Budapesti Közlöny, 1880. szeptember (14. évfolyam, 200-224. szám)
1880-09-01 / 200. szám
tásaik szerint az erdőbirtokok, s ezen az után a törvényhatósághoz, illetőleg szolgabirói járáshoz tartozó községek is, megfelelő csoportokba soroztatnak, s minden egyes ilyen csoportja a községeknek azután egy-egy külön értékű és árszabályzati kerületnek tekintetik. Ha esetleg megtörténnék, hogy valamely községből, melyben több erdőbirtokos van, a különböző kimutatások különböző csoportokba jutnának, a község azon kimutatás szerint sorozandó be egyik vagy másik kerületbe, amely a többiek között a legnagyobb és legrendszeresebben kezelt erdőterületet képviseli. Olyan községek, melyekből az erdőbirtokosok esetleg nem nyújtottak be árkimutatást, a helyrajzi és értékesítési viszonyok figyelembevétele után a megfelelő kerületekbe osztandók be. Az ekként tervezett kerületek végleges megállapítása előtt azonban megvizsgálandó, vájjon az egy csoportba sorozott árjegyzékek az irányadóul vett legfőbb választékon kívül a többi választékokra nézve is egyező árakat mutatnak-e fel; továbbá, hogy az előbbiek szerint egy kerületbe eső községek helyrajzilag is összefüggő csoportokat képeznek-e ? Ha e tekintetben meg nem engedhető eltérések, vagy visszásságok mutatkoznának, azok előbb a helyi viszonyok figyelembe vételével kellően kiegyenlítendők, s a kerületek csak ennek megtörténte után állapítandók meg véglegesen. 10. §. Az egyes kerületek számára külön-külön összeállítandó érték- és árszabályzatok egyes áttételei a következő elvek szerint állapítandók meg. Minden egyes erdei termékre nézve különkülön kivonat van az illető kerület erdőbirtokait képviselő kimutatásokból a megfelelő adatok, azok közül az érték- és árszabályzatba egységi árut vagy értékül általában a legmagasabbak vétetnek fel. Például, ha egy kerületben a kimutatások a bükk tűzifára nézve ezen 15 adatot szolgáltatnák: 1 frt 50 kr, 1 frt 50 kr, 1 frt 50 kr, 1 frt 50 kr, 1 frt 49 kr, 1 frt 47 kr, 1 frt 43 kr, 1 frt 40 kr, 1 frt 39 kr, 1 frt 36 kr, 1 frt 34 kr, 1 frt 34 kr, 1 frt 24 kr, 1 frt 23 kr, 1 frt 20 kr, az érték- és árszabályzatban a bükk tűzifa ára 1 frt 50 krral lenne megállapítandó. Ha azonban ezen legmagasabb ár aránylag kevés kimutatásban fordulna elő, s e mellett kisebb és nem rendszeresen kezelt erdőbirtokoktól származnék, egységi árul egy másik, szintén a magasabbak közé tartozó olyan adat volna elfogadandó, melyhez hasonló vagy közelálló ugyanazon csoportba sorozott más kimutatásokban is előfordul, s amely ezenkívül valamely nagyobb, értékesebb és népesebb vidéken fekvő, tehát az erdei kihágásoknak is inkább kitett erdőbirtok által szolgáltatott. Olyan kerületekben pedig, melyekben ilyen nagyobb és rendszeresebben kezelt erdőbirtok több fordul elő, az ezek által szolgáltatott adatokból egyszerű átlag képezhető és az érték- és árszabályzatban ez alkalmazható. 11. §. A megelőző §-ban körülírt eljárás követendő minden erdei termék árának, illetőleg értékének megállapításánál, a részletes kivitelnél azonban még a következő 12., 13. és 14. szakaszokban foglalt utasítások is szem előtt tartandók. 12. §. Olyan erdei termékeknél, melyek mint a csemetekertekben nevelt üstönczök és az örtvényekben levő fiatal csemeték aránylag csekély használati értékkel bírnak, az érték- és árszabályzatokba a kerti-értékek, vagyis azon költségek veendők fel, melyek az illető termék előállításához szükségeltetnek. Östönczöknél ezen költségeket a csemetekertül szolgáló hely évi bére, továbbá a talaj megművelésére, a felhasznált mag beszerzésére és bevetésére, az öntözésre, védelemre és összes gondozásra s esetleg az iskolázásra fordított kiadások képezik. Ezen költségek 1—5 éves üsjönczökre nézve egy tételben, egy négyszögölre számítva tüntetendők ki az érték- és árszabályzatokban. A vágásokban s más felnyitás vagy beerdősítés alatt levő területeken található csemetéknél, akár természetes, akár mesterséges utón neveltetnek, kertiköltségek gyanánt azon kiadások összege veendő, melyek egy katasztrális holdnyi területnek mesterségesen nevelt csemetékkel való beültetéséhez (az utójavításokat is beszámítva) szükségeltetnek. Ezen költségek az érték- és árszabályzatokban a katasztrális holdon kívül egy négyszögölre és egy darab csemetére nézve is kitüntetendők. Egy darab csemetének az értéke egy kát, holdnyi ültetvény költségeiből akkép számítandó ki, hogy a kát, holdra nézve kimutatott öszszeg a csemeték számával, mely egy holdnál átlagosan 6400-ra tehető, elosztatik. Az ekként kijövő eredmény egészekben, vagy ha egy csemetének árául egy krajczárnál jóval kisebb összeg jönne ki, egész tizedkrajczárokban fejezendő ki. Az elmondottakból önként következik, hogy az üsjönczök és csemeték értékének megállapításához alapul csak olyan erdőbirtokok adatai fogadandók el, melyek rendszeresen kezeltetnek, s melyekben a mesterséges örtvényezés, nevezetesen az ültetvényezés alkalmaztatik. Ha ilyen erdőbirtok valamely kerületben esetleg nem volna, az érték- és árszabályzatba valamely legközelebbi kerület szabályzatának megfelelő adatai alkalmazandók, éspedig minden változtatás nélkül, ha a két kerületben a napszámbérek egyezőknek tekinthetők, és megfelelő módosítással, ha a napszámbérek számbavehetően eltérnek. Idősebb öjtvényekben levő csemeték és fiatalosok értékének meghatározására az 1—5 éves fiatal csemeték, illetőleg ertvények értéke veendő alapul, éspedig: 5 — 10 éves csemetéknél értékül az 1—5 éves ültetvényekre nézve megállapított értéknek másfélszerese. 10—15 éves fiatalosoknál pedig ezen értéknek kétszerese veendő. Ha azonban a csemeték és fiatalosokban levő suhángok közvetlen is értékesíthetők, s az érték nyert árak esetleg magasabbak mint a minő értékek az előbbiek szerint kiszámíthatók, akkor az elárusítási árak alkalmazandók. Egy egész öt éves sarjak értéke vagy ára a megfelelő korú csemeték és suhángok értékével egyenlőnek veendő. 13. §. Ha előfordulna az az eset, hogy az egyes választékokra nézve megbízható főáradatok a kimutatásokban nem volnának találhatók, az érték- és árszabályzatba felveendő áttételek, a termelési és szállítási költségek levonása útján, az illető választék piaci áraiból számítandók ki. Alárendeltebb termékeknél azonban, mint például fű-, moha- és lombnál, továbbá gomba-, erdei gyümölcsök-, gubacs-, makk- és más erdei famagvaknál a szabályzatba, ha a főárak közvetlen adatokból nem határozhatók meg, a piaci árak a termelési és szállítási költségek levonása nélkül veendők fel. Ily termékeknél ugyanis az utóbb említett költségek nagyobb mérvű és rendszeres termelés esetében igen kicsinyek lévén, számítás útján helyesen alig állapíthatók meg. 14. § Ha egyes választékokra nézve sem a tő-, sem a piaci árakat illető adatok nem lennének megbízhatók, az érték- és árszabályzatba felveendő ár vagy érték valamely más haszonnemű termék ára vagy értéke alapján arányosan állapítandó meg. Ha ilyen eset az erdők melléktermékeinél fordulna elő, irányadóul nem erdei termékek is választhatók. — így például, a száraz falomb- és mohánál szükség esetében a szalma , zöld lomb- és fűnél pedig a széna értéke vehető alapul. — Epigy szolgálhat a gubacs, továbbá a tölgy- és bükkmakk értékének megállapításánál irányadóul a tengeri, melyből a gubacsnál kétszeres a tölgy- és bükkmakknál pedig egyszeres mennyiség vehető egyénérték gyanánt. Korhadék földnél és gyephantnál a trágya, — erdei gyümölcsöknél pedig, ha adásvevés tárgyát nem képeznék, hasonló fajú kerti gyümölcsök árából lehet megközelítő becslés alapján kiindulni. Az ilyen alárendelt erdei termékek árának megszabásánál az előbbieken kívül figyelembeveendő még az is, hogy a törvény értelmében az erdei kihágási bíróságoknak a szabályzatba felvett áttételek alapján kell megszabniok, nemcsak az eltulajdonított dolog értékét, ami ilyen mellékterményeknél magában véve sokszor igen jelentéktelen, de egyszersmind azon kártérítési összegeket is, melyeket a kihágók a lopás elkövetése közben okozott, s becsű útján nehezen megállapítható, közvetett károkért tartoznak fizetni, miből következik, hogy a bíróságok által megítélt kárpótlás a birtokos jogos igényeit csak akkor elégítheti ki teljesen, ha a szabályzatban még a legalárendeltebb erdei termékek értéke is gondosan és a czélnak megfelelően állapíttatik meg. 15. §. Az erdei termékek árán és értékén kívül azon adatok is felveendők a szabályzatba, melyeknek alapján az erdei kihágási bíróságok az erdőtermény 100—104. §-ban körülírt legeltetési kihágások eseteiben fizetendő kártérítési összegeket is megszabhassák. Ezen kártérítési összegeknek egyrésze, az t. i., mely a lerágott és megrongált csemetékért, és a fák megsértéséért, a fűlelegeltetéséért s más ilyen közvetlenül megbecsülhető károkért jár, az érték- és árszabályzatnak az illető fanemekre, csemetékre, fűre stb. termékekre vonatkozó ár- vagy értéktételei alapján szabható meg. Ezért a legeltetési károsítások ezen neméért járó kártérítési összegeket külön felvenni a szabályzatba nem szükséges. Van azonban a legeltetés által okozható károsításoknak egy másik neme is, mely abban nyilványul, hogy a talajnövények lelegeltetése, letaposása, a lombtakarónak megbontása, a termőföldnek felvágása és feltárása által stb. a talaj kiszáradásának és elszegényedésének, s sok esetben vízmosások keletkezésének itt nyittatván, a legeltetett területen levő fák növekvése és értékgyarapodása csökkenni fog. Az ilynemű, csak közvetve nyilvánuló károk nagysága az elkövetés idejében nem lévén határozottan megítélhető, a kártérítési összeg is csak általános szempontokból kiindulva állapítható meg. Épen ezért legczélszerűbb, ha a legeltetés által okozható ilynemű károsításokért a kártérítési összegek épúgy, mint a hajtópénzek és a tilos legeltetésért fizetendő büntetéspénzek, azon esetekre és előfeltételekre, melyek mellett a károsítás lehetősége és mérve kisebb vagy nagyobb lehet, külön-külön előre megszabatnak és az érték- és árszabályzatba felvétetnek. Ezen kártérítési összegek megállapításánál irányadóul szolgálhat, hogy az ilyen közvetett károsítások nagysága egyfelől az állat nemétől és az illető erdőterületen levő fakészlet értékességétől, másfelől a legeltetés időtartamától és az időjárástól függ. Ezeket tekintetbe véve, a kártérítési összeg kiszabásánál az előforduló fanemek valamelyik főbb választéka, például a tüzihasábfa vehető alapul, s ennek egy köbméterre eső értékéből kártérítési összegül egy napnál tovább nem terjedő legeltetés esetére : 1 db szarvasmarháért . . . 0.30-ad rész 1 » kecskéért................0.30 » 1 » ló-, öszvér- és szamárért 0.25-ed rész 1 » sertésért makkoltatás idejében ..............................0.20-ad rész 1 » sertésért makkoltatás idején kivül..........0.10-ed rész 1 » juhért....................0.10 » » 1 » szopós csikóért . . . 0.03-ad rész 1 » juhért................0.01-ed rész 1 » egyéb baromfiért . . . 0.005 » szabható ki. Az ekként kiszámított összegek azon esetekre, ha a legeltetés 15 évesnél fiatalabb állatokban, vagy laza talajú erdőkben, vagy nedves időjáráskor történt vagy ha a kárttevő egy napnál tovább legeltetett, kétszeresen számítandók. A megszabásnál még figyelembe veendő, hogy az erdőtörvény 102. §. értelmében az egyszeresen számított kártérítési öszszegek a törvény 100. §-ában megállapított büntetéspénzek felénél, a kétszeresen számítandó kártérítési összegek ellenben ezen büntetéspénzek egész összegénél kisebbek nem lehetnek. 16. §. A szabályzatba felveendők továbbá a kerületben fenálló kézi és igás napszámbérek és a legeltetési kihágások esetében kiszabandó hajtópénzek is. A kézi és igás napszámbérek a fenálló ilynemű adatokból ugyanazon elvek és eljárás szerint állapítandók meg, mint az erdei termékek ára és értéke. A hajtópénzek megállapításánál a kerületre nézve kiszámított kézi napszámbérek, másfelől pedig az alkalmazásban álló hajtópénzek veendők irányadóul. A hajtópénz minden állatnemre külön azon arányban szabandó meg, mely az erdőtörvény 100. §-ában kiszabott büntetéspénzek között fenáll. 17. §. Az érték- és árszabályzatok az alább mellékelt mintha szerinti átnézetes alakban készítendők. 18. §. A véglegesen elkészített szabályzat a bizottság elnöke és az erdőfelügyelő, vagy az al-erdőfelügyelő által aláírva a földmivelés- ipar- és kereskedelemügyi ministériumhoz 3 példányban terjesztendő fel; a jóváhagyás után leérkező példány sokszorosítandó és hitelesített alakban az illető szolgabiróságnak és községi elöljáróságoknak megküldendő. Ezenkívül szabálszerűen kihirdetendő. Kelt Budapesten, 1880. évi augusztus hó 13-án. B. Kemény Gábor, s. k. 6698