Budapesti Közlöny, 1871. június (5. évfolyam, 124-147. szám)

1871-06-01 / 124. szám

Buda-Pest 1871. 134. szám, Csütörtök, junius 1. BUDAPESTI KÖZLÖNY. H­IVATALOS L­A 3?. SmmiToria : Pasten , hatvini-ote*» 10-ik síim I. emelet. KianóiöTAIAL : Pesten, Barátok - tor* T. u. a. fildsiánt. KÉSŐIÁTOK nem kaidéinak vium. Bdrmentet­­lau líraiak nit randái larilaaflinktai fa­tfrfUffcfl.tZ»k «L____________________ BLjriaaTisi Írnia : Narvarai rónai n­ítküijdítsii.: Égési évre........................20 frt. Félévre ...... 10 t Negyedévre...........................6 „ Bunarasna híxhoi bobot* : Égési évre... 18 frt— kr. Félévre .... 9 . — * Negyedévre . . 4 50 A hivatalon „Ért«elt8b«-' igta­ndi hirdetői dijak a hirdetménynyel együtt előleg­esen beküldendő, még pedig: 100 ásóig egynem­ hirdetés­ért 1 frt éa 30 kr. a bélyegért, 100— 100-ig 1 frt, 200—300-ig 3 frt és így tovább minden 100 ásóért 1 frttal több. HíraTanos Him­arosu: Uaen­ Hiani Tisii: Egy hasábos petit sor egyszeri hirdetésért 10 kr.többszöri hir­­detésért 9 kr. minden beigtatás­­nál. A bélyeg­díj külön minden beigtatás után 50 kr. esit. ért. HIVATALOS RÉSZ. A m. kir. pénzügyminister Csutor Lászlót, Rubis Tivadart és Smad­a Gyulát, továbbá Bartsch Já­nos és Waltner József szemlészeket pénzügyőri biztosokká nevezte ki. A cs. kir. belügyminiszérium közlése szerint a keleti marhavész folyó évi ápril hó 15-től egész május hó 15-ig Gácsországban a tarnopoli járás­hoz tartozó Tarnopol, Draganowka és Zagrobela községekben, valamint a bialai járásban fekvő oswiecimi vasúti indóházban is uralgott ; a többi tartományok vészmentesek. NEMHIVATALOS RÉSZ. ORSZÁGGYŰLÉSI TUDÓSÍTÁSOK. A KÉPVISELŐHÁZ CCCLII-ik ÜLÉSE 1871. május 31-én d. e. 9 órakor. Elnök: Somssich Pál. Jegyzők: Bujanovics Sándor és Jámbor Pál. A kormány részéről jelen vanak: Gr. Andrásy Gyula, Gorove István, Tóth Vilmos, Pauler Tivadar, B. Wenckheim Béla és gr. Pejácsevich Péter miniszerek. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hi­telesíttetik. Kérvények. Elnök : Bemutatja az erdélyi múzeumnak Szabó József képviselő által benyújtott kérvényét. A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Jámbor Pál : Benyújtja Baja város közönségé­nek kérvényét. Baja városának a sz. kir. városok sorába fölvétele és mint ilyennek törvénybe ikta­tása végett. Interpellatiók és válaszok. Csiky Sándor : A pénzügyminiszer úrhoz inté­zett felelet­ sürgetése . Néhai Boczkó Dániel népképviselő által az 184% ki szabadságharczban sérült honvédek, úgy az elesettek árvái és özvegyei segélyzésére tett 5000 frtos alapítvány hovafordítása és mikénti ke­zelése tárgyában a folyó évi mart. 2- án 306-ik ülésben 3298. szám alatt beadott interpellátiómra felvilágosító feleletet kérek. A Pénzügyminiszer úrhoz intézett sürgetés. Az 184%-ki szabadságharcz szükségletei alkal­mából felmerült s a nemzeti becsület lekötése mellett az akkori törvényhozás által a hon polgárainak, mint hitelezőknek megtéríteni kötelezett állami adósságok törlesztése tárgyában az 1870 ik évi nov. 22-kén tartott 240 ik ülésben, 2574. sz. alatt beadott interpellátiómra pénzügyminiszer úrtól felvilágosító feleletet kérek. Almássy Sándor: Interpellációja a közleke­dési minister úrhoz: Március havában azon kérdést intéztem a köz­lekedési miniszer úrhoz, hogy miért vagyon a magyar állam vaspályán az után fizetésről szóló számla német nyelven kiállítva? Kérdem, mikor nyerek ez iránt választ ? Újból meg az iránt intézek kérdést, miként ta­lálja azt rendén, hogy a Pesten székelő magy. államvasút üzlet­igazgatóságánál a németül nem tudó ember ügyét csak úgy képes előadni, ha tol­mácsot adnak mellé, és ez is nagy bajjal fellel­hető ? Miért küldenek a központból a munkát végző napszámosok közti különbségek elintézésére, tö­kéletes magyar ajkú községbe, mint ez legköze­lebb Vámos-Györkön történt, magyarul nem tudó német számigazgatót a vistás ügy elintézésére ? Gorove István közlekedési miniszer: Különö­sen ezen két utolsó interpellatiora nézve válaszol­hatok a t. képviselő úrnak. A kormánynak, ille­tőleg a közlekedési miniszernek rendelete az, hogy az államvasutakhoz csakis Magyarorszá­gon született, képes egyének alkalmaztassanak. Megtörténhetik azonban, hogy a Magyarország­ban született egyének közt talán olyanok is van­nak, kik nem ismerik elég jól a magyar nyelvet. Ezt nekem a t. képviselő úr meg fogja engedni. Tovább — azt hiszem — a kormány kötelesség­­szerűleg nem mehet. Ki van adva az utasítás az iránt, hogy az ügyek kezelése az állam­vasutak­­nál magyar­ nyelven történjék. Méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy ezen utasítás a legszigorúbban hajtatik végre. Hogy egyes­ ese­teknél történhettek kiküldetések, hol az illető egyéniség a magyar nyelvet vagy nem tudta, vagy tökéletesen nem bírta, ezért méltóztassanak mást felelőssé tenni, hanem ily felelősséget ne méltóz­­tassék a ministerre hárítani. (Közbeszólás a szél­ső­baloldalon: Kit tegyünk felelőssé?) Ha ily egyes panaszok akár­mikor adatnak a ministerhez, méltóztassék meggyőződve lenni, hogy nincs szükség magára az interpellatiora, hanem a miniszer kötelességének fogja tartani, a bajt amúgy is elhárítani. A­mi pedig az első esetet, t. i. az utazó jegyek, vagy nem tudom, mily számláknak német nyel­ven kiadatását illeti, erre kértem felvilágosítást, és azt meg is nyertem az illető államvasút-igaz­­gatóságtól, hogy igenis — mielőtt t. i. azon sza­bályok, melyek a magyar nyelv használatára vo­natkoznak, kiadattak volna, — az akkor haszná­latban levő jegyek közül egynéhány példány, me­lyek még megvoltak, elhasználtattak. Azonban most kiadatott azon rendelet, hogy magyar jegye­ket használjanak, különösen oly egyének számá­ra, kik a magyar számlákat, vagy magyar jegyeket óhajtanak; azonban ha számlák német nyelven követeltetnek bármely fél által, én ennek meg­tagadását részemről jogosnak nem találom. (He­lyeslés.) Ez az, mit a képv.­árnak akartam mondani. Almássy Sándor: A miniszertől nyert fele­letet kitérő válasznak tartja, midőn azt mondja, hogy magyar születésű egyéneket használ hivata­lokban, és hogy ő arról nem tehet, ha azok eset­legesen magyarul nem tudnak. Hazánkban bevett nyelv a magyar. Minden tisztviselőtől megkíván­hatjuk, hogy magyarul tudjon, különösen pedig oly pályán, mint a miskolczi, hol tökéletesen tiszta magyar ajkú a közönség. Ha igazolt lenne a miniszer úrnak válasza, hiszen akkor össze le­hetne állítani egy, szerbekből és románokból álló hi­vatali kart bármely magyar pályánál, a­mi bizo­nyára nem volna helyén, — mert azt hiszi, hogy megkívánhatjuk attól, ki hivatalt vállal és állam­fizetést húz, hogy a magyar nyelvet tudja, s hogy ilyenek alkalmaztassanak. S nem is az volt az ő panasza, hogy minő születésűek alkalmaztatnak, hanem hogy a magyar nyelvet tudják. Szóló azt állítja, hogy a miniszer felvilágosításokat a hivatalok betöltésére nézve a németektől­ és csehektől nyer, kik a magyar embert ki nem áll­hatják, vagy legalább nem pártolják. Mi azon kö­rülményt illeti, hogy a szakképzettséget a vas­utaknál lehet megszerezni, erre nézve megjegyzi, hogy ő is több embert akart behozni oda, hogy képezzék ki magukat, de azt látta, hogy ott a ma­gyar fiatal­embert (Ellenmondás jobbról) ki nem állhatják, s miután csakugyan így áll a dolog, ő ezen ügyet fontosnak tartván, kéri a házat, hogy egy tárgyalási napot tűzzön ki. Gorove István közlekedési miniszer : T. ház! Kénytelen vagyok a t. képviselő úrnak némileg válaszolni. Ha figyelemmel tetszett volna kísérni a kormánynak eljárását, különösen ezen pályán s különösen a kereskedelmi és közlekedési téren, hol leginkább hiányoztak a magyar kiképzett egyének,­úgy hiszem a t. képviselő úr, valamint a t. ház minden tagja be fogja vallani, hogy ezen törekvés­ magyar egyéneket alkalmazni , hogy mondom, ezen törekvés szakadatlan volt és sza­kadatlan ma is. Hogy nem képes e tekintetben a kormány saját óhajtásának és a nemzet várako­zásának teljesen megfelelni, azt el kell ismernem, de hogy ezen a törekvés ma sem szűnt meg, ebben hivatkozom t. miniszertársaim bizonyítására. Elnök : Tudomásul veszi a t. ház a miniszer úr válaszát? Kik tudomásul veszik, méltóztassa­nak felállni. (Megtörténik.) A többség tudomá­sul veszi. Tóth Vilmos belügyminister, Horn Ede képv. ur interpellate intézett hozzám, mely igy hang­zik .­Tekintve, hogy az 1868. XIII. t. ez. 19. §-a ha­tározottan kimondja, hogy egyik vallásfelekezet­nek tagjai sem kötelezhetők arra, hogy más val­lásfelekezetbeliek egyházi szertartásait és ünnepeit megtartsák, vagy hogy ezen napokon bárminemű munkától is tartózkodjanak; tekintve, hogy a törvény e világos szavai daczára, több helyen a hatóság szigorú büntetés terhe alatt az egész la­kosságnak, minden felekezeti különbség nélkül, megtiltja bizonyos napokon még olyan üzleti fog­lalatosságot is, mely sem a nemzetgazdászat, sem a törvény szellemében „nyilvános munkának“ nem mondható; tekintve, hogy ezen törvényt s az egyéni szabadságot sértő önkényes eljárás érzéke­nyen sérelmezi a kereskedelmet s az ipart, főkép az ország vidéki helyiségein, a hol az úristen napja mindig volt és maigsan megmaradott a népnek vasárnapja is,—bátor vagyok t. belügyér úrhoz a következő két kérdést intézni: 1-er. Van e tudomása az érintett, s több helyen kihirdetett s foganatosított rendeletekről ? 2 év. Ha van, szándékozik e ezen törvényellenes eljárást minél előbb megszüntetni s érvényt sze­rezni a valláso­s iparszabadságnak? T. képviselőház ! Arról, hogy ily általános sta­tútumok léteznének, tudomásom nincs , de azt hi­szem, ily statútumok szüksége nem is forog fenn, miután van törvényünk, mely ezen ügyet tökéle­tesen rendezi. Fordulnak igenis elő egyes concret esetek, melyeknél a törvényt vagy túl szigorúan vagy pedig helytelenül magyarázzák és alkal­mazzák, és ha ily esetekben nálam panasz emel­tetik, intézkedem akként, a­mint nekem a törvény rendeli, parancsolja, így például nem rég történt, hogy Beregh megye egyik községében egy izrae­lita vasárnap sövényt font. A szolgabíró, miután a törvény azt mondja, hogy vasárnapon minden nyilvános és nem elkerülhetlenül szükséges műn­

Next