Budapesti Közlöny Melléklapja, 1872. október (6. évfolyam, 41-43. szám)

1872-10-13 / 41. számú melléklap

1872. Budapest 41-dik szám, Vasárnap, october 13. A BUDAPESTI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA. MEGJELENIK HETENKÉNT egyszer. Előfizetési órák: Égése évre...........................................................................2 frt 40 kr. Fél évre............................................................................1 frt 20 kr. Negyed évre .... .......................— 60 kr. BGTER SZÁM­ÁRA 5 kr. A magyar királyi belü­gyministériumnak a betegápolási és lelencttartási költségek megtérítése ügyében kiadott körrendelete. VALAMENNYI TÖRVÉNYHATÓ­SÁGNAK és a fiumei korm­ányzónak. A folyó évi július ’hó 6-án 8803. szám alatt kelt rendeletemben tüzetesen értesí­tettem a törvényhatóságot mindazon életbe léptetendő változásokról, a­melyek a va­gyontalan egyének gyógy- és tápdíjának ki által leendő megtérítését illetőleg a már hatályban levő 1871. évi XVIII-ik (köz­ségi) törvény alapján szükségessé váltak. E rendeletben tüzetesen kiemeltem azt, hogy a község, illetőleg a törvényhatóság van hivatva a maga szegényeinek tartásá­ról és ápoltat­ásáról, saját hatáskörében és saját költségén gondoskodni. Ezen intézkedés azonban, a­mennyiben az eddigi gyakorlatot megváltoztatja, egy­szersmind szükségessé teszi, hogy az ez­­utánra követendő alaki eljárás, minden félreértés elkerülése tekintetéből, a czélnak megfelelőleg, s az egész országra nézve egyöntetűen szabályoztassék. Az idézett folyó évi 8803. szám alatt kelt rendeletem folytán és kiegészítéséül tehát a következők rendelhetnek. I. A községek és törvényhatóságok fizetési kötelezettsége kiterjed: 1) Minden belföldi, osztrák örökös tarto­mánybeli, s külföldi közkórházban, és magán-kórházban ápolt minden vagyonta­lan rendes beteg ápolási költségére. 2) Minden, az 1872. évi január hó 1­től vagyontalanok után felmerült és felmerü­lendő lelencz- és szülházi költségekre. II. A község és törvényhatóság vagyonta­lanok után is a költségeket viselni nem kö­­teleztetik: 1) A bujafenyvesekért. 2) A szembetegekért. 3) A katonai s más kórházakban, soro­zás alkalmával, megfigyelés végett elhelye­zett hadköteles egyénekért és 4) az elmekórosokért. III. A kórházak számadásaikat ezután is ne­­gyedévenként terjesztik fel, s a gyógydí­­jak a kórháznak, a közegészségügy iránti tekintetből az alább írandó esetekben, és módozatok szerint a közalapból előlegez­tetnek, illetőleg az oly egyénekért, a­kik­nek illetősége kipuhatolható nem volt, vég­leg megtéríttetnek. IV. Megengedtetik, hogy az egyébiránt kü­lön kimutatásba foglalandó külföldi egyé­nek gyógydíja a negyedévi kimutatásban szintén felszámíttathassék. V. Az osztrák tartományokban illet­ékes egyé­nek gyógydíja iránt a kórház gondnoksága, az eddigi gyakorlathoz képest, az illető or­szágos bizottságokat közvetlen keresi meg, s a magyar közalapból a megtérítést csak akkor kérheti, ha az illetőség megállapí­tása épen nem sikerült. (lásd III. pont). VI. A rendőri foglyok gyógydíját azon ha­tóság köteles megtéríteni, a­mely azokat gyógyítás végett a kórházba küldte. VII. A munkaadók 30 napi fizetés kötelezett­ségére vonatkozó, 1868. évi deczember hó 3-án 21740. szám alatt kelt belügyminisz­i­teri rendelet, úgyszintén az 1872. évi VIII. törvényczikkben foglalt ipartörvénynek ide vonatkozó határozatai, már a törvény­hatóság érdekében is szigorúan alkalma­zandók. VIII. A vagyontalanok szállítási költségei minden esetben az illetőségi község terhét képezik. IX. A gyógydij-kimutatás felszerelése tekin­tetében, kapcsolatban az 1872. évi mart. hó 1-én 26944.1871. szám alatt kelt itteni közren­delettel, megkivántatik, hogy a) minden betegség­ nem (rendes, buja­feny­vés, szembeteg, elmekóros), valamint a szülházi ápoltak után felmerült költség külön-külön, és az illetőségre nézve tör­­vényhatóságonként és külön készült kimuta­tásban számíttassák fel; b) hogy e kimutatások két példányban terjesztess­­ek elő; c) hogy az egész felszámított összeg egy főkimutatásban állíttassák össze; d) a kimutatáshoz melléklendő: 1. a fejlap; 2. a felvételi és illetőségi, vagy szegény­ségi bizonyítvány; a szegénységi bizonyít­vány csak a bujafenyves, a szembeteg, a megfigyelés végett a kórházakba küldött hadköteles egyének és az elmekórosok után, ha tudniillik ezek, vagy fizetni köte­les rokonaik vagyontalanok; (lásd IX. pont) 3. a netalán létező eredeti okmányok, mint cselédkönyv, útlevél, igazolási jegy, keresztlevél stb. 4. azon megkeresések másolata, a­me­lyekre az illető hatóság nem válaszolt (lásd X. pont b) betű.) X. A kórház a közalapból előlegezésre, il­letőleg megtérítésre igényt nem tarthat: a) ha az ápolt egyén azon törvényható­ság területén bír illetőséggel, a­mely a kórház felett a felügyeleti jogot gyako­rolja, kivévén a II. pont alatt felsorolt ese­teket ; b) ha a gondnokság okmányilag nem igazolja (lásd IX. pont d) letta 4 szám alatt) hogy az illetőségi hatóságot a gyógy­­díj- megtérítés, illetőleg a szegénységi és illetőségi bizonylat megküldése iránt leg­alább kétszer eredménytelenül kereste meg. XI. A kórház gondnokságának kötelessé­gévé tétetik, hogy a beteg felvételekor, a bemondott illetőségi hatóságnak, a mel­lékelt minta szerint készítendő, s félig­­ kitöltött, nyomtatott lapot küldjön meg, melynek üres rovatait az illető ható­ság köteles azonnal betölt­ei, ha netalán vagyon találtatnék, azt a felmerülendő gyógy- és tápköltségek biztosításául köz­­igazgatási úton lefoglaltatni, s az ívet leg­feljebb 8 nap alatt visszaküldeni, hogy a bemondott illetőség megtagadása esetén, az ápoltnak újonnan való kihallgatása le­hetőleg eszközölhető legyen. XII. Miután az ápolás befejeztetett, a gond­nokság, a gyógydj kimutatás melléklésé­vel megkeresi az illetőségi törvényhatósá­got (alispánt, polgármestert) hogy a felme­rült gyógydíjakat, a község által már ki­állított, s a kórháznak megküldött (lásd XI. pont) illetőségi lap értelmében a létező vagyonból szedesse be, s küldje meg, s esetleg a község vagy törvényhatóság házi pénztárából fizettesse ki, a­mit, ha a tör­vényhatóság 15 nap alatt nem teljesítene, megsürgetésnek van helye, s csak azon esetben számítható fel a gyógy­költség a közalap terhére, ha a sürgetés is eredmény­telen maradna (lásd X. b) pont). XIII. Tapasztaltatván, hogy a szegénységi bi-

Next