Budapesti Közlöny, 1873. június (7. évfolyam, 126-148. szám)

1873-06-15 / 136. szám

színi szemle. A drámai válfajokról. Negyvennyolczadik közlemény. A drámai középfajok. .. A drámai középfajok osztályozása. A tragoediák és vígjátékok két nagy osztálya közt, a harmadik nagy osztályt az eddig általános­ságban ismertetett színművek képezik. Ezek vagy egészen komoly tartalmúak, vagy nagyobb mér­tékben vegyületei a komoly és vig elemnek, mint azt a két első osztály tűrhetné. Mint egészek sem tragoediák, sem vígjátékok, mert katasztrófájuk nem tragikai, komoly irányú cselekvények pedig nem komikai. Főhősei fenségesek és nagyszerűek is lehetnek, de nem tragikaiak, sem komikaiak , mert szerves drámai műben, mint már mondottuk, a hős, annak törekvése, összeütközése, küzdelme és katasztrófája egymást kölcsönösen föltételezvén, az oly művek, a hős minőségéhez képest, vagy tragoedia, vagy vígjáték lennének. A főhős tehát vagy egészen komoly, vagy vi­dámabb, humoros színezet mellett, törekvésénél fogva olyanná válik. A­mely szinműben egy fő­hős nem emelkedik ki, hanem a cselekvényt két vagy több főszemély törekvése, drámai összeüt­közése és küzdelme alkotja, a fentebbi okoknál fogva, szintén a komoly rész képviselőinek kell túlsülyben lenniök, s a főérdeket magukhoz ra­gadniok ; e részben nem mindig a mennyiség, ha­nem inkább a jelentőség és nyomatékosság hatá­rozván. E harmadik nagy osztályba tartoznak, külön­böző elnevezéssel, a szorosan vett komoly drá­mák ; hősi, történeti, polgári, nép- és regényes drá­mák , történetek, nézőjátékok, színjátékok, szín­művek, népszínművek sat. a­mily czimek alatt di­vatoztak, vagy most is divatoznak. Ha a vegyes tartalom szerint akarnék osztályozni, Polonius után az összerakott czimezésnek nem volna sem vége, sem hossza. Mi mindezeket általánosan szín­műveknek nevezvén, a tárgyaláskor két osztály­ba sorozzuk. Az első osztályt képezik a szoros ér­telemben vett komoly drámák, melyek a vig­elem­ből csak annyit­­vesznek fel, mint a tragoediák ; a második osztályt pedig a vegyes fajnak, melyek a komoly és vég­elem nagyobb mértékű vegyü­le­­téből állnak elő. Ellentétben a régi és újabb klassikaival, az ösz­­szes keresztyén drámai költészet regényes, de van­nak színművek, melyek nem annyira regényes drámák, mint inkább drámai formában regények, ezeket czélszerűbb lesz külön tárgyalni. Mindezek a drámai művek, több vagy kevesebb eszményízéssel, vagy egészen a nélkül, a valódi életet tükrözvén vissza, realistikusak. Azonban, valamint a tragédiából és víg­szín­művekből, úgy ezekből sincsenek kizárva a kép­zeleti (phantastikus) világ jelenségei, milyenek a szellemek, tündérek sat, melyekről már volt szó, a tragikaival és komikaival, egy szóval „jónak“ nevezhetünk. Ezekben magasabb színvonalon az erkölcsi rend, a politikai, társadalmi s családi élet épen oly nagy érdekei és kérdései foroghatnak fenn, mint a tragoediákban; hőse és jellemei épen oly nagyszerűek lehetnek, bennek a szenvedélyek is épen oly magas hullámokat vethetnek; a drá­­maiság épen úgy elengedhetlen föltételük, a reál és ideál épen oly szerencsésen egybeolvadhatnak, vagyis a valódi életnek épen oly költői és művé­szi tükrei lehetnek, mint a tragoediák ; de azon a határozó forduló­ponton, hol tragoediában a tra­gikai katasztrófa múlhatlanul s mintegy szükség­kép előállana, a cselekvény oly (de teljesen indo­kolt) fordulatot vesz, mely ama „jó“ bevégzéshez vezet. Az ily drámák, valamint a tragoediák a fensé­ges fogalmainak felelnek meg, azzal a különbség­gel, hogy míg a tragoedia a hősben a fensé­­gesnek erőszakos romlása és megsemmisülése , a dráma fölemelkedése, győzelme, vagy menekü­lése vagy megmentése. A tragikai­ nemezis marad el, mert a hős vagy nem is követett el oly hibát, tévedést vagy bűnt, melyért sújtotta volna, vagy annyira jóvátette, hogy elmaradását teljesen in­dokoltnak találjuk, sőt némely esetekben épen az keserítne el és beszántana, ha lecsapna. De a komoly dráma e legmagasabb fokozatáról, mely a tragikaival határos, lejebb is szállhat s az életnek nem ily viharos, hanem csöndesebb folyá­sát is visszatükrözheti, kisebb szabású jellemek­kel, nem oly magas törekvésekkel, alantibb foko­zatú szenvedélyekkel, azonban mindig érdekes drámai összeütközéssel és küzdelemmel, több vagy kevesebb eszményítéssel, de szintén tanulsá­gosan. De általában meg kell jegyeznünk, hogy vala­mint tragoediában, mint láttuk, legnehezebb a­­ hiba, tévedés, vétség vagy bűn és bűnhődés közt a súlyegyént eltalálni, elkeserítés vagy boszankodás helyett, hogy erkölcsi érzetünket megnyugtassa s fölemelje: úgy drámában is legnehezebb feladat ez az egyensúlyi­ kiegyenlítés, még pedig úgy, nehogy a jellem és cselekvény nagyszerűsége a „jó“ végben eltörpüljön ; nehogy meddő vagy kis­szerű cselekvénynyel, szóval drámaiság nélkül, a dráma csupán nagyszerű jellemek rajt­a legyen, nehogy a magasra fokozott szenvedély eredmény­telenül, mint a felfújt és hirtelen felszúrt vagy le­lohadt hólyag, nevetségessé váljék. Mindezektől a drámaköltőt az indokoltság s erős drámaiság mentheti meg, melyeknek fogalmait itt szükség­telen ismétlenünk. Ezek helyett a jelzett kiegyen­lítés módjai közül hozunk fel néhányat, fölemlít­vén a nehézségeket is, melyek azt kétessé vagy épen lehetlenné tehetik. Drámában is legjobb s legczélszerűbb a fősulyt egy hősre fektetni s mi ily hősről fogunk beszélni; azonban az oly drá­mákban, melyekben a cselekvényegység föltétele alatt egy ily hős helyett főszemélyek emelkednek ki, az itt mondandók ezekre is értendők. A drámai hősök, kiknek törekvése jó. Legegyszerűbb alkotásuak azok a drámák, me­lyekben a hős törekvése valamely jó czélt tűz ki, s ellentállásra, akadályokra találván, azokat drá­mai küzdelemben legyőzi, és czélját eléri. A jó vég feltételeztetvén, az ily törekvés és czél erköl­csileg csak jó, igaz, jogosult lehet, s a vele ellen­kező drámai fél a jogosulatlan, s a dráma ennek bukásával végződik. Itt tehát a jogos hős s a jog­talan intrikus áll szemközt. Itt a kiegyenlítés könnyű, mert az győz, kinek a győzelmet mi is kívánjuk. De nehezebb a drámai érdek fenntar­tása. Minél hatalmasabb a hős, annál hatalma­sabbnak s veszélyesebbnek kell lenni az ellenfél­nek is; itt igazán nem küzdhet óriás és gyermek, különben a küzdelem nem csak érdektelenné, de nevetségessé is válhatik. Ha pedig a sors veszi át az intrikus szerepét, könnyen csak véletlenségek halmaza lesz a dráma, s belső drámai élet nélkül események összeaggatása. Másik veszély az, hogy az ily erényhős nem fejlődvén, könnyen merevvé egyhangúvá, unalmassá lehet, mi végre is hatás­talan”.­, hidegen hagy. Élénkebbé teheti a küzdel­met, ha a hős a hatalmas ellenfél által mintegy lesújtva, erejét megfeszíeni kényszerül, hogy újra fölemelkedjék ; ha csákóknak, kísértéseknek van kitéve, melyeket nehéz legyőznie, hogy ismét aka­rata lehessen az uralkodó ; ha szerencsétlenségek­­ érik, melyek miatt szenved, de azok sem tántoríta t­ják el, s terelik el czéljától; ha a sors is ellene­­ fordul, s azt is le kell győznie. A küzdelemben,­­ üldöztetésben, eltántorodásban, szédelgésben stb. ( a győztes lelki erőnek e kifejtése a jellemet is fejlesztheti s többoldalúvá teheti. — Esküdtszéki tárgyalás. S­aj­tóvétséggel vá­dolt Kuthy Imre ellen, id. dr. Wagner Dániel által emelt vád fölött az esküdtszéki tárgyalás folyó hó­­ 30-án délelőtt 9 órakor tartatik. Ugyancsak sajtó­vétséggel vádolt Geldzähler F. ellen, melyet Fleisch­mann Adolf indított ellene, az esküdtszéki tárgya­lásra folyó hó 25-ik napjának délelőtti 10 órája tűze­tett ki. — A NAGY-KÖRÖSI nagy erdőben farkasvadászatot tartottak f. hó 7 -én, miután a ragadozók a legelő mar­hák közt nagy kárt okoztak. Elejtetett egy hím farkas és egy nőstény; a kan roppant példány volt. A vadászat előtt pár nappal még egy csikót vágtak le e ragadozók. — A BUZAROZSDÁRÓL Cohn Ferdinánd boroszlói tanár a „P. Lt.“ szerint a következő véleményt mondá : A betegség kivált melegebb vidékeken igen elterjedt szalmarozsda (puccinia straminis), mely mindig a levele­i­két támadja meg előbb és azokat rozsdavörös foltokkal­­ lepi el (uredo rubigo vera). E rozsda csak később hat át a szárakra és kalászokra a vörös rozsdapor terjedése folytán. A beküldött búzanövények levelei rendkívüli , komoly dráma. Ez a­ szorosabb értelemben vett dráma, mely­nek tartalma a drámai főbb alkatrészekben ko­moly, s a komikumból ellentétekül, folio gyanánt, vagy nyugpontokul, vagy kisebb epizódul csak annyit vesz fel magába, mennyit a tragoedia is fölvehet. Ezekben tehát az alapföltételek, a hős, s a cse­lekvényt alkotó főjellemek, s ezeknek törekvése, összeütközése, küzdelme általában komoly, m oly katastrófával azonban, mint már értelmeztük, melyet, hogy ismétlésekbe ne essünk, ellentétben 1126 mértékben meg vannak támadva a rozsda által, úgy hogy részben elhaltak, és a termésben bizonyos hiánylatnak kell beállnia.E hiánylat nagyságát még nem lehet megha­tározni, mert a szárak és kalászok eddig még csekély mérvben vannak vagy épen nincsenek megtámadva, és egyedül az időjárástól fog függni, várjon és mily mérv­ben terjed ki majd a betegség a szemekre is. A kalá­szok időről-időre ismételt górcsői megvizsgálása által azonban valószínűleg ítéletet lehetne szerezni a beteg­ség haladásáról. — A PESTVÁROSI STATISTIKAI HIVATAL heti kimu­tatása az 1873. junius 1-től junius 7-ig. A­ Szülések és halálozások. Élve született 191 gyermek, elhalt 196 személy. A halálesetek tehát 5 esettel muilják felül a szüléseket. Az élve szülöttek közt volt mál törvényes, 50 tör­vénytelen; nemre nézve 94 fiú, 9­7 leány. Halva szü­letett 11 gyermek. A halottak közt volt 117 férfi, 7­9 nő, kik közül 72 személy a kórházban halt el. Ezen halálesetekből történt: vasárnap június hó - én 26, hétfőn június 2-án 28, kedden június 3-án 24, szerdán június 4-én 29, csütörtökön június 5 én 29, pénteken június 6 án 28, szombaton június 7-én 32. Az elhaltak közt volt 38 egy éven aluli gyermek. A halált okozta : tüdőbaj 48 esetben. Hagymáz 7 esetben. Himlő 4 esetben. Bélhurut 6 esetben. Rángás 9 esetben. Cholera 31 esetben. Veleszületett gyengeség 8 esetben. A lakásukon elhaltakból esik­­. a belvárosra 5. Lipót­városra 8. Terézvárosra 45. Józsefvárosra (Kőbánya nélkül) 3­9. Ferenczvárosra 27. Kőbányára 0. B) Kereskedés. Összes vasúti és hajó­forgalom. M. kir. államvaspályán Pestre érkezett 138,371, elszállittatott 42,283 vámm. M. kir. államvaspályán Kőbányába érkezett 19,141, elszállittatott 3,863 vámm. Osztr. államvaspályán Pestre érkezett 70,944, el­­szállíttatott 87,582 vámm.

Next