Budapesti Közlöny, 1880. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1880-01-01 / 1. szám

törv.-czikk alapján és a birodalmi tanácsban kép­viselt királyságok és országok kormányával egyet­értésig a német vámterülettel való kikészitési for­galom 1880. január 1-től kezdve ugyanazon év jú­nius 30-ig ideiglenesen a következő módon szabá­­lyoztatik: 1. §• Belföldön készült szövetek, melyek szinnyoma­­tozás és festés végett kivitetnek és a kiszabott ha­táridőn belül szinnyomatozva vagy festve visszaho­zatnak, a visszahozatalnál: a) vámmentesek, ha a kivitelre való vámkeze­lési eljárás bezárólag 1880. február 15-ig fogana­­tosittatik; b) 100 kg. után 14 aranyforint vám alá esnek, ha a kivitelre való vámkezelési eljárás 1880. február 16-tól kezdve, ugyanazon év junius 30-ig fogana­­tosittatik. 2­ §• Tekintet nélkül a kivitel megtörténtének időpont­jára, a visszahozatalnál a jelen rendelet hatályá­nak tartama alatt beviteli illetékektől mentesek: a) a belföldön készült szövetek, melyek nem az 1. §-ban megjelölt, hanem másféle feldolgozás vé­gett vitetnek ki és feldolgozva hozatnak vissza; b) a belföldön készült fonalak, melyek mosás, fe­hérítés, festés, színnyomatozás és szövés végett, szintúgy fonadékok, (a szükséges hozzávalókkal együtt) csipkék és paszomántáruk készítése végett vitetnek ki és a teljesített munka után visszaho­zatnak ; c) kijavítás végett kivitt és ismét visszahozott mindenféle tárgyak; d) belföldön készült egyéb áruk és tárgyak, me­lyek feldolgozás végett a határkerületből kivitet­nek és lényeges minőségük és a kereskedésben szokásos megnevezésük megváltoztatása nélkül ismét visszahozatnak. 3. §. A visszahozatalnál nyújtott vámkedvezmény a következő feltétekhez van kötve: a) a kivitt és ismét visszahozott áruk és tár­gyak azonossága biztosítandó; b) a feldolgozandó áru belföldi számozása a ki­vitelnél igazolandó; c) a vámkedvezményes eljáráshoz az illetékes vámhatóságtól engedély szerzendő. A két utolsó feltétel teljesítése a kijavítás vé­gett kivitt és ismét visszahozott áruknál, továbbá a határkerületben lakó kézművesek és bérmunká­soknál nem követeltetik. 4. §• Ezen elvek végrehajtása végett a földművelési-, ipar- és kereskedelemügyi miniszer, valamint a pénzügyi miniszer a vámhatóságokhoz a megfelelő utasításokat ki fogja bocsátani. Kelt Budapesten, 1879. évi deczember hó 31-én. A ministertanács megbízásából: Tisza Kálmán, s. k. B. Kemény Gábor, s. k. A közmunka- és közlekedésügyi m. kir. ministernek f. évi 21.584. szám alatt kelt rendelete, a vas­úti áruforgalomban adandó refactiók és egyéb kedvezmények közzétételére nézve, 1878. évi már­­tiu­s hó 16-án 19,886. sz. a. kiadott rendelet módo­sítása tárgyában. 1. §. Az 1878. évi mártius hava 16-án 19,886. sz. a. a vasúti áruforgalomban adandó refactiók és egyéb kedvezmények közzétételére vonatkozólag kiadott rendelet ezennel módosíttatván, a vasúti és hajó­zási m. kir. főfelügyelőség felhatalmazást nyer, mikép oly esetekben, hol meggyőződése szerint valamely érvénybe helyezendő tarifa mérséklés vagy egyéb kedvezménynek a fent hivatott rende­let első és második §§-aiban előírt kihirdetése ál­tal hazai vasút vállalat külföldi versenynyel szem­ben károsítást szenvedhetne, a jelzett kihirdetés elhagyását kivételesen engedélyezhesse. 2.§: A kihirdetés kötelezettsége alól az 1. §-ban megállapított ezen kiviteles felmentést kérelmező folyamodványok az érdekelt avagy erre nézve meg­hatalmazott vasúti igazgatóságok részéről a kére­lem kellő indokolása, és az érvénybe helyezendő kedvezmény megjelölésével (tekintettel a fent idé­zett korábbi rendelet 2. §-ára) a vasúti és hajózá­si m. kir. főfelügyelőséghez idejekorán benyúj­tandók. A vasúti és hajózási m. kir. főfelügyelőségnek azon esetre is, ha a hozzá intézett kérelmet telje­­sítendőnek találta, fenhagyatik a kedvezmény lehetőleg egyforma alkalmazása iránt (a felidé­zett rendelet 4. §-ához képest) saját belátása sze­rint eljárni. 3- 11-telen rendelet 1880. évi január hó 1-ével lép hatályba. Kelt Budapesten, 1880. évi január hó 1-én. Péchy Tamás, s. k. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministernek, az ország összes egyházi- és köztörvényhatóságaihoz, a tankerületi főigazgatókhoz és tanfelügyelőkhöz, a budapesti közép-ipartanoda ügyében 1472. évi. szám alatt intézett felhívása. Elismert tény, hogy csak azon ország számíthat szerencsés közgazdasági állapotokra, mely a köz­gazdaság főtényezőjét, a mezei gazdaságot, ipart és kereskedelmet egyaránt fejleszti. Hazánk népessége eddigelé főleg a mezei gaz­dasággal foglalkozott, mely egyoldalú foglalatos­ságból mindenféle társadalmi, közgazdasági, vala­mint financziális hátrányok következtek. Ha tehát meg akarjuk alapítani hazánk jóllé­tét, biztosítani jövőjét, feltétlenül szükséges, hogy kellő gondot fordítsunk mezei gazdálkodásunk he­lyes irányban fejlesztése mellett, az ipar és keres­kedés művelésére, és kifejlesztésére, de mindenek felett a tudományra támaszkodó ipari ismeretek és gyakorlatok terjesztésére. Az ipar emelésének és kifejlesztésének, mai idő­ben egyik leghathatósabb emeltyűje az iparszak­oktatás. Ennek előmozdítására állíttatott fel e­z. év őszén Budapesten egy középipartanoda, melyben az el­méleti és gyakorlati iparoktatás oly módon vezet­tetik, hogy az ott tanult ifjú onnan kiléptével al­kalmas művez­etővé váljék, hivatásához képest az ipar egyik vagy másik ágában. Ezen középipartanodának három főszakcsoportja van, melyek egyikében építészet, másikában gépészet, harmadikában v­e­g­y-, illetőleg g­y­a­r­­műiparral foglalkozó művezetők taníttatnak, úgy azonban, hogy mindenik szakcsoport tanulói az átalános tudnivalókra együtt oktattatnak. Az intézeti tanfolyam 3 évre szabatott meg. Ámbár az intézet szerencsés előjelek közt nyílt meg, s a kezdet újdonságához képest elegendő ta­nítványnak örvend, mindazáltal a nagy feladat­hoz mérve, itt az ország minden vidékéről jövő és sokkal számosabb növendéknek kell csoportosulni, mint még most történt, hogy ez intézet az ország szükségeinek megfelelőleg hathasson. Ugyanazért felhívom a tek. köztörvényhatóság figyelmét, hogy a Budapesten felállított középipar­ i tanoda létezéséről és czéljáról értesítse a hatósága alá tartozó szülőket és gyámokat, s hívja fel, hogy gyermekeiket, kik az ipar valamely ágára hivatást, hajlamot éreznek magukban, és kik vagy a kö­zéptanodák, vagy a polgári iskolák négy alsóbb osztályát jó sikerrel végezték, vagy magán után a szükséges előismereteket megszerezték, a közép­ipartanodába küldjék be, hogy ott tanult és ügyes iparosokká miveljék magukat, nevezetesen: vagy építészekké, vagy gépészekké, vagy vegy-, il­letőleg gyarműiparosokká. E­­zért még biztosabban és sikeresebben lehet­ne elérni, ha egyfelől a köztörvényhatóságok köz­költségen küldenének ide s neveltetnének erre al­kalmas ifjakat, még­pedig az ipar mindhárom ágában, másfelől az egyházi főhatóságok a ma­guk hatáskörében erre szintén hatályosan közre­működnének. Hazánknak alig tehetünk a mai időben haszno­sabb szolgálatot, s polgárainknak a megélhetésre alig mutathatunk biztosabb utat és módot, mint ha ifjúságunk egy nevezetesebb részét az ipari pá­lyára utaljuk s ez irányban őket elméletileg és gyakorlatilag kiműveljük. — Idején is van, hogy hazánk fiai is belássák, hogy az ipar és kereske­delmi pálya ép oly tisztességes és hasznos, mint az úgynevezett tudós professiók, melyek vagyon­i talentum nélkül ifjakra nézve ép oly háládatlanok, mint az azokban való túltömöttség a társadalomra nézve káros és veszélyes. Ugyanazért az ügyet nagy fontosságánál fogva a tek. köztörvényhatóság kiváló figyelmébe és munkás gondjába ajánlom. Kelt Budapesten, 1879. évi deczember hó 27-én. A m. kir. igazságügyminister Vesztergomby Já­nos szegzárdi kir. törvényszéki segédtelekkönyv­­vezetőt, ugyanoda telekkönyvvezetővé nevezte ki. A magyar királyi igazságügyminister Sörös Ferencz pancsovai kir. törvényszéki és Radovanov Manó károlyfalvi kir. járásbirósági írnokokat, kölcsönösen áthelyezte. Pályázat. A kiszolgált altisztek alkalmazásáról szóló 1873-ik évi H. törvényczikk értelmében, pályázat hirdettetik egy, a cs. és kir. katonai földrajzi inté­zetben megürült műszaki-segédi állomásra, mely 360 forint évi fizetéssel és a szabályszerű lakbér­­illetménynyel, és szolgálaton kívüli minőségben teljesített munkálatokért határozatlan menynyi­­ségű jutalmakkal van összekötve. A pályázat feltételei: A pályázóknak tökéletes jártassággal kell bírniük a kőnyomás minden mó­dozatában, a. m. a domború, mély, színes és kréta nyomásban, valamint a litograph kőnek vésetek­­hez, krétarajzokhoz és domború­ nyomáshoz való elkészítésében. A kellően felszerelt kérvények legkésőbb 18-é. évi február hó utolsó napjáig küldendők be a kö­zös külügyministériumhoz. A felvétel esetleg próbagyakorlattal egybekötött felvételi vizsgálattól tétethetik függővé. A pályázók csak osztrák-magyar monarchiabeli állampolgárok lehetnek. Kelt Bécsben, 1879. évi deczember hó 22-én, Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyébe kebelezett Jász­­karajenő községben 1880. év január 1-én postahi­vatal lép életbe, mely naponként egyszeri küldöncz kocsipostaszer által a törteli postahivatallal lesz összekötve, melynek összeköttetése a czeglédi postahivatallal megszűnik, s a fenti naptól kezdve­­ Abonynyal lesz összekötve.

Next