküldendő, : 1G© ©sywier» hirdetésárt 1 frt, és 30 kr. a bélyegért, — tfMhc 2 ftL j©0—»0-1* s ftt és igy fttwabb sjápét'rft i(hatóért T fHt»l 2-t Ért. * * 6 . Masí n STiDFTigift: Egy hasábos petit sor egpw&ri1 hirdetésért# krt többszöri hirdetésért 7 kr.mindtea bsi^tst4us*1. A béiye^-dij kaf&a talodvc Wigtx-tá* utA» JOkr. értékb. fc*«K*ss'PO«4o . , h»tvai.-!-»i«tA | 10-ik asiam I. eaaelat. Pest««, BarátokÍT5g4s® érre KuBenmu. 7. B. istra*.TOK len gat!tara«ik «1. HIVATALOS RÉSZ. A cs. kir. osztrák belügyministerium közlése szerint a keleti marhavész 1. évi october 16-tól egész november hó 12-ig Gácsországban a brodyi-, rohatyni-, és stanislaui járásokhoz tartozó Lesniow, Ditkovce, Nuczynce, Putiatynce, Urynowgorny és Pavetcze községekben, valamint a borszczawi járáshoz tartozó Kozaczowka vesztegintézetben uralgott. Bukovinában a czernowitzi és kotzmani járásokhoz tartozó Kuczurmare, Kamena, Zurin, Baján, Mahala, Zadobrowka és Mamajestie helységekben merült fel ; a többi osztrák tartományok vészmentesek. Kelt Pesten , 1869. évi november hó 2- án. A földm., ipar- és kereskedelmi m. kir. ministeriumtól, SEMHIVATALOS RÉSZ. Illetékes helyről a következő értesítést vesz szűk : Több lap közli, hogy a magyar pénzügyministerium a rész hirben álló „Wiener Bank“ot egy millió forinttal segítette, s ez okból szükségesnek tartjuk e hir meghazudtolását. — Meg kell jegyeznünk, hogy itt csak a vasúti kölcsönből származott pénzről lehet szó. Tudva van, hogy a vasúti kölcsönből csak oly részleteket lehet rendeltetésére fordítani, melyeket az elkészített művek szükségesekké tesznek. És úgy kétségtelen, hogy oly nagy építésnél, milyent több vasútnak egyidejű építése tüntet elő, azon időpontot, melyben pénz igényeltetik, előre tudni nem lehet, mely körülmény szükségessé teszi, hogy nagyobb pénzösszeg rendelkezés alatt álljon. Azonban a rendes gazdálkodás eszméjével össze nem fér, hogy nagy pénzösszeg bizonytalan ideig gyümölcstelenül heverjen. S ez volt indoka annak, hogy a pénzügyministérium a befolyt, de a vasutakba még be nem fektethetett nagyobb összegeket nemcsak jelenben, hanem már kezdettől fogva, rövid időre, kisebb nagyobb tételen kint, de mindenkor a lehető legnagyobb biztonság mellett, időről-időre kamatozás végett elhelyezett ott, ahol legnagyobb biztonság mellett legelőnyösebben eszközölhette. Azt, hogy mely intézetnél, mikor, milyen biztonság és mily kamat mellett, mennyi pénz helyeztetett el: e helyen nem csak a kölcsönvevő intézetek iránti kímélet, hanem a térhiány végett sem lehet elősorolni. S úgy hisszük, hogy eziránt a maga idejében és helyén felterjesztendő számadás az illetőknek megnyugtatást fog szerezni. Addig is megjegyezzük, hogy ezen pénz elhelyezésére Pest nem lévén minden időben elegendő, abból — az érctértékre figyelemmel lévén — külföldön is, Bécsben is helyeztetett el azon összeg, mely Pesten biztonsággal nem volt elhelyezhető. Azon időtől fogva, melyben a pénz Pesten keresettebbé vált, az ország határain túl fekvő piaczokról minden efféle pénz kivonatott és a pesti intézeteknek szolgáltattatott át, s igy csak egyetlen egy tétel maradt a bécsi piaczon, mely augustus végén csaknem kétszeres fedezet mellett lévén 51/2 ° vok kamatra elhelyezve, f. évi október 15-én visszafizettetett. Augustus végétől kezdve pedig Bécsben a magyar pénzügyministérium részéről semminemű pénz nem helyeztetett el. Hogy ezen eljárást segélyezésnek mondani nem lehet s belőle a magyar kincstárnak csak biztos haszna volt, azt, úgy hisszük, hogy minden elfogulatlan át fogja látni. Végezetre megjegyezzük, hogy a magyar pénzügyministérium, eddigi eljárásában a biztos fedezetre fektetett fősúlyt, és segélyezésről a pesti piac kivételével nem gondolt. A közös hadügyminiszérium a következő hazafias adományokat a legőszintébb köszönet kifejezésével, s azon hozzáadással juttatja köztudomásra, hogy azok már rendeltetési helyükre elküldettek . Heine F. F. gyár-, és realitás-birtokos Prágában 200 ftot osztr. ért, s egy, dohánypipákkal telt ládát, a dalmatiai fölkelők elleni harczban megsebesült cs. k. katonák számára ; Tracklar Ferencz lelkész és kanonok , König sasiban, a Dalmátiában levő csapatok számára 10 frtot osztr. ért., a budweissi kerületi bizottmány, az 1866. évben hazafias czélokra alapított pénz alapból — a jelenleg Dalmátiában működő csapatoknak a cseh koronaország valamelyik községéből származó sebesült katonái javára szenteléssel 100 frtot osztja ért. A közös hadügyministérium 19 különféle sebkötő szerszámokat, orvosi és kórházi requisitumokat, új , használt fehérneműeket stb. — tartalmazó ládának, a brünni, morvaországi segélyzési egylet által eszközölt elküldetését, a Dalmatiában harczoló csapatok, illetőleg azok sebesültjei s betegei javára, a leghálásabb elismerés kifejezésével juttatja köztudomásra. ORSZÁGGYŰLÉSI TUDÓSÍTÁSOK A KÉPVISELŐHÁZ LXXVII. ÜLÉSE 1869. NOVEMBER 30. D. E. 10 ÓRAKOR. Elnök: Somssich Pál. Jegyzők: Mihályi Péter, Széll Kálmán, Jámíbók Pál. A kormány részéről jelen vannak: Bedekovics Kálmán, B. Eötvös József, Gorove István, gr. Festetics György, gr. Mikó Imre és Lónyay Menyhért miniszerek. A jegyzőkönyv észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök : A gazdasági bizottságnak jelentését mutatja be, a Szemere János és Demjén Géza végkielégitésekre kért 3 havi fizetések utalvánnyozása iránti folyamodványukra nézve a bizottság kérelmezőknek ajándékképen egyenkint 100 foto utalványoztatok ajánl. Elfogadtatik. Keményfy János : Esztergom megye bizottmányának egy kérvényét mutatja be. A kérvény 2 részből áll. Az első rész Esztergom sz. kir. város által megállapított vámszedési díjakra vonatkozik. Ezt a belügyminiszerhez kéri áttenni. A másik a vámügynek országszerte törvényhozásiig leendő szabályozása iránt intézkedést kér. Ezt a kérvényt bizottsághoz kéri áttenni. Ormos Sándor , Almás-Kamarás, Nagy-Kamarás, és Medgyes Bodzás magyar királyi telepítvényes községek lakosainak kérvényét mutatja be, melyben kijelenteni kívánják a ház színe előtt, miszerint ők nem kérnek ingyen földet, hanem igenis kérik az 1841-ik évben, az államtelepítvényes községek rendezése alkalmával nyert földet méltányos bocsár mellett törlesztés útján; továbbá, miután a pénzügyi bizottság jelentését beadta, ha azon összeget, melyet jelenleg leírnak, a t. ház kegyéből meg nem nyerhetnék, azon esetben a pénzügyi bizottságnak véleményét azon módosításokkal kérik a t. ház által elfogadtatni, hogy a 10 évi haszonbér helyett 20 évi vétessék szabályul. Végre miután a pénzügyi bizottság jelentésében és a pénzügyminiszer úr által beterjesztett törvényjavaslatban is a tanítók és lelkész urakról említés van téve, a községi jegyzőkről, mint közigazgatási közegekről azonban nincs említés, kérik ezeket is azon jótéteményben részesíteni. Miután ezen kérvény elkésett, a pénzügyi bizottság már beadván jelentését, kérné azt a kérvényi bizottsághoz áttenni, azon kéréssel, hogy az előlegesen tárgyalván, véleményét a ház elébe nyújtsa be. (Helyeslés.) Román Sándor: A kormány részéről két rendbeli interpellátiójára nyert válaszra kíván felelni, miben betegsége által eddig akadályoztatva volt. Siet felelni főleg azért, hogy lerázza magáról azon gyanút, melylyel, szerinte, a belügyminiszer úr által illettetett, mintha szóló a miniszer feleletének erős logicája elől tért volna ki. Elnök : Határozati javaslatot, indítványt, vagy interpellatiót kíván e a képvonr benyújtani ? Kérem, legyen szíves a házszabályok értelmében magát ahhoz tartani. Román Sándor kijelenti, hogy azon esetre, ha ki nem hallgatja a ház, egy határozati javaslatot fog beadni. (Tessék.) Ismétli, hogy gyengélkedése daczára eljött, hogy az igazságügyminiszer válaszára röviden feleljen. Elnök : Kérem a képviselő urat, vegye figyelembe a házszabályokat, melyeket ekkér értelmez a ház : „A ház kijelenti, hogy a házszabályok 20. szakaszát akként értelmezi, hogy az interpellálóra adott válasz csak úgy lehet vitatás tárgya, ha a ház annak napirendre tűzését szükségesnek találná és azt határozatiig elrendelné. Ellenben az interpellátióra adott válasz alkalmával vitatásnak helye nincs , hanem a ház az interpelláló viszonválasza után egyszerű szavazással határoz a felett, vájjon a miniszeri választ tudomásul veszi e vagy azt tárgyalás végett napirendre tűzi ki. Mi joga van e tekintetben az interpelláló úrnak, megmondja a következő határozat: „Deák Ferenc". Pest belvárosi képviselő Madocsányi Pál határozati javaslatához a következő toldást indítványozza :