Budapesti Közlöny, 1880. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1880-01-01 / 1. szám
törv.-czikk alapján és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormányával egyetértésig a német vámterülettel való kikészitési forgalom 1880. január 1-től kezdve ugyanazon év június 30-ig ideiglenesen a következő módon szabályoztatik: 1. §• Belföldön készült szövetek, melyek szinnyomatozás és festés végett kivitetnek és a kiszabott határidőn belül szinnyomatozva vagy festve visszahozatnak, a visszahozatalnál: a) vámmentesek, ha a kivitelre való vámkezelési eljárás bezárólag 1880. február 15-ig foganatosittatik; b) 100 kg. után 14 aranyforint vám alá esnek, ha a kivitelre való vámkezelési eljárás 1880. február 16-tól kezdve, ugyanazon év junius 30-ig foganatosittatik. 2 §• Tekintet nélkül a kivitel megtörténtének időpontjára, a visszahozatalnál a jelen rendelet hatályának tartama alatt beviteli illetékektől mentesek: a) a belföldön készült szövetek, melyek nem az 1. §-ban megjelölt, hanem másféle feldolgozás végett vitetnek ki és feldolgozva hozatnak vissza; b) a belföldön készült fonalak, melyek mosás, fehérítés, festés, színnyomatozás és szövés végett, szintúgy fonadékok, (a szükséges hozzávalókkal együtt) csipkék és paszomántáruk készítése végett vitetnek ki és a teljesített munka után visszahozatnak ; c) kijavítás végett kivitt és ismét visszahozott mindenféle tárgyak; d) belföldön készült egyéb áruk és tárgyak, melyek feldolgozás végett a határkerületből kivitetnek és lényeges minőségük és a kereskedésben szokásos megnevezésük megváltoztatása nélkül ismét visszahozatnak. 3. §. A visszahozatalnál nyújtott vámkedvezmény a következő feltétekhez van kötve: a) a kivitt és ismét visszahozott áruk és tárgyak azonossága biztosítandó; b) a feldolgozandó áru belföldi számozása a kivitelnél igazolandó; c) a vámkedvezményes eljáráshoz az illetékes vámhatóságtól engedély szerzendő. A két utolsó feltétel teljesítése a kijavítás végett kivitt és ismét visszahozott áruknál, továbbá a határkerületben lakó kézművesek és bérmunkásoknál nem követeltetik. 4. §• Ezen elvek végrehajtása végett a földművelési-, ipar- és kereskedelemügyi miniszer, valamint a pénzügyi miniszer a vámhatóságokhoz a megfelelő utasításokat ki fogja bocsátani. Kelt Budapesten, 1879. évi deczember hó 31-én. A ministertanács megbízásából: Tisza Kálmán, s. k. B. Kemény Gábor, s. k. A közmunka- és közlekedésügyi m. kir. ministernek f. évi 21.584. szám alatt kelt rendelete, a vasúti áruforgalomban adandó refactiók és egyéb kedvezmények közzétételére nézve, 1878. évi mártius hó 16-án 19,886. sz. a. kiadott rendelet módosítása tárgyában. 1. §. Az 1878. évi mártius hava 16-án 19,886. sz. a. a vasúti áruforgalomban adandó refactiók és egyéb kedvezmények közzétételére vonatkozólag kiadott rendelet ezennel módosíttatván, a vasúti és hajózási m. kir. főfelügyelőség felhatalmazást nyer, mikép oly esetekben, hol meggyőződése szerint valamely érvénybe helyezendő tarifa mérséklés vagy egyéb kedvezménynek a fent hivatott rendelet első és második §§-aiban előírt kihirdetése által hazai vasút vállalat külföldi versenynyel szemben károsítást szenvedhetne, a jelzett kihirdetés elhagyását kivételesen engedélyezhesse. 2.§: A kihirdetés kötelezettsége alól az 1. §-ban megállapított ezen kiviteles felmentést kérelmező folyamodványok az érdekelt avagy erre nézve meghatalmazott vasúti igazgatóságok részéről a kérelem kellő indokolása, és az érvénybe helyezendő kedvezmény megjelölésével (tekintettel a fent idézett korábbi rendelet 2. §-ára) a vasúti és hajózási m. kir. főfelügyelőséghez idejekorán benyújtandók. A vasúti és hajózási m. kir. főfelügyelőségnek azon esetre is, ha a hozzá intézett kérelmet teljesítendőnek találta, fenhagyatik a kedvezmény lehetőleg egyforma alkalmazása iránt (a felidézett rendelet 4. §-ához képest) saját belátása szerint eljárni. 3- 11-telen rendelet 1880. évi január hó 1-ével lép hatályba. Kelt Budapesten, 1880. évi január hó 1-én. Péchy Tamás, s. k. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministernek, az ország összes egyházi- és köztörvényhatóságaihoz, a tankerületi főigazgatókhoz és tanfelügyelőkhöz, a budapesti közép-ipartanoda ügyében 1472. évi. szám alatt intézett felhívása. Elismert tény, hogy csak azon ország számíthat szerencsés közgazdasági állapotokra, mely a közgazdaság főtényezőjét, a mezei gazdaságot, ipart és kereskedelmet egyaránt fejleszti. Hazánk népessége eddigelé főleg a mezei gazdasággal foglalkozott, mely egyoldalú foglalatosságból mindenféle társadalmi, közgazdasági, valamint financziális hátrányok következtek. Ha tehát meg akarjuk alapítani hazánk jóllétét, biztosítani jövőjét, feltétlenül szükséges, hogy kellő gondot fordítsunk mezei gazdálkodásunk helyes irányban fejlesztése mellett, az ipar és kereskedés művelésére, és kifejlesztésére, de mindenek felett a tudományra támaszkodó ipari ismeretek és gyakorlatok terjesztésére. Az ipar emelésének és kifejlesztésének, mai időben egyik leghathatósabb emeltyűje az iparszakoktatás. Ennek előmozdítására állíttatott fel ez. év őszén Budapesten egy középipartanoda, melyben az elméleti és gyakorlati iparoktatás oly módon vezettetik, hogy az ott tanult ifjú onnan kiléptével alkalmas művezetővé váljék, hivatásához képest az ipar egyik vagy másik ágában. Ezen középipartanodának három főszakcsoportja van, melyek egyikében építészet, másikában gépészet, harmadikában vegy-, illetőleg gyarműiparral foglalkozó művezetők taníttatnak, úgy azonban, hogy mindenik szakcsoport tanulói az átalános tudnivalókra együtt oktattatnak. Az intézeti tanfolyam 3 évre szabatott meg. Ámbár az intézet szerencsés előjelek közt nyílt meg, s a kezdet újdonságához képest elegendő tanítványnak örvend, mindazáltal a nagy feladathoz mérve, itt az ország minden vidékéről jövő és sokkal számosabb növendéknek kell csoportosulni, mint még most történt, hogy ez intézet az ország szükségeinek megfelelőleg hathasson. Ugyanazért felhívom a tek. köztörvényhatóság figyelmét, hogy a Budapesten felállított középipar i tanoda létezéséről és czéljáról értesítse a hatósága alá tartozó szülőket és gyámokat, s hívja fel, hogy gyermekeiket, kik az ipar valamely ágára hivatást, hajlamot éreznek magukban, és kik vagy a középtanodák, vagy a polgári iskolák négy alsóbb osztályát jó sikerrel végezték, vagy magán után a szükséges előismereteket megszerezték, a középipartanodába küldjék be, hogy ott tanult és ügyes iparosokká miveljék magukat, nevezetesen: vagy építészekké, vagy gépészekké, vagy vegy-, illetőleg gyarműiparosokká. Ezért még biztosabban és sikeresebben lehetne elérni, ha egyfelől a köztörvényhatóságok közköltségen küldenének ide s neveltetnének erre alkalmas ifjakat, mégpedig az ipar mindhárom ágában, másfelől az egyházi főhatóságok a maguk hatáskörében erre szintén hatályosan közreműködnének. Hazánknak alig tehetünk a mai időben hasznosabb szolgálatot, s polgárainknak a megélhetésre alig mutathatunk biztosabb utat és módot, mint ha ifjúságunk egy nevezetesebb részét az ipari pályára utaljuk s ez irányban őket elméletileg és gyakorlatilag kiműveljük. — Idején is van, hogy hazánk fiai is belássák, hogy az ipar és kereskedelmi pálya ép oly tisztességes és hasznos, mint az úgynevezett tudós professiók, melyek vagyoni talentum nélkül ifjakra nézve ép oly háládatlanok, mint az azokban való túltömöttség a társadalomra nézve káros és veszélyes. Ugyanazért az ügyet nagy fontosságánál fogva a tek. köztörvényhatóság kiváló figyelmébe és munkás gondjába ajánlom. Kelt Budapesten, 1879. évi deczember hó 27-én. A m. kir. igazságügyminister Vesztergomby János szegzárdi kir. törvényszéki segédtelekkönyvvezetőt, ugyanoda telekkönyvvezetővé nevezte ki. A magyar királyi igazságügyminister Sörös Ferencz pancsovai kir. törvényszéki és Radovanov Manó károlyfalvi kir. járásbirósági írnokokat, kölcsönösen áthelyezte. Pályázat. A kiszolgált altisztek alkalmazásáról szóló 1873-ik évi H. törvényczikk értelmében, pályázat hirdettetik egy, a cs. és kir. katonai földrajzi intézetben megürült műszaki-segédi állomásra, mely 360 forint évi fizetéssel és a szabályszerű lakbérilletménynyel, és szolgálaton kívüli minőségben teljesített munkálatokért határozatlan menynyiségű jutalmakkal van összekötve. A pályázat feltételei: A pályázóknak tökéletes jártassággal kell bírniük a kőnyomás minden módozatában, a. m. a domború, mély, színes és kréta nyomásban, valamint a litograph kőnek vésetekhez, krétarajzokhoz és domború nyomáshoz való elkészítésében. A kellően felszerelt kérvények legkésőbb 18-é. évi február hó utolsó napjáig küldendők be a közös külügyministériumhoz. A felvétel esetleg próbagyakorlattal egybekötött felvételi vizsgálattól tétethetik függővé. A pályázók csak osztrák-magyar monarchiabeli állampolgárok lehetnek. Kelt Bécsben, 1879. évi deczember hó 22-én, Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyébe kebelezett Jászkarajenő községben 1880. év január 1-én postahivatal lép életbe, mely naponként egyszeri küldöncz kocsipostaszer által a törteli postahivatallal lesz összekötve, melynek összeköttetése a czeglédi postahivatallal megszűnik, s a fenti naptól kezdve Abonynyal lesz összekötve.