Budapesti Közlöny, 1880. szeptember (14. évfolyam, 200-224. szám)

1880-09-01 / 200. szám

tásaik sz­erint az erdőbirtokok, s ezen az után a törvényhatósághoz, illetőleg szolgabirói járáshoz tartozó községek is, megfelelő csoportokba soroz­tatnak, s minden egyes ilyen csoportja a községek­nek azután egy-egy külön értékű és árszabályzati kerületnek tekintetik. Ha esetleg megtörténnék, hogy valamely köz­ségből, melyben több erdőbirtokos van, a külön­böző kimutatások különböző csoportokba jutná­nak, a község azon kimutatás szerint sorozandó be egyik vagy másik kerületbe, a­mely a többiek között a legnagyobb és legrendszeresebben kezelt erdőterületet képviseli. Olyan községek, melyekből az erdőbirtokosok esetleg nem nyújtottak be árkimutatást, a helyrajzi és értékesítési viszonyok figyelembevétele után a megfelelő kerületekbe osztandók be. Az ekként tervezett kerületek végleges meg­­állapítása előtt azonban megvizsgálandó, vájjon az egy csoportba sorozott árjegyzékek az iránya­dóul vett legfőbb választékon kívül a többi válasz­tékokra nézve is egyező árakat mutatnak-e fel; továbbá, hogy az előbbiek szerint egy kerületbe eső községek helyrajzilag is összefüggő csoporto­kat képeznek-e ? Ha e tekintetben meg nem engedhető eltérések, vagy visszásságok mutatkoznának, azok előbb a helyi viszonyok figyelembe vételével kellően ki­­egyenlítendők, s a kerületek csak ennek megtör­ténte után állapítandók meg véglegesen. 10. §. Az egyes kerületek számára külön-külön össze­állítandó érték- és árszabályzatok egyes áttételei a következő elvek szerint állapítandók meg. Minden egyes erdei termékre nézve külön­­külön kivonat van az illető kerület erdőbirtokait képviselő kimutatásokból a megfelelő adatok, azok közül az érték- és árszabályzatba egységi árut vagy értékül általában a legmagasabbak vétetnek fel. Például, ha egy kerületben a kimutatások a bükk tűzifára nézve ezen 15 adatot szolgáltatnák: 1 frt 50 kr, 1 frt 50 kr, 1 frt 50 kr, 1 frt 50 kr, 1 frt 49 kr, 1 frt 47 kr, 1 frt 43 kr, 1 frt 40 kr, 1 frt 39 kr, 1 frt 36 kr, 1 frt 34 kr, 1 frt 34 kr, 1 frt 24 kr, 1 frt 23 kr, 1 frt 20 kr, az érték- és árszabályzatban a bükk tűzifa ára 1 frt 50 krral lenne megállapítandó. Ha azonban ezen legmagasabb ár aránylag ke­vés kimutatásban fordulna elő, s e mellett kisebb és nem rendszeresen kezelt erdőbirtokoktól szár­maznék, egységi árul egy másik, szintén a maga­sabbak közé tartozó olyan adat volna elfogadandó, melyhez hasonló vagy közelálló ugyanazon cso­portba sorozott más kimutatásokban is előfordul, s a­mely ezenkívül valamely nagyobb, értékesebb és népesebb vidéken fekvő, tehát az erdei kihágá­soknak is inkább kitett erdőbirtok által szolgál­tatott. Olyan kerületekben pedig, melyekben ilyen nagyobb és rendszeresebben kezelt erdőbirtok több fordul elő, az ezek által szolgáltatott adatokból egyszerű átlag képezhető és az érték- és árszabály­zatban ez alkalmazható. 11. §. A megelőző §-ban körülírt eljárás követendő minden erdei termék árának, illetőleg értékének megállapításánál, a részletes kivitelnél azonban még a következő 12., 13. és 14. szakaszokban fog­lalt utasítások is szem előtt tartandók. 12. §. Olyan erdei termékeknél, melyek mint a cse­metekertekben nevelt üstönczök és az örtvényekben levő fiatal csemeték aránylag csekély használati értékkel bírnak, az érték- és ár­szabályzatokba a kerti-értékek, vagyis azon költségek veendők fel, melyek az illető termék előállításához szükségel­tetnek. Östönczöknél ezen költségeket a csemetekertül szolgáló hely évi bére, továbbá a talaj megművelé­sére, a felhasznált mag beszerzésére és bevetésére, az öntözésre, védelemre és összes gondozásra s esetleg az iskolázásra fordított kiadások képezik. Ezen költségek 1—5 éves üsjönczökre nézve egy tételben, egy négyszögölre számítva tünteten­­dők ki az érték- és árszabályzatokban. A vágásokban s más felnyitás vagy beerdősítés alatt levő területeken található csemetéknél, akár természetes, akár mesterséges utón neveltetnek, kertiköltségek gyanánt azon kiadások összege veendő, melyek egy katasztrális holdnyi terület­nek mesterségesen nevelt csemetékkel való be­ültetéséhez (az utó­javításokat is beszámítva) szükségeltetnek. Ezen költségek az érték- és ár­szabályzatokban a katasztrális holdon kívül egy négyszögölre és egy darab csemetére nézve is ki­­tüntetendők. Egy darab csemetének az értéke egy kát, holdnyi ültetvény költségeiből akkép számí­tandó ki, hogy a kát, holdra nézve kimutatott ösz­­szeg a csemeték számával, mely egy holdnál átla­gosan 6400-ra tehető, elosztatik. Az ekként kijövő eredmény egészekben, vagy ha egy csemetének árául egy krajczárnál jóval kisebb összeg jönne ki, egész tizedkrajczárokban fejezendő ki. Az elmondottakból önként következik, hogy az üsjönczök és csemeték értékének megállapításához alapul csak olyan erdőbirtokok adatai fogadandók el, melyek rendszeresen kezeltetnek, s melyekben a mesterséges örtvényezés, nevezetesen az ültetvé­­nyezés alkalmaztatik. Ha ilyen erdőbirtok vala­mely kerületben esetleg nem volna, az érték- és árszabályzatba valamely legközelebbi kerület sza­bályzatának megfelelő adatai alkalmazandók, és­pedig minden változtatás nélkül, ha a két kerület­ben a napszámbérek egyezőknek tekinthetők, és megfelelő módosítással, ha a napszámbérek szám­­bavehetően eltérnek. Idősebb öjtvényekben levő csemeték és fiatalo­sok értékének meghatározására az 1—5 éves fiatal csemeték, illetőleg ertvények értéke veendő alapul, éspedig: 5 — 10 éves csemetéknél érté­kül az 1—5 éves ültetvényekre nézve megállapí­tott értéknek másfélszerese. 10—15 éves fiatalosoknál pedig ezen értéknek kétszerese veendő. Ha azonban a csemeték és fiatalosokban levő suhángok közvetlen is értékesíthetők, s az érték nyert árak esetleg magasabbak mint a minő érté­kek az előbbiek szerint kiszámíthatók, akkor az elárusítási árak alkalmazandók. Egy egész öt éves sarjak értéke vagy ára a meg­felelő korú csemeték és suhángok értékével egyen­lőnek veendő. 13. §. Ha előfordulna az az eset, hogy az egyes válasz­tékokra nézve megbízható főáradatok a kimutatá­sokban nem volnának találhatók, az érték- és ár­szabályzatba felveendő áttételek, a termelési és szállítási költségek levonása útján, az illető válasz­ték piac­i áraiból számítandók ki. Alárendeltebb termékeknél azonban, mint pél­dául fű-, moha- és lombnál, továbbá gomba-, erdei gyümölcsök-, gubacs-, makk- és más erdei famag­vaknál a szabályzatba,­­ ha a főárak közvetlen adatokból nem határozhatók meg,­­ a piac­i árak a termelési és szállítási költségek levonása nélkül veendők fel. Ily termékeknél ugyanis az utóbb említett költségek nagyobb mérvű és rendszeres termelés esetében igen kicsinyek lévén, számítás útján helyesen alig állapíthatók meg. 14. § Ha egyes választékokra nézve sem a tő-, sem a piac­i árakat illető adatok nem lennének meg­bízhatók, az érték- és árszabályzatba felveendő ár vagy érték valamely más haszonnemű termék ára vagy értéke alapján arányosan állapítandó meg. Ha ilyen eset az erdők melléktermékeinél for­dulna elő, irányadóul nem erdei termékek is vá­laszthatók. — így például, a száraz falomb- és mohánál szükség esetében a szalma , zöld lomb- és fűnél pedig a széna értéke vehető alapul. — Epigy szolgálhat a gubacs, továbbá a tölgy- és bükkmakk értékének megállapításánál irányadóul a tengeri, melyből a gubacsnál kétszeres a tölgy- és bükkmakknál pedig egyszeres mennyiség ve­hető egyénérték gyanánt. Korhadék földnél és gyephantnál a trágya, — erdei gyümölcsöknél pedig, ha adásvevés tárgyát nem képeznék, ha­sonló fajú kerti gyümölcsök árából lehet megkö­zelítő becslés alapján kiindulni. Az ilyen alárendelt erdei termékek árának megszabásánál az előbbieken kívül figyelembe­veendő még az is, hogy a törvény értelmében az erdei kihágási bíróságoknak a szabályzatba fel­vett áttételek alapján kell megszabniok, nem­csak az eltulajdonított dolog értékét,­­ ami ilyen mellékterményeknél magában véve sokszor igen jelentéktelen, de egyszersmind azon kártérítési összegeket is, melyeket a kihágók a lopás elkö­vetése közben okozott, s becsű útján nehezen megállapítható, közvetett károkért tartoznak fizetni, miből következik, hogy a bíróságok által megítélt kárpótlás a birtokos jogos igényeit csak akkor elégítheti ki teljesen, ha a szabályzatban még a legalárendeltebb erdei termékek értéke is gondosan és a czélnak megfelelően állapíttatik meg. 15. §. Az erdei termékek árán és értékén kívül azon adatok is felveendők a szabályzatba, melyeknek alapján az erdei kihágási bíróságok az erdőter­mény 100—104. §-ban körülírt legeltetési kihá­gások eseteiben fizetendő kártérítési összegeket is megszabhassák. Ezen kártérítési összegeknek egy­része, az t. i., mely a lerágott és megrongált cse­metékért, és a fák megsértéséért, a fűlelegelteté­­séért s más ilyen közvetlenül megbecsülhető ká­rokért jár, az érték- és árszabályzatnak az illető fanemekre, csemetékre, fűre stb. termékekre vo­natkozó ár- vagy értéktételei alapján szabható meg.­­ Ezért a legeltetési károsítások ezen nemé­ért járó kártérítési összegeket külön felvenni a szabályzatba nem szükséges. Van azonban a legeltetés által okozható káro­sításoknak egy másik neme is, mely abban nyil­­ványul, hogy a talajnövények lelegeltetése, letapo­­sása, a lombtakarónak megbontása, a termőföld­nek felvágása és feltárása által stb. a talaj kiszá­radásának és elszegényedésének, s sok esetben vízmosások keletkezésének itt nyittatván, a legel­tetett területen levő fák növekvése és értékgyara­podása csökkenni fog. Az ilynemű, csak közvetve nyilvánuló károk nagysága az elkövetés idejében nem lévén határozottan megítélhető, a kártérítési összeg is csak általános szempontokból kiindulva állapítható meg.­­ Épen ezért legczélszerűbb, ha a legeltetés által okozható ilynemű károsítá­sokért a kártérítési összegek épúgy, mint a hajtó­pénzek és a tilos legeltetésért fizetendő büntetés­pénzek, azon esetekre és előfeltételekre, melyek mellett a károsítás lehetősége és mérve kisebb vagy nagyobb lehet, külön-külön előre megsza­­batnak és az érték- és árszabályzatba felvétetnek. Ezen kártérítési összegek megállapításánál irányadóul szolgálhat, hogy az ilyen közvetett ká­rosítások nagysága egyfelől az állat nemétől és az illető erdőterületen levő fakészlet értékességé­től, másfelől a legeltetés időtartamától és az idő­járástól függ. Ezeket tekintetbe véve, a kártérítési összeg ki­szabásánál az előforduló fanemek valamelyik főbb választéka, például a tüzihasábfa vehető alapul, s ennek egy köbméterre eső értékéből kártérítési összegül egy napnál tovább nem terjedő legeltetés esetére : 1 db szarvasmarháért . . . 0.30-ad rész 1 » kecskéért................0.30­­ » 1 » ló-, öszvér- és szamárért 0.25-ed rész 1 » sertésért makkoltatás ide­jében ..............................0.20-ad rész 1 » sertésért makkoltatás idején kivül..........0.10-ed rész 1 » juhért....................0.10 » » 1 » szopós csikóért . . . 0.03-ad rész 1 » juhért................0.01-ed rész 1 » egyéb baromfiért . . . 0.005 » szabható ki. Az ekként kiszámított összegek azon esetekre, ha a legeltetés 15 évesnél fiatalabb állatokban, vagy laza talajú erdőkben, vagy nedves időjáráskor tör­tént vagy ha a kárttevő egy napnál tovább legelte­tett, kétszeresen számítandók. A megszabásnál még figyelembe veendő, hogy az erdőtörvény 102. §. ér­telmében az egyszeresen számított kártérítési ösz­­szegek a törvény 100. §-ában megállapított bün­tetéspénzek felénél, a kétszeresen számítandó kár­térítési összegek ellenben ezen büntetéspénzek egész összegénél kisebbek nem lehetnek. 16. §. A szabályzatba felveendők továbbá a kerület­ben fenálló kézi és igás napszámbérek és a legel­tetési kihágások esetében kiszabandó hajtópén­zek is. A kézi és igás napszámbérek a fenálló ilynemű adatokból ugyanazon elvek és eljárás szerint álla­pítandók meg, mint az erdei termékek ára és értéke. A hajtópénzek megállapításánál a kerületre nézve kiszámított kézi napszámbérek, másfelől pedig az alkalmazásban álló hajtópénzek veendők irányadóul. A hajtópénz minden állatnemre külön azon arányban szabandó meg, mely az erdőtörvény 100. §-ában kiszabott büntetéspénzek között fenáll. 17. §. Az érték- és árszabályzatok az alább mellékelt mintha szerinti átnézetes alakban készítendők. 18. §. A véglegesen elkészített szabályzat a bizott­ság elnöke és az erdőfelügyelő, vagy az al-erdő­­felügyelő által aláírva a földmivelés- ipar- és ke­reskedelemügyi ministériumhoz 3 példányban terjesztendő fel; a jóváhagyás után leérkező példány sokszorosítandó és hitelesített alakban az illető szolgabiróságnak és községi elöljárósá­goknak megküldendő. Ezenkívül szabálszerűen kihirdetendő. Kelt Budapesten, 1880. évi augusztus hó 13-án. B. Kemény Gábor, s. k. 6698

Next