Budapesti Közlöny, 1873. július (7. évfolyam, 149-175. szám)

1873-07-10 / 157. szám

ból tanulmányozták az 1851. óta létesült külön­böző közkiállitásokat, — megvoltunk lepetve nem annyira ama haladás által, melyet a módszerek 15 vagy 20 év óta tettek, — pedig e haladás va­lódi, — mint az oktatásnak azon irányzata által, hogy más országok javított eljárásait elsajátitsa. Mindazáltal nem akarjuk azt állítni, hogy a mód­szerek oly könnyen fogadtatnának el az oktatók tömege által, mint a­mily könnyen utánoztathat­­nak azok az újdonságokra vágyó szellemek által Az új eljárások alkalmazása csak lassan válik ál­talánossá , azonban azok alapelve gyorsan elter­jed egyik országból a másikba, s az eszme meg­­honosulván, előkészíti az utat a módszerek beho­zatalára. Talán még a pénzek egységénél előbb létrejövend a módszerek nemzetközi egysége. Lás­suk például a földrajz tanítását: Franczia, Né­metország, Austria, Svájcz, Belgium, Németalföld, Svédország, s az Egyesült­ Államok, mindnyájan állítottak ki földgönböket és domborművű térké­peket, s más tanulmányi tárgyakat. Kétség kívü­l észrevehetők némely csekély fontosságú sajátsá­gok, de vájjon nem bir-e mindenik oktató saját egyéniséggel? épen így áll a dolog a többi tár­gyak nagy részére nézt is, s ha első tekintetre a különféleség elég nagynak látszik, ez onnan van, hogy a különös találmányok megragadják az al­kalmat a maguk bemutatására. Az egyik javítja vagy módosítja a számítási gépet, befesti vagy nem festi be a golyókat, azokat függőleges vagy vízszintes sodronyokba húzza bele,­­ azoknak egy részét egy deszkácska mögé rejti vagy pedig mind egyszerre feltünteti. Ezen csekély módosítá­sok rövidenikének meg van a maga jó vagy rész oka, de ezen újításoknak nem lehet igen nagy fontosságot tulajdonítni. Mi senkit se akarnánk elcsüggeszteni, mi há­lával fogadjuk a legcsekélyebb javítást is, azon­ban lehetetlen meg nem jegyeznünk, hogy semmi­féle oly eszköz sem létezik, mely a gyermeket fölmenthesse a tanulás fáradságos munkájától. Szinte mindig az akarat erőfeszítésére van szük­ség arra nézve, hogy valamely fogalom az emlé­kezetben állandósíttassék, s különösen, hogy az megértessék , a műszer legfölebb is csak keves­bítheti kissé ezen erőfeszítést. Valósággal csupán két módja létezik az oktatásnak: vagy előbb a megértést, s azután az emlékezetben megtartást vagy pedig előbb az emlékezetben megtartást s ezután eszközük a megértést,­­ ha ennek helye van. A rendes oktató ez utóbbi eljárás követésére hajlandó, mely rá nézt kevésbé fárasztó, s a fel­találók ezen irányzat neutrálisulásán törik fejüket­, azonban erre soha sem juthatnak el bonyolult eszközök által. A bonyolult készülékek csak rit­kán szerezhetnek maguknak számos párthíveket, azok nem érdemlik meg, hogy különösebb figyel­met szenteljünk. Egyéb­iránt vannak oly valódi s komoly javítások is, melyek csak nagy bajjal képesek elterjedni. Íme már 40 vagy 50 év sőt még több idő óta igyekeznek Francziaországba behozni egy oly észszerű olvasási módszert, mely abban áll, hogy a valamely betű által képviselt hang, nem pedig az ezen betűnek adott név jelöl­tessék, például: b' a—ba,ehelyett be abba, már ezen annyira észszerű egyszerűsítés még most sem lett köztünk általánossá. Az már általánossá lett Németországban s a többi országok nagy ré­szében ; láttuk azt alkalmaztatni Moskvában az orosz nyelvre nézve. De ezen módszer már túl van haladva Németországban, Svájczban, Belgium s Hollandia s a Skandináv tartományok némely ré­szeiben; a „Schreiblese“ módszer, az olvasásnak írás általi tanítása által van helyettesítve. Az írást tanítják, a mi a tanítóra nézve kevésbé fárasztó, s a növendékre nézve mulattatóbb,s ily módon a gyerek megtanul olvasni, anélkül, hogy azt maga is észre venné. Ezen módszer, melynek első eszméje egy franczia sajátja, s melyet George Sand is köve­tett, hogy leány unokáját olvasni tanítsa, ezen módszer — mondjuk — legközelebb el fog terjed­­hetni Francziaországban, mivel egy nagy könyv­árus ház (Hachetette és társa) legközelebb mind­azt közzé fogja tenni, a­mi annak iskoláinkban való alkalmazására szükséges. Mi meggyőződhet­­Ttüunk róla, hogy ezen módszer már be van hozva A Austriában, s hogy az nemcsak azon iskolákban van használatban, hol németül beszélnek, hanem a lengyel, milén, cseh, szlovén s más iskolák­ban is. (Folytatjuk.)­­ Mivel a bécsi ballon captis szétrombolása úgy a bécsi, mint a külföldi sajtóban Magyarország s főleg a magyar nemzet ellen czélzatosan kiaknáztatik, Moson­­megye alispánja felterjesztést tett az említett ügyben a belügyminisztériumhoz. A valódi tényállás a következő: Buda Jakab — ki nem magyar származású, hanem idegen bevándorlott család ivadéka — 1. évi június 29 én este 5 — 6 óra táján pinczérével Kovárcz Kon­­ráddal és Schmidt Antal törvényszéki írnokkal Szol­nok községéből Óvár fe­lé lővén, Levél község tájé­kán egy léghajót vettek észre, mely mindinkább lejebb szállott. Buda Jakab annak láttára azon szavakkal, hogy ezen léghajó 50—100 frtot ér és hogy azt megfogni kellene, a kocsiból kiugrott és Farkas Antal bérkocsis és Kovárcz Konrád kíséretében utána szaladt, míg Neuhof főherczegi puszta közelében Hofbauer Mátyás Halflesz András és Fanezler Pál levéli lakosok bu­za vetésein sikerült a léghajót lefüggő köteleinél megfog­ni, de minthogy hárman lehúzni nem birták, Buda a léghajó alsó részét előbb egy-két késdöféssel, utóbb egy nagy vágással átlyukaszta, melynek következtében a léghajó a földre hullott. E közben Neuhof pusztán lakó szolgák, uradalmi hajdúk és napszámosok a helyszínen megérkezvén, Buda azokat 10 frtnyi jutalmazás és egy akó bór ígé­rete mellett felszólította, hogy őt a léghajó szétdarabo­­lásában segítsék, állítván, hogy ő a léghajó tulajdonosi és hogy ő azon egyenesen Bécsből érkezett meg. Melcz­­ner György, Rácz Mihály, Andorka János, Brasch Jó­zsef, Mautler Ferencz főherczegi uradalmi munkások, Wutsch János és Regi Antal szolnoki lakosok ugyanis azt vallották, hogy ők Buda Jakab korcsmárost, kit különben ezelőtt nem ismertek, beszédére és magavise­lete miatt a léghajó tulajdonosának tartották, és csak azért engedtek felszólításának őt a léghajó szétdarabo­­lásánál segíteni. Miután a léghajó darabokra szétvagdaltatott, annak alkatrészeit Buda 3 kocsin ugyanaz éjjel házába szál­lította és a hátramaradt alkatrészek megőrzésével két szolnoki napszámost bizott meg, kik tőle ezen fárad­ságukért 4 frtnyi jutalmat nyertek; az összes alkat­részek másnap reggel ezen szolgabiróságtól átvétetvén, f. hó 1-én a meghatalmazott Von Gábor társulati mér­­nöknek szolgáltattak ki. A rendőri nyomozások folyamában kiderült, hogy Buda Jakab a léghajót s annak alkatrészeit valószínű­leg nyerészkedési vágyból szándékolta elidegeníteni. Ebből világos, hogy egy részakaratu ember nyerész­kedésének, nem pedig a nép­ ran­ veletlenségének esett, a léghajó áldozatul, s a nép, mely segédkezet csak akkor nyújtott, mikor Buda magát, a léghajó tulajdonosának vallotta — nem kárhoztatható. A barbár tett az egész környék mély megbotránkozásával találkozott s a fe­­nyitó vizsgálat az elkövető ellen folyamatban van.­­ Az OPERAHÁZ És A NÉPSZÍNHÁZ érdekében teg­nap előtt délelőtt értekezletet tartottak a városházán. Jelen voltak Podmaniczky Frigyes b., Lipthay Béla b, Steiger Gyula, Rákosi Jenő, Havas Ignácz, Csen­­gey Endre, Barna Zsigmond, és a kormány­ részéről Ribáry József. A tanácskozás sarkpontja a körül for­gott, hogy miután Pest városa a Thonet-telek eladásá­ból befolyt 404,200 frtot az operaházra engedte át, várjon és hogyan fog a dráma jövője biztosíttatni. Ez iránt a kormány képviselője a legmegnyugtatóbb fel­világosításokat adta, nevezetesen elsorolta a drámai színház fenállásának mindazon anyagi biztosítékait, me­lyek annak kizáró tulajdonát képezik és melyeket kész a kormány törvény által is a drámai színház örökös tu­lajdonaként bekebeleztetni. A 403200 frt és a hermina­­téri telekért a kormány és a mun. bank által egyenlő 1296 IRODALMI HÍREK. — Az „Apolló“ I. évi 13-ik füzete a következő tartalommal jelent meg : Kerekes András, átirat Tu­­ricsky Ferencztől. Andante Hirschfeld Anna kisasszony­nak, Kapi Gyulától. Sons du coeur. L. Hölzl. részben fizetendő 500,000 frt lefizetésének módozatai következőleg állapíttattak meg : a főváros a 405,200 frtot augustus 1-től kezdve negyedéves részletekben 100.000 frtjával folyóvá teszi az operaház számára, ugyanezen arányban tartozik azonban a kormány is a a népszínháznak járó 500.000 frtot leróni úgy, hogy a népszínház építését minél előbb meg lehessen kez­deni. Később meg fog határoztatni az is, hogy a nép­színház részéről a mértékhivatali telekért fizetendő 62.000 frt miként fizettessék és az épület mikor rom­­boltassék le. Az épület előtt álló üres telken azonban az építési előmunkálatok már megejthetők, úgy, hogy az építkezést ősszel teljes erővel meg lehessen kezdeni, és 2 év alatt befejezni. A többi megállapodások közül még megemlítendő, hogy a főváros úgy az operaház­ban, mint a drámában, és ha a hely engedni fogja, a népszínházta­­n is állandó, ünnepélyes alkalmakkor igénybe vehető páholyt kötött ki magának, melyet azonban a két utóbb említett színházban esetről-esetre ki fog fizetni. — A Margít-SZIGET a fővárosi közönségnek már is kedvencz mulató helye s a pompás szigeten nagyon élénk a fürdő idény. A 35 fokú héviz az eddigi tapasz­talatok nyomán főkép a köszvényes és csúzos bántal­­maknál bizonyult igen hatékonynak. A fürdőigazgató­ság iszapfürdőket és ha netán zsongitó fürdők rendel­tetnének, maláta-, láp , és fenyőlevél fürdőket is rende­zett be. A szigeten lakók 40 perczenttel olcsóbban hasz­nálhatják a fürdőket. A gyógyvíz mind vegyi alkatá­nál, mind pedig hőségénél fogva gőzalakban a légző szervek hurutus bántalmainál üdvösnek találtatván, van belégzési terem is. A sziget maga gyógyszertárral is rendelkezik, s a fürdőorvos dr. Verzár. A gőzhajóközle­kedés a fővárossal a benlakóknak egész napra csak 10 kr. A nagy szálloda már elkészülvén, abban 1 frttól 3 frtig terjedő árért lehet egy egy napra szobát kapni. Egy hétre a lakásdíj 16 és 45 frt közt váltakozik. Egész idényre pedig 180 írttól 500 írtig. Ez utóbbi összegért 2 szoba, előszoba s 3—4 ágy kapható. A leg­utóbbi kimutatás szerint 129 szoba volt elfoglalva, s a fürdő vendégek száma 251. — Lady Dudley ékszerei a bécsi kiállításon. Olvasóink bizonyára emlékezni fognak még lady Dud­­leyre, ki férjével együtt néhány hét előtt a walesi her­­czeg kíséretében látogatta meg fővárosunkat és szép­sége által oly nagy feltűnést okozott. Lady Dudleyt méltán nevezi­k­ Angolország legszebb hölgyének, szépsége csakugyan ritkítja párját és az ékszerek szem­kápráztató fényében ke­ttős varázszsal bir. Earl of Dud­­ley mesés értékű ékszert ajándékozott istenített nejének. Ez ékszerek most a közkiállítási palota angol osztályá­ban a Hankock pavillonban vannak közszemlére kitéve. Első­sorban gyémántokból és körtealakú nagy gyön­gyökből álló gyönyörű garnitúrát látunk. A fejék gyé­mántokba foglalt 15 drágagyöngyből áll; a gyöngyök tejszín ágak gyanánt magaslanak fölfelé és széles gyé­mánt karikagyűrű által tartatnak együvé. Ide tartozik még egy hat értékes drága gyöngysorból álló, gyémánt­­csatokkal ellátott nyakláncz, egy gyémánt karperecz, melynek közepén nagy drágagyöngy tündököl, mellcent, fülbevaló és hajéknek használható három gyémánt pil­langó­m oly ékszer, mely fehér selyem öltözékhez, vagy pedig gyöngéd kék vagy rózsaszín ruhához alkal­mazva, bizonyára nem tévesztené el hatását. A második ékszer gyémántokból és nagy rubinokból csodálatosan összeállított roccoconyakkötő, továbbá egy fejék, három karperecz, két mellcsat és fülbevaló. A harmadik szám unicum a gyémántok és smaragdok nemében. A nyak­­láncz, mely a nyakat háromszor fonja körül, majdnem szebb még a fejéknél, melyet ritka nagyságú smaragdok díszítenek. Látunk itt ezenkívül fülbevalót, karpereczet és két corsage-garniturát.­­ Legértékesebb azonban egy nyakláncz solitairekből, nagy kereszttel, zárt dia­­démmel, melynek közepén a hires Délafrika csillaga ra­gyog, továbbá két gyönyörű karperecz mogyoró nagy­ságú solitairekkel. Egyszerűbb a negyedik ékszer, mely áll egy karkötőből, egy mellesútból és fülbevalóból, aranynyíl és opálkővel kirakva. Annál szebb az ötödik szám, három rózsacsokor, mely aranyba van foglalva és számtalan gyémánttal kirakva. A hatodik szám ismét nyakkötő nagy világoskék türkisekkel, gyémántokkal szegélyezve, nemkülönben ehhez tartozó mellcsat és fül­bevaló. Egy egyszerűbb garnitúra képezi a hetedik szá­mot. Ide tartozik nyakláncz, fülbevaló­ és mellcsat gyémántból és kis körte alakú drágagyöngyökből. A nyolc­adik szám alatt rózsaszin klárisokból és gyémán­tokból álló pompás fejéket látunk, úgyszintén fésűt, karkötőt, nyaklánczot, mellcsatot és fülgyűrűt. Éhez járul kilenczedik számul egy medaillon, világosbarna

Next